Több mű szerepel benne, mint ahány óra van. (Schiller Mariann magyartanár, Népszava, 2020. február 3.)

„Bezzeg az én időmben” - mondja, aki kitalálta. (Dragomán György író, Index.hu, 2020. február 4.)

Bűzlik a Takaró Mihály-féle nézetrendszertől. (Závada Pál író, Szeged.hu, 2020. február 5.)

A módosított NAT nem alaptanterv, hanem diktátum. (Rajnai Richárd volt iskolaigazgató, SzabadPécs.hu, 2020. február 5.)

A kormány által sok kínlódással előállított agyhalál. (Szénási Sándor újságíró, Klubrádió, 2020. február 5.)

Több NAT mint kolbász. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, 2020. február 5.)

Öreg, múltba révedő emberek műve. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezetője, 168 Óra, 2020. február 6.)

Műfaját tekintve sokkal inkább a múlt század hatvanas éveit idéző „tanterv és utasítás”. (Fábry Béla tanár és oktatáspolitikus, Népszava, 2020. február 6.)

 Ez a NAT maga az irodalmi Mohács. (Pethőné Nagy Csilla pécsi tanár, Magyar Hang, 2020. február 7.)

Ha a tanárok betű szerint betartják, akkor kénytelenek lesznek rosszul tanítani. (Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, Magyar Hang, 2020. február 7.)

A legutóbbi napokban Orbán okoskodott, Kövér parlamentezett, Németh Szilárd fegyverkezett, Pokorni és Kunhalmi nyírőzött, Vidnyánszky pedig sorosozott. Lefülelt mondatok.

Nem a választást - az országot kell megnyerni. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Mozgó Világ 2020/1)

Soros úgy ad pénzt, hogy azért kér valamit cserébe. (Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Népszava, február 3.)

Ez libatömés. (Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke a Nemzeti Alaptantervről, ATV, február 3.)

Jelen formájában a Nemzeti Alaptanterv nem más, mint a kultúrharc egyik eszköze. (Bárány Balázs történelemtanár, Azonnali.hu, február 3.)

A mai focista kudarcokban nő fel. (Sallói István volt válogatott labdarúgó a magyar fociról, Klubrádió, február 3.)

Gyűlöletkeltésben sokkal jobb a baloldal. (Balog Zoltán volt emberi erőforrás miniszter, Index.hu, február 4.)

Nem szabadna Wass Albertet és Nyírő Gyulát betenni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a Nemzeti Alaptantervről, ATV, február 4.)

Az irodalmi infrastruktúrát rakjuk össze. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 888.hu, február 4.)

Mit keres egy kulturális intézmény élén egy verőember? (Lévai Júlia újságíró, Facebook.com, február 5.)

A kormány által nagy kínlódással előállított agyhalál. (Szénási Sándor műsorvezető a Nemzeti Alaptantervről, Klubrádió, február 5.)

Az a nyerő ellenzék, amely az ellentétek ellenére is összekapaszkodik. (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, február 5.)

A szlovák pártok magyarul tanulnak. (Nagy Dávid felvidéki politikus a választási kampányról, Magyar Rádió, február 5.)

Sorsdöntő meccsek előtt álló válogatottunk két kulcsemberéről mondta ki a klubjuk, hogy már nem kellenek. (Pajor-Gyulai László újságíró Dzsudzsák Balázsról és Kádár Tamásról, Délmagyar.hu, február 5.)

A Fidesz apparátusát nem békére tervezték. Csatázni, győzni tud, de békésen gazdálkodni nem. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.com, február 6.)

Lényegében megszűnt a parlamenti párbeszéd. (Kövér László Fidesz-politikus, az országgyűlés elnöke, Mandiner.hu, február 6.)

Tájainkon a kultúra nemzetmegtartó és identitásképző szerepe hangsúlyosabb, mint a konszolidált nyugaton. (Inkei Péter kultúrakutató, Magyar Narancs, február 6.)

A szövegben 369-szer fordul elő a nemzet kifejezés, Európát jóval kevesebbszer említi, míg jelenünket, a globalizációt 51 alkalommal. (Trencsényi László, a Magyar Pedagógus Társaság ügyvezetője a Nemzeti Alaptantervről, 168 Óra, február 6.)

A mostani hatalom hiába tölti tele az irodalomkönyveket olyan szerzőkkel, akiket ő választ ki, a fiatalok átlapozzák. (Vámos Mikós író, Magyar Hang, február 7.)

Nyilas is tud jó regényt írni. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, volt oktatási miniszter Nyírő Józsefről, Index.hu, február 7.)

Náci írók is bekerülhetnek egy tantervbe - ha zsenik. (Kardos András esztéta, Facebook.com, február 8.)

A kis országok nem engedhetik meg maguknak, hogy ne legyenek okos vezetőik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, február 8.)

Korda György a legjobb magyar sportriporter. (Spiró György író, ATV, február 9.)

Az idén még nem írtam le a nevét. Emlegetésével tavaly februárban hagytam fel, amidőn Bangóné kolléganőjével megjelent a képviselőház folyosóján, és az újságíróknak felmutattak egy A/4-es papírlapot. Rajta a szöveg: „Képviselőkbe folytani a szót illendő?” Akkor azon tűnődtem, hogy a magyar nyelv iránti merényletre föl kellett készülni. Most más a helyzet, sikerült élő adásban meglepni bennünket.  

Kunhalmi Ágnest, az MSZP oktatáspolitikusát meghívták egy stúdióba, hogy fejtse ki álláspontját a Nemzeti Alaptanterv legújabb változatáról. Ezt találta mondani: „Nem szabadna Wass Albertet és Nyírő Gyulát betenni.” Nocsak. Nem tudtam arról, hogy a skizofréniával foglalkozó ideggyógyásznak szépirodalmi munkássága is volt. Kellemesen lepett meg, hogy az ifjú politikusnő olyasmit is olvas, amit a hálátlan utókor elfelejtett. De aztán felötlött, hátha mégis inkább Nyírő Józsefre gondolt, aki novellákat és regényeket írt, publicisztikájából pedig kirajzolódik a nyilasok értékrendszere. Ha elszólásról van szó, ezúttal már elnézőbben ítélkeznék. Élő adásban könnyebb butaságot mondani, mint felkészülés után butaságot írni.

Csakhogy a műsorvezető úgy döntött, ha már a szocialista oktatáspolitikust kifaggatta a NAT-ról, azt is firtatja, vajon igaz-e, hogy az MSZP közelgő kongresszusán pártelnöknek jelölteti magát. Kunhalmi Ágnes igennel válaszolt, és ez új megvilágításba helyezi az értékítéletünket. A nyilvánosan elhangzott, ráadásul rögtönzött elszólásokból gyűjtöttem egy fájlra való, és a közéleti személyiségek mezőnyét éppen ő vezeti. (E bejegyzés után mellékelem a legérdekesebb tíz mondatát.) A potenciális elnökjelölt előélete azt sejteti, hogy esetleges előléptetésével az MSZP időzített bombára tehet szert. Ha Kunhalmi Ágnes a nyilvánosság fórumain már akkor is az elszólásaival vétette észre magát, amikor még ritkábban hívták meg a stúdiókba, majdani pártelnökként, az eddiginél sokkal gyakrabban megszólítva fokozottabb teljesítményre lehet képes.

Nincs közöm persze a szocialista párt döntéseihez, de talán mégis megkockáztatható, hogy az elnökségre való alkalmasság előfeltétele lehetne, vajon a tisztségre jelentkező hogyan állt helyt eddig, amikor élő adásban kellett számot adni a műveltségéről, a rögtönző képességéről. Ha eme alkalmaztatási szempontot az MSZP kongresszusa nem veszi figyelembe, akkor jogos a közmondásból eszkábált következtetés, miszerint szegény szocikat az Ági is húzza.           

Tíz mondat Kunhalmi Ágnestől

Nem, nem. Egyébként igen. (Mozgó Világ, 2014/11.)

Minden PÖCS a miniszterelnök úr asztalán fog kikötni. (A Pedagógiai Önértékelési Csoport jelentéseiről, ATV, 2015. szeptember 29.)

Az állam vagyonát ésszerű prioritásokon keresztül kell strukturálni. (ATV, 2017. március 28.)

A CEU magyar hungarikum. (ATV, 2017. április 12.)

Egy szegény öregemberrel kiplakátolják az országot. (Soros Györgyről, a világ 33. leggazdagabb üzletemberéről, ATV, 2017. július 12.)

Koordináljunk együtt! (ATV, 2018. március 7.)

Mert két cicim van, és nő vagyok, ezért kevesebb a bérem. Tetszik érteni? (ATV, 2018. augusztus 13.)

Az Orbán-kormány egy generációt fog taccsra tenni, és partvonalra. (ATV, 2018. október 24.)

Képviselőkbe folytani a szót illendő? (Hír TV, 2019. február 18.)

Nem szabadna Wass Albertet és Nyírő Gyulát betenni. (A Nemzeti Alaptanterv módosított változatáról, ATV, 2020. február 4.)

Tegnap este az ATV stúdiójában Varju László „megtévedt fiatalember”-nek nevezte Halmágyi Miklóst. A jelzős szerkezet azért hangzott el, mert a Szombathelyi Médiaközpont Nonprofit Kft ügyvezetőjéről súlyos feltételezések láttak napvilágot. A sors iróniája, hogy a kínos bankkártya-ügyet először a Vas Népe szellőztette meg február 5-án. Az a napilap, amelynek 1993-tól 2017-ig ő volt a főszerkesztője. Jó újságot csinált (a mostaninál jobbat), ettől azonban jelenlegi funkciójában akár még ügyeskedhetett is az önkormányzati cég bankkártyájával.

Mindazonáltal épp a szakmai előélete miatt óvatosabban ítélkeznék. Igaz, hogy nem vagyok kormánypárti újságíró, aki már a vizsgálat lefolytatása előtt is elmarasztalta a szocialista polgármester által kinevezett cégvezetőt. Azzal nincs bajom, hogy a kormánypárti sajtótól az ATV is átvette a témát. Bár a leginkább ellenzéki politikusokat megszólaltató televízió igazán megtehette volna, hogy először a megvádolt szerkesztőt hívja meg a stúdióba, és csupán a magyarázat vagy a magyarázkodás után kéri ki közéleti személyiségek véleményét. Akik közül az említett DK-s politikus lefiatalemberezte a 62 éves újságíró-szerkesztőt.

Ha a cégvezető megtévedt, és két útján a szállodai szobát állítólag egy hölggyel osztotta meg, és megint csak állítólag közpénzből fizette a számlát, akkor is kapuzárási pánikról lehetne beszélni. Ennyit Varju László felkészülési módszeréről és médiaismeretéről. Van viszont valami, ami elgondolkoztatóbb a nagy visszhangot kiváltó ügyben. Amidőn 2019 januárjában az ellenzék többségbe került a szombathelyi képviselőtestületben, az újdonsült szocialista polgármester az önkormányzati médiacég felügyelő bizottságába Fidesz-politikust kért föl elnöknek. Az utóbbi vizsgálódott (helyesen tette), és talált három kétséges számlát.

A polgármester gesztusa példa értékű ugyan, de korántsem elszigetelt. Például helyben is volt előzménye. A választókörzet országgyűlési képviselője, Hende Csaba Fidesz-politikus a szombathelyi focistadion építkezésekor a projekt felügyelőbizottsági elnökségét a városházi ellenzéknek ajánlotta fel. E funkcióra az akkori ellenzék egy ügyvédet ajánlott. Czeglédy Csaba pedig tette a dolgát, elkezdett vizsgálódni. Majd óvatlanul nyilvánosságra hozta, hogy a másnapra kitűzött képviselőtestületi ülésen bejelentésre készül az építkezés túlárazásával kapcsolatban. Éjszaka jöttek érte a rendőrök.               

Arról tűnődtem néhány hete, hogy a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgyat az oktatási hatóságok kiveszik a NAT-ból. A múlt pénteken, este tízkor bejelentették a most már aztán tényleg végső változatot. Kiderült, hogy a módosított alaptanterv mégsem nélkülözi az említett stúdiumot. Száműzték a 12. évfolyamra.

A műhelymunkálatokra uniós pénzből 2,4 milliárd forintot fordított az oktatási kormányzat. A jelek arra utalnak, hogy médiaismeret-ügyben kompromisszum született, és a sokféle változatból a natozgatók összegyúrtak valamit. Rájöttek, hogy a XXI. század harmadik évtizedében kínos volna digitális elképzelés nélkül útjára bocsátani a közoktatás alkotmányát. Ebből adódnak a következetlenségek, amelyek azt sejtetik, hogy a médiaismeret púp volt a hátukon.

Nemcsak médiatanárként, hanem nagyszülőként is foglalkoztat, hogy a kisiskolások kapnak egy tantárgyat. Az eddigi Informatika helyett Digitális kultúra lesz a neve. Helyes, hogy ezzel kezdik, bár találkoztam már olyan NAT-értelmezésekkal más tárgyakat tanítók tollából, hogy a digitális ismereteket idén szeptembertől az írás-olvasás rovására viszik be az általános iskolába. Samu unokámék megismerkedhetnek az online kommunikációval, amely az ő számukra magától értetődőbb, mint nekem, mert az offline kommunikáció alig létezik az életükben. Az átnevezett tantárgy keretein belül azonban nem ismertetik meg őket a közösségi média rejtelmeivel, a nyilvánosság eme fórumait ugyanis a natosok áthelyezik (beépítik) a közösségi nevelésbe. Ez lesz az osztályfőnöki órák elnevezése.

A döntés arról árulkodik, hogy az oktatási kormányzat szétcincálta ugyan a digitális ismereteket, mégis érvényesülhet valamiféle folyamatosság. Kár, hogy 2012-ben a médiaismereti tantárgyat megszüntette a felső tagozatban. Az amúgy is sejtelmes folyamatosság elenyészni látszik, hogy aztán több évnyi szünet után választható tárgyként bukkanjon föl az érettségi tanévében. Ami tehát a XXI. század első évtizedében lezajlott küzdelmek után szervesült a közoktatásban, annak ívét a második évtizedben megtörték, a harmadik évtizedben pedig szétparcellázzák és lefokozzák.

Akik összehozták a Nemzeti Alaptanterv legeslegvégsőnek szánt változatát, a XX. században születtek. A sors iróniája, hogy olyan diákoknak szabják meg a nyilvánosság digitális kereteit, akik kivétel nélkül már a XXI. században látták meg a napvilágot.                  

A Nemzeti Alaptanterv célja, hogy olyan minőségű család- és hazaszeretetre nevelje a fiatalokat, amely képes áldozatokat is hozni, ha kell. (Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, Napló, 2011. október 24.)

Az irodalom tanterv körüli felhajtást álbotránynak érzem. Szerintem Wassnak, Nyirőnek éppúgy helye van a nemzeti irodalmi kánonban, mint Adynak, Kertész Imrének. (Gyutai Csaba Fidesz-politikus, zalaegerszegi polgármester, Zalai Hírlap,július 4.)

Örömmel mondhatjuk, hogy Wass Albert, Nyirő József és Tormay Cecile munkássága a Nemzeti Alaptanterv része lett. (Vitéz lovag Kovács Jenő, a Vitézi Rend Vas és Zala megyei törzskapitányságának hadnagyi rangú vezetője, Vas Népe, 2013. január 14.)

Tüntetésen nehéz a nemzeti tantervet módosítani, vagy a gyerekek terheit csökkenteni. (Palkovics László oktatási államtitkár, Magyar Távirati Iroda, 2016. február 13.)

A NAT a közoktatás alkotmánya. (Hiller István szocialista politikus, volt oktatási miniszter, ATV, 2020. január 21.)

Ez libatömés. (Arató László, a Magyartanárok Egyesületének elnöke, ATV, 2020. február 3.)

Ahelyett, hogy javítana az oktatási rendszeren, inkább további károkat okoz. (Nahalka István oktatáskutató, Népszava, 2020. február 3.)

Ezt a NAT-ot nem lehet az egész nemzet alaptantervének tekinteni. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2020. február 3.)

Jelen formájában a Nemzeti Alaptanterv nem más, mint a kultúrharc egyik eszköze. (Bárány Balázs történelemtanár, Azonnali.hu, február 3.)

Műfaját tekintve sokkal inkább a múlt század hatvanas éveit idéző „tanterv és utasítás”. (Fábry Béla tanár és oktatáspolitikus, Népszava, 2020. február 6.)

Tegnap a véletlen úgy hozta, hogy összecsúszott a tudatomban két politikus. Az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki. A Fidesz Európa-parlamenti képviselője, Járóka Lívia a Népszavának adott figyelemre méltó interjút, Botka László volt szocialista politikus pedig a fészbukos üzenőfalára írt föl egy furcsa, továbbgondolásra ingerlő mondatot.

A csinos hölgy egykorú a lányommal. A szombathelyi főiskolán tett szert tanári diplomára, tanult a CEU-n is, disszertációját a józsefvárosi romákról készítette. Itthon és Brüsszelben is leginkább az övéivel foglalkozik. Az interjú azért hozta nehéz helyzetbe, mert a gyöngyöspatai romák nagy visszhangot keltő ügyében úgy kellett védenie a kormányzati álláspontot, hogy ne sértse meg a sorstársait, akik vele ellentétben nem kecmeregtek ki a halmozottan hátrányos helyzetből. Így hagyta el száját egy kevésbé kontrollált mondat: „Ismerek olyan orvost, aki azért jár le Budapestről Salgótarjánba, mert tudja, hogy tíz rákosból kilenc roma, és általában későn ismerik fel a bajt.”

Rokonszenves ember rokonszenves tevékenységétől beszélt, kár, hogy a „le” igekötőt használta. Salgótarján ugyanis Budapesttől északra van, mintegy órányira a fővárostól. A pestiek némi lekezelő hangsúllyal szokták mondogatni, hogy lemennek Vácra, Szentendrére, Balassagyarmatra, Salgótarjánba, Miskolcra. Nem is szólva Tatáról és Sopronról, ama két városról, amely oly kedves a vidéki Magyarországról Budapestre került Járóka Líviának. Nem feltételezem róla, hogy lekezelné az északibb országrészt, szóhasználata mégis azt sejteti, hogy ragadt rá valami a felsőbbrendűségből. Nem áll jól neki.

S ha bárki azt gondolná, hogy részrehajló vagyok, akkor megemlítem az ellenzéki példát is. Az MSZP volt miniszterelnök-jelöltje ezt írta tegnap az üzenőfalára: „A mai napon a szegedi városházán fogadtam Vác polgármesterét.” Matkovich Ilona nyelvtanilag-földrajzilag csakugyan indokoltan ment le Szegedre, Délmagyarország legnagyobb városába, hogy beszélgessen tapasztaltabb kollégájával. Botka László 2002 óta, csaknem két évtizede uralja a Széchenyi téri városházát; nem csoda, ha a magáénak érzi. Mindazonáltal ha a kommunikációs tanácsadója volnék, aki kezeli a Facebook-profilját is, azt javasoltam volna neki, hogy ne a fogadni igét használja, hanem írja azt, hogy vendégül látta a csinos váci polgármestert. Találkozásukról fotó is megjelent. Remélem, nem udvari fényképész készítette.       

Modernizálódva kell magyarnak maradnunk. (Népszava, 1992. február 29.)

Általában három-négy véleményem is van egyszerre. (Új Demokrata, 1994. szeptember 29.)

A privatizáció ismeretlen értékű, uratlan vagyontárgyak eladása olyanoknak, akiknek nincs egy fillérjük sem, és nem akarnak vásárolni. (Vas Népe, 1995. március 18.)

Hibám, hogy a politikacsinálás egyes módszereitől undorodom, és ez látszik is rajtam. (Népszabadság, 1997. augusztus 2.)

A jogban nincs hézag. Amit a jog nem szabályoz, az szabad. (Napló, 1998. április 21.)

Orbán volt Magyarország első televíziós színészként szereplő miniszterelnöke. (168 Óra, 2003. június 29.)

Minden hatásos bejelentés túlzáson alapszik. (Magyar ATV, 2004. március 3.)

A szocializmus már nem, a kapitalizmus még nem működik. (Népszabadság, 2008. október 3.)

Minden politikus másban jó. (FN24.hu, 2012. március 23.)

A jogalkotásban „úri szabó” akartam lenni. (Mandiner.hu, 2018. december 5.)

Tegnap este Rónai Egon elgondolkoztató adattal szembesítette Tóth Bertalant. Az ATV stúdiójában szóba hozta, hogy az egyik közvélemény-kutató cég 4 százalékra, a parlamenti küszöb alá mérte az MSZP-t. Az elnök más cégek kedvezőbb adataira utalt, majd kifejtette, hogy az önkormányzati választás a pártját igazolta. Szerinte „semmi probléma”, elvégre „közel 400” önkormányzati képviselőjük és „közel 50” polgármesterük van. Impozáns számok volnának, ha nem tudnám, hogy Magyarországon 3177 polgármester van, és 16787 az önkormányzati képviselők száma.

Egy másik műsorban Horváth Csaba, a szocialista polgármesterek egyike arról beszélt, hogy október 13. óta „Nagyjából 3 milliós országvárosban van alternatív vezetés.” Ellenzéki politikustól hallottam már 2, 2 és fél, 3, 3 és fél, sőt 4 milliót is. Ez adta az ötletet, hogy utánanézzek néhány adatnak. Nem állítom, hogy minden részletet sikerült feltárni, de nem kormánypárti polgármestert találtam Ajkán, Albertirsán, Aszódon, Baján, Battonyán, Budakalászon, Budaörsön, Budapesten, Celldömölkön, Csongrádban. Továbbá Diósdon, Dorogon, Dunaújvárosban, Egerben, Érden, Gödön, Gödöllőn, Gyömrőn, Gyöngyösön, Hódmezővásárhelyen. Valamint Jászberényben, Kazincbarcikán, Miskolcon, Mohácson, Oroszlányban, Ózdon, Pécelen, Pécsett, Pilisvörösvárott. És Pomázon, Ráckevén, Salgótarjánban, Szentesen, Szigethalmon, Szigetszentmiklóson, Szombathelyen, Tapolcán, Tatabányán, Tótkomlóson, Vácott, Veresegyházon, Zalaszentgróton is.

A viszonylag friss, néhány hónapos adatok alapján összeadtam e városok lélekszámát, és 3.094.739 jött ki. Ha ebből levonjuk ama fővárosi kerületeket, amelyekben kormánypárti polgármesterek gyakorolják a helyi hatalmat, akkor 2.404 412 jön ki. Torzító tényező persze, hogy az ellenzéki irányítású budapesti kerületekkel együtt „csak” 56 nem kormánypárti vezetésű várost leltem, miközben az ellenzéki politikusok hatvanról szoktak beszélni. Mindazonáltal a zuglói polgármester, Horváth Csaba 3 milliós száma megközelítheti a valóságot. De ha javasolhatom, nálam alaposabban nézzenek utána a számoknak, és állapodjanak meg abban, hogy különféle metszetekben az ellenzéki polgármesterek irányította városok lélekszáma 2,4 és 3,2 millió közé tehető. Ha pedig az egyik pártjuk készül a március 11-én esedékes kongresszusára, ezekkel a számokkal kéne érzékeltetni az alkalmilag egyesült ellenzék tavaly októberi szereplését.     

Figyelemre méltó cikk jelent meg tegnap az Indexen. Szerzője, Juhász Edina egy The Guardian-cikk alapján dolgozott. A brit újság azt a helyzetet rögzítette, midőn zsidó fiatalok bosszút esküdtek az Európa-szerte mintegy hatmillió zsidót elpusztító német megszállók ellen. Szemet szemért, fogat fogért. Például arzénnal kenték be a fogva tartott SS-tisztek kenyerét, akik hasmenést kaptak. Az eredeti cikk Tarantino ironikus szellemében íródott, van egy kis bulvár íze is.

A világhírű rendező Becstelen brigantik című filmjét nem helyezném az életmű csúcsára, a mesés elemeket tartalmazó forgatókönyvnek azonban van némi valóságalapja is. Ami merőben más megvilágításba helyezi a zsidó fiatalemberek bosszúvágyát. 1943 végén az amerikai hadsereg titkosszolgálata gerilla-akciókra képezte ki a kötelékében szolgáló európai zsidókat. A háromtagú különítmények tagjai ejtőernyővel ugrottak le a hazájukban. Földerítették a német hadsereg mozgásait, és rádión jelentettek a bari (olaszországi) repülőtéren állomásozó bombázóknak.

Akik életben maradtak közülük, a háború után is szolgáltak. Mindegyik német megszállást elszenvedett országba jutott belőlük egy-egy különítmény. Ők vitték haza ama háborús bűnösöket, akiket Németország amerikai övezetében fogtak el. A magyar különítmény 1945. október 4-én hozta az első szállítmányt. 18 fogoly fért el a Douglas-bombázó átalakított belsejében. A gép a mátyásföldi repülőtéren landolt. Hetente fordult, és karácsonyig mintegy 200 háborús bűnöst adott át a magyar igazságszolgáltatásnak. Az egyik fogoly, Fiala Ferenc nyilas  újságíró később ezt írta róluk: „öt-hat, magyarul is jól beszélő pesti fiatalember” hozta haza őket.

Heten voltak. Parancsnokuk Himler Márton őrnagy volt, civilben ügyvéd. Helyettese George W. Granville főhadnagy, majdani szőrmekereskedő, egyébként az Odense-kávéház (Rákóczi út 20.) tulajdonosának, Grósz „papának” a fia. A repülőgép parancsnoka, George Gerbner hadnagy az összes szállítmányt elkísérte. Később világhírű médiatudós lett belőle, a legtöbbet tőle tudom Knight hadnagyról (Herzog-Herczegh Béláról), Nemes Jánosról és Ecséry Miklósról. A hetedik tag neve egyelőre ismeretlen. Vajon mit gondoltak a német megszállók magyar kollaboránsairól? Az mindenesetre biztos, hogy nem engedték szabadjára a bosszúvágyukat. Államilag szervezett és ellenőrzött keretek között működtek közre az igazságszolgáltatásban. Ez is megér egy cikket.