Tegnap este Lampé Ágnes műsorvezető az ATV-ben szóba hozta a bojkottot. Márki-Zay Péter állítólag hiányolta az új országgyűlés alakuló ülésére készülő ellenzéki képviselőitől. Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt kétségkívül elmondta, hogy „A pénz miatt ülnek be a parlamentbe.”, de a bojkott szót ki sem ejtette. Fürjes Balázs kormánypárti képviselőjelölt viszont, aki egy budai körzetben vereséget szenvedett Hajnal Miklóstól, „szalonbojkottal” vádolta a momentumos politikust. Kimondatlanul vagy kimondva divat lett a bojkott kifejezés.

Ma már tudjuk, hogy Hadházy Ákos kivételével az ellenzéki politikusok fölesküdtek az Alaptörvényre. Ez aligha nevezhető hatékony bojkottnak. Hol kivonultak az ülésteremből, hol visszaszállingóztak, végképp hiteltelenítve a választási együttműködésüket. A jelenség megértéséhez közelebb visz a szó eredete. A XIX. századi Írországot megszállták az angol földesurak. A helybéliek nem álltak szóba például Charles C. Boycott-tal. A napszámosok nem dolgoztak neki, a fuvarosok nem szállították a terményeit és a családtagjait. Mr. Boycott visszamenekült Angliába, ám az írek csak negyedszázad múlva kaptak földvásárlási jogot a saját hazájukban.

A boycott szó magyar jelentése kiközösíteni, amelynek latin megfelelője az exkommunikáció. Nem könnyű a parlamenti kisebbségnek kiközösíteni a kétharmados többséget. Ezért inkább kommunikál (közösködik) vele? Felötlenek azok a fránya bojkottok. 2002-ben, a választási vereség után a polgári körök bojkottot hirdettek a zalaegerszegi, a veszprémi és az egri napilap ellen. Az újdonsült miniszterelnök, Medgyessy Péter pedig bojkottálta a három megyei lapot bojkottáló Fidesz szócsövét, a Magyar Nemzetet. 2007 nyarán a Fidesz bojkottálta a köztévé Napkelte című reggeli műsorát.

S mert 2015 februárjában Simicska Lajos megszakította a kapcsolatot Orbán miniszterelnökkel, a kormánypárti politikusok bojkottálták a vele együtt távozó Magyar Nemzetet. 2017 májusában az MSZP bojkottálta az M1-et, a tv2-őt, az Echo TV-t, a Magyar Hírlapot, a Magyar Időket, a Lokált, a Ripostot, az Origo.hu-t, a PestiSrácok.hu-t és a 888.hu-t. 2021-ben pedig Tamás Gáspár Miklós a Klubrádió analóg hullámhosszát elcsaklizó ATV bojkottjára szólított föl.

A példák azt sejtetik, hogy legalábbis a nyilvánosság ügyeiben nem szokott bejönni a bojkott. Ettől persze még igaza lehet a parlamentből most kihullott Széll Bernadettnek: „A bojkott elfogadható, ha együtt csináljuk.” (Alfahír.hu, 2020. augusztus 24.)

Tíz mondat a bojkottról

A bojkott állampolgári passzivitást jelent. (Tölgyessy Péter SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 18.)

A bojkott sohasem a többségi állásponttal való tartalmi egyet nem értést fejezi ki, hanem a többség eljárása fölötti súlyos felháborodást. (Bauer Tamás volt SZDSZ-politikus, Népszabadság, 2011. június 8.)

A cselekvés most a bojkott. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2011. november 29.)

A bojkott azt jelenti, hogy az ellenzéki pártok titokban tartják a véleményüket. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, Hír TV, 2016. augusztus 1.)

A bojkott taktikai fegyver. (Fodor Gábor liberális politikus, ATV, 2016. augusztus 15.)

A bojkottal csak azt érjük el, hogy elzárjuk magunktól a közvéleményt. (Kovács László szocialista politikus, NyugatiFény.blog, 2017. november 2.)

Az újkori világtörténetben nem ismerek sikeres bojkottot. (Vágó István DK-politikus, ATV, 2018. január 17.)

Bojkottra van szükség. Legalább addig, ameddig a Klubrádió vissza nem nyeri a frekvenciáját. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2021. május 2.)

TGM-nek éppen a választások előtt jutott eszébe ez a bojkott? (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, 2021. május 4.)

Az ellenzék nem tudott egységet mutatni a bojkott kérdésében. (Árpási Bence újságíró az új országgyűlés alakuló üléséről, Népszava, 2022. május 3.)

Azt vettem észre, hogy a Médianaplónak van némi respektje. Visszafogottságát erénynek szokták tartani az olvasók. A Zord íjász álnevű kommentelő például ezt üzente: „Nyilván van önben politikai, ideológiai, eszmei részrehajlás, de ezt kordában tartja.” Igen ám, csakhogy ami 2020. március 28-án még erény volt, azt mostanában néhány digitális ismerős fogyatékosságnak véli. Elvárták volna, hogy megírjam, vajon a legutóbbi választáson miért bukott el az ellenzék.

Három okom is van a visszafogottságra. Az első alkati: nem vagyok slágfertig. Majd’ mindig a lépcsőházban jövök rá, hogy bent mit kellett volna mondani. A második ok szakmai. A blog címe azért lett Médianapló, mert nem terjeszkednék túl a nyilvánosságon. Ettől persze még április 3-a előtt is megírhattam volna, hogy a választási szövetségbe tömörült ellenzéki pártok nyilvánossága hol bicsaklott meg. Ám az értelmezésben visszafogott két publicista, akiknek adok a véleményére.

Bruck András kifejtette, hogy „A Fidesz legyőzésének kísérlete közben az ellenzék ellenzékének lenni inkább destruktív, mint hasznos.” (Facebook.com, 2021. június 4.) Haraszti Miklós pedig így készített föl bennünket, újságírókat és bloggereket a választási kampányra: „Két hónapra tegyük zárójelbe a zárójeleinket!” (Facebook.com, 2022. január 8.) Ezzel magyarázható, hogy amit az országgyűlési választás előtt kifogásolhattam volna az ellenzéki pártok nyilvánosságszemléletében, azt csak most, utólag írtam meg.

Ezzel telt a legutóbbi három hét. Igyekeztem ugyan a tényszerűséget olvasmányos köntösbe öltöztetni, de bejegyzéseim soha ilyen csekély érdeklődést nem váltottak ki. Átlaguk ezer körül volt, holott a Médianapló olvasottsága máskülönben napi háromezer körül van. Márpedig ez olyan tanulság, amelynek okain szintén érdemes volna eltűnődni - ha nem lépcsőházban gondolkodnék róla. Mentségemre szóljon, hogy az első napok indulatrohama után, amidőn az ellenzéki politikusok többnyire Márki-Zay Péterben vagy/és Gyurcsány Ferencben fedezték föl a választási vereség okát, ők maguk is visszahúzódtak.

Épp ma esküsznek föl az Alaptörvényre, és foglalják el jól fizető helyeiket az országgyűlési bizottságokban. Ráadásul tőlem is a választási vereség okaként csupán egy általánosságra telik: az ellenzéki pártok együttműködését a széthúzás tartotta össze.

Tíz mondat az országgyűlési választás eredményéről

Pont akkor nyertünk a legjobban, amikor mindenki összeállt ellenünk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. április 3.)

A nagy-nagy összefogósdi brutális kudarcot hozott. (Gazda Albert újságíró, 444.hu, 2022. április 4.)

Attól, hogy hat sánta összeállt, nem futnak gyorsabban. (Vona Gábor vlogger, volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2022. április 4.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2022. április 6.)

Vegyük tudomásul, hogy a nép többsége a Fideszt akarja! (Vajda Mihály filozófus, Magyar Narancs, 2022. április 7.)

Nem az összefogás, hanem annak hiánya okozta a vereséget. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Telex.hu, 2022. április 13.)

Nem volt kormányváltó hangulat. Az embereknek jó, ami van. (Czeglédy Csaba ellenzéki képviselőjelölt, Klubrádió, április 14.)

Ez nem választás volt, hanem kivégzés. (Bruck András író, Facebook.com, április 17.)

Jobb kampánnyal, ügyesebb jelölttel legfeljebb a bukás mértéke lett volna kisebb. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, április 26.)

A magyar emberek nem akartak most kormányt váltani. (Udvarhelyi Tessza civil aktivista, Magyar Narancs, április 28.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor megvédett, Molnár Zsolt szorzott, Ujhelyi István átnevezett, Kunhalmi Ágnes optimalizált, Cseh Katalin nyugdíjasozott, Széll Bernadett pedig búcsúzott. Lefülelt mondatok.

A megújulással csúsztak vagy tíz-tizenkét évet. (Holoda Attila energetikai szakértő a szocialistákról, ATV, április 25.)

Divat a megújulás. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, Heti TV, április 26.)

Egy szűk rétegre optimalizáltuk a kampányunkat. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, április 26.)

Egyetlen programpontunk sem volt lefordítva a nép nyelvére. (Gőgös Zoltán szocialista politikus, 24.hu, április 26.)

A Fidesz munkásbarátibb, szociáldemokratább, mint az MSZP. (Bálint Botond újságíró, Pesti TV, április 26.)

Jobb kampánnyal, ügyesebb jelölttel legfeljebb a bukás mértéke lett volna kisebb. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, április 26.)

Ekkora győzelem után eljött a gesztusok ideje. (Bencsik Gábor újságíró a Fideszről, Telex.hu, április 26.)

A kormány ellenőrzi az ellenzéket, és nem az ellenzék a kormányt. (Széll Bernadett búcsúzó országgyűlési képviselő, Facebook.com, április 27.)

Semmit se engedj el, ami erőforrás! (Jámbor András újdonsült ellenzéki országgyűlési képviselő, 444.hu, április 27.)

Az ellenzék amatőrök gyülekezete. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Mandiner.hu, április 28.)

A magyar emberek nem akartak most kormányt váltani. (Udvarhelyi Tessza civil aktivista, Magyar Narancs, április 28.)

Az idő a kormányzásban nem a tekintély megszerzéséhez kell, hanem a politikai hatás eléréséhez. (Lakatos Júlia politológus, 168 Óra, április 28.)

A legutóbbi évek alatt a nyugdíjasok megszokták, hogy rosszul élnek. (Cseh Katalin Momentum-politikus, ATV, április 28.)

Olyan kormányt fogok alakítani, amely összességében és tagjaiban külön-külön is képes arra, hogy megvédje Magyarországot az előttünk álló veszélyes évtizedben is. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterenök.hu, április 29.)

A Fidesz a következő választást is a nyomor fenntartásával szeretné megnyerni. (Lakatos Béla romapolitikus, Népszava, április 29.)

Utólag most is minden előre látható volt. (Lányi András publicista a választási eredmény értelmezéseiről, Magyar Hang, április 29.)

A balul végződött színpadi próbálkozás alulmúlhatatlan záróképe volt a „kapitány”, s mögötte népes családja. (Tamás Ervin újságíró, Jelen-media.hu, április 30.)

A pártvezetők többsége magára hagyta a miniszterelnök-jelöltet az eredményvárón, amivel az egész összefogást elárulták. Pontosabban: feltárták, hogy mese volt. (Forgács Iván tévékritikus, Népszava, április 30.)

A kétszer kettő lehet négy akkor is, ha Orbán Viktor mondja. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Mandiner.hu, május 1.)

Nevezzük át a pártot Esély - Magyar Szociáldemokraták Pártközössége névre! (Ujhelyi István szocialista politikus a Magyar Szocialista Pártról, Facebook.com, május 1.)

A szélesen és mélyen értelmezett kultúra az állam gyökérzete. (Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, Magyar Nemzet Online, május 1.)

Tamás Ervint a legjobb publicisták között tartom számon. Kár, hogy hónapok óta csak szelektív olvasója lehetek. Állomáshelye, a Jelen című hetilap fizetőssé tette az online tartalmát, és csupán a publicisztikák elejét böngészhetjük. Talán sosem derül ki, hogy valójában miről szól tegnapi eszmefuttatása, e mondata azonban tűnődésre késztet: „A balul végződött színpadi próbálkozás alulmúlhatatlan záróképe volt a ’kapitány’, s mögötte népes családja.”

A választási vereség estéjére utalt, amidőn az ellenzéki pártvezetők elszivárogtak az utolsó kampányrendezvényről, és miniszterelnök-jelöltjük, Márki-Zay Péter egyedül állt a kamerák elé. Ebből vonható le a következtetés, hogy az ellenzéki együttműködést a széthúzás tartotta össze. A törésvonalak leginkább Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter üzengetéseiben rajzolódtak ki. Kölcsönös ellenszenvük azért figyelemre méltó, mert a kapitányságról kialakult metafora korábban csak horzsolta a politikát. Az első szakaszban még a tízmillió szövetségi kapitány országa voltunk, és azt firtattuk, vajon a labdarúgó válogatott kísérteties gyorsasággal váltakozó edzői alkalmasak-e a posztjukra.

A második szakaszban már közelebb kerültünk a politikához. Kölcsönöztünk egy metaforát Ady Endrétől, aki Kelet és Nyugat között ingázó kompországot vizionált. Azt pedzegettük, vajon ki vezeti a labilis szerkezetet? A sűrített hasonlat azért képezi le a közéletünket, mert azt feltételezi, hogy ahol a két part között nincs híd, ott bizony kompra van szükség. A két ellenzéki politikus közti feszültség azonban új színt és szintet hozott a metaforába. Az ellenzéki pártok között kiépült ugyan a híd, ám közlekedett mellette egy komp is, amely a különérdekeket „szállította”. Az eredményt most próbáljuk megemészteni.

Az viszont homályos, hogy Szanyi Tibor, aki a bejegyzésem utáni összeállításban keretezi az idézeteket, vajon miért sajátítaná ki magának azt a fránya kapitányságot. Úgy sejtem, ennek valami köze lehet a nyilvánossághoz. A negyedik kétharmad és a sokadik ellenzéki szerencsétlenkedés után odáig fajult a helyzet, hogy Szele Tamás publicistát az ellenzéki sajtó mai állapota emlékezteti a „nyolcvanas évek Budapestjére”, ahol „szamizdatot” kellett írni. (Forgókínpad.blog, 2022. április 22.) Talán Szanyi „kapitányra” vár a feladat, hogy gatyába rázza a szétzilált ellenzéki nyilvánosságot? Márpedig ha így van, akkor el kéne nevezni a kormány tevékenységét fürkésző szerkesztőségeket szanyizdatnak.  

Tíz mondat a kapitányról

Értelmes párt a kormányzás félidejében sem a kapitányt, sem a legénységet nem cseréli le. (Szekeres Imre szocialista politikus, Somogyi Hírlap, 1996. november 5.)

Miniszterelnök úr a magyar kormány szövetségi kapitánya, ő tudja, milyen poszton számít rám a csapatban. (Varga Judit igazságügyi miniszter Orbán Viktorról, Nemzeti Sport, 2019. július 27.)

Az ISZOM telitalálat, mert a pártalapító Szanyi kapitány széles körben ismert, ivászatnak is nevezhető szabadidős tevékenységére utal. (Föld S. Péter újságíró az Igen - Szolidaritás Magyarországért Mozgalom rövidítéséről, HírKlikk.hu, 2020. március 9.)

Budai várkapitány. (Kabai Domokos Lajos újságíró Orbán Viktorról, Bekiáltás.blog, 2020. július 15.)

Kompország kapitányt keres. (Dévényi István újságíró, Magyar Hang, 2020. július 24.)

Ő a kapitány. Mi ehhez tartjuk magunkat. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. november 30.)

Azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljak. Így fogok tenni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. december 11.)

Nagy megtiszteltetésnek venném, ha nem szólítana kapitánynak. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Gyurcsány Ferencről, ATV, 2021. december 13.)

Kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, 444.hu, 2022. április 4.)

Kapitány csak egy van a magyar politikában, és az én vagyok. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Mandiner.hu, 2022. április 28.)

Jámbor András érdekes színfoltja a parlamenti palettának. Beszédhibás (pösze), a helyesírása pedig borzalmas (bárki ellenőrizheti a fészbukos üzenőfalán). Becsületére válik azonban, hogy a választási kampánya mögé civil mozgalmat szervezett, és legyőzte az esélyesebb kormánypárti jelöltet. Az újságírók fölfedezték, és interjúkat kérnek tőle. Kiderült, hogy honatyai tevékenységét inkább a Parlament épületén kívül képzeli el, mint az országgyűlésben.

Egyelőre a pályakezdő politikusok betegségében szenved: nincs tisztában a média mibenlétével, a médiapolitika alapjaival. Ez azért meglepő, mert mielőtt politikára adta volna a fejét, megalapította és néhány évig főszerkesztette a Mérce.hu-t. Legutóbbi interjújában elhárítja magától az országgyűlési képviselők ellenőrző funkcióját, amely szerinte az újságírók és a civil szervezetek dolga. A civileket e bejegyzés témája miatt mellőzöm, ami viszont az újságírókat illeti, munkahelyüket, a nyilvánosság eszközrendszerét úgy értékeli, hogy a média kényszerűségből adta fel a negyedik hatalmi ágból fakadó ellenőrző szerepét. (Mérce.hu, 2019. október 5.)

Épp fordítva van: a kormány ellenőrzésére szakosodott országgyűlési képviselők, ügyészek és bírók adták fel kényszerűségből az ellenőrző funkciójukat. A hatalmi ágak megosztását ugyebár a felvilágosodás korából örököltük. A törvényeket hozó parlamentnek és az igazságszolgáltatásnak pedig az a dolga, hogy a törvényeket alkalmazó kormányzat körmére nézzen. Csakhogy ezt a végrehajtó hatalom nehezen viseli el. Ha sikerül lerázni magáról az ellenőrzésére szakosodott képviselők, ügyészek és bírók fürkésző tekintetét, akkor beszélünk diktatúráról. Ekkor veszik át tőlük az újságírók a hatalom ellenőrzését. Hivatásrendünk tagjai azonban hajlamosak arra, hogy eluralkodjon rajtuk az érzés, miszerint eszközrendszerük, a nyilvánosság a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Ez tévhit, félreértés.

Jámbor András, a bloggerből lett pályakezdő politikus idővel rájöhet, hogy a média nem gyakorol közhatalmat, és csupán átmenetileg pótolja a kormányzat ellenőrzésre szakosodott törvényhozás és igazságszolgáltatás felügyelő, felülvizsgáló funkcióját. Addig is furcsa elképzeléssel traktálja az interjúkészítő újságírókat. Akik talán felhívhatnák a figyelmét arra, hogy az ellenzéki politikusoknak igenis van keresnivalójuk a parlamentben. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy nincs keresnivalójuk a parlamenten kívül.

Tíz mondat az ellenőrzésről

Az ellenzék elsődleges dolga, hogy azt ellenőrizze, teljesül-e a program, ami mellett a polgárok szavaztak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, miniszterelnök, Magyar Rádió, 1998. december 16.)

A modern parlament nemcsak a törvényhozás helye, hanem vitafórum is. A kormány nyilvánosság előtt zajló bírálatának, ellenőrzésének, számonkérésének színtere. (Debreczeni József közíró, volt MDF-politikus, Népszabadság, 2000. május 10.)

A médiatörvénnyel az a bajom, hogy ettől kezdve nem a médiumok ellenőrzik a kormányt, hanem fordítva. (Heller Ágnes filozófus, Vasárnapi Hírek, 2011. március 6.)

Működő köztársaságokban nem az állam ellenőrzi a sajtót, hanem a sajtó az államot. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, Galamus.hu, 2011. március 16.)

Akkor is mi, újságírók ellenőrzünk titeket, és nem ti minket, ha már egyetlen lapunk se maradt. (Seres László újságíró a hatalmon lévőkhöz, hvg.hu, 2016. december 19.)

A nyilvánosság hatalomellenőrzési feladata megkérdőjelezhetetlenül fontos egy parlamenti demokráciában. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, FüHü.hu, 2017. szeptember 14.)

Ha a közfigyelem nem ellenőrzi a hatalmat, akkor az úgy kezd viselkedni, mint azok az emberek, akik áramszünet idején kifosztják a boltokat. (Hammer Ferenc médiakutató, Magyar Narancs, 2018. december 6.)

Demokrácia ott van, ahol a közvélemény ellenőrzi a politikusokat. (Lányi András publicista, Magyar Hang, 2019. február 15.)

A kormány ellenőrzi az ellenzéket, és nem az ellenzék a kormányt. (Széll Bernadett búcsúzó országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2022. április 27.)

Sokszor mentünk bele ellenőrző szerepbe. Nagyon sokszor játszottunk újságírót, civil szervezetet. Olyan feladatokat végeztünk el, ami nem feltétlenül egy parlamenti képviselő feladata lenne. (Jámbor András újdonsült országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 27.)

Tegnap este Kunhalmi Ágnesből áradt a szó. Az MSZP társelnöke azért méltatlankodott az ATV stúdiójában, mert azok a fránya véleményformálók bántják őt meg a társait, hogy miért szavazták meg a fizetésemelésüket. Holott „Ilyen narancsvidéken minden erőforrásra szükség van.” Továbbá „Lábon lőjük magunkat, ha nem használjuk föl a parlamenti erőforrást.” Valamint az úgynevezett növekményt „Az MSZP évek óta berakta a közösbe, hogy fenntartsa az infrastruktúrát.” 

Nem mindig beszélt így. Az eggyel korábbi választási vereség után, 2018 nyarán, amidőn a Fidesz beterjesztette az országgyűlési képviselők fizetésemelését, az MSZP-frakció fele nem szavazta meg a javaslatot. Köztük Kunhalmi Ágnes is. Az újdonsült pártelnök, Tóth Bertalan azonban büntetéssel fenyegette őket, mondván, hogy „A párt túléléséhez szükséges nehéz döntést meg kell hozni.” Ama csapdahelyzetre utalt, hogy a kormánypárti többség a fizetésemeléshez rendelte a képviselőcsoportok költségvetését is. 84 százalékkal több pénz jutna az apparátusra és a hálózatépítésre. A szocialista képviselők beadták a derekukat.

Többször is. 2018-ban a 748-ról 989 ezer forintra nőtt az alapfizetésük, 2021-ben 1,103 millióra, néhány hete pedig az 1,284 millió forintot is megszavazták maguknak. Egy választási ciklus alatt 536 ezer forint a „növekmény”. Most, az újabb választási vereség után épp dúl a vita a bizottsági helyekért. Egy tagság szorzója az alapfizetés 1,2-szerese (1,54 millió), kettőé 1,4-szeres (1,797 millió forint). A kényes helyzetet Vásárhelyi Mária szociológus úgy oldaná meg, hogy ha már a Fidesz kompromittálni akarja az ellenzékét, akkor az alapfizetésen túli juttatásokat elvonná, és hálózatépítésre, saját médiára meg közvélemény-kutatásokra fordítaná.

Okfejtésében van logika, noha a gondolat nem új. Az első fizetésemelésből, amelyet némi hezitálás után végül is megszavaztak a szocialista képviselők, létrehoztak egy szolidaritási alapot. Úgy látszik, hogy a vitában megszólaló háziasszonyok beszédesebbek, mert Bangóné Borbély Ildikó egyszer kikottyantotta, hogy ő havonta 260 ezer forintot utalt át a Horn Gyuláról elnevezett alapítvány számlájára. Keveset tudunk arról, hogy az összegyűjtött pénzből mire telt, de a képviselői jövedelmek körüli purparlét talán leginkább az jellemzi, amit Avar István mondott. A néhai színész-honatya szerint „A Kádár-korszakban képviselői fizetésből legfeljebb egy köpönyegre tellett.” (Vasárnapi Hírek, 2001. február 25.)

Tíz mondat a képviselői fizetésekről

Bejutottak a parlamentbe, most van négy évig fizetésük. (Dömsödi Gábor pásztói polgármester, az LMP országgyűlési képviselőjelöltje, Hír TV, 2018. július 2.)

Olyan nem lehet, hogy valamivel egy képviselő nem ért egyet, de a fizetésemelést „muszáj” hazavinnie. (Tóth Bertalan, az MSZP elnöke az engedetlen frakciótagokról, Magyar Idők, 2018. július 20.)

Ha az ellenfelem pénzt akar adni, akkor elfogadom, és ellene fordítom. (Szanyi Tibor szocialista politikus, ATV, 2018. július 20.)

Ez az az ellenzék, amelyiknek az első dolga volt, hogy a saját fizetésemelését megszavazza. (Majtényi László alkotmányjogász, atv.hu, 2019. január 18.)

Az ellenzéki politikusok jó pénzért érzik rosszul magukat az országgyűlésben. (Zöldi László újságíró, Index.hu, 2019. április 12.)

Maradtok tovább jó pénzért pofozóbábnak? (Lattmann Tamás nemzetközi jogász, Facebook.com, 2020. március 30.)

Minden kudarc után jobban élnek, mint előtte. (Ruff Bálint kommunikációs szakember, 444.hu, 2022. április 6.)

Semmilyen erőforrást nem szabad parlagon hagyni, netán a Fidesznek vagy a Mi Hazánknak átadni, mert amit ma nem töltesz be, azt a Fidesz és a Mi Hazánk kapja. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Azonnali.hu, 2022. április 26.)

A Fidesz kompromittálni akarja az ellenzéket a folyamatosan emelkedő képviselői fizetésekkel. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. április 28.)

Az a fajta jövedelem, amit én beadok a pártba, hogy a baloldal ne múljon ki. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus a növekményről, ATV, 2022. április 28.)

Ma reggel az utcán megszólítottam egy húsz év körüli, szőke, csinos lányt. Épp leszállt a bicikliről, amelynek első és hátsó csomagtartójában újságok lapultak. Úgy mutatkoztam be, hogy a mögöttünk álló házból én vagyok az, aki előfizet a Népszavára. A beszélgetésből kiderült, hogy ha a Dunapart felől kezdi a kézbesítést, akkor későn jut el az Lehel téri piac közelébe. Ha viszont a piac felől indul el, az utca másik végén lakókhoz jut el későn az újság.

Az életformámhoz tartozik, hogy a Népszavát reggel nyolc előtt olvashassam. Máskülönben az információi elavulnak, hisz’ mire kézbe vehetem, a digitális sajtóból már majd’ mindent megtudtam. Elismerem az egyetlen ellenzéki napilap szakmai erényeit, mégis az a benyomásom, hogy egyre kevésbé érdemes előfizetni rá. Nem is oly rég 14 ezer forint körüli összeget utaltam át a negyedévért, a legutóbbi ár 21750. Több lépésben 50 százaléknyi az emelés. Lehetséges, hogy ennyit indokol a piaci helyzet, de túl sok ahhoz, hogy érzelmileg is ragaszkodjak a patinás, hamarosan 150 éves újsághoz.

Az előfizetéshez jobb kedvet csinált a kellemes beszélgetés, amelynek nyomán felötlött, vajon mennyit is költök tájékozódásra. A Népszava havonta 7250-be kerül. Az üzletben vásárolt hetilapok közül a 850 forintos Magyar Narancs 3400-ba, a 790 forintos 168 Óra 3160-ba, a 690 forintos Magyar Hang 2500-ba. A Mozgó Világ című folyóirat pedig 1150-be. Ha a 17460 forinthoz számolom, amit a tévézésért, az okostelefon és a számítógép használatáért fizetek, akkor körülbelül ugyanennyi a kiadás. Vagyis az, hogy több forrásból szedhessem össze az önálló véleményformáláshoz szükséges információkat, havonta mintegy 35 ezer forintba kerül.

Vajon kik engedhetik meg maguknak az efféle fényűzést? Tegnapelőtt Stumpf András áttekintette az ellenzéki nyilvánosság helyzetét. Értelmezte az ellenzék vereségét, és arra jutott, hogy „Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés.” Ama számok, amelyeket az imént emlegettem, még az április 3. előtti állapotot tükrözik. Az újabb kormányzati kétharmad és a papírár 30 százalékos emelése azt sejteti, hogy az ellenzéki sajtó kiadóhivatalaiban az előfizetési díjak további emelésén törik a fejüket. Biztos, hogy az ellenzéki pártokra szavazó 1,9 millió választópolgárból így teremtenek több forrásból tájékozódó olvasót?

Tíz mondat a sajtóról

Előfizetés nélkül nem lehet újságokat fenntartani. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2012. szeptember 4.)

A sajtónak joga és kötelessége, hogy mindarról tájékoztassa a nyilvánosságot, ami megtudható. (Bauer Tamás DK-politikus, hvg.hu, 2017. február 20.)

Meg kell teremtenünk a saját nyilvánosságunkat, amit házhoz viszünk. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Vasárnapi Hírek, 2018. augusztus 3.)

A társadalmi rétegekből a Népszava begyűjti a mértékadó információkat és véleményeket. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2019. április 13.)

A sebesség fontosabb, mint a mondat. (Jolsvai András közíró a digitális sajtóról, 24.hu, 2019. december 26.)

Már csak a teljesen tájékozatlanok hisznek Orbánnak. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, 2021. április 30.)

A napilap sorsa, hogy másnapra elavul. (Ballai József újságíró, Facebook.com, 2022. február 12.)

A rendszer elveszi a társadalomtól az alternatív tájékozódási források lehetőségét. (Lakner Zoltán szociológus, Jelen-media.hu, 2022. április 22.)

A médiafogyasztónak az utánanézéshez eszköze (okostelefonja) van, de belső késztetése nincs. (Bobné Chlebik Márta sajtólevelező, Népszava, 2022. április 25.)

Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés. A sajtó helyzete tehát rózsásabbnak látszik a politikánál. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, 2022. április 26.)

Élénk visszhangot váltott ki Bencsik Gábor publicista kijelentése, miszerint „A magyar közszolgálati televízió politikai elfogultsága tarthatatlan.” (Facebook.com, 2022. április 12.) Azóta se szeri, se száma az értelmezéseknek, az érintett azonban tegnapig nem indokolta a megjegyzését. Szűkebb pátriájában a testvéreivel együtt átvett egy kitüntetést, amelyet Nagyatád önkormányzata néhai szobrászművész apjuknak szánt, majd a Telex.hu-nak adott egy interjút.

Arra is válaszolt, amelyet sok értelmező pedzegetett: „Becs’szóra senkivel sem konzultáltam.” Aztán megerősítette, hogy „Ekkora győzelem után eljött a gesztusok ideje.” De leginkább az gondolkoztatott el, hogy miért csak a választási győzelem után állította pellengérre a köztévét. Kritikai megjegyzésével a kampányban nem akarta csökkenteni a Fidesz esélyeit. Utalt arra is, hogy a másik oldalon lévő újságíróknál hasonló visszafogottságot érzékelt. Ezt magam is tapasztaltam. Néhány ellenzéki véleményformáló szintén visszafogottságra kérte az ellenzéki publicistákat.

Vajon a nyilvánosság képviselői milyen szerepet játszhatnak egy választási kampányban? Az a benyomásom, hogy szakmánk két szekértáborából a kormánypárti újságírók szívesebben töltik be az aktivista szerepkört. Ebből azonban korántsem következik, hogy az ellenzéki pártok holdudvarában lévő szerkesztőségek munkatársai elhanyagolták volna az öncenzúrát. Stumpf András a Válaszonline.hu-n áttekintette, vajon igazuk van-e az ellenzéki politikusoknak, akik a választási vereség okát az úgynevezett független sajtó aknamunkájában vélték fölfedezni.

A kormánypárti újságírásból kiszakadt, konzervatív értékrendű sajtómunkás szerint a kampányolás nem feladata az újságírónak, akinek inkább tájékoztatnia kéne a médiafogyasztókat, hogy minél több és hitelesebb információ alapján szavazhassanak a választás napján. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a kormánypárti oldalon 100 ezer (Orbán Viktor szíves közlése), az ellenzéki oldalon pedig mintegy 30 ezer aktivista készítette elő a terepet a kampányolásra, köztük frontszolgálatra jelentkezett újságírók is. Stumpf kolléga ebben a helyzetben lelte meg a kormány és az ellenzék tevékenységét is fürkésző sajtó kínálkozó lehetőségét.

Idézem: „Kétmillió ember kevés a választási győzelemhez, potenciális olvasónak viszont nem kevés. A sajtó helyzete tehát rózsásabbnak látszik a politikánál.”          

Tíz mondat a kampányolásról

Két olyan miniszterelnököt láttam, aki elfelejtett kampányolni: Horn Gyula 1998-ban és Orbán Viktor 2002-ben. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, ATV, 2012. március 15.)

A politikai pártok választások nélkül is tudnak kampányolni. (Atkári János volt budapesti főpolgármester-helyettes, Figyelő, 2014. október 6.)

A magyar sajtó jelentős része nem tudósít, hanem kampányol. (D. Bányász Gergő újságíró, Magyar Hang, 2018. augusztus 31.)

A Jobbik és a DK összehangoltan kampányol. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2021. szeptember 6.)

A kampányolás nem lehet feladatunk, az információadás és az események értelmezése viszont kötelességünk. (Stumpf András újságíró, Facebook.com, 2021. szeptember 26.)

Azt kérte a kapitány, hogy ne kampányoljak. Így fogok tenni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus Márki-Zay Péterről, Facebook.com, 2021. december 11.)

Eddig sem Gyurcsány kampányolt Márki-Zaynak, hanem éppen fordítva. (Deák Dániel politológus, Facebook.com, 2021. december 11.)

Márki-Zay egyedül kampányol, az ellenzék sehol. (Kardos András filozófus, Facebook.com, 2021. december 29.)

Csoda, hogy ebben a borzasztó rendszerben egyáltalán kampányolni tudunk. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, ATV, 2022. február 8.)

Ha kampányolnék, felszántanám az országot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, hvg.hu, 2022. március 29.)

Miután Ujhelyi István bejelentkezett az MSZP elnöki székére, az ATV esti műsorvezetője megkérdezte Tóth Bertalant, a szocialisták jelenlegi elnökét, vajon mit szól hozzá. A tetemre hívott politikus azért nem kifogásolta a vetélytárs jelentkezését, mert az országgyűlési frakció vezetője szeretne maradni. Ez aligha érte meglepetésként az elnökjelöltet, egy nappal korábban ugyanis elképzelhetőnek tartotta az „Ujhelyi-Berci tandemet”.

A műsorvezető ekkor firtatta, hogy a hivatalban lévő elnök miért nem mondott le a választási vereség estéjén. Az volt a benyomásom, hogy a szocialista pártelnökök elismerésre méltó gyakorlatából indult ki. 2010-ben, az első Fidesz-kétharmad után Lendvai Ildikó lemondott, a 2014-es után Mesterházy Attila szintén, 2018-ban pedig Molnár Gyula nyújtotta be a lemondását. A negyedik kétharmadra úgy reagált Tóth Bertalan, hogy ő bizony kivárja az ősszel esedékes tisztújítást. S mert a műsorvezető érdemibb választ kért tőle, magyarázkodásba kezdett.

Ő félmilliárdos adóssággal vette át a pártot, ezt végre sikerült kigazdálkodni. Néhány hónap múlva ama megnyugtató tudattal adja majd át a pártvezetést, hogy sikerült rendbe hozni az MSZP szénáját. Szóba sem került, hogy a magyar szocialisták pártja milyen értékeket próbált képviselni az országgyűlésben és a Parlament falain kívül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Tóth Bertalannak nincsenek elvei. Csupán azt, hogy a fáktól (a menedzseri teendőktől) nem látta az erdőt. Holott az MSZP-nek eddig sem főkönyvelőre volt szüksége, hanem a baloldali értékek kreatív képviselőjére.   

Annyi persze kiviláglott, hogy neki se volna ellenére az Ujhelyi-Berci tandem. A tandem ugyebár azt jelenti, hogy az átlagosnál hosszabb vázú kerékpár két hajtókarját lánc köti össze, és ugyanazon az áttételen működik a két egymás mögötti ülés gazdája. A tempót az elől ülő diktálja, elvégre - fejtegette a jelenlegi pártelnök - „Nem a frakciónak van pártja, hanem a pártnak frakciója.” Csakhogy az MSZP társelnöki rendszerben működik. Tóth Bertalan vezetőtársa pedig Kunhalmi Ágnes, aki hozzá hasonlóan nem mondott le a választási vereség után, és azóta is hallgat arról, hogy vannak-e még elnöki ambíciói.

Egyelőre tehát az MSZP-nek van egy triciklije, egyetlen üléssel, amelyről Ujhelyi Istvánnak kéne célba tekernie a csomagtérben csücsülő társelnököt és frakcióvezetőt. Nem tudom, hogy milyen a lábmunkája, a jelek azonban azt sejtetik, hogy a sebesség aligha lesz szédítő.

Tíz mondat Tóth Bertalantól

Más baloldali politikát szeretnék. Olyat, ami nem az alkuról és a pozíciókról szól. (Magyar Távirati Iroda, 2009. május 28.)

Csapatjátékos vagyok, de a magam ura. (Magyar Idők, 2016. szeptember 12.)

Az MSZP a legnagyobb, legszervezettebb és legfelkészültebb demokratikus ellenzéki párt. (Népszava, 2017. december 19.)

Olyan MSZP-t akarok, amely a kormányváltás motorja lehet. (Facebook.com, 2018. június 17.)

Mi, szocialisták új politikát hirdettünk, sikerre vittük az előválasztást, és megteremtettük az ellenzéki akcióegységet. (Népszava, 2019. március 6.)

Senki sem tekintheti lábtörlőjének a Magyar Szocialista Pártot. (Szeged Televízió, 2020. február 21.)

Szombattól kezdve a Magyar Szocialista Párt az építkezésen dolgozik. (HírKlikk.hu, 2020.  szeptember 17.)

Mi, szocialisták végig a motorja voltunk az ellenzéki összefogásnak. (Facebook.com, 2021. október 28.)

Az, hogy legyen megújulás, támogatandó cél. (ATV, 2022. április 25.)

Le kell építenünk, de a hálózatot meg tudjuk őrizni. (ATV, 2022. április 25.)

 „A héten megújul az MSZP.” E mondattal kezdődik egy cikk a szocialista párt honlapján. A ’megújul’ ugyebár azt jelenti, hogy valami magától lesz más, jobb, érdekesebb. Szocialista politikusok eddig 63-szor használták az önfelmentésre alkalmas igei állítmányt. 15-en inkább a ’megújít’ kifejezést vállalták.

Közéjük tartozik Ujhelyi István is, aki tegnapelőtt, a szocialista pártparlament, a választmány ülésén elmondta, majd tegnap a fészbukos üzenőfalán a nyilvánosság elé is tárta a megújítási programját. Szerinte a szegfű elhervadt, az MSZP mint brand pedig elavult. (Részletek a bejegyzésem utáni összeállításban.) Úgy jelentkezett be a párttisztségtől visszavonuló Tóth Bertalan társelnöki helyére, hogy megszüntetné a Magyar Szocialista Pártot, és Esély névvel építene föl egy szociáldemokratát. Elképzelését azóta többen kifogásolták, nem is minden ok nélkül.

Az Esély ugyanis két dolgot jelenthet. Az egyik az, hogy esélyt ad pártjának az újrakezdéshez, ez azonban a közvéleményt hidegen hagyja, mert belterjes ügy. A másik meg az, hogy az MSZP utódpártja esély lehetne az ország számára a kilábaláshoz, ami az április 3-i választás után derülátó elképzelés. Akik ennél mélyebbre hatoltak az értelmezésben, a legkézenfekvőbb megoldásnak tartották, hogy a régi-új szervezetet Magyar Szociáldemokrata Pártnak kéne nevezni. Óvatosabban fogalmaznék. A csakugyan kézenfekvő megoldást ama jogi helyzet teheti lehetetlenné, hogy van már egy szocdem párt, csak éppen szunnyadozik.

A 47 éves politikus a hazai nyilvánosság fórumain megpróbálja eljátszani, hogy ő az Európai Parlament egyik legbefolyásosabb képviselője. Ha behívják egy stúdióba, mindig elmeséli, hogy ennek vagy annak az élére állt, és a többi képviselő hallgat is rá. Nincs lehetőségem tanulmányozni a kinti tevékenységét, de kíváncsi volnék, milyen nyelveken teremt olyan kapcsolatokat, amelyek révén alapjában befolyásolhatja az Európai Unió sorsát. De tételezzük fel, hogy egy kéthónapos tisztújítási folyamat végén megválasztják a bázisdemokráciára építendő Esély társelnökévé.

Csakhogy a kvalitásaitól függetlenül Brüsszelből aligha lehet megreformálni egy dögrováson lévő szervezetet. Ehhez a hét összes napján itthon kéne pártot építenie. Vajon feladná-e a magyar országgyűlési jövedelemnél háromszor több uniós pénzzel járó egzisztenciáját? S akadna-e olyan párttársa, aki hajlandó volna a havi másfél millió forinttal kecsegtető mandátumát átadni neki?         

Tíz Ujhelyi-mondat az MSZP-ről

Nincs kicsi MSZP a nagyban. (Új Néplap, 2002. június 5.)

Ha így folytatjuk, lassan nem lesz szocialista párt, amit újjáépíthetünk. (Népszava, 2009. június 20.)

A szocialista párt elveszítette a mozgalmi létét. (ATV, 2014. június 18.)

Meghaladott minket az idő. (Népszava, 2014. július 12.)

A szocialista pártot megpróbáljuk olyanná változtatni, hogy mágnessé válhasson. (Hír TV, 2018. május 7.)

Egy csapat a mozgalmon belül egymás közti hatalmi játszmák nélkül, csatárláncba állva lebontja a romokat, és a Horn-i cölöpökre új baloldalt épít. (Facebook.com, 2018. június 10.)

Erősödik a párt, végre érdemi hálózatépítés folyik. (Válaszonline.hu, 2019. január 9.)

/”A választási vereség után miért nem mondott le az elnökség?”/ Nálunk egy tisztújítási folyamat kéthónapnyi torzsalkodás. (ATV, 2019. május 27.)

Az MSZP innovációja az előválasztás. (ATV, 2021. május 13.)

Az MSZP brandja avíttá vált, megkopott, az elmúlt évtizedek alatt elhasználódott. (Facebook.com, 2022. április 24.)

Tíz mondat a szegfűről

Az MSZP születésekor eldöntötték, hogy a párt jelképe a vörös szegfű. A mákvirágot meghagyták másnak. (Árkus József újságíró, Népszabadság, 1990. január 6.)

1994-ben a szegfűre minden bejött. (Szolnoki Andrea SZDSZ-politikus, HVG, 1996. július 20.)

A madarakat a szegfűvel nem téveszti össze senki. (Bauer Tamás SZDSZ-politikus, Heves Megyei Hírlap, 1999. november 6.)

Egy ilyen radikális átalakuláshoz nevet és szimbólumot is kell váltani. Szerintem nyugodtan lehetne Magyar Szociáldemokrata Párt, a szegfűből pedig lehetne rózsa. (Károlyi Attila szocialista politikus, Zalai Hírlap, 2010. július 14.)

Kaktuszra vagy csalánra kellene cserélni a szocialisták szegfűjét. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, ATV, 2011. december 8.)

Marad a piros, marad a szegfű, marad a párt neve. (Mesterházy Attila szocialista pártelnök, MSZP.hu, 2012. december 15.)

A szocialistáknak már elegük van abból, hogy sokadszorra a szárszói kertbe kiültetett vörös szegfűk legyenek. (Kiszelly Zoltán politológus, Magyar Hírlap, 2014. április 19.)

A piros szegfű lehet, hogy kicsit halovány és vízre vágyik, de létező brand, ezt kell most erősíteni. (Molnár Gyula szocialista pártelnök, Origo.hu, 2016. július 1.)

Ugyan mi lehetne az utódpárt méltó végzete, mint szegfűvé zsugorodni Orbán Viktor gomblyukában? (Puzsér Róbert publicista, Hír TV, 2018. június 3.)

Elhervadt a szegfű. (Ujhelyi István szocialista politikus, Facebook.com, 2022. április 24.)