Kezdetben azért érdekelt, mert ugyanabban a városban érettségizett. A piaristákhoz járt, és mi, katonások annyit azért tudtunk, hogy Kecskeméten a Katona József Gimnázium a másik felekezeti iskola, a református (a Refi) utódja. Aztán kiderült, hogy saját jogán is érdemes figyelemmel kísérni a pályafutását. Az egyik legszellemesebb honatya lett.

Ezt akkor érzékeltük igazán, amikor túl a belügyminiszterségen és a pártelnökségen már nem került be az országgyűlésbe. A profizmus, rideg cinizmus csökkentette az országház szellemi felkészültségét. Nemcsak Kuncze Gábor hiányzott belőle, hanem állandó vitapartnere, Torgyán József is. Valamint a színészek, a történészek és a filozófusok. Az „amatőrök”, akik eredeti foglalkozásukban is vitték valamire. Volt hová visszamenniük.

A mondattermő képesség nemcsak a műveltséget és az előadó készséget jelenti. Azt is, hogy a pillanat hevében hitelesen reagáljon a közéleti személyiség. Ne azon törje a fejét, hogy miként zenésítse meg a párt időszerű (taktikai) üzenetét. Szemléletéből teljen arra is, hogy egyéni ízű álláspontja hitelesítse a párt stratégiáját. Hogy tehát a politikus jól érezze magát a bőrében, és a médiafogyasztókat is elgondolkoztassa, esetleg még szórakoztassa is. Szolgáltasson nekik beszélgetési témát a konyhaasztalnál és a kávéházi törzsasztalnál.

A magyar politikusok jellemző tulajdonsága, hogy ellenzékben őszintébbek, okosabbak, azonosabbak önmagukkal, mint hatalmon. Szinte Kuncze Gábor volt az egyetlen kivétel, aki miniszterként épp úgy villódzott, mint ellenzéki politikusként. Dörmögős iróniájával meg-megcsipkedte a koalíciós partnert is, a legutóbbi évtizedben pedig magánzóként, szívesen meghívott vendégként dobja fel a rádió- és tévéműsorokat. Ezzel magyarázható, hogy a rendszerváltás óta összegyűjtött, mintegy háromezer mondatot tartalmazó szállóige-gyűjteményemben harminc aforizmával van jelen.

Három évtizednyi termés, éves átlagban egy-egy csípős, csúfondáros, szellemes, velős gondolat. Aki kevesli, próbálja utána csinálni. A Mozgó Világ című folyóirat decemberi számában megjelent portré-interjújából kilenc mondatát húztam alá, közülük kettő illik a szállóigék közé. Nálam tíz aláhúzás már klasszis beszélgetés. E bejegyzés függelékét azért egészítettem ki egy tizedik idézettel, mert Kuncze Gábor keretezte az interjút. Az elején meg a végén kifejtette, hogy kész, vége, ő már visszavonult. Remélem, hogy csak a politikából, a nyilvánosságból még nem.             

Tíz mondat Kuncze Gábortól (Mozgó Világ 2022/12.)

A pufajkást könnyű volt felismerni az öltözékéről, de a tégla nem hordott téglát.

A rendszerváltás pártjai óriási ellenszélben teremtették meg maguk számára a nyilvánosságot.

Orbán fél Gyurcsánytól.

A jelenlegi ellenzéki kínálatot nézve én képességei és képzettsége alapján Dobrev Klárát tartom alkalmasnak.

Az ellenzéki pártok külön sírhelyet akarnak a közös temetőben.

A Jobbik lassan felőrli magát, az MSZP ezen a nehéz feladaton már túl van.

Az LMP-nek nincs a közvélemény számára eladható politikusa, talán az egy Ungár Péter kivételével.

Ha az ellenzék okosan politizál, akkor felfordulás nélkül is nyerhet.

Nem tervezem a visszatérést a politikába.

A pályámat lezártnak tekintem. Jöjjenek a fiatalok!