Nálam a sportújságírás csúcsán tegnap Ch. Gáll András tartózkodott. Az Index digitális felületén számolt be a berlini maratonról. Stílszerűen egy etióp hölgy vitte el a pálmát egy kenyai férfi elől. A világ talán legegyenletesebb terepén az utóbbinak nem sikerült megjavítani a világcsúcsát, a 42 kilométeren nem ért el két órán belüli eredményt. A csaknem másfél évtizeddel fiatalabb futólány viszont megjavította a világcsúcsot 2 óra 11 perc 53 másodpercre.

A sportsajtó ingerküszöbét nem törte át a világra szóló eredmény. Képviselői úgy voltak vele, hogy túl vagyunk a Budapesten megrendezett világbajnokságon, talán már bontják is a negyvenezres Nemzeti Atlétikai Központ felső karéját. Minek még egy berlini futóverseny körülményeit is pedzegetni? A vita mégis kirobbant - a közösségi médiában. Babinyecz József volt válogatott hosszútávfutó, manapság inkább nemzetközi menedzser pontosította az olvasmányos élménybeszámoló pénzügyi adatait.

A győzelemért nem ötvenezer dollárt kapott Tigst Assefa, hanem az őt támogató sportszergyár jóvoltából hetvenezret, a világcsúcsért pedig kétségkívül ötvenet. Ez eddig százhúszezer dollár, forintban negyvennégy millió. Ehhez jön még a szponzor által megduplázott „fizetés” (szerződés szerint járó havi jövedelem). Babinyecz József nem írt konkrét számokat a fészbukos üzenőfalára, érzékeltette azonban, hogy a futónő bevétele nem hat, hanem hét számjegyű, és nem egyessel kezdődik. A bennfentes segítségével bepillanthattunk a profi sport kulisszái mögé, és a bejegyzéshez hozzászólt Békesi László is.

Az egykori pénzügyminiszter valaha ugyancsak atléta volt, és egy időben a Magyar Atlétikai szövetség elnöke is. Soraiból azt olvastam ki, hogy nem is olyan nagyon sok ama bizonyos keresmény. Elvégre az etióp futónőt két férfi atléta védte a légellenállástól, egy előtte diktálta a tempót, egy pedig arra vigyázott, hogy mezőnyből senki se lépjen a sarkára. Csapatában voltak edzők, menedzserek, marketingesek, masszőrök, orvosok, dietetikusok. Legalább tucatnyi szakember között kellett megosztani azt a néhány százmillió forintnyi dollárt. S akkor még szóba se hoztuk a magaslati edzőtábor árát.

A két volt atléta baráti, kulturált hangnemben cserélt gondolatokat arról, hogy egy fantasztikus eredmény milyen kérdéseket vet föl. A „laboratóriumi körülmények között elért” csúcsról, a táplálék-kiegészítő szerekről, a majdani doppingvizsgálat jelentőségéről és a legújabb Adidas-futócipőről, mely szárnyakat ad. Két mozzanat nem került szóba. Az egyik az, hogy a női világcsúcs 2 óra 11 perc 53 másodperc-e vagy „csak” 52. Még a 42 kilométer és 195 méteren se mindegy, ugyebár.

A másik mozzanat az, amit tegnap a Tolnai Népújság digitális változatában olvastam. E címmel jelent meg: „Óriási csúccsal nyerte meg a Varsó Maratont Szemerei Levente”. A megyéből való hosszútávfutó, aki egy hónapja a budapesti világbajnokságon negyvenedik lett, a lengyel fővárosban 2:15.32-re javította az egyéni csúcsát. Egy stúdióbeszélgetésen az M4Sport csatorna igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a magyar atléták szereplését önmagukhoz kéne mérni, nem pedig ahhoz a fránya világcsúcshoz. Lehet, hogy igaza van.

De talán mégse szentségtörés, ha a legjobb magyar férfi maratonista egyéni csúcsát a vadonatúj női világcsúcshoz, 2:11.52-höz mérem. Hozzá képest a szekszárdi napilap címében olvasható „óriási” jelző országos csúcs a sportsajtóban.

Tíz mondat a futásról

A futást azért kedvelem, mert az ember friss levegőn van, másrészt a legjobb társaságban. Vagyis egyedül. (Horn Gyula miniszterelnök, Esti Hírlap, 1997. december 19.)

A pártnak fel kell készülnie egy négy évvel későbbi maratoni futáshoz úgy, hogy épp a megfelelő pillanatban legyen ereje teljében. (Kovács László szocialista politikus, Észak-Magyarország, 1998. december 3.)

Szeretnénk a menetelést futólépésre változtatni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió. 2001. január 24.)

A mezítlábas futás felér egy talpmasszázzsal. (Pásztor György maratonista, Békés Megyei Hírlap, 2002. november 16.)

Két dologgal tartom magam karban: futok, és Bibliát olvasok. (Balog Zoltán református lelkész, emberi erőforrás miniszter, Napló, 2012. november 29.)

Botka László előre rúgta a labdát, most pedig fut utána. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Zoom.hu, 2017. szeptember 25.)

Elárulom a nagy kampánytitkot: letolt gatyával nem lehet futni. (Szekeres Imre szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. december 22.)

Orbánt futni látni: ez tartja most a lelket az ország egyik felében. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. április 18.)

Nem tudunk elég gyorsan elég sokat futni. (Borsos Attila sportkommentátor a női kézilabda válogatottról, Sportal.hu, 2022. november 19.)

Összekötött kézzel és lábbal futunk versenyt a túldoppingolt fideszesekkel. (Dobrev Klára DK-politikus, Klubrádió, 2023. április 19.)