Ha helytelenítek valamit, kellemetlenül érint, hogy a mondandómat néhány kommentelő kárörvendően értelmezi. „Lám, pellengérre állította a csirkefogót.” (A vaskosabb megfogalmazásokat nem idézem.) Holott korántsem azért teszem szóvá a sajtószakmai hibákat, hogy kollégákat bántsak. Inkább azért, hogy az újságírással kacérkodó kommunikáció szakos diákok figyelmébe ajánljam az élő adás hevében véletlenül kihasznált hibalehetőségeket. Nem azért, hogy elkövessék, hanem hogy elkerüljék őket.
Itt van például az atlétikai világbajnokság, amely a végéhez közeledik. A közvetítési jogát megvásárolta az anyagilag legjobban eleresztett állami televízió. Két sportra szakosodott munkatársa elutazott az Egyesült Államok nyugati partvidékére. Kilencórányi az időeltolódás, és rendszeresen számolnak be a reggel kilenckor (magyar idő szerint délután hatkor) kezdődő előfutamokról, majd az este hatkor (nálunk hajnali háromkor) folytatódó elődöntőkről és döntőkről. Naponta hat órán át tartják a frontot, veszik át egymás szájából a szót.
Néha évődve pontosítják is egymást. Ha egyikük az indiai gerelyhajító láttán elkottyantja, hogy hárommilliárdos országból érkezett, a másik finoman beleszövi a mondandójába a „mindössze” 1,3 milliárdos lélekszámot. A kulturált szóváltásból így is, úgy is kiderül, hogy már nem Kína a földkerekség legnépesebb országa. Az élő adásban pedig óhatatlanul bekövetkezik az, amit a szakmai zsargon bakinak (baklövésnek, elszólásnak, nyelvbotlásnak) nevez. A műsorvezető vagy az interjúalany olyasmit talál mondani, amit már nem lehet visszaszívni.
Mindig akad valaki, aki ezt szóvá is teszi. Jobbik esetben egy munkatárs, rögtön a műsorban. Személyemben utólag egy médiatanár. De miközben megemlítem, hogy a két magyar riporter mivel koronázta meg a világbajnokság pillanatnyilag egyetlen világcsúcsát, nem akarom elmarasztalni őket. Elismerem a szakmai felkészültségüket, az olajozott gépezetbe azonban óhatatlanul becsúszik egy-egy baki, melyet tanulságként érdemes megörökíteni a sportújságíráshoz vonzódó fiatalok számára.
Nem ismerem annyira Székely Dávid és Vásárhelyi Tamás hangját, hogy megállapíthatnám, melyikük száján csúszott ki a meghökkentő mondat egy 22 éves amerikai gátfutó csakugyan fantasztikus világcsúcsa nyomán: „Csodát tett az orrunk szeme láttára.” A bejegyzésem utáni összeállításban talál az olvasó hasonló megnyilvánulásokat. Az élő adás inkább mulatságos, mint nevetséges melléktermékeit.
Tíz mondat az elszólásokból
Ezt a vak is tudja. (Havas Henrik műsorvezető, ATV, 2017. november 30.)
Bátornak tartom magam, sok esetben tökösnek is. (Bangóné Borbély Ildikó szocialista politikus, ATV, 2018. május 17.)
Ez az uniós lába a segítő kéznek. (Kiss Miklós Zsolt vidékfejlesztési államtitkár a fiatal gazdák támogatásáról, Magyar Rádió, 2018. augusztus 27.)
A világ legszebb munkahelyéről mentem egy kolostorba. (Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentről, Hír TV, 2019. január 10.)
A szemünk láttára lopták ki a szemünket. (Kálmán Olga DK-politikus, ATV, 2020. február 20.)
Ellenségi sajtó. (Vejkey Imre KDNP-politikus, Hír TV, 2020. március 30.)
Bár Ujhelyi István úgy néz ki, de nem vadorzó. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2020. július 22.)
A kultúra kihúzta a gyufát a miniszterelnök szemében. (Gémesi György gödöllői polgármester, ATV, 2020. december 21.)
Vannak nagyon tisztességes DK-s politikusok is. (Ungár Péter LMP-politikus, Hang.hu, 2021. október 28.)
Csodát tett az orrunk szeme láttára. (Székely Dávid vagy Vásárhelyi Tamás újságírók Sydney McLaughlin 400 gátasról, M4Sport, 2022. július 23.)
