A legutóbbi napokban Karácsony Gergely kevesellt, Kálmán Olga dékázott, Jakab Péter bűnösözött, Vona Gabor jakabozott, Rab László és Szerető Szabolcs pedig orbánozott. Lefülelt mondatok.

A polgárokból időközben magyarembereket csinált. (Rab László újságíró Orbán Viktorról, VárosiKurír.hu, szeptember 12.)

2010-ben azért is veszített az akkori koalíció, mert magára hagyta a független sajtót. (Dési János újságíró, Klubrádió, szeptember 13.)

Magas rangú illiberális sajtótiszt. (Puzsér Róbert publicista Bencsik András újságíróról, HírKlikk.hu, szeptember 13.)

Ebből az országból süt a gyűlölet. (Holoda Attila energetikai szakértő, volt államtitkár-helyettes, ATV, szeptember 13.)

Nem a keveseknek kell segíteni, hanem a sokaknak. (Kálmán Olga DK-politikus, hvg.hu, szeptember 13.)

Gyorsan csak egerek születnek. (Golovin Igor, a női kézilabda válogatott új szövetségi kapitánya, Index.hu, szeptember 13.)

Az ellenzék a száját jártatta a meló helyett. (Kende Péter ügyvéd, ATV, szeptember 14.)

Egérrel szavazok a hétvégén, de még nem tudom, kire. (Korbely György NSZK-ban élő blogger az előválasztásról, Alföldi blog, szeptember 15.)

Jakab Péter a sírból hozta vissza a Jobbikot. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, ATV, szeptember 15.)

Üzleti modellünk a csoda. (L. László János, a Nyomtass Te is! hetilap főszerkesztője, YouTube.com, szeptember 15.)

Összehozza az embereket, ha valamit közösen lehet ekézni. (Enyedi Ildikó filmrendező, Magyar Narancs, szeptember 16.)

Azért hoztuk létre a Magyar Kultúráért Alapítványt, hogy a magyar kultúra jelentős részét megvédhessük a politikai konjunktúra hatásaitól. (Demeter Szilárd miniszteri biztos, Index.hu, szeptember 16.)

A kétharmados ellenzéki győzelemnek nincs realitása. (Miklósi Gábor újságíró, 444.hu, szeptember 16.)

Áradt a Szentlélek. (Orbán Viktor miniszterelnök a pápalátogatásról, Magyar Rádió, szeptember 17.)

Ha jövőre kormányváltás lesz, a demokráciában fogyó eszköznek számító miniszterelnök bukik el. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, szeptember 17.)

Az ellenzéki választók sokan vannak, de nem biztos, hogy elegen. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, szeptember 17.)

Csak az alulról felfelé szúró poén vicces, a lefelé gúnyolódás bántó. (Pápai Gábor karikaturista, Népszava, szeptember 17.)

Gyurcsány még az ellenzéki tábort is megosztó személyiség. (Hann Endre szociológus, HírKlikk.hu, szeptember 18.)

 A bűnnek nincs színe, csak elkövetője. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, szeptember 19.)

Nem akartam két Stop Soros!-reklám között szerepelni. (Istenes Bence műsorvezető, hvg.hu, szeptember 19.)

Ami privát, az nem publikus. (Bogárdi Szabó István református püspök, Magyar Rádió, szeptember 19.)

Ma reggel különös mondatra ébredtem. A Vasárnapi Újság című műsorban épp Bogárdi Szabó István beszélt, és a református püspök így szóla: „Ami privát, az nem publikus.” (Magyar Rádió, 2021.09.19.) Ha az ide vezető gondolatmenetet kéne fölidézni, akkor bizony bajban volnék, a félálomban hallott kijelentés hitelességéért azonban kezeskedem. A figyelemre méltó mondásban két idegen szó található. Úgy magyarítanám őket, hogy magánéletünket nem szabad (nem illik, nem érdemes) kiteregetni a nyilvánosságban.

E bejegyzés utáni összeállításban tíz vélemény olvasható a magánélet és a közélet összefüggéseiről. Négy kijelentés közismert személyiségtől származik, akik nem döntéshozóként, hanem művészként őrlődnek. Szükségük volna a hírnévre, de tisztában vannak azzal, hogy ha kielégítik a médiafogyasztók kíváncsiságát, akkor kiszolgáltatják magukat és szeretteiket a névtelen hozzászólóknak. Például a világháló hőzöngőinek, az úgynevezett trolloknak, akik a nyelvüket köszörülik rajtuk, többnyire kocsmai stílusban. 

A véleményformálók közül hat politikus. Nem egyszerűen közismert személyiségek, hanem közéleti szereplők. Olyan döntéshozók, akik nemcsak a szavaikért tartoznak felelősséggel. Az is számon kérhető rajtuk, ha szakadék tátong az elveik és a hatalomgyakorlásuk között. Itt van például a jelenlegi miniszterelnök, aki első országlása idején még azt pedzegette, hogy nem illik a közszereplők magánéletében vájkálni. Tíz évvel később ismét kormányfő lett, és immár tizenkettedik éve gyakorolja a hatalmat, mostanában egy Pegasus nevű ló társaságában.

Első ciklusában, amidőn még koalíciós kormányzásra kényszerült, békén hagyott bennünket. Nem volt kétharmada beleszólni a magánéletünkbe. 2010 óta majd’ mindent átalakított, és csak a kegyén múlik, hogy a szárnyas ló benéz-e hálószobánk ablakán. Az állami emlékezetpolitika egyik kidolgozója, a miniszterelnöknek tanácsokat adó történész asszony már nem is beszél arról, hogy illik vagy nem illik beleszólni a magánéletünkbe. Indokolt esetben lehetségesnek tartja. Még szerencse, hogy csak ritkán tartja lehetségesnek.

Ilyen gondolatokat váltott ki a református püspök félálomban hallott mondata. Talán nem tévedek, ha kihallom belőle a politikusoknak szánt figyelmeztetést. Hozzáfűznék azonban egy félmondatot, amely már nem a döntéshozóknak szól, hanem a hírnévvel kacérkodó-küszködő magánszemélyeknek. „Ami privát, az nem publikus”, és amit publikussá teszünk, az már nem privát. 

Tíz mondat a magánéletről

Ha elmeséli az ember a magánéletét, akkor az már nem magánélet. (Für Anikó színésznő, Pesti Műsor, 1992. szeptember 3.)

Magyarországon nem illik a közszereplők magánéletében kutakodni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2000. október 25.)

A magánélet titkos, a közélet nyilvános. (Szilágyi Ákos költő, Népszabadság, 2005. március 26.)

A politikusok magánélete a modern politizálásban már nem magánügy: nem szabad titkolni. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Magyar Narancs, 2007. február 15.)

A magánéletem tönkrement, amiben volt része a médiaszerepléseimnek is. (Hernádi Judit színésznő, Kisalföld, 2007. október 24.)

Ma már az emberek arra is kíváncsiak, hogy a magánéletében milyen egy politikus. Sok mindenre lehet ebből következtetni. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Napló, 2010. március 27.)

Immár közvetlenül a magánélet felségterületén jár a kormány. (Bruck András író, hvg.hu, 2014. december 10.)

/Gréczy/ Zsolt magánéleti hülyeséget csinált. De mert közszereplő, és privát képeit valakik nyilvánossá tették, a magánügyből közügy lett. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2019. december 20.)

Minden tekintetben magánszemély vagyok, megillet a magánélethez való jog. Ennek tiszteletben tartását mindenkitől elvárom. (Szájer József volt Fidesz-politikus, Súlyegyen.hu, 2021. március 24.)

A lehető legritkábban szólunk bele polgáraink magánéletébe. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Látószög.blog, 2021. július 6.)

Miniszterelnökünk tegnap reggel hosszú nyári kihagyás után ült be a Magyar Rádió stúdiójába. A szokásos pénteki interjú végén a műsorvezető szóba hozta a múlt vasárnapi pápalátogatást is. Amit az eucharisztikus kongresszus utolsó napján lezajlott tárgyalásról mondott Orbán Viktor, azt Cz. G. idézte, sőt értelmezte is a Népszava mai számában.

Czene Gábor cikkéből azért nem idézem a miniszterelnöknek tulajdonított mondatokat, mert ugyanazt a hibát véteném, amit épp most kéne szóvá tenni. Egy újságíró meséli el, hogy valaki más, jelen esetben a magyar miniszterelnök milyen szavakkal tolmácsolta a katolikus egyházfő zárt körben elhangzott gondolatait. Nem vonom kétségbe a szavahihetőségét, mégse árt ellenőrizni az idézést és a hozzá fűzött értelmezést. Megnéztem a Miniszterelnök.hu nevű portált, amely jegyzőkönyvi hitelességgel adja közre Orbán Viktor beszédeit és interjúit. Nem találtam elírást, felületességet, félreértést, pontatlanságot, torzítást a Népszava-cikkben.

Íme, a hitelesített miniszterelnöki szöveg a pápáról: „Ő is látja, hogy … a brüsszeli bürokráciában relativizálják a családot, és olyan keményen fogalmazott, mint ahogy nekem még sose sikerült. Azt mondta, hogy nem lehet engedni, hogy relativizálják a családokat. A család az apa, anya, gyerek, pont.” Az újságíró pedig azt firtatta, vajon a pápa „ténylegesen beszélt-e a Brüsszel felől leselkedő veszélyről, vagy Orbán maga szűrte le a következtetést, hogy ’ő is látja’. Ha az utóbbiról van szó, akkor ezt minimum úgy nevezik: csúsztatás”.

A politikusoknál elő-előfordul, hogy ha zárt körű rendezvényről jönnek ki, és a rájuk váró újságírók elé állnak, hogy beszámoljanak a fejleményekről, akkor bizony nemcsak azt mondják el, hogy miként értékelik a mögöttük hagyott összejövetelt. Azt is hajlamosak kifejteni, hogy mit mondott a tárgyalópartnerük. S mert a hazai közvéleményt akarják befolyásolni, nem szokták visszafogni magukat. Olyasmit is a teremben maradt másik fél szájába adnak, amit az nem mondott, vagy nem úgy mondta. Elég például „csak” annyit csinálni, hogy a szövegét (a textust) kiragadják az összefüggéseiből (a kontextusból). 

Lebecsülném Orbán Viktorban a vérbeli politikust, ha nem feltételezném róla, hogy miniszterelnök elődeihez hasonlóan ő se megy a szomszédba egy kis „tolmácsolásért”. Ezt pedzegette egy újságíró, aki sajtónkban a legtájékozottabb egyházpolitikai szakírónak számít.        

A Magyar Újságírók Országos Szövetségében megrendezett Főszerkesztők Fórumán szóba került az úgynevezett remittenda is. A latin remittare azt jelenti, hogy visszaküldeni. Kinyomtatnak egy újságot, eljuttatják az árusító helyekre, de nem sikerül eladni az összes példányt. A különbözetet visszáruként kezelik, és többnyire a terjesztők raktárában köt ki.

Amikor újságíró szemináriumon a remittendához értünk, a Dandár utcára hivatkoztam. Ami a ferencvárosi raktárban halmozódott fel, arról azt szoktam mondani, hogy a papír alapú sajtó válságterméke. Jócskán akad szerkesztőség, amely azért nem auditáltatja (hitelesítteti) a lapját, mert akkor kiderülne, hogy mekkora különbség van a kinyomtatott és az értékesített példányszámok között. A MÚOSZ minapi fórumán megjelent főszerkesztők becsületére válik, hogy némi noszogatás után bevallották a remittendájukat, pedig általában üzleti titoknak számít.

A Nyomtass Te is! főszerkesztőjének ez nem esett nehezére, mert fél- és egymillió közti példányról számolhatott be. Igaz, hogy a kétrét hajtott, A/4-es formátumú hír-lapot digitális úton küldi el az országos hálózat önkéntes munkatársainak, akik otthon annyi példányt nyomtatnak fénymásoló papírra, amennyire igény van a környezetükben. A Jelen főszerkesztője 6-7000 eladott példányról beszélt. 2500 az árusoknál kél el, 1500-at kézbesítő visz ki az előfizetőkhöz. Az online változatnak is van mintegy ezer előfizetője. A remittendájuk pedig meghaladja a kinyomtatott példányok felét.

A Magyar Hang 19 ezer példányt nyomtat ki, kiadóhivatala 14 ezret juttat el a terjesztőhöz, ebből 6500-7000 példányt vásárolnak meg. A hetilapnak azonban van még 5000 előfizetője is. De a főszerkesztő korjellemző történetéből az is kikerekedett, hogy a nagy bolthálózatok nem siettek kitenni polcukra a kormány tevékenységét firtató újságot. A leleményes munkatársak azonban a frissiben visszaérkezett példányokat hátizsákban vitték be az egyik hálózat boltjaiba, és a többi lap közé tették. Amidőn a vásárlók fizetni akartak érte, az árát nem találta merevlemezén a pénztáros. A sokadik bonyodalom után a kereskedelmi cég külföldi tulajdonosa megadta magát, azóta a Magyar Hang is kelendő portéka.

De hogy ennél azért rosszabb a helyzet, azt ma reggel tapasztaltam. A lakásom közelében boltja van a Sparnak, a Lidl-nek és az Aldinak is. Egyik helyen se leltem a Jelen legfrissebb számát. Lehet, hogy hátizsákot kéne kölcsönözni a tavaly nyáron indított hetilap munkatársainak?

Tíz mondat a sajtóról

Nem vagyunk ellene a sajtó modernizálásának. Annak, hogy a külföld is részesedjen kellő befektetés után a lapokból. (Antall József MDF-politikus, Vas Népe, 1990. április 5.)

Bagóért nem adunk lapot. (Máté László MSZP-kincstárnok, Zalai Hírlap, 1990. szeptember 5.)

Sajtószabadság akkor lesz Magyarországon, ha az el nem kötelezettségből legalább olyan jól meg lehet élni, mint a szekértolásból. (Wessely Gábor szekszárdi újságíró, Magyar Sajtó, 2000/5.)

A magyar sajtó terjesztési szempontból nemigen indokolt módon országosnak nevezett része olyannyira függ a pártoktól, mint az a heroinista, akinek már az anyaméhben adagolták az anyagot. (Halmágyi Miklós szombathelyi újságíró, Vas Népe, 2010. július 31.)

A politika és a pénzügyi élet agressziójának mértékén múlik, hogy a fogyasztók számára mennyire tűnik szabadnak a sajtó. (Frei Tamás újságíró, FN24.hu, 2011. október 26.)

A sajtóban hiányzik a függetlenség tartós megőrzéséhez szükséges profit. (Tóth Levente újságíró, Népszabadság, 2014. június 4.)

Ha a sajtó nem kritikus, akkor nem is sajtó, hanem hirdetési felület. (Csintalan Sándor, a Lánchíd Rádió műsorvezetője, Heti Válasz, 2015. április 30.)

A magántőke ahhoz is kevés, hogy a magyar sajtót eltartsa. (Lázár János Fidesz-politikus, miniszterelnökséget vezető miniszter, Népszava, 2016. november 5.)

A magyar sajtó nemcsak a politikának, hanem a hirdetőknek is befeküdt. (Szekeres Tamás, a Bors kirúgott főszerkesztője, Népszava, 2017. október 27.)

A sajtó szolgáltatás ugyan, de nem a politikusoknak szól, hanem az olvasóknak. (Szele Tamás újságíró, Zóna.hu, 2019. december 10.)

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége három kollégát hívott meg a Főszerkesztők Fórumára. György Zsombort a Magyar Hangtól, Lakner Zoltánt a Jelentől és L. László Jánost a Nyomtass Te is!-től. Beszámoltak a munkájukról. Hiteles képet rajzoltak arról, hogy akik nem a kormány nótáját fújják, mire számíthatnak a mai Magyarországon.

A vitát vezető MÚOSZ-elnök, Kocsi Ilona azt is firtatta, ha jövő tavasszal a Fidesz marad a kormányrúdnál, akkor mihez kezdenek magukkal és a hetilapjukkal. A 60 körüli L. László János azt válaszolta, hogy nem lesz lelki ereje végigcsinálni újabb négy esztendőt. A 39 éves György Zsombor kiváltotta az őstermelői igazolványt. Ezt akár humoros megnyilvánulásnak is szánhatta, de nem az sejlik ki belőle, hogy elszánta magát az újabb négy esztendőre. A 46 éves Lakner Zoltán még nem tudta, mihez kezd majd, ha az újságja számára kedvezetlenül alakul a politikai helyzet.

A figyelemre méltó okfejtésekből kiderült, hogy a vidéki Magyarország, leginkább a kistelepülések lakóit érdemben tájékoztató Nyomtass Te is! nem egészen fél évtized alatt mire vitte. Az is, hogy a Simicska-féle Magyar Nemzet romjaiból felépített Magyar Hanggal mi történt 2018. május 18-a óta. Meg az is kiviláglott, hogy a kormányhatalmilag megszüntetett Népszabadság egykori munkatársai, majd a 168 Óra című hetilapból kivált újságírók közreműködésével létrehozott Jelennek milyen gondjai vannak 2020. május 28-a óta.

Miközben korjellemzőnek hatottak az őszinte élménybeszámolók, azt is elvártam volna, hogy a főszerkesztők legalább megpendítsék, milyen sors vár a papír alapú sajtóra - Orbánék médiapolitikájától függetlenül. Kár, hogy a távlati gondolkodás nem fért bele a másfél órás konzultációba. Megértem persze, hogy az ezernyi gonddal küszködő lapalapítók szeretnék túlélni a holnapot, de legalábbis a két fiatalabb életkorából telne arra, hogy érdekelje őket, vajon igaza lesz-é Phlip Meyernek. Az amerikai médiatudós könyvet szentelt ama jóslatnak, hogy a papírra nyomtatott sajtó 2043-ban szűnik meg.

Magyarországon körülbelül tízezer újságíró van, a MÚOSZ-nek mintegy háromezer tagja. Tegnap este a moderátorral, a három főszerkesztővel és a három technikai szakemberrel szemközt hét érdeklődő üldögélt az úgynevezett Mikszáth-teremben. A YouTube-csatornán sugárzott vitát élő adásban 41-en kísérték figyelemmel.

Tíz mondat a sajtóról

A sajtó remegő lábú nagyhatalom. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1994. november 26.)

Különféle adónemekre a sajtó tavaly több mint 25 milliárd forintot fizetett be. (Kázmér Judit, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Napló, 2010. szeptember 24.)

A nyomtatott és a digitális sajtó küzd a saját pályáján, miközben az egyik jobban szűkül. (Gazda Albert, az Origo újdonsült főszerkesztője, Médiapiac.com, 2011. november 2.)

Hiába temeti az internet és a televízió a sajtót, továbbra is mintegy négyezer termékkel vannak jelen a nyomtatott lapok a médiapiacon, annyival, mint ahány Németországban jelenik meg. (Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke, Népszabadság, 2012. május 21.)

A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)

A digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket. (Györfi András újságíró, Portfolio Blogger, 2018. április 28.)

Vidéken szinte már elérhetetlen a független sajtó. (György Zsombor újságíró, Magyar Hang, 2019. július 5.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András publicista, 24.hu, 2019. december 26.)

Egyedül az online sajtóban volt kiegyensúlyozott a verseny, egészen a vezető hírportál kikényszerített öngyilkosságáig. (Hargitai Miklós újságíró az Indexről, Népszava, 2020. július 27.)

A magyar sajtó a megszűnés határán billeg, nem mennyiségi, hanem minőségi okok miatt. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

Mostanában megszavaztatom a digitális ismerősöket. A legutóbbi három évtized szállóige-terméséből fölteszem a fészbukos üzenőfalra azt a kettőt-hármat, amelyek azon a napon jelentek meg a rendszerváltás után valamikor. Amelyik a legtöbb voksot kapja, az kerül be egy tervezett könyvbe, mely 365 szállóigét tartalmaz majd. Tegnap a „Kis sértett járja be Európát.” 27 szavazatot kapott, a második ötöt, a harmadik kettőt.

A kesernyés humorú Föld S. Pétert neveztem meg szerzőnek, jelentkezett azonban Révbíró Tamás műfordító, aki megjegyezte, hogy a csúfondáros mondattal már a folklórban is találkozott. Miért ne találkozhatott volna? A szállóigének két klasszikus kutatója van, a magyar Alexander Bernát és az olasz Umberto Eco, és mindketten arra jutottak, hogy a közmondás a nép szállóigéje, a szállóige pedig az értelmiségiek közmondása. Ráadásul a kettő között nagy az átjárás, oda is meg vissza is.

Egyébként az átalakított mondat eredetileg a Kommunista Kiáltványban jelent meg 1848. február 26-án. Így hangzott: „Kísértet járja be Európát - a kommunizmus kísértete.” Azért idézem németül is („Ein Gespenst geht um in Europa - das Gespenst des Kommunismus.”), mert szegény németek nem viccelődhettek vele, az eredetiből ugyanis hiányzik a kísértet és a kis sértett kísérteties hasonlósága. Annál rosszmájúbbak lehettek a mi kávéházi elődeink, akik immár 173 éve hódolhattak a szójáték élvezetének. Ilyenkor jött valaki, általában egy közismert személyiség, aki a nevére vette a szájról szájra szálló igét.

A tegnapi Facebook-vita nyomán kíváncsiságból utánanéztem a részleteknek, és két mozzanatra derült fény. Maga Föld S. Péter is jelezte, hogy a szellemes mondatot a múlt század nyolcvanas éveiben hallotta akkori munkahelye, a Ludas Matyi egyik szerkesztőségi értekezletén. Kollégái a kis termetű palesztin vezetőn, az Európát „vkörbetarháló” Arafaton köszörülték a nyelvüket. A bejegyzésem utáni összeállításból pedig az is kiviláglik, hogy Lázár János volt kancelláriaminiszter az országgyűlési körzetében, egy ünnepi beszédben idézte Marxot és Engelst. Makón kísérletezett azzal, hogy az elferdített mondást visszatérítse az eredeti jelentéséhez.

Az összeállításban szereplő többiek azonban leginkább Orbán Viktort tüntetik ki a rosszmájúságukkal. Amikor miniszterelnökünk Brüsszelben vagy Strasbourgban hadakozik a másik Európával, akkor bizony felhánytorgatják neki a termetét és a mimózaságát..

Tíz mondat a kis sértettekről

Kis sértett járja be Európát. (Vágó István műsorvezető, Facebook.com, 2010. július 20.)

Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2014. január 19.)

Orbán Brüsszelben harcolt a magyar emberekért. Kis sértett járja be Európát. (Föld S. Péter újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. október 26.)

Előttem fiatalok, piros pólóban. A hátukon felirat: „Kis sértett járja be Európát..” (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu,.2018. szeptember 17.)

Ma is kísértet járja be Európát, és bizony kis sértettek járják be Európát, akik feljelentik a saját hazájukat. (Lázár János Fidesz-politikus, YouTube.com, 2018. október 23.)

Kísértet járja be Európát, vagyis inkább kis sértett, ráadásul nem is annyira kísértet, mint inkább vírus. Az illiberalizmus és populizmus vírusa. (Ille István blogger, Kanadai Magyar Hírlap, 2019. január 29.)

A Kis sértett járja be Európát szlogen akkor született, amikor Jasszer Arafat palesztin vezető az akkori magyar vezetés jó barátja európai körútra indult. (Föld S. Péter újságíró, Infovilág, 2020. november 2.)

Kis sértett járja be Európát. (Gulyás Balázs publicista, Magyar Hang, 2021. július 2.)

Én már a folklórban találkoztam vele. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2021. szeptember 14.)

Sok-sok éve kering már. Mert remek. (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, 2021. szeptember 14.)

Bizony ezt írta róla Rapai Ágnes költő (Facebook.com, 2021.08.14.) Inkább az a benyomásom, hogy a XXI. Század Intézet vezető elemzője az ATV kedvenc kormánypárti vendége. A 30 körüli jogász-politológust hívják meg leggyakrabban a stúdióba. Elvégre kölyökképe van, a durvaságra hajlamos kormánypárti publicistákkal ellentétben igyekszik kulturáltan fogalmazni, és ha vitapartnerei fölemelik a hangjukat, akkor zavarba is jön. Tegnap az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vasárnap esti vitájáról fejtette ki az álláspontját.

Mint mondta, „nagyon hiányzott” neki, hogy a műsorvezető nem kérdezte meg a Párbeszéd-MSZP-LMP jelöltjétől, Karácsony Gergelytől, miért volt adjunktus a Corvinus-egyetemen. Hogyan merészelt nyelvvizsga és idegen nyelv tudása nélkül tanítani? Ezt azóta firtatják a kormánypárti sajtóban, amióta a budapesti főpolgármester bejelentette miniszterelnöki szándékát. Deák Dániel azért hozta szóba a kellemetlen ügyet, mert a kormány egyik oktatási hatósága most jutott a vizsgálat végére. Nem osztom a véleményt, miszerint a hatóság kivárta a miniszterelnök-jelölti vitát. Őröltek a malmai, és bármikor jelenti be az eredményt, mindig akkor került volna elő az a fránya angol, amikor az ellenzéki előválasztásnak van valamilyen eseménye.

Az már más kérdés, hogy amikor az öt jelölt először vitázik az ATV-ben, és bemutatják, hogy milyen programmal szeretnék vezetni a koalíciós kormányt, egyszerűen nincs funkciója a műsorvezetői kellemetlenkedésnek. Ha utána Karácsonyt behívnák az ATV stúdiójába, és egy négyszemközti interjúban mellének szögeznék a magyar nemzet sorsát meghatározó kérdést, akkor kíváncsian várnám a válaszát. Ez volt azonban a kisebbik gond a politikai elemző provokatív, mert a műsorba nem illő megnyilvánulásával. A nagyobbik a fölkészületlenségéből adódott. Deák Dániel ugyanis Mészáros „Lászlónak” nevezte a Corvinus akkori, szerinte „baloldali kötődéssel rendelkező” rektorát, aki megengedte a tűrhetetlen helyzetet.

Az egyetemnek 2003 és 2011 között csakugyan volt egy Mészáros nevű rektora, őt azonban Tamásnak hívják. Ráadásul nem ő szerződtette 2004-ben tanársegédnek a 197 centis fiatalembert, hanem a Politikatudományi Intézet igazgatója. Lánczi Andrásban a Fidesz egyik ideológusát tisztelhetjük, és jelenleg a Corvinus Egyetem rektora. Talán kifogásolható körülmények között, mégis jó érzékkel indította útjára az egyik ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, Karácsony Gergelyt.       

Tíz mondat Deák Dánieltől

Az MSZP a többi balliberális alakulat számára nem partner, hanem levadászandó zsákmány. (Magyar Idők, 2017. október 28.)

Kunhalmi Ágnes szórakoztató politikus. (Magyar Rádió, 2018. január 12.)

Márki-Zay Péter lehet az új Tétényi Éva. (Figyelő.hu, 2018. február 26.)

Gyurcsány Ferenc minden meg fog tenni, hogy az MSZP pozícióját tovább rombolja. (Magyar Rádió, 2018. június 12.)

2022-ben az lesz a kérdés, hogy az MSZP bejut-e a parlamentbe. (Magyar Rádió, 2018. június 12.)

Tóth Bertalan nem karakteres politikus. (Magyar Rádió, 2018. június 12.)

A miniszterelnök úr pontot tett az utcai tiltakozások végére. (ATV, 2019. január 10.)

Nem lehet azt mondani, hogy az uniós forrásokat elpocsékolják, ellopják. (ATV, 2019. augusztus 21.)

Gyurcsány Ferenc nagy profizmussal szalámizza le sorban az ellenzéki pártokat. (Borsod Online, 2020. szeptember 10.)

/A Pegasus-botrányról/ Annak a kivizsgálása zajlik, hogy nem-e mondjuk egy másik ország titkosszolgálata hallgat le magyarországi újságírókat. (ATV, 2021. július 20..)

Épp most néztem meg a Lefülelt mondatok című gyűjteményt. A rendszerváltás óta jegyzem föl a szállóige-gyanús gondolatokat, van belőlük vagy háromezer. Böngészés közben azt vettem észre, hogy a színészek a szellemi életben játszott szerepüknél nagyobb, a professzorok pedig kisebb mértékben vannak jelen. (Az egyszerűség kedvéért mindenkit a professzorok közé sorolok, aki elmélyül a szakmájában, és amit megtanult, azt még taníthatja is.)

Három évtizednyi tanítás után már bevallhatom, hogy aki a felsőoktatásban katedrát kap, az könnyebben fejezi ki magát kétszer 45 percben, mintsem hogy tűhegyes mondatokban foglalja össze az okfejtéseit. A színész azért van nehezebb helyzetben, mert neki nincs erre ideje: percek alatt kell légkört teremtenie. Ezzel magyarázható, hogy a próbákon „csontozza ki” a szerző mondatait. Az külön érdekesség, hogy a professzor a saját gondolatmenetében ritkán jut el az ütős megállapításig, a színész pedig társzerzőként fejleszti tökélyre a darabíró gondolatait. S mert az utóbbi hivatásrend képviselője a próbák közben sajátos adottságra tesz szert, magánemberként, interjúhelyzetben is képes magát velősen és szellemesen kifejezni.

A 168 Óra legutóbbi számában leltem még egy színészek melletti érvet. Kalmár Tiborral készült az interjú, a hajdani Vidám Színpad nyugalmazott rendezőjével, aki arról nevezetes, hogy több könyvben is pedzegette a magyar kabaré, az úgynevezett pesti humor mibenlétét. Most kifejtette, hogy például „Kabos gyakran találta ki a jelenet végét, nem nyugodott, amíg nem tudott tapssal kimenni.” Vagyis nem elég a próbákon kicsontozni a szerzői mondatokat, még a közönség elé is kell állni, hogy a színész érzékelje a hatást. Ha nem jön be a poén, akkor dolgozni kell azon a fránya csattanón. Kabos László ennek a mestere volt.

A bejegyzés utáni összeállításban olvasható tíz válogatott mondata, melyek a múlt század kilencvenes éveiben láttak napvilágot, amikor még járta az országot, és a haknik koronázatlan királyának számított. Minden második szállóigéje a vidéki sajtóban jelent meg. Társulat nélküli színháztermekben, művelődési házakban, vállalati dísztermekben és olykor még kulturáltabb kocsmákban is próbálgathatta a poénokat. Amit pedig a fővárosból vitt magával a megcsodált és elirigyelt Mercedes kocsiján, azt úgy mondhatta el a helyi újság munkatársának, mintha az interjú közben, rögtönözve találta volna ki.

Tíz mondat Kabos Lászlótól

Az emberek régebben is utálták, ami volt, csak hozzánk jöttek, a Vidám Színpadra, hogy ezt hallhassák. (Magyar Hírlap, 1993. május 5.)

Reméljük, hogy a vörösök - rajtam kívül - nem jönnek vissza többet. (Kanizsa, 1994. január 28.)

A bajon is lehetne röhögni, csak ne fájna annyira. (Nógrádi Krónika, 1994. augusztus 24.)

Mindig az a kedvenc női ruhadarabom, amit éppen levesznek magukról. (Vas Népe, 1994. december 10.)

Ha csak a szép nők mennének férjhez, kihalna az emberiség. (Vas Népe, 1994. december 10.)

Tudják-e, hogy az amerikai tárgyalásokon mit ért el Horn Gyula. Hát a kilincset. (Reform, 1995. augusztus 13.)

Ha kimondom azt, hogy csomag, már röhög a közönség. Nem is kell a Bokros nevét emlegetni. (Reform, 1995. augusztus 13.)

Csak az a rossz közönség, amelyik nem jön el. (Kurír, 1995. augusztus 16.)

Torgyánt elneveztem Ígér hercegnek. (Pesti Riport, 1995. december 6.)

Tudja mennyi viccet kellett elmondanom ezért a Mercedesért? (Kanizsa, 1997. május 30.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor kinyilvánított, Matolcsy György szabálytalankodott, Thürmer Gyula rendezett, Szanyi Tibor kiürítette a baloldalt, Karácsony Gergely pedig jogállamozott. Lefülelt mondatok.

Bízom benne, hogy Karikó Katalin megkapja a Nobel-díjat. Nem azért, mert a ruhámat fogja viselni, hanem mert megérdemli. (Csézy ruhatervező és énekes, 168.hu, szeptember 6.)

Tudjuk, hogy szabálytalanok vagyunk. (Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Magyar Nemzet Online, szeptember 6.)

Ha valakit nem hívnak meg Kötcsére, akkor az selyemzsinórt jelent.(Barna Zsuzsa újságíró, ATV, szeptember 6.)

Az se baj, ha nem a 30 év pártmaradéka igyekszik mindenáron bent lenni a parlamentben. (Pálinkás József, az Új Világ Néppárt miniszterelnök-jelöltje, Azonnali.hu, szeptember 6.)

Orbán Viktor állama még sokáig velünk marad, akár nyer, akár veszít. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, szeptember 7.)

A közvélemény politika iránt érdeklődő része leginkább az előválasztás és a miniszterelnök-jelöltek körüli hírekre van kihegyezve. (Fábián András publicista, Újnépszabadság.com, szeptember 8.)

Kedvenc terepe, a virtuális tér. (Bán Károly újságíró a fészbukozó Karácsony Gergelyről, Magyar Hírlap Online, szeptember 8.)

A stroke előtt angolul, franciául és németül is tudtam. A stroke után magyarul is alig. (Kulka János színész, Marie Claire, szeptember 8.)

Rákosi az államosítással vont mindent az irányítása alá, Orbán privatizációval teszi ugyanezt. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, szeptember 9.)

Aki szövetségese lenne Orbánnak, az Orbánnak ciki. Akinek Orbán lenne a szövetségese, annak Orbán a ciki. (Kálló Gergely Jobbik-politikus a nemzetközi helyzetről, ATV, szeptember 9.)

Magyarországon szinte mindenki politikus. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, szeptember 9.)

Ha vissza akarjuk állítani a jogállamot, akkor a megoldásink is csak jogállamiak lehetnek. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd, az MSZP és az LMP miniszterelnök-jelöltje, Magyar Narancs, szeptember 9.)

Pillanatnyilag az ellenzék oldalán nincs nagy leváltó hangulat. (Lengyel László politológus, HírKlikk.hu, szeptember 9.)

Sok vita, kevés munka. (Buják Attila újságíró az LMP-ről, 168 Óra, szeptember 9.)

Gyakorlatilag kiürült a baloldal. (Szanyi Tibor volt MSZP-politikus, Hír TV, szeptember 10.)

Bénázás helyett döntsön a nép. (Pintér Bence újságíró az előválasztásról, Azonnali.hu, szeptember 10.)

Mi kétharmadra készülünk. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, szeptember 10.)

Magyarországon alkotmányos rend van. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, PécsiÚjság.hu, szeptember 10.)

Magyarországon az emberek nem azon dolgoznak, hogy jobban érezzék magukat, hanem hogy mások rosszabbul. (Litkai Gergely humorista, Magyar Hang, szeptember 11.)

Zsizseg, pezseg az ország. (Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje, Nyugat.hu, szeptember 11.)

Márki-Zay Péterre ráégett a kispályás minősítés. (Bencsik Gábor újságíró az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek vitájáról, Facebook.com, szeptember 12.)

Nem élezném ki Szita Károlyra a legutóbbi 48 óra egyik legjellemzőbb történetét. Elvégre rajta kívül ki tudja, vajon mi történt vele fiatal korában, a múlt század nyolcvanas éveiben. Talán még meg is zsarolták. De hát ő sétált a csapdába, amikor hódolván a kormánypárti politikusok szinte kötelező szertartásának, az utcán odalépett a Stop Gyurcsány, Stop Karácsony! kampánypulthoz, és üzenőfalán ezzel hívta ki maga ellen a sorsot: „Én is aláírtam!” (Facebook.com, 2021. szeptember 10., a történeti hűség kedvéért 11 óra 15 perckor.)

Ha egy kijelentő mondatot felkiáltójellel nyomatékosítanak, akkor valamelyik rosszmájú kommentelő tudatában óhatatlanul felötlik az a fránya múlt. Sándor Erzsi színésznő-riporter-író például tegnap este megjegyezte: „Nahát! Nem tudtam, hogy nyilvánosak lettek az ügynöklisták.” Egy másik hozzászóló pedig némi iróniával „Kaposvár kalandos múltú polgármesterének” titulálta a könnyelműen fogalmazó Fidesz-politikust. Csakhogy a kaposváriak e múlt ismeretében választották meg már-már örökös polgármesterükké Szitát. Akár tovább is mehetnénk, az ügynöközés azonban megér egy kis művelődéstörténeti nyomozást.

A rokon értelmű szavak szótárában az ügynök alkuszt, beépített embert, fület, hálózati személyt, házalót, szaglárt, téglát, utazót, üzletkötöt és vigécet is jelent. Az utolsó a Wie geht’s? érdeklődő mondásból származik. A kinyitott ajtóban állt egy ügynök, aki súlyos vulkánfíber bőröndjében textilmintákat, fuszekliket, kaucsuk kézelőket, gombkészletet vagy könyvsorozatot tartogatott. Anyanyelvén szólította meg a XIX. századi Magyarország városi polgárát. A mondat szó szerint ezt jelenti: Hogy megy a dolog? Átvitt értelemben pedig azt, hogy Mi a helyzet?, Mi újság?, esetleg Mizújs?

Kérdés persze, hogy a nehéz életű vigécektől miként jutott el az államhatalom a könnyű pénzre vadászó Mata Harin és Redl ezredesen keresztül a Rákosi- és a Kádár-korszakra jellemző beszervezésekig. A jelek arra utalnak, hogy a történelmi félmúlt örökségétől a mai pártok sem képesek szabadulni. A bejegyzés utáni összeállításból kibontakozik az ügynök szó állambiztonsági jelentéstartalma. Meg az is, hogy a találékony kormánypárti politikusok és publicisták napjainkban új jelentéseket kölcsönöznek az ügynök kifejezésnek. Sajnos azonban anélkül, hogy a régebbi jelentések titkait feloldanák.

Tíz mondat az ügynökökről

Amikor a miniszterelnök úr átadta az én borítékomat, bekövetkezett az a döbbenetes helyzet, hogy én a III/III-as listán szerepelek. (Torgyán József kisgazda politikus, Népszava, 1991. június 7.)

Én vagyok az egyetlen, aki bevallottan III/III-as voltam. Én vagyok az egyetlen, aki elmondtam, amit elkövettem. A többiek meg bujkálnak, és azzal vannak elfoglalva, hogy mit követtem el. (Csurka István író, volt MDF-politikus, Vas Népe, 1994. március 22.)

Nagyobb szégyen, ha egy politikusnak III/III-as kartonja van, mintha szeretője. (Hankiss Ágnes Fidesz-politikus, Magyar Televízió, 1997. július 6.)

Az állam eddig jobban védte az ügynökök jogait, mint a célszemélyekét. (Demszky Gábor budapesti főpolgármester, Magyar Nemzet, 2002. július 4.)

Ne szórakozzunk itt szerencsétlen, pitiáner ügynökökkel, de uram bocsá’: SZT-tisztekkel, hivatásosokkal se! (Kövér László Fidesz-politikus, volt titkosszolgálatokért felelős miniszter, Hetek, 2005. február 25.)

A szekértáborokért nem a Fidesz a felelős, de az ügynöktörvénnyel és a beígért elszámoltatással máig adósunk. (Seszták Ágnes újságíró, Magyar Nemzet, 2012. december 14.)

Magyarországon az ügynöktörvényt se a jobboldal, se a baloldal nem akarta. (Eörsi Mátyás DK-politikus, ATV, 2015. március 9.)

Van nálunk markáns többség, amely patriotizmus által vezérelve nem kér az anarchistákból, a külföldről fizetett ügynökszervezetekből és bértollnokokból. (Ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, Demokrata, 2020. július 7.)

Lassanként mindenki ügynök, aki az Orbán-kormány ellenzéke. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2021. augusztus 15.)

Zsúrmarxista ügynökök. (Rákay Philip publicista, Facebook.com, 2021. augusztus 22.)