Az országgyűlési többség elfogadott egy törvényt, amelyet a parlamenti kisebbség Lex megdöglesz-nek titulált. A szociálpolitikát átlagosnál jobban szorgalmazó LMP egyik politikusa ki is kelt a jogszabály embertelensége ellen, mondván, hogy „Segíts magadon, az állam nem segít!” Utánanéztem a már-már közhellyé koptatott szólásnak, miszerint „Segíts magadon, az Isten is megsegít!”, és fölmerült, hogy minek is nevezzük. Szállóigének vagy közmondásnak?

Karcsa bodrogközi település, 1820 lakosa 1986-ban ünnepelte az alapítás nyolcszázadik évfordulóját. A honismereti kör vezetője, Nagy Géza tanár ebből az alkalomból írta meg a Karcsai szólások című dolgozatot, amelyet az ELTE magyar nyelvtörténeti tanszéke tudományos teljesítménynek ismert el. A szerző osztályozta a szólásokat, és az Isten fogalmához köthetők között tűnt fel az imént idézett, amelyet úgy értelmezett, hogy „ha nem dolgozol, hiába imádkozol”. Elfogadható érvelés, bár a bejegyzésem utáni összeállításban akad másféle is, például egy debreceni újságíróé.

Azért vagyunk bajban a szólás műfajával, mert a közmondás és a szállóige között van átjárás. Egyik legismertebb kutatója, Alexander Bernát szerint a közmondás a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiség közmondása. Esetünkben vannak, akik a „Segíts magadon, Isten is megsegít!” mondatot a Bibliából eredeztetik. Található is benne efféle utalás, mégis az a benyomásom, hogy leginkább Benjamin Franklin nevéhez kapcsolható. Az amerikai polihisztor csaknem végigélte a XVIII. századot, és bibliaolvasóként gondolta tovább az utalást, amely elszakadt tőle, mert népi bölcsesség lett belőle.

Napjainkban politikusok használgatják. A rendszerváltás utáni évtizedben gyakrabban hozták szóba, elvégre foglalkoztatta őket, vajon a kapitalizmusban miként jutalmazható az öngondoskodás, és az állam mit kezdjen azokkal, akik képtelenek önmagukról gondoskodni. A franklini szállóigéből lett közmondás fogalmi készletébe vonták Amerikát, Bukarestet, Brüsszelt, a büdzsét (az állami költségvetést), az Európai Uniót, Magyarországot, a magyar, a román és a szerb államot, a Nyugatot, a piacot és általában a tekintélyt. Aztán a XXI. században mintha elvágták volna.

Az állam mintha visszavonult volna, a kormányok mintha egyre kevésbé ellentételeznék, méltányolnák az adófizető polgárok erőfeszítéseit. Az ötödik Orbán-kormány ezt a folyamatot foglaltatta most kétharmados országgyűlési többségével törvénybe.   

Tíz mondat egy szólás változásairól

Segíts magadon, és Amerika is megsegít! (Pető Iván SZDSZ-politikus, Népszabadság, 1990. január 10.)

Ha szlogennel akarom megfogalmazni, hogy „Segíts magadon, az Isten és megsegít!”, akkor az Isten itt az állam, a tekintély. (Gerő András történész, Mozgó Világ, 1991/4.)

Segíts magadon, és a büdzsé is megsegít! (Kupa Mihály MDF-politikus, pénzügyminiszter, Élet és Tudomány, 1992. május 6.)

Segíts magadon, és az EU is megsegít! (Békesi László szocialista politikus, pénzügyminiszter, Kisalföld, 1994. november 9.)

Segíts magadon, a Nyugat is megsegít! (Horn Gyula szocialista politikus, miniszterelnök, Hajdú-bihari Napló, 1997. május 30.)

Segíts magadon, és a piac is megsegít! (Tatár Imre újságíró, Magyar Nemzet, 1996. június 8.)

Segíts magadon, és majd a tőled nyert pénzzel az állam is megsegít a belátása szerint téged és esetleg másokat is! (Lajber Gyula szabadkai újságíró, Magyar Szó, 2000. szeptember 2.)

A Segíts magadon! szólás azt is jelenti: ne kockáztasd, hogy bajba kerülsz, és másnak jóindulatán múlik, hogyan éled túl. (Szabó Katalin újságíró, Hajdú-bihari Napló, 2010. május 3.)

Segíts magadon, és megsegít Brüsszel, megsegít Magyarország! Segíts magadon, és akkor Bukarestben is tudsz kicsikarni támogatásokat! (Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke, Új Magyar Szó, 2011. június 21.)

Segíts magadon, az állam nem segít! (Kanász-Nagy Máté LMP-politikus, Index.hu, 2022. november 21.)

Elvárom, hogy a csapat felszántsa a füvet. (Népszava, 1993. augusztus 28.)

/Hol tart a Vasas?/ A berezelés stádiumában. (Mai Nap, 1993. október 16.)

/Orbán Viktorról/ Ha nem adja politikára a fejét, akár NB I-es futballista is lehetett volna. (Dunaújvárosi Hírlap, 2001. július 5.)

1988-ban, a futball kapcsán ismerkedtem meg Orbán Viktorral, és azóta nagy szimpatizánsa és csodálója vagyok. (Hetek, 2003. május 16.)

Nálam nagyobb vagányt vagy csibészt nem hordott hátán a Föld, de a futballért mindenre képes voltam. (Nemzeti Sport, 2005. január 11.)

/A fekete bőrű idegenlégiósokról/ Épp hogy lejöttek a fáról Afrikában, és már hozzák is őket. (Sport TV, 2007. július 12.)

Mindenki tudja rólam, hogy kemény jobboldali vagyok. (Playboy, 2009/6.)

Épülnek a stadionok, és ahelyett, hogy fejlődne a futballunk, egyre hátrébb és hátrébb kerülünk. (Nemzeti Sport, 2014. szeptember 13.)

/A mai focistákhoz/ Lehet, hogy már több a dohány, de a szívetek kevés. (Index.hu, 2018. január 11.)

Mi, magyarok a futballra születtünk.  (M4, 2019. november 14.)

Aki nyilvános szakmát művel, és van mondjuk ezer digitális ismerőse, az jobban teszi, ha a születésnapján szabadságolja magát. Máskülönben nem volna képes külön-külön mindenkinek megköszönni az egyszavas, tő- vagy körmondatos üdvözletet.

Reggel hét van, és több mint egy órája érkezett az első köszöntés Kiskunhalasról. A szerzője újságíró, költő, dalszövegíró, egy rockzenekar szakállas arca és füstös hangú énekese. A szegények könnyűzenei műfajára, a bluesra termett előadót a kilencvenes években ismertem meg, egy jó ízű beszélgetésen. A helyi nyilvánosság meghatározó embereivel üldögéltünk egy kifogástalan konyhájú csárdában. Azóta tudom róla, hogy zenél is, de csak most, a mellékelt stúdiófelvétel hallatán döbbentem rá, hogy fölvenné a versenyt bármelyik országszerte ismert előadóművésszel.

Egyike ama százaknak, akik tőlem balra ültek. Jobbkezes vagyok, és csak így láthattak rá a kéziratukra. Lusta szerkesztőként azonnal elolvastam, hogy ne kelljen még egyszer kézbe venni. Aztán vagy visszaadtam, vagy küldtem a nyomdába. Akinek visszaadtam, az persze dühöngött, ám elég sokan rehabilitáltak. Elvégre nem kellett hetekig várniuk a kézirat sorsára, és más újságnál jobban jártak vele. A szerzők mellett tanultam meg értékelni a szavakból összerakott mondatokat.

Az első két évtizedben megelégedtem azzal, hogy ha mások kéziratában találtam egy-egy érdekesnek ígérkező mondatot, akkor azt mondtam a szerzőnek: mit szólna, ha úgy fogalmaznánk meg, hogy… Egyik sem tiltakozott. Szerkesztőként éreztem rá a jó mondat ízére, és szerzőként is kezdtem odafigyelni a szavak rendezésére. A befejezett kéziratokban olykor rácsodálkoztam egy-egy jobb mondatra, mert nem gondoltam, hogy tőlem is telik ilyesmire. Az alkotáslélektani jelenséget meg is beszéltem Bodor Pállal, a jó mondatok koronázatlan királyával.

Öreg barátom elmesélte, hogy ő sem fejtette meg a titkot, azt viszont megtapasztalta, hogy írás közben okosabban vagyunk önmagunknál. A jó mondat ismérve, hogy íratja magát velünk. Azóta eltelt újabb három évtized, és összegyűlt vagy kétszáz gondolatom, amelyek másoknak is feltűntek. A világhálós üzenőfalon versenyeztettem meg őket, és csak azokat vettem föl a szállóige-gyanús mondatok közé, melyek a digitális ismerősöktől több szavazatot kaptak, mint a másokéi.

Ezekből választottam tíz személyest, amelyek alighanem kiadják egy immár elég hosszúra nyúlt élet összegzését.      

Tíz mondat egyes szám első személyben

Az egyetemen polihisztornak számítottam. Csak később lettem szakember.

Az első feleségem zsidó volt, a második félig az. Megígértem magamnak, hogy a harmadik félig keresztény lesz.

Fölöttem már nincs senki, megtanultam hát uralkodni magamon.

Végre van kire szavazni. Azt a pártot választottam, amelyben nincsenek politikusok.

Azért szerencsésebb a lakájmédia kifejezés, mert a lakájsajtót mindig lakásajtónak olvasom.

Nem az emberektől félek, hanem a bennük rejlő állattól.

A hatalom édes. Azért nem kóstolom meg, mert cukorbeteg vagyok.

A hajdani osztálytársaknak már nem jó egészséget, hanem jó betegséget kívánok.

Régebben azért írtam könyveket, mert volt mondandóm a világról. Most meg azért írok, hogy legyen mit dedikálni az orvosoknak.

Az Alzheimer Caféban voltam, és elfelejtettem fizetni.

Elmulasztottam a felújított Csatt első adását. A régebbi ordítozások nem csináltak kedvet hozzá. Amit tegnap este hallottam, abban is akadt ordibálás, különösen akkor, ha Gajdics Ottó kieresztette a hangját, de az új műsorvezető, Egri Viktor elfogadtatta a meghívottakkal, hogy jobban járnak, ha nem vágnak egymás szavába.

Az ATV-s vitának az kölcsönzött érdekességet, hogy a két kormánypárti újságíróval (Gajdics Ottóval és Huth Gergellyel) szemben az ellenzéki újságírókat a veterán, sokat megélt Németh Péter mellett a középnemzedékhez tartozó Dévényi István képviselte. Az utóbbi kolléga ama néhány konzervatív értékrendű publicisták egyike, aki a Fideszből ábrándult ki. Belülről ismeri a hatalomgyakorlás, nyilvánosságformálás jellegét. Amikor a kormánypárti újságírók elragadtatták magukat, csöndesen figyelmeztette őket, hogy ő is ott volt azokon az értekezleteken, amelyeken Fidesz-politikusok mutatták az utat.

A másik oldal képviselői kétféle módon reagáltak erre. A kellemes hangú Huth Gergely az ellenzéki újságírás mögé képzelte Soros György és a globális háttérhatalmak pénzét. A vértolulásra hajlamos Gajdics Ottó ritkán használta a kormánypárti újságírás szokványos fordulatait. Őszinteségéből telt arra, hogy kifejtse: ő bizony 2002 és 2010 között, ellenzéki újságíróként a Gyurcsány-kormány bukásáért harcolt. Az újságírót tehát politikai aktivistaként képzeli el, ami nem idegen a másik oldal nyilvánosságában dolgozóktól sem. Vagyis nincs mit vetniük egymás szemére.

Nem vonom kétségbe, hogy a 2019-es önkormányzati választás óta az ellenzéki pártok a közös újság (portál) létrehozása helyett a saját nyilvánosságukat részesítették előnyben. Ehhez pedig találtak olyan szakembereket, akik az újságírás propagandisztikus válfaját művelik. Mégis az a benyomásom, hogy az ellenzék széttöredezett nyilvánosságában több a független véleményformáló, mint az összehangolt (szakkifejezéssel gleichschaltolt) kormánypárti sajtóban. Azok közé tartozom, akik tudomásul veszik a pártsajtó létezését, de távol tartják magukat tőle.

Bodor Pál szavait ajánlom az olvasók figyelmébe: „Szeretni egy közösséget kívülről is lehet - ostorozni csak belülről.” E mondat 2009. július 17-én, a kommunikáció szakos diákok portálján, a Klubháló.hu-n látott napvilágot. Akik közös tanítványaink közül végül is az újságírást választották, remélem, nem felejtették el a szavait. Béke soraira.  

Tíz mondat az újságírásról

Amíg a Fidesz a parlamentben van, nem kell félniük az újságíróknak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszabadság, 1992. február 7.)

A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat. (Ivanics Ferenc Fidesz-politikus, Kisalföld, 2002. március 14.)

Alapelv, hogy ami offline tilos, az online is tilos. (Szalai Annamária Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2010. szeptember 4.)

Amikor Gyurcsány Ferencet szembesítettem azzal, hogy a Népszavának valamilyen módon mégiscsak illene támogatást kapnia, azt mondta, nem adok nektek lopott pénzt. (Andrassew Iván publicista, Balpart.hu, 2012. szeptember 3.)

Szalai Panni az egész médiarendszert felrobbantotta, és néhányadmagával egy másikat csinált. (Kerényi Imre rendező, City TV, 2013. május 21.)

Huszonhét évvel a rendszerváltás után talán eljutottunk arra a pontra, hogy nagyjából kiegyenlítettek a médiaviszonyok. (Jeszenszky Zsolt publicista, Heti Válasz, 2017. augusztus 24.)

A propaganda természetéből adódik, hogy rendes újságíró nem szívesen műveli. (Urfi Péter újságíró, 444.hu, 2019. január 29.)

Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Nincs se jobb-, se baloldali túlsúly. Talán enyhén baloldali fölény, de csak azért, mert onnan sokkal több alkotó érkezik. (Kálomista Gábor filmproducer, 168 Óra, 2022. január 13.)

Teljesítményt azok a kulturális műhelyek tudtak-tudnak felmutatni, amelyek nem politikai propagandában utaznak. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. június 20.)

Lajos Tamás akkor született, amikor érettségiztem. Most a hatvanhoz közeledik, és a képernyő tanúsága szerint tokát eresztett. Máskülönben pécsi és Pankotai Lili gimnáziumában érettségizett. A rendszerváltáskor operatőrként indult, produceri tevékenysége 2010 után bontakozott ki. Azóta a rendszernek tetsző filmeket készít. Milliárdokkal gazdálkodik, de jó néven veszem, hogy halkabb, mint a kurzus másik mértékadó filmcsinálója, Kálomista Gábor, és talán a filmekhez is jobban ért.

Az Origo munkatársának legújabb vállalkozása, a nemrégiben bemutatott Blokád ürügyén adott interjút. A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik a mondandója. Lazán, töltelékszavakat is használva fogalmazott, de nem volna elegáns, ha arra ösztönözném, hogy összefogottabban, stilisztikailag pontosabban fejtse ki az álláspontját. Az élő beszéd már csak ilyen, bármelyikünkkel előfordulhat, hogy nem nyomdakészen beszélünk bele a kamerába. Van viszont egyetlen mondata, mely tűnődésre késztet.

Miközben elismerte, hogy a taxisblokádról készített filmjének hőse, Antall József miniszterelnök nem tartozott az „ügyes és jó” politikai kommunikátorok közé, eme fogyatékosságot azzal próbálta jellemezni, hogy „A habitusa sem volt a televízión és a különböző médiákon keresztül túlzottan megnyerő.” A Médianapló olvasója tudja, hogy a média szó használatáról mi a véleményem. Sok médiatudóssal ellentétben azért vagyok hajlamos mégis kettős mércét alkalmazni, mert aki nem a médiában dolgozik, és nem járt utána szakmánk egyik alapfogalmának, az nyugodtan használhatja a médiákat. 

Igaz ugyan, hogy a latin media eleve többes szám, és ezt fölösleges magyar többes számmal bonyolítani, de nem hoz ki a sodromból, ha egy jogász, műfordító vagy filozófus médiákozik. Azzal sincs különösebb bajom, ha egy volt tévés, ráadásul operatőr-producer úgy ejti ki száján, ahogy Lajos Tamás tette. Becsületére válik, hogy a következő mondatában ösztönösen pontosította önmagát, és a médiákat lefokozta médiává. Elvégre felsorolásba kezdett, és éppen azt akarta mondani, hogy az a fránya média összefoglaló fogalom.

Inkább a médiához ezer szállal kötődő szakember bizonytalansága zavar. Három évtizednyi gyakorlat után is csak kapiskálja, hogy a média a nyilvánosság eszközrendszere, és a keletkezés-fejlődés sorrendjében tartalmazza a papír alapú sajtót, a rádiót, a televíziót és a világhálót. Ezzel magyarázható, hogy szakmai megállapításait is óhatatlanul fenntartással fogadom.     

Tíz mondat Lajos Tamástól (Origo.hu, 2022. november 20.)

Engem egy érdekel, hogy jó filmet készítsünk.

Szükség lenne minél több filmre a rendszerváltoztatásról.

Egymás után kapnak fontos témák méltó finanszírozást.

Nincs nyomasztó érdeklődés a közelmúlt történései iránt.

Szenzációnak tartom a negyedik hét végi ötvenezres nézőszámot.

Az első nagy pofon az első demokratikusan választott Antall-kormánynak a taxisblokád.

Antall nem igazán volt egy ügyes és jó politikai kommunikátor.

/A köztársasági elnök filmbéli ábrázolásáról/ Göncz ilyen volt.

Koltai Lajos nemcsak a nyolcadik kerületben világhírű.

Egyedülálló, amit a Színház- és Filmművészeti Egyetem az oktatás megújítása terén létrehozott.

A legutóbbi napokban Orbán Viktor palkovicsozott, Ungár Péter orbánozott, Komjáthi Imre téglázott, Fürjes Balázs őrködött, Vidnyánszky Attila pedig áthangolt. Lefülelt mondatok.

Tovább nőtt a milliárdos kormánytagok száma. (Róna Dániel politológus Lantos Csaba újdonsült energiaipari miniszterről, ATV, november 14.)

Amíg Orbán van, zöldfordulat nem lesz. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, november 14.)

A környezet hálás, ha kevesebbet fogyasztunk. (Lukácsi Katalin zöld aktivista, ATV, november 15.)

A kormányban lassan már csak milliárdosok ülnek, ki nyíltan az, ki megbízottak útján. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, november 15.)

Minden gyermek egy újabb őrhely. (Fürjes Balázs miniszterelnökségi államtitkár Debrecenben, a tócóvölgyi óvodában, Hajdú Online, november 16.)

Őfelsége, az olvasó. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, november 16.)

A magyar miniszterelnök útonállóként zsarolja az uniót. (Harangozó Gábor szocialista politikus, ATV, november 17.)

A kormány nemzeti színű szalaggal átkötött téglával veri a mellét. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Magyar Narancs, november 17.)

Akik innen kikerülnek, másik hangnemet és másik gerincet fognak képviselni. (Vidnyánszky Attila rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnöke, Népszava, november 17.)

Eleinte játékunk nem volt, utána pedig pontunk. (Ágai Kis András sportújságíró a női kézilabda válogatott szerepléséről az Európa-bajokságon, 24.hu, november 17.)

Arra kértem föl Palkovics urat, hogy álljon a magyar hadiipar élére. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, november 18.)

Az élőlánc ugye az a tüntetési forma, amelyben a kevés résztvevő is soknak látszik. (Bencsik Gábor újságíró, Facebook.com, november 18.)

Nincs kormányképes ellenzék, és hogy ne is alakulhasson ki, arról gondoskodik a jelenleg regnáló hatalom. (Jaksity György közgazdász, Magyar Hang, november 18.)

Az MSZP megújítása a feladat. (Góra Balázs, az MSZP zalaegerszegi szervezetének elnöke, Zaol.hu, november 18.)

A versei zenével működnek. (Kőbányai János közíró Bródy Jánosról, Index.hu, november 18.)

Jezsuitába oltott lázadó kamasz. (Hamvay Péter újságíró Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikusról, hvg.hu, november 19.)

A közösségi média a bolondok bibliája. (Bognár György volt válogatott labdarúgó, NB1.hu, november 19.)

Trikó és rövidnadrág helyett tréningruha és mackónadrág az új viselet. (Kovács Gábor kaposvári újságíró a 18 fokos tornaórákról, Sonline, november 19.)

Nem tudunk elég gyorsan elég sokat futni. (Borsos Attila sportkommentátor a női kézilabda válogatottról, Sportal.hu, november 19.)

Miért is tartunk lélegeztetőgépen egy unión kívüli roncsállamot? (Gajdics Ottó újságíró Ukrajnáról, Magyar Nemzet Online, november 19.)

A kormánybérből és pártfizetésből élő visszhangok szemforgató módon belecsimpaszkodnak egy-egy lóf@szba. (Gábor György filozófus a diáktüntetésekről, Újnépszabadság.com, november 20.)

A Kádár-korszak utolsó hónapjaiban történt, hogy néhány megyében leváltották az állampárti első titkárt. Zalában egy nagykanizsai ügyvédet választottak a helyébe, aki az autójával elindult Zalaegerszegre. Ám a város határában segítséget kellett kérnie, mert nem tudta, hogy hol van a megyei pártbizottság épülete. Ekkoriban fejtegette egyik munkatársa, hogy a 16 ezer MSZMP-tag közül mintegy tízezren lépnek majd át az MSZP-be.

A Magyar Szocialista Pártnak több tagja volt a 300 ezres lélekszámú megyében, mint amennyien most országszerte tagdíjat fizetnek neki. Mindez onnan jutott az eszembe, hogy Góra Balázs sajtótájékoztatójáról beszámolt a megyei napilap. A zalaegerszegi pártszervezet elnöke azt találta mondani, hogy „Az MSZP megújítása a feladat.” A megújítás elkopott a használatban, de voltaképpen nem rossz szó. Jobb, mint a megújulás, amelyet az ismert szocialisták ötvennégyszer használtak.

Ami ugyanis megújul, azzal magától lesz valami. Amit pedig megújítanak, ahhoz aktivitás szükséges. Ezzel magyarázható, hogy a szocialista politikusok ritkábban hangoztatták a megújítást, házi archívumom tanúsága szerint tizenhétszer. E kínálatból választottam ki a legjellemzőbb tízet, amelyek a bejegyzésem utáni összeállításban olvashatóak. Az rajzolódik ki belőlük, hogy vannak bizonyos csomópontok, amikor gyakrabban ejtették ki szájukon az elkoptatott kifejezést.

A rendszerváltás körül. A 2010-es választási vereség után, amidőn megszűnt az illúzió, hogy az MSZP egyedül alakíthat kormányt. A 2014-es választási kampány után, amelyből az MSZP középpártként került ki. A 2018-as választási vereség után, amikor az elemzők már kis pártként tartották számon. Az idei vereség után pedig immár a szocialista politikusok is tudomásul vették, hogy pártjukat a közvélemény-kutatók a parlamenti küszöb alá mérik. De ha kis párt lett az MSZP, akkor könnyebb képviselni például a kisemberek, a kistelepülések és a kisebbségek érdekeit.   

Eltűnődtem azon is, hogy mi történt a tízekkel. Góra Balázs Zalaegerszegen tartja a frontot. Horn Gyula meghalt, Baja Ferenc és Lendvai Ildikó nyugdíjban. Simon Gábor házi őrizetben, Tóbiás József a Kanári-szigeteken. Botka László úgy lépett ki a pártból, hogy nem lépett be máshová. Gyurcsány Ferenc, Molnár Gyula és Szabó Zoltán viszont a Demokratikus Koalícióban politizál. Vajon ők kilencen nem azért kerültek döntésen kívülre, mert az MSZP-n belüli megújítás szándéka kudarcba fulladt?

Tíz mondat az MSZP megújításáról

Új pártot akartunk és nem „megújítottat”. (Baja Ferenc, Kelet-Magyarország, 1989. október 14.)

A párt sokat tett ugyan önnön megújításáért, ám tevékenysége sokszor egybekapcsolódott a kormány működésével, ami nehezítette a párt helyzetét. (Horn Gyula, Népszabadság, 1990. április 29.)

A kampányban a Fidesszel néztünk szembe. Most a magunk helyzetével kell szembenéznünk. Megújítani, izgalmassá és vonzóvá tenni megkopott önmagunkat. (Lendvai Ildikó, Népszava, 2010. április 17.)

Végig kell gondolni az ellenzéki stratégiánkat, felfrissíteni az értékeinket, visszaszerezni a támogatóink bizalmát, megújítani saját belső működésünket, hogy 2014-re váltópárti státust érjen el az MSZP. (Simon Gábor, Népszava, 2010. június 28.)

A Demokratikus Koalíció Platform valóban elkötelezett volt a párt működésének megújításában, ameddig lehetett, ezt képviselte. (Szabó Zoltán, Magyar Narancs, 2011. október 27.)

Az egyetlen szocialista nagyvárosi polgármester vagyok. Nem tehetem meg, hogy ne vegyek részt a szocialista párt megújításában. (Botka László, Klubrádió, 2011. november 15.)

Minden kísérletünk, hogy tartalmi, működési szempontból megújítsuk a pártot, elbukott. (Gyurcsány Ferenc, Index.hu, 2014. június 18.)

Én nem megújítani, hanem megnyitni szeretném a szocialista pártot. (Tóbiás József, 168 Óra, 2014. június 26.)

Az MSZP-vel kapcsolatban a megújítás szót nem volna szabad használni. Elkoptattuk. (Molnár Gyula, Magyar Rádió, 2016. június 27.)

Az MSZP megújítása a feladat. (Góra Balázs, Zaol.hu, 2022. november 18.)

Egy harminc körüli újságíró az élő adás hevében olyasmit mondott, ami tűnődésre késztet. Az ATV vitaműsorában szóba került, hogy a közép-európai országok, az úgynevezett V-négyek házelnöki összejövetele elmarad. A cseh országgyűlés elnöke szerint ugyanis „A magyar kormány Oroszország trójai falova.” Illetékes közjogi méltóságunk, Kövér László igaztalannak és tiszteletlennek vélte a kijelentést, a műsor vendégei pedig értelmezték a fejleményeket. Az említett kolléga például Orbán Viktort „Oroszország falovának” titulálta.

Nem minden újságíró mélyült el az ógörög mitológiában, mégis illene tudni róla valamit, ha már gyakran minősítünk politikusokat és jelenségeket trójai falónak. A hasonlat ugyebár Homérosz Iliász című eposzából való. A támadók éveken át eredménytelenül ostromolták Tróját. Látszólag visszavonultak, és egy hatalmas falovat hagytak hátra a várkapu előtt. Az ostromlottak bevontatták a mintegy négyemeletnyi jószágot, amelyből éjszaka kimásztak az ógörög kommandósok, és beengedték az időközben visszalopózott sereget.

Bárdosi Vilmos nyelvész professzor, a Szólások, közmondások eredete című kézikönyv szerzője a trójai falovat úgy értelmezte, hogy „beépített” személy. Tágabb értelemben ártalmatlannak látszó, de veszélyes dolog, ráadásul vírus, amely megfertőzi a számítástechnikai programokat. Van azonban egy negyedik jelentése is. Néhány éve a hazai zöldek felfújtak egy nyolcméternyi, lóra kísértetiesen hasonlító léggömböt, és lecövekelték a győri megyeháza elé. Megismételték Budapesten, a Parlament épülete előtt is, így tiltakoztak a magyar és az amerikai kormány egyezménye ellen, amely lehetővé tette a genetikailag módosított növények behozatalát.

A bejegyzésem utáni összeállítás tanúsága szerint szinte nincs is jelentős politikus és párt, akit és amelyet ne tituláltak volna legalább egyszer trójai falónak. A legviccesebb Hende Csaba volt honvédelmi miniszter verbális hadjárata. A Fidesz-politikus egy szombathelyi választókörzetben fogta ki ellenfélként Ungár Péter LMP-politikust. Schmidt Mária miniszterelnöki tanácsadó fiát azzal próbálta ellehetetleníteni, hogy a Fidesz beépített embere. Vajon hogyan szavaztak volna a helybéli választópolgárok, ha a DK-s Czeglédy Csaba az ellenzéki előválasztáson nem győzi le a zöldpárti Ungár Pétert?

Az már a sors iróniája, hogy aztán azért szenvedett vereséget Hende Csabától, mert a kormánypárti képviselőjelölt elmélyült az ógörög mitológiában.

Tíz mondat a trójai falóról

A Fidesz nevű trójai falóból még meglepetést okozó harcosok ugrálhatnak ki. (Torgyán József kisgazda politikus, Magyar Hírlap, 1996. június 29.)

Kezd kinyílni a fideszes „trójai faló” ajtaja, és előbukkan mögötte az egész jobboldal. (Vastagh Pál szocialista politikus, Békés Megyei Hírlap, 1998. augusztus 26.)

/”Ha mai fejjel dönthetne, meghívná-e Gyurcsányt a kormányába?”/ Kérdezze meg a trójaiakat, hogy beengednék-e újra a trójai falovat a várba. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2014. augusztus 27.)

A kísérő nélkül útnak indított és idehozott ázsiai gyerekek trójai falóként előkészítik az utat a muszlim invázió számára. (Faggyas Sándor újságíró, Magyar Hírlap, 2015. október 3.)

Mi nem a Nyugat védőbástyája, hanem a Kelet trójai falova vagyunk. (Hargitai Miklós újságíró, Népszabadság, 2015. október 3-4.)

Az első jelentősebb magyarországi trójai projekt Tétényi Éva volt. Az építésznő mögé sorolt az MSZP-től a Jobbikig mindenki. (Máté T. Gyula újságíró a volt esztergomi polgármesterről, Magyar Demokrata, 2018. május 23.)

Kína még a saját trójai lovát is a mi pénzünkön építi meg. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a pesti Fudan-egyetemről, Facebook.com, 2021. június 6.)

Ő egy trójai faló. (Hende Csaba Fidesz-politikus Ungár Péter LMP-politikusról, ATV, 2021. július 16.)    

Betölti az orosz trójai faló szerepét Európában. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester Orbán Viktorról, Facebook.com, 2022. február 22.)

Oroszország falova. (Sarkadi-Illyés Csaba újságíró, az Alfahír főszerkesztője Orbán Viktorról, ATV, 2022. november 17.)

Palkovics államtitkár a legzseniálisabb egyeztető. Bármit bármikor le tud szerelni kis kerekasztalozással. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, volt oktatási miniszter, 444.hu, 2018. november 28.)

Mérnökből lett szenvedélyes verőlegény. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. február 14.)

Ideje nagy részét azzal tölti, hogy levezényelje a Magyar Tudományos Akadémia kivéreztetését. (Keller-Alánt Ákos újságíró, Magyarnarancs.hu, 2019. február 15.)

Palkovics úr kiváló mérnök. (Lovász László matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Népszava, 2019. február 19.)

Mindent elintéz, amit nem kellene. (Odze György író, Facebook.com, 2019. április 27.)

A magyar gazdaságtörténet legerősebb minisztériumát hoztuk létre, amikor az Innovációs és Technológiai Minisztériumot megalkottuk, olyan jogkörökkel és erőforrásokkal, amelyek elegendő energiát adnak a miniszternek, hogy a jövő ajtaját berúgja. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. május 20.)

A megcsonkított tárca vezetését már nem vállalja a hatalmi küzdelemben alulmaradt Palkovics. (Ónody-Molnár Dóra újságíró, Jelen-media.hu, 2022. november 9.)

Ritka egy olyan tehetség, aki pár röpke év alatt ennyi kárt tud okozni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2022. november 9.)

Palkovics elkopott a politikai harcokban. (Nagy Attila Tibor politológus, Magyar Hang, 2022. november 18.)

Arra kértem föl Palkovics urat, hogy álljon a magyar hadiipar élére. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2022. november 18.)

Miniszterelnökünket újra hallottam a rádióban. Három hétre elment nyaralni Dalmáciába, és a hazatérése óta hébe-hóba megszólalt ugyan a Magyar Rádió pénteki adásában, leszoktam azonban róla. A Miniszterelnök.hu-n csupán olvastam az eszmefuttatásait. Ma reggel jóleső érzéssel állapítottam meg, hogy az adriai széljárás enyhítette Orbán Viktor légúti nehézségeit. A nem egészen félórás interjúban mindössze háromszor köszörülte a torkát.

Amit mondott, amiről és ahogyan beszélt, abból kitelt tíz idézet a bejegyzésem utáni összeállításban. De talán az olvasó is egyetért majd velem abban, hogy ezúttal nem hagyta el a száját olyan gondolat, amely besorolható volna a szállóige-gyűjteményembe. S bár a nyilvánosság első számú kedvezményezettje az élmezőnyben foglal helyet, pályája nagyjából két egyenlő részre osztható. Hol ellenzékben volt, hol hatalmon, márpedig a hatalmi helyzet nem kedvez azoknak a gondolatoknak, amelyeket asztaltársaságban érdemes ismételgetni.

Egyszerűbben szólva az ellenzéki Orbán érdekesebb mondatokkal kecsegtetett bennünket, mint most, a hatalmat gyakorló. Érteném, ha ma reggel abból indult volna ki, hogy akik nem szoktak rá szavazni, kevésbé hallgatják az erősen hozzá húzó Magyar Rádiót. Akik viszont hallgatják, azoknak olyasmit is mondhat, amit a napi érdekei diktálnak. Gondolatmenetében találtam ilyen mondatot. Azonosította magát Magyarországgal, és úgy fogalmazott, hogy országunk nevében sosem támogatta a Putyin-ellenes szankciókat.

Ezt a Magyar Rádió rendszeres hallgatói bizonyára elhiszik neki, hisz’ egy közvélemény-kutatás szerint úgy tudják, hogy nem is szavazta meg őket. Ő persze tudja, hogy ezt néhány százezren másként tudjuk, azokhoz képest azonban nem számítunk, akik isszák a szavait. Áthallás abból keletkezett, hogy olyan okfejtésbe bonyolódott, amelynek lényege: az unió vezetői hajlamosak arra, hogy utólag másként emlékezzenek a döntéseikre. Aki el-eltűnődik Orbán Viktor szavain, ugyanezt a tipikusan politikusi magatartást felróhatja neki is.

Az interjú végén pedig azt firtatta, vajon mit ad cserébe ama ellenzéki politikus, aki külföldi pénzből kampányolt az április 3-i országgyűlési választás előtt. Nem nevezte meg, de nyilván Márki-Zay Péterre gondolt. Én meg arra, hogy ugyanez a kérdés akár országunk vitathatatlanul első emberére is vonatkozhat, aki esetleg orosz vagy kínai hitelből akarja finanszírozni az országát.

Tíz mondat Orbán Viktortól (Magyar Rádió, 2022. november 17.)

Három nagy válságot vezényeltem le. (A 2010-es pénzügyi helyzetről, a migrációról és a Covidról.)

Az egész kormányzás nem áll másból, mint a tapasztalatokból adódó tanulságok levonásából.

Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavaztuk meg őket.

Le kell beszélni az európai vezetőket arról, hogy utólag másként emlékezzenek a döntéseikre.

Ezt az inflációt politikai döntések hozták létre.

A szankciós politika egy lépés a háború felé.

Sosem adunk fel fontos nemzetstratégiai célokat.

Nem a piac dönti el, hogy ezek a termékek mibe kerülnek. (Az ársapkákról.)

Arra kértem föl Palkovics urat, hogy álljon a magyar hadiipar élére.

Ha politikai vezető külföldről kap pénzt, akkor mit ad érte cserébe?