A legutóbbi napokban Orbán euzott, Kunhalmi orbánozott, Lendvai stadionozott, Kovács László kádározott, Jakab Péter gyurcsányozott, Gyurcsány pedig jobbikozott. Lefülelt mondatok.

Piszok nehéz volt azokkal leülni egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen létrejöttünk. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Hír TV, február 8.)

Akik nem bírják egymás szagát kampányban, hogyan fogják kormányon? (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Index.hu, február 9.)

A független irodalom intézményei a szemünk láttára rohadnak szét. (Csete Soma író, Litera.hu, február 10.)

A NAT a nemzetbutítást szolgálja. (Révész Sándor újságíró, hvg.hu, február 11.)

A kormány legnagyobb teljesítménye a jogállamiság folyamatos tiszteletben tartása. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Azonnali.hu, február 11.)

A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a Merkel-Orbán találkozóról, ATV, február 11.)

Kultúráról beszélünk kulturálatlanul. (Magyar György ügyvéd, ATV, február 12.)

A kirekesztés ellen nem praktikus kirekesztő mondattal küzdeni. (Hodász András katolikus pap Niedermüller Péterről, Válaszonline.hu, február 12.)

Azzal, hogy arról beszélünk, kell-e Gyurcsánnyal közösködni, a Fidesz szekerét toljuk. (Buzinkay György Momentum-politikus, hvg.hu, február 12.)

Gyurcsány nélkül nincs Orbán, és megfordítva. Vagy Orbán egészen más módon kerülhetett volna hatalomra. (Csaba László közgazdász, 168 Óra, február 13.)

Sárközy Tamás találta ki a centralizáció és a mamutminisztériumok rendszerét, amit Orbán valósított meg. (Lengyel László közgazdász, Magyar Narancs, február 13.)

Nálunk a WC-vel szemben a fürdőszoba van, nem egy stadion. (Lendvai Ildikó szocialista politikus Orbán Viktor felcsúti házáról, Facebook.com, február 13.)

Mi rossz listára vagyunk felírva. (Orbán Viktor miniszterelnök a röszkei határállomáson az Európai Unióról, Magyar Távirati Iroda, február 13.)

Mindenki hőzöng, lázong, karattyol, raccsol, biflázik. (Szakács Árpád újságíró az új NAT-ot ellenzőkről, Magyar Nemzet Online, február 13.)

Kádár bizonyos tekintetben inkább segítette, mint akadályozta a rendszerváltást. (Kovács László szocialista politikus, Magyar Hang, február 14.)

Ez a Fidesz eddigi legfelelőtlenebb lépése. (Krekó Péter szociálpszichológus a bírósági ítéletek elleni kampányról, Népszava, február 14.)

Én Mészáros Lőrinc helyében kisegíteném az elszegényedett, vagyontalan miniszterelnököt. (Hell István közíró, Facebook.com, február 14.)

A díjak szép dolgok, de a múlthoz tartoznak. (Szabó István filmrendező, SzegedMa.hu, február 14.)

Nem kerülhetett olyan tárgy, emberi arc, kosztüm a filmbe, amit ne ellenőrzött volna személyesen. (Virga Tímea színésznő Szabó Istvánról, Tiszatájonline.hu, február 14.)

Sárban, porban járunk, miközben évi félmilliárd forint ment látványsportra közpénzből. (Csőzik László érdi polgármester az első osztályú női kézilabda csapatról, Facebook.com, február 15.)

Pogányság hazafinak lenni kereszténység nélkül. (Balog Zoltán volt emberi erőforrás miniszter, Hír TV, február 16.)

Szakács Árpád sajátos színfolt a hazai publicisztikában. Úgy vétette észre magát, hogy ő kezdeményezte az úgynevezett kultúrharcot. Küzdelmét a Mediaworks nevű kormánypárti médiabirodalom főszerkesztőjeként vívta tovább, majd alkotószabadságot vett ki. Azzal kezdte, hogy írt egy cikket Magyarnak lenni életre szóló élmény címmel.

Talán meglepő azok számára, akik csak hírből ismerik, de elégedetlen az Orbán-kormány valóság-átalakító munkájával. Felgyorsítaná a tempót, sokkal többet fizetne például a pedagógusoknak, hogy a módosított (hazafias) Nemzeti Alaptanterv szellemében tanítsanak. Most például azokon verte el a port, akik a NAT-ot bírálják. Így jellemezte őket: „Mindenki hőzöng, lázong, karattyol, raccsol, biflázik.” (Magyar Nemzet Online, 2020. 02. 13.) A cikkíró visszafogottságára jellemző, hogy mellőzi ama igét, amely nélkül ma már nem illik megbélyegezni az ellenzéki értelmiségieket. Ők ugyanis leginkább ajvékolnak. A jiddis kifejezés azt jelenti, hogy háborognak, jajveszékelnek, méltatlankodnak.

A névtelen és a neves szerzők a következő igékkel szokták minősíteni a másik oldalt. Ágálnak, davenolnak, dumálnak, fecsegnek, fröcsögnek, gajdolnak, hadoválnak, handabandáznak, hergelnek, hőbörögnek, hőzöngenek, kárálnak, kárognak, locsognak, majréznak, mószerolnak, pofáznak, povedálnak, sivalkodnak, sóderolnak, süketelnek, szájalnak, ugatnak, vartyognak. A gyűjtemény azonban nemcsak a jobberek szókincséről, szóhasználatáról árulkodik, hanem a balosokéról is. A különbség legföljebb az, hogy az utóbbiak ritkábban minősítik vitapartnereiket jiddis eredetű kifejezésekkel. Marad még néhány.

Ady az Új vizeken járok című versében kifejtette, hogy nem akar „a szürkék hegedőse” lenni, „hajtson a Szentlélek vagy a korcsma gőze”. A szentlékeket most hagyjuk, több mint száz év múltán a korcsma pedig úgy is értelmezhető, hogy a világháló (a digitális kávéház) egy épületben van a digitális kocsmával. A gazdaságosság jegyében úgy rendezték be, hogy a vendégek közös vécébe járnak. A talponállóban jócskán akadnak, akik dolguk végeztével, módosult tudatállapotban a kávéházban kötnek ki. Üres széket találnak a márványasztalnál, és anélkül, hogy bemutatkoznának, beleszólnak, belekotyognak, belepöntyögnek a polgárok beszélgetésébe.

Indulatos igéik a digitális korcsma gőzében párologtak, és az a benyomásom, hogy átszivárogtak a digitális kávéházba is. Ott tartunk, hogy már a véleményüket névvel vállalók is érvek helyett használják őket.               

Ada tízezres, Tisza menti kisváros Szeged vonzáskörzetében. Trianon után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, a későbbi Jugoszlávia része lett. A túlnyomórészt katolikus magyarok lakta település azonban hitbélileg változatlanul a kalocsai érsekséghez tartozott. Ezzel magyarázható, hogy Várady Lipót Árpád érsek összegyűjtötte az első világháborús hadirokkantakat. A kalocsai vasútállomás mellett kialakított Rokkant-telepen adott házat, kiskertet nekik. Nagyszüleim 1923-ban így kerültek Magyarországra, anyám már itt született.

Az adai rokonsággal tartottuk a kapcsolatot - még a kilencvenes évekbeli polgárháború idején is. Négy-öt éve, a kerítés miatt azonban bonyolulttá vált a közlekedés. Olvastam a szegedi sajtóban, hogy az észak-vajdasági falvakból Mórahalomba átjárók azért veszítették el a munkájukat, mert nem a legközelebbi kapun jöhetnek át, hanem óriási kerülővel. Mindez azért ötlött fel, mert a közszolgálati rádió reggeli műsorában Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kifejtette: „A határsértés nem lehet emberjogi kérdés.” (Magyar Rádió, 2020. 02.13.) A kisebbségi politikus körülbelül ugyanolyan tekintélyuralmi rendszert honosított meg a Szerbiában élő magyarok körében, mint Orbán Viktor nálunk.

A kormányunktól kapott gazdaságélénkítő milliárdok révén uralja például a regionális nyilvánosságot, amelynek fórumain többször is kiállt a villamosított kerítés mellett. A nemzetegyesítés jegyében tehát vasfüggöny választja el egy tájegység mesterségesen szétszabdalt részeit. Ennek forrása kétségkívül Trianon, arról viszont már nem az első világháborúban győztes hatalmak tehetnek, hogy a mai magyar kormány közreműködésével sikerült megnehezíteni a vajdasági magyarok helyzetét. Ez olyan ellentmondás, amelyet kormányzatilag nem volna könnyű megmagyarázni - ha az ellenzéki pártok nem sumákolnának kerítés-ügyben. Ők azonban még Pásztor István árulkodó mondatát sem vették észre.

Azt pedig végképp figyelmen kívül hagyták, amit egy harmadik ország miniszterelnöke pedzegetett. Andrej Plenkovic a Tudjman alapította HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) elnöke. Jobboldali, hangsúlyozottan kereszténydemokrata politikus, aki együtt ül Orbán Viktorral a Néppártban. Az ő határai előtt szintén gyülekeznek a Nyugat-Európába törekvő menekültek, mégis így fogalmazott: „A boszniai határ túloldalán sok horvát él, és bármilyen fizikai akadály elvágná egymástól a közösség tagjait.” (Népszava, 2020.01.09.)     

Kedves szegedi kollégám, Hollósi Zsolt föltett egy fényképet a közösségi üzenőfalára. Két művész látható rajta. Szabó István filmrendező öltönyben és sötétített szemüveggel, kezében mikrofon. Mellette Stohl András színész farmerben, keresztcsíkos pólóban. Közös munkájuk, a Zárójelentés premier előtti vetítésén üldögélnek az egymilliárd forintból felújított Belvárosi mozi Zsigmond Vilmosról elnevezett termében. (A világhírű operatőr Szegedről indulva csinált karriert az Egyesült Államokban.) A vetítés végén vastaps köszöntötte a két vendéget. A szegedieket nem zavarta, hogy rovott múltú művészeket ünnepeltek.

Stohl András módosult tudatállapotban gázolt el egy járókelőt, majd leülte a büntetést. Szabó István főiskolás korában jelentéseket írt a tanulótársairól. Ezért más büntetést kapott. Egy kulturális újságíró feltárta a múltját, mostanában pedig vannak olyan véleményformálók a kormányoldalon, akik nehezményezik, hogy néhány nap múlva a filmesek életmű-díjjal akarják kitüntetni. Nincs szándékomban elkendőzni a múltjukat, mindazonáltal a sors iróniája, hogy hajdani vétkük nélkül alighanem kevesebbet érne az életművük. Stohl Andráséról most csupán annyit, hogy csúcsformában van, Szabó István pedig négy évtizede küszködik ifjúkori önmagával.

Legjobb filmjeit az osztrák-magyar monarchia kémfőnökéről (Redl ezredesről), Göring kedvenc színész-rendezőjéről (Gustav Gründgensről), a nácik megbecsült karmesteréről (Kurt Furtwänglerről) készítette. Immár világszerte ünnepelt művei az árulás, a hatalomhoz való törleszkedés, az értelmiségi lét furcsa stációit járják körül. Mellesleg Hollósi Zsolttól megtudtam, hogy a nyugalmazott professzorból lett falusi háziorvos sorsát bemutató Zárójelentés egyik mozzanata az ifjúkori botlás, amelyért idős korában vonják felelősségre. Az a benyomásom, hogy az ilyen és az ehhez hasonló ügyekben a hazai véleményformálók hajlamosak felületesen ítélkezni.

Örök példám a két éve elhunyt Chuck Berry esete. Pályakezdő zenészként fegyveres rablásban vett részt, két évet ült. Már ismert zenész volt, amidőn egy fiatalkorú lány megrontásáért újabb két évre csukták le. Világhírű zenészként pedig adócsalásért ítélték három hónapnyi börtönre. Ennek ellenére fogadták a washingtoni Fehér Házban, a tiszteletére még hangversenyt is rendeztek. Soha senki nem vonta kétségbe, hogy a rock and roll egyik legnagyobb alakja. Lehet, hogy az élete nem volt példa értékű, de az életműve kikezdhetetlen.             

A nemzeti konzultáció elősegíti a döntéshozókat abban, hogy a gondokat helyesen rangsorolják. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, YouTube.com, 2010. május 19.)

A közvélemény-kutatásnál sokkal megbízhatóbb a nemzeti konzultáció. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2012. május 25.)

A nemzeti konzultáció az emberekkel való közös kormányzás kulcseszköze. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A konzultációt mint létezés- és gondolkodásmódot a mindennapok részévé kell tenni. (Lázár János Fidesz-politikus, Magyar Hírlap Online, 2015. augusztus 25.)

Ez a demokratikus műfaj bevált. (Kövér László Fidesz-politikus, Baon.hu, 2017. november 22.)

A nemzeti konzultáció igazi politikai innováció, amely akár az állam és a polgárai között megbomlott bizalom helyreállítására is alkalmas lehet. (Szájer József Fidesz-politikus, Magyar Idők, 2017. december 2.)

A nemzeti konzultációból kiderült, hogy a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Orbán Viktor miniszterelnök, Napló, 2018. február 15.)

Jól bevált forma. (Németh Szilárd Fidesz-politikus, ATV, 2018. június 21.)

A nemzeti konzultáció révén irányokról várunk iránymutatást. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2018. november 9.)

A Fidesz-KDNP folyamatosan egyetértési pontokat keres a választópolgárokkal. (G. Fodor Gábor politológus, Magyar Nemzet, 2020. január 28.)

Tizenkilenc éve naponta írok egy 2500 karakternyi bejegyzést. Kezdetben az újságírói szemináriumra jelentkezett főiskolásoknak és egyetemistáknak, 2013. január 25-én azonban csatlakoztam az egyik közösségi oldalhoz. Az első glosszát 13-an olvasták, most 4822659 letöltésnél tartok, a látogatók száma hét év alatt 3963510-re gyarapodott. Tavaly 1262456-an böngészték a Médianaplót. E számok csupán azért tartoznak a nyilvánosságra, mert a médiáról való tűnődés közben megismertem az úgynevezett fikakultúrát. A digitális kocsma törzsközönségét.

Szomorúan vettem észre, hogy nemcsak jobboldali trollok vannak, hanem baloldaliak is. Elkeseredett, alpári, durva, otromba, útszéli hangvételű hozzászólásaikból kirajzolódik, hogy a legutóbbi évtizedük nem úgy sikerült, ahogy szerették volna. Ezt mentálisan is megsínylették. Például egy álneves kommentelő néhány napja megtámadott, írván, hogy ő is megnézte ama interjút, amelyben az MSZP elnökének bejelentkezett Kunhalmi Ágnes a Nemzeti Alaptanterv módosításáról beszélt. A troll szerint állításommal ellentétben a politikusnő nem Nyírő Gyula beválogatását nehezményezte, hanem igenis Nyírő Józsefét. Mindezt persze kocsmai stílusban, átkozódva adta közre.

Némi keresgélés után kiderült, hogy közös ismerőseink között található Baja Ferenc, Baráth Etele, Kökény Mihály és Lendvai Ildikó. Azt is fölfedeztem, hogy sokan köszöntötték a névnapján. Jókívánságukhoz 14-féle palackozott rövidital fényképét mellékelték, leginkább Unicumot. Nem csoda, ha a címzett reggeli ATV-műsor helyett - amelynek sugárzási adatait közöltem a bejegyzésben -, egy estit nézett meg. Ott Kunhalmi Ágnes már nem tévesztette össze a nyilasokhoz szegődött írót az ideggyógyásszal, akiről Angyalföldön kórházat neveztek el. A kommentelőt felszólítottam, hogy nyilvánosan kérjen elnézést. Nem fogadott szót. Sokadszor kerültem abba a helyzetbe, hogy a hozzászóló eltűnt az álnév rejtekében. Troll mindössze egyszer kért bocsánatot, idézem: „Igazad van, de azért a qrva anyádat.”

Mindezt nem írtam volna meg, ha kedden este Kunhalmi Ágnes A nap híre című műsorban békén hagyja Orbán Viktor és Angela Merkel hétfői találkozóját. Ő azonban így kommentálta a berlini fejleményt: „A német tőkének lényegében ki van nyalva a valaga.” (ATV, 2020. február 11.) Kedves kongresszusra készülő szocialista barátaim! Vajon csakugyan bántani akarlak benneteket. ha úgy vélem, hogy nem a kocsmából kéne elnököt szerződtetni?  

Bár az olvasók megszokták, hogy a mondat-összeállításokat tíz idézetre szűkítettem, most kivételesen annyit hozok ide, amennyit a volt miniszterelnök az utolsó tíz évben mondott magáról. (Z. L.)

Nagy valószínűséggel nem leszek miniszterelnök a politikailag és emberileg elképzelhető jövőben. (ATV, 2010. október 10.)

Nincsenek miniszterelnöki ambícióim. (ATV, 2013. január 21.)

Nem akarok sem kormányfő, sem miniszter lenni 2014-ben. Csak egy jól működő párt vezetője. (Fejér Megyei Hírlap, 2013. január 31.)

Eszembe sincs ambicionálni a miniszterelnökséget, kormánytagságot. (ATV, 2013. február 18.)

Ha kérnének kormányzati szerepre, visszautasítanám. (Duna TV, 2013. február 20.)

Én nem kívánok lenni semmilyen kormányzati ember. (InfoRádió, 2013. május 16.)

Nekem nincsen miniszterelnöki aspirációm. (ATV, 2013. június 17.)

Egyetlen, nagyon nem kívánt, teoretikus esetben lennék miniszterelnök-jelölt. Ha végül az a cudar állapot következne be, hogy mindegyik ellenzéki párt külön indul. (Magyar Rádió, 2013. július 9.)

Én nem leszek kormánytag. (InfoRádió, 2013. szeptember 12.)

Nem akarok miniszterelnök lenni, és egyéni képviselőjelöltként sem kívánok indulni a választáson. (Népszabadság, 2013. október 29.)

Nincs most olyan ambícióm, hogy miniszterelnök legyek. (Best Magazin, 2013. november 22.)

/”Mikor lesz újra miniszterelnök?”/ Ki tudja. (Gyáli Hírháttér Online, 2013. november 29.)

Ma nincs ilyen ambícióm, de nem akarok hazudni. Nem tudom, hogy 2018-ban, 2022-ben vagy később ágaskodik-e a miniszterelnöki ambícióm, és lesz-e lehetőségem. (Origo.hu, 2014. január 15.)

Egy 7-10 százalékos párt vezetője ne álmodozzon miniszterelnök-jelöltségről. (VS.hu, 2014. január 28.)

A mai tudásommal már jobb miniszterelnök lennék, mint akkor. (Index.hu, 2014. június 18.)

Ma jobb miniszterelnök lennék, mint amilyen akkor voltam. (Cink.hu, 2014. szeptember 9.)

Most elvagyok a miniszterelnöki ambíció nélkül, ám lehet, hogy egyszer majd másként gondolom. (Hír24.hu, 2015. szeptember 14.)

Nem kívánok elindulni miniszterelnök-jelöltként. (InfoRádió, 2016. szeptember 19.)

Az egyik vezetője maradok ennek az országnak, de nem feltétlenül miniszterelnökként. (ATV, 2017. február 7.)

/”Lesz miniszterelnök-jelölt?”/ Nem tudom. (Heti TV, 2017. június 29.)

Én akkor leszek miniszterelnök, ha lesz mögöttünk kétmillió szavazó. (Hír TV, 2017. december 21.)

Én nem leszek miniszterelnök-jelölt. (atv.hu, 2017. december 22.)

A következő kormánynak nem leszek tagja. Minden bizonnyal. (ATV, 2020. február 10.)

A veterán újságíró amerikai állomáshelyéről hozott haza egy beszélgetős műsort. Többnyire előre fölvett interjúval kezdi, tegnap Kiszelly Zoltánt szólaltatta meg. A politológus ugyanis a Mozgástér nevű blogon elmarasztalta a „külföldről pénzelt”, „álcivil” szervezeteket, amelyek „demokratikus felhatalmazás nélkül” alakítanák át a magyar társadalmat. E felfogást vitatta a műsorvezető, elvégre a kormánypárti sajtónak épp úgy nincs felhatalmazása a társadalom átalakítására, mégis háborítatlanul hat a társadalomra.

Kifejtette, hogy a kormányzat jóvoltából meggazdagodott vállalkozók „összevásárolták a fél médiát, és ingyen beadták a közösbe”. Ez felpiszkálta Kiszelly Zoltán képzeletét. Az urakat gróf Széchenyi Istvánhoz hasonlította, aki 1825 végén felajánlotta birtokai egyévnyi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására. Bolgár György furcsállotta ugyan a történelmi párhuzamot, abban mégis közös nevezőre jutott az interjúalannyal, hogy Orbán bizalmi emberei hazafias buzgalmukban ajánlották föl vagyontárgyaikat a Közép-Európai Sajtó és Média Nonprofit Alapítványnak. Értem persze, hogy a kormánypárti politológus el akarta hitetni a sajtótermékek felajánlását. Bolgárnak viszont élnie kellett volna a gyanúval, hogy a közösbe való ingyenes beadás mellébeszélés.

Andy Vajna, az Amerikából hazatelepült filmproducer ugyanis cáfolta az ingyenességet: „Én a Mediaworks-től kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam.” (Index.hu, 2018.12.10.) A gazdasági újságírók szerint Mészáros Lőrinc portfóliója 9,89 milliárd forintot ért, a Heinrich Pecina-féle Inform Média 10,41 milliárdot, a Vajna-féle Lapcom (a szegedi Délmagyarország, a győri Kisalföld és a budapesti Bors) 6,16 milliárdot. Ha hozzájuk vesszük néhány egyéb médium beadását a közösbe, akkor a kormánypárti alapítvány egyik napról a másikra 30,611 milliárdnyi vagyonnal gyarapodott.

Vajna nem nevezte meg az összeget, de amit kapott, közel lehetett a Lapcom piaci értékéhez. Az osztrák Pecina, a felhajtónak megismert pénzügyi befektető aligha tekinthető magyar hazafinak, róla is feltételezhető, hogy megkérte a miskolci Észak-Magyarország, a nyíregyházi Kelet-Magyarország és a debreceni Hajdú-bihari Napló árát. Mészáros Lőrinc gázszerelőről, a miniszterelnök felcsúti osztálytársáról azonban majd’ minden elképzelhető. Talán még az is, hogy ő korunk Széchenyije.   

A Népszava egyik legszorgalmasabb munkatársa Vas András. A kaposvári újságíró sokat tett azért, hogy a patinás napilap ne szoruljon be a budapesti agglomerációba. Tegnap például arról számolt be, hogy az október 13-a után ellenzéki vezetésű települések polgármesterei mit terveznek a nyilvánossággal. Szerinte „többször is kijelentették: kormánypárti elődeikkel ellentétben nem szólnak bele a helyi médiumok tartalmába, azaz az ezeket készítő újságírók és szerkesztők teljes szabadságot kapnak”. Akár idézhetett is volna efféle gondolatokat, de aztán elmúltak a politikai mézeshetek, és mintha megváltozott volna az álláspontjuk.

Aligha van karakánabb civil szereplő az új polgármesteri karban, mint Baranyi Krisztina. Az újdonsült ferencvárosi polgármester mégis ezt írta a közösségi üzenőfalára: „Természetesen nem utasítottam senkit, hogy a Ferencváros újságot megjelenése előtt mutassák meg nekem, bár ilyen főszerkesztő mellett indokolt is lehetett volna. (Facebook.com, 2019.11.02.) Az idestova két éve Hódmezővásárhelyt irányító Márki-Zay Péter pedig így összegezte a helyi nyilvánosságról szerzett benyomásait: „A felelős kiadó természetesen én vagyok.” (Klubrádió, 2019.11.14.) A kijelentés nemcsak furcsa, hanem öngyilkos hajlamra is vall. Kimeríti az önkormányzati törvény összeférhetetlenségi záradékát, és ha politikai ellenfelei úgy vélik, a területileg illetékes bíróság bármikor felfüggesztheti.

Barabás Richárd a Párbeszéd nevű pártból érkezett Újbuda alpolgármesteri székébe, és egy tévéműsorban kifejtette a kerületi médiumról: „Önkormányzatban azért van valaki, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős… Elolvassa, mi fog kimenni. Az egy felelős vezetői kérdés. (ATV, 2019.11.28.) A váci polgármester, Matkovich Ilona pedig, aki ráadásul még újságíró kolléga is, 2019. december 12-én megtiltotta „minden önkormányzati tulajdonú cég, vállalat munkavállalójának”, hogy az ő engedélye nélkül szólaljon meg a „sajtóban, médiában”. Ha eljönne vizsgázni, megkérdezném tőle, hogy a sajtó mellé miért biggyesztette a médiát is. Elvégre a média a nyilvánosság eszközrendszere, és ennek egyik eleme a sajtó (a rádió, a televízió és az internet mellett).

De most neki és a többi ellenzéki városvezetőnek nem médiaismeretből kell vizsgázni. Azt kérdezem tőlük, vajon csakugyan komolyan gondolják-e, hogy nekik is szerepet kéne vállalni a helyi nyilvánosság szűkítésében.  

Aki gyakran jár német repülőtereken, fölfigyelhetett a jól, de nem kirívóan öltözködő üzletemberekre. Húzzák maguk után a kézipoggyásznak is használható bőröndöt, amelynek szíjazatán külön hurok van a magazinoknak. Fölül kandikál ki a Der Spiegel, alatta a Focus lapul. Az utóbbi könnyedebb hangvételű, bár ugyancsak színvonalasan szerkesztik. A február 7-i szám talán legérdekesebb cikke egy összeállítás az influencerekről. Róluk írja a szerző, hogy eldönthetik a következő választás sorsát.

A nevükkel nem terhelném az olvasót, annyit mégis érdemes elmondani róluk, hogy két férfi uralja a youtube-os mezőnyt. 5,7 millió követője van az egyiknek, 3,2 millió a másiknak. A futottak még mezőnyében instagramos hölgyek találhatóak, követőik száma 821, 383 és 270 ezer. Akad köztük hajdani modell, testnevelő tanár (most fitneszblogger) és társadalomtudományi végzettségű is. Az utóbbi 30 éves, csinos, Ausztriában nőtt fel és iráni gyökerű.

Madelaine Darya Alizadeh azért figyelemre méltó, mert ő az egyedüli, aki politikában is utazik. Róla képzelhető el leginkább, hogy beszáll majd a választási kampányba. A cikkben megszólaltatott médiakutatók szerint ő képviseli a digitális jövőt, az ő típusa készíti majd elő a terepet valamelyik párt vagy politikus számára. A német influencerek hirdetésekkel keretezik az álláspontjukat, egyelőre azonban felmérhetetlen politikai befolyással kecsegtetnek. Vajon nálunk, a 10 milliós piacon mire számíthatunk? Nincs erre kiforrott válaszom, számaim azonban vannak.

Dancsó Péter 1,3 millió követővel van jelen a YouTube-on, Kasza „Tibi” 1 millióval, Hollósi Jázmin 470 ezerrel. Ami a Facebook-ot illeti, Orbán Viktor 665 ezer követővel osztja meg az üzenőfalát, Schobert Norbert 537, Hosszú Katinka 490 ezerrel. Gyurcsány Ferenc 243 ezer követőt mondhat a magáénak, D. Tóth Kriszta 171, Puzsér Róbert 140, Szél Bernadett 94, Hadházy Ákos 79, Bayer Zsolt pedig 27 ezret. S van nekem egy kedves tanítványom, a keszthelyi-gyenesdiási Kövérné Kalmár Mónika. MóniSüti álnéven a hozzá hasonló sokgyerekes mamáknak ír blogot, és a sütőporos lángos receptjét 9,9 ezren töltötték le.

Ami Orbántól és Gyurcsánytól hivatalból elvárható, az talán még a többi politikusról és újságíróról is elképzelhető. Kevésbé képzelhető el viszont azokról a hangadókról, véleményformálókról, akik nagyban űzik az ipart. Mindazonáltal azt gyanítom, hogy előbb-utóbb náluk is kelendő portéka lesz a politika.