Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a múlt hét közepén kiverte a biztosítékot. Egy interjúban eltakarította a kormányzat útjából a pedagógusokat. Sorai olvashatóak a bejegyzésem utáni összeállításban. Provokatív megjegyzése mellett eltörpült egy elszólás, amely három nappal korábban hangzott el a Parlamentben.
A tíztagúra csökkent szocialista képviselőcsoport nevében napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Kunhalmi Ágnes oktatáspolitikus. Az MSZP társelnöke kifejtette, hogy a közelgő pedagógusnapra a kormány igazán meglephetné a nemzet napszámosait. Szó, sőt betű szerint idézem a szavait: „Tekintettel a Covid-időszak alatt is végzett emberfeletti munkájukra a pedagógusoknak, kapjanak az idén, június 5-én egységesen minden iskolában és minden pedagógus 100-100 ezer forint Erzsébet-utalványt.”
Az ötperces hozzászólásra Rétvári Bence, az immár közoktatásért is felelős belügyminisztérium parlamenti államtitkára felelt. A honanyának felrótta, hogy amikor még az ő pártja kormányzott, rosszul kezelte a nemzet napszámosait. Hasonló terjedelmű viszonválaszából azonban kimaradt, hogy Kunhalmi Ágnes azt az utalványt javasolta, amelyet már 2019 januárjában megszüntetett az Orbán-kormány, bár 2019 utolsó napjáig még átválthattuk különböző árucikkekre és szolgáltatásokra.
A szocialista politikus a május 23-án elhangzott szöveget aznap délután 13.34-kor hanggal és képpel tette föl a fészbukos üzenőfalára. 29-en szóltak hozzá, közülük az egyik kommentelő azt firtatta, vajon van-e még Erzsébet-utalvány. Öten pedig figyelmeztették az oktatáspolitikus pártelnököt, hogy tévedésben leledzik. Amit utána kapott a kormánypárti sajtótól, azt tapintatból nem idézem. Inkább arról tűnődöm, hogy az MSZP honlapja miért szőtte bele társelnöke mondandójába az Erzsébet-utalványt anélkül, hogy a pontatlanságra felhívta volna a figyelmet. Majd egy hét múlva, május 30-án Kunhalmi Ágnes miért ismételte meg úgy a 100 ezer forintos javaslatát, hogy „kifelejtette” belőle azt a fránya utalványt.
Kétségkívül megfontolandó a javaslata, mégsem ártott volna az erzsébetezésért elnézést kérni. Szerkesztőként és médiatanárként megtanultam, hogy a két legnyilvánosabb szakma művelői, az újságírók és a politikusok majd’ minden tévedésüket nyilvánosan követik el. Paradox (önmagának látszólag ellentmondó) módon növeli azonban a tekintélyüket, ha elismerik a tévedésüket.
Tíz mondat a pedagógusokról
Bokros Lajos sajnos nem azt mondta, hogy fogy a nemzet és kevés a gyerek, hanem hogy túl sok a pedagógus. (Géczi József szegedi politológus, szocialista politikus, Népszabadság, 1996. április 19.)
A nemzet napszámosainak mégsem napszámos-bért kellene fizetni. (Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, Somogyi Hírlap, 2002. február 13.)
Amikor bekerült a költségvetésbe a pedagógus-életpálya fedezet, örömömben megrendülten elsírtam magam. (Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár az emberi erőforrás minisztériumban, Magyar Nemzet, 2012. július 14.)
Jó lenne tisztán látni, hogy Hoffmann meséi után ránk köszöntő valóságban hány pedagógusra is lesz szükség. (R. Tóth Gábor szegedi újságíró, Délmagyarország, 2012. szeptember 8.)
A pedagógusok sztrájkot fontolgatnak, mert a mézesmadzagról hirtelen eltűnt a méz. (Fábry Béla tanár, szocialista oktatáspolitikus, Népszabadság, 2012. december 14.)
Győrben utoljára tizenkét éve, iskolabezárások miatt tüntettek pedagógusok. (Jákli Katalin tanár, szakszervezeti aktivista, Kisalföld, 2016. február 4.)
Reménykeltő a pedagógusok mozgalma, mert vidékről indult, és egyre szélesebb a bázisa. (Ferge Zsuzsa szociológus, Hetek, 2016. február 12.)
A pedagógusok idegileg ki vannak purcanva. (Kunhalmi Ágnes szocialista oktatáspolitikus, ATV, 2016. december 7.)
/A pedagógusok elmaradt fizetésemeléséről/ A tanároknak ott van a szabad nyár, délután négykor mehetnek haza. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Népszava, 2022. május 26.)
Orbán az olyan kis zúgolódásokat, mint a pedagógusoké, simán lenyomja. (Síklaki István szociálpszichológus, HírKlikk.hu, 2022. május 31.)
