Az eredeti szóban van még egy h is. A bushman pedig bozótembert, bozótlakót jelent. Átvitt értelemben isten háta mögött lakót, aki a világ hívságai elől húzódott a bozótba. Van egy harcias változata is, több mint százéves. A Dél-Afrikába érkezett holland telepesek (a búrok) az őserdőbe húzódtak vissza, onnan csaptak ki a brit megszállókra.

A gerilla hadviselés békés változatát műveli Alex Troy. Járja a világot, és ahelyett, hogy az erdőbe húzódna, az utcakereszteződéseken öltözik csupa zöld levélnek. Terjedelmes cserépedényben üldögél, és ha közelednek a gyanútlan járókelők, feláll, furcsa hangot hallat, kinyújtja a kezét, esetleg még ki is lép a cserépből. Frászt hoz az arra sétálókra. A világháló számon tartja a munkáit, eddig 198 videó-felvételt készített. Minden harmadik válogatás, a leghangosabb ijedelmeket foglalja össze. De még így is akad százharminc-valahány különböző városokból.

Leginkább spanyol, angol és német nyelvterületről, ebben a sorrendben. Néhány helyet fölismertem. Például a a texasi Dallasban vagy a svájci Bernben. A német Hamburgban, annak is St. Pauli nevű szórakoztató-negyedében, ahol úgy fél évszázada néhány hétig éltem egy kommunában. Vagy a spanyolországi-baszkföldi San Sebastianban, amelynek fesztiválján filmkritikusként többször is megfordultam. Megbabonáznak ezek a nyolc-tízperces felvételek. Láttam belőlük vagy harmincat, és feltűntek az ismétlődő elemek.

Például az, hogy Mr. Troy tapintatból kímélte a kisgyermekes szülőket. Ha közeledtek feléje, inkább békén hagyta a mögöttük lévőket, nehogy megijessze a csecsemőket. A nagyobb gyerekeket, úgy tízéves korig már kevésbé kímélte. Azt vettem észre, hogy ők még nem képesek kezelni a faramuci helyzetet. Úgy ijednek meg a váratlanul megelevenedett bokorembertől, hogy elfelejtenek nevetni. Zavartan álldogálnak, miközben a szüleik csapkodják a térdüket, hahotáznak, kacagnak, nyerítenek, röhögnek, rötyögnek, vihognak.

Minél több felvételt látok, annál inkább az a benyomásom, hogy a felnőttek nevetéssel oldják a feszültséget. Másként a nők és másként a férfiak. A lányok, asszonyok, matrónák a busman mozdulására sikítanak, és az ellenkező irányba futnak. Többnyire a mellettük haladó férfi mögé menekülnek, és a karjába kapaszkodnak. Kevés hímnemű fogta meg a belé csimpaszkodó kezet. Ráadásul mindössze egyet láttam a sok száz férfiú közül, aki nyugtatólag lehelt volna csókot az élettárs rémült arcára.

Nem hiszem, hogy tudatosan zárkóztak volna el a másik nem hirtelen válságosra fordult helyzetétől. Önmagukkal voltak elfoglalva. Ők nem futottak el a bokorembertől, hanem ijedtükben ugrottak egyet. (Bakugrás.) Majd igyekeztek rendezni az arcvonásaikat, mintha őket nem hozta volna zavarba a bokorzat megelevenedése. A nőjük-nejük megszégyenülve ment volna tovább, ők azonban túlhaladtak a busmanon, majd visszafordultak, és kárövendve nézték, hogyan jár pórul a soron következő pár.

Vajon hasonló helyzetben képes lettem volna-e együttérzőbben viselkedni? Nem vagyok szociálpszichológus, ezért a nagy (világ) mintás „felméréshez” inkább kérdéseim, mint válaszaim vannak. A meglepetést követő indulatszavak közül ismerősnek hatott az „Oh, My Good.” Meg a „Mein Gott.” Akik spanyolul ijedtek meg, azt mondták. hogy „Puta!”, ami a világ egyik legősibb mesterségét jelenti. Vagy pedig azt, hogy „Puta madre!”, ami a világ egyik legősibb mesterségét a bokorember édesanyjával párosítja.

Honfitársnővel egyedül a berni főtéren szembesültem. Ő azt mondta, hogy „Jujj!”

Tíz mondat a nőkről és a férfiakról

Egy nagy bajuk van a férfiaknak. Hazudósak, de erre is mi kényszerítjük őket. (Molnár Piroska színésznő, Kurír, 1994. július 28.)

A férfiak szerencséje, hogy a nők szeretnek megbocsátani. (Bessenyei Ferenc színész, Nők Lapja, 1997. augusztus 6.)

A férfiak beszélnek, a nők beszélgetnek. (Tax Zsazsa előadóművész, tv2, 2000. augusztus 10.)

Ahol a nők jól érzik magukat, ott a férfiak is biztonságban vannak. (Gurmai Zita politikusnő, Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember 30.         

Nagy a férfiak felelőssége: ha nőként néznek ránk, képesek vagyunk igazi nőként viselkedni. (Falusi Mariann énekesnő, RTV Tipp, 2011. június 6.)

Az anyák felelőssége, hogy milyen férfiakat nevelnek. (Palya Bea énekesnő, Quart.hu, 2014. január 14.)

A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. (Kovács Ákos előadóművész, Echo TV, 2015. december 13.)

A férfiak nem fenékre híznak, hanem hasra, ami sokkal előnytelenebb. (Lendvai Ildikó politikusnő, Facebook.com, 2019. március 8.)

A nők többnyire nem megreformálják a politikát, hanem hozzáromlanak a férfiakhoz. (Kósa András újságíró, Azonnali.hu, 2021. december 22.)

A most már kizárólag férfiakból álló kormány összetétele még inkább világossá teszi, hogy Magyarországon a politika milyen szerepet szán a nőknek. (Antoni Rita újságírónő, Újnépszabadság.com, 2023. július 2.)