Arról tűnődtem néhány hete, hogy a Mozgóképkultúra és médiaismeret című tantárgyat az oktatási hatóságok kiveszik a NAT-ból. A múlt pénteken, este tízkor bejelentették a most már aztán tényleg végső változatot. Kiderült, hogy a módosított alaptanterv mégsem nélkülözi az említett stúdiumot. Száműzték a 12. évfolyamra.

A műhelymunkálatokra uniós pénzből 2,4 milliárd forintot fordított az oktatási kormányzat. A jelek arra utalnak, hogy médiaismeret-ügyben kompromisszum született, és a sokféle változatból a natozgatók összegyúrtak valamit. Rájöttek, hogy a XXI. század harmadik évtizedében kínos volna digitális elképzelés nélkül útjára bocsátani a közoktatás alkotmányát. Ebből adódnak a következetlenségek, amelyek azt sejtetik, hogy a médiaismeret púp volt a hátukon.

Nemcsak médiatanárként, hanem nagyszülőként is foglalkoztat, hogy a kisiskolások kapnak egy tantárgyat. Az eddigi Informatika helyett Digitális kultúra lesz a neve. Helyes, hogy ezzel kezdik, bár találkoztam már olyan NAT-értelmezésekkal más tárgyakat tanítók tollából, hogy a digitális ismereteket idén szeptembertől az írás-olvasás rovására viszik be az általános iskolába. Samu unokámék megismerkedhetnek az online kommunikációval, amely az ő számukra magától értetődőbb, mint nekem, mert az offline kommunikáció alig létezik az életükben. Az átnevezett tantárgy keretein belül azonban nem ismertetik meg őket a közösségi média rejtelmeivel, a nyilvánosság eme fórumait ugyanis a natosok áthelyezik (beépítik) a közösségi nevelésbe. Ez lesz az osztályfőnöki órák elnevezése.

A döntés arról árulkodik, hogy az oktatási kormányzat szétcincálta ugyan a digitális ismereteket, mégis érvényesülhet valamiféle folyamatosság. Kár, hogy 2012-ben a médiaismereti tantárgyat megszüntette a felső tagozatban. Az amúgy is sejtelmes folyamatosság elenyészni látszik, hogy aztán több évnyi szünet után választható tárgyként bukkanjon föl az érettségi tanévében. Ami tehát a XXI. század első évtizedében lezajlott küzdelmek után szervesült a közoktatásban, annak ívét a második évtizedben megtörték, a harmadik évtizedben pedig szétparcellázzák és lefokozzák.

Akik összehozták a Nemzeti Alaptanterv legeslegvégsőnek szánt változatát, a XX. században születtek. A sors iróniája, hogy olyan diákoknak szabják meg a nyilvánosság digitális kereteit, akik kivétel nélkül már a XXI. században látták meg a napvilágot.