Ágh Attila filozófusból lett politológus. Közéleti megszólalásai serkentenek a továbbgondolásra. Tegnap például Az Orbán-rezsim összeomlása című cikkel vétette észre magát a Népszava hasábjain. Az ellenzék negyedik kétharmados veresége után öt héttel a rendszer szétporladásáról értekezik. Pontokba foglalt okfejtéséről akkor nyilváníthatunk hiteles véleményt, ha majd bekövetkezik az ellenzéki győzelem. Csak győzzük kivárni.

A rendszer leválthatósága előtt tornyosuló akadályok közül megemlíti „a hatalom koncentrációját” és „a médiamonopóliumot”. Az utóbbi szó azért lep meg, mert a szerző felkészültségéből telt volna pontosabb megfogalmazásra is. Az ógörög monopolion a mono (egyedüli) és a polein (eladni) szavak összevonásából származik. Az eredetileg gazdasági kifejezés azt jelentette, hogy egy kereskedő kizárólagos jogot szerzett valamelyik portéka eladására. Márpedig az országunkat uraló rendszerben vannak ellenzéki orgánumok is, amelyek szintén árulják a maguk portékáját, ráadásul nem a pult alól.

Vajon mennyire képesek ellenőrizni a hatalmat, indoklására kényszeríteni a döntési helyzetben lévőket? A kormányzati médiafölény mértéke vitatéma, de inkább hegemóniának nevezném. A szintén ógörög hégemonia vezetést jelent, mai értelemben a döntnök (hégemon) hatalmi fölényét. Ha a kormánypárti orgánumok kizárólagosságot (monopóliumot) élveznének, akkor hogyan lehetne megmagyarázni azt a kommunikációs alaphelyzetet, hogy Budapesten és környékén hallható, nézhető, olvasható az összes médium? Ezért aztán a 2019-es önkormányzati választáson a főváros mintegy hatvan kilométernyi vonzáskörzetében ellenzéki többségű övezet alakulhatott ki.

E hárommilliós körzetben az ellenzéki fórumok képesek voltak ellensúlyozni a kormányzati sajtó nyomasztó befolyását. Ez még akkor is igaz, ha most, két és fél évvel később a Fidesz Budapesten sokat dolgozott le a hátrányából, a vonzáskörzetben pedig visszavette a hatalmat. Ágh Attila a helyzet jellemzésére a rezsim kifejezést használja. A francia régime uralmat jelent, de rosszalló árnyalattal. Az önkényuralomba hajló hatalomgyakorlás azonban megítélésem szerint még nem jutott el odáig, hogy ellehetetlenítse, megsemmisítse, megszüntesse (gleichschaltolja) a nyilvánosság ellenzéki fórumait.

Mielőtt teljesen összeomlana a negyedik kétharmadát ünneplő Orbán-rezsim, a kormányzati médiamonopólium helyett érdemes volna a médiahegemónia kifejezést használni.  

Tíz mondat a rezsimről

Olyan rezsim épült ki, amely akkor is megtartja a hatalmat, ha a többség már mást választott. (Bajnai Gordon volt miniszterelnök, Népszabadság, 2012. október 26.)

Az Orbán-rezsim makacsul hajt szembe a forgalommal, és szidja a rávillogókat.  (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2015. január 25.)

A rezsim fő jellemzője az erőszakosság, a központosítás, a kíméletlenség. (Sólyom László volt köztársasági elnök, Index.hu, 2016. április 27.)

Erkölcsi és pszichológiai értelemben a gyűlölt Orbán-rezsimnek vége. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2017. április 14.)

Az Orbán-rezsimben eddig a kormány leváltható volt. (Körössényi András politológus, 168 Óra, 2018. április 26.)

Olyan rezsimben élünk, ahol a kormányt csak a társadalmi nyomás érdekli. (Karácsony Gergely, a Párbeszéd budapesti főpolgármester-jelöltje, Magyar Hang, 2019. január 11.)

Az a rendszer rezsim, amelynek saját csőcseléke van. (Miklós Gábor újságíró, Facebook.com, 2019. október 12.)

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)

Én már a negyedik rezsimet emésztem. (Nádas Péter író, Magyar Narancs, 2021. június 10.)

Az Orbán-rezsim csúfos összeomlásával nemcsak hazánk polgárai, hanem a széles nemzetközi közvélemény is nagyon meg fog könnyebbülni. (Ágh Attila politológus, Népszava, 2022. május 11.)

A zöldpárti politikus fél éve azt fejtegette, hogy ő és szintén ellenzéki társai kétharmadra készülnek. S bár nem derül ki a bejegyzésem után szó szerint idézett tőmondatából, hogy kinek a kétharmadára, a szöveg-összefüggésből nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok választási szövetségét tartotta a túlzásig esélyesnek.

Megnyilvánulása kirítt az ellenzéki politikusok jövendöléseiből. De abból, hogy egész munkabizottságok latolgatták, vajon kis arányú győzelemmel lehet-e majd a Fidesz kétharmados törvényeit megsemmisíteni, arra következtetek, hogy ők visszafogottabban gondolkoztak az esélyekről. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt például csak odáig jutott, hogy nem lesz Orbánéknak kétharmaduk. Igen ám, de ha a kampányban ezzel a tudattal szántotta föl az országot, akkor talán megengedhető a feltételezés, hogy ama hetedik párt alapítása volt az ő B-forgatókönyve. Az ellenzéki pártok elintézték, hogy egyelőre visszavonulót fújjon, de a kampány révén az ország egyik legismertebb lakosa lett, és most, a választás után végre párttá alakíthatja a mozgalmát.

Ha így gondolkodott, a hat ellenzéki pártban politizáló vezetőktől se vehető zokon, hogy miközben a győzelemért kampányoltak, nekik is volt egy B-forgatókönyvük. Amennyiben mégis a Fidesz nyer, akkor minél népesebb frakcióval ülhessenek be a parlamentbe. Sőt, azt se kérném számon a vereségekben megedződött politikusokon, hogy megfordult a fejükben: az ellenzéki pártok között ki kéne harcolni az elsőséget. Nem kéne csodálkozni, hogy ilyen és ehhez hasonló elképzelések is foglalkoztatták őket. Azon sem, hogy a kampány idején óvatosan latolgatták a választási esélyeket, utólag pedig bevallották, hogy inkább csak a Fidesz-győzelem mértéke lepte meg őket.

Az ellenzéki kétharmadra készülő zöldpárti politikus is megszólalt április 3-a után. A Telex.hu digitális felületén fejtegette, hogy „Sok erős mondásunk hullott a semmibe.” (2022. április 19.) Óvatosabb politikustársai nem verték ugyan nagydobra a kampányban, hogy számításba veszik a vereség lehetőségét is, de az a benyomásom, hogy kevésbé rugaszkodtak el a valóságtól. Tordai Bence akár egyes szám első személyben is gyakorolhatott volna önkritikát. Mentségére szóljon, hogy beszélgetőtársa, a tapintatos újságíró „elfelejtette” szembesíteni a kétharmados ellenzéki győzelmet jövendölő kijelentésével.     

Tíz mondat a 2022-es országgyűlési választásról

Mi kétharmadra készülünk. (Tordai Bence Pábeszéd-politikus, ATV, 2021. szeptember 10.)

Biztos, hogy nem lesz a Fidesznek kétharmada. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Telex.hu, 2022. március 18.)

Ma úgy néz ki, hogy a Fidesz nyer, ha nem is kétharmaddal. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Helyben.hu, 2022. március 24.)

Ezt a választást megnyeri a Fidesz. (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Azonnali.hu, 2022. március 29.)

Már egy kis vereség is nagy pofon lenne a Fidesznek. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. március 31.)

Nem valószínű, hogy újabb kétharmada lesz a Fidesznek. (Mráz Ágoston Sámuel politológus, Telex.hu, 2022. április 3.)

Ekkora arányúra nem számítottam. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Karc FM, 2022. április 7.)

A Fidesz szorosabb győzelmére tippeltem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mandiner.hu, 2022. április 30.)

Az volt a benyomásom, hogy szoros győzelem lesz. Hogy kinek, azt nem mertem megtippelni. (Hiller István szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. május 5.)

/”Kétharmad lett volna akkor is, ha nem tör ki a háború?”/ Annak a közelében, igen. (Orbán Balázs Fidesz-politikus, 24.hu, 2022. május 9.)

A jelek arra utalnak, hogy befejeződött Mesterházy Attila politikai pályafutása. Az előválasztáson nem ő lett az ellenzék veszprémi képviselőjelöltje, listán pedig nem kapott pártjától olyan helyet, ahonnan befért volna az MSZP amúgy is megfogyatkozott, mindössze tízfőnyi parlamenti frakciójába. Ha győzött volna az ellenzék, talán akadt volna neki egy intézményvezetői állás, a vereség után azonban kereshet magának helyet a civil életben. Addig is be-behívják a kormánypárti stúdiókba, hátha mond valami elmarasztalót azokról, akik a partvonalon kívülre szorították.

Az MSZP hajdani elnöke a 2014-es vereségért vállalta a felelősséget, és a lemondása óta a jelenlegi pártvezetés belső ellenzékeként működött. Most ügyesen kerülte ki a Pesti TV csapdáit. A sörözőnek berendezett stúdióban kólát iszogatott, és hol az egyik, hol a másik műsorvezető felé fordulva fejtette ki az álláspontját. Vigyázott azonban arra, hogy párton belüli ellenfeleit ne személyükben ítélje meg. Egyszer lépett volna ki a visszafogottságból, amidőn a fiatalabbik műsorvezető, Szarvas Szilveszter Gyurcsány Ferenc iránt érdeklődött.

Mesterházy valaha államtitkára volt a Medgyessy-kormány sportminiszterének, de aligha működtek zavartalanul együtt, mert később, 2010-től szembe fordultak egymással. Amidőn pedig Gyurcsányék kiváltak az MSZP-ből, és új pártot alapítottak, akkor jelentős szerepet játszott abban, hogy a Demokratikus Koalíció ne alakíthasson képviselőcsoportot az országgyűlésben. A másik műsorvezető azonban elrontotta za érdekesnek ígérkező kitárulkozást. A Gyurcsány-ügyet azzal intézte el, hogy „elszabadult ágyúgolyónak” nevezte a volt miniszterelnököt.

Bizonyára hajóágyút akart mondani, melynek szabott útja van az alagsorban. De ha a másik cirkálóról átlőnek egy ágyúgolyót, akkor hajlamos leszakadni a kötelékéről, és átrendezni a körletet. Ám a sörözős interjúban volt ennél furcsább mozzanat is. A 79 éves Stefka István úgy faggatta az ellentáborból érkezett politikust, hogy a mellkasán összekulcsolta a karjait. Márpedig a keresztbe font kar a kommunikációs tankönyvek szerint a zártságot (ellenkezést, elutasítást) jelzi. Egy újságíró viszont azért készít interjút, mert kíváncsi a beszélgetőpartner véleményére.

A kormánypárti sajtó egyik legtapasztaltabb munkatársa nem segített a korántsem párton, hanem „csak” parton kívüli politikusnak, hogy végre elengedhesse magát, és kedvére gyurcsányozhasson.

Tíz mondat Mesterházy Attilától

Tőlünk mindig kiszivárog valami. (Népszava, 2009. május 23.)

A válságban nincs líra, csak próza. (168 Óra, 2009. április 9.)

A hitelesség olyan tőke, amit könnyű felélni, de nehéz újrateremteni. (Magyar Narancs, 2010. április 8.)

A jóslás akkor nehéz, ha a jövőre vonatkozik. (Napló, 2010. szeptember 25.)

Magyarország mindig húsz évre van a jóléttől. (ATV, 2013. március 9.)

Klasszikus korban élünk. A fideszeseknek klassz, a többieknek pedig kuss. (Népszava, 2014. március 25.)

Néha folytatni sokkal nehezebb, mint abbahagyni. (ATV, 2014. május 26.)

Egy tökösebb MSZP-t akarok. (Hír TV, 2018. június 14.)

Nem érdemes tovább szeletelni az MSZP-t, lassan már nincs hová. (Hír TV, 2020. augusztus 24.)

A NER nem omlik össze magától. (Pesti TV, 2022. május 9.)

A választás eredménye rendszerré avatta az Orbán-féle hatalomgyakorlást. Ezzel magyarázható, hogy tűnődésre késztet Sz. Bíró Zoltán eszmefuttatása. Az Oroszoszág-szakértő így jellemezte a putyini hatalomgyakorlást: „Ha háborúra készülsz, akkor a kis oknyomozó portálok, a kivéreztetett és idegen ügynöknek nyilvánított civil szervezetek is kockázatot jelenthetnek.” (Népszava, 2022.04.23.) Sokan vádolják Orbán Viktort azzal, hogy némi fáziskéséssel másolja Putyint. Azokkal értek egyet, akik nem érik be a helyzet hasonlóságával.

Országunk első embere vezérkari főnöknek képzeli magát. Szókészlete tobzódik a katonai kifejezésekben, és egyre több pénzt áldoz a hadsereg fejlesztésére. Egyik (történész) tanácsadója pedig azt fejtegette a minap, hogy megint be kéne vezetni a sorkötelezettséget, de most már nemcsak a férfiak, hanem a nők számára is. Mindez még akkor is hátborzongató, ha a készülődés jelei egyelőre nem állnak össze háborús iránnyá. Négy unokám közül féltem a három fiút, bár talán az egyetlen lányt nem szippantja be a hadsereg. Nem ilyen jövőt képzelek nekik.

Sz. Bíró Zoltán mondata elgondolkoztatott, Szerető Szabolcsé azonban szíven is ütött. Szerinte „A rendszer nem tűri a rendszerkritikát.” Az is benne van, hogy a kormánykritikát viszont elviseli, ha nem terjed túl egy véleménybuborékon. Az a benyomásom, hogy közös szakmánk, az újságírás lényegét érintette. A sors íróniája, hogy ő és konzervatív értékrendű társai a Magyar Hangnál nehezebb helyzetben vannak, mint a rendszerváltásra elvileg alkalmasabb baloldali sajtó munkatársai. Ők ugyanis az Orbántól elvett Magyar Nemzet romjain hozták létre a hetilapjukat, miután a tulajdonosuk, Simicska Lajos a ’18-as választási vereség után kivonult a közéletből. Nem akartak visszatérni a frontszolgálatos újságírók közé.

Azóta úgy dolgoznak, hogy fillérnyi hirdetést se kapnak állami cégektől, sőt az újságjukat hazai nyomda nem is merte vállalni. Előbb érzik meg, hogy mi a különbség a rendszerkritika és a kormánykritika között. Az utóbbiból meg lehet élni, mert a jóllakáshoz kevés, de az éhenhaláshoz sok, ha csurran-cseppen az állami hirdetés. „Csak” azt kell vállalni, hogy a rendszer lényegét ne firtassák. Ezt már megéltem a Kádár-rendszer utolsó évtizedében. Nem gondoltam volna, hogy több mint három évtizeddel a rendszerváltás után hasonló gonddal  küszködnek a mai újságírók.

Tíz mondat a rendszerről

A rendszer ellenzékének kell lennünk, nem a kormányénak. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Beszélő.hu, 2013. november 29.)

Milyen rendszer az, amelyik nem engedi meg, hogy kritizáld? (Kulka János színész, ATV, 2014. május 27.)

Jobban szeretné megdönteni Orbán rendszerét, mint egyszerűen csak magának kikaparni a gesztenyét. (Dobrev Klára feleség Gyurcsány Ferencről, hvg.hu, 2014. szeptember 16.)

Az Orbán-rendszer ellen nem lehet az Orbán-rendszerben harcolni. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, 2018. február 26.)

A rendszer megtűr bennünket, mert mi is elviseljük őt. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2020. január 23.)

Ennek a rendszernek a művészet a legnagyobb ellensége. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2020. október 25.)

Én meg a többi magyar nem vagyunk politikusok, mi nem élünk meg abból, hogy az Orbán-rendszer ellenzéke vagyunk. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, 2022. január 21.)

Az ilyen rendszerek kitermelik maguk számára az ellenzéket. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Klubrádió, 2022. február 11.)

Meg fogjuk találni az ellenállás valódi, működő, hatékony formáit. (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok volt miniszterelnök-jelöltje, Facebook.com, 2022. május 1.)

A rendszer nem tűri a rendszerkritikát. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2022. május 6.)

A legutóbbi napokban Lázár János és Márki-Zay Péter tárgyalt, Áder János jósolt, Lendvai Ildikó tippelt, Ujhelyi István benézett, Hiller István pedig kinézett. Lefülelt mondatok.

A Fidesz szorosabb győzelmére tippeltem. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Mandiner.hu, április 30.)

Ha az esküvődre meghívod a sajtót, a válópereden is ott lesznek. (Erős Antónia tévés műsorvezető, Index.hu, május 1.)

Gazdasági válság készül ránk törni az ajtót. (Áder János volt köztársasági elnök, Hír TV, május 2.)

Az ellenzék nem tudott egységet mutatni a bojkott kérdésében. (Árpási Bence újságíró az országgyűlés alakuló üléséről, Népszava, május 3.)

Fegyverszünetet kötöttünk. (Lázár János Fidesz-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, május 3.)

A puskaporos hangulatot talán sikerül az együttműködés felé terelni. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester a Lázár Jánossal folytatott beszélgetésről, ATV, május 3.)

Nem győzött bakizni. (Farkasházy Tivadar publicista Márki-Zay Péterről, Facebook.com, május 4.)

A számat nem akarják befogni, mert már rég befogták az emberek szemét és fülét. (Pápai Gábor nemzetközi díjjal kitüntetett karikaturista, Népszava, május 4.)

Sosem volt ennyi fideszes az országban. (Papp Attila újságíró, 24.hu, május 4.)

A Fidesz hatalma immár tartósnak mondható. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, május 4.)

Az egybesült ellenzék a már többszörösen elutasított múltat kínálta. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, PestiSrácok.hu, május 4.)

Ezt nagyon benézte az ellenzék. (Ujhelyi István szocialista politikus, 168 Óra, május 5.)

A Rózsadombot megnyertük, a Havanna lakótelepet elvesztettük. (Hiller István szocialista politikus, Azonnali.hu, május 5.)

Az ellenzék az egész országban visszaesett. (Róna Dániel szociológus, ATV, május 5.)

Jelenleg a szétszakadó Ukrajna felé robogunk. (Feledy Botond politológus, Magyar Narancs, május 5.)

A rendszer nem tűri a rendszerkritikát. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, május 6.)

A végén egyedül szoktunk maradni. (Orbán Viktor miniszterelnök az Unión belüli vitákról, Miniszterelnök.hu, május 6.)

Mindenképpen Orbán Viktor regnálása alatt szeretnék elmenni. (Koncz Gábor 83 éves színész, Blikk.hu, május 7.)

Talán örökmozgó vagyok, aki persze lemerül néha. (Porkoláb Gyöngyi debreceni mediátor, Kósa Lajos felesége, Hajdú Online, május 7.)

A közönség nem az ároknak tapsol. (Jávori Ferenc színházi zenész, Népszava, május 7.)

A gasztrobloggerkedés egyelőre abban merül ki, hogy zsírban süti a zsírt. (Hanula Zsolt újságíró Boldog István Fidesz-politikusról, Telex.hu, május 8.)

Szász János rendező az SZFE-válság idején magára vette Lajos Tamás producer kijelentését. Utóbbi szigorúan fejtegette, hogy egy „törpe kisebbség” hecceli a Szinház- és Filmművészeti Egyetem diákjait. Szász János nem értette az idézőjelbe tett kifejezést, majd egy dokumentumfilm miatt elrendelt házkutatás után családostul Amerikába emigrált. Próbálom megmagyarázni. Már csak azért is, mert a törpe kisebbséget két napja Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus is szóba hozta. A szálak 1848 nyaráig nyúlnak vissza.

Az osztrák uralkodó a magyar országgyűléstől 40 ezer katonát kért a lombardiai „lázadás” leverésére. Batthiány Lajos miniszterelnök hajlott a gesztusra, melyet Kossuth Lajos pénzügyminiszter sem kifogásolt nyíltan, július 20-án mégis megjegyezte, hogy nem szeretné, ha a seregünk győzne Itáliában. A vita arról robbant ki, vajon a kesernyés megjegyzés a bécsi udvarhoz eljuttatandó feliratban örökíttessék-e meg, vagy csupán a parlamenti jegyzőkönyvben. Kossuth másnap közölte, hogy amit mondott, az magánvélemény volt, most viszont a minisztériumok közös álláspontját hangoztatja. Azt kérte az ellenzéki képviselőktől, hogy „Törpüljön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat.”

A violentálni úgy fordítható magyarra, hogy erőszakolni, a minoritás pedig úgy, hogy kisebbség. A minoritás és a majoritás (többség) kapcsolata azóta is kedvelt témája az alkotmányjogászoknak. Befurakodott azonban a napi politikába is. A múlt század 80-as éveiben például a hivatalos sajtó szerint „zajos kisebbség” tiltakozott a nagymarosi vízi erőmű építése ellen. S a rendszerváltás után, amikor Antall József miniszterelnököt kifütyülték a szegedi egyetemisták, a kormányfő szintén törpe kisebbségről beszélt. Ugyanezt a kifejezést használta külügyminisztere, Jeszenszky Géza 1990 októberében a taxisblokád szervezőire. Csurka István publicisztikájában is gyakran olvasható, és itthon az SZDSZ-t jelentette, külföldön az állítólag Soros mozgatta Nyílt társadalom aktivistáit.

Ahogy elnézem, általában a hatalmon lévőknek van bajuk azokkal, akik egyelőre még a kisebbséget alkotják, de változatos módszerekkel küzdenek azért, hogy többségbe kerülhessenek. Kossuth Lajos még méltányosabb volt hozzájuk, mert ezt mondta: „Lehetnek valamely minorításnak legkitűnőbb individuumai, … de ha százak ellenében vannak, az mint testület törpe.”

Tíz mondat a törpe kisebbségről

A hatalomból kívül rekedt törpe kisebbség a 2018. szeptember 30-án tartandó időközi önkormányzati választásokra is tekintettel végső és elkeseredett próbálkozásként kis és nagy ívű hazugságokkal próbálja a helyi választópolgárokat megtéveszteni. (Borbély Gábor bujáki polgármester, Buják.hu, 2018. július 17.)

A nemzetközpontú szemlélet és a józan, önálló cselekvés itthon és térségünkben mindig is egy törpe kisebbség érdeksérelmével járt. (W. Nemessuri Zoltán publicista, Magyar Idők, 2018. november 19.)

A Momentum a liberálisok között is törpe minoritás. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus az Európai Parlamentről, Facebook.com, 2019. november 28.)

Egy törpe minoritást képviselő csoport próbálta az érettségi lebonyolítását megakadályozni. (Páva Péter tankerületi igazgató, SzabadPécs.hu, 2020. április 29.)

Egy agresszív liberális törpe kisebbség hecceli és terrorizálja a Színház- és Filmművészeti Egyetem diákjait. (Lajos Tamás producer, a Nemzeti Kulturális Alap filmművészeti kollégiumának vezetője, PestiSrácok.hu, 2021. január 25.)

Amikor én tanárként a diákokkal beszélgettem, akkor mindig a szakmáról beszélgettem. A törpe kisebbség kifejezést nem is értem, nem tudom, mit jelent pontosan. (Szász János rendező, atv.hu, 2021. február 1.)

Szavaimat egy hírhedt szélsőjobbos idézet kiforgatásával zárnám: ne hagyjuk, hogy egy törpe kisebbség a fasiszta kultúráját ráerőltesse a normális többségre. (Nefelejcs Gergő antifasiszta aktivista, Mérce.hu, 2021. július 30.)

Szóval a magyarok mucsaiak, trágyaevők, tudatlanok, igénytelenek, buták, büdösek? Meglehet. De az is lehet, hogy csak ti, a törpe kisebbség, a velünk élő SZDSZ látja őket ilyennek. (Vésey Kovács László publicista, PestiSrácok, 2022. április 8.)

Tájékoztatni kívánom Fekete-Győr Andrást és Hadházy Ákost, hogy nem a Momentum nyerte a választást, attól nagyon messze volt. Legfeljebb kérhet, és nem követelhet. Egy törpe kisebbség akar kormányozni? (Ekler Elemér újságíró, Zalatáj.hu, 2022. április 13.)

/„Az LMP irányába még közeledne?”/ Úgy látszik, hogy törpe kisebbségnek számítok a véleményemmel. (Karácsony Gergely 197 centis Párbeszéd-politikus, Magyar Hang, 2022. május 6.)

Ha amerikai volnék, akkor most a Twitterről tűnődnék Donald Trump és Elon Musk ürügyén. Itt, nálunk azonban a Facebook tölti be a véleményformáló közösségi oldal szerepét. Mi, újságírók ellentmondásosan viszonyulunk hozzá. Van, aki komolyan veszi, és úgy használja, mint a nyilvánosság egyik fórumát, és van, aki nem tartja sajtónak. Az utóbbira több véleményt is idézek a bejegyzés utáni összeállításban. Belőlük az következik, a „Fész” alkalmas az ösztönkiélésre. Oké, de azért nem feledkezhetünk meg arról, hogy munkaköri kötelességünk volna utánanézni a részleteknek, mielőtt kifejtjük az álláspontunkat.

Mindez arról jutott eszembe, hogy villámvita zajlott le a fészbukon. Az üzenőfalamra keveredett egy Horváth Tamásné nevű hölgy, aki Ausztriában járt, és úgy összegezte a tapasztalatait, hogy „Annyira messze vagyunk tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.” Újságíró kollégám, Domokos Lajos egy szót toldott a szóláshoz: mint Makó „vitéz” Jeruzsálemhez. Másik újságíró kollégám, Veress Jenő vitatkozott vele, írván, hogy a szólás vitéz nélkül „is helyes”. Majd az újabb érvelés nyomán úgy finomította álláspontját, hogy „így sem hibás”, „a távolság mértékegységének így is pont jó”.

Annyit elfogadok az értékeléséből, hogy Horváth Tamásné nyugodtan hasonlíthatja a vitéz nélküli Makót Jeruzsálemhez. Bár ha esetleg az asszonynév mögött újságíró rejlene, akkor bizony felrónám neki a pontatlanságot. A szólás eredete ugyanis az, hogy 1217-ben II. Endre királyunk sereget küldött a Szentföldre, a hajón pedig az egyik tiszt, Makó felöntött a garatra, és a fedélzeten arra ébredt, hogy a közelben keresztek látszanak az elsuhanó város templomtornyain. Azt hitte, hogy Jeruzsálemet látja, holott csupán a dalmáciai Spalatót (a mai Splitet) közelítette meg a hajó.

A szólás azért nem alkalmas a távolság mértékegységének, mert Jeruzsálem mintegy 3000 kilométernyire van Velencétől, ahonnan elindult a hajó, Spalato viszont legföljebb 360-ra. A különbség nem számít Horváth Tamásnénál, de számít egy újságírónál, aki arra szakosodott, hogy összegyűjtse a tényeket, és azok alapján fejtse ki az álláspontját. Ráadásul nem mindegy, hogy kultúrában és életszínvonalban 360 vagy 3000 kilométernyire vagyunk-e Ausztriától. A szemem se rebben, ha háziasszonyok, kőfaragók, színészek és egyéb civilek úgy fogalmaznak, hogy olyan messze vagyunk Ausztriától, mint Makó Jeruzsálemtől. De ha a nyilvánosság képviselői nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy akár „csak” a Facebookon is példát mutassanak a vitézkedésre, akkor az szakmai szomorúsággal tölt el. 

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook ma a legprogresszívebb jelenlét, amivel az ember eljuthat az olvasóhoz. (Jónás Tamás költő, Vasárnapi Hírek, 2012. április 7.) 

A Facebook mint médium a sajtó minden más formájánál alkalmatlanabb a fontos témák felszínen tartására. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2018. március 1.)

A Facebook egy zsibvásár, ahová minden felhasználó dűti befelé a róla szóló információkat. (Székely Ferenc újságíró, Facebook.com, 2018. március 20.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

A járvány óta 800 ezerrel nőtt a Facebook-felhasználók száma. (Róna Dániel szociológus, ATV, 2021. május 6.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A Facebook egyfajta zászlóshajóként a központi hírcsatorna. (Szalay Lajos Tamás újságíró, Népszava, 2021. december 4.)

A Facebookon bárki hozzászólhat gyakorlatilag bármihez. (Felhévizy Félix újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. február 6.)

A modern korban minden a Facebookon zajlik. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. február 25.)

Nem minden a Facebookon dől el, de az kétségtelen, hogy a választópolgárok túlnyomó többsége itt megtalálható és üzenetekkel elérhető. (Lévai Richárd marketing szakértő, Index.hu, 2022. február 28.)

Az ellenzéki politikusok keresik a választási vereség okát. Hiller István abban találta meg, hogy pártja, az MSZP útelágazáshoz érkezett. De okfejtés közben felötlött, hogy e szóval óvatosan kéne bánni. Utalt Medgyessy Péter nagy hírre vergődött elszólására. A szocialisták miniszterelnöke 2004 elején évértékelőt tartott a Parlamentben. Azt próbálta elmondani, hogy az Európai Unióba készülő országunk válaszúthoz érkezett. Csakhogy beszédírói a könnyen kimondható szó helyett inkább az útelágazást választották.

Többszöri ismétlésre sem volt képes kimondani, majd elnevette magát, és az útelágazódás csúszott ki a száján. Erre utalt talán legközvetlenebb munkatársa, Gyurcsány Ferenc, megállapítása olvasható a bejegyzésem utáni összeállításban. A mozzanat 14 másodpercig tartott, és a YouTube-on megörökített bakit eddig 156943-an kísérték figyelemmel. A belőle készített négy másodperces coub (ismétlődő videórészlet) pedig a legnézettebb hangharapások egyike lett. Az idézetek között olvasható egy mondat a Nyelv és Tudomány című ismeretterjesztő portálból is. A cikkíró szerint az útelágazásban „nincsenek bonyolult mássalhangzó kapcsolatok”.

Vannak, de inkább a politikához van közük, mint a nyelvészethez. Az a benyomásom, hogy az elszólás mögött nem szónoki tehetségtelenség vagy felkészületlenség rejlik. Bár Medgyessy jobban járt volna, ha az évértékelő parlamenti felolvasása előtt elolvassa a szöveget. A beszédírók ugyanis kiemeltek, majd mellékmondattá bővítettek egy-egy fontos szót, és a két elemet vonatkozó névmással kapcsolták össze. Márpedig a kimondhatóság, a gördülékeny előadás íratlan szabálya, hogy ha a főmondat magánhangzóval végződik, akkor a vonatkozó névmást mássalhangzóval érdemes kezdeni. De ha a főmondat mássalhangzóval végződik, a vonatkozó névmást magánhangzóval érdemes kezdeni.

Így lesz ritmusa a szónoklatnak. Ráadásul csak így akadályozható meg a magán- vagy mássalhangzó-torlódás, amely az előadót előbb-utóbb hibára készteti. A gyanútlan miniszterelnök igyekezett megbirkózni a hangzótorlódásokkal, a 40. perc táján azonban elfáradt. Épp ekkor jutott az utolsó bekezdéshez, amely így kezdődött: „Útelágazáshoz érkeztünk.” Megkönnyebbült, hogy túl van a nehezén, ezért bizonyult végzetesnek a látszólag könnyen kimondható szó. A beszédírók vagy nem voltak tisztában egy retorikai fogással, vagy tisztában voltak vele, de kínos helyzetbe akarták hozni a tekintélyét morzsolgató miniszterelnököt. Aki fél év múlva lemondásra kényszerült.                  

Tíz mondat az útelágazásról

Útel, útelágazó, /nevetés/, útelágazódáshoz érkeztünk. Nehéz szó. (Medgyessy Péter miniszterelnök, YouTube.com, 2004. február 16.)

Medgyessyvel nem az volt a baj, hogy nem tudta kiejteni az „útelágazás” szót, hanem hogy nem dolgozott, és nem volt önkritikája. (Lengyel László publicista, Népszabadság, 2004. augusztus 25.)

Logopédiai bonyodalom. (Huth Gergely újságíró, Magyar Nemzet Online, 2009. február 12.)

Mi a kapaszkodó, amikor útelágazódáshoz érkezünk? Ha értik, hogy mire gondolok. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Kisalföld.hu, 2013. január 23.)

Az eset talán azért keltett olyan nagy feltűnést, mert az útelágazás nem tűnik különösebben bonyolultnak: nincsenek benne bonyolult mássalhangzó kapcsolatok, sem hasonló felépítésű szótagok. (Fejes László nyelvész, Nyest.hu, 2013. október 10.)

Gulyás Márton műsorvezető szerint Medgyessy Péter az, aki a legdicstelenebbül bukott el, miután az útelágazás szót kiejtésénél defektet kapott. (Horeczky Krisztina tévékritikus, Népszabadság Online, 2015. szeptember 3.)

Szokásos évértékelőjében a kormányfő pulpituson próbálja kimondani az „útelágazás” szót, de ez csak harmadik nekifutásra sikerült. (Baranya Róbert újságíró, Magyar Hírlap Online, 2017. január 12.)

Európa útelágazáshoz érkezett - és az útelágazás szóba nem botlott bele a nyelvem, mint korábban, amivel froclizni szoktak. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Boom Magazin, 2019. június 23.)

Medgyessy Péter és az útelágazás ehhez képest kismiska. (Teveli Zoltán újságíró Kunhalmi Ágnes parlamenti elszólásáról, Magyar Nemzet Online, 2019. július 9.)

Útelágazáshoz érkeztünk az MSZP-ben. Nagyon kell vigyázni, hogy ezt helyesen ejtse ki az ember. (Hiller István szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. május 5.)

Az újságíró kolléga azt firtatta, vajon miként értelmezhető tegnapi bejegyzésem témája. Eszerint az LMP-politikus arra szólította föl a parlamenti ellenzéket, hogy „Adjuk vissza a baloldal önbecsülését! Mondjuk ki, a törpéből a kicsi jó! (Magyar Hang, 2022. április 22.) Megállapodtunk abban, hogy egyikünk se képes olvasni a fiatal politikus fejében. Abban viszont változatlanul eltér a véleményünk, hogy felkészültebbnek, műveltebbnek vélem.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne róla, hogy az idézett mondatot az váltotta ki belőle, amit Antall József így fogalmazott meg az 1990-es választás két fordulója között: „A demokrácia alapfeltétele, hogy mindig legyen kormányképes, választási győzelemre esélyes ellenzék.” E gondolatmenet nyomán vitatható a kormánypárti véleményformálók egyik tétele, hogy Antall miniszterelnök a halálos ágyán mintegy utódjaként nevezte meg Orbán Viktort. A fia, A. György ügyvéd megírta, hogy ott ült az apja ágyánál, és azt ugyan nem hallotta, hogy a vonal másik végén mit mondott a Fidesz-politikus, de azt igen, hogy a haldokló kormányfő nem nevezte utódjának. Épp úgy beszélt vele, mint a kormányképes ellenzék többi vezetőjével.

E bejegyzés utáni összeállításból kiderül, hogy Orbán Viktor másként képzelte és képzeli az ellenzék szerepét. Ezt nem is ragozom, mert az idézetek magukért beszélnek. Van azonban valami, amin érdemes eltűnődni. A rendszerváltás óta volt néhány miniszterelnökünk - az 1998 és 2002 között kétharmad nélkül kormányzó Orbán is közéjük tartozik -, akik elfogadták a választási vetésforgó intézményét. Vagyis azt, hogy nem árt az országnak, ha mondjuk kétciklusnyi kormányzás után az ellenzék átveszi a kormányrudat. Álláspontjukat az indokolta, hogy az előbb-utóbb bekövetkező választási vereség után emelt fővel húzódhattak vissza. Nem váltak ugyanis milliárdossá.

A jelenlegi miniszterelnök azonban a negyedik kétharmad után aligha mondhatja, hogy a rokonsága és baráti köre szűkölködik. Van vesztenivalója, ezért számára a tisztes polgári létbe való visszavonulás nem lehetőség. Becsülöm a miniszterelnöki tanácsadó Schmidt Mária fiának, Ungár Péternek a szakmai felkészültségét és emberi tisztességét. De ha abból indult ki, hogy törpe, ám kormányképes kisebbségként az öntudatos ellenzék esetleg az ő vezetésével lehet az Orbán-rendszer alternatívája, akkor ebben valószínűleg téved. Mindazonáltal ki kéne próbálni, és nem esnék kétségbe, ha bejönne neki.

Tíz mondat az ellenzékről

A demokrácia látszatához ellenzék szükségeltetik. (Csurka István MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1995. május 25.)

A T. Ház az ellenzék nélkül is működik. (Orbán Viktor miniszterelnök a szocialisták és a szabaddemokraták kivonulásáról, Népszabadság, 1998. december 2.)

Meglehet, pártjaink és képviselőink az országgyűlésben ellenzékben vannak, de mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk és nem is lehetünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben. (Orbán Viktor volt miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. május 9.)

Az egyszínű hatalomnak sokszínű ellenzéke van. (Karácsony Gergely LMP-politikus, ATV, 2012. január 2.)

Elárulja a demokráciát, aki inkább ellenzékben élné túl a következő ciklust, mert az alatt remél megerősödni. (Bitó László író, Élet és Irodalom, 2013. december 6.)

Ez pont akkora ellenzék, amekkorát választottak. (Horváth Gábor újságíró, ATV, 2018. május 8.)

Minden jel arra mutat, hogy az ellenzéket is a nemzeti oldalnak kell fölépítenie. (Orbán János Dénes publicista, Magyar Idők Online, 2018. december 24.)

Az embereknek nem arra van szükségük, hogy a jó dolgokat elrontsa az ellenzék. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2019. február 22.)

Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része. (Kövér László Fidesz-politikus, Demokrata.hu, 2020. április 28.)

Ez egy kitartott ellenzék. (Hont András publicista, ATV, 2022. április 20.)

Két ellenzéki képviselő van az országgyűlésben, aki egzisztenciális ellehetetlenülés nélkül képes vállalni az alaposabb, mélyrehatóbb, radikálisabb politizálást: Gyurcsány Ferenc és Ungár Péter. Milliárdosként sok mindennek nevezhetőek, de megélhetési politikusnak nem. A idősebbet a választott téma miatt mellőzöm, a rendszerváltás után született fiatalabbik pedig továbbgondolásra serkentő mondattal vétette észre magát.

Azt mondta egy interjúban, hogy ha már a választási kampányban a kormánypárti véleményformálók egy kalap alá vették az ellenzéki politikusokat, akkor a vereség után „Adjuk vissza a baloldal önbecsülését! Mondjuk ki, a törpéből a kicsi jó!” A kijelentés csaknem két hete hangzott el, és időszerűséget az kölcsönöz neki, hogy az egyik tévécsatorna most sugározta az Állami áruház című filmet. A magyar szocialista sematizmus közismert alkotását épp hetven éve forgatták, és arról szól, hogy az úgynevezett feketézők rémhírt terjesztettek. Az emberek azért rohantak vásárolni bármit, mert az állam állítólag bevonja a papír százforintosokat.

Az áruház régi vágású részlegvezetője (Latabár Kálmán) azt javasolta a munkásból lett igazgatónak (Gábor Miklósnak), hogy ha a nép annyira akar vásárolni, akkor adják el neki a raktárban heverő bóvlit is. A talpraesett kereskedő például egy kerti törpét így sózott a falusi házaspárra: „Törpének a kicsi jó.” A szellemes, tömör és velős szállóigét alighanem Latyi találta ki, vagy kölcsönözte a két világháború közti kabarékból. A pesti humor sajátos megnyilvánulása azonban több mint két évezredes hagyományra vezethető vissza. Seneca  Erkölcsi levelek című művében olvasható. Két változatban ismerem, az egyik ez: „Non est maior pumilio, licet constiterit in monte.” Nem lesz nagyobb a törpe, ha hegytetőre áll.

Az ókori filozófus a hiú politikusok szellemi ágaskodáról tűnődött. Tudható róla az is, hogy ő készítette föl az uralkodásra Nerót. Arra tanította, hogy érdemes hallgatni a szenátusra. Csakhogy a későbbi császár nem vállalta a hatalom megosztását, sőt hajdani nevelőjét öngyilkosságra kényszerítette. Ungár Péter szerintem Latabár közvetítésével kétfelé is üzent. Április 3-án bármilyen kicsire töpörödött is az ellenzék, ha komolyan veszi önmagát, akkor megítélése nem a termetén, hanem a fellépésén múlik. A budai várból Pestre lenéző miniszterelnök pedig jól tenné, ha fontolóra venné a parlamenti patkó másik oldalán üldögélők előbb-utóbb kikristályosodó véleményét.

Tíz mondat a törpéről

Orfűről egy Kisgazdapárt még kisebbnek látszik, egy Torgyán pedig törpének. (Nagy Bandó András humorista, orfűi polgármester, Pesti Hírlap, 1991. február 12.)

Ha négy törpe összeáll és nászba borul, abból már nem születik óriás. (Torgyán József kisgazda politikus az SZDSZ-Fidesz-Agrárszövetség-Vállalkozók Pártja szövetségről, Tolnai Népújság, 1994. április 25.)

Nem a törpe, minőségi minoritás, hanem a plebs megnyerésére törekszik. (Erdei Sándor debreceni újságíró Gyurcsány Ferencről, Hajdú-bihari Napló, 2004. október 4.)

Kitartott katolikus törpepárt. (Para-Kovács Imre publicista a KDNP-ről, Amerikai Népszava, 2012. november 20.)

Orbán felcsúti háza a monumentális Pancho Aréna mellett úgy néz ki, mint a hét törpe házikója a Hófehérke-mesében. (Bitó László író, Népszava, 2014. július 26.)

A hét törpe írja le a baloldal vezetői viszonyait. (Csepeli György szociálpszichológus, Klubrádió, 2014. szeptember 29.)

Óriások között nőttem fel, a törpék nem tudnak bántani. (Béres Ilona színész, Napló, 2017. április 8.)

Az MSZP mára már az a törpe, aki álmodik arról, hogy valamikor óriás volt. (Erős Zoltán újságíró, Facebook.com, 2017. november 8.)

A mi bölcs hegyitörpénk. (Fábián András publicista Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, 2021. március 18.)

Adjuk vissza a baloldal önbecsülését! Mondjuk ki, a törpéből a kicsi jó! (Ungár Péter LMP-politikus, Magyar Hang, 2022. április 22.)