A módszer a Fideszé, a Rogán-Habony tengely lejárató akcióira hajaz. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje, 444.hu, 2019. szeptember 26.)

Nem szerencsés ilyennel szórakoztatni a választókat két héttel a választás előtt. (Horváth Csaba szocialista politikus, zuglói polgármester-jelölt, Azonnali.hu, 2019. szeptember 26.)

Csetlik-botlik. Lassan megsajnálom, olyan helyzetekbe sodorja magát. (Orbán Viktor miniszterelnök Karácsony Gergelyről, Magyar Rádió, 2019. szeptember 27.)

Karácsony Gergely szerethető és erkölcsös mondatai akaratlanul kerültek a nyilvánosságba. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2019. szeptember 27.)

Ebből Őszöd vagy Watergate lesz-e? (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 27.)

Ez az ügy a magyar Watergate. A XXI. század eddigi legnagyobb botránya. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, 444.hu, 2019. szeptember 29.)

A kiszivárgott hangfelvétel újabb bizonyíték arra, hogy Karácsony Gergely teljesen alkalmatlan Budapest vezetésére, hiszen még a saját háza tájén sem tud rendet tartani. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Bors.hu, 2019. szeptember 29.)

A kiszivárgott hangfelvétel megrendítette Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt kampányát. (Nagy Dániel politológus, M1, 2019. szeptember 30.)

Bárki lehet, aki ellenérdekelt Karácsony Gergellyel szemben. (Boros Bánk Levente politológus a kiszivárogtatóról, M1, 2019. október 1.)

Új módszer a titkos lehallgatás és a hanganyag manipulálása is, szépen putyinizálódunk. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, 2019. október 4.)

Az a célunk, hogy minél több szabad város legyen. (Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, ATV, 2019. augusztus 28.)

Sok helyen lesz, ahol az ellenzék többségbe kerül - fideszes polgármesterrel. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, ATV, 2019. szeptember 9.)

Ha ilyen széles egységet létrehozva sem lesznek sikeresebbek, mint öt éve voltak, akkor minden reményük elvész. (Török Gábor politológus az ellenzéki pártokról, Nyugat.hu. 2019. szeptember 12.)

Szeretném, ha a főváros fityiszt mutatna a rendszernek. (Hajós András youtuber, 168 Óra, 2019. szeptember 26.)

Nagy győzelmet arathatunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. szeptember 29.)

Nincs olyan elemző, aki azt mondja, hogy ettől a választástól átrendezést kellene várni. (Böcskei Balázs politológus, ATV, 2019. szeptember 30.)

Ha az Orbán-rendszer tizedik évében egy hellyel jobban szerepel az ellenzék, akkor ez politikai siker. (Lakner Zoltán politológus, ATV, 2019. szeptember 30.)

Semmi sem utal arra, hogy itt politikai földindulás következne október 13-án. (Boros Bánk Levente politológus, M1, 2019. október 1.)

Képtelenség elvárni, hogy engedik Budapestet Isztambullá válni. (Zentai Péter újságíró az Orbán-kormányról, Facebook.com, 2019. október 2.)

Tűzbe teszem a kezem, hogy az ellenzék jobban fog szerepelni, mint 2006 óta bármikor. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Magyar Narancs, 2019. október 3.)

Foglalt nevek című bejegyzésem példatárát szorgalmasan gyarapították a kommentelők. Leginkább a két Berki Krisztiánt hiányolták a felsorolásból. Sajnálták a tornász olimpiai bajnokot, és kárhoztatták a nevével visszaélő életművészt. Azért „feledkeztem meg” róluk, mert e rovatban a média időszerű eseményeit értelmezem, márpedig a két Berki nem újságíró. Vétek volna számon kérni rajtuk a névazonosságra vonatkozó sajtóhagyományt. Van viszont valami, ami nem jutott volna eszembe a berkizők nélkül. A kigyúrt celeb épp úgy bejelentkezett budapesti főpolgármester-jelöltnek, mint a publicista Puzsér Róbert.

Karácsony Gergely táborából sokan a Fidesz emberének tartják őket, akik azt a feladatot kapták, hogy elszipkázzák a közös ellenzéki jelölt elől a szavazókat. Épp csak annyival gyengítsék meg, hogy Tarlós István maradjon a főváros élén. Lehet, hogy így van, ez azonban mindaddig feltételezés, amíg nem ismerhetjük meg a két ellenjelölt pénzügyi hátterét. Ha anyagilag a kormányoldalról támogatják őket, akkor az előbb-utóbb úgyis kiderül. Azt persze látom, hogy többször és nagyobb felületen jelennek meg a kormánypárti sajtóban, mint Karácsony Gergely. De azért is tenyerükön hordozhatják őket a szerkesztők, mert bár a főpolgármester-jelöltség révén „csak” nagyobb nyilvánosságra és több ismertségre tennének szert, eme ambíciójukat a kormánypárti propagandagépezet ügyesen használhatja ki.

Azt vettem észre, hogy a celeb Berkit leginkább a tv2 mutogatja, az ATV műsorvezetői pedig úgy faggatják az ellenzéki politikusokat, hogy előszeretettel firtatják, vajon a beszélgetőpartnereik miként vélekednek Puzsér legújabb megnyilatkozásáról. Mi van, ha az exhibicionista főpolgármester-jelöltek nincsenek is bekötve a Fidesz Lendvay utcai székházába, hanem a két tévé promóciós lehetőségnek tekinti az önkormányzati választás budapesti kampányát?  Eszük ágában sincs fölépíteni Tarlós vagy Karácsony ellenfeleit, mindössze reklámot csinálnak a tömegszórakoztató celebeknek, akik majd nézőket hoznak nekik. Testhez állót: Berki valami szaftos valóságshow-ban, Puzsér meg beszélgetős-üvöltözős adásban.

Nincs erre bizonyítékom. Inkább csak abból indulok ki, hogy a kereskedelmi tévék sok milliárdból működő vállalkozások, és ha a programigazgatók adnak magukra, októberben már tudják, kik lesznek jövőre a nézőcsalogató sztárok. Mint például a vasalóval sajátos viszonyt ápoló Berki Róbert és a kiabálós Puzsér Krisztián.           

Ha országos ordibálással könnyíthetnénk a gazdaság helyzetén, magam is megafonnal állnék a barikádra. (Máté László szocialista politikus, 24 Óra, 1995. szeptember 22.)

Vannak újságírók, akikkel azért találkozom, mert tudom, ha mondok nekik valamit, az olyan, mintha megafonba kiáltanám. (Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Alapítvány kurátora, Mozgó Világ, 2011/7.)

Én a budapestiek szóvivője, ha úgy tetszik: hangszórója szeretnék lenni. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ellenzéki főpolgármester-jelölt, ATV, 2019. július 16.)

A mostani kampányból nekem Tarlós megafonos képe fog rögzülni. (Laczik Zoltán újságíró, Facebook.com, 2019. szeptember 14.)

Nincs az a trükkös kampányfogás, amivel a szakadék szélén megafonnal pipiskedő Tarlóst jobban meg lehetett volna ingatni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2019. szeptember 15.)

A megafon új elem a kampányban. (Stumpf András újságíró, ATV, 2019. szeptember 17.)

Tarlós a megafonos magatartással kiiratkozott a kampányból. (Kéri László politológus, ATV, 2019. szeptember 20.)

A főpolgármestert most már csak „bömbivel” a kezében látom mindig. (Németh Péter újságíró, Népszava, szeptember 21.)

Ha Tarlós Istvánt még egyszer meglátjuk megafonnal, akkor az tuti, hogy kampánystratégia. (Puzsér Róbert publicista, független főpolgármester-jelölt, Azonnali.hu, 2019. szeptember 23.)

Csak belebeszélünk, és máris mindenki csak minket hall. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2019. szeptember 28.)

Távol az aranykortól - cím a Népszava mai számában, az első oldalon. Írta Papp Zsolt. Aligha lehet a hajdan értelmiségi körökben ismert szociológus, Papp Zsolt, aki az Élet és Irodalom hasábjain lett publicista. 1994-ben halt meg fiatalon, 48 éves korában. Még csak véletlenül se téveszthető össze a negyedik Orbán-kormány pénzügyeit firtató gazdasági újságíróval. Mégis zavar a névazonosság, mert vagy tájékozatlanságról, vagy tiszteletlenségről árulkodik.

Ha ugyanis a mostani Papp Zsolt nem tudja, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben névelődje formálta a magyar reformértelmiség szemléletét, akkor az a baj. Ha pedig tudja, hogy ezen a néven vált közvélemény-formálóvá valaki, akarva-akaratlanul is megszegi szakmánk egyik íratlan szabályát. Azt, hogy a fiatalabbik névtárs egy betűvel, esetleg más módon különbözteti meg magát az idősebbiktől. Az egésznek persze nem kerítenék túl nagy feneket, ha ugyanebben a lapszámban nem jelent volna meg egy olvasólevél Mikulás Ferenc tollából.

Ha a szerzője azonos a kecskeméti rajzfilm-stúdió országos hírű vezetőjével, aki szabad idejében leveleket ír a Népszavának a magyar jogállamiság keserveiről, akkor irigylem a szellemi nyitottságát. Ha nem azonos, arra kell gondolnom, hogy a patinás napilap szerkesztőségében nem törődnek a szakmánk eme íratlan szabályával, amely egyébként nem véletlenül alakult ki. A nyár közepén halt meg öreg barátom, Péter László irodalom- és művelődéstörténész. A szegedi egyetem nyugalmazott professzora 1926-ban született, a Londonban évtizedekig tevékenykedő történész, Péter László pedig 1929-ben. Már egyikük sem él, de amíg dolgoztak, gyakran tévesztették össze őket, mert a fiatalabbik nem különböztette meg magát az idősebbiktől.

Vagy például Katona Éva (1924-1994) neve sokat mondott a magyar riporterek színe-javának. A legtöbbjük útját ő egyengette az ÉS utolsó oldalán. Van a hazai médiában egy menedzser Katona Éva, aki mintha nem vette volna észre (vagy nem tudja), hogy volt egy legendás névelődje. S hogy a jelenségből fakadó félreértésről is beszámoljak, nemrégiben fedeztem föl Ésik Sándor érett publicisztikáját az Azonnali.hu digitális felületén. Nocsak. Régi kedves kollégám, a nyíregyházi Kelet-Magyarország című napilap volt szerkesztője második karrierre készül, ezúttal már az országos sajtóban? Rögtön fel is hívtam, hogy gratuláljak neki. Örömmel fogadta a szakmai dicséretet, és megígérte, hogy átadja az azonos nevű ügyvéd fiának.     

Alig telt el 24 óra, és az egyik tévéműsorban megszólaltatták az MSZP volt elnökét. Lendvai Ildikó azt firtatta, vajon „Ebből Őszöd vagy Watergate lesz-é?”. (ATV, 2019.09.27.) Fején találta a szöget. Napokkal a történtek után is ugyanez a kérdés, bár az a benyomásom, hogy az önkormányzati választásra egyesített ellenzék agytrösztje a fordított sorrend mellett döntött. A watergate-es feltételezést előnyben részesíti az őszödivel szemben.

Az amerikai titkosszolgálat szakemberei poloskákat helyeztek el egy washingtoni szálloda ama emeletén, ahol az ellenzékben lévő Demokrata Párt kampánystábja rendezkedett be. S mert két újságíró szívós feltáró munkája nyomán kiderült, hogy erre Nixon utasította őket, a hivatalban lévő elnök kénytelen volt lemondani. Elég logikus, hogy a magyar országgyűlési képviselőknek is helyet adó irodaházban illetéktelenek hallgatták le a Párbeszéd nevű párt elnökségi üléseit. Talán a kormányzat kérte föl a titkosszolgálatnál dolgozó szakembereket - vagy a technikailag szintén felkészült magáncég munkatársait - a hivatali helyiségek bepoloskázására. Ez egyszer majd kiderül, Nixon is több évnyi botrány után mondott le.

Addig is napirenden tartanám Őszöd két tanulságát. Az egyik az, hogy máig sem derült ki, vajon 2006-ban belülről szivárogtatták-e ki Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kormányüdülőben elhangzott beszédét, vagy kívülről hallgatták le. Az akkor hatalmon és 2010 óta ellenzékben lévőknek mintha nem akaródzott volna kideríteni az igazságot. A másik tanulság az, hogy akkor is és most is hónapok teltek el a hangfelvételek elkészítése és nyilvánosságra hozása között. Az őszödi beszéd ügyében elképzelhető, hogy Gyurcsány belső ellenzéke szivárogtatta ki a parlamenti képviselőcsoport előtt elmondott szónoklatot, az ellenzékben lévő Fidesz pedig gondoskodott arról, hogy a hangfelvételből készített „hangharapások” nyomán utcai tüntetések robbanjanak ki.

Nem lepődnék meg, ha egyszer kiderülne, hogy most nagyjából ugyanez ment végbe. Ehhez azonban az kellene, hogy az alkalmilag egyesült ellenzék megvizsgáltassa, vajon nem belülről szivárogtatták-e ki az utólag összevágott hangfelvételeket. Ha egy technikailag felkészült magáncég esetleg arra jutna, hogy az önkormányzati választás kampányában jól jött a kormányzatnak a közös ellenzéki főpolgármester-jelölt esélytelenítése, akkor válaszolhatnánk a kérdésre, vajon a magyar Watergate-tel van-e dolgunk.                    

A befektetők érzékenyek a kormányzat politikai jelzéseire. Ha például komisszárokat neveznek ki az adóhivatal élére, vagy a miniszterelnök megfigyelési álhírekkel riogatja az országot. (Katona Béla szocialista politikus Simicska Lajos kinevezéséről és Deutsch Tamás mamájáról, Heves Megyei Nap, 1998. szeptember 1.)

Magyarországon a hírek nem igazak, de lehetségesek. (Darvasi László író, Délmagyarország, 2001. február 10.)

Az álhírnek ára, a hírnek értéke van. (Sajtos Lajos székesfehérvári újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2004. augusztus 28.)

A kacsa ugyanolyan hír, mint a nem kacsa. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, ATV, 2011. október 5.)

A rémhírek mindig kapósabbak. (Czeizel Endre genetikus, ATV, 2014. szeptember 12.)

Álhír az, amit mások terjesztenek. (Lánczi Tamás politológus, Magyar Rádió, 2017. január 22.)

Az egészségüggyel kapcsolatos álhírgyártás a virágkorát éli. (Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter, Dunaújvárosi Hírlap, 2017. december 2.)

Az álhír szándékait tekintve és igazolhatóan hamis, és így félrevezeti az olvasót. (Böcskei Balázs politológus, Azonnali.hu, 2018. október 18.)

Nincs az az eszement álhír, ami nem találná meg a maga közönségét. (D. Tóth Kriszta újságíró, WMN.hu, 2019. szeptember 20.)

Ma már nem lehet álhírek nélkül választást nyerni. (Krekó Péter szociálpszichológus, Mandiner.hu, 2019. szeptember 21.)

Azzal hívott föl a barátom, hogy miként vélekedem a Krug Emília és Horváth Csaba közti kötélhúzásról. Megígértem neki, hogy utólag megnézem az interjút. Akik 2019. szeptember 27-én este az ATV-ben látták, élőben követhettek figyelemmel egy országos csúcsot.

Egy nappal korábban robbant ki Karácsony Gergely körül a lehallgatási botrány. Kiszivárgott, hogy a zuglói polgármester és budapesti főpolgármester-jelölt szerint az MSZP-frakció tagjai a Fidesz-képviselőcsoport közreműködésével „szétlopják” Zuglót. Ha másnap Horváth Csaba zuglói polgármester-jelöltet behívják a stúdióba, akkor számítania kellett ama kérdésre, amit a műsorvezető aligha mulaszt el. Az interjú 11 perc 21 másodpercig tartott, és Krug Emília tizenegyszer firtatta, vajon a szocialista politikus mit szól Karácsony kijelentéséhez.

Az MSZP várospolitikusa áttolta az úgynevezett parkolásos mutyit a Fidesz oldalára. Nem ok nélkül persze, noha a műsorvezető nem ezt kérdezte tőle, hanem a kerületi szocialista képviselőcsoport érintettségét pedzegette. Ő azonban nem zavartatta magát, mert változatos módon hárította el pártjától a mutyizás vádját, amelyet az MSZP-vel szövetséges Párbeszéd társelnöke, a fővárosi ellenzék közös főpolgármester-jelöltje fogalmazott meg. Máskülönben Karácsony nemcsak bizalmas körben, hanem nyilvánosan is beszélt erről. A szocialistáknak nem kellett volna megvárniuk az önkormányzati választás kampányát, hogy szembe nézzenek a kínos üggyel? Nem tették meg, most pedig, két héttel a választás előtt foglalkozhatnak a kárenyhítéssel.     

Ami pedig az országos csúcsot illeti, 2013. szeptember 2-án, az ATV Egyenes beszéd című műsorában Kálmán Olga a Szigetszentmiklóson lezajlott időközi választást hozta szóba. (Az MSZP, az E14-PM és a DK közös jelöltje győzött.) A szocialisták Tóbiás Józsefet, a Pest megyei szervezet elnökét küldték a stúdióba. Nem lehetett kétséges, hogy a műsorvezető sort kerít a nap eseményére, miszerint Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke közös országos listát ajánlott az MSZP-nek, azon közös listavezetőt, vagyis miniszterelnök-jelöltet. Kálmán Olga először csak utalt az ajánlatra, ezért Tóbiás semmitmondó körmondatokba bonyolódhatott, hogy kikerülje a választ. Erre a műsorvezető firtatni kezdte: „Lesz közös lista, lesz közös jelölt?” „Nem ez a kérdés” - hárított egyre idegesebben Tóbiás, aki még tizenkétszer hallotta a kérdést. 

18 perc alatt tizenháromszor ugyanaz a kérdés akkor országos csúcsnak számított. Most 11 perc alatt tizenegyszer - fajlagosan jobb az eredmény.

A legutóbbi napokban Tarlós beolvasott, Orbán előre gondolkodott, Kocsis Máté karácsonyozott, Karácsony fröccsözött, Lendvai pedig izgult. Lefülelt mondatok.

Nem pártot, hanem kurzust kell szervezni. (Puzsér Róbert publicista, független főpolgármester-jelölt, Azonnali.hu, szeptember 23.)

Nálunk a korrupcióhoz ideológiát is teremtenek, a „nemzeti burzsoázia” kialakítását. (Nagy Zoltán közgazdász, a Gazdasági Versenyhivatal volt elnöke, Népszava, szeptember 23.)

A korrupció már nem hívószó az elmúlt harminc év politikai gyakorlata miatt. (Baranyi Krisztina, az ellenzék közös polgármester-jelöltje a Ferencvárosban, Népszava, szeptember 24.)

A Nézőpontnál Tarlós már rég megnyerte a választást. (Gréczy Zsolt DK-politikus a kormánypárti közvélemény-kutatóról, ATV, szeptember 25.)

Nemcsak oda kell menni, ahol simogatnak, ahol alám kérdeznek. (Tarlós István főpolgármester a Századvég Intézet Budapestről szóló konferenciáján, Indavideó, szeptember 25.)

Szemmel látható az erőforrásbeli különbség. (Galambos Ádám könyvkiadó a választási plakátokról, Klubrádió, szeptember 25.)

Különösebb félnivalónk a pillanatnyi kínálat ismeretében nincs. (Surján László KNDP-politikus az önkormányzati választásról, Magyar Nemzet Online, szeptember 25.)

A Jobbik politikusait kapta meg a baloldal, nem a szavazóit. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Index.hu, szeptember 25.)

Van polgármesterfröccs: hat deci bor, négy deci szóda. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje, Azonnali.hu, szeptember 25.)

Sosem volt még ennyire egységes a mostani magyar ellenzék. (Bódis András újságíró, Válasz Online, szeptember 26.)

Szeretném, ha a főváros fityiszt mutatna a rendszernek. (Hajós András youtuber, 168 Óra, szeptember 26.)

A faluban egyetlen új épületen láttam napelemet, a Paksi Atomerőmű egyik dolgozójának házán. (Rapai Ágnes író, Facebook.com, szeptember 26.)

Karácsony Gergely szerethető és erkölcsös mondatai akaratlanul kerültek a nyilvánosságba. (Tóta W. Árpád publicista egy kiszivárogtatott hangfelvételről, hvg.hu, szeptember 27.)

A miniszterelnöknek előre kell gondolkodnia. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, szeptember 27.)

Aggódva figyelem Orbán Viktort, aki nagyon jól tud előre gondolkodni. (Raskó György volt MDF-politikus, Magyar Hang, szeptember 27.)

Orbán állama és magángazdasága együttesen az ország legnagyobb munkaadója. (Lengyel László közgazdász, Népszava, szeptember 28.)

Orbánnak van egy elhatalmasodó kényszerképzete: Magyarországnak gondolja magát. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, szeptember 28.)

Holnap Fidesz-kongresszus, tisztújítással. Annyira izgulok, ki lesz az elnök. (Lendvai Ildikó volt MSZP-elnök, Facebook.com, szeptember 28.)

Aki NER, az nyer. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, szeptember 28.)

A rezsim olyan országot állított elő, amilyen az ország. (Tamás Ervin újságíró, Klubrádió, szeptember 29.)

Karácsony Gergely jjelenleg az ellenzék csúcsragadozója. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Magyar Hírlap Online, szeptember 29.)

Tamás Gáspár Miklós kitűnő publicista, ezúttal azonban elfelejtett tájékozódni. Egyik cikkében megpendítette, hogy „A szerkesztőváltás utáni 168 Óra első száma nagy Tarlós-interjúval nyit.” (hvg.hu, 2019.09.19.) A hetilap ugyanezen a napon jelent meg, talán ezzel magyarázható, hogy a neves filozófusnak nem volt ideje elmélyedni benne. Ha megnézte volna az impresszumot, bizonyára észreveszi, hogy változatlanul Tóth Ákos a főszerkesztő, a két helyettese pedig Krajczár Gyula és Lakner Zoltán.

Mindhárman felmondtak ugyan, de azt is közölték, hogy csak október elsején távoznak. Megszerkesztették a szeptember 19-i számot, a nagy Tarlós-interjú tehát nem az új főszerkesztő engedékenységét bizonyítja. Csupán azt, hogy a hamarosan távozó szerkesztők megszólaltatták Budapest főpolgármesterét. Azóta elkészítették a szeptember 26-i számot is, benne egy nagy Hajós András-interjúval. S hivatali idejükbe az is belefér, hogy esetleg előkészítik a jövő heti számot.

Mellesleg szeptember 26-án a 168 Óra olvasóinak is bejelentették a távozásukat - három és fél sorban. Ezt azért hozom szóba, mert egy másik publicista, Puzsér Róbert nagy interjút adott az Azonnali.hu-nak, és kifejtette: „Most már a baloldali és liberális szerkesztőségekben állnak fel újságírók, mondván, hogy nem akarnak Orbán Viktornak álellenzéki médiát gyártani. Ez történt a 168 óra szerkesztőségében.” (2019.09.23.) Nos, a 168 Órát nagy óval kéne írni, ahogy Tamás Gáspár Mikós is tette, ez a jogi különbség a 168 óra című rádióműsor és a 168 Óra című hetilap között. A „mondván” pedig azt jelenti, hogy a távozás okáról valamelyik érintett beszámolt a nyilvánosságnak.

Ha a tulajdonossal megromlott a viszony, amelyre a főszerkesztő hivatkozott fészbukos bejegyzésében, ez azt is jelentheti, amit Puzsér feltételez. Csakhogy ehhez több bizonyítékra volna szükség. De tételezzük fel, hogy a publicista „jólértesültsége” megfelel a médiapolitikai valóságnak! Akkor elgondolkoztató következtetés adódik belőle. Orbán Viktor azzal akarja megteremteni a demokrácia látszatát, hogy állami hirdetésekkel életben tartja az ellenzéki média ama szerkesztőségeit, amelyeknek a tulajdonosai azt kérik a szerkesztőktől, hogy csínján bánjanak a hatalommal.

Ez szegheti a szerkesztők munkakedvét, ahhoz azonban, hogy erre a következtetésre juthassunk, két feltétel szükséges. Az egyik az, hogy a három távozó közül valamelyik vázolja föl a felmondáshoz vezető utat. A másik pedig az, hogy várjuk meg az új főszerkesztő tevékenységét, és olvassunk el néhány lapszámot. Máskülönben nem lehetünk elég jól értesültek.