A válaszhoz tisztázni kéne, hogy ki a diktátor. Az a benyomásom, hogy  minden politikus diktálni akar. S ha a sors úgy hozza, hogy az ország első embere lesz, akkor bizony egyeduralomra tör. Olyan helyzetet próbál teremteni, hogy a végrehajtó hatalom megtestesítőjeként maga alá gyűrhesse a másik két hatalmi ágat, a törvényhozást és az igazságszolgáltatást. S persze a helyettük fürkésző újságírókat (a média képviselőit) is. Minden első ember teljhatalomra törekszik, de szerencsére nem mindegyiknek sikerül.

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy mi a különbség a korszakalkotó tehetség és az úgynevezett sztár (magyarul csillag) között. Ezt nem is részletezem, mert a jelek arra utalnak, hogy a sztár és a diktátor egymásra szorul. Kölcsönösen hitelesítik egymást. Kapcsolatuk szó szerint kézzel fogható jele, vajon a fotóriporterek vagy/és a kamerák előtt elfogadják-e a diktátor kinyújtott kezét. Jesse Owensnek például, az 1936-ban megrendezett berlini olimpiai sztárjának szerencséje volt. Három aranyérmet happolt el a német sprinterek és távolugrók elől, ezért Hitler nem is fogott kezet „a néger majommal”. Ezzel magyarázható, hogy aztán otthon, Amerikában nem kellett magyarázkodnia.

Páger Antal úgy fogadta el Szálasi Ferenc „nemzetvezető” kinyújtott kezét, hogy a második világháború után azt érezte, neki egészen Argentínáig kell menekülnie. Puskás Ferenc úgy mutatkozott Rákosi Mátyással több fényképen és a filmhíradókban is, hogy katonai rangja miatt az akkori újságírók „száguldó őrnagynak” nevezték. Arra nem emlékszem, hogy Kádár János különösebben kereste volna művészek és sportolók társaságát. De az első és mindmáig utolsó magyar űrhajóssal, Farkas Bertalannal annál inkább kezelt. Orbán Viktor kézfogása pedig nemcsak Hosszú Katinka és Dzsudzsák Balázs sportolói pályafutását koronázta meg, hanem a vállalkozásaikat is. Tagjai lettek a nemzeti burzsoáziának.

Itt tartunk most, az év végi összegzések előtt. A teljhatalom megtestesítői világszerte ajnározzák, babusgatják, bálványozzák, becézgetik, dédelgetik, dicsőítik, elhalmozzák minden földi jóval, istenítik, kényeztetik, magasztalják a kiválasztott hírességeket. A tenyerükön hordozzák őket, ha már a sztárok kezet fognak velük. 

Tíz mondat a sztárokról

A művészt azt különbözteti meg a sztártól, hogy az előbbinek a világgal, az utóbbinak a kifizető-pénztárral van elszámolni valója. (Koltai Tamás színikritikus, Népszabadság, 2002. január 26.)

A sztárt kívülről gyártják. (Rátgéber László kosárlabda-edző, Nemzeti Sport, 2008. november 12.)

Manapság a sztárok gyorsabban avulnak, mint az autók. (Bródy János rockzenész, Quart.hu, 2011. április 9.)

Az igazi sztár nem hulló-, hanem állócsillag. (Tokody Ilona operaénekesnő, Magyar Rádió, 2011. június 10.)

Ha a sztár eltűnik, űrt hagy maga után. (Puzsér Róbert publicista, Helyi Téma, 2012. április 11.)

De Orbán Viktorhoz visszatérve, ilyen sokszínű párthoz hozzátartozik az elnököt övező „sztárkultusz”. (Pokorni Zoltán Fidesz-politikus, Hír24.hu, 2013. november 15.)

A tévében minden sztár három-négy centi magas. (Nagy Antal volt válogatott labdarúgó, Sport TV, 2013. november 15.)

Látok abban tendenciát, ahogy az önjelölt Puzsér sztárolása folyik az úgynevezett ellenzéki médiumokban. (Lánczos Vera publicista, Facebook.com, 2018. október 18.)

A kormányzat szinte neki dolgozik, mint futballcsapat a sztárcsatárnak. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász Orbán Viktorról, 168 Óra, 2020. június 4.)

A sztárok egyszerűen nem tudják elképzelni, hogy ha a rendszer vezetői istenítik őket, akkor az a rendszer rossz is lehet. (M. Dénes Tamás újságíró, Klubrádió, 2022. december 23.)