Hihető, hogy nagyjából kétezer évvel ezelőtt volt egy Jézus Krisztus nevű politikus. akit az elveiért keresztre feszítettek. Azóta a kereszténység világvallás lett, Jézus követői a nyolcmilliárdos emberiségből kétmilliárdnál többet tesznek ki. Tegnap hallottam a Kossuth Rádióban, hogy még Indiában is akadnak, bár a lélekszám mindössze két százalékát alkotják. Igaz viszont, hogy ez harmincmillió embert jelent.

Azt is hallottam, megint csak a közszolgálati rádióban, hogy izraeli régészek feltárták a Jézus születésében közreműködő bába barlangsírját. Az ókori dúla (asszonytársi segítő, szüléskísérő) arról nevezetes, hogy kételkedett Jézus szeplőtelen fogantatásában. Salomé ragaszkodott ahhoz, hogy még a szülés előtt megvizsgálja Szűz Máriát. A vallásalapító isteni eredetét karácsony második napján nem illik megfosztani a reá rakodott hagyományoktól, annyi azonban talán leírható, hogy Saloménak a kételkedéstől elsorvadt a karja. Csak úgy nyerhette vissza a szakmája gyakorlásához szükséges végtagot, hogy az istállóban megérintette a kisdednek fekvőhelyül szolgáló jászolt.

Ennél tovább nem is mennék a nyilvános tűnődésben, eszembe jut azonban egy három évtizedes élmény. A Tel Avív-i szállodában megismerkedtem egy másik magyar turistával, Edittel. Szóba került, hogy Izraelre nem jellemző a vasútvonal, ráadásul Arafat terroristái előszeretettel robbantgatnak utasokkal teli autóbuszokat. S mert mindketten a felsőoktatásban dolgoztunk - ő a budapesti Műegyetemen matematikát tanított -, felötlött, hogy közösen kéne bérelni egy országjáró taxit. Igen ám, de a nevezetességekről nem tudtunk megegyezni.

Ő elmesélte, hogy mi történt a családjával 1944-ben. Én pedig elmondtam neki, hogy az ötvenes években hittanra jártam, ministráltam is, és ha már itt vagyok a Szentföldön, szeretném megismerni azokat a helyeket, amelyekről a kiskőrösi plébánostól hallottam. Végül megállapodtunk abban, hogy mindhárom világvallás bölcsőjében körülnézünk. Két hétig tartott az ismerkedés a kézzel fogható zsidó, keresztény és csekélyebb mértékben iszlám emlékekkel. Az utolsó este, vacsora közben a holokausztot éppen csak túlélő matematikus megköszönte az ökumenikus programot. Előítéletektől (túláltalánosításoktól) szabadult meg. Megjegyzem, én is.          

Tíz mondat Jézusról

A feladatom nem az, hogy Surján László, hanem hogy Jézus Krisztus legyek. (Sebeők János író, Békés Megyei Nap, 1994. december 7.)

Jézus életéhez lehet úgy hozzányúlni, hogy propagandafilm születik, és lehet olyan mozit csinálni, amely megrendít, elgondolkodtat. (Réz András kritikus, Kisalföld, 2001. április 14.)

Nekem Jézus baloldali volt. Ha úgy tetszik, szociálisan érzékeny. (Szécsi Magda költő, Népszabadság, 2001. október 1.)

Jézust is idézőjelbe tette a két lator. (Szív Ernő-Darvasi László író, Délmagyarország, 2002. december 21.)

Karácsonykor legalább a Jézuska közelében ne képzeljük magunkat istennek. (Kállai Ferenc színész, Népszava, 2002. december 24.)

A végelszámolásnál a Jézus nevű zsidó fiú közbenjárására lesz szükség ahhoz, hogy Isten szóba álljon a keresztényekkel is. (Iványi Gábor metodista lelkész, Vas Népe, 2012. december 5.)

Jézus tanítványai számára még az volt a kérdés, hogy egy nem zsidó lehet-e keresztény. (Röhrig Géza költő, a Saul fia című film főszereplője, RTL II., 2015. május 29.)

Isten háromszor szólalt meg ember által: az első Jézus volt, a második Shakespeare, a harmadik Bach. Mindenki, aki rajtuk kívül beszélt, őket ismételte, vagy hazudott. (Varnus Xavér orgonaművész, Magyar Narancs, 2016. február 11.)

A Jézus Krisztus-effektus: ma minden vezető keres magának egy bűnbakot, és azt megfeszítteti. (Szendrei József volt válogatott labdarúgó a magyar fociról, Válasz.hu, 2018. július 16.)

Ha Jézus benézne mostanság, mint egy kissé sötét bőrű, idegen ábrázatú otthontalan, vajon vele mit tennének? (Perintfalvi Rita teológus a migránsozókról, Újnépszabadság.com, 2020. december 28.)