Médianapló

Médianapló - A külső szerzőnek miért nem fizetnek az online sajtóban?

2020. február 03. 11:12 - Zöldi László

Isten fizesse meg? című bejegyzésemről épp zajlik a vita. Sir Galahad hozzászólása a legérdekesebb. Az álneves szerző valószínűleg neves újságíró, mert tisztában van a sajtó állapotával. Szerinte „A magyar ember megszokta, hogy ami a neten van, az ingyen van.” S mert az online sajtó immár olvasottabb, mint az offline, „komoly online újságot csak úgy lehet csinálni, ha valaki pénzt tesz bele”. Utal a kormánypárti és ellenzéki alapítványokra, üzletemberekre. A támogatás miértjeit és mikéntjeit ezúttal azért nem feszegetném, mert személyes okból a nem komoly (vagy nem eléggé komoly) online újságok érdekelnek. Dolgozik néhány száz tanítványom a sajtóban.

Arra figyeltem föl, hogy a diploma megszerzése után a fiúk nem szívesen alapítanak portált. A lányok pedig úgy alapítanak, hogy érzelmi életüket az online-hoz igazítják. Olyan társat keresnek, aki betölti a rendszergazda szerepét. A megosztott munka reggeltől estig (online) tölti ki az életüket, ezért előbb-utóbb szükségük lesz egy lótó-futó riporterre, aki tudósít, interjúkat készít, sőt fényképeket is. Tucatnyi élménybeszámoló után az a benyomásom, hogy a digitális vállalkozás akkor kerül válságba, amikor eljut a fejlődés ama fokára, midőn a tulajdonospár még egy újságírót szerződtet. A vállalkozás addig gazdaságos, amíg három embert kell eltartania. A negyedikkel már veszteségbe fordul.

E jelenségről ugrik be egy típustörténet a múlt század nyolcvanas éveiből. Az 1986-os sajtótörvény lehetővé tette helyi újságok alapítását. Rengeteg magánlap jött létre, többnyire humán értelmiségiek kezdeményezésére. S mert otthon legföljebb Commodore 64-t tartottak, fogyatékos számítástechnikai felkészültségüket olyan mérnök, technikus, egyéb műszaki ember segítségével pótolták, aki hozta magával a kétezer márka körüli Atari vagy más márkájú, komolyabb számítógépét. Erre a bázisra szerződtettek egy lótó-futó riportert. Helyi lapjuk akkor került válságba, amidőn eljutottak ama szintre, hogy az újság továbbfejlesztése még egy újságíró-munkatársat igényelt.

Az alapítók korábban sem gondolhatták, hogy a külső munkatársak cikkeit meg kéne fizetni. Amikor viszont a második belső munkatárs szerződtetése után megcsapta őket a válság szele, már nem is gondolták. Ha a hagyományos sajtóban idestova három évtizeddel ezelőtt megéltük a faramuci helyzetet, akkor most, az online sajtóban miért ismételjük meg a tragikai vétséget?                

komment
süti beállítások módosítása