A legutóbbi napokban Donáth Anna, Márki-Zay Péter, Mellár Tamás és Schiffer András ellenzékezett, Puzsér Róbert kompozott, Borkai Zsolt pedig díszpolgárságról áhítozott. Lefülelt mondatok.

Nem az egyént építjük fel, hanem a csapathoz keressük az egyéneket. (Zsiga Gyula kézilabda mesteredző, 24.hu, február 11.)

Amennyiben egy kommentelő a közösségi médiában belép a nyilvános térbe, maga is közszereplővé válik. (Bodrogi Bea médiajogász, Telex.hu, február 12.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, február 13.)

Minden ellenzéki párt őrzi a maga kis, néhány százalékos szuverenitását. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, február 13.)

Nem kell összerakni, ami nem fér össze. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt az ellenzéki pártokról, Klubrádió, február 13.)

A rúdunk kifelé áll az Európai Unióból. (Herényi Károly volt MDF-politikus, ATV, február 13.)

Az öregség jele, hogy már nem a jövődet, hanem a múltadat tervezed meg. (Cs. Kádár Péter hangmérnök, Facebook.com, február 13.)

Magyarország Nyugatra tart, de újra meg újra Keleten köt ki. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, február 14.)

Szomjas lesz az akkugyár. (Doros Judit újságíró a kínai beruházás vízigényről, Népszava, február 14.)

Az biztos, hogy ki kell szállni az olaj alapú közlekedésből. (Ürge-Vorsatz Diána környezetvédelmi szakértő, ATV, február 14.)

Lesz 888 - az Origón. (G. Fodor Gábor politológus, a 888 alapító-főszerkesztője, 888.hu, február 15.)

Fele annyira sem volt jó, mint a 444. (Bakos András újságíró a 888-ról, Facebook.com, február 15.)

Az időjárás kegyesebb volt a kormánynál. (F. Szabó Emese újságíró az energiaárakról, Magyar Narancs, február 16.)

Egymást jobban utálják, mint a Fideszt. (Schiffer András volt LMP-politikus az ellenzéki pártokról, Spirit FM, február 17.)

Ahelyett, hogy az egyre jobban elhatalmasodó Orbán-rendszert szeretnék legyőzni, egymással hadakoznak. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő az ellenzéki pártokról, Magyar Hang, február 17.)

Nem túl sok maradt a magyar demokráciából.(Gelencsér Ferenc Momentum-politikus, Index.hu, február 17.)

Azt kérdezném tőle, hogy fej vagy gyomor. (Dombóvári István humorista Orbán Viktorról, RTL Klub, február 17.)

A mi Ferink. (Orbán Viktor miniszterelnök Gyurcsány Ferencről, Hír TV, február 18.)

Mire a végére érnek, már kezdhetik a következő évit. (Somogyi Zoltán szociológus a miniszterelnöki évértékelőkről, Facebook.com, február 18.)

Ha megkapom a díszpolgári címet, örülni fogok neki. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, Blikk.hu, február 18.)

A felcsúti Churchill. (Ágoston Hugó marosvásárhelyi újságíró Orbán Viktorról, ÚjHét.com, február 19.)

Oroszország megtámadta Ukrajnát.

A szankciók Oroszországot célozták meg, de Európát találták el.

Brüsszel megpróbálta kiszárítani a kincstárat.

Valójában a tagállamoknak kellene ellenőrizniük Brüsszelt, és nem Brüsszelnek a tagállamokat.

A Jóistenen kívül senkit sem ismerünk el magunk fölött.

Kitanultuk, hogyan kell boldogulni a megújított Magyarországon.

Már lobog a szélben a szélzsák.

Az év végéig egyszám-jegyűre gyaluljuk az inflációt.

A baj nem szól előre.

Itt kell lennie Európa legszigorúbb gyermekvédelmi rendszerének!

Megtapasztaltam, hogyan működik a német médiaipar. Az utolsó délután elbúcsúztam a saarbrückeni filmfesztivál sajtófőnökétől. Rendeltem egy taxit, hogy kiérjek a pályaudvarra, amikor odalépett hozzám egy csinos hölgy. A helybéli televízió munkatársa, és csak néhány percre szeretne föltartani. Mi a véleményem a látottakról?

Szabadkoztam, hogy vár a taxi, különben is külföldi kritikus vagyok. Miért nem kérdezik a német filmek szakértőit? Azért - válaszolta -, mert két évtizede őket faggatják, most pedig egy külföldi kritikus tapasztalataira kíváncsiak. Félrevonultam, hogy átgondoljam a legutóbbi napokban látottakat, majd a kamera előtt elmondtam, hogy „a” német film nem létezik. Van müncheni (Bavaria), berlini (Babelsberg), hamburgi, frankfurti, bécsi, zürichi film. De van bumfordi bajor, székelyes góbéságokra emlékeztető fríz. Van luxemburgi és tiroli, de még ausztráliai és brazíliai is. Mindegyiknek más a hangulata.

Nem túl eredeti megfigyelés, mindazonáltal a riporter szemében láttam az érdeklődést. Különösen akkor, amikor a német dialektusok közti különbségről beszéltem. Annyira eltérnek egymástól, hogy csodálkozásomnak adtam hangot: a német filmeket ugyanis szinkronizálni kell a német mozilátogatók számára. Már vettem volna a pilóta-táskát, hogy kirobogjak a vasútállomásra, amikor a csinos asszisztens a másik szobába terelt. Egy hosszúkás borítékot nyújtott át. A taxiban fölnyitottam, százötven euró lapult benne. Magyarországon még sosem kaptam pénzt rádió- vagy tévé-interjúért. Mi, kulturális újságírók legyünk megtisztelve, hogy egyáltalán megszólalhatunk a hazai nyilvánosság fórumain.

Amikor hazaértem, kiderült, hogy folyik a hűtőszekrény. Nemcsak az ennivaló romlott meg benne, hanem elromlott a szerkentyűje is. Vettem egy újat. Körülbelül annyiba került, amennyit Saarbrückenben kaptam az interjúért.

Krug Emília az adás utolsó percében elbúcsúzott a három stúdióvendégtől. Megköszönte nekik a „kommentárokat”. Pontosan fogalmazott. Az egyik vendég ugyanis közismert védőügyvéd, a másik hitoktató, a harmadik pedig politológus volt. Elvárható tőlük, hogy A nap híre című ATV-műsorban magyarázzák a híreket. Márpedig a hírmagyarázatot kommentárnak nevezik.

E sajtó-műfaj az idő tájt született, amikor már nem egy betűmérettel dolgoztak a nyomdászok, hanem kettővel. Az újabbat, a kisebbiket arra szánták, hogy a túlnyomórészt gazdasági híreket értelmezhessék az újság munkatársai. A hírmagyarázatot keretbe zárták, így hívták fel rá a figyelmet. Azóta a hírmagyarázat a szakújságírók egyik legjellemzőbb megnyilvánulási formájává nőtte ki magát. Rövid, szakmai jellegű és nem túlságosan egyéni hangvételű iromány. Minél szubjektívebb az újságíró hangvétele, annál inkább közeledik a glosszához, a jegyzethez, a publicisztikához. Annál kevésbé kommentátor az újságíró.

Ezzel néhány évszázadig nem is volt különösebb gond. A hírmagyarázó kommentált, és a műsorvezető (moderátor) megköszönte neki a kommentárt. Tegnap este azonban a szegedi és a kieli kézilabdázók izgalmas mérkőzésén egy 38 éves, 247-szeres válogatott, nemrégiben visszavonult játékos, Császár Gábor ült a meccset közvetítő sportriporter (Méhes Gábor) mellett. A pályakezdő sportkommentátor azt találta mondani, hogy „Próbáltam szakkommentálni”. Itt pillanatnyi szünetet tartott, majd néhány másodperc múlva így folytatta: „telni”.

Zavara érthető. Újdonsült sportkommentátorként még nem képes eldönteni, hogy ha igésíteni akarja azt, amit mostanában egyre ügyesebben és alaposabban művel, akkor ő tulajdonképpen kommentál vagy kommentel. A bejegyzés utáni összeállításból kirajzolódik, hogy zavara korántsem egyedi. Például az egyik publicista nem dicsérni akarta Gyurcsány Ferencet, mégis felértékelte a volt miniszterelnök politikusi tevékenységét. A kommentálni kifejezéssel akaratlanul is szakmai felkészültséget feltételez róla. Maga Gyurcsány Ferenc is zavarba jött, amikor a pillanat hevében kellett eldöntenie, vajon ő most indulatos véleményeket (kommenteket) kapott-e vagy szakmailag megalapozott álláspontokat (kommentárokat).

A 2010 után kulturális államtitkárként is dolgozó költő pedig leértékelte magát, amikor úgy vélte, nincs abban a helyzetben, hogy kommentálhasson művészi életműveket. Kósa Lajos több mint három évtizede érkezett a politikába, és még mindig nem tudja, hogy mi a különbség a komment és a kommentár, a kommentelés (a zsigeri megnyilvánulás) és a kommentálás (a hírmagyarázat) között. S ami a legérdekesebb, a műsorvezetők között is akadnak, akik kommenteket várnak olyan stúdióvendégektől, akiket azért hívtak meg, mert értenek a szakmájukhoz.               

Tíz mondat a közéleti megnyilvánulásokról

Az a kommentátor közvetít jól, aki az eseményt átéli, és szavakban vissza tudja adni. (Szepesi György sportriporter, 168 Óra Online, 2008. július 29.)

Laptop fölé helyezett kézzel várja, hogy azonnal kommentálhassa a kormány legújabb baklövését. (Hont András publicista Gyurcsány Ferencről, Hírszerző.hu, 2011. március 30.)

Olimpiai aranyom még nincs. Néhány napig azt hittem, hogy van - Annus Adrián athéni győzelmét én kommentálhattam. (Faragó Richárd sportriporter a doppingról, Nemzeti Sport, 2013. július 27.)

Magamat kommentáljam? Aztán meg a kommentemet kommentáljam? (Kósa Lajos Fidesz-politikus, Népszabadság, 2016. március 17.) 

Sok száz kommen…tár érkezik. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2016. szeptember 6.)

Hol vagyok én ahhoz, hogy kommentáljam ezeket a művészpályákat? (Szőcs Géza költő, Irodalmi Jelen, 2016/november)

Gyors kommenteket várok. (Simor András műsorvezető, ATV, 2020. október 23.)

Kíváncsi vagyok egy gyors kommentre. (Petúr András műsorvezető Pásztor István kézilabda szakkommentátorhoz, Sport 1, 2021. május 9.)

Köszönöm a kommentárokat. (Krug Emília műsorvezető, ATV, 2023. február 15.)

Próbáltam szakkomentálni… telni. (Császár Gábor kézilabda szakkommentátor, Sport 1, 2023. február 16.)

Ültem Ferihegyen, nyüzsgött körülöttem a repülőtér. Hallottam, hogy átellenben egy hatvan körüli hölgy szlovákul üvölt. Folyamatosan és mosolyogva, vagy fél órán át. De ha üvöltözik, miért nem indulatos? Ha pedig kedélyesen trécsel a férjével, miért üvöltözik?

Rejtélyes viselkedését akkor értettem meg, amikor beszálltunk a gépbe. Ráláttam a férje tarkójára, az egyik fülében nagyothalló készülék. Szegény asszony megszokta, hogy az unoka emésztéséről is üvöltve számoljon be az urának, aki otthon rest használni a parányi készüléket. Erről a chip zsenije, Andy Grove jutott az eszembe. Olvastam, hogy Gróf Andrásként került ki Amerikába. Úgy hagyta el az ötvenhatos Magyarországot, ahogy egy szocialista országbeli nagyothallóhoz illik.

A New York melletti menekülttáborban dolgozó vöröskeresztes nővérek szörnyülködve nézték kezében a szovjet ipar bombabiztos termékét, a böhöm nagy fülhallgatót. Másnap hoztak neki egy fülkagylóba illeszthető hallásjavító készüléket. Ha Gróf András nem süketül meg a második világháborúban, akkor Andy Grove a múlt század hatvanas éveiben aligha adja fejét a számítógépes félvezető miniatürizálására. A mikroprocesszor nélkül a hadiiparban és az egyetemeken használt, asztalnyi nagyságú számítógépből nem lett volna fokozatosan kisebbedő személyi számítógép, és a drága elitszerkentyűből olcsó tömegcikk.

Február elején ismét találkozom kommunikáció szakos diákokkal. Remélem, hogy fogékonyak lesznek az élet közeli példára. Arra, hogy az Intel cég alapítója miként lett a Time Magazin szerint 1997-ben az év embere. Idáig jutottam a tűnődésben, amikor a Lufthansa-gépen tízórait osztott a stewardess. Ugyanazt kaptam, mint a mellettem ülő koreai kisgyerek és az amerikai katona. Mondtam a szőke sztyuvinak, hogy lactosloses Mittagessen-t rendeltem. „Á, ön az?” - kérdezte.

Kiderült, hogy az egész gépen én vagyok az egyedüli, aki tejérzékenyeknek való ételt rendelt. Miközben kicserélte a tálcát, a média szinte korlátlan lehetőségein merengtem. Még otthon, a világhálón megnéztem, melyik légitársaság kecsegtet NLM-el (No Lactose Meal), és e-mailen megrendeltem a laktózmentes szolgáltatást. Felszállás előtt pedig azt „élveztem”, hogy egy szlovák nagypapa kivette füléből a parányi hallókészüléket. Úgy rémlik, életünkben egyre inkább jelen vannak a médiumok, ráadásul a szó leghétköznapibb értelmében.

Az egyik médiatanár kolléga barátilag tette szóvá, hogy a sajtóval kapcsolatban a kelleténél többet használom a médium kifejezést. Szerinte a médium szerepkörére legföljebb a pénzünkre pályázó jósnő tarthat igényt. Beül hozzá az özvegy, hogy „társaloghasson” a néhai férjével. A szélhámos háziasszony lefüggönyözött szobában fogadja, térdével megbillenti az asztallábat, és az imbolygó légkörbe hozza be a hajdani házastárs síron túli hangját. „Vajon a politikusokkal bratyizó újságírók nem ezt csinálják?” - kérdeztem vissza. Kollégám elnevette magát.    

A cél világos: fiatalos, friss, ugyanakkor konzervatív szemléletmód közvetítése. (Elek Nikolett újságíró, Magyar Demokrata, 2015. szeptember 23.)

A 888.hu elmegy a bulvár felé, és próbál jópofán trágár lenni. (Csorja Gergely publicista, Magyar Fórum, 2015. október 22.)

Internetes tombolda. (Mester Ákos újságíró, 168 Óra, 2016. január 28.)

A Habony-média troll-csatahajója. (Tóth Ákos újságíró, 168 Óra, 2018. április 19.)

Vezetem ezt a harcoló közösséget. Politikát csinálunk a magunk eszközeivel. (G. Fodor Gábor politológus, a 888.hu főszerkesztője, 24.hu, 2018. június 8.)

A kormány tacepaója. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2018. november 23.)

A 888.hu internetes portál valójában heccblog. (Nagy B. György újságíró, Népszava, 2021. május 8.)

Lesz 888 - az Origón. (G. Fodor Gábor, a 888.hu alapító-főszerkesztője, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, 888.hu, 2023. február 15.)

Az Origóra való átköltöztetése a kormánypárti médiaarzenál karcsúsítása. (Előd Fruzsina újságíró, Telex.hu, 2023. február 15.)

A kormányhoz kötődő médiafelületek racionalizálása folytatódhat az Origo és a 888 összevonásával. (Balkányi Nóra újságíró, Kreatív.hu, 2023. február 15.)

Mind az öt pannon lapban érdekes képet láttam. A Zalai Hírlapban, a Vas Népében, a veszprémi Naplóban, a Fejér Megyei Hírlapban és a Dunaújvárosi Hírlapban ugyanaz a fénykép jelent meg Hofi Géza kitüntetéséről. Schiffer János budapesti főpolgármester-helyettes látható rajta, amint a kaján humorista kezet csókol neki.

Mint kiderült, a kitüntetett váratlanul előkapott egy ősz hajú női parókát, a fejére tette, és úgy hajolt a protokolláris személyiség kezére, ahogy néhány hónapja az idős orvosfeleség Mezőkövesden az akkor még miniszterelnök Orbán Viktorénak. Hofi gondosan megtervezhette a furcsa jelenetet. Elvégre amikor Kossuth-díjat kapott, akkor is elejtette „véletlenül” azt a fránya kitüntetést, hogy aztán Göncz Árpád köztársasági elnökkel együtt keresgélje a szőnyegen.

Az a benyomásom, hogy híres kép lesz ez a mostani is. Csakúgy, mint amire hajaz. Tavaly nyáron fordult meg Orbán Matyóföldön. A laptudósítás szerint az őt kísérő, egyébként pedig helybéli Tállai András államtitkár „Tréfásan megjegyezte, hogy Mátyás király óta nem volt Mezőkövesden ennyi neves ember, akkor viszont a település városi rangot kapott. Talán Orbán Viktor is adakozó lesz.” (Észak-Magyarország, 2001. augusztus 8.)

A kíváncsi alattvalók között ott szorongott egy hölgy is, az elhunyt körorvos özvegye. Hajdani férje féltve őrzött könyvét nyújtotta át Orbán Viktornak, majd mindenki meglepetésére kezet csókolt neki. A miniszterelnök nem rántotta el a kezét. Ezt a pillanatot kapta le egy fotóriporter. Fényképét órákon belül megismerte az ország, a jelenet a miniszterelnök körül tudatosan alakítgatott kultuszt jelképezte.

Nem ok nélkül, mégis zavart, hogy a fotó hamarosan napvilágot látott a 168 Órában, a Hócipőben, majd később még vagy egy tucatnyiszor különböző újságokban is. Utoljára néhány napja tűnt fel az SZDSZ egyik pesti happeningjén, óriásplakátként. A képmezőt két részre osztották a tervezők. Az egyikben a híres, sőt hírhedt fénykép Mezőkövesdről, a másikban Kuncze Gábor, amint éppen kezet készül csókolni egy idős asszonynak.

Aligha kell magyarázni a páros kép jelentését. De vajon a másod- és sokadközlők kértek-e engedélyt a fotóriportertől? S ha kértek, vajon fizettek-e neki az újraközlésért? Egyáltalán, egy ilyen felvétel jó szemű készítőjének milyen szerzői jogai vannak? Ha például ez a bejegyzés megtetszik egy portál szerkesztőjének, akkor letölti a világhálóról a két kézcsókos jelenetet, „oszt’ jónapot”? Vagy inkább kisztihand?

Hogy lehet az ellenzéki összefogást működtetni, ha minden héten egymást szapulják? (Gattyán György, a Megoldás Mozgalom vezetője, Spirit FM, 2022. január 13.)

Az ellenzéki szavazók elfordultak ezektől a pártoktól. (Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester, Klubrádió, 2022. június 16.)

A belső versenyt fontosabbnak tartják, mint a kormánnyal való versenyt. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2022. június 28.)

Az ellenzéki pártok szedett-vedett csapatokban vannak. (Jakab Péter volt Jobbik-politikus, Klubrádió, 2022. november 28.)

Ha valóban működni akarnak, akkor újra össze kell őket rakni. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2023. január 5.)

Ezek a pártok gyakorlatilag nem léteznek. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Jelen.media.hu, 2023. január 13.)

A kormányzó Fidesz helyett egymást akarják legyőzni. (Mellár Tamás országgyűlési képviselő, Magyar Hang, 2023. február 3.)

Adnak magukról életjelet. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2023. február 8.)

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk. (Donáth Anna Momentum-politikus, 24.hu, 2023. február 13.)

Nem kell összerakni, ami nem fér össze. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt, Klubrádió, február 13.)

Az együttműködés politikája nem volt más, csak technikázás és öncélú orbánozás.

Kevesebb pártra van szükség.

Az ellenzéki pártok nagyokat mondanak, hogy jobban figyeljenek rájuk.

A politikában nincsenek messiások.

Gyurcsány imádja irányítani a hangulatot.

Gelencsér Ferenc arra kért fel, hogy arcot adjak a Momentum politikájának.

Nekem a NER lebontására van szerződésem.

Nem az értelmiségnek politizálunk.

A demokrácia vagy liberális, vagy nem demokrácia.

Ami az internetre felkerül, az ott is marad.

Kerekasztal-beszélgetés a Független Médiaközpontban Gyűlöletbeszéd a magyar sajtóban címmel. Gerő András, Bernáth Gábor és Szilágyi-Gál Mihály tartott referátumot.

Gerő jó névnek számít a történészek között, én kedvelem a publicisztikáit is a Magyar Hírlapban. Bernáth a Roma Sajtóközpont vezetője, és az egyik tanítványom, Mohácsi Viki férje. Szilágyi-Gált most ismertem meg személyesen. Alig harmincas politológus, de írásaival már találkoztam a Médiakutató hasábjain. A vitát Monori Áron médiaelemző vezette. Úgy rémlett, mintha az előadók és a hozzászólók két véglet között hányódtak volna.

Az egyik felfogás szerint ha bárki bármit mondhat, és uszítás címén korlátozzák a megszólalás jogát, akkor óhatatlanul megsértik a sajtószabadságot.  A másik felfogás szerint viszont vannak olyan gondolatmenetek, amelyek az uszítás körébe tartoznak, és ezeket el kell zárni a nyilvánosság elől. Neveket azért nem rendelnék az egyik vagy a másik felfogás mellé, mert a korántsem markáns véleményekben sokféle mozzanat keveredik. Csupán azért hallottam ki sarkalatos megállapításokat az elhangzott okfejtésekből, mert felötlött Marshall McLuhan Gutenberg-galaxisából egy figyelemre méltó töredék. 

A kanadai szerző azt írja, hogy az amerikai gyakorlatban a kifejezés szabadsága hangsúlyoztatik, a szovjet gyakorlatban pedig az, hogy ki férhet hozzá a kifejezési eszközökhöz (nem mindenki). Az előbbi megfelel a liberális felfogásnak: mindenki azt mond, amit akar; akár még uszíthat is. Az utóbbi gyakorlatot azzal szoktam érzékeltetni médiapolitikai előadás közben, hogy a szocialista világrendszer többet költött a Szabad Európa Rádió zavarására, mint az amerikai kongresszus a SZER pénzelésére. (A tinédzserpartiból ismert Cseke László szerint „Évente 400 millió dollárba került a Szovjetuniónak, hogy zavarja a Szabad Európa Rádió adásait. A rádió költségvetése csak 200 millió dollár volt.” (Kisalföld, 2001. február 19.)

Az a benyomásom, hogy a magyarországi gyakorlatban egyelőre keveredik a kétféle felfogás. Már meghaladtuk a szovjet rendszerét, de még nem emésztettük meg az angolszász hagyományokat.