A legutóbbi napokban Márki-Zay Péter gyurcsányozott, Lengyel László hornozott, Molnár Gyula dékázott, Kunhalmi Ágnes kicsinyeskedett, Tamás Gáspár Miklós pedig matyizott. Lefülelt mondatok.

A vereség is lehet nyereség. (Gelencsér Ferenc, a Momentum újdonsült elnöke, ATV, május 30.)

Szövetségese Rogán miniszter úrnak vagyok, katonája csak Orbán Viktornak. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, Partizán, május 30.)

Holnap lesz 59 éves Orbán Viktor. Megette már a kenyerünk javát. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, május 30.)

Mindig lesz pincsikutya, aki falatkáért dörgölőzik. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, május 31.)

Orbán az olyan kis zúgolódásokat, mint a pedagógusoké, simán lenyomja. (Síklaki István szociálpszichológus, HírKlikk.hu, május 31.)

Nincs sikeres politikus sikeres politikai közösség nélkül. (Molnár Gyula volt szocialista politikus, a DK újdonsült tagja, Facebook.com, május 31.)

Az első ravaszdi populista. (Lengyel László publicista Horn Gyuláról, Népszava, május 31.)

Az egymás nyakába álló törpepártokból nehezen áll össze a győzelem. (Kele János Momentum-politikus, HírKlikk.hu, június 1.)

Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, június 2.)

Nagy Márton megszorításügyi miniszter - a gazdaságfejlesztés egyelőre elnapolva. (László Géza közgazdász, Magyar Narancs, június 2.)

Megint a béremelésünk kapcsán fogyott el a pénz. (Nagy Erzsébet szakszervezeti aktivista pedagógus, ATV, június 2.)

Egy tanár háromévnyi fizetéséért nézi meg az időt. (Tóta W. Árpád publicista Parragh László Rolexéről, hvg.hu, június 2.)

Itt minden titok. (Reichert János publicista, Magyar Hang, június 3.)

Én úgy látom, mondom keserűen, hogy megint a legnagyobb kicsi szerepére törnek páran. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus az ellenzéki pártokról, HírKlikk.hu, június 3.)

Gyurcsány Ferenc például már az elején beárazta a bukást. (Márki Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Válaszonline.hu, június 3.)

A nagy semmiért bizarr hatalmi harcot folytató Hüvelyk Matyik. (Tamás Gáspár Miklós filozófus az ellenzéki pártvezetőkről, Mérce.hu, június 4.)

A magyar lónak nincs háta, amin meg lehetne maradni, csak két oldala. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, június 4.)

A riportjait megőrzi az utókor, a regényeit megeszi az enyészet. (Belénessy Csaba újságíró Moldova Györgyről, Facebook.com, június 4.)

Volt valaki. (Friss Róbert újságíró Moldova Györgyről, Népszava Online, június 4.)

Mindenkihez volt egy rossz szava. (Závecz Tibor szociológus Parragh Lászlóról, ATV, június 4.)

Letérdepeltettük a világ egyik legjobb futballválogatottját. (Rajcsányi Gellért újságíró a magyar-angolról, Mandiner.hu, június 5.)

Okom van rá, hogy nem írok nekrológot Moldováról. Holtában azzal adtam meg neki a tiszteletet, hogy tegnap kiválasztottam a tíz legjobb mondatát, amelyet harminc év alatt gyűjtöttem össze a sajtóból. Most pedig olvasom azokat a fránya nekrológokat, és az a benyomásom, hogy akik sebtében igyekeznek értelmezni az életművét, nem képesek vele mit kezdeni. Egyetlen olyan szöveget találtam, amelynek szerzője a maga ellentmondásosságában érzékelte a Moldova-jelenséget. A legidősebb tanítványom, aki hamarosan 54 éves lesz.

Már diplomás és családos emberként jelentkezett a szegedi egyetem fővárosba kihelyezett tagozatára, a szomszédos kerületből járt át a kispesti iskolába. Emlékszem a padlizsán színű télikabátjára, és arra, hogy nagyon újságíró akart lenni. Tudatossága kiemelte az amúgy rokonszenves, de motiválatlan élsportolók és manökenek közül, akiknek sok szabadidejük volt, és pénzük is a borsos tandíjra. Majd amikor Bölcs István, a 168 Óra egyik alapítója - aki pályakezdő tanár korában filmesztétikára tanított a Városi moziban Kecskeméten - azt firtatta, nincs-e olyan tanítványom, akit elindíthatnának a pályán, az „öregfiút” ajánlottam.

Befutott, megdolgozott érte. Alapember lett a hetilap szerkesztőségében, majd az egyik digitális újságnál az úgynevezett nagyinterjúk mesterévé nőtte ki magát. Ha könyve jelenik meg, elhoz egy dedikált példányt. Ha pedig újabb interjúja, akkor kommentár nélkül küldöm át neki világhálón azokat a mondatokat, amelyek besorolhatóak a mintegy háromezer szállóigényi gyűjteményembe. Most már elég sok van belőlük, legidősebb tanítványom ugyanis ama zsurnaliszták közé tartozik, akik nem elrontják, hanem megjavítják a beszélgetőpartnerek nyilvánosságnak szánt gondolatait.

Tudom róla, hogy Moldova György a példaképe. Ezzel magyarázható, hogy nem nekrológot írt, inkább bőven idézett a vele készített interjúkból. Az általa kiemelt mondatokból választottam a bejegyzés után olvasható tízet. Hitelesebben adják vissza a Moldova-jelenséget, mintha egy nekrológ-író sebtében ömlengene a tegnap elhunyt íróról. Az egyik idézet nem nagy dobás, mégis szíven ütött. Így hangzik: „Írni nem lehet ímmel-ámmal.” Médiatanárként abban reménykedem, hogy az idéző nemcsak Moldovától tanulta ezt, hanem egy kicsit tőlem is.

Tíz mondat Moldova Györgytől Nagy József nagyinterjúiban

Isten nevét hol kis kezdőbetűvel írom, hol naggyal.

Az okos zsidók az MTK-nak drukkolnak, a hülye zsidók, a magamfajták meg a Vasasnak.

Kádár szelleme már most erősödik, különösen a kocsmákban, egyenes arányban a féldecik számával.

Látom ezt a mostani rezsimet, és tán láthatom még a bukását is.

/A riportozásról/ Nem lehet mindig regényt, szépprózát írni, töltődni kell.

Írni nem lehet ímmel-ámmal.

Nekem a betű alakja is számít.

Eladtak úgy 14 millió példányt a könyveimből.

Arra számítok, hogy jár majd némi felhajtással a halálom, és az mindig segíti az eladást.

A halálom, úgy képzelem, apróhirdetés formájában jelenik meg a sajtóban: Használt férfiruhák középméretben eladók, özvegy Moldova Györgyné.

Ha jól írtam, a dolgok mögül elkopik az évszám. (Zalai Hírlap, 1991. április 6.)

Én nem írok sokat, csak mindig. (Sport7, 1995. június 10.)

Az egyetlen jó tulajdonságom, hogy megértem, amit elmagyaráznak. (Népszava, 1996. december 2.)

Nekem csak egyszer kell tudomásul venni a világ reménytelenségét, az optimistáknak meg naponta. (Napló, 2000. november 18.)

Nálunk előbb akasztanak, aztán jön a tárgyalás, és végül nyomozni kezdenek. (Magyar Hírlap, 2002. április 8.)

Egy pártba nem egyszer kell belépni, hanem naponta. (Magyar Hírlap, 2005. március 19.)

Az íróasztal munkát keres magának. (Népszava, 2011. szeptember 17.)

Kádár megítélése poharanként változik. (ATV, 2012. december 2.)

A politikát akkor kell csinálni, amikor nem lehet. (Népszava, 2015. augusztus 7.)

Keveseket sok ideig, sokakat kevés ideig lehet becsapni. (ATV, 2018. december 13.)

Még mindig foglalkoztat egy gondolat, amely két napja hangzott el. Egy szakmai tanácskozáson Pikó András józsefvárosi polgármester összefoglalta az országgyűlési választás médiapolitikai tanulságait, és ezt mondta: „Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz.”

Alternatív nyilvánosságon a jelző jelentése folytán a másik (a kormánypárti sajtótól gyökeresen eltérő) nyilvánosságot értette. „Ellen-pársajtónak” pedig az ellenzéki pártok befolyási övezetében lévő médiumokat nevezte, amelyeknek a gyakorlata nem tér el gyökeresen a kormánypártiakétól. Mielőtt azonban értelmezném találó kifejezését, néhány sor a baloldali klasszikusokról. Marx a XIX. század 40-es éveiben újságíróként megsínylette a tőke szolgálatába állt német sajtót. Lenin néhány évtizeddel később, szintén újságíróként (plusz szerkesztőként) harci eszközzé változtatta a tőke ellen küzdő pártsajtót.

Az alkalmazhatóság szempontjából mindegy, vajon rokonszenves-e a véleményük. A lényeg az, hogy Engels felfogása figyelemre méltóbb. A XIX. század utolsó évtizedében azt fejtegette, hogy Angliából nem akarja eldönteni, mi volna jó a német szociáldemokratáknak. De ha végre bekerültek a Parlamentbe, és több millió szavazójuk miatt nem érzik magukat szektának, akkor nem arra kéne törekedniük, hogy felvásárolják a velük rokonszenvező, de őket is meg-megcsipkedő magánújságokat. Jobban járnak, ha elviselik az értelmiségi kritikát, önmagukkal ellentétben ugyanis a független újságírók kívülről látják őket.

Okfejtésében nem az az érdekes, hogy a felvázolt helyzet mennyire hasonlít a XXI. századi magyar ellenzék helyzetére. Az érvelés attól válik izgalmassá, hogy August Bebel, a német szociáldemokraták vezetője tanácsot kért Engelstől. Vajon a baloldali politikusaink leveleznek-e, mondjuk, a Kanári-szigeteken élő Tóbiás Józseffel, és az MSZP hajdani elnöke szokott-e tanácsot adni nekik? Azt tudom, hogy a pártsajtó kérdésében sosem fordultak a témakör ismerőihez. E bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy milyen álláspontokat képviselnek. Az ellenzéki pártok gyakorlata pedig az, hogy anyagi erőforrásaikat szinte kizárólag a saját orgánumaikra költötték.

Már nem nevezhetőek újságnak a szó szagolható és lapozható értelmében, hisz’ többnyire a digitális térben helyezkednek el. Nélkülözik azonban a kritikát, amellyel megóvhatnák a pártvezetőket az újabb melléfogásoktól. Pikó András szigorú megfogalmazása tehát indokolt.           

Tíz mondat a pártsajtóról

Ahogy a Fidesznek van pártsajtója, úgy nem lehet eleve lemondani róla. (Bodor Pál közíró, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének volt elnöke, Klubháló.hu, 2005. június 16.)

A fideszes médiabirodalmat úgy lehetett volna ellensúlyozni, ha hasonlót építenek fel vele szemben - csakhogy az efféle hatalmi ügyködés merőben ellentétes a liberális, de a demokratikus értékrenddel is. (Debreczeni József közíró, Népszava, 2010. december 24.)

Nem az a cél, hogy saját média teremtésével felépítsük a Hír TV balliberális ellenpontját. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, Facebook.com, 2011. július 16.)

Én mindig elleneztem, hogy a bal olyan médiabirodalmat építsen ki, mint a jobb. (Földes György történész, a Szabad Sajtó Alapítvány lemondásra készülő elnöke, FN24.hu, 2011. december 2.)

Nem célunk pártlapot csinálni a Népszabadságból. (Kránitz László szocialista politikus, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke, eMasa.hu, 2012. szeptember 13.)

Az MSZP-nek soha nem lesz százmilliárd forintja, hogy olyan médiabirodalmat építsen, tartson fenn, mint a Fidesz. (Szanyi Tibor szocialista politikus, hvg,hu, 2013. március 8.)

Nem tartom tisztességesnek, okos dolognak sem, hogy a média pártosodik, mert a médiának nem ez a szerepe. A média fő feladata, hogy legyen független, tartson tükröt a társadalom elé. (Magyar György ügyvéd, Népszava, 2015. április 2.)

Az lenne a jó, ha minden pártnak lenne lapja. (Ungár Péter LMP-politikus, Index.hu, 2018. június 11.)

Ha valaki pártmédiát szeretne, akkor azt föl kell építeni. (Szabó Szabolcs független  országgyűlési képviselő, 444.hu, 2022. április 7.)

Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt műsorvezetője, Facebook.com, 2022. június 2.)

Bächer Iván után újabb umlautos ember tűnt fel a közéletben. A kitűnő tárcaíró néhány éve halt meg, és azóta elfelejtettem, vajon a kétpontos a betűt miként lehet a számítógép képernyőjére varázsolni. Tegnap azonban a Teremtsük meg az alternatív nyilvánosságot! című konferencián vettem részt, amelynek legérdekesebb okfejtését Bolváriné Gärtner Anikótól hallottam. Ma már tudom, hogy altgr+a-val kell írni a lánykori vezetéknevét. Érdemes újra megtanulni.

 A Kalocsáról érkezett civil aktivista azt fejtegette a Magyar Újságírók Országos Szövetségében, hogy ha meg akarjuk érteni a vidéki nyilvánosság mibenlétét, a kisvárosban ugyanazt a néhány véleményformálót érdemes megismerni. Ők működtetik a szabadság kis köreit, a civil egyesületeket. Ők alapítják a digitális hírlapot is, amely közli ama információkat, amelyeket a polgármester nyilvánossága elhallgat. Ők azok tehát, akik a szűkebb pátria jövőjét másként képzelik el. Az alternatív (a másik) nyilvánosság helyi letéteményeseit ki sem kerülheti, aki országos hálózatot akar létrehozni. A háromórás beszélgetést az alternatív nyilvánosság fílingje lengte át.

Az április 3-i választás tapasztalatait összefoglaló tanácskozáson e jelzős szókapcsolat lett a továbblépés záloga. Hann Endre közvélemény-kutató szociológus kimutatta, hogy a mintegy 8 millió választópolgár közül minden ötödik látta a Nyomtass Te is! nevű hírlapot. A civil kezdeményezés a kampány utolsó hetében 1,3 millió példányban landolt kétezer kistelepülés postaládáiban. Aztán vagy a kukában kötött ki, vagy hatott a ház lakóira. A Medián-kutatás szerint ama 1,6 millió választó 9 százaléka, körülbelül 150 ezer ember mondta a kérdezőbiztosnak, hogy a rövid, infografikákkal tarkított hírek böngészése közben változott a véleménye, melyet korábban a kormánypárti sajtó befolyásolt.

A tanácskozás hangulatából az a következtetés vonható le, hogy amennyiben ennél több választópolgárt akarnak bekapcsolni az alternatív nyilvánosság vérkeringésébe, akkor nem kívülről kell megcélozni a postaláda nyílását. A házilag kinyomtatott példányok nagyobb hatást keltenek, ha a digitális újságot helyi véleményformálók nyomják a szomszédok kezébe. Ebben a munkában természetesen nem számíthatnak az ellenérdekelt kormányzatra és önkormányzatra. Nem annyira természetes, de a választási kampányban bebizonyosodott, hogy az ellenzéki pártokra se számíthatnak. Mert - idézem az egyik előadót - „nem fűződik érdekük a független nyilvánossághoz”.       

Tíz mondat az alternatív nyilvánosságról (MÚOSZ, 2022. június 2.)

Nálunk nem információhiány van, hanem elérési probléma. (Polyák Gábor médiajogász)

A falusi választó nem információhiányban szenved, hanem az aktív szolidaritás hiányában. (Pikó András józsefvárosi polgármester)

A független oldal eszközrendszere gyengécske. (L. László János újságíró, a Nyomtass Te is! főszerkesztője)

A független szerkesztőségek bevonultak a fizetős fal mögé. (Haraszti Miklós médiapolitikus)

A független sajtó őrzi a különállás jogát. (Haraszti Miklós médiapolitikus)

A pártoknak nem fűződik érdekük a független nyilvánossághoz. (Hardy Mihály újságíró, a Klubrádió főszerkesztője)

Az ellen-pártsajtó nem tartozik az alternatív nyilvánossághoz. (Pikó András újságíró, a Klubrádió volt műsorvezetője)

A legtöbb polgármester a saját képét szereti látni a médiában. (Hardy Mihály újságíró)

Minden polgármester szereti a sajtóját. (Pikó András józsefvárosi polgármester)

Támogatás lényegében csak külföldről jöhet. (Urbán Ágnes közgazdász, médiakutató)

Sokan elemezték az ellenzéki vereséget, köztük Bruck András író is. Ha kötetben jelennek meg a publicisztikái, kirajzolódik belőlük az Orbán-korszak hangulata. A választás után így fogalmazott: „Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie.”

A Nyomtass te is! mozgalom szórólapjára utalt. Vajon lebecsüli L. László János kezdeményezését? Vagy úgy is lehet érteni, hogy nincs baja az egyszerű szavakkal megírt és házilag nyomtatott hetilappal, hiányolja azonban az ellenzéki pártok kreativitását? Vajon ott lesz-e ma délután kettő és négy között a MÚOSZ székházában, a nyilvánosság helyzetéről szervezett konferencián? Addig is megpróbálom elmagyarázni, hogy miről van szó.

2017 végén vita robbant ki a Facebookon. A kezdeményező szerint röplapra volna szükség, hogy a vidéki Magyarország is értesülhessen egy botrányról, amelyet a kormánypárti sajtó elhallgatott. Az egyik hozzászóló szerint A/4-es formátumú és 80 grammos papírra kéne nyomtatni a történetet. A másik beszállt volna a sokszorosításba, a harmadik csatlakozott volna hozzá. A negyedik szerint a röplap száll a levegőben, és ha egy háztetőről engedik el, szórólap lesz belőle. A kezdeményező úgy foglalta össze a vitát, hogy még a végén ők fogják megszervezni a szamizdatot.

Nem kellett megszervezni. A digitális asztaltársaság tagjai hajszálpontosan írták körül az akkor már több mint egy éve működő Nyomtass te is!-t. Az idő tájt az Európai Parlamentben egy magyar politikus volt az okosfalu-projekt gazdája. Az ellenzéki szórólap is a falvak népének készült, ezért javasoltam Szanyi Tibornak, hogy az Uniótól szerezzen pénzt. és hálából elnevezzük az anyagi gondokkal küszködő szórólapot szanyizdatnak. Úgy alakult a helyzet, hogy az ellenzéki pártvezetők sem adtak pénzt a Nyomtass te is!-nek, még a nevét sem tudták pontosan kimondani. Anyagi forrásaikból inkább a pártjukhoz közel álló portálokat támogatták.

A 106 választókörzet ellenzéki képviselőjelöltjei viszont rájöttek, hogy a szórólap növeli az esélyeiket. A maguk szerény módján támogatták is a mintegy kétezer aktivistát, akiknek segítségével ezer kistelepülésre jutott el a hírlap. A mai tanácskozáson bizonyára kiderül, vajon milyen hatásfokkal. Az a benyomásom, hogy ha az ellenzéki pártok vezetői átcsoportosították volna az erőforrásaikat, akkor a Nyomtass te is! révén megakadályozhatták volna a kétharmados vereséget. 

Tíz mondat a Nyomtass te is!-ről

Gesztusnak szánom, hogy a Nyomtass te is! néhány példányának előállításával és terjesztésével hozzájáruljak e mozgalom remélt sikeréhez és az Orbán-rendszer még jobban remélt bukásához. (Balla D. Károly ungvári költő, BDK.blog, 2017. augusztus 27.)

L. László János olyan hírekből szerkeszt hetilapot, amelyek kimaradtak az MTI kínálatából. Fölteszi őket a világhálóra, és a vidéki aktivistáknak azt javasolja, hogy nyomtassák ki. Az ötletből a választási kampány közeledtével akár a legerőteljesebb ellenzéki média-akció bontakozhat ki. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2017. november 14.)

Már több mint ötven településen vagyunk jelen. (L. László János alapító-főszerkesztő, Átlátszó.hu, 2018. február 20.)

Összesen 82 településről kaptunk visszajelzést, hogy rendszeresen vagy alkalomszerűen nyomtatják, szórják a lapjainkat. (L. László János főszerkesztő, Magyar Hang, 2018. szeptember 14.)

Napjaink szamizdat kiadványa. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Hang.hu, 2021. november 5.)

Házhoz vitt valóság. (Doros Judit újságíró, Népszava Online, 2021. noevmber 16.)

Nyomtass magad! mozgalom (Vadai Ágnes DK-politikus, ATV, 2022. január 20.)

Egy A/4-es papírlapra nyomtatott információmorzsa-gyűjtemény is képes a vélemények megváltoztatására, ha rendszeresen eljut hozzájuk. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, 2022. február 7.)

A szervezetnek már kétezer önkéntese van. (Siposhegyi Zoltán újságíró, Euronews.com, 2022. február 12.)

Legyen vége annak a tűrhetetlen helyzetnek, hogy az ellenzéknek egy A4-es, házilag nyomtatott papíron kell vidéken a híreket terjesztenie. (Bruck András író, Facebook.com, 2022. április 12.)

Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a múlt hét közepén kiverte a biztosítékot. Egy interjúban eltakarította a kormányzat útjából a pedagógusokat. Sorai olvashatóak a bejegyzésem utáni összeállításban. Provokatív megjegyzése mellett eltörpült egy elszólás, amely három nappal korábban hangzott el a Parlamentben.

A tíztagúra csökkent szocialista képviselőcsoport nevében napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus. Az MSZP társelnöke kifejtette, hogy a közelgő pedagógusnapra a kormány igazán meglephetné a nemzet napszámosait. Szó, sőt betű szerint idézem a szavait: „Tekintettel a Covid-időszak alatt is végzett emberfeletti munkájukra a pedagógusoknak, kapjanak az idén, június 5-én egységesen minden iskolában és minden pedagógus 100-100 ezer forint Erzsébet-utalványt.”

Az ötperces hozzászólásra Rétvári Bence, az immár közoktatásért is felelős belügyminisztérium parlamenti államtitkára felelt. A honanyának felrótta, hogy amikor még az ő pártja kormányzott, rosszul kezelte a nemzet napszámosait. Hasonló terjedelmű viszonválaszából azonban kimaradt, hogy Kunhalmi Ágnes azt az utalványt javasolta, amelyet már 2019 januárjában megszüntetett az Orbán-kormány, bár 2019 utolsó napjáig még átválthattuk különböző árucikkekre és szolgáltatásokra.

A szocialista politikus a május 23-án elhangzott szöveget aznap délután 13.34-kor hanggal és képpel tette föl a fészbukos üzenőfalára. 29-en szóltak hozzá, közülük az egyik kommentelő azt firtatta, vajon van-e még Erzsébet-utalvány. Öten pedig figyelmeztették az oktatáspolitikus pártelnököt, hogy tévedésben leledzik. Amit utána kapott a kormánypárti sajtótól, azt tapintatból nem idézem. Inkább arról tűnődöm, hogy az MSZP honlapja miért szőtte bele társelnöke mondandójába az Erzsébet-utalványt anélkül, hogy a pontatlanságra felhívta volna a figyelmet. Majd egy hét múlva, május 30-án Kunhalmi Ágnes miért ismételte meg úgy a 100 ezer forintos javaslatát, hogy „kifelejtette” belőle azt a fránya utalványt.

Kétségkívül megfontolandó a javaslata, mégsem ártott volna az erzsébetezésért elnézést kérni. Szerkesztőként és médiatanárként megtanultam, hogy a két legnyilvánosabb szakma művelői, az újságírók és a politikusok majd’ minden tévedésüket nyilvánosan követik el. Paradox (önmagának látszólag ellentmondó) módon növeli azonban a tekintélyüket, ha elismerik a tévedésüket.

Tíz mondat a pedagógusokról

Bokros Lajos sajnos nem azt mondta, hogy fogy a nemzet és kevés a gyerek, hanem hogy túl sok a pedagógus. (Géczi József szegedi politológus, szocialista politikus, Népszabadság, 1996. április 19.)

A nemzet napszámosainak mégsem napszámos-bért kellene fizetni. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Somogyi Hírlap, 2002. február 13.)

Amikor bekerült a költségvetésbe a pedagógus-életpálya fedezet, örömömben megrendülten elsírtam magam. (Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár az emberi erőforrás minisztériumban, Magyar Nemzet, 2012. július 14.)

Jó lenne tisztán látni, hogy Hoffmann meséi után ránk köszöntő valóságban hány pedagógusra is lesz szükség. (R. Tóth Gábor szegedi újságíró, Délmagyarország, 2012. szeptember 8.)

A pedagógusok sztrájkot fontolgatnak, mert a mézesmadzagról hirtelen eltűnt a méz. (Fábry Béla tanár, szocialista oktatáspolitikus, Népszabadság, 2012. december 14.)

Győrben utoljára tizenkét éve, iskolabezárások miatt tüntettek pedagógusok. (Jákli Katalin tanár, szakszervezeti aktivista, Kisalföld, 2016. február 4.)

Reménykeltő a pedagógusok mozgalma, mert vidékről indult, és egyre szélesebb a bázisa. (Ferge Zsuzsa szociológus, Hetek, 2016. február 12.)

A pedagógusok idegileg ki vannak purcanva. (Kunhalmi Ágnes szocialista oktatáspolitikus, ATV, 2016. december 7.)

/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 26.)

Orbán az olyan kis zúgolódásokat, mint a pedagógusoké, simán lenyomja. (Síklaki István szociálpszichológus, HírKlikk.hu, 2022. május 31.)

Olvasom, hogy a ferencvárosi médiacentrum ügyvezetője elbocsátotta az önkormányzati magazin főszerkesztőjét. Egy országos hírű újságírót, aki annak idején megalapította a Magyar Narancsot. Öt napig nem volt a munkahelyén, és nem kért szabadságot. A munkajogi vita sokáig tart, annyi azonban már most is valószínűsíthető, hogy az ügyvezető értesítette döntéséről a polgármestert.

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármesterről eszembe jut, hogy 2019 októberében, a megválasztása után közölte: nem tart igényt az önkormányzati újság előzetes átnézésére. Kijelentése vitát váltott ki az ATV 2019. november 28-i vitaműsorában. Barabás Richárd újbudai alpolgármester, mellesleg a Párbeszéd nevű ellenzéki párt szóvivője kifejtette, hogy az „Önkormányzatban azért van valaki a kabinetben, aki át szokta nézni, vagy a kabinetfőnök, vagy a kommunikációs felelős.” A Demokratikus Koalíció szintén meghívott politikusa, Arató Gergely közbeszólt, hogy mentse a menthetőt: „Nem beszél bele a kabinetfőnök az újság szerkesztésébe.”

Csakhogy az újbudai polgármester nem hagyta magát: „Nem azt mondtam, hogy belenéz, hanem hogy elolvassa, mi fog kimenni. Az meg egy felelős vezetői kérdés.” Okfejtése azért nem lepett meg, mert már ismertem a hódmezővásárhelyi polgármester, Márki-Zay Péter álláspontját. A Vásárhelyi Valóság című önkormányzati lapról ezt mondta a Klubrádió 2019. november 14-i műsorában: „A felelős kiadó természetesen én vagyok.” Aligha tudta, hogy az önkormányzati törvény szerint választott tisztsége összeférhetetlen az önkényesen vállalt tisztségével. Büntetésre számíthatott volna, akár még a polgármesterségből is felfüggeszthették volna. De kormánypárti ellenfelei nem éltek a lehetőséggel. Akkor ugyanis számtalan polgármesterükről kellett volna hasonló okból lemondaniuk.

Azóta Barabás Richárd nem gyakorolt önkritikát, legalábbis nyilvánosan nem, Remélem, hogy alpolgármesterként nem ő felel Újbudán az önkormányzati sajtóért. Márki-Zay Pétert nyilván figyelmeztették, hogy sebezhető, ezért már nem az ő neve olvasható az önkormányzati lap impresszumában. Baranyi Krisztina pedig talán nem a túlzott önállóskodás miatt vált meg az önkormányzati magazin főszerkesztőjétől. Az említett ellenzéki politikusok olyan médiaszemlélettel vették át a helyi hatalmat, amely 2022. április 3-án azt eredményezte, hogy a választópolgárok beárazták a nyilvánosságról alkotott felfogásukat is. Még ott is visszaestek, ahol megtarthatták a hatalmat. 

Tíz mondat az ellenzéki nyilvánosságról

Az ellenzéki városokból kiindulva réseket lehet ütni a vidéki Magyarországot beborító propagandahálón. (Majtényi László alkotmányjogász, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke, Facebook.com, 2019. október 14.)

A helyi médiában is meg kell jelennie a kritikának, ha bármit rosszul csinálunk, velünk szemben is. (Csőzik László érdi polgármester, Magyar Narancs, 2019. november 21.)

Ellenzéki lapok ellenzéki politikusok ellen indítanak lejárató akciókat. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2019. december 9.)

Az egy oldalára jutó polgármester-fotók száma változatlan. (Szegő Panni kiadói munkatárs az Erzsébetváros című önkormányzati lapról, Facebook.com, 2019. december 13.)

/”Elfogadja, hogy ez a lapszám nem kiegyensúlyozott?”/ El. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Facebook.com, 2019. december 17.)

Egyelőre megmaradt az a rendszer, hogy a helyi televízió, rádió, online média a polgármester hangerősítője. (Majtényi László alkotmányjogász az ellenzéki irányítású városok nyilvánosságáról, 168 Óra, 2020. november 6.)

Pártatlanná tettük a városi médiát. (Péterffy Attila pécsi polgármester, SzabadPécs, hu, 2021. június 25.)

/A hódmezővásárhelyi nyilvánosságról/ Ha ők engem gyaláznak, erről a mi médiánk is beszámol. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Transindex.ro, 2021. október 24.)

Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)   

A politikai kockázat növekedésével az egyesült ellenzék egyre inkább elzárkózott a szabad sajtó elől. (Juhász Vanessza politológus, Mérce.hu, 2022. május 22.)

Mielőtt a magyar nemzet sorsa szempontjából korántsem mellékes témára térnék, némi adalék az ülő alkalmatosságról. Német (osztrák) közvetítéssel jutott el hozzánk, és a Schemel szót ellágyítottuk, hogy kimondhassuk. Gál Adél pedig így határozta meg a hokedlinek, kisszéknek, lábszéknek, ülőkének is nevezhető bútordarabot: „A nagyon alacsony, támla nélküli széket nevezik sámlinak.” (Kárpátalja.ma, 2021. szeptember 9.)

Politikai hírnévre 1958 nyarán tett szert. Az Egyesült Államok atlétái a sportdiplomácia jegyében látogattak a nemzetközi szervezetekben számtalanszor pellengérre állított magyar kormány székhelyére. A budapesti Népstadionban rendezett versenyre a Magyar Televízió elkért a Magyar Rádiótól egy Vitray Tamás nevű újságírót, aki beszélt angolul. Arra azonban nem számított, hogy az újdonsült tévériporter mikrofonvégre kapja Rafer Johnson tízpróbázót. Végül is kerítettek egy tornazsámolyt, erre állt a 162 centis újságíró, hogy mikrofonját a 198 centis atléta orra alá dughassa. S mert a sámli szóval jelezte faramuci helyzetét, gyerekként egy sámlin ülve jegyeztem meg a nevét (több tízezer nézővel együtt).   

A rendszerváltás óta a sámli lett a közélet egyik kedvelt hasonlata. A politikusok és az újságírók számára a társadalmi méretkülönbség jelképe. A mögöttünk hagyott választási kampányban úgy emlegettem a Médianaplóban. hogy miniszterelnökünk erre lépett föl, ha a vidéki Magyarországon beszélt a köré gyűlteknek. Ebből azonban nem föltétlenül következik, hogy legendás Volkswagen mikrobuszában lapult egy szolgálati sámli. Azóta láttam ugyanis róla egy fényképet, amint ütött-kopott tornazsámolyon álldogál. A bejegyzésem utáni összeállításban pedig olvasható, hogy köszönetet mondott egy Margit néninek a tőle kölcsönzött sámliért.

A sámli-ügyet mégse hegyezném ki Orbán Viktorra. Láttam olyan fotót is, amelyen a szocialisták hajdani miniszterelnök-jelöltje, Botka László magaslik ki a tömegből. De nem a 197 centis termete miatt. Kevesen mentek el a kampánygyűlésére, és a protokoll-fényképész akkor készíthetett tömeg képzetét keltő felvételt a városháza erkélyéről, ha a szervezők kerítenek neki egy támla nélküli székecskét. Felülről amúgy sem látszik, hogy tornazsámolyon vagy hokedlin állt-e. Ahogy elnézem, nemrégiben megválasztott államfőnk viszont ragaszkodik a sámlihoz. Novák Katalinnak fontos a háziasszonyi imázs, ezért cégére alighanem a konyhaasztal alá tolható ülőke-állóka lesz.            

Tíz mondat a sámliról

Nem én nőttem meg az előző beszélgetés óta, hanem sámlin állok Rafer Johnson mellett. (Vitray Tamás pályakezdő riporter, Magyar Televízió, 1958. augusztus 5.)

A bársonyszék lényege, műszaki alaprajza azonos a hokedliével. (Bodor Pál író, A Hírlap, 1994. július 9.)

A szocialisták egyre több pozíciót akarnak. Már nemcsak a székek, de a sámlik is kellenek nekik. (Várhegyi Attila Fidesz-politikus, Demokrata, 1996. augusztus 29.)

Ebben a kerületben egy baloldalinak tűnő sámli is nyert volna. (Máté T. Gyula újságíró Angyalföldről, Magyar Hírlap, 2010. november 10.)

Sámli nem készül így, ahogy ez az alkotmány. (Kolláth György alkotmányjogász az Alaptörvényről, Népszava, 2011. március 24.)

Orbán sámlinak használta Nagy Imre koporsóját. (Lukács Zoltán szocialista politikus, Facebook.com, 2012. október 23.)

Eddig ott volt a kötél a nyakunkon, most ki is rúgták alólunk a sámlit. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester a pénzelvonásról, 444.hu, 2021. február 25.)

Fölszántotta az országot. Vitte magával a sámlit, hogy a tömeg közepén legyen, és az emberek ne csak hallják, hanem lássák is. (Zöldi László újságíró Orbán Viktorról, Blog.hu, 2022. április 2.)

Köszönöm Margit néninek, hogy kölcsönadta. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2022. április 4.)

Leülök a sámlira. (Novák Katalin köztársasági elnök, Hír TV, 2022. május 14.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor nem viccelt, G. Fodor Gábor huxitozott, Parragh László tanítgatott, Márki-Zay Péter az övéivel viaskodott, Haraszti Miklós gyurcsányozott, Nagy Bandó András pedig őszödözött. Lefülelt mondatok.

A sokadik kétharmad gőgössé tette a hatalmat. (Gréczy Zsolt DK-politikus, ATV, május 23.)

A rendőrviccek kora lejárt. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, május 24.)

Köszönöm, hogy sírhattam önökkel együtt. (Bojár Gábor informatikus vállalkozó a műsorvezetőhöz, Klubrádió, május 24.)

Éppen olyanok intézik ellenem a legaljasabb támadásokat, akiket eddig harcostársaimnak hittem. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Facebook.com, május 24.)

A DK és a Momentum egymás farkát méregeti. (Komjáthi Imre szocialista politikus, Facebook.com, május 25.)

A DK szereti abuzálni a nála kisebbeket. (Trencséni Dávid újságíró, ATV, május 25.)

Csőre töltött seprűvel hadonásztok. (Sinkovics Gábor újságíró a „mélymagyarokhoz”, Szeged.hu, május 25.)

Mostantól ne mondjuk meg senkinek, hogy magyarok vagyunk, mert ez már akkora szégyen, hogy ezt elhordozni nem lehet. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, május 25.)

Ha nem mindenki érdekét veszik figyelembe, akkor miért lenne érdeke mindenkinek részt venni benne? (G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója az Európai Unióról, 888.hu, május 25.)

A humor az egyetlen gyógyszer, amelynek nincs mellékhatása. (Szacsvay László színész, Klubrádió, május 25.)

Legszívesebben küldenénk nekik még fegyvert, lőszert, nehogy félmunkát végezzenek egymással. (Pilhál Tamás újságíró a DK-Momentum cicaharcról, Magyar Nemzet Online, május 26.)

A különadó sebtapasz. (Bedő Dávid Momentum-politikus, ATV, május 26.)

A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről, Népszava, május 26.)

Együtt erő vagyunk, szerteszét a marxista farkasok vacsorája leszünk. (Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója, a KESMA-kuratórium elnöke, Magyar Nemzet Online, május 27.)

Pártunk és kormányunk szépen, sorban mindazokat a lépéseket megteszi, amelyek miatt a szocializmus elbukott. (Szűcs Róbert Gábor diplomata, Facebook.com, május 27.)

Igazi célja a volt pártja legyőzése. (Haraszti Miklós liberális politikus Gyurcsány Ferencről, HírKlikk.hu, május 27.)

Ez a választás nem most bukott el, hanem Őszödön. (Nagy Bandó András humorista, Magyar Hang, május 27.)

A hazai közvélemény éppen a legerőteljesebb megadóztatásokat bejelentő napon ismerhette meg a leggazdagabb száz nagyvállalkozó helyzetét. (Kéri László politológus, HírKlikk.hu, május 28.)

Nemzetet teremteni vagy letagadni hatalmi szóval nem lehet. (Markó Béla erdélyi író-politikus, Népszava, május 28.)

A politikusnak többnyire beszélnie kell, az írónak pedig írnia. (Székely Ervin erdélyi politikus, ÚjHét.com, május 29.)

Reméltem, hogy nem kell leírnom, hogy „hát akkor itt fogunk élni”, de nem tudom nem leírni. (Kiss Judit Ágnes író április 4-i naplójegyzetéből, Mozgó Világ, 2022/5.)