Halálhíre azért nem rendített meg, mert túl volt a kilencvenen. Ő az a magyar állampolgár, aki a XXI. század második évtizedében politikai menedékjogot kapott Kanadában. 2012 tavaszán abban bizakodott, hogy egyszer hazatérhet. Nem részletezte, vajon végleg vagy látogatóba, de a kívánsága nem teljesült. A Médianapló négy korabeli bejegyzésével búcsúzom és tíz mondatot is idézek tőle. Béke soraira.
- szeptember 3.
Kedveli-e Kertész Ákos Gyurcsányt?
Ma hágott tetőfokra a botrány. A Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap is vezércikkben közösíti ki a magyar nemzetből és irodalomból. Az Amerikai Népszavában augusztus 29-én megjelent cikkre utalnak, amelyet olvastam ugyan, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.
Ákos Ady Endre és József Attila nyomdokain haladva ír egy bekezdésnyit a magyar nép alattvalói beidegződéséről. Azt a kifejezést használta, hogy "a magyar genetikusan alattvaló”. Kizárólag ezt idézik a kormánypárti médiában, követelvén, hogy az efféle hazaárulótól vonják vissza az állami kitüntetéseket. A cikkírók nem akarják észrevenni, hogy Kertész Ákos nem a magyar népet átkozta, hanem a szocialista politikusokat marasztalta el. Egész gondolatmenetét arra építi, hogy a szocialista vezetők elárulták az embereket, megszorító politikájukkal megágyaztak a Fidesz-kétharmadnak.
Tulajdonképpen nem is foglalkoznék az üggyel, amit inkább csak ürügynek tartok: amíg nem indul be a politikai szezon, nem árt egy kis hajcihőt csapni a baloldal körül. A pártos politikai kommunikációnak már csak olyan a természete, hogy a kevésbé olvasott, tengerentúli portál cikkéből kiválaszt egyetlen mozzanatot, és azt feltupírozza. Számíthat arra, hogy kevesen néznek utána az író teljes okfejtésének. Van azonban egy mozzanat, amely tűnődésre késztet.
Az Echo TV bájos bemondónője tegnap este azt olvasta föl, hogy Kertész Ákos „Gyurcsány Ferenc lelkes híve”. Ma pedig, a Magyar Hírlapban ezt fejtette ki Hankiss Ágnes: „Az a kör, amely az elmúlt években Gyurcsány Ferenc szűk körének volt tekinthető, húsz éve folytat rágalomhadjáratot.” Kertész Ákost Gyurcsány belső körébe sorolták. Pedig ha ismernék a publicisztikáját, tudhatnák, hogy a szocialista politikusok közül leginkább Gyurcsány Ferencet kárhoztatja.
Ezt írta róla a Népszavában: „Gyurcsány politikai kalandorkodása, vezéri ambíciója a legkárosabb jelenség a baloldalon.” Meg ezt: „Nem szocialista, de egykor úgy döntött, a Szocialista Párt alkalmas arra, hogy politikai karriert csináljon.” És ezt: „A pártra úgy tekintett, mint vállalatra, ami politikát gyárt és ad el a fogyasztónak.” És ezt is: „Megint le akarja nyúlni az MSZP-t, s ezzel könnyen a padlóra küldheti másodszor is.” Aki ezek után azt állítja Kertész Ákosról, hogy Gyurcsány-hívő, az egyéb gazságokra is képes.
- szeptember 6.
Hol él Kertész Ákos?
Olvasom a Népszabadságban Révész Sándor figyelemre méltó cikkét a Kertész Ákos körüli purparléról. Fölfedeztem benne érveket, amelyek elgondolkoztatnak. Például azt, hogy pontosan fogalmazott-e az Amerikai Népszavában. Az elemzés értelmes eszmecsere képzetét kelthetné, ha szerzője nemcsak a részre figyelne, hanem az egészre is.
Csakhogy arra a bekezdésre összpontosít, amelyet a jobboldali médiában nyakra-főre idéznek: az író-publicista genetikus okkal magyarázza, hogy a magyarság hajlamos az alattvalóságra. Amit Ákos genetikusnak vél, az nem más, mint az, hogy magyar nép legutóbbi ezer éve az alkalmazkodás jegyében telt el. A túlélésre kellett berendezkednie, és jobban járt, ha illeszkedett az éppen fennálló rendszerhez, mintha szembe fordult volna vele. Amikor ugyanis fellázadt, véres megtorlásban lett része. A jobboldali publicisták indítékát értem. Azért lovagolnak a „genetikus” jelzőn, mert kimutathatják belőle a magyargyűlöletet és a zsidó felsőbbrendűséget.
Nem értem viszont a baloldali publicistákat. Tudniuk kéne, hogy az Amerikai Népszava nem a legismertebb portál Magyarországon, ezért kötelességük volna közreadni, hogy az eredeti cikk nem a magyar népről szól, hanem a magyar baloldali politikusokról. Révész Sándor és a Népszabadság mentségére szóljon, hogy legalább foglalkoztak a kormánypárti sajtóban tudatosan félreértett cikkel. A Népszava viszont kerüli az állásfoglalást. Gyanítom, hogy azért tartózkodó, mert Ákos nemcsak az Orbán-rendszerhez alkalmazkodó baloldali politikusokat marasztalja el, hanem a velük együtt rezgő orgánumokat is.
Mellesleg tegnap este, a közszolgálati tévé híradójában a műsorvezető Alföldi Zoltán kitért „a magyar nemzet sorsát befolyásoló ügyre”. Azt olvasta föl a súgógépről, hogy „az Amerikában élő Kertész Ákos”. A szöveget nyilván írta neki egy funkcionális analfabéta, aki Ákost összetévesztette Bartus Lászlóval, az Amerikai Népszava New York-i főszerkesztőjével. Esetleg Kertész Imrével, aki nem él ugyan Amerikában, hanem csak itt, a közelben, Berlinben, de ő is Kertész, ő is zsidó, és néha szintén jellemzi a magyar néplelket.
A műsorvezető bakija már nem jobboldali csúsztatás, hanem két felkészületlen hírújságíró halmozott butasága. Remélem, szereztek egy mulatságos percet a Zuglóban élő Kertész Ákosnak.
- március 5.
Miért emigrált Kertész Ákos?
Kedves tanítványom, Hadas Bianka megszólított a Facebookon: fejtsem ki az álláspontomat Kertész Ákos emigrálásáról. Megszoktam, hogy volt kommunikáció szakosok figyelik a megnyilvánulásaimat, ráadásul Ákos Kanadába kivándorlása szíven is ütött. Jó író, publicisztikában is erős a megjelenítő ereje, kevésbé átütő erejű azonban az elemző készsége. Ám e kritikai megjegyzéstől függetlenül nem volt kétséges számomra az (el)üldözését kiváltó publicisztika szándéka.
Az Amerikai Népszavában megjelent okfejtés a magyarországi baloldal hatalomból kiszorult képviselői ellen íródott. A rosszul kormányzó és korrupcióba keveredett politikusok ellen, akik a nép nyakára hozták a Fideszt. A szerző tragikai vétsége, hogy „genetikusan alattvalónak” nevezte a magyarságot, amely nem föltétlenül a génjeiben hordozza az alattvalóságra való hajlamot. Inkább évszázadokon át szocializálódott rá. A tavaly nyári publicisztika arányai világosak lehettek minden olvasni képes ember számára. Amikor tehát az inkriminált kifejezést fölkapták a kormánypárti médiában, nem ingott meg az íróról alkotott értékítéletem.
Ha összehívnánk azokat, akik névvel vagy névtelenül elküldték a pokolba (esetleg csupán Izraelbe), és arra kérnénk őket, hogy mondják el valamelyik József Attila-verset, akkor kiderülne, hogy néhány százan együttvéve is kevesebbet tudnak, mint Ákos egyedül. Aki pedig ennyire benne él a magyar kultúrában, mint ő, az nem lehet hazaáruló. A jobboldali eszmefuttatások „csak” annyiban járultak hozzá Kertész Ákos kivándorlásához, amennyire fölheccelték azokat, akik az utcán, az uszodában vagy a boltban inzultálták őt. Máshol keresem az emigrálás igazi okát: a baloldal elhatárolódásában.
Az erkölcsi deficittel küszködő politikusok és újságírók előszeretettel magyarázgatták Kertész Ákos mellékesen odavetett megjegyzését. Amíg ugyanis a nyilvánosság a „genetikusan alattvaló” magyarsággal foglalkozik, rejtve marad a publicisztika fő gondolatmenete: a hatalomban korrumpálódott szocialista politikusok elmarasztalása. Az a benyomásom, hogy ezt a csúsztatást nehezebben viselte el Ákos, mint a szélsőjobbos inzultusokat. Közel a nyolcvanhoz nem lehet könnyű külföldön, idegen nyelvi közegben élni. De még mindig könnyebb, mint itthon, fölheccelt neonácik és megélhetési baloldaliak között.
- július 18.
Egy kirekesztett író születésnapjára
Kertész Ákos ma nyolcvan esztendős. Szép kor egy csúnya korszakban. Bizonyára nem olvastam el mindent, ami ma megjelent, ráadásul a hetilapok csak holnap látnak napvilágot. A jelek azonban arra utalnak, hogy a Kanadába emigrált író megszűnt a szellemi életünk számára. Holott akár szembe is nézhettünk volna az életművével.
Sikerült kipiszkálni a hazájából - ama ’genetikus’ mondat miatt leköpték, megverték, emigrációba kényszerítették. Noha a cikkét kevesen olvasták, mert az Amerikai Népszavában jelent meg. Akik viszont olvasták, fölismerték a benne rejlő lehetőséget, és „elfelejtették”, hogy eszmefuttatásának lényege: egy baloldali értelmiségi kiábrándult ama intézményekből, amelyek képviselhették volna a megalázott milliók érdekeit. A jobboldalról azzal szorították ki a közéletből, hogy magyarellenességgel vádolták. A baloldalon pedig azért nem védték meg, mert örültek, hogy a jobboldal nem a publicisztika lényegét támadja.
Kertész Ákos szabálytalan ember, sosem fért el a szabályozott Magyarország keretei között. Kamasz korában zsidóként rekesztették ki a társadalomból, majdhogynem az életből is. Érettségi után az „egyéb” (polgári) származása miatt nem tanulhatott tovább. Majd amikor beolvadt a munkásosztályba, már csak felnőttként végezhette el az egyetemet. Helyzetéből áldás és átok fakadt. Autodidaktaként kevésbé rendszerező jelleggel fejtette ki az álláspontját, amit én, a publicisztikák szerkesztőjeként azért fogadtam érdeklődéssel, mert okfejtése kilendített a szabályos gondolkodás kerékvágásából. Csakhogy az efféle közelítésmód mindig idegesítette a hatalomban lévőket, például a mostaniakat is.
Ha csak a Makra című regényét írta volna meg, már minden újságban illene megünnepelni a születésnapját. De van más okom is, hogy pereljek Kertész Ákosért. 2006-ban médiatábort szerveztünk főiskolás, egyetemista diák-újságíróknak az ország minden részéből. Csöndes nyári este volt, a csillebérci faházak közti füves terecskét egyetlen lámpa világította meg, körülötte szentjánosbogarak keringtek. A civilben dadogó író két órán át mondta folyékonyan József Attila verseit. Nem szavalta, hanem a köznapiság részévé tette a rímes gondolatokat. A varázslatos hangulatú estét azóta is emlegetik a tanítványaim.
Vajon ma estére szerveznek-e neki Kanadában születésnapi összejövetelt? S ha igen, vajon a vendégek értik-e majd a magyarul elmondandó József Attila-verseket?
Tíz mondat Kertész Ákostól
A sajtószabadság: azt írok, amit akarok. (Élet és Irodalom, 1994. május 27.)
A demokrácia a lakógyűléssel kezdődik. (Magyar Hírlap, 1997. június 26.)
A krematórium tüzéről nem lehet cigarettára gyújtani. (Klubháló.hu, 2009. szeptember 2.)
A tőke akkor egyezkedik, ha fél. (Klubháló.hu, 2009. szeptember 16.)
A valóságot akkor is meg kell mutatni, ha ijesztő. (Könyv.tuja.hu, 2009. november 8.
Az MSZP felelős azért, ami most történni fog. A jobboldali diktatúráért, a harmadik köztársaság haláláért, azért, ha a diktatúra fölfalja a demokráciát. (Népszava, 2010. február 26.)
Az én életformám az, hogy hangosan gondolkodom. (Amerikai Népszava, 2011. augusztus 29.)
Gyurcsány Ferenc azokat gyűjtötte maga köré, akik vita nélkül szolgálták. (Népszava, 2011. október 10.)
Remélem, hogy egy demokratikus és toleráns, emberséges Magyarországra egyszer még visszatérek. (Amerikai Népszava, 2012. március 3.)
A Kárpát Lágerben a magyarság volt Ausztria kápója. (Amerikai Népszava, 2013. november 25.)
