Székely Ervin a Partium egyik legtekintélyesebb politikusa. Cikkét ma hajnalban küldte át a marosvásárhelyi ÚjHét.com szerkesztője. A nagyszalontai szerző összehasonlítja a politikusokat és az írókat. Szerinte abban azonosíthatóak, hogy munkaeszközük a szó. Abban viszont megkülönböztethetőek, hogy „A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia.” Amikor az írót említi, akkor inkább az újságíróra gondolok, és a politikusok íráskészségéről tűnődöm.

Egy divatos felfogás szerint az újságírók szerepe csökkenőben van. A politikusok kezdik lerázni magukról az interjú béklyóját, immár közvetlenül szólnak a választópolgárokhoz. Az újságírók ugyanis akarva-akaratlanul eltorzítják az álláspontjukat. Nem pontosan az és nem úgy jelenik meg, amit és ahogy a politikusok fogalmaztak. „Szerencsére” a közösségi oldalak megteremtik a lehetőséget, hogy közvetlenül fordulhassanak a szép számú követőikhez.

Ebben van igazság, de figyelemmel kísérve a közéleti személyiségek fészbukos bejegyzéseit, úgy vélem, hogy az újságírók szerepe nem szűnt meg, csupán átalakult. Nem örülök neki, ettől azonban a jelenség még létezik. Mert a parlamenti képviselőknek telik arra, hogy maguk mellé vegyenek újságírókat, akik szerkesztik, írják (vagy megjelenés előtt átírják) a Gazda nyilvánosságnak szánt sorait. Például a miniszterelnök fészbukos oldalát valóságos hadsereg gondozza.

A külügyminiszter kommunikációs stábjában is tucatnyi szakember szorgoskodik. S ha az igazságügyi miniszter asszony napjában többször „ír” az üzenőfalára, és üzeneteinek angol fordítása is napvilágot lát, akkor az ő stábja sem szűkölködik kommunikációs szakemberekben. A bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy még egy mezei képviselő is három újságírót foglalkoztat, és egy másik a botrány miatt a „grafikus kollégára” tolja a felelősséget.

A másik politikai oldalnak szintén akadnak lehetőségei. Például a budapesti főpolgármester is megengedheti magának az újságírók házilagos foglalkoztatását. A szocialisták egyetlen brüsszeli képviselője pedig felfogadta a Népszabadság hajdani szerkesztőségéből az egyik legjobb politikai szakírót. A legprofibb közösségi megnyilvánulások tehát nem föltétlenül a politikusok íráskészségét bizonyítják, hanem a törvényileg biztosított járulékos jövedelmükből fizetett újságírók felkészültségét.

Az a benyomásom, hogy az állami ellátásból kiszorult közéleti személyiségek íráskészségéről többet árulnak el az amatőr közösségi megnyilvánulások.            

Tíz mondat a Facebookról

A Facebook kötetlenebb stílus. (Sallai R. Benedek LMP-politikus, ATV, 2015. augusztus 19.)

A Facebook kommunista közösségi oldal lett sajnos. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2018. március 16.)

Orbán kiakadt a Facebookra, amit a Facebookon jelentett be. (Kovács István újságíró, Zoom.hu, 2018. március 22.)

Mi is használjuk a Facebookot, leginkább azt használjuk. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, InfoRádió, 2018. március 27.)

Nem lehet Facebook-oldal nélkül politizálni. (Cseh Katalin Momentum-politikus, Népszava, 2019. április 24.)

Már nem a Magyar Közlöny a legfőbb jogforrás, hanem egy-két kormánytag Facebook-oldala. (Papp Zsolt újságíró, Népszava, 2020. december 23.)

A facebookos tevékenységemben három munkatársam is segít. (Hoppál Péter Fidesz-politikus, volt kulturális államtitkár, SzabadPécs.hu, 2020. június 16.)

Természetesen nem szándékos a képválasztás, hanem a grafikus kolléga tévedése. (Vinnai Győző Fidesz-politikus, Facebook.com, 2021. június 20.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

A Facebookon kihozzuk nagyjától nullára a meccset. (Karácsony Gergely Párbeszéd- politikus, budapesti főpolgármester, ATV, 2022. január 6.)

A Magyar Hang tegnapi számában a legérdekesebb írás Péterfy Bori nevéhez fűzhető. Első ránézésre sokallottam a két újságoldalnyi beszélgetést, ám olvasás közben megbarátkoztam a tartalmával. Az énekes-színésznőnek megjelent egy kötete, ezért kereste föl a hetilap munkatársa, aki idézett is a Borikönyvből. Íme: „Előfordult, hogy bennem volt álló farokkal, és elaludt” - mondta az interjúalany egy iszákos íróról, akivel hajdan együtt élt.

Egy megalázó élethelyzet tűpontos jellemzése, a beszélgetőpartner meg is győzte az egyébként férfi újságírót. Szerintem is van állapot, körülmény, viszony, amelyben indokolt használni durva szavakat. De vajon mennyire durva kifejezés az a fránya farok? Azért firtatom ezt, mert Ambrus Balázs, az Index.hu munkatársa továbbgondolásra késztető módon elemezte két fővárosi pártszervezet összecsapását. Így jellemezte a cicaharcukat: „Komjáthi Imre durvábban fogalmazott, szerinte ’azért nem tud összeülni a fővárosi közgyűlés, mert a DK és a Momentum egymást fa...t méregeti’.”

A szerkesztőség dőlt betűkkel jelezte, hogy akit érdekel a kipontozott szó, az rákattinthat, és eredetiben is elolvashatja. Kiderült, hogy a szocialista politikus nem azt a kifejezést használta, amit majd’ mindenki gondolna, hanem a farok szót. Nem pontoztam volna ki, a Facebook-szerző nyelvérzékéből ugyanis telt a visszafogottságra. Ellentétben azok közül némelyekkel, akiket kipontozás nélkül idézek e bejegyzés utáni összeállításban. Kivétel nélkül férfiak, és úgy érzik, megengedhetik maguknak, hogy nyilvános helyzetben kimondják, megírják azt, amit a közbeszédben gyakran használunk.

Véleményformálóként azért mellőzöm a csúnya szavakat, mert a szókincsemből telik az árnyaltabb fogalmazásra is. Érdemes megnézni a rokon értelmű szavak szótárát. A férfi nemi szervről például ez olvasható: dákó, fallosz, farok, fütyi, hímvessző, komagyűjtő, kukac, lányfúró, lőcs, pénisz, pöcs, puska, szerszám. Akad köztük finomkodó, mesterkélt, Péterfy Bori és Komjáthi Imre szövegösszefüggésébe nem illő, a farok pedig arról árulkodik, hogy a stílusérzékük tökéletesen működött. Nem vonom kétségbe, hogy az indulat csúcspontján olykor kiszakadhat az emberből egy-egy szaftos kifejezés, mégis az a benyomásom, hogy a köznyelvhez közelebb álló digitális sajtóban olyanok is megnyilvánulnak, akik kattintás-növelési szándékkal használják a durva szavakat.

Az alábbi összeállítás vegyes. Vajon az idézettek közül ki melyik kategóriába sorolható?

Tíz mondat a fa..ról

Ki a fasz az a Thomas Melia? (Deutsch Tamás Fidesz-politikus egy amerikai politikusról, Twitter.com, 2011. július 27.)

Csetlő-botló balfasz. (Tóta W. Árpád publicista Falus Ferenc budapesti főpolgármester-jelöltről, aki önmagát öntözte, hvg.hu, 2014. augusztus 27.)

Amikor helyük van, simán leírja a köznapi megnevezéseket: ’pina’, ’fasz’. (Kelen Károly újságíró Esterházy Péterről, Népszabadság Online, 2015. december 7.)

Lófaszt ezeknek, nem tárgyalást! (Bayer Zsolt publicista, Bádog.hu, 2016. március 30.)

/”Ki a faszagyerek?”/ Puskás Öcsi. (Orbán Viktor miniszterelnök, 888.hu, 2016. december 15.)

Szánalmas balfaszok vagyunk, ha hagyjuk, hogy gyalázzanak minket az előfizetők pénzéből. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus a közszolgálati médiumokról, 444.hu, 2019. március 15.)

A faszom kiszorít a világból egy darabot, amit a nők sokkal etikusabb módon a csöcsükkel tesznek. (Puzsér Róbert publicista, 444.hu, 2019. június 21.)

Ki a faszt érdekel? - hogy maradjunk a megfelelő testrésznél. (Jeszenszky Zsolt publicista Gréczy Zsolt DK-s politikus botrányáról, PestiSrácok.hu, 2019. december 23.)

Ha kiírom a Facebookra, hogy fasz, de nem nevezem meg, hogy kire gondolok, akkor az felségsértés? (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2022. május 4.)

A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, 2022. május 25.)

Ismeretségi körömben többen is tanítanak, és támadásnak vélik Parragh László tegnap megjelent interjúját. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke azt firtatta, vajon miért áhítoznak azok a fránya pedagógusok fizetésemelésre, ha szabad a nyaruk, tanév közben pedig délután négykor már otthon lehetnek. Amit mondott, azt kultúrember nem engedi meg magának, ettől azonban még nem kéne túl nagy feneket keríteni neki. Amit viszont a KATA nevű adónemről pedzegetett, az több mint felháborító.

Beharangozta a kedvezményes adónem megszüntetését. Miután ugyanis a kormányzat ügyesen bevont az adózásba 400 ezer kényszervállalkozót, most arra hivatkozva próbálja növelni az adóterhünket, hogy sokan vagyunk, akik „kiváltottuk” a munkaviszonyunkat, holott akár „valós vállalkozás után is” viselhetnénk a közterheket. A bliccelők között említette az ügyvédeket, a biztosítási ügynököket, a brókereket, az informatikusokat, a taxisokat és persze az újságírókat is. A többi felsorolt nevében nem beszélhetek, az újságírók helyzetét azonban ismerem.

A mintegy tízezerből körülbelül minden harmadik elveszítette a státuszát, vagy a fiatal kora miatt eleve a szabadfoglalkozásúak táborát gyarapítja. Ami nem föltétlenül baj, mert a jogokkal körülbástyázott munkaviszony múló, alig néhány évtizednyi epizód volt a hivatásos újságírás négy évszázados történetében. Elődeink majd mindig szabadúszók voltak, akik bedolgoztak, és honoráriumot kaptak a cikkeikért. Most számon kérni rajtuk, hogy a rendszer újra kényszervállalkozóvá tette őket, és több pénzt akar kisajtolni belőlük… A minősítést Parragh úr bejegyzésem után olvasható jellemzőire bízom.

Máskülönben a magyar kormányok sosem szerették a szakszervezeteket. Az érdekvédők hajlamosak velük szemben a munkavállalókat képviselni. De mert a hatalmon lévőket valamiféle egyeztetésre kötelezte a törvény, kitalálták a kamara intézményét, Parragh úré évi ötezer forintnyi tagdíjért úgy tesz, mintha bennünket képviselne. Ennek fejében eddig körülbelül százezer forintot utaltam át neki, hogy a nyilvánosság fórumain velem szemben képviselje a hatalmat. Fejtegetéseiből nem mindent valósít meg a kormány, mert ami túl nagy felháborodást vált ki, azt kedvezőbb időkre halasztja.         

Parragh úr politikai termék. Abból éldegél, hogy imitálja a polgárok érdekvédelmét. Mellesleg pedig kipuhatolja a társadalom ingerküszöbét. 

Tíz mondat Parragh Lászlótól

A közmunka-program hosszú távon nem fönntartható. (Népszabadság, 2013. március 18.)

Én akkor is Jaguárral fogok járni, ha másik kormány lesz. (hvg.hu, 2018. május 6.)

Tudomásul kell venni, hogy a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak. (hvg.hu, 2018. június 20.)

Végre olyan miniszterelnökünk van, aki hisz abban, hogy erős gazdaság nélkül nincs erős kormány. (Magyar Narancs, 2018. július 12.)

Keresztény gyökerű és fehér bőrű munkaerő-pótlást keresünk. (Azonnali.hu, 2019. február 12.)

A vészhelyzet a kormánynak szabad kezet ad. (ATV, 2020. március 12.)

/A koronavírus-járványról/ Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni. (ATV, 2020. április 7.)

Azt már nehezen viselem, hogy mondjuk a kilencéves kisfiamat a tanár úgy segíti föl a létrán vagy kötélen, ha egyébként tudom róla, hogy a fiúkhoz vonzódik. (Szeged TV, 2021. augusztus 30.)

/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Népszava, 2022. május 26.)

A kormány feladata a különféle társadalmi csoportok kiegyensúlyozása. (Népszava, 2022. május 26.)

Tíz mondat Parragh Lászlóról

Csempekirályból hűbéres. (Zsidai Péter újságíró, Magyar Narancs, 2013. április 7.)

A NER egyik legbefolyásosabb, ám egyúttal legkártékonyabb embere is. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Facebook.com, 2017. július 6.)

Parragh szerepe már évek óta semmi más, mint Orbán Viktornak az oktatás és a gazdaság terén kifejtett lázálmait támogatni. (Palotás János volt MDF-politikus, VárosiKurír.hu, 2020. november 11.)

Miféle szőragyú ember mesél egy évnyitón saját gyermeke elképzelt iskolai zaklatásáról? (Ceglédi Zoltán politológus, Facebook.com, 2021. augusztus 30.)

Nem megengedhető, hogy valaki ilyen kijelentést tegyen. (Novák Katalin családügyi miniszter, Facebook.com, 2021. augusztus 31.)

Ahhoz, hogy Parragh ne okozhasson több kárt, nem őt kell elhallgattatni, hanem az őt helyzetbe hozó rezsimet kell eltávolítani a hatalomból. (Békesi László volt pénzügyminiszter, Újnépszabadság.com, 2021. szeptember 1.)

Tűpontosan értelmezte az üzenetet, és ezzel a kiszólással is szeretné bizonyítani a lojalitását. (Árpási Bence újságíró, Népszava, 2021. szeptember 2.)

A valóság olyan, hogy ha egy apa azt érzi, hogy zavarja, ha egy meleg tornatanár segíti fel a gyerekét a kötélre, és ezt ki is mondja, akkor nem fogják nyilvánosan kivégezni. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet, 2021. szeptember 2.)

Parragh úr nyilatkozata nagyfokú tájékozatlanságra vall. (Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Népszava, 2022. május 27.)

Mindenki megértené, ha Parragh úr sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulna a közéletből. (Salamon Lajos, a Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, Népszava, 2022. május 27.)

A levélírótól egyszerre kaptam dicséretet és megrovást. Méltányolta, hogy utánanéztem az „Eb ura fakó.” mondás eredetének, elhagytam azonban a folytatást Orbán Viktor május 16-i beszédéből. A miniszterelök ugyanis május 16-án, az immár ötödik parlamenti esküje utáni szónoklatban leszedte a keresztvizet Brüsszelről. Azt fejtegette, hogy az Európai Unió központja kizárólagosságra törekszik, és ha ne hajtunk fejet neki, akkor jön az a fránya vizsgálat. „Magyarország ez ellen lázad: Eb ura fakó! Ugocsa non coronat!”

Elismerem, hogy az értelmezésben sort keríthettem volna az Ugocsa nem koronáz! kiszólásra is. Csakhogy a Médianapló terjedelme 2500 karakternyi, és ebbe csupán egyetlen téma fér bele. Én pedig az eb ura fakót választottam. Annak azonban nincs akadálya, hogy e levél nyomán újabb 2500 karaktert szenteljek a latin nyelvű szállóigének is. Orbán Viktor mondandójához voltaképpen illik az, hogy idegenek ne szóljanak bele a dolgunkba. A XV. század eleje óta kirajzolódott egy olyan országgyűlési vonulat, nagyjából a kisebbségé, hogy idegen uralkodóház sarja ne üljön a magyar trónra. Ennek részleteit azonban nem sikerült tisztázni, ráadásul e hagyományban Ugocsa nem is szerepel.

Tóth Béla, a szállóigék tudós kutatója 1892-ben megkereste Csőke  Imre fancsikai plébánost. A legkisebb magyar vármegye helytörténésze kifejtette, hogy a Rákóczi-szabadságharc után, 1722-ben III. (Habsburg) Károly országgyűlést hívott össze, hogy a magyar honatyákkal megszavaztassa a leányági örökösödést. Sikerült is megdolgoznia a képviselőket, akik egyöntetűen coronat-tal szavazták meg Mária Terézia trónöröklését. Igen ám, de a történelmi Magyarország északi csücskéből érkezett ugocsai küldött hosszas zötykölődés után, a szavazás napján érkezett Pozsonyba. A fáradtságtól az ülésteremben elnyomta az álom. Amidőn oldalba bökték az elbóbiskolt atyafit, felriadva motyogta, hogy „Ugocsa non coronat”.

Az a benyomásom, hogy miniszterelnökünk nem föltétlenül erre gondolt, amikor idézte a véletlenül ellenkező képviselő nagy hírre vergődött kiszólását. Brüsszel messzebb van ugyan Budapesttől, mint Ugocsa Pozsonytól, de az Európai Parlament fideszes és kereszténydemokrata képviselői már nem postakocsin zötykölődnek, hanem szuperszonikus gépeken kényelmesen repülnek. Nincs okuk az üléstermi bóbiskolásra. Lázadásukat aligha fejezi ki az Ugocsa non coronat inkább mulatságos, mint példás jelentése.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Brüsszelben sok mindent mondhatnak, de azt vagy nem hallgatjuk meg a rádión, vagy azt mondjuk, hogy na jó, nem esszük azt olyan forrón, mármint azt a kását. (tv2, 2011. május 1.)

Aki Brüsszelben soha nem vállal konfliktust, az nem képviselheti jól a hazáját. (Magyar Nemzet, 2011. december 24.)

Aki nem vállalja Brüsszelben a vitát, az balek, az lúzer. (Magyar Rádió, 2014. május 23.)

Brüsszel lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunk újabb és újabb szeleteit. (Echo TV, 2016. március 15.)

Brüsszelben a kárunkra trükköznek. (Miniszterelnök.hu, 2018. március 6.)

Vasárnap mutassuk meg Brüsszelnek, hogy milyen sokan vagyunk. (Magyar Rádió, 2019. május 22.)

Brüsszel megtámadta Magyarországot. (Magyar Rádió, 2021. július 23.)

Amit Brüsszel csinál, arra nincs jobb szó, mint az ostobaság. (Magyar Rádió, 2021. november 26.)        

A kizárólagosságra és az egyszínűségre törekvés szimbóluma ma Brüsszel. (Miniszterelnök.hu, 2022. május 16.)

/Navracsics Tibor volt uniós biztos miniszteri kinevezéséről/ Neki van a legtöbb esélye, hogy a brüsszeli bürokraták és a magyar képviselők malomkerekei között ne őrlődjön fel. (Miniszterelnök, hu, 2022. május 24.)

Tegnap este a miniszterelnök bejelentette a rendeleti kormányzás - a teljhatalom - első intézkedéseit. A közösségi buborékokban megindult az értelmezés, gyakran álnéven és otromba szavakkal. Értem az ellenzéki elkeseredést, a hangvétele azonban elkeserítő. „Természetesen” fölmerült az immár ötszörös miniszterelnök állítólagos beszervezése katona korában. Csak idő kérdése, hogy a nyilvánosságban fel-felbukkanó vádat mikor ismétli meg egy ellenzéki véleményformáló.

A véletlen hozta, hogy tegnap szörföltem a 2002 óta vezetett Médianaplóban. Kíváncsiságból beírtam a keresőbe, hogy Orbán, és kiugrott egy 2005-ös szövegem, amelyet e bejegyzés után közlök. Bemutatom Mózes Miklóst, aki nyugalmazott ezredes volt, valahol Fejér megyében lakott, és rendszeresen küldött leveleket a megyei napilapnak. Elég terjedelmes írásait szívesen fogadták a szerkesztőségben, mert a veteránnak nevezett és biztonságpolitikai szakértőnek tartott katona olyan témákra szorítkozott, amelyekhez értett. Az említett cikkben például azt írta meg, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben, amidőn Orbán Viktor már szűkebb körökben ismert ellenzéki politikus volt, a katonai titkosszolgálat az ő közreműködésével miként próbálta beszervezni.

Elhárító tisztként szolgált, és vele készíttették el a beszervezési tervet, a honvédségi slendriánság azonban megakadályozta a szerinte jól átgondolt akciót. A kudarcáról számolt be, leveléből önkritikát is kiolvastam. Nem azt állítom, hogy megírta az igazat. Ehhez ugyanis föl kellett volna figyelni a cikkére. Ez azonban nem történt meg, vagy ha megtörtént is, ritkán kapott nyilvánosságot. A 2005-ös Médianapló-bejegyzés utolsó bekezdésében kárhoztattam a korabeli sajtó fővárosi munkatársait, akik sem a kormánypárti oldalon (Gyurcsány Ferenc országlása idején), sem az ellenzékin nem vették maguknak a fáradságot, hogy utánanézzenek a részleteknek. Ezt annak tulajdonítottam, hogy nem olvasták a megyei sajtót.

Most annyival jobb a helyzet, hogy majd’ minden országos szerkesztőségben akad egy fiatal újságíró, aki az érvényesülés útját abban látja, ha szemelget a megyei lapokból. Az azonban a koruk miatt tőlük sem várható, hogy emlékezzenek egy 17 évvel ezelőtti olvasólevélre, mely ráadásul „vidéken” látott napvilágot. Pedig még ma is alkalmas arra, hogy elejét vegyük egy terméketlen vitának az immár ötszörös miniszterelnök hajdani beszervezéséről.

Az Orbán-titok (2005. június 28.)

A Fejér Megyei Hírlap tegnapi számában csöndes szenzáció látott napvilágot. Egy Mózes Miklós nevű nyugalmazott ezredes írt figyelemre méltó cikket a levelezési rovatba Orbán Viktor és a Kádár-korszakbeli katonai elhárítás kapcsolatáról.

A szerző szakszerű hozzászólásaival korábban is találkoztam; soha nem rejtette véka alá, hogy a titkosszolgálattól ment nyugdíjba. Ezúttal azt fejtegeti, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben kétszer hívták be Orbánt. Először egyetemi előfelvételisként időzött a zalaegerszegi laktanyában, de akkor az elhárítók nem tartották alkalmasnak a beszervezésre. Másodszor pedig 1988 szeptemberében vonultatták be, de most már mint viszonylag híres embert, akit egy időre el kell takarítani a hatalom útjából. A katonai elhárítás tervet készített a pályakezdő ellenzéki politikus semlegesítésére. „Ami ezután következett, az a titkosszolgálati munka megcsúfolása, a kapkodó dilettantizmus tipikus esete” - jegyzi meg a szakmaiságában sértett cikkíró.

Slendriánságból ugyanis Egerszeg helyett Tatára vonultatták be Orbán Viktort. Dél-Dunántúlon készültek a beszervezésére, és Észak-Dunántúlon azt se tudták, ki fia borja. Olyannyira nem, hogy a tatai harckocsi-dandár politikai tisztje kiemelte a jogvégzett fiatalembert, és írnokként alkalmazta. Majd amikor a tegnapi cikk szerzője (mint aktív elhárító) kénytelen-kelletlen fölfedte előtte a titkosszolgálat lapjait, a későbbi miniszterelnököt áthelyezték Zalaegerszegre. Ahol úgy hárította el a beszervezést, hogy „Önvédelemből rám, a dandár elhárító tisztjére hivatkozott. Nem is csodálkoztam azon, hogy néhány nap múlva kaptam egy üzenetet: Orbán megérkezett, jól van, én meg tehetek neki egy szívességet.”  - írta tegnap a hoppon maradt Mózes Miklós.

A beszervezés, s ami ezzel manapság egyet jelent: a kompromittálás lehetősége meghiúsult. Csakhogy tisztelt kollégáimnak a fővárosi szerkesztőségekben fogalmuk sincs a fehérvári szenzációról. Megjósolható, hogy a választási kampány közeledtével a kormánypárti lapokban újra meg újra szóba kerül majd Orbán Viktor és a katonai elhárítás titokzatos kapcsolata. Az ellenzéki oldalon pedig felháborodva utasítják majd el a sugalmazást. Holott akár cáfolhatnák is, ha olvasnának vidéki újságot.  

Mostanában a politikusok és a publicisták két hasonlatot használnak, ha sértegetni akarnak valakit. Az egyik az, hogy az illető nem a legélesebb kés a fiókban, a másik pedig, hogy úgy viselkedik, mint egy elszabadult hajóágyú. Az utóbbi azért kulturáltabb, mert nem a jellemzett észbeli képességét vonja kétségbe. Bárdosi Vilmos nyelvész professzor szerint azt jelenti, hogy „minden ellenőrzés nélkül cselekvő (másokra is veszélyes) személy”.

A kormánypárti sajtó egyik publicistája, Apáti Bence szellemi kartácsolásra szánta el magát. Az ellenzék volt miniszterelnök-jelöltjéről, a hódmezővásárhelyi polgármesterről ezt írta: „Minden jel szerint egy elszabadult hajóágyúnak és egy különösen aktív futóbolondnak a szerelemgyereke.” Hasonlatról van szó, méghozzá sűrítettről, amelyet metaforának nevezünk. Az idézett mondás annyira sűrű, hogy akár képzavarnak is vélhető, amely egy irodalomprofesszor, Benedek Marcell szerint „úgy keletkezik, hogy két képes kifejezés egymásba nyomul. Ilyenkor egymáshoz nem illő fogalmak kerülnek kapcsolatba.”

Az ágyúkat a XIV. század óta a vitorlás tatján (a hajó hátsó részében) helyezték el, és kötelekkel rögzítették. A XV. században, amikor a portugál és a spanyol tengerészek a Föld körül hajóztak, már negyven is került a cirkáló oldalára és a fedélzetközbe. S ha átlőttek a másik hadi vitorlásról, a golyóbis a köteleitől megszabadított ágyú révén tarolta a tengerészeket és a felszerelést. Igen ám, de 27-szer 8 méteres hajókról beszélünk. Még száz évvel később sem akkorákról, hogy „futóbolond” edzhessen a fedélzetükön. Manapság is csupán egy több milliárd dolláros repülőgép-anyahajón van lehetőség a futkározásra.

Nem akarom persze a kormánypárti véleményformáló szárnyaló képzeletét gúzsba kötni. (Bocs a képzavarért.) De ha már szerelemgyerekről szól a fáma, akkor gyanakvásra ad okot a második világháború legnagyobb ágyúja. A német Schlanke Bertha (Karcsú Berta) 31 méter hosszú. 7 méter széles, 11 méter magas volt, a cső átmérője pedig 28 centis. Egyetlen épen maradt példánya az Egyesült Államok északnyugati csücskében található. Nos, Márki-Zay Péter századunk első évtizedében Amerikában élt. A sajtóra vár a megfejtés, vajon az ellenzéki miniszterelnök-jelölt papája a múlt század hatvanas éveiben járt-e az aberdeeni Haditechnikai Múzeumban…

Mindenesetre Apáti Bence becsületére válik, hogy a pikáns, bár egyelőre hiányos történetet csak az országgyűlési választás után hozta nyilvánosságra.        

Tíz mondat az elszabadult hajóágyúról

Gyurcsány Ferenc hajóágyúként elszabadult politikus. (Molnár Tamás újságíró, Szent Korona Rádió, 2010. április 12.)

Lázár János egy elszabadult hajóágyú, aki már a Fidesznek is sok kárt okoz. (Schiffer András LMP-politikus, Népszabadság, 2012. március 19.)

Visszaemelték a fedélzetre ezt az elszabadult hajóágyút. (Rajcsányi Gellért újságíró Gyurcsány Ferencről, Mandiner.hu, 2014. február 18.)

Simicska Lajos elszabadult hajóágyú, akit az érzelmei vezérelnek. (Urbán Ágnes médiakutató, ATV, 2018. augusztus 2.)

Nemzetközi kapcsolatok felelős államtitkáraként ismert, elszabadult hajóágyú. (Föld S. Péter újságíró Kovács Zoltánról, HírKlikk.hu, 2019. december 12.)

Sokak szerint ön nem könnyű ember. Önjáró, sőt néha olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. (Zoltai Ákos újságíró Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterhez, Józsefváros.hu, 2020. május 29.)

Jakab Péter olyan, mint egy elszabadult hajóágyú. (Bencsik András újságíró, Demokrata.hu, 2021. április 3.)

Márki-Zay az elmúlt hetekben elszabadult hajóágyúként vezette a kampányt. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2021. november 22.)

Gyurcsányék felvigyázót rendeltek az elszabadult hajóágyú mellé. (Volner János volt Jobbik-politikus Márki-Zay Péterről és sajtófőnökéről, Péterfi Juditról, Facebook.com, 2022. január 6.)

Minden jel szerint egy elszabadult hajóágyúnak és egy különösen aktív futóbolondnak a szerelemgyereke. (Apáti Bence publicista Márki-Zay Péterről, Origo.hu, 2022. május 22.)

Barát Józsefet 1974 óta ismerem. Épp ugyanabból a városból, Berlinből tudósítottunk, és sokat beszélgettünk. Azóta több országban is belekóstolt az évekig tartó kiküldetésbe. Majd pályafutását a címben említett hetilapnál folytatta, és a törzsgárda megbecsült tagja lett. Most pedig egy helyi (kerületi) újság főszerkesztője, és szomorúan mondta korábbi munkahelyéről: „Azt hitték, hogy a 168 Óra néven megveszik majd azt, ami nem a 168 Óra? (HírKlikk.hu, 2022.05.20.)

Mióta az alapítók, Mester Ákos és Bölcs István megváltak a szombat délutáni rádióműsorból lett közéleti magazintól, válságról válságra bukdácsol. Példányszáma hétezerre csökkent, holott a legszebb papíron jelenik meg, és színvilága kiemeli a hetilapok mezőnyéből. „Csak” tartalmilag keresi önmagát. Jóskánál mégis visszafogottabb volnék, mert a jelenlegi tulajdonos papájával éveket töltöttünk egy ifjúsági hetilap szerkesztőségében. A sajtós környezetből érkezett menedzser azért eresztette szélnek a státuszban lévő munkatársakat, mert teret akar adni a külsős szerzőknek.

Így is lehet fogalmazni, hogy kevés pénzből próbál jó újságot csinálni. Szerencsésebbnek tartom azonban, ha nem újságírók kerülnek az utcára, hanem az újság. Olyan szerkesztőségben nőttem föl, ahol a belső munkatársak versenyeztek a külsőkkel. Úgy szerkesztettünk rovatot, hogy csupán akkor jelenhettünk meg saját anyaggal, ha elértük az írók publicisztikai színvonalát. A versengésből heti 60 ezer példány és országos hírnév született. A 168 Órát más jellemezte: a rádióból átörökített interjú és a tárca. Az utóbbi az a műfaj, amelyben az újságíró egyes szám első személyben fogalmazhat.

Bölcsék mesterien párosították az alaposságot a kedéllyel, és a 168 Órából akkor fogyott el a legtöbb példány, amikor a literátus újságírók és a sajtóhoz vonzódó írók kiegészítették egymást. A bukdácsolás azzal magyarázható, hogy a mérleg nyelve hol a tényszerűség, hol a hangulat felé billen el. A legújabb számot már nem is találtam meg a bolti polcon. A vezető szerint bizonytalan sorsú lapot nem érdemes megrendelni. Ennél bizakodóbb vagyok, bár a végre meglelt hetilap lehangolt.

Szellős a tördelése, és a hófehér papíron megnyugtatnak a színei, csak éppen az egyharmadán elterpeszkedő Elon Musk-jelenséget az Amerikát kiválóan ismerő Barát József sokkal rövidebben és olvasmányosabban írta volna meg. Ráadásul az aránytévesztett szöveg nem igazán fejezi ki országunk közhangulatát.               

Tíz mondat az újságról

A független sajtót úgy képzelem el, hogy az újság független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal. (Balogh Ödön veszprémi újságíró, Napló, 1990. április 24.)

Van, akinek az újság a tévé vagy a rádió folytatása más eszközökkel. (Bodor Pál író, Nógrád Megyei Hírlap, 1996. május 6.)

Az olvasók nélkül olyan az újság, mint a katona puska nélkül. (Hámori Zoltán kecskeméti újságíró, Petőfi Népe, 2004. szeptember 13.)

Régebben ugyancsak volt sok ostobaság az újságokban, de akkor főként hivatalos helyekről. (Del Medico Imre sajtólevelező, Nők Lapja, 2010. október 6.)

A magyar sajtó német véren nőtt fel, amikor a kép nélküli, szövegcentrikus újság volt a példakép. (Keleti Éva fotóriporter, Hetek, 2011. szeptember 2.)

Európainak lenni - a kávéházi újságok illata. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, YouTube.com, 2012. szeptember 15.)

Az ember egy újságban is csak arról beszéljen, amit baráti társaságban is szívesen elmond. (Rogán Antal Fidesz-politikus, Vas Népe, 2012. szeptember 13.)

Nem a seregnek írjuk az újságot. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet, 2016. július 9.)

Az újságot egyre kevésbé lehet olvasni, az irodalmat pedig nem olvassák. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. november 23.)

Egy újság nem is legyen ellenzéki, csak ne legyen kormánypárti! (Ungár Péter LMP-politikus, ATV, 2020. július 24.)

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor megúszott egy lövöldözést, Pintér Sándor nem gyógyított, Karácsony Gergely visszakozott, Márki-Zay Péter pártoskodott, Bödőcs Tibor pedig gyurcsányozott. Lefülelt mondatok.

Magyarország szereti a diktátorait. (Fleck Zoltán alkotmányjogász, Mozgó Világ, 2022/5.)

Negyven évig tartott az előző átkos. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, május 15.)

Nincs pezsdítőbb annál, mint amikor rálőnek az emberre, és nem találják el. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, május 16.)

Létrehozzuk a civilek pártját. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, május 16.)

Kinek hiányzik még egy kapitalista, keresztény párt a palettáról?  (Pintér Bence újságíró, Azonnali.hu, május 17.)

Gyurcsány nem bocsátja meg Karácsonynak, hogy előretolta MZP-t, és elkaszálta Dobrev Klárát. (Kárpáti Iván újságíró, Klubrádió, május 17.)

Az én miniszterelnök-jelöltségem elég kényszeredett volt. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, Válaszonline.hu, május 18.)

Az ellenzéki Titanicon ma már csak a DK és a Jobbik feje látszik ki a vízből, a többiek hollétét a buborékok jelzik. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, május 18.)

Ezek túlélő üzemmódban vannak. (Schiffer András volt LMP-politikus az ellenzéki pártokról, Demokrata, május 18.)

Nem kívánunk gyógyítani. (Pintér Sándor egészségügyért is felelős belügyminiszter, Telex.hu, május 18.)

A polgári engedetlenség tiltakozás, amihez nem kérik előre a rendőrök engedélyét. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, május 18.)

Hazánkra a legnagyobb biztonsági kockázatot Magyarország kormánya jelenti. (Szűcs Róbert Gábor volt diplomata, Facebook.com, május 18.)

Külön minisztere van a Miniszterelnökségnek és a Miniszterelnöki Kabinetirodának is, csak az oktatásnak és az egészségügynek nincs. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, május 19.)

Ahhoz nagyon rosszul kellene a Fidesznek kormányoznia, hogy mostanában kormányváltás legyen. (Szabó Andrea politológus, 168 Óra, május 19.)

Egy egészen pirinyót bizony a mi melónk is ott van az újabb kétharmadban. (Trombitás Kristóf, a megszüntetett Pesti TV műsorvezetője, Facebook.com, május 19.)

Inkább voltak és lesznek az ellenzék ellenzéke, mint a kormányé. (Hunyadi Bulcsú politológus a Mi Hazánk Mozgalomról, Magyar Narancs, május 19.)

A Le kell menni vidékre! helyett jelen kéne lenni a helyi közösségekben. (Berg Dániel Momentum-politikus, ATV, május 19.)

A politikában szívhez kapni úgyszólván munkaköri kötelesség. (Parti Nagy Lajos író, Magyar Hang, május 20.)

Putyin épp most iratkozik ki Európából. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója, Mandiner.hu, május 20.)

Ha ma este lépnék fel, akkor többet beszélnék Feriről - mint a rendszer fenntartójáról. (Bödőcs Tibor humorista, Népszava, május 21.)

Létrejött a masszívan Fidesz-barát vidék, és a masszívan ellenzéki Budapest. (Bozóki András szociológus, volt kulturális miniszter, hvg.hu, május 21.)

Még mindig a miniszterelnök minapi mondandóján rágódom. Egy nemzetközi konferencián kifejtette, hogy milyen szerepet tulajdonít a hazai nyilvánosságnak. Okfejtéséből idézem e mozzanatot: „A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat.” Az értékítélet torz, amennyiben a médiát a nyilvánosság eszközrendszerének tartjuk. Tetemes részét ugyanis már befolyási övezetébe vonta a kormányzat. Ide nincs belépésük a hatalom gyakorlását fürkésző véleményformálóknak. 

Azoknak a publicistáknak, akik épp azért tehetségesebbek a kormánypártiaknál, mert véleményt nyilvánítanak a saját politikai közegükről is. Ezért aztán az úgynevezett második nyilvánosság sokrétűbb, színesebb, érdekesebb, olvasmányosabb, mint a mennyiségi fölényben lévő állami. Ez a gondolat Dr. Varga Istvánnak az állásába került, amidőn a KESMA-kuratórium elnökeként vallotta be, hogy „Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok.” (Behir, 2019.02.04.) Elmesélte a békéscsabai tévében, hogy reggelenként először a Népszavát olvassa, az Origóval szemben az Indexet részesíti előnyben, a hetilapok közül pedig az Élet és Irodalmat meg a Magyar Narancsot kedveli.

Orbán állításával ellentétben nemcsak a baloldali, hanem a hatalomgyakorlásból kiábrándult konzervatív véleményformálók is tehetségesebbek a kormánypártiaknál, mert nem pártiak. Miközben bírálják a hatalmon lévőket, nem kímélik az ellenzéki politikusokat sem. 2019 eleje óta annyiban változott a helyzetük, hogy szűkültek a lehetőségeik. Orbánék pedig némi késéssel felismerték a hangerősítők jelentőségét. Megalapították például a Megafon nevű „nonprofit” vállalkozást. Ráadásul magukat és a publicistáikat befizették a közösségi oldalakra. A választási kampányban többször annyit utaltak át a Googlenek, a Facebooknak, a Twitternek, az Instagramnak és a TikToknak, mint az ellenzéki pártok.

Az már a médiahelyzet iróniája, hogy az anyagilag gyöngébben eleresztett ellenzéki politikusok inkább önmagukat fizették be a közösségi fórumokra, mint az őket is meg-megcsipkedő ellenzéki véleményformálókat. Pedig az utóbbiak jobban írnak, és szabadabban gondolkodnak, mint ők. Elfogadom persze Végel László vajdasági író érvelését, miszerint „A kapitalista rendszerben pártok nélkül nincs politikai pluralizmus.” (Mozgó Világ, 2022/5.). Az  ellenzék választási vereségéből mégis azt a következtetést vontam le, hogy legközelebb olyan pártra szavazok, amelyben nincsenek politikusok.

Tíz mondat a hangról

Az ellenzék úgy gondolja, hogy a hangerő és a nagy szavak pótolják a támogatottságot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2010. október 2.)

Orbán Viktor nem viseli el a független hangot. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2016. december 21.)

Az igazság hangja gyenge, mert nincs mögötte egy fillér sem. (Majtényi László alkotmányjogász, ATV, 2019. szeptember 11.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)

Amikor elindítottam a Megafont, azt vállaltuk, hogy felkaroljuk és támogatjuk a jobboldali véleményvezéreket, amennyire csak erőnkből telik. (Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, a Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft igazgatója, Mandiner.hu, 2021. április 14.)

Az egyetlen hangon harsogó rendszer ellenzéke szükségszerűen sokszínű. (Balogh Gábor publicista, Azonnali, 2021. május 10.)

A Megafon jelentősége 2022 vonatkozásában felbecsülhetetlenül nagy. (Trombitás Kristóf publicista, Mandiner.hu, 2021. szeptember 19.)

Az én hangom nemcsak betölti a teret, de ki is üríti. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, TikTok.com, 2022. január 10.

Az állami média most blokkolja a kritikus hangokat. (Gulyás Erika újságíró, Népszava, 2022. március 7.)

A baloldali vélemény csak azért tűnhet többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2022. május 19.)

Ha fontos beszéddel lép a nyilvánosság elé, megvárom a Miniszterelnök.hu jegyzőkönyvét. Országunk első embere a CPAC budapesti összejövetelén így kezdte: „Délelőtt sem futni, sem úszni nem lehet világcsúcsot. Kérem, hogy ennek a megértésével fogadják a gondolataimat.”

De ha előre megírt beszédet olvasott föl, akkor álszerényen fogalmazott. A csúcs ugyanis nem a napszakon múlik, hanem a pillanatnyi és mérhető teljesítményen. A futók és az úszók olykor jobb eredményt érnek el a délelőtti előfutamban, mint az esti döntőben. Ettől persze még győzhetnek is. A jegyzőkönyv elolvasása után meghallgattam a beszédet is, és arra jutottam, hogy a szónok felkészült az előadásra. Erről árulkodik a fészbukos üzenőfalára föltett fénykép: rövid ujjú, fehér pólóban fogalmazza a mondandóját.

A helyszínen pedig rögtönzött. Bár belenézett a jegyzeteibe, és akadtak részletek, amelyeket fel is olvasott. A színészek ezt nevezik fél playback-nek. Napjában több előadást tartanak, ezért takarékosságból nem visznek magukkal zenekart. Az előre fölvett zenére énekelnek, néha csak tátognak. A nemzetközi összejövetelen Orbán magyarul beszélt ugyan, de tekintettel kellett lennie az érintkezés világnyelvére is. Megválogatta a szavait. Így magyarázta el például a győzelem receptjét: „A magyar lecke az, hogy nincs csodafegyver. Csak meló van.”

Vajon a melót hogyan fordították angolra a tolmácsok? A szónok megszólalásából kiéreztem a munka rokon értelmű szavait, a gürcölést és a vesződséget is. Az angolban talán a gig felel meg nekik. Bár szobatársam az egyetemi kollégiumból, aki épp most állított össze egy angol-magyar történelmi szakszótárt, arra figyelmeztetett, hogy az amerikaiak lazábbak az angoloknál. Náluk a job is melót jelent. Feltűnt a progresszív szó gyakori használata is, a félórás előadásban tizenötször hangzott el.

Orbán a magyar viszonyokat kevésbé ismerő vendégek kedvéért egybemarkolta az ellenfeleit, és a progresszívek kifejezéssel illette őket. A kormánypárti sajtóban a progresszív már nem a haladót, élenjárót, fejlődőt jelenti. Miniszterelnökünk mintha a kommunistákat, a szocialistákat, a liberálisokat, a neomarxistákat címkézné vele. Meg ama konzervatívokat is, akik kiábrándultak a hatalomgyakorlásából. Lehetséges, hogy azért használta oly gyakran e szót, mert a vendégek előtt nem akarta a kelleténél többször részletezni, amit mi már megszoktunk?

Azt, hogy mindenkit az ellenségének tekint, aki nem az ő nótáját fújja.       

Tíz mondat Orbán Viktortól (Hír TV, 2022. május 19.)

/A szocialista diktatúráról/ Politikai korrektség, orwelli újbeszél, állam által irányított nyilvánosság, a magántulajdon kisajátítása és a jobboldaliak megbélyegzése.

Győzni csak úgy lehet, ha nem fogadjuk el a mások által kínált megoldásokat és utat.

A média megléte szükséges, de nem elégséges feltétele a győzelemnek.

A baloldali vélemény csak azért tűnik többséginek, mert a média segít nekik felerősíteni a hangjukat.

Már azelőtt nyilvánosságra hozzuk, mire készül a baloldal, még mielőtt megtennék.

Meg kell találni azt a néhány kérdést, amiben a baloldal teljesen elszakadt a valóságtól, és be kell mutatni, de úgy, hogy ne csak a tojásfejűek értsék.

/A hozzá húzók belső egységéről/ Ha a politikában boldogulni akarunk, soha ne azt nézzük, miben nem értünk egyet a másikkal, hanem azt keressük, hogy hol vannak a közös pontok.

Igaz, hogy a spin doctor egy hasznos állatfajta, de megérteni a problémát nekünk, politikacsinálóknak kell.

Minden héten kijelölök egy napot, amit csak olvasásra fordítok.

A magyar lecke az, hogy nincs csodafegyver. Csak meló van.