Fazekas Robival lemértük, kettőnkön összesen hatvan centi műtéti heg van. (Kiss Szilárd szombathelyi súlylökő, Vas Népe, 2002. december 7.)

Piszok jó kétcentis különbséggel nyerni. (Janics Natasa olimpiai bajnok kajakos, Index.hu, 2009. augusztus 15.)

A kormány centinként amputál. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Magyar Rádió, 2012. május 17.)

A tévében minden sztár három-négy centi magas. (Nagy Antal volt válogatott labdarúgó, Sport TV, 2013. november 15.)

Hiába négyméteres egy kerítés, akkor is nyolcvan centinél vágják át. (Nagy Boldizsár nemzetközi jogász a határzárról, Mandiner.hu, 2015. június 24.)

Ön például tudta, hogy ha három centiméterrel emelkedik az óceánok szintje, összeomlik a világkereskedelem? (Fekete György belsőépítész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, Hír24.hu, 2015. szeptember 17.)

Egy centire voltunk attól, hogy kilépjünk a Néppártból. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. január 17.)

Egy centire voltak, de végül megbocsátottak a Néppártnak. (Wittinghof Tamás budaörsi polgármester, Facebook.com, 2020. január 17.)

Már nem egy centire, hanem kilométerekre vagyunk a Néppárt egyes részeitől. (Novák Katalin Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, 2020. január 25.)

Egy egycentis turulszobor még jöhetne. (Kovács Gergely kutyapárti politikus, XII. kerületi önkormányzati képviselő, 24.hu, 2020. január 30.)

Isten fizesse meg? című bejegyzésemről épp zajlik a vita. Sir Galahad hozzászólása a legérdekesebb. Az álneves szerző valószínűleg neves újságíró, mert tisztában van a sajtó állapotával. Szerinte „A magyar ember megszokta, hogy ami a neten van, az ingyen van.” S mert az online sajtó immár olvasottabb, mint az offline, „komoly online újságot csak úgy lehet csinálni, ha valaki pénzt tesz bele”. Utal a kormánypárti és ellenzéki alapítványokra, üzletemberekre. A támogatás miértjeit és mikéntjeit ezúttal azért nem feszegetném, mert személyes okból a nem komoly (vagy nem eléggé komoly) online újságok érdekelnek. Dolgozik néhány száz tanítványom a sajtóban.

Arra figyeltem föl, hogy a diploma megszerzése után a fiúk nem szívesen alapítanak portált. A lányok pedig úgy alapítanak, hogy érzelmi életüket az online-hoz igazítják. Olyan társat keresnek, aki betölti a rendszergazda szerepét. A megosztott munka reggeltől estig (online) tölti ki az életüket, ezért előbb-utóbb szükségük lesz egy lótó-futó riporterre, aki tudósít, interjúkat készít, sőt fényképeket is. Tucatnyi élménybeszámoló után az a benyomásom, hogy a digitális vállalkozás akkor kerül válságba, amikor eljut a fejlődés ama fokára, midőn a tulajdonospár még egy újságírót szerződtet. A vállalkozás addig gazdaságos, amíg három embert kell eltartania. A negyedikkel már veszteségbe fordul.

E jelenségről ugrik be egy típustörténet a múlt század nyolcvanas éveiből. Az 1986-os sajtótörvény lehetővé tette helyi újságok alapítását. Rengeteg magánlap jött létre, többnyire humán értelmiségiek kezdeményezésére. S mert otthon legföljebb Commodore 64-t tartottak, fogyatékos számítástechnikai felkészültségüket olyan mérnök, technikus, egyéb műszaki ember segítségével pótolták, aki hozta magával a kétezer márka körüli Atari vagy más márkájú, komolyabb számítógépét. Erre a bázisra szerződtettek egy lótó-futó riportert. Helyi lapjuk akkor került válságba, amidőn eljutottak ama szintre, hogy az újság továbbfejlesztése még egy újságíró-munkatársat igényelt.

Az alapítók korábban sem gondolhatták, hogy a külső munkatársak cikkeit meg kéne fizetni. Amikor viszont a második belső munkatárs szerződtetése után megcsapta őket a válság szele, már nem is gondolták. Ha a hagyományos sajtóban idestova három évtizeddel ezelőtt megéltük a faramuci helyzetet, akkor most, az online sajtóban miért ismételjük meg a tragikai vétséget?                

A legutóbbi napokban Orbán Viktor puskaporozott, Bozóki András orbánozott, Jakab Péter gyurcsányozott, Juhász Ferenc fideszezett, Bárándy Péter pedig rendszerezett. Lefülelt mondatok.

Az antiszemitizmus kiirthatatlannak látszik. (Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Index.hu, január 27.)

Gyurcsány Ferencnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 2010-ben a Fidesz kétharmaddal győzött. (Jakab Péter, a Jobbik újdonsült elnöke, ATV, január 27.)

Valamennyi összekapaszkodó párt egyformán gyenge. (Tamás Pál szociológus az ellenzékről, Népszava, január 27.)

Orbán évtizedekben gondolkodik. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, ATV, január 28.)

A Fidesz-KDNP folyamatosan egyetértési pontokat keres a választópolgárokkal. (G. Fodor Gábor politológus a nemzeti konzultációról, Magyar Nemzet, január 28.)

Amit lehetett, azt az ellenzék, illetve a NER-kritikus média kihozta a Borkai-ügyből. (Papp László Tamás publicista, Azonnali.hu, január 28.)

Az a felismerés, hogy a morális elvek vonatkoznak a tehetséges, alkotó emberekre, új a magyar kultúrában. (Babarczy Eszter író a metoo-jelenségről, Magyarnarancs.hu, január 28.)

A tehetséget kapja az ember, a szorgalmat meg hozza. (Kotsis Attiláné mesteredző, a női röplabda-válogatott volt szövetségi kapitánya, Magyar Rádió, január 29.)

Az ellenzék gyenge, országos infrastruktúrája romokban. (Szűcs Zoltán Gábor politológus, Mérce.hu, január 29.)

Ott szerepeltünk a legjobban, ahol el sem indultunk. (Döme Zsuzsanna kétfarkú kutyapárti politikus az önkormányzati választásról, 24.hu, január 30.)

Nem akarok politikai térbe belépni. (Eszenyi Enikő színigazgató, Magyar Narancs, január 30.)

Kultúrkampfvezér. (Herskovits Eszter újságíró Demeter Szilárdról, 168 Óra, január 30.)

Debrecen nem attól lesz nagyobb, hogy leszólja, hogy kisebbnek híreli Budapestet. (Porcsin Zsolt újságíró a Magyar Természettudományi Múzeum átköltöztetéséről, Debreciner.hu, január 30.)

A Fidesz elveszítette az utcát. (Juhász Ferenc szocialista politikus, volt honvédelmi miniszter, ATV, január 30.)

A diszlexiások Niedermüller-zsúrján többen is pogrombeszédet tartottak. (Szekeres István újságíró, Facebook.com, január 31.)

Kiváló asszony, aki szagolt már puskaport. (Orbán Viktor miniszterelnök az országos tiszti főorvosról, Magyar Rádió, január 31.)

Csak nem fognak hazaküldeni, amikor a férjem angol? (Nádasdy Ádám Londonban élő műfordító a Brexitről, hvg.hu, január 31.)

A kormány irodalmi ökle. (Föld S. Péter újságíró Demeter Szilárdról, HírKlikk.hu, január 31.)

Senkiházizhat engem Radnóti professzor úr, ettől még minden papírt én írok alá. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, február 1.)

Elsőrangú hatalmi pozíciókból másodrangú írókat kanonizálnak harmadrangú irodalmárok. (Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, Népszava, február 1.)

A jelenlegi rendszernek az a sajátossága, hogy minél gyengébbé válik, annál durvább lesz. (Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügyi miniszter, HírKlikk.hu, február 2.)

Idestova három évtizede, hogy szerkesztettem egy kétheti lapot. Akkor már számítógéppel dolgoztunk, bár még papíron rajzoltuk meg a laptervet. A képernyőn kirajzolódó oldalak „lötyögtek” persze, mert innen is meg onnan is hiányzott néhány centinyi szöveg. Áttördelésre már nem volt idő, ezért a lyukakat újságokból való idézetekkel foltoztam be. Innen származik a kiemelhető mondatok iránti érdeklődésem. Már akkor szembesültem tehát a címben föltett kérdéssel. Elnézést a benne olvasható két idegen szóért, de ha magyar jelentésüket sűrítettem volna címmé, akkor nem jött volna ki a betűjáték.

A textus a latin textilis szóból származik, a jelentése fonadék, fonat, szövés, átvitt értelemben szöveg, ha úgy tetszik, egy szentbeszéd alapgondolata. A kontextus pedig az a szövegmező, melyben a kiemelendő mondat keletkezett. Átvitt értelemben szövegösszefüggést jelent. Csaknem három évtized alatt mintegy ezerötszáz összeállítást készítettem - a körülbelül harmincezer mondatból egyetlen per sem lett. Ennek oka, hogy válogatás közben lemondtam ama néhány százról, amely szembe került volna a szövegkörnyezetével. Ma vasárnap van, és az imént leltem meg a délutáni összeállítás utolsó mondatát. A HírKlikk.hu portálon interjú jelent meg Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel, aki kijelentette: „A legnehezebben igába hajtható állatfajta a bíró.”

Védőügyvéd, nem csoda, ha utálja a tárgyalótermi ellenfelet - gondolhatja az olvasó. Igen ám, de a szövegösszefüggésből az derül ki, hogy nem tartja állatnak a bírókat, és nem is akarja igába hajtani őket. Épp ellenkezőleg, a jelenlegi kormányzat törekvését minősíti könnyen félreértelmezhető szavakkal. Le is mondtam arról, hogy ütős mondatát betegyem a válogatásba, holott növelte volna az olvasottságot. Inkább azt vettem számításba, melyben arra buzdította az ellenzéki pártokat, hogy a mostani helyzetből „Kiutat és ne visszautat találjanak!” 2010 előttre utalt, mert már 2006-ban elromlott valami az állam működésében. A jelenlegi kormány miniszterei közül pedig egyet méltányolt, Pintér Sándort: „Benne azért működik egyfajta tőkesúly.”

Hát igen, inkább a két kevésbé ütős mondat valamelyike, mintsem hogy meghamisítsam a hajdani miniszter kijelentését. Ezért fejezem be a heti összeállítást ezzel: „Diktatúrában nem lehet demokrácia.” Szintén ma látott napvilágot a HírKlikk digitális felületén, de Föld S. Péter publicista pötyögtette a számítógép képernyőjére.        

Bakos András Algyőn él, onnan járt be dolgozni a szegedi Délmagyarországhoz. Amidőn a patinás újságot Andy Vajna eladta a kormánynak, eltávolították a szerkesztőségből. Azóta szabadúszóként próbálkozik, kalandjairól számolt be tegnap a Nőiváltó.hu nevű portál digitális felületén. Elmesélte, hogy kapcsolatba került két honlappal, amelyek szívesen közölték az írásait, fizetés helyett azonban a szerkesztők arról értesítették, hogy ők „önkéntes újságírók” segítségére számítottak. 

Szorult belé annyi empátia, hogy a nyilvánosság előtt nem leplezte le a helyzetével visszaélőket. Annyit azért elárult az egyik portálról, hogy Londonban működtetik, és a két alapító közül a férj árufeltöltéssel keresi a kenyerét, a feleség pedig pincérnő. Civil jövedelmükből tartják el a szívük csücskét, és igazán megérthetnék a többnyire itthonról toborzott munkatársak, hogy az újságírói munka honorálására már nem telik. Mire végére értem a szomorkás élménybeszámolónak, megértettem, hogy rosszul mértem föl a digitális sajtó fejlődési lehetőségeit. Médiatanárként olyasmit tanítottam, ami nem igazán jött be.

A kétezres évek közepén már lehetett tudni: aki kacérkodik az újságírással, annak leginkább arra van esélye, hogy a digitális sajtóban kössön ki. Úgy képzeltem, hogy miközben a kommunikáció szakos diákokat felkészítem az úgynevezett gyorsújságírásra, olyan körülményeket hozok létre, mintha igazi szerkesztőségben dolgoznának. Partnerre találtam egy ingatlanközvetítő cégben, amelynek tulajdonosa szponzorálta a főiskolásokat. Akik vasárnap éjfélig küldték ímélben a jegyzeteket, amelyeket hétfőn kijavítottam, és a legjobbak szerzőinek visszaírtam, hogy készüljenek a felolvasásra. Kedden fölvették a legjobb ruhájukat, a lányok még sminkeltek is, mert csaknem száz társuk elé álltak ki az amfiteátrumszerű előadóteremben.

A felolvasás végén az évfolyam szavazott, és a harmadik helyezettnek ezer forintot, a másodiknak kétezret, az elsőnek háromezret rejtő borítékot nyújtottam át. A Klubháló.hu nevű diákportálon pedig nem ama írások jelentek meg, amelyeket a legjobbnak tartottam, hanem amelyek a legtöbb szavazatot kapták. (Bár a két kategória közt azért volt átfedés.) Azóta eltelt néhány év, és akiknek nem sikerült szerkesztőségben elhelyezkedni, többnyire a digitális sajtóban próbálkoznak. Arról szoktak beszámolni, hogy újságírásért utoljára akkor kaptak pénzt, amikor az előadóteremben velem fogtak kezet.               

A centrális erőtér az, amihez mindenki igazodik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2014. március 30.) 

Orbán Viktor öt évvel ezelőtti álma, a centrális erőtér létrejött. Egy nagy narancssárga folt lett az ország, erős szélsőjobbal és megosztott baloldali ellenzékkel. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, Népszabadság, 2014. április 14.)

A centrális erőtér fölött létrejöhet a bal- és a jobboldali összefogás. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Sonline.hu, 2016. május 1.)

A centrális erőtér közepén a kövér kétharmad, kétfelől a vézna jobb- és baloldali ellenzék tartja egyensúlyban. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2017. július 8.)

A centrális erőtér két oldalára szorított ellenzéki szavazótáborok összekapcsolódása nélkül lehetetlen a győzelem. (Lakner Zoltán politológus, 168 Óra, 2017. augusztus 14.)

Tegnap este megszűnt a centrális erőtér. (Ablonczy Bálint újságíró, Válasz Online, 2019. október 14.)

A centrális erőtér megbomlani látszik, duális lett az erőtér. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, ATV, 2019. október 14.)

A centrális erőtér politikai koncepciója megbukott. (Gruber Attila Fidesz-politikus, 24.hu, 2019. december 11.)

Felbomlani látszik a centrális erőtér. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2020. január 7.)

A Fidesz centrális pozíciója megszűnt, de nem szűnt meg az erőtere. (Ceglédi Zoltán politológus, Klubrádió, 2020. január 16.)

Tegnap este szóba került az új győri polgármester ügye. Vajon az ATV vendégei miként vélekednek arról, hogy Dézsi Csaba András megtartaná főorvosi beosztását is? Úgy vezetné a várost, hogy közben azért szíveket is operálna. A Fidesz kezdeményezné, hogy az országgyűlés módosítsa az önkormányzati törvényt. Vadai Ágnes DK-politikus közölte pártja hajlíthatatlan álláspontját a Lex Dézsiről: „Nagyon fontosnak tartjuk a különféle összeférhetetlenségi szabályokat.”

Arra utalt, hogy az önkormányzati törvény 2002-ben szigorúan szabályozta a polgármesterek jogállását. Ezt enyhítette a 2011-es törvény, de az összeférhetetlenségi záradékot megtartotta. Miskolc új (ellenzéki) polgármesterének például ezért kellett lemondania az iskolaigazgatásról. Vadai Ágnes nem tudhatta persze, hogy miközben tiltakozott a tervezett módosítás ellen, saját pártja alatt is vágta a fát. Ugyancsak tegnap olvastam a Bács-Kiskun megyei napilapban, hogy „Összeférhetetlenség miatt távozott a KKKK vezetője”. Dr. Magóné Tóth Gyöngyi, a Kalocsai Kulturális Központ és Könyvtár igazgatója a DK színeiben lett a megyei közgyűlés tagja, és a politikai funkciót választotta.

Az okfejtést nem arra hegyezném ki, hogy az ellenzéki választott személyiségek esetében a kormányzat érvényesíti az összeférhetetlenséget, a kormánypártiak esetében pedig nem veszi észre. Inkább arra, hogy Dézsi doktor kimenekítése láncreakciót indítana el a közigazgatásban. A miskolci Veres Pál visszaköltözhetne a Földes Gimnázium igazgatói irodájába, és a hódmezővásárhelyi polgármesternek, Márki-Zay Péternek sem fájna a feje, amiért kinevezte magát az önkormányzat újság felelős kiadójává. Arról senkinek nincsenek adatai, hogy az összeférhetetlenségi passzus hány polgármestert érint. Van azonban egy viszonyítási pont. Akik a kommunikáció szakos diákok közül újságíró-szemináriumra jelentkeztek, azokkal dolgozatot írattam a helyi nyilvánosságról. A nyíregyházi főiskola vonzáskörzetében 130 településen állapították meg a polgármester összeférhetetlenségét.

Három esetet ismerek, amiből baj lett. Vajon a parlamenti pártok 2002 óta miért nem használták ki az összeférhetetlenségi záradékban rejlő politikai lehetőséget? Azért nem, mert akár kormányon voltak, akár ellenzékben, a saját polgármestereiket hozták volna kínos helyzetbe. Elvégre az országszerte érintett több száz elöljáró között nemcsak fideszes, hanem fineszes polgármesterek is voltak. Talán még vannak is.   

Az ellenzéki sajtó ujjong. Jegyzetírói elégedetten vették tudomásul a Fővárosi Törvényszék ítéletét, miszerint a Gazdasági Versenyhivatal jogsértő módon hagyta jóvá egy nonprofit alapítványba bejelentkezett kormánypárti médiumok összevonását. Az ítélet figyelemre méltó, de túl nagy jelentőséget nem tulajdonítanék neki. Részsikerként elkönyvelhető ugyan, a következménye azonban már nem csinálható vissza.

Az úgynevezett Simicska-botrány után a kormányzat hadállásai meggyengültek a nyilvánosságban. Ezzel magyarázható, hogy a miniszterelnök bizalmi embereivel felvásároltatta a megyei sajtót. 2017 végén az egységesítés, egybehangolás jegyében ők „ajánlották fel” napilapjaikat a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítványnak, a KESMÁ-nak. Lehet, hogy a többiek hazafiúi buzgalomból cselekedtek, de Andy Vajna üzletemberként viselkedett. Az Amerikából hazatelepült filmproducer cáfolta a felajánlást: „Én a Mediaworks-től kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.” (Index.hu, 2018. december 10.)

Ha Gazdasági Versenyhivatal lettem volna, az interjúrészlet nyomán megindítottam volna a vizsgálatot, hátha pénzmozgás is föllelhető a felajánlkozásban. A GVH mentségére szóljon, hogy a vizsgálatot a kormány megakadályozta. Az országgyűlési választás előtt néhány hónappal nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánította az egyesítési, összevonási, összpontosítási akciót, ezzel kizárta a versenyjogi vizsgálat lehetőségét. Ez lett a bírósági eljárás alapja. Ha ugyanis a kormányzati döntés miatt a GVH nem vizsgálhatta az egybehangolás körülményeit, akkor nem is hagyhatta jóvá a KESMA felduzzasztását. Vagyis nem történt más, mint az, hogy a Gazdasági Versenyhivatal eljárásjogi hibát vétett. Ha most tudomásul veszi a törvényszék ítéletét, és a megismételt indoklásban kinyilvánítja, hogy nem tehetett semmit, akkor nem is kell jóváhagynia a kormánypárti médiahálózat átalakítását. Minden mehet tovább.

Csakhogy közben, tavaly április 8-án szavaztak a választópolgárok. A kormánypártok az országgyűlési helyek 67 százalékát szerezték meg. Nem hangsúlyoznám túl a média jelentőségét, de ha néhány hónappal korábban nem igazol át a KESMÁ-hoz 18 megyei és egy városi napilap a maga 350 ezer példányával, a kormányzat kevésbé éri el a falvak és a kisvárosok népét. És a korlátlan döntésekhez szükséges kétharmad nem lett volna meg.       

A magyar kultúra, a magyar művészet meghatározó, „mainstream” iránya baloldali és szabadelvű volt. (Hegyi Gyula szocialista politikus, Népszabadság, 2010. október 8.)

Az új jobboldali kormány számára fontosabb a nemzeti burzsoázia, mint a nemzeti kultúra. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, Galamus.hu, 2011. március 18.)

A kultúra a Fidesz mostohagyereke. (Pető Péter újságíró, Népszabadság, 2012. október 19.)

A politika sosem akarta ennyire uralni a kultúrát. (Kulka János színész, Népszabadság, 2014. április 4.)

A kultúra jobban megtartja Európa szívében a magyarságot, mint a foci. (Bródy János rockzenész, Origo.hu, 2015. szeptember 27.)

Nem lehet a kultúrát központilag vezérelni. (Tarr Béla filmrendező, Magyar Narancs, 2019. augusztus 1.)

Nem az a baj, hogy stadion meg foci, hanem hogy ez legyen a kultúránk szimbóluma. (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, 2019. november 16.)

Öngyilkosság azt a kultúrát kicsinálni, ami nemcsak a baloldalé, hanem a jobboldalé is. (Nagy Ervin színész, RTL Klub, 2019. december 17.)

A kormányzat újra meg újra kiönti műanyagból a kultúrát, de valahogy mindig valami fegyver alakú képződik belőle. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2020. január 3.)

Sületlenség, ha azt gondolják, hogy hatalmi úton le lehet cserélni egy létező kultúrát. (Dés László zeneszerző, Magyar Narancs, 2020. január 23.)

Mostanában elég sok nekrológot írok ide, ilyenkor azonban szakmai gonddal is szembesülök. Leginkább azt a címet szoktam adni, hogy XY fejfájára. De mi van, ha a temetés szervezői nem fejfát állítanak az elhunyt barátnak, kollégának, mert nem a keresztségben született? Laci bácsit, akinél újságírást tanultam a debreceni Egyetemi Élet szerkesztőségében, elkísértem az utolsó útjára. Az óbudai temetőben vagy harmincan álltuk körül a koporsóját, és miközben a négy sírásó dolgozott, feltűnt a földhányás mellé helyezett fejfa.

Azért csodálkoztam rajta, mert amikor 1987-ben megjelent első könyvem az ÉS harmincadik születésnapja alkalmából, vittem Laci bácsinak egy dedikált példányt. Elolvasta a róla írott egyetlen sort, aztán elmondta azt, amit sem előtte, sem utána nem hozott szóba. A második világháborút munkaszolgálatban élte meg, szerettei közül sokan pusztultak el koncentrációs táborban. 1945-ben pedig megfogadta, hogy soha többé nem lesz zsidó. Ezért hantolták el a temető ökumenikus részében, ezért kapott fejfát.

Edit néni, az özvegye elmesélte, hogy az utolsó napjaiban már csak szendergett, egyszer azonban álmában kezdett beszélni. Dezsőt emlegette, a bátyját, aki nem jött vissza a Don-kanyarból. Azok közé tartozott, akiket Németh Szilárd, a kulturált, művelt, mindig visszafogottan fogalmazó honvédelmi államtitkár úgy emlegetett Laci bácsi temetésnapján, mint „hős magyar honvédeinket és munkaszolgálatosainkat”. (Honvédelem.hu, 2020.01.10.) Vajon Dezső hogyan halt meg? A keretlegények gyújtották rá a tífuszos muszosokkal megtelt istállót? Vagy ráhajtották az aknamezőre?

A sírásók már befejezték a munkát, a fejfát is beszúrták a csonka piramis alakúra formázott földhányásba. A sírt elborították a koszorúk, én is elhelyeztem a fehér krizantém-csokrot, amelyet a tanítványok nevében vásároltam a bejáratnál lévő virágboltban. Ekkor vettem észre egy villanásnyi jelenetet. Az ismeretlen hölgy elővett retiküljéből egy papír zsebkendőt. Kicsomagolta belőle a lapos, fehér színű, kékes erezetű kavicsot. Kérdő tekintettel nézett Laci bácsi temetést szervező fiára, aki bólintott. A hölgy lehajolt, és a követ a mi krizantémunk mellé fektette.

Itthonról felhívtam egy rabbit, aki nem terhelt bibliai magyarázattal. Kifejtette, hogy a növény inkább örömteli eseményre, például esküvőre való, bár kétségkívül illik a keresztre emlékeztető fejfához. A kavics viszont időtálló. Sokáig emlékeztet az elhunytra, mert nem mossa el az eső.