Akadémiai kutatóintézetből jutottam el a sajtóba. Ezzel magyarázható, hogy fiatal újságíróként rengeteg interjút készítettem tudósokkal. Azt vettem észre, hogy ha rangos állami megbízatást kaptak, ritkán voltak képesek ellenállni a csábításnak. Kiléptek a tudományuk keretei közül, és olyasmivel traktálták a nyilvánosságot, amihez már nem értettek. A profi tudósok amatőr valoságértelmezőnek bizonyultak. A jelenkorban ezt bizonyítja az onkológus Kásler Miklós és a közgazdász Matolcsy György példája is.

Az a benyomásom, hogy a politikusok közül Orbán Viktor szintén eljutott ebbe az állapotba. Például szeptember 5-én irányt szabott a családpolitikának a III. Budapesti Demográfiai Fórumon. Szeptember 9-én a digitalizáció egyedül üdvözítő útját jelölte meg az ITU Telecom World 2019 nyitóünnepségén. Szeptember 14-én ismeretelméletileg értelmezte a keresztény szabadságot a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kongresszusán. Szeptember 21-én az Olasz Testvérek nevű párt rendezvényén tört utat a nemzetközi összefüggésekben. Ma reggel pedig interjút adott a Magyar Rádiónak. Készül a Fidesz holnapi kongresszusán elmondandó beszédére, és bevallotta: „Nem tudom, hogyan ragadjam meg a jövő grabancát.” S mert azt is megjegyezte, hogy az ilyen beszédek előtt mindig izgul, elképzelem, hogy ebben a hónapban mit összeizgult.

Van, ami illik egy miniszterelnökhöz és pártelnökhöz, és van, ami nem. Csakhogy olyan rendszerben éldegélünk, amelyben az ország első embere mindenhez ért. Belátom persze, hogy ha ez a rendszer egyetlen személy akaratára épül, akkor a kompetencia- és munkamegosztás aligha lehetséges. A múlt század ötvenes éveiben Sztálin nyomán volt már ilyen sokoldalú kinyilatkoztatónk, Rákosi Mátyás. Orbán becsületére válik, hogy a gumipitypangig nem jutott el. Bár munkatársai közül Kásler professzor már pedzegeti a hun-magyar rokonságot, Matolcsy doktor pedig látni véli a japán csecsemők fenekén a piros pöttyöt.

Nem szeretném kizárólag jobboldali közszereplőknek felhánytorgatni a mindenhez is értést. Gyurcsány Ferenc politikai tehetségét szintén beárnyékolta, hogy miniszterelnöksége utolsó hónapjaiban hétről hétre a nyilvánosság elé állt különböző pontmennyiségekből álló programokkal, amelyek még a híveit is mosolygásra késztették. Nehéz eldönteni, hogy ilyenkor kapkod (levegőhöz akar jutni) egy csúcsvezető, vagy az önérték-tudat ama fokára hágott, hogy mindenben ő akarja megmondani a tutit.               

A szocialisták úgy akarnak minket ágyba vinni, hogy előtte nemhogy moziba nem mentünk még el, de nem is dumáltunk. (Magyar Narancs, 2011. november 24.)

A demokrácia piac, kitermelődik az, amire igény van. (168 Óra, 2012. augusztus 23.)

A magyar politikusok életmódja korrupciós vallomás. (ATV, 2017. január 13.)

/Az ellenzéki pártokról/ Nem dőlünk sem egymás kardjába, sem egymás ölébe. (ATV, 2017. május 16.)

Az ellenzéki összefogás olyan, mint Columbo felesége: mindenki beszél róla, de senki sem látja. (ATV, 2017. szeptember 18.)

Örültem, hogy az MSZP mer egy kicsit baloldalibb lenni, mint amilyen volt. (Hír TV, 2017. december 11.)

Az MSZP szódával még elmegy, és én vagyok a szóda. (Örkény Könyvesbolt, 2018. január 25.)

Amit a Fidesz letagad, azt általában megcsinálja. (ATV, 2018. február 7.)

Nem fogom hagyni, hogy bárki elcsessze az ellenzék esélyét a budapesti változásra. (Index.hu, 2019. június 11.)

Minél közelebb van valami Orbán Viktorhoz, annál rosszabbul működik. (444.hu, 2019. augusztus 8.)

Amíg nincs erő az ellenzék együttműködésében, addig a választó nem mozdul meg. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Heti Válasz, 2017. december 14.

Együttműködésre azért van szükség, hogy a választás után is együtt őrizzük az ellenállás lángját a Fidesszel szemben. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2018. február 12.)

Az ellenzéki pártvezetők között hiányzik a bizalom, az együttműködés alapvető feltétele. (Török Gábor politológus, InfoRádió, 2018. március 5.)

Valószínűleg csak az MSZP és a Jobbik együttműködésével lehet legyőzni a Fideszt. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2018. június 21.)

A Fidesz legyőzéséhez nem több együttműködésre, hanem több szavazóra van szükség. (Ungár Péter LMP-politikus, 7300.hu, 2018. július 16.)

A hiteles helyi baloldali szereplőkkel elképzelhető az együttműködés. (Keresztes László Lóránt LMP-politikus, InfoRádió, 2018. szeptember 24.)

Miközben a baloldali politikusok egyre nagyobb sebességgel tekerik az együttműködés biciklijét, a jobbikosok még el sem indultak. (Böcskei Balázs politológus, 168 Óra, 2019. február 21.)

Ez az együttműködés valódibb a korábbiaknál. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, 2019. augusztus 29.)

Még ha az együttműködés sok sebből vérzik is, képes valami erőt felmutatni. (Orosz Anna Momentum-politikus, ATV, 2019. augusztus 30.)

Az ellenzéki együttműködés tölténye elsül vagy besül? (Tóth Bertalan szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 16.)

A tegnapi bejegyzésben a veterán Fidesz-politikus nagy visszhangú kijelentését vettem alapul. „A legrosszabb keresztény politika is jobb, mint a legjobb nem keresztény politika.” A mondást 1967. december 24-ig vezettem vissza, midőn Lukács Györggyel interjú jelent meg a Népszabadságban. Az agg filozófust visszavették az MSZMP-be, és valószínűleg e művelet záloga volt, hogy kifejtette: „A legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus.” 

Erre jegyezte meg egy álneves és művelt hozzászóló, hogy mintha Heinrich Böll is mondott volna valami hasonlót, de a kereszténységgel kapcsolatban. Feltételezését úgy értelmeztem, hogy Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke a Nobel-díjas írótól kölcsönözte a hajdani szállóigét. Találtam is egy Böll-mondást, miszerint „Die schlechteste christliche Gesellschaft ziehe ich noch tausendmal der besten heidnischen Gesellschaft vor.”  Így fordítanám: ’A legrosszabb keresztény társadalmat is ezerszer többre tartom, mint a pogányt.’ 1976-ból származik, tehát későbbi keletű, mint Lukács György kijelentése.

A hozzászóló azonban talált egy másik Böll-idézetet. 1957-ben ezt állította a német író: „Selbst die allerschlechteste christliche Welt würde ich der besten heidnischen vorziehen.” Vagyis ’A legrosszabb keresztény világot is többre tartanám, mint a pogányt.’ Bár Böll 1967-ben még nem kapta meg a Nobel-díjat, ahhoz már elég ismert volt, hogy a német nyelvterületen otthonosan mozgó magyar filozófus értesülhessen a körülötte fodrozódó vitákról. Ezzel az elsőség kérdése alighanem el is dőlt. Van viszont még valami, ami fúrja az oldalamat. A német író mindkétszer a pogányságot állította szembe a kereszténységgel. Vajon miért?

A latin pagus falut jelent, a paganus pedig vidékit. Olyan embert, aki nem városban lakik, ahol már elterjedt a kereszténység. Azóta eltelt vagy másfél ezer év, és sokféle értelemben használták a pogány kifejezést. Jelentett nem keresztényt, ami egyszerű ténymegállapítás volt. De jelentett olyan embert is, aki hamis istenben hisz. Ez már értékítélet, a kereszténység felsőbbrendűsége. Ráadásul van olyan jelentése is, hogy vallástalan. Mivel magyarázható, hogy Kövér László, akinek stábja kétségkívül nemes forrásból merített, nem a pogány, hanem a nem keresztény jelzőt használta? Azt hiszem, túl egyszerű válasz, hogy közérthetőbben akart fogalmazni a Reformátusok Szárszói Konferenciáján.  

A Népszava levelezési rovatában olvasók szólalnak meg. A rovat előnye és hátránya, hogy megszilárdult a szerzői gárda. Nincs több egy tucatnál azok száma, akik röviden adják közre az életérzésüket. Egyikük Lázár András, aki nagy szellemek találkozásáról számolt be a mai számban. Kövér László nagy visszhangot keltő megnyilvánulását értelmezte tizenöt sorban.

Az országgyűlés elnöke a Reformátusok Szárszói Konferenciáján ezt találta mondani: „A legrosszabb keresztény politika is jobb, mint a legjobb nem keresztény politika.” Ehhez idézett a sajtólevelező egy másik kijelentést, miszerint „A legrosszabb szocializmus is jobb, mint akármilyen kapitalizmus.” A szerzőt nem nevezte meg, csupán a Mandiner.hu-t. Egyelőre azonban nincs nyoma az idézetnek, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a portál munkatársa Thürmer Gyulát szólaltatta meg. Ha igaz, amit feltételezek, akkor ők ketten a nagy szellemek, akik a két jelző ellentétéből bontották ki gyökeresen eltérő felfogásukat.

Nem lepődnék meg azon sem, ha kiderülne, hogy az MSZMP társadalomtudományi intézetében eltöltött éveiből az derengett Kövér László elméjében, amit Lukács György 1967-ben írt. Akkor bocsátották meg neki a Nagy Imre 56-os kormányában betöltött szerepét, és visszavették az MSZMP-be. Az agg filozófus bejelentése így hangzott: „A legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus.” Német nyelven írt műveinek egyik magyarra fordítója, Eörsi István pedig kedvet kapott az ellentétpárhoz, mert így fogalmazott: „A legrosszabb többpártrendszer is jobb, mint a legjobb egypártrendszer.” (Népszava, 2005.10.15.)

A sor Békesi Lászlóval, a Horn-kormány volt pénzügyminiszterével folytatódott. Ezt fejtegette: „A legrosszabb Gyurcsány is jobb, mint a legjobb Orbán.” (ATV, 2008.06.26.) Gyurcsány Ferencnél szintén beakadhatott az értelmezésre csábító jelzőpár, mert már DK-politikusként imigyen szóla: „A legrosszabb Mesterházy is jobb, mint a legjobb Orbán.” (VS.hu, 2014.01.28.) Az országos politikára bejelentkezett szegedi polgármester, Botka László kétszer is nekirugaszkodott a legrosszabb és a legjobb értelmezésének. Íme, az egyik: „A legrosszabbul teljesítő szocialista kormány is jobb volt, mint az Orbán-kormány.” (Magyar Narancs, 2014.02.06.) És a másik: „A legrosszabbul teljesítő szocialista kormány is ezerszer jobb volt, mint a jelenlegi Orbán-rendszer.” (Mandiner.hu, 2017. 04.06.)

Így talán már teljesebb a kép. Kár, hogy nem fért bele tizenöt sorba.

Magyarország nem fideszes fele nincs megszervezve, összefogva, képviselve. (Gomperz Tamás publicista, hvg.hu, 2018. április 13.)

Az ellenzéki pártok az összefogásnak még a gondolatát is tönkretették. (Farkasházy Tivadar újságíró, Sztárklikk.hu, 2018. május 12.)

Az összefogás mindenáront azért kellett folyamatosan napirenden tartani, mert hiányzott a tartalom. (Ungár Péter LMP-politikus, Népszava, 2018. május 16.)

Az együttműködés teljesen más, mint az összefogás. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, 2018. május 17.)

Összefogást csak elvek mellett lehet kialakítani. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, InfoRádió, 2018. szeptember 26.)

A teljes összefogás sose lesz rózsaillatú. (Soproni Tamás Momentum-politikus, hvg.hu, 2018. október 18.)

Az ellenzéki pártok mindig akkor beszélnek összefogásról, amikor már nagyon késő vagy túl korai. (Gémesi György gödöllői polgármester, 24.hu, 2019. március 4.)

Az ellenzéki összefogásügy valójában a megmaradt pártelitek egzisztenciális ügyének számít. (Tarlós István budapesti főpolgármester, Magyar Nemzet, 2019. március 30.)

A recept a sikerre az ellenzéki összefogás. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szabolcs Online, 2019. április 17.)

Az ellenzéki összefogás olyan együttműködés, amelyet a gyűlölet tart össze. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 2019. augusztus 24.)

Javában zajlik a vita Mi baj van Zuckerberggel? című bejegyzésemről. Akik közelebb állnak a kormányhoz, azt pedzegetik, hogy máshol is baj van a Facebookkal. Ez igaz, van azonban egy lényeges különbség. A nálunk demokratikusabb országokban rétegezettebb, sokrétűbb (kevésbé államosított) a nyilvánosság, ezért a közösségi oldalnak nem kell menedéket nyújtani az első nyilvánosságból kiszorult véleményformálóknak.

Bodor Pál Bukarestből települt át Budapestre. 1987-ben rácsodálkozott az itteni nyilvánosságra, melynek az állampárt többet engedett meg, mint Ceausescu Romániában. Írt egy cikket az Élet és Irodalomba, A második nyilvánosság július 17-én látott napvilágot. A jeles közíró azt fejtegette, hogy „Az első nyilvánosság nem elég tehetséges.” Meg azt is, hogy „Az igazságok előbb lent, a második nyilvánosságban, a szabályozott vélemény határain kívül fogalmazódnak meg.” Akadt egy harmadik mondata is, amin szintén érdemes eltűnődni. Szerinte „Ami felülről fogalmazódik meg, már alig éri el a közvélemény politikai ingerküszöbét.” Idáig még nem jutott el a mai közvélemény, de a másik két idézet ül. Akár 2019-es évszámot is biggyeszthetnénk hozzájuk.

1987-ben a Hírlapkiadó Vállalat jelentette meg a 19 megyei napilapot, amelyek nyereségéről eltartotta az ugyancsak hozzá tartozó Népszabadságot. A hasonló funkciót betöltő KESMÁ-hoz tartozik 18 megyei és egy városi napilap, amelyek nyereségéből a mostani állampárt tartja el a Magyar Nemzetet. A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnöke, Varga István 2019. február 4-én interjút adott a békéscsabai Behir.hu-nak. Őszinteségi roham vett erőt rajta, mert ezt mondta a kormánypárti nyilvánosságról: „Ebben a pillanatban ennek az oldalnak nincs komoly sajtója.” Hozzáfűzte, hogy „Az Indexet szoktuk először olvasni, nem pedig az Origót.”

Az áthallások nyilvánvalóak, legalábbis számomra. Kölcsön véve Bodor Pál fogalmait, az a benyomásom, hogy a mai első nyilvánosság nem elég tehetséges, és akik kiszorultak belőle, a másodikban jelennek meg. Például a Facebookon, amelynek adóelkerülési gyakorlata okkal, sőt joggal váltja ki a különböző kormányok rosszallását - a miénket is. A benne menedékre lelt jegyzetírók révén azonban az igazságok a szabályozott vélemény határain kívül fogalmazódnak meg. A második nyilvánosságot ugyebár szamizdatnak nevezték, a mait az egyik fészbukozó politikus után talán szanyizdatnak kéne nevezni.         

„Kár kivágni a fákat a nyomtatott Mandinerért” - írta az Elegem van című blog gazdája 2019. szeptember 19-én. Vajon igaza van-e?  Nincs végleges válaszom, mert még nem láttam a Mandiner című hetilap első számát.

Amikor e rovatban arról tűnődtem, hogy a kiadóhivatal érdekes kísérletbe kezdett, és esetleg létrehozta az online portál papír alapú hétvégi mellékletét, olvasmányélmény híján még csak feltételezésbe bocsátkoztam. Azóta úgy alakult a helyzet, hogy az áruházak még nem rendelték meg az újdonsült hetilapot, az aluljárókban működő standokról pedig eltűnt az első szám. Az egyik hírlap-bolt bérlője például elmesélte, hogy szeretett volna belőle egyet hazavinni, a környékbeli elsőpéldány-gyűjtők azonban megvették a félretettet is.

Ekkor hívtam föl egy ismert elsőpéldány-gyűjtőt, aki még könyvet is írt a szenvedélyéről. Arról számolt be, hogy az ő budai kerületükben módosabb emberek élnek, és hogy a kedvük október 13-án esedékes önkormányzati választáson se menjen el a kormánypártoktól, a postaládákban feltűnt az új Mandiner. Megígérte, hogy elküldi az ő ingyenes példányát. Amíg a boríték megérkezik, idejegyzem, hogy a második szám papírja kifogástalan, a megjelenése elegáns, a tördelése pedig hibátlan. A kormánypártisága se bántó. Arra való, hogy az állami hivatalokban kitegyék az asztalra, jól jön majd a várakozó ügyfeleknek.

A szerkesztők szívesen mutatnak be olyan embereket, akik kétkezi mesterséget űznek, templomba járnak, és gyermeknemzésben eleget tesznek a hazafias kötelességüknek. A baj inkább az, hogy ha hivatalos személyiség tisztelte meg írásával a szerkesztőséget, nem próbálják elmagyarázni neki, hogy fűrészporos a szövege. Szakmailag a legnagyobb gond, hogy a szép kiállítású és lagymatag tartalmú hetilapban egyelőre nyoma sincs a világtrendnek. Kitalálói odáig már eljutottak, hogy nem az a korszerű, ha a papír alapú napilapnak van online változata, hanem ha az online portálnak lesz papír alapú melléklete. Odáig azonban még nem jutottak el, hogy szerves kapcsolatok alakítsanak ki a Mandiner.hu és a Mandiner között.

A portál óhatatlanul előnyben részesíti a gyorsaságot, és ha pontatlan a híre, pontosít (frissít), ahányszor csak szükséges. Közben pedig a szerkesztők kiválasztják ama hétközi témákat, amelyeknek érdemes hátteret kölcsönözni. Ezeket kéne a hetilap olvasói elé tárni, és akkor Elegem van talán nem írná azt, hogy kár volt kivágni a fákat a nyomtatott Mandinerért. 

A Fidesz előretolt éke. (Gréczy Zsolt DK-politikus, 24.hu, 2019. február 6.)

Negyven pluszos, szőrös önpromoter. (Villám Géza publicista, Comedy Central, 2019. március 25.)

Puzsérnak zavaros személyisége van. (Horváth Csaba szocialista politikus, ATV, 2019. április 8.)

Puzsér egyszerre parodizálja a politikát, és politikát akar csinálni. (Horváth Zoltán újságíró, ATV, 2019. április 12.)

Puzsér Róbert lefalcolt az LMP-ről. (Lakner Zoltán politológus, 168 Óra, 2019. május 30.)

Színes figura, de nem szeretném rá bízni a főváros költségvetését. (Dömsödi Gábor újságíró, volt pásztói polgármester, ATV, 2019. június 11.)

Puzsér nem politikai tényező. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2019. június 19.)

Puzsérból eltűnt a program. (Rónai Egon műsorvezető, ATV, 2019. szeptember 17.)

A túlfeszített lényeglátók tipikus példája. (Pető Péter újságíró, ATV, 2019. szeptember 17.)

A hetvenes évekből itt felejtett csecsemő. (Tarlós István főpolgármester, Mandiner.hu, 2019. szeptember 19.)

A legutóbbi napokban a közelgő választás uralta a nyilvánosság fórumait, és majd’ mindent vitt Tarlós kampány„bömbije”. Lefülelt mondatok.

Nem bánnám, ha minden héten lenne választás. És előtte a nyuggereket néhány ezer forinttal megtámogatnák. (Pór Vilmos újságíró, Facebook.com, szeptember 15.)

Most már ott vagyunk a nagypályán. (G. Fodor Gábor politológus az Orbán-kormány nemzetközi helyzetéről, Hír TV, szeptember 15.)

Magyarország és Orbán Viktor európai politikai tényezővé vált. (Kiszelly Zoltán politológus, Mozgástér.blog, szeptember 16.)

Az alakulás idején is egyértelmű volt, hogy a Fidesz legmeghatározóbb elméje Orbán Viktor. (Wachsler Tamás volt Fidesz-politikus, 24.hu, szeptember 16.)

Lopakodó Olimpiai Program, röviden LOP. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus a fővárosi sportlétesítmény-építkezésekről, ATV, szeptember 16.)

Tarlós István semmit nem tett tönkre, viszont sokat tett érte. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, szeptember 16.)

A megafon új elem a kampányban. (Stumpf András újságíró, ATV, szeptember 17.)

A legrosszabb keresztény politika is jobb, mint a legjobb nem keresztény politika. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, YouTube.com, szeptember 17.)

Botka László hihetetlen teljesítményt nyújtott Szeged polgármestereként. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, szeptember 18.)

Az internet lett az ellenzék fő kifejezési formája. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, szeptember 18.)

Magyar államtulajdonos és országvezető. (Tamás Gáspár Miklós filozófus Orbán Viktorról, hvg.hu, szeptember 19.)

A köztársaságot a választók buktatták meg. (Zolnay János szociológus, Magyar Narancs, szeptember 19.)

Amikor ott hagytak bennünket a pártok, maradt egy maroknyi aktivista. (Puzsér Róbert független főpolgármester-jelölt, ATV, szeptember 19.)

A hetvenes évekből itt felejtett csecsemő. (Tarlós István főpolgármester Puzsér Róbertről, Mandiner, szeptember 19.)

Tarlós a megafonos magatartással kiiratkozott a kampányból. (Kéri László politológus, ATV, szeptember 20.)

A szabad gondolkodás kezd hiánycikké válni. (Szelényi Iván szociológus, Élet és Irodalom, szeptember 20.)

Nincs az az eszement álhír, ami nem találná meg a maga közönségét. (D. Tóth Kriszta újságíró, WMN.hu, szeptember 20.)

Ma már nem lehet álhírek nélkül választást nyerni. (Krekó Péter szociálpszichológus, Mandiner.hu, szeptember 21.)

Jogi szempontból minden megfelelően működik nálunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Magyar Nemzet, szeptember 21.)

A főpolgármestert most már csak „bömbivel” a kezében látom mindig. (Németh Péter újságíró Tarlós Istvánról, Népszava, szeptember 21.)

A sok csics, pics és rics miatt abbahagyják. (Dr. Kotsis Attiláné volt szövetségi kapitány a magyar röplabdázónőkről (24.hu, szeptember 22.)