Tegnap a véletlen úgy hozta, hogy összecsúszott a tudatomban két politikus. Az egyik kormánypárti, a másik ellenzéki. A Fidesz Európa-parlamenti képviselője, Járóka Lívia a Népszavának adott figyelemre méltó interjút, Botka László volt szocialista politikus pedig a fészbukos üzenőfalára írt föl egy furcsa, továbbgondolásra ingerlő mondatot.

A csinos hölgy egykorú a lányommal. A szombathelyi főiskolán tett szert tanári diplomára, tanult a CEU-n is, disszertációját a józsefvárosi romákról készítette. Itthon és Brüsszelben is leginkább az övéivel foglalkozik. Az interjú azért hozta nehéz helyzetbe, mert a gyöngyöspatai romák nagy visszhangot keltő ügyében úgy kellett védenie a kormányzati álláspontot, hogy ne sértse meg a sorstársait, akik vele ellentétben nem kecmeregtek ki a halmozottan hátrányos helyzetből. Így hagyta el száját egy kevésbé kontrollált mondat: „Ismerek olyan orvost, aki azért jár le Budapestről Salgótarjánba, mert tudja, hogy tíz rákosból kilenc roma, és általában későn ismerik fel a bajt.”

Rokonszenves ember rokonszenves tevékenységétől beszélt, kár, hogy a „le” igekötőt használta. Salgótarján ugyanis Budapesttől északra van, mintegy órányira a fővárostól. A pestiek némi lekezelő hangsúllyal szokták mondogatni, hogy lemennek Vácra, Szentendrére, Balassagyarmatra, Salgótarjánba, Miskolcra. Nem is szólva Tatáról és Sopronról, ama két városról, amely oly kedves a vidéki Magyarországról Budapestre került Járóka Líviának. Nem feltételezem róla, hogy lekezelné az északibb országrészt, szóhasználata mégis azt sejteti, hogy ragadt rá valami a felsőbbrendűségből. Nem áll jól neki.

S ha bárki azt gondolná, hogy részrehajló vagyok, akkor megemlítem az ellenzéki példát is. Az MSZP volt miniszterelnök-jelöltje ezt írta tegnap az üzenőfalára: „A mai napon a szegedi városházán fogadtam Vác polgármesterét.” Matkovich Ilona nyelvtanilag-földrajzilag csakugyan indokoltan ment le Szegedre, Délmagyarország legnagyobb városába, hogy beszélgessen tapasztaltabb kollégájával. Botka László 2002 óta, csaknem két évtizede uralja a Széchenyi téri városházát; nem csoda, ha a magáénak érzi. Mindazonáltal ha a kommunikációs tanácsadója volnék, aki kezeli a Facebook-profilját is, azt javasoltam volna neki, hogy ne a fogadni igét használja, hanem írja azt, hogy vendégül látta a csinos váci polgármestert. Találkozásukról fotó is megjelent. Remélem, nem udvari fényképész készítette.