Falunkhoz, Erdőhegyhez a legközelebbi város Nagyszalonta. Ennek szülöttje Székely Ervin jogász, politikus, közíró. Ezért is olvastam érdeklődéssel jegyzetét az Erdélyi Médiatér Egyesület által szervezett projekt megkurtításáról. Ezt írta: „Nem lennék meglepődve, ha a magyarországi döntéshozók úgy értékelnék, hogy az EME-projekt nem valósította meg Demeter Szilárd merész álmait. (ÚjHét.com, 2022. október 23.)

Arra utalt, hogy az Erdélyből áttelepült Fidesz-kultúrpolitikus közreműködésével Orbánék felvásárolták az erdélyi nyilvánosság nagyobbik részét, majd bejelentették, hogy hamarosan megszüntetik a hagyományos sajtó hozzájuk került szerkesztőségeit. Nos, az a benyomásom, hogy az EME-projekt megvalósította Demeter úr egyik álmát. Azt a politikai célt sikerült elérni, hogy az erdélyi magyarság kettős állampolgárságú része április 3-án az Orbán-kormányra szavazott. Azon lepődtem volna meg, ha az országgyűlési választás után a magyar kormány nem kezdett volna profiltisztításba Erdélyben is.

Ugyanez a folyamat már lezajlott az itteni nyilvánosságban. Például a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány egy időben az erdélyi magyar sajtó gleichschaltolásával (egybehangolásával) átvette a 30 milliárd forint értékű megyei laphálózatot. Kiirtotta belőle a helybéli újságírók politikai jegyzeteit, és a központi szerkesztőség vonalas publicisztikáit közölte. Majd a 2019-es önkormányzati választás utáni napon ezek az írások is eltűntek. Már nem volt rájuk szükség. A megyei lapok így szabadultak meg a hét hat napjára jutó mellékletektől is, amelyek vonzották ugyan az olvasókat, de sok pénzbe kerültek.

A hagyományos sajtó a 2022-es választási kampányban még elérte a kistelepülések elöregedett lakóit, akiket azonban április 3-a után már nem érdemes megszólítani. A következő (uniós) választás csak két év múlva lesz, és ki tudja, hányan maradnak életben. E folyamatot felgyorsította a papírárak 30-70 százalékos emelése, az infláció, az energiaválság. A lényeg azonban nem változott. A 2022-es választás volt az utolsó alkalom, amikor az Orbán-kormány még élhetett a papír alapú sajtóban rejlő lehetőségekkel.

Vajon a vázolt folyamat milyen állapotban találja az erdélyi magyar társadalmat? Ha például a Székelyföld napilap nélkül marad, a magyar kormány üzenetei aligha jutnak el a csekély lélekszámú falvakban élőkhöz, akik nem föltétlenül a digitális térben tájékozódnak. Erről már nem mernék vitatkozni Székely Ervinnel.                 

Tíz mondat Erdélyről

Magyarország a hazánk, de nem a szülőföldünk. Erdély a szülőföldünk, de nem a hazánk. (Beke György író, Erdélyi Napló, 1994. március 30.)

Orbán visszacsatolta Erdélyt, de jött vele egész Románia. (Bretter Zoltán SZDSZ-politikus, Új Dunántúli Napló, 2002. január 10.)

Erdély sokkal románabb, mint ahogy azt a magyarok gondolják, és sokkal magyarabb, mint ahogy a románok gondolják. (Sütő András író, Magyar Hírlap, 2002. június 22.)

A Magyarországon keresett forintokból Erdélyben jobban meg lehet élni. (Orbán János Dénes költő, Irodalmi Jelen, 2004/augusztus)

Az Erdély felé fordulás egyre nyilvánvalóbban a haszonszerzésről szól. A kebelbaráti szeretet mögött olcsó politikai stratégiák állnak. (Székely Csaba drámaíró, Vasárnapi Hírek, 2013. szeptember 22.)

A Fidesz lenyelte Erdélyt. (Gál Mária újságíró a romániai magyar nyilvánosságról, Népszava, 2018. november 13.)

Erdély úgy van, hogy nincs, bár igény lenne rá. (Demeter Szilárd Fidesz-politikus, Előretolt Helyőrség, 2018. december 1.)

A független újságírásra Erdélyben is szükség van. (Székely Ervin volt RMDSZ-politikus, ÚjHét.com, 2022. február 16.)

A hajdani liberális örök szégyenünkre Erdélyben hirdette meg az illiberális állam elveit. (Ágoston Hugó újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, 2022. március 16.)

Ami Erdélyben elhangzott, az Texasban visszhangzott. (Parászka Boróka újságíró Orbán Viktor előadásairól, Napunk.sk, 2022. augusztus 5.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor és Lázár János ötvenhatozott, Horn Gábor nagyimrézett, Botka László pártatlankodott, Medgyessy Péter kakaskodott, Hegyi Gyula pedig medgyessyzett. Lefülelt mondatok.

A DK az egyetlen pártként működő ellenzéki párt. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, ATV, október 17.)

A polgári engedetlenség törvényben nem védett lehetőség. (Tóth András szociológus, Népszava, október 17.)

A baloldali média kéjelegve írta meg, hogy a miniszterelnök egykori iskolája is csatlakozott a pedagógusok tiltakozó akciójához. (Tihanyi Tamás újságíró a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumról, Feol.hu, október 17.)

Orbán és züllött csapata ki sem látszik az agresszor hátsójából. (Varga Zoltán DK-politikus, Facebook.com, október 18.)

A bevételi oldalért ma mindenre képes a kormány. (Z. Kárpát Dániel Jobbik-politikus, ATV, október 18.)

Nagy Imre személye nem fontos a Fidesznek. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, HírKlikk.hu, október 19.)

Ő volt az utolsó, aki nagyjából olyan volt, mint egy normális ország normális miniszterelnöke. (Hegyi Gyula szocialista politikus a 80 éves Medgyessy Péterről, Facebook.com, október 19.)

Még mindig ott tart az ellenzék, hogy próbálja lerendezni, ki a kakas a szemétdombon. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, október 19.)

Az ellenzéki térfélen a DK diktálja a tempót. (Unyatyinszki György újságíró, Magyar Narancs, október 20.)

Ebben az ellenzékben nem tudom és nem is akarom megtalálni a helyem. (Botka László volt szocialista politikus, hvg.hu, október 20.)

Abban nem értek egyet az elemzőkkel, hogy temetik az MSZP-t. (Komjáthi Imre, az MSZP társelnök-jelöltje, Népszava, október 20.)

Rogán Antalnak ma akkora az árnyéka, hogy betakarja a fél országot. (Fiala János újságíró, Klubrádió, október 20.)

Itt az emberek nem akarnak konfrontálódni, csak túlélni. (Nagy Zsolt színész, Jelen, október 20.)

A melegedők hidegek lesznek. (Rónai Egon műsorvezető a hajléktalanok helyzetéről, ATV, október 20)

Megint viszik majd a szajrét. (Bruck András író a kormány közeli üzletemberekről, Facebook.com, október 21.)

Veszítettünk egy nemzeti ünnepet. (Dévényi István újságíró 1956-ról, Magyar Hang, október 21.)

Nem engedünk sem a 48-ból, sem az 56-ból. (Hende Csaba szombathelyi Fidesz-politikus, Vaol.hu, október 22.)

Mi lett volna 1956 őszén, ha az amerikaiak nem árulják el Európát ismét, és mondjuk Budapestet választják Szuez helyett? (Lázár János Fidesz-politikus Makón, Promenád24.hu, október 22.)

Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, és ha a Nyugat nem árul el bennünket, akkor sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök Zalaegerszegen 1956-ról, Origo.hu, október 23.)

Minden seggberúgás egy lépés előre. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró, ÚjHét.com, október 23.)

Az MSZP megszűnt, noha két elnöke is van. (Kardos András filozófus, Facebook.com, október 23.)

Ha az értékelésben nem mondjuk ki, hogy a felkelést, népfelkelést ellenforradalmi veszély követte, akkor joggal keltünk lelkiismereti válságot nagyon sok emberben. (Horn Gyula MSZMP-politikus, a Németh-kormány külügyminisztere, Népszabadság, 1989. április 9.)

Vitatkoznom kell Pongrátz Gergellyel, mikor kijelenti, hogy a nevével fémjelzett 56-os Világszövetségnek 500 ezer tagja van világszerte. De hát csak 200 ezer magyar ment ki. (Király Béla, az 56-os Nemzetőrség egykori főparancsnoka, Somogyi Hírlap, 1993. október 22.)

Ha ötvenhatban csak fele annyi hős lett volna Budapest utcáin, mint amennyi most emlékéremért jelentkezik, az oroszok még mindig nem vették volna be a várost. (Moldova György író, 168 Óra, 1996. szeptember 24.)

A magyar kormány ötvenhatos alapon áll, amely az 1945 és 1956 közötti polgári ellenállásban gyökerezik. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1999. június 26.)

Ötvenhat nincs a helyén. Hivatalosan ünnepsorozat - lélek nélkül. (Mécs Imre volt SZDSZ-politikus, ATV, 2013. szeptember 23.)

Ez az az ünnep, amikor évről évre elővesszük a lyukas lobogót, és ezen át tekintünk vissza a múltba. (V. Németh Zsolt Fidesz-politikus, Vas Népe, 2016. október 24.)

Nem tudjuk, hogy mit kéne rakni a lyuk helyére. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ATV, 2017. október 23.)

Most éppen Nagy Imrét akarják kiretusálni a forradalomból. (Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere, Népszava, 2019. június 15.)

Ha a Nyugat nem árul el bennünket, 1945 után másodszor is, sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök, Telex.hu, 2022. október 23.)

Magyarok százezrei vettek részt a forradalomban, és ha a Nyugat nem árul el bennünket, akkor sikerrel járhattunk volna. (Orbán Viktor miniszterelnök, Origo.hu, 2022. október 23.)

A sajtótörténet fintora, hogy A Hét című hetilap 1970. október 23-án jelent meg először. Alapítója, Huszár Sándor utólag megírta: a romániai döntéshozók gyanútlanul adták áldásukat a magyar ’56 napjára.

Azonnal a bukaresti újság olvasójául szegődtem. Voltak ugyan benne olyan benyalások Ceausescunak, amelyek az itteni diktátor kívánságlistájából kivesztek. Akadt viszont néhány szerzője, akik naprakészebbnek és nagyvilágibbnak hatottak, mint a mi akkori publicistáink. Arról nem is szólva, hogy a főszerkesztő szerződtetett egy vidéki fizikatanárt a természettudományos rovatba, aki a mi bölcsész gyakorlatunkhoz képest új színt vitt a magyar nyelvű hetilapok életébe. A Hét három és fél évtizedig működött, az utolsó esztendőkben már inkább csak tengődött.

Tudományos szerkesztője napra pontosan két évvel ezelőtt támasztotta fel. Ágoston Hugó azt írja, hogy az ÚjHét.com csaknem kilencezer cikket közölt, ebből 3265 jegyzetet. Minden harmadik tehát a publicisztika műfajába sorolható. Azt már én fűzöm hozzá, hogy körülbelül minden tizedik médianaplós bejegyzés volt. Ez alighanem azzal magyarázható, hogy az „online haver” - Hugó így jellemezte kapcsolatunkat - fontosnak tartott egy sajtórovatot. Márpedig a szinte kizárólag nyilvánossággal foglalkozó Médianapló bejegyzései alkalmasak a hely kitöltésére.

A szerkesztő kollégának van egy szokása, kövéríti a neki tetsző mondatokat. Éjjel fél három körül pityegésre ébredek. Jelzi a telefon, hogy Marosvásárhelyről átlőtte az UHC mai számát. A mobil parányi képernyőjén megnézem, vajon mit emelt ki a szövegemből. Érdekel az ízlése, s ami ezzel egyet jelent: az értékrendje. Mellesleg az erdélyi portál jelentősége egyik napról a másikra fel is értékelődött. Az Orbán-kormány egy tollvonással megszüntette a magyar nyelvű újságok támogatását. (A legutóbbi fél évtizedben hét és félmilliárd forintot költött rájuk.)

Az ÚHC épp úgy tájékozódási pont lett, ahogy annak idején a papírra nyomtatott elődje volt - legalábbis az értelmiségi olvasók számára. S bár online haverom azt írja, hogy soha nem kért anyagi támogatást, jó volna, ha immár hézagpótló tevékenységére az itteni (ellenzéki) döntéshozók is felfigyelnének. Már ha csakugyan komolyan gondolják, hogy érdekli őket a határon túli magyarok sorsa és véleménye.

Mondatok Ágoston Hugó születésnapi cikkéből (ÚjHét.com, 2022. október 23.)

Minden seggberúgás egy lépés előre.

Az Új Hét számomra életformává vált.

A szerkesztői munka legfontosabb hozadéka, hogy az ember barátokat szerez.

Nem rossz egyszemélyes szerkesztőségnek lenni.

Kezdettől fogva leszögeztem: támogatást nem fogok kérni. De magamban néha arra gondolok: ha adódna, aligha utasítanám vissza.

A Magyar Szocialista Párt tisztújító kongresszusra készül, helyzetét az egyetlen ellenzéki napilap foglalta össze. A Népszava idézte a társelnöknek jelentkező edelényi munkásembert, Komjáthi Imre szerint „Az előrelépéshez át kell szervezni, modernizálni kell a kommunikációt.”

Mintha már hallottam, olvastam volna ezt. Némi böngészés után sikerült is összegyűjteni tíz hasonló mondást. Nem kívülállóktól, hanem olyan közéleti személyiségektől, akik pozícióra akartak szert tenni az MSZP-ben vagy annak révén a kormányban. Aztán megválasztották őket elnöknek, alelnöknek, miniszterelnöknek, és erőfeszítéseik ellenére minden maradt a régiben. Például a jó öreg sajtótájékoztató, amikor egy teremben kiálltak néhány kornyadozó újságíró elé, és este bementek „Olgához” vagy „Egonhoz” az Egyenes beszédbe.

Azt vettem észre, hogy az MSZP elnökségében majd’ mindig a legfiatalabb lett a sajtófelelős. Amikor ezt szóba hoztam egy régi motoros előtt, akit még a diákkorunkból ismertem, elmagyarázta, hogy azért a legtapasztalatlanabb felel a nyilvánosságért, mert ő még nem képes zavarni az öregek személyes kapcsolatait az újságírókkal. Ők viselnek láthatósági mellényt. E magyarázathoz egy szervezeti szempontot fűznék. Az MSZP platformok szövetségének indult, és feltűnt benne szinte az összes politikai áramlat.

Három évtized alatt azonban úgy alakult a helyzet, hogy „Az MSZP a mobilakkumulátor, amelyre mindenki rádug. (Ceglédi Zoltán politológus, Jelen.media.hu, 2022. július 8.) A platformokból a politikai áramlatok átszivárogtak a 2010 után létrejött ellenzéki pártokba. Az 1990-ben még ötvenezres MSZP tagsága mára négy számjegyűre zsugorodott. A pártból kilépett Szanyi Tibor szerint 1500-ra, de ez talán túlzás. Mindazonáltal megszűnt a Magyar Szocialista Párt néppárti jellege.

Ha a kommunikáció közlés, a kommunikál meg az, hogy valaki közöl valamit, a kommunikatív pedig azt jelenti, hogy közlékeny, akkor az egyre kevésbé közlékeny MSZP-nek fölösleges az összes társadalmi réteget megszólítania. Elég, ha megbarátkozik a kispártiság gondolatával. Ez szomorú következmény ugyan, de legalább feloldható az ellenmondás, amelyet az egyik legrokonszenvesebb szocialista politikus, Gőgös Zoltán így fogalmazott meg: „A legszegényebb helyekre nincsen mondásunk.” (ATV, 2015. április 13.)

A kispártiság végre lehetővé teszi, hogy az MSZP azokat szólítsa meg, akiket a többi párt az út szélén hagyott. Ráadásul a hatalmat gyakorló Fidesz még az árokba is lökte őket.

Tíz mondat az MSZP kommunikációjáról

Az MSZP a kommunikációban rossz, a Fidesz pedig a kormányzásban. (Kiss Péter, Heves Megyei Nap, 1998. október 9.)

Az MSZP kommunikációja pocsék. (Medgyessy Péter, MTV, 2001. május 10.)

A kommunikációnk sokszor jobb, mint a politikánk. (Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 2004. január 24.)

Sosem a kommunikáció volt a legerősebb oldalunk. (Lendvai Ildikó, Népszava, 2008. augusztus 23.)

Az MSZP-nek tradicionálisan kevésbé hatékony a kommunikációja. (Mesterházy Attila, Népszava, 2009. május 23.)

Az MSZP kommunikációs tevékenysége kritikán aluli. (Tabajdi Csaba, Népszabadság, 2009. június 30.)

Gyenge volt a kommunikációnk. (Szekeres Imre, Népszabadság, 2009. december 31.)

A jelenlegi, cikkcakkos kommunikációnkat kiegyenesítenénk, egységesítenénk. (Molnár Gyula, Origo.hu, 2016. július 1.)

Az MSZP kommunikációjában voltak hézagok. (Bárány Balázs, ATV, 2017. június 27.)

Az előrelépéshez át kell szervezni, modernizálni kell a kommunikációt. (Komjáthi Imre, Népszava, 2022. október 20.)

Egy politikus akkor veszít a nyilvánosság fórumain, ha szavaiból és viselkedéséből az derül ki, hogy a legszívesebben ő készítene magával interjút. E mentalitást a legszellemesebben Henry Kissinger fogalmazta meg, amikor egy sajtókonferencián az amerikai külügyminiszter így fordult az újságírókhoz: „Uraim! Kinek van kérdése a válaszaimra?”

A bejegyzésem utáni összeállításban tíz mondatot idézek Gyurcsány Ferenctől. Nem a pályakezdő politikustól, aki megtiszteltetésnek vette, ha újságírók álltak szóba vele. Nem is a miniszterelnöktől, aki a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként a hatalom csúcsáról ereszkedett le a nyilvánosság képviselőihez. Ellenzéki újságnak elvétve adott interjút, és még a bukása előtt két hónappal is bojkottot hirdetett a Széles Gábor-féle Magyar Hírlap ellen. Mondván, hogy „Nem szeretném, ha egy ilyen lapban az állam akár csak hirdetőként megjelenjen.” (Kapcsolat.hu, 2009.02.11.)

Az idézetek a legutóbbi évtizedből valók, amidőn ellenzéki politikusként állt szóba újságírókkal. Ha az olvasó most egy pillantást vet ama bizonyos összeállításra, olyan közéleti személyiség arcéle rajzolódik ki, aki élvezettel minősítette a beszélgetőpartnerét. Vagy a kérdéseit, vagy magát a kérdezőt. Egyik sem váltott ki lelkesedést a kérdezőkből és a médiafogyasztókból. Szomorú látlelet ez egy amúgy tehetséges politikusról, aki néhány napja a közösségi üzenőfalára fölírt egy mintegy 40 sornyi okfejtést, amelyből kiderült számomra, hogy nincs tisztában az interjú műfajával.

Ami elég kínos egy olyan közszereplő esetében, aki négy és fél évig vezette az országot, és talán még most sem tett le arról, hogy ismét a kormányrúdhoz álljon. Ha ennél udvariasabban fogalmaznék, még kínosabb volna a helyzet. Azt jelentené ugyanis, hogy kizárólag hatalmi szempontból hajlandó megítélni az újságírókkal folytatott beszélgetést. Készítettem néhány száz és szerkesztettem egy-két ezer interjút. Azt tapasztaltam, hogy mi, újságírók is hajlamosak vagyunk félreérteni az interjú műfaját. Kérdezés helyett állítunk valamit, és ügyésznek képzeljük magunkat. Ilyenkor megérdemeljük a beszélgetőpartner iróniába csomagolt korholását.

Ha politikussal beszélgetünk, el kéne ismernünk: azért választották meg, hogy döntsön. Nekünk pedig nem több, de nem is kevesebb a dolgunk, mint hogy a választópolgárok nevében a döntés indoklására késztessük, Kár, hogy ez a szereposztás Gyurcsánynak nincs ínyére.

Tíz mondat Gyurcsány Ferenctől

Ha ezt még háromszor megkérdezi, akkor unalmas beszélgetésünk lesz ma este. (ATV, 2010. június 2.)

Maga nagyon imádni való, amikor ilyen naivan kérdez tőlem. (ATV, 2012. április 18.)

Nem értek egyet a kérdésbe foglalt állítással. (ATV, 2013. február 26.)

Túl sok a feltett kérdés. (FN24.hu, 2013. május 23.)

Felteheti ezt a kérdést, csak ne az írásommal kapcsolatban. (Hír24.hu, 2015. szeptember 14.)

Ön a kérdéseivel beszáll a karaktergyilkosságba. (Klubrádió, 2015. október 22.)

/Krug Emíliához/ Inkább járom az országot, mint időnként buta kérdésekre válaszolok a stúdióban. (ATV, 2017. március 14.)

Szinte falhoz állít egy ilyen kérdéssel. (Klubrádió, 2017. július 11.)

Ügyesen kitértem a kérdése elől. (ATV, 2018. március 26.)

A beszélgetéshez partnerség, közös téma, közös érdeklődés kell, remény, hogy megértjük egymást, de legalább tiszteletben tartjuk egymás személyét és álláspontját. Ha erre nincs reális esély, akkor nem kell beszélgetni. (Facebook.com, 2022. október 14.)

Orbánnak van egy mondata, mely épp akkor jut eszembe, amikor az immár 80 esztendős Medgyessy Péterről tűnődöm. Az ország jelenlegi első embere ezt mondta: „Ha mélyebben belegondolok, hogyan végezték miniszterelnökeink - megölték, meghalt, megőrült -, nem túl vonzó a feladatkör.” (Új Hírnök, 1997.11.22.) Néhány hónappal később pedig elvállalta a „nem túl vonzó” feladatot. Némi kihagyás után, amidőn épp Medgyessy, majd Gyurcsány állt a kormányrúdnál, visszaszerezte a miniszterelnökséget, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodik.

Több volt rendszerváltás utáni miniszterelnökünk ágyban, párnák közt halt meg. Aki pedig életben van, békésen öregszik, és legalább a kerek születésnapokon újságírók kérdezgetik. Mint például Medgyessy is, aki a bejegyzésem utáni összeállítás tanúsága szerint alaposan kifejtette a véleményét. Tíz mondatát idéztem a tegnap megjelent interjúból, köztük egy-két beszólást is, ami annak a jele, hogy a hajdani kormányfő 80 éves korában is szellemi teljesítményre képes.

Ez méltánylandó olyan ember esetében, aki az életkora miatt a Kádár-korszakbeli politikusok közé sorolható. Akik még nem azt tanulták, hogy a nyilvánosság fórumain minél világosabban és közérthetőbben fejezzék ki önmagukat. Épp ellenkezőleg azt, hogy eltitkolják a gondolataikat. Ráadásul neki van még egy ballasztja, a D/209-ség. Erről írta szellemesen és tapintatosan egy újságíró, hogy „Sebezhető pontjait márkás öltönyökkel takarja. (Lakat T. Károly, Népszava, 2003.05.27.) Jól hangzik, mégis igaztalan megállapítás.

Medgyessynek vannak ugyan sebezhető pontjai, ami azonban az öltözékét, tágabb értelemben a megjelenését illeti, az nemcsak arra való, hogy eltakarja a titkolni valót. Például az alakján nincs mit eltitkolni. Az utódjai (Gyurcsány és különösen Orbán) már a nyilvános szereplésre szocializálódtak, és ebben előnyösen különböznek tőle. Az alakjuk azonban elformátlanodott a hatalomgyakorlásban, ami az önuralom hiányát sejteti. Az a benyomásom, hogy Medgyessy Péter volt az utolsó magyar miniszterelnök, aki családi hagyományaihoz híven úgy viselkedett és öltözködött, mint egy úriember.

S ami még ennél is fontosabb: betartotta a választási ígéreteit. Bele is bukott. Lehet, hogy épp ezért nevezhető amatőr miniszterelnöknek? Mégis rokonszenvesebb az utódjainál, akiknek sebezhető pontjait a legjobb minőségű szövetből készült és legjobban szabott öltönyök sem takarják el. 

Tíz mondat a 80 éves Medgyessy Pétertől (Index.hu, 2022. október 19.)

A Bokros-csomag szükséges és járható rossz volt.

A miniszterelnökségre nem lehet készülni. Az ember vagy az lesz, vagy nem lesz az.

Próbáltam európai módon viselkedni.

Még mindig ott tart az ellenzék, hogy próbálja lerendezni, ki a kakas a szemétdombon.

Hiller István elfogadható személyisége a pártnak, de nem tudnék mást mondani, akivel igazán szívesen leülnék beszélgetni az MSZP-ből.

Feri az MSZP-ből szívta el az erőt a saját pártjába.

Minél kevesebbet szerepel, annál kisebb lesz a teher Klárinak.

Klári jobban tudja használni a politikai eszköztárát, mint Gyurcsány.

Viktor megszagolta a világpolitika illatát, és ez nagyon megtetszett neki.

Donáth Annában tényleg látok lehetőséget.

A maga módján egy Antall József, javított kiadásban. (Lengyel László politológus, Fejér Megyei Hírlap, 2001. jún. 30.)

Én vehemensebb vagyok, ő kompromisszumképesebb. (Horn Gyula szocialista politikus, volt miniszterelnök, 24 Óra, 2002. április 5.)

Dévalahánypéter. (Kerényi Imre rendező, Magyar Nemzet, 2003. április 10.)

Sebezhető pontjait márkás öltönyökkel takarja. (Lakat T. Károly újságíró, Népszava, 2003. május 27.)

A kampányban azért vettem részt, hogy néha együtt legyek a férjemmel. (Medgyessyné Csaplár Katalin feleség, Heti Válasz, 2003. december 19.)

Túlságosan is ember volt miniszterelnöknek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2004. augusztus 28.)

Csendes, emberi hangon próbálta kormányozni a kocsmai verekedéstől a bolondok háza felé tartó politika világát. (Géczi József szocialista politikus, Népszabadság, 2006. október 20.)

Az ő személyisége, bizonytalanságaival együtt éppen arra volt alkalmas, hogy megkontrázza a gátlástalan, fölényeskedő, lehengerlő és erőszakos Fidesz-kormányzást. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2009. október 9.)

Magyarország nem volt érett az ő személyiségére. (Tornóczky Anita nevelt lány, ATV, 2011. december 8.)

A Pétert igazából senki sem akarta megbuktatni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Klubrádió, 2017. július 11.)

Az egyetlen ellenzéki napilap a legutóbbi fél évtizedben ötször cserélt főszerkesztőt. Tavaly végre több lett a bevétele, mint a kiadása. Bár az egyenleg attól függ, hányszor jelennek meg benne állami és kormányzati hirdetések, amelyek a bevétel felét teszik ki. Úgy tartja tehát bennünk a lelket, hogy elfogadja a miniszterelnök és a propagandagépezetet irányító Rogán Antal anyagi támogatását.

Október 13-án újságoldalnyi hirdetés jelent meg arról, hogy töltsük ki a népszámlálási kérdőívet. Oké, a Központi Statisztikai Hivatal részvételre ösztönöz bennünket. Belefér. Tegnapelőtt azonban azonos terjedelmű hirdetés látott napvilágot arról, hogy „A brüsszeli szankciók tönkretesznek minket!” A mondat két része között bomba látható, rajta a felirat: „SZANKCIÓK”. A jobb alsó sarokban a Nemzeti konzultáció kör alakban szedett betűi, a bal sarokban a feladó közleménye: „Készült Magyarország kormánya megbízásából.” Tegnap és ma megismétlődött ugyanez a hirdetés.

Szintén tegnapi fejlemény, hogy miközben az ATV vitaműsorában Németh Péter, a Népszava főszerkesztője kifejtette, miért nincs ínyére a nemzeti konzultáció és az Orbán-kormány szankcióellenes politikája, a háta mögötti kivetítőn feltűnt a bombás hirdetés. De nem azért, hogy a műsorvezető tudatosítson egy ellentmondást, amely a Népszava hirdetéspolitikája és publicisztikája között tátong. Pedig tudom a veterán, sokat megélt újságíró válaszát a föl nem tett kérdésre. Megírta, idézem is a bejegyzés utáni összeállításban. A lényege: bár korántsem boldogítják a nemszeretem hirdetések, vigasztalja az a tudat, hogy a többi tizenöt oldalon olyan híreket és véleményeket ad közre, amelyeket igényelnek a Népszava olvasói.

Egyik elődje (és jelenlegi helyettese) ennél határozottabban fogalmazott. Egy interjúban elmondta, hogy a tulajdonostól vétójogot kapott az állami és kormányzati hirdetések megszűrésére, és élt is eme jogával. Az igazsághoz tartozik, hogy az a tulajdonos nem azonos a mostanival, és a jelenlegi főszerkesztő nem kötötte az orrunkra, milyen feltételekkel vállalta a patinás napilap irányítását. Ha nincs vétójoga, más az újság helyzete, mintha volna. S akkor föltehető a kérdés, nem kéne-e különbséget tenni az állami intézmények (a KHH, az MVM és a Szerencsejáték Zrt) ártalmatlanabb, illetve a kormányzat propagandisztikus, hazug közleményei között.

Elismerem persze, hogy az is kérdés, vajon az egyetlen ellenzéki napilap életben tartására vállalkozó miniszterelnök mit szólna e tökös döntéshez.         

Tíz mondat a hirdetésekről

A hirdetők nem lapot vesznek, csak helyet a lapban. (Tamás Ervin, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, Népszabadság, 1996. augusztus 3.)

A reklám arra szolgál, hogy megteremtse a média függetlenségét. (Bolgár György újságíró, ATV, 2014. június 30.)

Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)

A Fidesz hirdetésekkel tartja lélegeztetőgépen a Népszavát. (Volner János Jobbik-politikus, ATV, 2017. június 19.)

Felálltam a főszerkesztői székből, mert már nem tudok felelősséget vállalni a lap minden oldaláért. (Kertész Anna, a Vasárnapi Hírek volt főszerkesztője, Vasárnapi Hírek, 2017. december 23.)

Olykor van benne kormányzati hirdetés, ami javítja a kiadó mérlegét. (Horváth Gábor főszerkesztő, Népszava, 2018. január 29.)

Akik például 2017-ben megrendelték a nemzeti konzultáció hirdetéseit, azt a célt is akarták elérni, hogy hiteltelenítsék az olvasók szemében a Népszavát. (Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztője, Kreatív.hu, 2019. március 4.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

A „Magyarország előre megy!” közlemény fontos része az újság életének, és annak, hogy a lap tartalmas és nívós maradjon. Hogy a további 15 oldalon olyan valódi információkkal - írásokkal, hírekkel, véleményekkel - találkozhassanak az olvasók, amelyekre valóban igényt tartanak. (Németh Péter főszerkesztő, Népszava, 2021. november 16.)

Az állami hirdetések megjelenése a Népszavában mindaddig nagyon fontos kiegészítője a létünknek, ameddig a tartalmat nem befolyásolja. (Németh Péter, a Népszava főszerkesztője, Média1.hu, 2021. november 29.)          

Harmadik napja tart fogva egy film. Kritikusként láttam néhány ezret, és Az elveszett transzportot nem sorolom a kiemelkedők közé. A holland rendező (Saskia Diesing) azt próbálja elhitetni, hogy három fiatal nő a második világháború utolsó napjaiban miként jutott el a gyűlölködés állapotából a barátságéba. Az egyik (a zsidó fogoly) elveszítette a férjét, a másik (a német fruska) az anyját, a harmadik (a szovjet mesterlövész) pedig önmagát. A sok férfias film után egy női sorsokat összerakó, valóságtól elrugaszkodott modell miért is tartana a fogságában?

Beugrott egy történet, amelynek mellékszereplője voltam négy és kilenc éves korom között. Anyám huszonéves „gyüttment”, ahogy a falubeliek nevezték. Egy bolt raktárában laktunk, lavórban mosakodtunk, vécé az udvaron. Baráti köre a munkahelyén alakulgatott. Elza néni hasonló korú, a helybéli mozis lánya, egyedül jött haza Auschwitzból. A koncentrációs tábor nevét az ötvenes évek első felében még nem hallottam. Azt a szót pedig, hogy zsidó, hallottam ugyan, de nem tudtam, hogy Elza néni miért éppen az.

Marika néni szintén huszonéves, és a szerb partizánok elől menekült a déli Bácskából a határon inneni Bácskába. Halottam róla, hogy sváb, de nem tudtam, hogy az mit jelent. Azt is hallottam, hogy férje az SS-ben harcolt a partizánok ellen, akik egy adriai szigeten őrzik. De hogy mi az az SS, és mi az, hogy Adria, azt nem tudtam. Anyám néha kölcsönadott Marika néninek. Aki fürdőszobában, igazi fürdőkádban szappanozott, és a könnye potyogott a vízbe. Tudtam, vagy legalábbis sejtettem, hogy ilyenkor két otthon hagyott kislányára gondol.

Egy Kolozsvárról érkezett magyar, egy Auschwitzot túlélt zsidó és egy Bácskából menekült sváb fiatalasszony idegennek, jöttmentnek számított a tótok lakta községben. S mert ugyanabban a boltban dolgoztak, a háborús szenvedéseik fontosabbnak bizonyultak, mint az, ami a háború előtt elválasztotta őket. Anyám 2009-ben bekövetkezett haláláig tartotta velük a kapcsolatot. Elza néni Pestre költözött, és idős korára megvakult. Anyám meg-meglátogatta, ha eljött hozzánk látogatóba. Ilyenkor kibeszélgették magukat. Marika néni ’56 után visszaköltözött Dél-Bácskába. A férje hazajött a börtönszigetről, majd néhány hónap múlva meghalt. Ő fölnevelte a lányait, és néha meglátogatta anyámat Szegeden.

Nyilván már ők sincsenek életben, mert a múlt század húszas éveiben születtek. Történelmi-politikai szempontból indokolatlan barátságukat pedig fölidézte bennem egy már nem is annyira valóságtól elvonatkoztatott film.

Tíz mondat a háborúról

Minél nyugatabbról jön az ellenség, annál érdemesebb a háborút elveszíteni. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1995. október 27.)

A háború az ember leépülése. (Markó Iván koreográfus, Kisalföld, 1995. december 23.)

Minden háború népszerű az első hónapban. (Temesi Ferenc író, Magyar Nemzet, 2008. július 12.)

Háború esetén a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy. (Pogátsa Zoltán közgazdász, HírKlikk.hu, 2020. március 16.)

Háború idején még sose kergettek el diktátort. (Kereszty András újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. április 16.)

A két világháborút is meg fogjuk nyerni. (Andor Mihály szociológus a kormány emlékezetpolitikájáról, Facebook.com, 2020. december 25.)

Minden hasonlatából, szófordulatából nyilvánvaló, hogy katonának érzi magát egy pontosan nem meghatározott háborúban. (Odze György író Orbán Viktorról, HírKlikk.hu, 2021. július 7.)

Putyin nevére vette a háborút. (Makai József újságíró, kijevi haditudósító, 168 Óra, 2022. március 3.)

Majdnem ott tartunk, mint a legutóbbi világháború kitörésekor. (Závada Pál író, Népszava, 2022. március 18.)

A háború az akaratok összecsapása. (Szenes Zoltán volt vezérkari főnök, Magyar Narancs, 2022. március 24.)