Nálam a sportújságírás csúcsán tegnap Ch. Gáll András tartózkodott. Az Index digitális felületén számolt be a berlini maratonról. Stílszerűen egy etióp hölgy vitte el a pálmát egy kenyai férfi elől. A világ talán legegyenletesebb terepén az utóbbinak nem sikerült megjavítani a világcsúcsát, a 42 kilométeren nem ért el két órán belüli eredményt. A csaknem másfél évtizeddel fiatalabb futólány viszont megjavította a világcsúcsot 2 óra 11 perc 53 másodpercre.

A sportsajtó ingerküszöbét nem törte át a világra szóló eredmény. Képviselői úgy voltak vele, hogy túl vagyunk a Budapesten megrendezett világbajnokságon, talán már bontják is a negyvenezres Nemzeti Atlétikai Központ felső karéját. Minek még egy berlini futóverseny körülményeit is pedzegetni? A vita mégis kirobbant - a közösségi médiában. Babinyecz József volt válogatott hosszútávfutó, manapság inkább nemzetközi menedzser pontosította az olvasmányos élménybeszámoló pénzügyi adatait.

A győzelemért nem ötvenezer dollárt kapott Tigst Assefa, hanem az őt támogató sportszergyár jóvoltából hetvenezret, a világcsúcsért pedig kétségkívül ötvenet. Ez eddig százhúszezer dollár, forintban negyvennégy millió. Ehhez jön még a szponzor által megduplázott „fizetés” (szerződés szerint járó havi jövedelem). Babinyecz József nem írt konkrét számokat a fészbukos üzenőfalára, érzékeltette azonban, hogy a futónő bevétele nem hat, hanem hét számjegyű, és nem egyessel kezdődik. A bennfentes segítségével bepillanthattunk a profi sport kulisszái mögé, és a bejegyzéshez hozzászólt Békesi László is.

Az egykori pénzügyminiszter valaha ugyancsak atléta volt, és egy időben a Magyar Atlétikai szövetség elnöke is. Soraiból azt olvastam ki, hogy nem is olyan nagyon sok ama bizonyos keresmény. Elvégre az etióp futónőt két férfi atléta védte a légellenállástól, egy előtte diktálta a tempót, egy pedig arra vigyázott, hogy mezőnyből senki se lépjen a sarkára. Csapatában voltak edzők, menedzserek, marketingesek, masszőrök, orvosok, dietetikusok. Legalább tucatnyi szakember között kellett megosztani azt a néhány százmillió forintnyi dollárt. S akkor még szóba se hoztuk a magaslati edzőtábor árát.

A két volt atléta baráti, kulturált hangnemben cserélt gondolatokat arról, hogy egy fantasztikus eredmény milyen kérdéseket vet föl. A „laboratóriumi körülmények között elért” csúcsról, a táplálék-kiegészítő szerekről, a majdani doppingvizsgálat jelentőségéről és a legújabb Adidas-futócipőről, mely szárnyakat ad. Két mozzanat nem került szóba. Az egyik az, hogy a női világcsúcs 2 óra 11 perc 53 másodperc-e vagy „csak” 52. Még a 42 kilométer és 195 méteren se mindegy, ugyebár.

A másik mozzanat az, amit tegnap a Tolnai Népújság digitális változatában olvastam. E címmel jelent meg: „Óriási csúccsal nyerte meg a Varsó Maratont Szemerei Levente”. A megyéből való hosszútávfutó, aki egy hónapja a budapesti világbajnokságon negyvenedik lett, a lengyel fővárosban 2:15.32-re javította az egyéni csúcsát. Egy stúdióbeszélgetésen az M4Sport csatorna igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a magyar atléták szereplését önmagukhoz kéne mérni, nem pedig ahhoz a fránya világcsúcshoz. Lehet, hogy igaza van.

De talán mégse szentségtörés, ha a legjobb magyar férfi maratonista egyéni csúcsát a vadonatúj női világcsúcshoz, 2:11.52-höz mérem. Hozzá képest a szekszárdi napilap címében olvasható „óriási” jelző országos csúcs a sportsajtóban.

Tíz mondat a futásról

A futást azért kedvelem, mert az ember friss levegőn van, másrészt a legjobb társaságban. Vagyis egyedül. (Horn Gyula miniszterelnök, Esti Hírlap, 1997. december 19.)

A pártnak fel kell készülnie egy négy évvel későbbi maratoni futáshoz úgy, hogy épp a megfelelő pillanatban legyen ereje teljében. (Kovács László szocialista politikus, Észak-Magyarország, 1998. december 3.)

Szeretnénk a menetelést futólépésre változtatni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió. 2001. január 24.)

A mezítlábas futás felér egy talpmasszázzsal. (Pásztor György maratonista, Békés Megyei Hírlap, 2002. november 16.)

Két dologgal tartom magam karban: futok, és Bibliát olvasok. (Balog Zoltán református lelkész, emberi erőforrás miniszter, Napló, 2012. november 29.)

Botka László előre rúgta a labdát, most pedig fut utána. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Zoom.hu, 2017. szeptember 25.)

Elárulom a nagy kampánytitkot: letolt gatyával nem lehet futni. (Szekeres Imre szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. december 22.)

Orbánt futni látni: ez tartja most a lelket az ország egyik felében. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. április 18.)

Nem tudunk elég gyorsan elég sokat futni. (Borsos Attila sportkommentátor a női kézilabda válogatottról, Sportal.hu, 2022. november 19.)

Összekötött kézzel és lábbal futunk versenyt a túldoppingolt fideszesekkel. (Dobrev Klára DK-politikus, Klubrádió, 2023. április 19.)

 Az értelmiségi embert azért fizeti a társadalom, hogy segítsen a többieknek élni. (Hankiss Elemér szociológus, Délvilág-Csongrád Megyei Hírlap, 1994. július 26.)

Az értelmiségi a tudásából él. (Bródy András közgazdász, Népszabadság, 1998. december 11.)

Az értelmiség feladata, hogy jó dolgokra vegye rá az embereket. (Farkasházy Tivadar újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2001. május 24.)

Az értelmiségi sokat rágódik azon, hogy mi az értelmiségi. (Bence György filozófus, Népszabadság, 2001. július 21.)

Az értelmiség problémákat vet fel, de megoldásokat ritkán kínál. (Ormos Mária történész, Népszava, 2009. november 5.)  

Egyre több a diplomás, és egyre kevesebb az értelmiségi. (Pataki Ferenc szociálpszichológus, 168 Óra, 2013. március 21.)

A magyar értelmiség velem együtt egy Savanyú Vendel. (Konrád György író, ATV, 2014. január 19.)

Elképedve tapasztalom, hogy az értelmiség felső rétegében milyen sok hülye van. (Beck Zoltán pécsi romológus és rockzenész, Zalai Hírlap, 2016. június 9.)

A politikusnak nem tesz jót, ha közben értelmiségi is akar maradni. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)

Az értelmiségiek nyilvánosan okoskodó emberek. (Lányi András publicista, Klubrádió, 2023. szeptember 25.)

A legutóbbi napokban Horn Gábor és G. Fodor Gábor gyurcsányozott, Szanyi Tibor dékázott, Ungár Péter orbánozott, Toroczkai László kutyázott, Kovács Gegely pedig ellenzékezett.

A politikailag heterogén ellenzék program nélküli változást ígér, a kormánypárt pedig ragaszkodik a változás nélküli programhoz. (Végel László vajdasági író Szerbiáról, Mozgó Világ, 2023/9.)

A DK árnyékkormánya leginkább a magyar vadkapitalizmus szerelmeseiből áll. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Magyar Hírlap Online, szeptember 16.)

Orbán Viktor vagyonosabb a családomnál. (Ungár Péter LMP-politikus, Gulyáságyú-blog, szeptember 17.)

Az az igazság, hogy a férjem egy borzasztóan befolyásolható ember. (Borkainé Havassy Myrtill háziasszony, ATV, szeptember 17.)

A férfias vonásokat viselő David Pressman asszony. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, szeptember 18.)

Most nálunk, a központban azt mondják, hogy jobb a Mi Hazánk, ha van, mint ha nincs. (Lévai István Zoltán Fidesz-politikus, Válaszonline.hu, szeptember 18.)

Soha senki nem figyelmeztette Kövért arra, hogy jogában áll hallgatni. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, szeptember 18.)

Ez a márka, a Magyar Szocialista Párt kimerült. (Böcskei Balázs politológus, ATV, szeptember 18.)

Az ATV a propagandagépezet egyik fontos alkatrésze, ahol látszólag megjelenhet az ellenzék. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, szeptember 19.)

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt létezése a Fidesz érdekeit szolgálja. (Toroczkai László, a Mi Hazánk párt elnöke, Népszava, szeptember 20.)

Rajtuk kívül mindenki libsi. (Batka Zoltán újágíró a Fidesz-politikusokról, Népszava, szeptember 21.)

Annak sem örülnék, ha holnap kormányváltás lenne, és egy hasonló rendszerben mi sok lehetőséget kapunk, de mások nem. (Reisz Gábor filmrendező, Magyar Narancs, szeptember 21.)

Gyurcsányból ellenzéki sztárt Orbánék faragtak. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, szeptember 21.)

Fizessenek a gazdagok! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, YouTube.com, szeptember 22.)

Nincs olyan, hogy ellenzék. Jelenleg csak ellenzéki pártok vannak. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, szeptember 22.)

Az ellenzéket leginkább önmaga gyengíti. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Magyar Hang, szeptember 22.)

A szombathelyi baloldal a propagandamédiájával karöltve többször megmutatta, hogy milyen gátlástalan támadásokra képes. (Hende Csaba Fidesz-politikus, Vaol.hu, szeptember 22.)

Novák Katalin már-már annyit röpköd, mint Szijjártó. (Gusztos István publicista, VárosiKurír.hu, szeptember 22.)

Gyurcsány a tűzzel játszik. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, szeptember 23.)

Ezt a fránya svéd ratifikálást lassan kénytelen vagyok ratifikázásnak mondani. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, szeptember 23.)

Hiába nagy a hangerő, ha hamis a szólam. (Bogárdi Szabó István református püspök, Magyar Rádió, szeptember 24.)

Az eredeti szóban van még egy h is. A bushman pedig bozótembert, bozótlakót jelent. Átvitt értelemben isten háta mögött lakót, aki a világ hívságai elől húzódott a bozótba. Van egy harcias változata is, több mint százéves. A Dél-Afrikába érkezett holland telepesek (a búrok) az őserdőbe húzódtak vissza, onnan csaptak ki a brit megszállókra.

A gerilla hadviselés békés változatát műveli Alex Troy. Járja a világot, és ahelyett, hogy az erdőbe húzódna, az utcakereszteződéseken öltözik csupa zöld levélnek. Terjedelmes cserépedényben üldögél, és ha közelednek a gyanútlan járókelők, feláll, furcsa hangot hallat, kinyújtja a kezét, esetleg még ki is lép a cserépből. Frászt hoz az arra sétálókra. A világháló számon tartja a munkáit, eddig 198 videó-felvételt készített. Minden harmadik válogatás, a leghangosabb ijedelmeket foglalja össze. De még így is akad százharminc-valahány különböző városokból.

Leginkább spanyol, angol és német nyelvterületről, ebben a sorrendben. Néhány helyet fölismertem. Például a a texasi Dallasban vagy a svájci Bernben. A német Hamburgban, annak is St. Pauli nevű szórakoztató-negyedében, ahol úgy fél évszázada néhány hétig éltem egy kommunában. Vagy a spanyolországi-baszkföldi San Sebastianban, amelynek fesztiválján filmkritikusként többször is megfordultam. Megbabonáznak ezek a nyolc-tízperces felvételek. Láttam belőlük vagy harmincat, és feltűntek az ismétlődő elemek.

Például az, hogy Mr. Troy tapintatból kímélte a kisgyermekes szülőket. Ha közeledtek feléje, inkább békén hagyta a mögöttük lévőket, nehogy megijessze a csecsemőket. A nagyobb gyerekeket, úgy tízéves korig már kevésbé kímélte. Azt vettem észre, hogy ők még nem képesek kezelni a faramuci helyzetet. Úgy ijednek meg a váratlanul megelevenedett bokorembertől, hogy elfelejtenek nevetni. Zavartan álldogálnak, miközben a szüleik csapkodják a térdüket, hahotáznak, kacagnak, nyerítenek, röhögnek, rötyögnek, vihognak.

Minél több felvételt látok, annál inkább az a benyomásom, hogy a felnőttek nevetéssel oldják a feszültséget. Másként a nők és másként a férfiak. A lányok, asszonyok, matrónák a busman mozdulására sikítanak, és az ellenkező irányba futnak. Többnyire a mellettük haladó férfi mögé menekülnek, és a karjába kapaszkodnak. Kevés hímnemű fogta meg a belé csimpaszkodó kezet. Ráadásul mindössze egyet láttam a sok száz férfiú közül, aki nyugtatólag lehelt volna csókot az élettárs rémült arcára.

Nem hiszem, hogy tudatosan zárkóztak volna el a másik nem hirtelen válságosra fordult helyzetétől. Önmagukkal voltak elfoglalva. Ők nem futottak el a bokorembertől, hanem ijedtükben ugrottak egyet. (Bakugrás.) Majd igyekeztek rendezni az arcvonásaikat, mintha őket nem hozta volna zavarba a bokorzat megelevenedése. A nőjük-nejük megszégyenülve ment volna tovább, ők azonban túlhaladtak a busmanon, majd visszafordultak, és kárövendve nézték, hogyan jár pórul a soron következő pár.

Vajon hasonló helyzetben képes lettem volna-e együttérzőbben viselkedni? Nem vagyok szociálpszichológus, ezért a nagy (világ) mintás „felméréshez” inkább kérdéseim, mint válaszaim vannak. A meglepetést követő indulatszavak közül ismerősnek hatott az „Oh, My Good.” Meg a „Mein Gott.” Akik spanyolul ijedtek meg, azt mondták. hogy „Puta!”, ami a világ egyik legősibb mesterségét jelenti. Vagy pedig azt, hogy „Puta madre!”, ami a világ egyik legősibb mesterségét a bokorember édesanyjával párosítja.

Honfitársnővel egyedül a berni főtéren szembesültem. Ő azt mondta, hogy „Jujj!”

Tíz mondat a nőkről és a férfiakról

Egy nagy bajuk van a férfiaknak. Hazudósak, de erre is mi kényszerítjük őket. (Molnár Piroska színésznő, Kurír, 1994. július 28.)

A férfiak szerencséje, hogy a nők szeretnek megbocsátani. (Bessenyei Ferenc színész, Nők Lapja, 1997. augusztus 6.)

A férfiak beszélnek, a nők beszélgetnek. (Tax Zsazsa előadóművész, tv2, 2000. augusztus 10.)

Ahol a nők jól érzik magukat, ott a férfiak is biztonságban vannak. (Gurmai Zita politikusnő, Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember 30.         

Nagy a férfiak felelőssége: ha nőként néznek ránk, képesek vagyunk igazi nőként viselkedni. (Falusi Mariann énekesnő, RTV Tipp, 2011. június 6.)

Az anyák felelőssége, hogy milyen férfiakat nevelnek. (Palya Bea énekesnő, Quart.hu, 2014. január 14.)

A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. (Kovács Ákos előadóművész, Echo TV, 2015. december 13.)

A férfiak nem fenékre híznak, hanem hasra, ami sokkal előnytelenebb. (Lendvai Ildikó politikusnő, Facebook.com, 2019. március 8.)

A nők többnyire nem megreformálják a politikát, hanem hozzáromlanak a férfiakhoz. (Kósa András újságíró, Azonnali.hu, 2021. december 22.)

A most már kizárólag férfiakból álló kormány összetétele még inkább világossá teszi, hogy Magyarországon a politika milyen szerepet szán a nőknek. (Antoni Rita újságírónő, Újnépszabadság.com, 2023. július 2.)

Fizessenek azok, akiknek semmi sem drága. Fizessenek a gazdagok! (Losonczy Géza újságíró, Szabad Nép, 1945. április 11.)

A hároméves terv gazdasági előfeltétele, hogy megvalósuljon végre az a követelés, amelyet gyakran hangoztattunk, de nem tudtunk az életbe átvinni: az, hogy fizessenek a gazdagok. (Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt elnöke, a kormány miniszterelnök-helyettese, Szabad Nép, 1947. május 10.)

A „Fizessenek a gazdagok!” népszerűsége addig tartott, amíg a feketézők, nagy bankok, gyárak és nagybirtokok tulajdonosai ellen irányult. (Halák László közíró, Élet és Irodalom, 1990. február 15.)

A ma induló kampányunk címe: „Tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!” Igenis azt gondolom, hogy Magyarországon a gazdagok - milliárdosok, milliomosok, milliós fizetéssel rendelkezők - nem veszik ki megfelelőképpen a részüket a közös feladatok megoldásából. (Botka László szocialista politikus, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Népszava, 2017. március 14.)

Lehet, hogy a Fizessenek a gazdagok! szlogen nem mindenkinek jön be, lehet, hogy csípi a körúti értelmiség szemét. (Molnár Gyula, az MSZP elnöke, Népszava, 2017. április 20.)

Megijedtem, amikor Botka előállt a programjával, mert valóban a mi jelszavunk az, hogy fizessenek a gazdagok. Ha az MSZP miniszterelnök-jelöltje előáll egy ilyen javaslattal, akkor mi marad nekünk? (Thürmer Gyula munkáspárti politikus, Magyar Demokrata, 2018. június 20.)

Fizessenek a gazdagok! (Komjáthi Imre, az MSZP újdonsült társelnöke, HírKlikk.hu, 2022. október 30.)

A legutóbbi harminc évben az ellenzék egyetlen megjegyezhető jelmondata a „Fizessenek a gazdagok!” volt. (Lakner Zoltán politológus, Klubrádió, 2023. február 2.)

Decemberben elkezdtük a Fizessenek a gazdagok! kampányt. (Jámbor András országgyűlési képviselő, a Szikra-mozgalom vezetője, Magyar Narancs, 2023. március 2.)

Amikor azt mondom, hogy nincs mese, fizessenek a gazdagok, és vegyék tudomásul, hogy mi pedig vissza fogjuk venni az ország irányításának lehetőségét, jogát és hétköznapi gyakorlatát, akkor szó sincs fenyegetésről. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2023. szeptember 22.)

A libsi szerint nyomorog az ország, majd előveszi a 200 ezer forintos okostelefonját, és azzal világítva tiltakozik a nyomor ellen. (Apáti Bence publicista, Magyar Idők, 2018. április 19.)

A kis libsi p.csák azon hisztiznek a kommentekben, hogy majd ők akkor szülnek, ha magasabb lesz a fizetés, és eléri az „európai szintet”. (Pozsonyi Ádám publicista, Magyar Demokrata, 2018. június 13.)

A politikai mumusokat gyártó üzem sikerterméke volt a komcsi libsi, ijesztőbb változatban a komcsilibsi. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2018. szeptember 8.)

És a humor? Nehogy már az is libsi monopólium legyen. (Orbán János Dénes publicista, Magyar Idők, 2018. november 22.)

Az egészséges ösztönnel megáldott ember megérzi a libsit. (Pozsonyi Ádám publicista, Magyar Demokrata, 2018. december 15.)

Becsületes sajtómunkás azért sem használja a „libernyák, libsi” vagy a „fidesznyik, FideSS” kifejezést, mert mélyen sértőek. (Szele Tamás újságíró, Újnépszabadság.com, 2020. december 27.)

Alig bírja szegény kinyögni a szitkait, mert én, a zsidólibsi hazaáruló kábé tizenötször jobban beszélem édes anyanyelvünket. (Tóta W. Árpád publicista, Újnépszabadság, 2021. augusztus 4.)

A libsik próbálnak ismét gyűlöletet kelteni szokásos komcsi módszerrel. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, 2023. február 1.)

A fideszes sajtó azt hazudja, hogy a „libsi” a „liberális” gúnyneve. Amikor én gyerek voltam, a múlt század harmincas-negyvenes éveiben a zsidókat „libsinek” vagy „biboldónak” gúnyolták. (Libik André dokumentumfilmes, Facebook.com, 2023. szeptember 15.)

Rajtuk kívül mindenki libsi. (Batka Zoltán újságíró a Fidesz-politikusokról, Népszava, 2023. szeptember 21.)

Ha szavaznom kéne a kisebbségi témakör legjobb szakírójára, Gál Máriát választanám. Az különbözteti meg a kollégáitól, hogy ő Romániában élte meg a kisebbségi létet. Minden cikkét a felkészültségének kijáró figyelemmel olvasom, miközben fel-feltűnik, hogy sebezhető pontja a képes beszéd.

Tegnap például ezt írta Kövér László és Szijjártó Péter svédellenes megnyilvánulásairól, amidőn azt fejtegették, hogy miért fékezik, gátolják, hátráltatják, késleltetik, nehezítik a skandináv ország csatlakozását a NATO-hoz: „Az újdonság most a propagandagépezet bakija, a küllők között durván csikorgó homokszemek.” (Népszava, 2023. szeptember 20.) Okfejtése tartalmilag meggyőző, a hasonlat azonban nem stimmel.

A küllő a magyar nyelv értelmező szótára szerint „a jármű kerekének agyát és talpát vagy koszorúját összekötő, sugarasan álló fogak, rudak, drótszálak egyike”. Legegyszerűbb a bicikli kerekét elképzelni. A fémagy és a gumikerék egységét, a kerékpár megbízhatóságát kétségkívül a sugarasan összekötő drótszálak teremtik meg. Akár porszemek is érhetik őket, anélkül peregnek le róluk, hogy a bicikli használhatatlanná válna.

Más a helyzet a fogaskerekekkel. Ha nem olajozzuk őket, a közéjük szorult homokszemek csikorognak, és előbb-utóbb tönkreteszik a gépezetet. Talán azért vagyok érzékeny a homokszem-jelenségre, mert közel laktunk a Kecskeméten keresztül húzódó országúthoz. 1956. november 4-én hajnalban csikorgásra, csörömpölésre ébredtünk. Szeged felől Budapestre vonult néhány száz szovjet tank, hogy szétlőjék a magyar fővárost. Nem lepődnék meg, ha kiderülne: azért nem olajozták meg a lánctalpakat, hogy az éktelen zaj megijessze az ország népét.   

A küllőhöz jobban illik a bot. Ha botot helyezünk, rakunk, teszünk, tolunk a küllők közé, akkor a bicikli nem képes tovább haladni. Tágabb értelemben pedig megakad az a fránya gépezet is. Miniszterelnökünk képes nyelvileg is megakasztani, elodázni a csatlakozás ritmusát, ütemét. A képes beszéd teljes tárházából merített, amikor imigyen szólt: „Ideje volna, hogy Brüsszelben megértsék: velünk még a kommunisták sem boldogultak. Mi vagyunk a homok a gépezetben, bot a küllők között, tüske a köröm alatt.” (Magyar Hírlap, 2021. október 25.)

Gál Mária úgy marasztalta el a hatalomban lévőket, hogy közben összevonta a homokos gépezetet és a botos küllőt. A magyar miniszterelnöknek NATO-ügyben nincs ugyan igaza, de van kommunikációs stábja, mely megóvja az efféle bakitól. A kitűnő kisebbségi szakírónak pedig igaza van ugyan, de a jelek arra utalnak, hogy nincs szerkesztője.  

Tíz mondat a homokszemről

Két homokszem beszélget. Első: Miért vagy atlétatrikóban? Második: Mert futóhomok vagyok. (Stella Adorján humorista, Hétfői Hírek, 1958. december 15.)

Homokszem került a jó előre megolajozott fogaskerekek közé, s ezután már nyikorogni kezdett a gépezet. (Krausz Tamás békéscsabai újságíró egy szavazásról, Dél-Kelet, 1990. augusztus 31.)

Már az összeírás első napjaiban homokszem került a gépezet kerekei közé. Olyan számlálóbiztosok is akadtak, akik adatfelvételhez ceruzát használtak. (Joó Imre újságíró a romániai népszámlálásról, Temesvári Új Szó, 1992. január 10.)

Egy szem homok a sivatagban semmiség. De egyetlen homokszem is sok, ha az ember szemébe kerül. (Gombás Gabriella veszprémi újságíró, Napló, 1998. március 16.)

Ami történt, sajnálatos. Homokszem került a gépezetbe, reméljük, nem töri össze a kerékfogakat. (Dán János kisgazda politikus, A 7 napról, 1999. szeptember 2.)

A kormánypárti pénzgyár fogaskerekei közé homokszem került. (Csontos János újságíró a Tocsik-ügyről, Magyar Nemzet, 2003. augusztus 5.)

A lábjegyzetbe kis homokszem került. (Pusztai Sándor költő, Élet és Irodalom, 2008. július 25.)

Konzervatív ízlésű lévén nem egy szóban én is homokszemre harapok. (Csehy Zoltán költő, Bárka, 2010/5.)

Most sem látjuk előre, mi vagy ki lesz az Orbán-rendszer megcsúszó homokszeme. Csak egy biztos: ez a homokvár egyszer összeomlik. (Csepeli György szociálpszichológus, 168 Óra, 2016. október 27.)

A megszokott metaforikus fordulattal élve porszem került a gépezetbe. Vagy homokszem. (Wehner Tibor művészettörténész, Új Forrás, 2022/5.) 

Árpási Zoltán az egyik legismertebb vidéki újságíró. A békéscsabai napilapot szerkesztette, ám a rendszerváltás hevében a munkatársai leváltották. A száműzetés időszakában írta meg a Főnök, én magába rúgok című könyvét, a legújabb kori magyar sajtótörténet egyik legérdekesebb élménybeszámolóját. Ebben pedzegeti, hogy az MSZMP vezetése 1989 őszén lemondott a megyei sajtó politikai ellenőrzéséről, a gazdaságit azonban megtartotta.

Ragaszkodott ahhoz, hogy a napilapokat működtető megyei kiadóvállalatok a nyereség felét fizessék be a pártkasszába. Jogutódja, az MSZP 1990-ben mérsékelte a „sarcot” (a kifejezést a visszaemlékező használja). De hát tudjuk, hogy a gazdasági ellenőrzés révén politikailag is lehet befolyásolni egy szerkesztőséget. E felemás helyzet rajzolódik ki egy újabb közelítésmódból. Némi késéssel jutottam hozzá a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle 2022/1. számához. A vidéki rendszerváltók című sorozatban két szerző kereste meg ama véleményformálókat, akik a múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben megyei napilapot csináltak.

A nyíregyházi campuson másfél évtizedig a szobámtól balra Drabancz Róbert, jobbra pedig Vitál Attila fogadta a kommunikáció szakos diákokat. Az általuk készített interjúban a Kelet-Magyarország című napilap két hajdani munkatársával beszélgettek. Kertész Sándorral, akit manapság képregények alkotójaként ismerünk, és Reszler Gáborral, aki a történelmi tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba. A két interjúvoló bölcsességéből telt arra, hogy nem foglaltak állást egy mindmáig tisztázatlan kérdésben. A hajdani újságírók azonban megosztoztak egy vitatható megállapításon.

Kertész Sándor a Kelet-Magyarországról szólván „az MSZMP kiadványáról”, majd „a laptulajdonos MSZP-ről” beszélt, Reszler Gábor pedig „az MSZMP megyei bizottságának lapjaként” emlegette a megyei napilapot. Egyikük még „Ekler elvtársat” is szóba hozta, a megyei pártbizottság agitprop titkárát, akinek a kezében összefutottak a szálak. Minden megyében akadt egy Ekler elvtárs, aki a pártellenőrzést testesítette meg. Nem vonom tehát kétségbe, hogy Árpási Zoltánnal együtt három koros újságíró élte meg ugyanazt. Ami úgy foglalható össze, hogy az állampárt MSZMP és annak jogutódja, az MSZP saját tulajdonának tekintette a 19 megyei napilapot.

Tíz évvel később, egy fogadáson megszólított az MSZP első kincstárnoka, beszélgetésünk a Magyar Média című folyóirat 2000/2. számában jelent meg. A szaksajtóban leggyakrabban idézett cikkem lett. Akiket érdekelt a megyei sajtó eladása, belőle ismerték meg az MSZP indítékait. Leginkább azt, amelyet Fabriczki András így fogalmazott meg: „Amit az akkori közvélemény pártvagyonként tartott számon, az nyolcvan százalékban állami tulajdon volt. Az MSZMP, illetve 1989 őszétől az MSZP csak használati jogot kapott az állami vagyon kezelésére.”

Amit tehát a múlt században a megyei sajtó munkatársai állampárti tulajdonként éltek meg, az jogilag az államosított vagyon kezelése volt. Ha pedig az 1990-es választás az MSZMP-jogutód MSZP vereségét eredményezné, akkor a megyei sajtó tulajdonjoga maradna a magyar állam új irányítóinál. Ezzel is magyarázható, hogy a kincstárnok eladta a megyei lapokat, lehetőleg külföldi sajtóbefektetőknek. A legnagyobb botrány abból kerekedett, hogy a két választási forduló között a német Springer egyszerre kilenc megyei újsághoz jutott. Héthez közvetlenül, kettőhöz közvetve.

A megyei lapok 1990-es évfolyamából kiderül, hogy a történelmi pártok néhány koros aktivistája követelte: a megyei újság térjen vissza a gyökereihez. Majd’ mindegyik 1945/46-ban pártlapként indult: a kisgazdák, a parasztpártiak, a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták újságjaként. Majd 1948-ban Rákosi Mátyás kampányt indított „a szenzációhajhász” és „a politikailag elfogult” sajtó megtisztítására. A folyamat 1951-ben zárult, és azok a szerkesztőségek, amelyek beolvadtak a kommunista pártlapba, a  rendszerváltás idején kértek anyagi vagy/és eszmei részt a megyei utódlapból.

Nyíregyházi példánknál maradva, a Kelet-Magyarország neve 1945-től máig hétszer változott. A fejléc alsó részén pedig kilenc változat olvasható. A Nyírség szociáldemokrata, a Nyírvidék pedig kommunista újság volt. A két munkáspárt 1948-as egyesülése után a Magyar Dolgozók Pártja lapja lett. 1956 végén az MSZMP Megyei Intéző Bizottság és a Megyei Tanács lapja (később az „intéző” lemaradt a fejlécről). A rendszerváltás közeledtével lett Szabolcs-Szatmár Megyei politikai lap, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei politikai lap. Eddigi utolsó két jelölése pedig a Társadalmi-politikai napilap és a Független napilap.

Akadt még néhány megye, ahol az idős szociáldemokraták a gyökérzet okán kértek részt a megyei napilapból. De ha volt alulról jövő nyomás, vajon a Petrasovits Anna vezette Magyar Szociáldemokrata Párt miért nem élt a lehetőséggel, hogy visszavegye a szocdemek alapította Népszavát? Annál indokoltabb a kérdés, mert régi kedves kollégám, Csurdi Sándor az MTA történettudományi intézetének úgynevezett „gyerekszobájából” lett a szocdem párt sajtófőnöke. Egy sajtótörténészen aligha múlt volna a Népszava visszaszerzése.

A Népszabadság egyik 1990-es tudósításából érdekes kép tárult elénk. Gréczy Zsolt újságíró arról számolt be, hogy az MSZDP-nek csakugyan jól jött volna a Népszava, nem volt azonban pénze a fenntartására (a veszteségek pótlására). Ezért a patinás újság átmenetileg maradt a szakszervezeteknél, majd amidőn az a kassza is kimerült, az MSZP Szabad Sajtó Alapítvány közelébe került. A sors iróniája, hogy ahhoz az alapítványhoz, amelyet az MSZP a megyei lapokért kapott pénzből hozott létre.

Tíz mondat a rendszerváltás sajtójáról

Most a sajtó azért hiszi és mondja szabadnak és pártatlannak magát, mert egyes képviselői már nincsenek az MSZ(M)P szolgálatára kényszerítve. (Csurka István MDF-politikus, Magyar Fórum, 1989. december 12.)

A szociáldemokraták regionális lap alapítását tervezik Tiszántúli Népszava címmel. (Vollein József debreceni szociáldemokrata politikus, Úton, 1990. február 1.)

Olyan párt az MSZP, amelyik úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

Szerintem akkor eshet szét teljesen a megyei sajtó, ha az új pártok megerősödnek gazdaságilag is, és lapot alapítanak a megyékben. (Ómolnár Miklós újságíró, kisgazda politikus, Vas Népe, 1990. május 16.)

Amíg nincsenek jó szociáldemokrata műhelyek, addig aligha lesznek jó szociáldemokrata lapok. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Népszava, 1990. június 25.)

Bagóért nem adunk lapot. (Máté László MSZP-kincstárnok, Zalai Hírlap, 1990. szeptember 5.)

Addig nem vagyunk hajlandók tárgyalni az MSZP-vel, amíg el nem ismerik, hogy 1948-ban nem pártegyesítés, hanem erőszakos egybeolvasztás történt, s amíg hallani sem akarnak az egykori pártvagyonunk egy részének visszaszolgáltatásáról. (Petrasovits Anna szociáldemokrata politikus, Mai Nap, 1990. június 10.)

Az MSZP szép csendesen eladta a megyei napilapokat, és megőrizte pozícióit. A jövendő sajtótörténészeknek lesz ez óriási kutatási téma. (Csurka István MDF-politikus, Napló, 1991. augusztus 18.)

1948-ban a politikai fordulatnak megfelelően a kommunista sajtó egyeduralkodó lett. Lefoglalták a szociáldemokrata lap, a Fehérvári Népszava szerkesztőségét, kiadóhivatalát, nyomdáját és csekkszámláját. A Fehérvári Napló ettől kezdve harcosan agitatívvá vált. (Frigyik Katalin és Horváth Júlia székesfehérvári helytörténészek, Fejér Megyei Hírlap, 1999. július 1.)

Az 1946-tól a Szociáldemokrata Párt lapjaként működő Nyírség című újság a két munkáspárt összeolvadása után egyesült a Magyar Néppel, aminek eredményeképpen 1948. április 18-tól a Nyírségi Magyar Nép címmel folytatódott az újság története. (Holmár Zoltán nyíregyházi helytörténész, Kelet-Magyarország, 2017. február 1.)

Az év végéig egy számjegyűre gyaluljuk az inflációt. (Miniszterelnök.hu, 2023. február 18.)

Az inflációt nyakon kell ragadni, és le kell törni. (Magyar Rádió, 2023. március 31.)

A háború energiája vitte föl az inflációt. (Magyar Rádió, 2023. június 2.)

Az infláció az ellenzéket nem érinti, mert ők dollárban számolnak. (YouTube.com, 2023. július 3.)

Az inflációt nekünk magunknak kell letörni. Fülön vagy üstökön ragadni, le kell törni, le kell birkózni, letaposni. (Magyar Rádió, 2023. július 14.)

Az infláció az egekben volt, most letörjük. (Miniszterelnök.hu, 2023. július 22.)

Az a dolgunk, hogy az inflációt letörjük. (Magyar Rádió, 2023. július 28.)

Próbáltuk az inflációt kordában tartani meg lejjebb húzni, lejjebb taposni. (Magyar Rádió, 2023. augusztus 18.)

Rángattuk a nadrágszárát meg a zakójának az ujját, hogy jöjjön lejjebb. (Magyar Rádió, 2023. augusztus 25.)

Az inflációt nem a végzet kanyarította ide egy köpönyegként a vállunkra, hanem az európai politika. (Magyar Rádió, 2023. szeptember 15.)

+1 mondat:

Amíg nem egy számjegyű az infláció, addig nem lesz év vége. (Szabados Gábor humorista, Magyar Rádió, 2023. szeptember 16.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor nem dicsekedett, Volner János orbánozott, Schmitt Pál odaszólt, Márki-Zay Péter vonázott, Vona Gábor márkizayzott, Hadházy Ákos ungározott, Ungár Péter pedig hadházyzott.

Idenyomja azt a b.zi mikrofont az orrom alá? (Schmitt Pál volt köztársasági elnök, Telex.hu, szeptember 9.)

A többpártrendszer több párt rendszere, nem pedig egy rossz párté, amit le kell győzni, meg egy jó párté, amelyik a győzelem után majd csinál valamit. (Széky János újságíró, Paraméter.sk, szeptember 9.)

Nem az lepleződik le újra meg újra, hogy valamelyik rokona fideszes, hanem az, hogy Ungár Péter a rendszer anyagi haszonélvezője. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, szeptember 10.)

Hadházy Ákos egy egyszemélyes egyház belső konfliktusokkal. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, szeptember 10.)

Hogyan lehet valaki „ellenzéki” pártvezér úgy, hogy jövedelme tekintélyes része a NER-től függ? (Kele János Momentum-politikus Ungár Péterről, Facebook.com, szeptember 11.)

Itt nemcsak az olimpia lopakodik, a diktatúra legalább annyira. (Németh Péter újságíró, Népszava, szeptember 11.)

Engem visszasírnak a győriek. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, 24.hu, szeptember 12.)

Minden bokorból előugrik egy új ellenzéki párt. (Stumpf András újságíró, ATV, szeptember 12.)

A baloldal nem lenne jobb. (Fodor Gábor liberális politikus, Klubrádió, szeptember 12.)

A magyar gazdaság le van gatyásodva. (Molnár László közgazdász, Klubrádió, szeptember 13.)

Hittel, véleménnyel vigéckednek. (Szele Tamás újságíró a Megafon véleményvezéreiről, Forgókínpad.blog, szeptember 13.)

A tőkés lét - milliárdos osztalék - nem fér össze a radikális rendszerkritikával. (Büttl Ferenc közgazdász az Ungár Péter-jelenségről, Mérce.hu, szeptember 13.)

Ezek a pártok széttartanak. (Horn Gábor liberális politikus az ellenzékről, ATV, szeptember 13.)

Az ellenzéki összefogás szétesett. (Czene Gábor újságíró, Népszava, szeptember 14.)

Ezt az országot egyre kevésbé érzem nyitottnak. (Göndör László rendező, Magyar Narancs, szeptember 14.)

A Fidesztől igen okos húzás, hogy elővették a kalapból. (Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelölt Vona Gábor volt Jobbik politikusról, Magyar Hang, szeptember 15.)

Odakergetett nagyon sok embert a Fideszhez. (Vona Gábor, a Második Reformkor Párt alapítója Márki-Zay Péter volt ellenzéki miniszterelnök-jelöltről, Magyar Hang, szeptember 15.)

Én nem szívesen beszélek a sikerekről. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, szeptember 15.)

Amíg nem egy számjegyű az infláció, addig nem lesz év vége. (Szabados Gábor humorista, Magyar Rádió, szeptember 16.)

Igaza volt Orbán Viktornak, amikor az elvhűségem miatt engem nevezett meg a Jobbik utolsó mohikánjának. (Volner János volt Jobbik-politikus, Magyar Hírlap Online, szeptember 16.)

Így sokkal könnyebb megtalálni a melegekről szóló könyveket. (Czeizel Gábor rendező a fóliázásról, Népszava, szeptember 16.)