Médianapló

Médianapló - A blikkfangos mondat megragadja-e a figyelmet?

2022. december 23. 11:51 - Zöldi László

A jelek arra utalnak, hogy Zalatnay Sarolta elhatározta, jövő tavasszal ő is Kossuth-díjas lesz. Ha már a nemzedéktársai, Koncz Zsuzsa és Kovács Kati megkapták, akkor neki is jár. Azt nem rovom föl, hogy lépten-nyomon szóba hozza, azt azonban rossz néven veszem, hogy a kormánypárti sajtó előkészíti a terepet a kitüntetéshez. Például a Mandiner munkatársa azt kérdezte tőle, miként vélekedik Orbán Viktorról. A táncdal-énekesnő ezt válaszolta: „Komálom.”

Nem mentségül, csupán magyarázatul: hajdan együtt élt Komár Lászlóval, a magyar rock and roll koronázatlan királyával. Ha pedig most, hetvenen túl egykori élettársa nevére utalva fejezi ki rokonszenvét az ország első embere iránt, akkor az egyetlen szóra lecsupaszított mondat óhatatlanul felhívja magára a figyelmet. E szellemi műveletet nehéz elképzelni az interjúalanyról, alighanem kellett hozzá az újságíró segítsége is. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a komálomot ő javasolta. Szakmailag ezt nevezzük blikkfangnak. A német der Blickfang szó szerint azt jelenti, hogy a pillantás megragadása. Átvitt értelemben pedig, hogy feltűnő, szembeötlő.

Interjút készítő újságíróként gyakran javasoltam blikkfangos mondatot a többnyire tudós beszélgetőpartnereknek, akik árnyaltan igyekeztek megvilágítani az összefüggéseket. Több egyetértéssel szembesültem, mint elutasítással. A politikusok a másik táborba tartoztak, holott a mondanivalójukat kevésbé kiforrottnak - alkalmibbnak - éreztem, mint a tudósokéit. Ha a téma iránt érdeklődő idáig jut az olvasásban, javaslom, tekintse át a bejegyzés utáni összeállítást. 2013-ban egy kitűnő történész még szinte bocsánatot kért, mert a kilencvenes években Horn Gyula rövid, velős mondatokkal hódította meg a lakossági fórumok népét.

Azóta a blikkfangos tőmondatok iránti igény kötelezővé vált a hazai közéletben. Aki nem képes tömör, szellemes tételmondatba foglalni az álláspontját, előbb-utóbb kihullik a politikából. Például Orbán Viktor nem véletlenül beszélt 2010-ben ama bizonyos sör alátétről, amelyre fölfér majd az adóbevallásunk. (Elképzelését nem sikerült megvalósítani.) Lendvai Ildikó figyelmeztetése is témánkba vág. Szerinte jó, ha a tételmondat elfér egy gyufacímkén. De csak akkor hat igazán, ha előtte szakpolitikusok és kommunikációs szakemberek néhány száz oldalt (választási programot) írnak róla.

Az alábbi idézetcsokor utolsó mondatát úgy gondolom tovább, hogy a digitális korban már „mindenki megpróbálja egyetlen mondatba sűríteni az üzenetét”, ez azonban nem mindenkinek sikerül.       

   

Tíz mondat a blikkfangos mondatokról

 

Elképzelem a nyelvzsonglőrökből verbuvált ellenzéki válságstábot, vajon miféle blikkfangos egyszavakból álljon a választási reklámszöveg. (Mátyás Győző publicista, 168 Óra, 1993. május 4.)

Ha a politikusok nem találnak ki egy blikkfangos mondatot, akkor a televíziók, rádiók, napilapok nem idéznek tőlük. (Árpási Zoltán újságíró, Békés Megyei Hírlap, 2004. február 21.)

A fórumokon blikkfangos válaszokat kell adni a kérdésekre. (Giró-Szász András politológus, 168 Óra, 2005. szeptember 8.)

Orbán Viktor a dolgok leegyszerűsítésére való hallatlan képességével és az érthető tőmondatok világosságával sokak számára tette átélhetővé a politikáját. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, Magyar Nemzet, 2006. április 29.)

Nyerni a gyufacímkére is elférő mondanivalóval lehet. De ahhoz, hogy összeálljon az öt rövid, markáns mondat, előtte olykor több száz oldalnak kell megszületnie. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2009. augusztus 15.)

Az óriásplakátra csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Megmaradt Horn Gyula szikár stílusa. A mondatai rövidek voltak, a maguk logikája szerint követték egymást. Viszont mindig volt mondanivalója. (Ormos Mária történész, Népszabadság, 2013. július 8.)

Megtanultak a politikusok nyolcszavas mondatokban beszélni. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Mandiner.hu, 2015. május 6.)

A plakát olyan műfaj, ami nem szószátyárkodva, hanem tőmondatokban beszél. (Árendás József plakáttervező, Magyar Hírlap, 2016. november 19.)

Mindenki megpróbálja egyetlen mondatba sűríteni az üzenetét. (Polyák Gábor médiakutató, HírKlikk.hu, 2022. december 21.)

 

 

komment
süti beállítások módosítása