A legutóbbi napokban Orbán Viktor elembétékúzott, Dobrev Klára óvakodott, Márki-Zay Péter áldozott, Karácsony Gergely visszavonult, Jakab Péter legyőzte önmagát, Szél Bernadett kopogtatott, Lendvai Ildikó pedig csipkelődött. Lefülelt mondatok.

A Jobbik végbélkúpként oldódott fel a baloldalban. (Volner János volt Jobbik-politikus, Hír TV, október 4.)

A miniszterelnök-jelölti vitákban alapvetően a belharc jelent meg. (Fiala János műsorvezető, 168.hu, október 4.)

Annyira jól csináltuk eddig. (Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje, ATV, október 4.)

Legyőztem az egómat a nemzetért. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Facebook.com, október 5.)

Ma széles körű elégedetlenség van, de nincs forradalmi helyzet. (Friss Róbert újságíró, Népszava, október 5.)

Ha azt mondaná, emberek, fogyjunk egy év alatt 25 kilót, és végigcsinálná, rengetegen utánoznák. (Zacher Gábor orvos Orbán Viktorról, 24.hu, október 5.)

Karácsony ad egy rendkívüli sajtónyilatkozatot, amely hosszú percekig tart, ám idézhető mondatot nem tartalmaz. (Pető Péter újságíró, 24.hu, október 6.)

A nők lehetnek áprilisban a mérleg nyelve, márpedig őket minden korábbinál nagyobb számban viheti el a szavazófülkékbe Dobrev Klára. (Bruck András író, Facebook.com, október 6.)

A közösségi oldalon posztolt képei alapján vizet csak pohárban látott. (Vincze Attila újságíró Hosszú Katinka olimpiai bajnok úszóról, Népszava, október 7.)

Nagyon sokat számít a kopogtatás. (Szél Bernadett volt LMP-politikus az előválasztási kampányolásról, Magyar Narancs, október 7.)

Minden áldozatra kész vagyok. (Márki-Zay Péter, a Mindenki Magyarországa Mozgalom és a Momentum miniszterelnök-jelöltje, ATV, október 7.)

Úgy érzem, hogy ezt Péter nálam sokkal jobban akarja. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd-MSZP-LMP volt miniszterelnök-jelöltje, ATV, október 8.)

Az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek megnyerték a saját közvélemény-kutatásukat. (Papp János szerkesztő, Magyar Rádió, október 8.)

Gyurcsány Ferenc nem a múlt embere, hanem a jelen alakítója. (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Magyar Hang, október 8.)

Olyan áron nem akarjuk tőlük elfogadni a pénzt, hogy közben átengedjük a gyerekeink szexuális nevelését mindenfajta furcsa életmódokat népszerűsítő LMBTQ-aktivistáknak. (Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Unióról, Magyar Rádió, október 8.)

Karácsonyt bevitték a vásárhelyi málnásba. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, október 9.)

Nem lehet naponta bocsánatot kérni. (Rapai Ágnes költő Márki-Zay Péter meggondolatlan szavairól, Facebook.com, október 9.)

Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megsértettem. (Farkas Péter Barnabás karlendítéses Jobbik-politikus, lemondott ózdi alpolgármester, Borsod Online, október 9.)

Az egész Jakab-jelenségről a csőcselék jut eszembe. (Pósán László Fidesz-politikus, Hajdú Online, október 9.)

Csipkedjétek magatokat! Egymást kevésbé, ha kérhetem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekhez, Népszava, október 9.)

Az elmúlt 30 évben szerintem a legkiválóbb miniszterelnök pártonkívüli volt. Bajnai Gordonnak hívták. (Király Júlia közgazdász, Facebook.com, október 10.)

Érdemes kivárni, amíg a múlt hónap utolsó napjaiban is összegyűlnek a tetszésnyilvánítások. Így lesz esélyegyenlőség a digitális ismerősök szavazatai között. A feltételek változatlanok.

A rendszerváltás utáni sajtóból összegyűjtött szállóige-gyanús mondatokból kiválasztok kettőt, amelyek a legutóbbi három évtized egyazon napján jelentek meg. Amelyiket az olvasók beszavazzák, azt szerkesztem egy készülő könyvbe. Ehhez persze olyan véleményekre van szükség, amelyeket sikerült röviden megfogalmazni, és a szerzőjüket nem kell bemutatni. Máskülönben nem kapnának a Facebooktól feltűnő, téglalap alakú alapot és az átlagosnál nagyobb betűket. Miközben arra kérem az érdeklődőket, hogy vessenek egy pillantást a bejegyzés utáni összeállításra, figyelmükbe ajánlom a harminc szeptemberi értékítélet két jellemző mozzanatát.

A megosztó személyiségek hiába találnak ki ütős mondatokat, óhatatlanul a digitális ismerősök rokonszenvétől övezett szerzők mögé szorulnak. Orbán Viktor ezért hiányzik az összeállításból. E véleménybuborékban az ország első embereként se rúghat labdába. Pedig van érzéke a gondolatok kifejezéséhez, de oly régóta áll a kormányrúdnál, hogy egyre kevésbé mondja azt, amit gondol. Márpedig a szállóigéhez nemcsak kifejezőkészség szükségeltetik, hanem őszinteség is. A másik mozzanat ugyanebből a tőből fakad.

Akadtak szellemes és korjellemző mondatok, amelyek azért nem nyerték el a digitális ismerősök tetszését, mert olyan ember szájából valók, aki a másik oldalra sorolható. Oké, csakhogy a tetszés mellett a véleménynyilvánításnak van még néhány ikonja. Például a viccesnek, a szomorúnak vagy a meglepetést jelző hűhának. A szerkesztőségekben eltöltött fél évszázad alatt megtanultam, hogy nem kell föltétlenül szeretni azt a gondolatot, amelyet sikerült a szerzőnek tökéletesen megfogalmaznia. Elég, ha elismerjük, hogy örömet, bánatot vagy meghökkenést váltott ki belőlünk. Egyszóval érzelmet.

Egyébként pedig be-beszállok a versenybe is. A koromból már telik arra, hogy ne a hiúság kedvéért, a kíváncsiságom azonban megmaradt. Olykor a kiválasztott idegen mondat mellé helyezek egy sajátot. Volt úgy, hogy második lettem, és úgy is, hogy nyertem. A múlt hónapban a közismerten „megbízható” brit kutatók egyik furcsa megállapításához fűztem kesernyés megjegyzést. A mondat 55 szavazatot kapott, a versenytárs tetszetős megnyilvánulása tízet.

Szeptemberi mondatok

A lólábak mindig kilógnak. (Mészáros Tamás, 168 Óra, 2005.09.01.)

Azt vettem észre, hogy szinte mindent elírtam előlem. (Sándor György, Magyar Rádió, 2008.09.02.)

Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő. (Kállai Ferenc, Békés Megyei Hírlap, 1999.09.03.)

A menekült mindig hívatlan, de vendég. (Iványi Gábor, Magyar Nemzet, 2015.09.04.)

Ha igazgató lennék, minden jó szerepet én játszanék.(Rátonyi Róbert, Népszabadság, 1992.09.05.)

A kampány mindig a hülyéknek szól. (Para-Kovács Imre, Magyar Hírlap, 2005.09.06.)

Egy új kapcsolat másképpen lesz rossz. (Kánya Kata, Hatoscsatorna TV, 2013.09.07.)

Mindenkinek van valakije, csak én vagyok nős. (Sajdik Ferenc, Demokrata, 2010.09.08.)

A múlt még sohasem volt ennyire bizonytalan. (Bródy János, 168 Óra, 2020.09.09.)

Az ember már azzal politizál, hogy itt él. (Gálvölgyi János, Délmagyarország, 2012.09.10.)

A pálya kezdetén mindent tudunk, a végén már semmit. (Vári Éva, Népszabadság, 1996.09.11.)

A Blikket nem érdekli, hogy ki vezesse az országot, csak nagy mellei legyenek. (Odze György, Facebook.com, 2014.09.12.)

Én nem arról vagyok híres, hogy híres vagyok. (Szulák Andrea, Napló, 2008.09.13.)

Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter, Facebook.com, 2018.09.14.)

Brit tudósok szerint a halottak mozognak a földben. Nem nagy kunszt, nálunk szavaznak is. (Zöldi László, Facebook.com, 2019.09.15.)

A horkolók alszanak el először. (Temesi Ferenc, Magyar Nemzet, 2006.09.16.)

A nők azért élnek tovább, mert nincs feleségük. (Hadházi László, Juventus Rádió, 2002.09.17.)

A művész naiv, mindig jobbat vár. (Jancsó Miklós, 168 Óra, 2003.09.18.)

Ami privát, az nem publikus. (Bogárdi Szabó István, Magyar Rádió, 2021.09.19.)

Ha nincs siker, akkor ügyek vannak. (Nyilasi Tibor, Nemzeti Sport, 1993.09.20.)

Lépést kellene váltani a fejekben. (Marton Frigyes, Pest Megyei Hírek, 1994.09.21.)

A politika változó, a környezet örök. (Illés Zoltán, Békés Megyei Hírlap, 2001.09.22.)

Ha újra születnék, nem születnék újra. (Vekerdi László, A Hét, 1999.09.23.)

A diplomata egy fokkal finomabban fogalmaz. (Balázs Péter, Magyar Narancs, 2015.09.24.)

A kütyük fognak minket kihúzni a kátyúból. (Csépe Valéria, Népszava, 2017.09.25.)

Szerintem Magyarország öt legokosabb embere közül három TGM. (Hajós András, 168 Óra, 2019.09.26.)

A nagy kutyáknak gazdájuk van, a tacskóknak személyzetük. (Asperján György, Facebook.com, 2020.09.27.)

Nemcsak a pártütők veszélyesek, hanem a pártütődöttek is. (Bölcs István, 168 Óra, 2006.09.28.)

Általában három-négy véleményem van egyszerre. (Sárközy Tamás, Új Demokrata, 1994.09.29.)

Ha valami nagy félreértés van, a tolmácsra lehet kenni az egészet. (Horn Gyula, Képes Hét, 1989.09.30.)

Az ellenzéki előválasztás első fordulójából a két esélyes miniszterelnök-jelölt mellett váratlanul egy párt nélküli civil jutott tovább. Többször is meglebegtette, hogy beáll a nyurga jelölt mögé, elvégre a nemzet érdeke ezt kívánja. Aztán elkezdett taktikázni, és ügyesebb politikusnak bizonyult, mint a barátnak is kinevezett szövetségese. Napokig tartó vívódásukról két markáns vélemény fogalmazódott meg a nyilvánosság fórumain.

Az egyik szerint bajunk van a füstős szobákkal, hisz’ a politikusok suttyomban, a választóik háta mögött egyezkednek. Tisztességesebb, ha álláspontjukat kiteszik a nyilvánosság asztalára. A másik vélemény szerint azonban az is baj, ha kiállnak a nyilvánosság elé, és a médiumok közvetítésével üzengetnek egymásnak. Ezzel ugyanis rossz bizonyítványt állítanak ki magukról és az ügyükről. Akadtak civil véleményvezérek, főleg a Facebookon, akik hol ezt, hol azt a véleményt hangoztatták. De ha Márki-Zay Péter ügyeskedésében a vérbeli politikust vélték fölfedezni, nem is ok nélkül, akkor igazán elfogadhatnánk a házi publicisták hezitálását is.

Azon tűnődöm, vajon mire való az a fránya nyilvánosság. A bejegyzés utáni összeállításban olyan idézeteket lel az olvasó, amelyekből kirajzolódik, hogy amit érdemes felróni a politikusoknak, azt maguk a döntéshozók is érzik. Van azonban valami, ami oldja a füstös szoba és a nyilvános üzengetés feszültségét. Az Országos Rádió- és Televízió Testületnek volt egy Kovács György nevű elnöke, aki nem sok vizet zavart ugyan, egyik okfejtése mégis lábjegyzet lett a hazai nyilvánosság legújabb kori történetében. Szerinte „A média a politika infrastruktúrája, amivel eljut az üzenet a választóhoz.” (Magyar Hírlap, 2004.04.26.)

Ebből annyi igaz, hogy ha a média a nyilvánosság eszközrendszere, akkor kétségkívül közvetítésre is való. A választott képviselőink szakemberek noszogatására indokolják az akár pillanatnyi döntéseiket. Az újságírók közbeiktatásától válik fogyaszthatóvá az egymásnak való üzengetésük. Csakhogy a világháló elterjedésével bekapcsolódtak az üzengetésbe a közösségi oldalak is. A Facebook például már nem igényli az újságírók közreműködését. A döntéshozók úgy értelmezhetik a cselekedeteiket, ahogy akarják; annyiszor változtathatják meg az álláspontjukat, ahányszor kedvük szottyan hozzá. Mindinkább közvetlenül elégítik ki a kíváncsiságunkat. Ezt pedig felháborodásunkban olyan érdekesnek találjuk, hogy még a helyesírási hibáikat is elviseljük.       

Tíz mondat a nyilvánosságról

Egy politikusnak a nyilvánosság legalább olyan súlyos büntetés, mint a magánembernek a bírósági döntés. (Répássy Róbert Fidesz-politikus, Népszava, 2001. január 6.)

Én most azért járok politikai kanosszát, mert mást mondtam a frakciónak és mást a nyilvánosságnak. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök az őszödi beszédről, Magyar Televízió, 2006. október 6.)

Politikusnak nincs más eszköze, mint a nyilvánosság. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszava, 2010. augusztus 12.)

Egy demokráciában a hatalom ellensúlya a nyilvánosság. (Wiedermann Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2016. február 12.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Minden jognál erősebb a nyilvánosság. (Magyar György ügyvéd, ATV, 2018. március 5.)

A magyarországi nyilvánosságban már alig van független szereplő. (Urbán Ágnes médiakutató, Mértékblog.hu, 2018. július 12.)

Ha szűkül is, van még nyilvánosság. (Parti Nagy Lajos író, Magyar Narancs, 2018. augusztus 23.)

A mai rendszerben a nyilvánosság az egyetlen visszatartó erő. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2020. január 3.)

A nyilvánosságot ne szórakoztassuk az ellenzék vívódásaival! (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, budapesti főpolgármester, 168 Óra, 2020. március 12.)

Ha nekrológot írok, általában azt a címet adom neki, hogy X. Y. fejfájára. Abból indulok ki, hogy a rokonságot váratlanul érte az illető halála, ezért gyorsan csináltatott egy fejfát. Meg különben is, hátha feltámad az elhunyt. Ahogy azonban telik az idő, elveszítjük a feltámadás reményét, és akkor állítjuk a sírkövet. Öt év telt el a Népszabadság megszüntetése (kivégzése, kivéreztetése) óta, és már aligha támad föl.

Dokumentáltam a történtek értelmezését, és 20 ezer karakternyi szöveg keletkezett, ez körülbelül 160 idézetet jelent. Az első fázisban megszólalók rögzítették az ellenzéki létre kárhoztatott újság és a hozzá közel álló politikai csoportok feszültségeit. A másodikban kirajzolódtak az illúziók az új gazdákról. A harmadik szakasz tartalmazta a csalódás megnyilvánulásait (ez volt a legvaskosabb dosszié). 2017 elejétől elcsitultak a kedélyek. Az ellenzéki nyilvánosság tudomásul vette a veszteséget, és mással foglalkozott. A negyedik szakaszban a Népszabadság már csak az összehasonlítás alapjául szolgál. Akkor említik, ha a kormányzat újabb szerkesztőségeket vesz célba.

Közben történt még valami. 2019 nyarától felbukkant az Újnépszabadság.com, amelyet a Népszabadság egyik hajdani vezetője alapított. Kereszty András összegyűjti a legjobb jegyzeteket az egymástól is elszigetelt buborékokba szorított nyilvánosságból. A folytatás digitális felületéről 2020-ban már 36 figyelemre méltó gondolatot emelhettem ki, idén pedig kilenc hónap alatt 35-öt. Összehasonlításul, a Népszabadság utolsó, töredékes évében, kilenc hónap és egy hét alatt 80 gondolatot emeltem át a Lefülelt mondatok című, hetenként megjelenő idézetgyűjteménybe.

Itt az ideje, hogy kicseréljük a fejfát a masszívabb és visszavonhatatlan sírkőre. Egyébként is, a munkatársak életben maradtak. Ezzel magyarázható, hogy paradox módon a Népszabadság megszüntetése lendületet adott a magyar újságírásnak. A lap szakmai kultúrája az átigazolt újságírók révén megújította a Népszavát, és jutott e kultúrából meg a munkatársakból a 168 Órának és a belőle kiszakadt Jelennek, a 24.hu-nak és a HVG-nek is. S bár fájlalom, hogy az egykori népszabadságosok közül elhalkult Karcagi László humora és Nagy N. Péter publicisztikája, izgalmassá vált azonban Rab László ironikus szabadszájúsága, kiforrottá Friss Róbert, Gergely Márton és Pető Péter szerkesztői készsége.

Inkább csak kérdezem, mint állítom: lehetséges, hogy Orbánék rosszabbul jártak a Népszabadság szétverésével, mintha elviselték volna a jelenlétét?

Tíz mondat a Népszabadságról

Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2011. október 20.)

A lap hatalmas erénye, hogy a hozzá közelálló politikai erőt is rendre kritikával illette. (Földes György történész, a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumának lemondott elnöke, FN24.hu, 2011. december 2.)

Mint párt kevésbé vagyunk érdekeltek abban, hogy a mi pénzünkön minket gyalázzatok, főleg, ha ezt a valódi tájékoztatás terhére teszitek. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Népszabadság Online, 2013. augusztus 23.)

Bármelyik oldal volt kormányon, a Népszabadság szakmai alapon tette a dolgát. (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2016. október 10.)

Ha a Népszabadságra van igény, akkor lesz folytatás. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, Magyar Nemzet Online, 2016. október 13.)

A Népszabadság működése felfüggesztésre került. (Menczer Tamás külügyminisztériumi sajtófőnök, ATV, 2016. október 21.)

A Népszabadság épp olyan napilap volt, mint a Völkischer Beobachter. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2016. november 2.)

A Fidesz a Népszabadságnál gyakorolt hirtelenség helyett itt a lassú kivéreztetés mellett döntött. (Ceglédi Zoltán politológus a 168 Óráról, Facebook.com, 2019. szeptember 10.) 

Ahhoz, hogy az Index újságírói testületileg felálljanak, kellett az Origo bedőlésének és a Népszabadság bedöntésének tapasztalata. (Orbán Sándor, a Független Médiaközpont volt igazgatója, Jelen, 2021. január 14.)

A Népszabadság sajtótörténetet írt, bár még az is lehet, hogy kifulladt volna magától. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, 2021. október 8.)

Kollégám a tegnapelőtti bejegyzésre reagált. Idézetcsokrot közöltem arról, hogy valójában hol is született a miniszterelnökünk, aki az egyik újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Alcsútdobozon”. A lelőhelyet pedig úgy tüntettem föl, hogy Képes Hét, 1989/december. A kolléga epésen jegyezte meg: ha egy újság hetilap, akkor havonta négyszer jelenik meg. Azt kérdezte, miért nincs pontosabb dátum az idézet után.

Azért, mert nem láthattam a Képes Hét 1989-es évfolyamát. A könyvtár, ahol hátam mögött bekötött évfolyamok sorakoznak, egyelőre nincs abban a helyzetben, hogy fogadja a látogatókat. Ahonnan Alcsútdobozt kimásoltam, szó szerint egy fénymásolat. A Mandiner.hu 2016. október 18-i számában jelent meg, és az olvasható róla, hogy a ’89-es interjú „Almaváry-Babary mikroblogger találata”. A beszélgetés kéthasábnyi terjedelmű, és három hasábosra tördelték, hogy az oldalra férjen még egy fénykép is. Látható rajta a szakállas politikus, a felesége, és a két szülő között a karban ülő Ráhel. Azt mondja róla az ifjú papa, hogy nyolc hónapos.

Az Orbán-család első gyermeke 1989. május 18-án született, az interjú tehát 1989. december 18-a után készült, és a nyomdai átfutás miatt nem aznap látott napvilágot, hanem a karácsony előtti vagy utáni számban. Ebből lett az idézetben 1989/december. A beszélgetésből kiderül, hogy az ifjú pár három hete költözött az első saját lakásba, a Budapest-ferencvárosi Mester utca 33/35-be. És bocs, hogy nincs sok idő az interjúra, mert a pályakezdő politikus indulófélben van, várja egy gyűlés valahol a vidéki Magyarországon.

Azt is elmondta, hogy a kocsit az anyósától kapta kölcsön. Hozzáfűzte, hogy „eddig még csak szolid karambolokat” okozott, és „persze mondanom se kell - mindig a másik a hibás”. A mai fejlemények tükrében hirtelen érdekessé vált az első bekezdés is. Az újságíró, Vágó Ágnes ezt firtatta: „Mit gondol, lehallgatták a telefonját, amikor megbeszéltük ezt a találkozót?” „Egészen biztos.” - válaszolta Orbán -, „Felőlem azt hallgatnak, amit akarnak. Szoktam üzenni is nekik.”

Kaptam egy másik üzenetet is, miszerint ez az első interjú, amely Orbán Viktorral készült. Ez nem igaz. Már a Nagy Imre újratemetésén elhangzott és nagy hírre vergődött  beszéd előtt is volt sajtója, ráadásul 1989. június 16-a után megszaporodtak a róla szóló megnyilvánulások. Erről árulkodik az alábbi összeállítás. Azt a fránya dátumot pedig pontosítom, mihelyt föllapozhatom a Képes Hét bekötött évfolyamát.  

Tíz mondat a korai Orbán Viktortól

Egyetlen ember van a kiszesek között, akit én ismerek, akit komolyan kell venni, ha az ember tárgyal vele, mert az próbára teszi az ember képességeit, az egy Gyurcsány nevű ember. (Fekete Doboz, 1989. február 21.)

Azt a csődtömeget, amit a politikai hatalom birtokosai felhalmoztak nekünk, nemcsak fiatalként, hanem apaként és nagyapaként is vállunkon kell majd hordoznunk. (Fidesz Press, 1989. március 21.)

Én azoknak a magyar fiataloknak a nevében beszélek, akik polgári demokráciát akarnak Magyarországon. (Szabad Európa Rádió, 1989. június 16.)

Ha Grósz Károly menne, sokat segítene, ha helyette nem egy másik Grósz Károly jönne. (BBC, 1989. június 20.)

Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnal tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. (Fidesz Press, 1989. július 20.)

Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. (Fidesz Press, 1989. július 20.)

A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális meggyőződésűek. (HVG, 1989. augusztus 26.)

A kérdés az MSZMP számára már csak az, hogy milyen lesz a vereségük az ellenzékkel szemben: nagy vagy kicsi. (Magyar Hírlap, 1989. szeptember 6.)

/Az MSZMP-ről/ Nincs garancia arra, hogy állandóan Nyers és Pozsgay vezesse ezt a pártot. (Nap TV, 1989. szeptember 23.)

Addig nincs probléma, amíg a különbözőség nem börtönben végződik. (Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 26.)

Hétmillió magyar használja a Facebookot. E közösségi médium felületén zajlanak azok a viták, amelyek kiszorulnak az állami nyilvánosság fórumairól. Tegnap például Somogyi Zoltán szóvá tette, hogy egy vitaműsorban olyan „elemzővel” került össze - az idézőjel tőle származik -, akit a Fidesz támogatott 17 millió forinttal. Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője tiltakozott, és helyreigazítást követelt.

Somogyi Zoltán súlyosan téved abban, hogy Deák úr fészbukos bejegyzéseire a Fidesz 17 millió forintot költött. Kimutatható, hogy csupán 16 millió 960 ezer és 78 forintot. A magát konzervatív liberálisnak tartó politikai elemző jól tenné, ha pontosítaná a megbocsáthatatlan kijelentését. Az már inkább csak bocsánatos vétek, hogy szerinte a kormánypárt finanszírozta volna a hirdetésként feladott okfejtéseket. Bizonyítható, hogy ellenértéküket a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft utalta át.

A hosszú nevű cég a kormány közeli Alapjogokért Központtal sincs kapcsolatban, bár az utóbbi stratégiai igazgatója alapította a kormánypárti véleményvezéreket támogató és a kormánypárti kommentelőket képző Megafont. Itt, kérem, minden le van papírozva, nem érheti szó a ház elejét. De ha nekem kéne röviden megfogalmazni a kormánypárti hangokat fölerősítő Megafon mibenlétét, akkor bizony én sem a Fidesztől távol keresném a forrásvidékét. A kormányzat azt a helyzetet örökölte önmagától, amit a hozzá kötődő Médianéző Kft 2018-ban úgy mért föl, hogy a rádiók, tévék és újságok mezőnyében fölényt harcolt ki a Fidesz. Az online sajtóban viszont az ellenzék 71 százaléka aránylik az ő 29 százalékához.

Ebben annyi az igazság, hogy az Orbán-kormány meg akarta nyerni a ’18-as választást, ezért visszafogta a digitalizációt. Máskülönben fő szavazói bázisa, a falvak népe a világháló révén hozzájuthatott volna ama információkhoz, amelyeket az állami rádiók, tévék és újságok elzártak előle. A 2020 elején kirobbant koronavírus-járvány nyomán azonban az a fránya karantén mintegy 800 ezerrel növelte a fészbukozók számát. Nos, ennek ellensúlyozására jött létre a Megafon Központ, amelynek alapítói ezt a szándékot nem is rejtették véka alá.

Fél év múlva lesz a következő országgyűlési választás, megváltozott digitális körülmények közepette. Ugyebár eleve föl se merülhet, hogy a Fidesztől abszolút független Megafon közpénzből erősíti föl a kormánypárti véleményvezérek és trollkodásra kiképzett hozzászólók hangját.   

Tíz mondat a Megafonról

Ez az egyik jele lehet annak, hogy a kormánypártok komolyabban veszik a média közösségi befolyását. (Bene Márton kommunikációs szakember a Megafon-tanfolyamokról, Népszava, 2020. augusztus 15.)

Alig két hónapos volt a Megafon Központ, máris került bele valahonnan 56 millió forint. (Sarkadi Nagy Márton újságíró, Átlátszó.blog, 2021. március 8.)

Felkerestem a Megafont, akiktől képzést és segítséget kaptam a tartalomkészítés terén. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Mandiner.hu, 2021. április 1.)

Amikor elindítottam a Megafont, azt vállaltuk, hogy felkaroljuk és támogatjuk a jobboldali véleményvezéreket, amennyire csak erőnkből telik. (Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft igazgatója, Mandiner.hu, 2021. április 14.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

Tegnap egy olyan „elemzővel” ültem egy stúdióban, aki eltitkolta eddig, hogy 17 millió forintot kapott a Fidesztől az elmúlt két hónapban. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem a Fidesztől kaptam pénzt, hanem a Megafon ad fel hirdetéseket azért, hogy a jobboldali hangok is erősen megjelenjenek a Facebookon. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

A Megafont az Alapjogok tartja fent, azt pedig a Fidesz. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2021. október 5.)

Nem az Alapjogok tartja fent. Csupán az Alapjogok egyik munkatársa vezeti a Megafont, de a kettő között semmilyen szervezeti azonosság, kapcsolat nincsen. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

Ebben az országban van nagyjából 3 millió ember, aki a jobboldali közösséghez tartozik. ők támogatják a Megafont is, köztük sok vállalkozó, aki szintén nem szeretné, hogy a jobboldal el legyen nyomva a közösségi médiában. (Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Facebook.com, 2021. október 5.)

Amikor Kálmán Olga még műsorvezető volt, az ATV stúdiójában szóba hozta a miniszterelnököt. Mondván, hogy „Felcsút Orbán szülőfaluja.” A vele szemközt ülő Debreczeni József tapintatosan pontosította: „Alcsútdobozon született.” A műsorvezető hitt Orbán Viktor egykori tanácsadójának, aki könyvet is írt róla, és így módosított: „Abból a térségből származik a miniszterelnök.”

Évente másfél ezer mondatból választom ki a heti idézetcsokrot. A legutóbbi 15 ezer mondat szerzői közül hatan említették Alcsútdobozt Orbán Viktorral kapcsolatban. Felcsútot viszont 52-en tartották a szülőfalujának. Máskülönben miért halmozná el kegyeivel Felcsútot, ha nem ott látta meg a napvilágot? Igen ám, csakhogy Orbán sosem állította, hogy Felcsúton született volna. A bejegyzés utáni összeállításból kiderül, hogy erről miként vélekedik. Az már más kérdés, hogy miközben Alcsútdobozt titulálta a szülőfalujának, a szomszédos települést fejlesztette az ország mintafalujává. Vajon miért?

Néhány napja kitüntették Lampérth Attiláné Ritz Terézia tanítónőt. Elmesélte a győri újság munkatársának, hogy volt idő, amikor az alcsútdobozi iskolában egyszerre 56 gyereket vezetett be az írás-olvasás rejtelmeibe. Köztük elsőben és másodikban egy Orbán Viktor nevű nebulót is, akinek „jól vágott az esze”. Az osztatlan tanítás rideg körülményeit így jellemezte: „A gyerekek hosszú padokban ültek. A teremben pedig vaskályhával fűtöttünk, amibe ők hozták a fát, hogy ne fagyjanak meg.” (Kisalföld, 2021.10.01.)

Mindez magyarázat arra, hogy milyen közegből jutott el miniszterelnökünk a budai Várba. Talán még arra is, miért akkor érzi biztonságban magát, ha ebben az országban majd’ minden az övé. De nem föltétlenül válasz a szülőfalu sarkalatos kérdésére. Elvégre Orbán Viktor hiába tartja szülőfalujának Alcsútdobozt, ha a lexikoncikkek szerint Székesfehérvárott látta meg a napvilágot. Az ellentmondást úgy oldanám föl, hogy nem otthon, bábaasszony segítségével jött a világra, hanem a legközelebbi kórházban. Márpedig ez a székesfehérvári szülészet.

Ez a kettősség esetleg gondot jelent majd annak, akinek az emléktáblára írandó szöveget kell megfogalmaznia. Azt aligha írhatja, hogy Magyarország egykori miniszterelnöke ebben a házban született, hanem csak azt, hogy a gyerekkorában itt lakott. Ettől persze Orbán Viktor még nevezheti szülőfalujának Alcsútdobozt, és elhalmozhatja kegyeivel a választott faluját. Felcsútot.     

Tíz mondat Alcsútdobozról

/”Hol született, Székesfehérváron?”/ Nem. Alcsútdobozon. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Képes 7, 1989/december)

Alcsútról, vagyis olyan átlagos dunántúli faluból származom. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, 168 Óra, 1992. június 9.)

Egy kis Julien Sorel Alcsútról. (Lengyel László politológus Orbán Viktorról, Népszabadság, 1994. január 15.)

Ha az én gyerekkoromban ez a kormány lett volna hatalmon ilyen oktatáspolitikával, akkor én Alcsútdobozról Bicskéig sem jutottam volna el, nemhogy Budapestig. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Demokrata, 1997. június 12.)

Egy majdnem vadonatúj elmeszülemény szerint Szent István Orbán szülőfalujának, Alcsútdoboznak ajánlotta fel országunkat Mária oltalmába. (Aczél Endre újságíró, Galamus.hu, 2014. március 11.)

Az igazság az, hogy én Alcsúton jártam óvodába, mert csak nyolcéves koromban költöztünk ide, Felcsútra. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

Az alcsúti ember. (Váncsa István publicista Orbán Viktorról, Élet és Irodalom, 2018. augusztus 3.)

Olyannyira Alcsútdoboz volt a kormányfő szíve csücske, hogy 1997 őszén, még ellenzékben, de már az első nyertes választásra készülve fideszes frakcióülés volt a településen, aztán Orbán megígérte a választások előtt, hogy az első állami ünnepet szülőfalujában tölti. (RA, valószínűleg Rovó Attila újságíró, Index.hu, 2019. április 13.)

Ha mindenkinek a saját falujában kellene maradnia, mert ez Isten és Orbán rendje, akkor maga Orbán Viktor is a mai napig Alacsútdobozon keresné meg a napi betevőt. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2021. június 12.)

Orbán Viktor miniszterelnök szülőfaluja Alcsútdoboz, legidősebb fiúk születésekor itt élt az Orbán-család, később költöztek Felcsútra. Ez nem politika, hanem tény. (Zsohár Melinda újságíró, Fejér Megyei Hírlap, 2021. szeptember 25.)

Ma reggel Fiala János a közismert szombathelyi ügyvéddel beszélgetett a 168 Óra stúdiójában. Volt egy pillanat, amikor a veterán műsorvezető hosszadalmas okfejtésbe bonyolódott, majd azt firtatta, vajon a DK-s politikus mit szól hozzá. A telefonvonal másik végéről ez hangzott el: „Elvesztettem a fonalat.”

A Elvesztette a fonalat-kifejezés Erdélyi János 1851-es közmondás-gyűjteményéből származik, de Goethe-ig, sőt az ógörög mondavilágba vezethető vissza. A legenda szerint egy krétai barlangban tartották a félig ember, félig állat szörnyet, Minotauruszt, aki fiatal lányokkal és fiúkkal táplálkozott. Ariadné, a király lánya úgy szabadította meg kedvesét a szörnyű haláltól, hogy gombolyagot adott neki. Az áldozatnak szánt fogoly a fonalat visszafelé tapogatva jutott ki a szövevényes barlangrendszerből. Ha tehát valaki elveszti a fonalat, akkor bonyolult helyzetbe keveredik. Ez történt Czeglédy Csabával is. Vajon miért?

Fiala János öntörvényű műsorvezető. Tucatnyiszor mondott fel, vagy mondtak fel neki. Most épp a 168 Óra szerkesztőségét jelképezi Kelfeljjancsi! című, változatlan tartalmú és szellemiségű műsorával. Közéleti személyiségekkel beszélget, próbálja megérteni nagy visszhangot keltő döntéseik indítékát. Engem is érdekelnek a válaszok. Kár, hogy sokat kell várni rájuk. Nem is annyira a kérdésekkel van baj, mint inkább a kérdések hiányával. A vendég percekig hallgatja a műsorvezető monológját. Fiala ugyanis hajlamos önmagáról beszélni, a fejében kavargó gondolatokról, az érzéseiről, néha teljesen függetlenül a közös témától.

Majd’ mindig visszakeveredik a kiindulóponthoz, arra a kérdésre azonban, hogy a beszélgetőpartner mit szól az okfejtéséhez, a másik néha bevallja, hogy ő bizony elvesztette a fonalat. Ami ezt a mondatot kiváltja belőle, az korántsem elszigetelt jelenség az újságírók társadalmában. A negyvenedik évünk táján kezdjük megunni a kérdezősködést. Ez az a lélektani helyzet, amikor át kéne térni a publicisztikára, a saját vélemény megfogalmazására. Csakhogy a közíráshoz az átlagosnál nagyobb műveltségre, áttekintő képességre, a folyamatok átlátására van szükség. Ez nem minden riporternek adatik meg.

Sose vontam kétségbe, hogy a 65 éves Fiala János felkészült újságíró. Mégis az a benyomásom, hogy unja már a saját kérdéseit is. Ilyenkor taglalja az érzéseit, és veszti el a fonalat a gondolatai között bolyongó interjúalany.

Tíz mondat Fiala Jánostól

Az interjúban az egyik fél beszéltetni akar, a másik hallgatni. (Magyar Sajtó, 1995. május 22.)

A politikusok egyedül másként viselkednek, mint falkában. (Budapest Rádió, 2001. május 25.)

Vitray nem vette észre, hogy már alkalmatlan arra, amit csinál. (ATV, 2011. június 14.)

A nemzetnek van egy pszichiátere, Orbán Viktor. Az a kérdés, hogy én járhatok-e másik pszichiáterhez. (Rádió Q, 2013. január 8.)

/Orbán Viktor évértékelőjéről/ Egyre inkább unottan beszél a főnök. (ATV, 2018. február 24.)

igyekszem udvariasan fogalmazni, ezért nem mondok semmit. (ATV, 2018. május 5.)

A műsor legjobb részén túl vagyunk, csak azt nem vették föl. (ATV, 2018. szeptember 8.)

/Az üvegfal másik oldalán ülő szerkesztőről/ Új fülem van. (ATV, 2018. szeptember 29.)

/Tóth Csaba zuglói szocialista képviselőjelölthöz/ Elmegy a füle mellett, ami elhangzik Hadházy Ákos tollából? (168.hu, 2021. február 17.)

Én sokat lelkizek. (168.hu, 2021. október 4.)

A legutóbbi napokban Szijjártó Péter főnöközött, Karácsony Gergely szelektált, Dobrev Klára mozdított, Kuncze Gábor dobrevezett, Lendvai Ildikó dékázott, Vona Gábor pedig jakabozott. Lefülelt mondatok.

Tóth Csabát már csak Tóth Csaba támogatja. (Rab László újságíró a zuglói előválasztásról, VárosiKurír.hu, szeptember 26.)

Nincs kettős mérce, nem védünk valakit csak azért, mert a mi kutyánk kölyke. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd-LMP-MSZP miniszterelnök-jelöltje, volt zuglói polgármester, Facebook.com, szeptember 27.)

Úgy megmozdítottuk az országot, mint még soha. (Dobrev Klára, a DK miniszterelnök-jelöltje, ATV, szeptember 27.)

Az államtitkár egy vizsla társaságában szónokolt. Ezután szentmisével indult a műsor. (Batka Zoltán újságíró Kovács Zoltánról és a Vadászati Világkiállításról, Népszava, szeptember 27.)

Vergődünk cár atyuska alatt. (Farkasházy Tivadar újságíró, HírKlikk.hu, szeptember 28.)

Azért szépen küzdött a zavaros hátterű buzi zsidó budai milliárdos. (Ungár Péter LMP-politikus a szombathelyi körzetben elszenvedett előválasztási vereségéről, Nyugat.hu, szeptember 29.)

Dobrev Klára nem lehet az ország anyukája, legfeljebb gonosz mostohája. (Kruppa Géza publicista, Magyar Nemzet Online, szeptember 29.)

Itt van a magyar Merkel. (Kereszty András újságíró Dobrev Kláráról, Újnépszabadság.com, szeptember 30.)

A Jobbik végbélkúpként oldódott fel a baloldalban. (Volner János volt Jobbik-politikus, Facebook.com, szeptember 30.)

Életre kelt az ellenzék. (Kéri László politológus, HírKlikk.hu, szeptember 30.)

A Pegasus kiberfegyver, nem gyerek kezébe való, autokrata kormányéba még kevésbé. (Krusovszky Dénes író, Magyar Narancs, szeptember 30.)

Orbán Viktor a legdemokratikusabb vezető Európában. (Szijjártó Péter Fidesz-politikus, Magyar Távirati Iroda, október 1.)

Karácsony Gergely sofőr nélkül még Szombathelyre sem találna el magától. (Czeglédy Csaba szombathelyi DK-politikus, Facebook.com, október 1.)

A párt inkább Jakab brandjét építette, mint a Jobbikét. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, október 1.)

Apró unokája nyert, az első Lenin-fiú elbukott. (Bán Károly újságíró Dobrev Kláráról és Fekete-Győr Andrásról, Magyar Hírlap Online, október 1.)

Dobrev és a DK felszántotta az országot. (Kuncze Gábor liberális politikus, 168 Óra, október 1.)

Túl sok vélemény hallatszik egyszerre, mintha kihangosítottak volna egy kocsmát. (Kőhalmi Zoltán humorista, Magyar Hang, október 1.)

A rendszer működése szavatolja a hülyeséget. (Sándor Erzsi író, Facebook.com, október 2.)

Ők látszanak leginkább pártnak. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a DK-ról, Népszava, október 2.)

Jó, ha egy DK-s családi vállalkozás veszi át az Orbán-klán helyét? (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, október 3.)

Már nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék is gyurcsányozással akar választást nyerni. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, október 3.)

A szavazás fogadtatásáról akartam írni. De ahhoz, hogy az olvasó tallózhasson a bejegyzés utáni dokumentációban, elő kellett volna bányászni tíz mértékadó értelmezést. Hatot találtam a kormánypárti sajtóban. Ebből nem arra következtetek, hogy az állami nyilvánosságban túldimenzionálták a 632.479 érvényes vokssal járó szavazást.

A Magyar Távirati Iroda például elfelejtett beszámolni róla. Holott a múlt század 80-as éveiben még a Kádár-korszak MTI-je is eljutott odáig, hogy az alternatívnak nevezett ellenzéki szervezetek megnyilvánulásait nem adta ki ugyan, de egy félhivatalos fiókja, az Országos Sajtószolgálat beszámolt róluk. S ránk, szerkesztőkre bízta, vajon kizárólag a hivatalos közleményekre hagyatkozunk-e, vagy az OS-információkat is közreadjuk. 

Átnéztem a megyei lapokat is, amelyek egy kormány közeli alapítványhoz, a KESMÁ-hoz tartoznak. A szavazás lezártáig úgy hallgattak az előválasztásról, mint hal a szatyorban. A szárazra vetett hal vízszomjjal küszködik, és tartom annyira a megyei sajtóban dolgozó kollégákat, hogy rosszul élik meg ezt a helyzetet. Egyetlen kivételt találtam, igaz, hogy azt is a szavazás lezárása után. A Zaol.hu (a Zalai Hírlap online kiadása) október 2-án közölte Arany Gábor tudósítását az egyik egerszegi választókörzetről, ahol az ellenzéki jelöltek közül a Szent Rafael Megyei Kórház nyugalmazott főigazgatója nyert. A tudósítás tíz sornyira sikeredett, és fényképet se tettek hozzá. De legalább napvilágot látott.

Mindazonáltal a szavazás lezárása után a megyei sajtó nem maradt értelmezések nélkül, megjelentette a félhivatalos kormányzati szócső hírmagyarázatait. Ezek közül kettő sorolható a mértékadó álláspontok közé. Az egyikben a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Deák Dániel állítja, hogy „A baloldali előválasztás főként adatgyűjtési kampány. (Magyar Nemzet Online, 2021.10.01.) A másikban a Századvég Alapítvány Politikai Elemzések Központjának igazgatója, Kiszelly Zoltán szögezi le, hogy „Az előválasztás lényegében egy óriási adatbázis-építés.” (Magyar Nemzet Online, 2021.10.02.) Mindkét értelmezés arról árulkodik, hogy a kormányzati kommunikáció célja az ellenzéki előválasztás elhanyagolása, jelentéktelenítése, lényegtelenítése volt.

Ha politikai elemző volnék, a hozzáadott értékkel kecsegtető tevékenységet értelmiségi munkának tekinteném, és igyekeznék a saját véleményemet megfogalmazni.   

Tíz mondat az előválasztásról

Az MSZP innovációja az előválasztás. (Ujhelyi István szocialista politikus, ATV, 2021. május 13.)

Az előválasztás inkább városi történet. (Pulai András szociológus, ATV, 2021. június 4.)

Nem a pártok szépségversenye lesz az előválasztás. (Molnár Gyula szocialista politikus, Telex.hu, 2021. június 12.)

A pártok számára az előválasztás mozgósítási verseny lett. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltje, Szabad Európa Rádió, 2021. július 2.)

Dinamikus fejlesztés alatt van az előválasztás intézménye. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Mandiner.hu, 2021. július 3.)

Az előválasztás talpon fog eldőlni. (Potocskáné Kőrösi Anita siófoki Jobbik-politikus, ATV, 2021. július 28.)

Előválasztást lehet nyerni Budapestről, de választást csak vidékről. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, hvg.hu, 2021. augusztus 27.)

Az előválasztás óriási sikerrel zajlik. (Tóth Csaba zuglói szocialista politikus, ATV, 2021. szeptember 22.)

Tök jó az előválasztás. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke (ATV, 2021. szeptember 30.)

Az előválasztásban mindig kijönnek a különbségek (Szél Bernadett volt LMP-politikus, ATV, 2021. szeptember 30.)