Kulturális körökben azt firtatják, vajon Orbán útilapút kötött-e a főigazgató talpára. A minisztérium ugyanis kiírta a pályázatot a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetői tisztségére. A jelek arra utalnak, hogy a feltételek nem kedveznek a jelenlegi főigazgatónak, aki persze vitatja ezt. Bár a jelek csakugyan azt sejtetik, hogy fogy Demeter Szilárd körül fogy a levegő.

A kétezres évek elején hallottam először róla, egy folyóirat, az Irodalmi Jelen aradi kávéházában. Bemutatkozott az erdélyi fiatal írók avantgard gyülekezete, az Előretolt helyőrség. Elhangzott az ő egyik karcos novellája is. Ha jól emlékszem, egy székelyföldi kisvárosban élő fiatalok közérzetét vázolta fel. Aztán a tízes években emigrált hozzánk, az anyaországba. Idestova öt esztendeje általános meglepetésre nevezték ki a PIM élére.

Hamarosan tagja lett ösztöndíjakról és egyéb pénzszerzési lehetőségekről döntő kuratóriumoknak. Irodalmi és könnyűzenei ügynökséget, valamint portálokat alapított; valóságos hálózatot épített ki. Most pedig éli azok életét, akik a környező országokból érkeztek dagadó ambícióval és csekély helyismerettel. Így van ez Trianon óta. A kulturális kormányzat előszeretettel alkalmaz olyan áttelepülőket, akik nem kérdeznek, csak végrehajtanak.

Demeter az első ciklusában nem is fideszesnek nevezte magát, hanem orbánistának, a miniszterelnök feltétel nélküli hívének. Kiátkozta a magyarul író, de külföldről irányított írókat, ám bevallotta azt is, hogy szívesen olvassa ama írókat, akik azzal alkottak maradandót a nemzetközi mezőnyben, hogy nem kímélték a saját nemzetüket sem. Az a benyomásom, hogy nem ez az ellentmondás veszélyezteti a PIM-főigazgató második ciklusát.

Amíg a gazdasági körülmények kedveztek, és csordogált az uniós pénz is, országunk első embere rábólintott az omnipotens kultúrpolitikus minden ötletére. Most azonban gazdasági válság van, és az uniós pénz is elapadt. A Petőfi Irodalmi Múzeumot vissza kéne gyömöszölni abba az állapotába, midőn a főigazgatói tisztség politikai elfekvőt jelentett. Például Nagy Imre vejének, Jánosi Ferencnek. Majd a Rákosival együtt bukott kultúrpolitikusnak, Horváth Mártonnak. A múlt század nyolcvanas éveiben pedig Pozsgay Imre kulturális miniszter talán legközelebbi munkatársának, Bíró Zoltánnak.

Demeter Szilárd egyik kritikusa - aki egyébként klasszissal jobb író, mint ő - azt fejtegette, hogy az erdélyi novellista és basszusgitáros számára a PIM csak ugródeszka. A hasonlat mozgásba lendítette a fantáziámat. A Petőfi Irodalmi Múzeum törzshelye, az úgynevezett Károlyi-palota ugyebár a pesti belvárosban található. Úgy képzelem, hogy a Demeter-korszakban nem a palota kertjében vájták ki az úszómedencét, hanem az utcán. A főversenyző  azért mászott föl a trambulinra, hogy ötletesebbnél ötletesebb kunsztokat mutasson be a járókelőknek. Igazán kár, hogy a víz elfolyt a medencéből.

Tíz mondat Demeter Szilárdról

Pezsgést hozott az irodalmi életbe. (L. Simon László Fidesz-politikus, ATV, 2020. február 24.)

Felteszem, neki a PIM csak ugródeszka. (Krusovszky Dénes író, 168 Óra, 2020. május 28.)

Halászati engedélye van a zavarosban. (Dalos György író, Facebook.com, 2020. június 16.)

Amúgy kulturált, művelt, tájékozott embernek ismertem meg. (Bródy János dalszövegíró, Válaszonline.hu, 2020. július 6.)

A Petőfi Irodalmi Múzeum és még millió egyéb dolog főigazgatója. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Klubrádió, 2020. július 16.)

Szájeréhez képest a nagyhatalmú Demeter Szilárd esetleges bukása nem több egy bolhacsípésnél. (Reichert János publicista, Magyar Hang, 2020. december 4.)

Az Origón hetente többször is az őrjöngő és képmutató liberálisok vérébe mártotta a tollát. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, 2021. február 14.)

Esztéta főispán. (Gábor György vallástörténész, Facebook.com, 2022. augusztus 6.)

Jezsuitába oltott lázadó kamasz. (Hamvay Péter újságíró, hvg.hu, 2022. november 19.)

A NER legkevésbé káros politikusa. (Kovács Bálint újságíró, hvg.hu. 2023. október 19.)

Ha maradnak a szekértáborok, akkor kiszállok, senki se számítson rám. (Németh Miklós volt miniszterelnök az MSZP-ről, 24 Óra, 2000. október 27.)

A választásokat nálunk a szekértáborokon kívüli pármilliós tábor dönti el. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Dunaújvárosi Hírlap, 2013. január 31.)

A szekértábor-logika a csoportlojalitási ösztön továbbélése. (Urbán László volt Fidesz-politikus, hvg.hu, 2017. május 26.)

Az LMP úgy indult, hogy meg kell szüntetni a két szekértábort. Ehelyett kialakította a harmadikat. (Hadházy Ákos, ATV, 2019. január 2.)

Arra törekszem, hogy a különböző oldali szereplőket rábírjam a szekértábor-logika felülírására. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 1.)

Szekértábornok. (Zöldi László újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, 2020. augusztus 28.)

Saját szekértáborán kívül másnak levegőt, szót, támogatást adni esze ágában sincs. (Heil Péter közgazdász Orbán Viktorról, Magyar Narancs, 2023. január 12.)

Az egyik szekértábor állandóan nyilakat lődöz rám, mert azt hiszi, hogy a másikban vagyok. (Vámos Miklós író, Index.hu, 2023. április 11.)

Nem vonzotta egyik szekértábor akolmelege sem. (Szerető Szabolcs újságíró Sólyom Lászlóról, Magyar Hang, 2023. október 9.)

Sólyom nem azért hozta a döntéseit, hogy hízelegjen egyik vagy másik szekértábornak. (Lakner Dávid újságíró, Magyar Hang, 2023. október 9.)

A miniszterelnök udvarias volt, érdeklődő, tanácsot kért. (Ripost, 2021. január 5.)

/Az mRNS kidolgozásáról/ Istennek éreztem magam. (Újnépszabadság.com, 2021. április 10.)

A beszervezést követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. (Magyar Nemzet Online, 2021. május 24.)

Hatvanhat évesen már nem száll az ember fejébe, ha a világ megmentőjének nevezik. (Szeged365.hu, 2021. május 30.)

Úgy érzem, másoknak fontosabb, hogy Nobel-díjas legyek, mint nekem. (Magyar Nemzet Online, 2022. december 24.)

Amikor eljöttem Magyarországról, nem voltam ilyen jó. (Szoljon.hu, 2023. október 11.)

Nem úgy mentem el, hogy nem jövök vissza. (Szegeder.hu, 2023. október 12.)

Egy díj elérése nem lehet cél, hiszen arra nincs befolyásom. Arra viszont van, hogy mit kutatok. (Délmagyarország, 2023. október 12.)

Akik segítették a munkámat, azok mind férfiak voltak. Aki pedig lefokozott, az nő. (Népszava, 2023. október 12.)

Nem lennék itt, ha négyszer nem rúgtak volna ki. (Klubrádió, 2023. október 14.)

Nem lehet kicsi az a nemzet, amely ilyen embereket ad a világnak. (Pilhál Tamás újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. október 3.)

Miközben már jól kitaláltuk, miként kell magyar Nobel-díjasokat adni a világnak, nem igazán akarjuk megérteni, hogyan adhatnánk néhányat Magyarországnak is. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2023. október 3.)

Karikó Katalin Nobel-díjához, posztolhatnak vezető politikusaink akárhány vele készült közös fotót, mi, magyarok nem sokat tettünk hozzá. (Föld S  Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. október 3.) 

Igenis létezik az a magyar spiritusz. (Sitkei Levente újságíró, Magyar Nemzet Online, 2023. október 4.)

/”Muszáj külföldre menni ahhoz, hogy az ember ilyen óriási eredményeket érjen el?”/ Muszáj. (Dombi Péter lézerfizikus, HVG, 2023. október 5.)

Mindketten külföldön végzett munkával érték el. Úgy látszik, a Nobel-díjhoz nem elég simán magyarnak lenni. (Bognár László gerillamarkeringes Karikó Katalinról és Krausz Ferencről , Facebook.com, 2023. október 5.)

A két Nobel-díj hasznosabb célokra is alkalmas, mint csupán megtámasztani velük a magyar zsenialitás hamis képzetét. (Bruck András publicista, Facebook.com, 2023. október 7.)

Nekünk az volt akkoriban a munkánk, hogy Nobel-díjhoz segítsük a magyar kutatókat. (György László Fidesz-politikus, volt innovációs államtitkár, Facebook.com, 2023. október 8.) 

A magyarkodó nemzeti büszkeség, a „magyarok a világ tetején” nagyon is kétségbe vonható. (Berend T. Iván történész, Újnépszabadság, 2023. október 10.)

A sikerhez vezető utat külföldön járják be, s aztán a hatalmasok itthon kezdenek velük büszkélkedni. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, 2023. október 15.)

A mögöttünk hagyott hét egyik legérdekesebb eseménye Pápa és Győr között történt. A két város közti országutat, az úgynevezett 83-ast egy 36 kilométernyi szakaszon korszerűsítették. Felaprított autógumik keverékéből alakították ki az új felületet, amely állítólag másfélszer tartósabb lesz a korábbinál. A szakaszt Orbán Viktor avatta föl, kétszeresen is.

A szalagavatásnál beszédet rögtönzött. A politikai elitben ő ért leginkább a képes beszédhez, amelynek ugyebár kulcseleme a hasonlat. Ennek legigényesebb változata a metafora, a sűrített hasonlat. Miniszterelnökünk ezúttal nem szerepelt élete csúcsformájában, feltalálta ugyanis a higított hasonlatot. Az illett a helyzethez, hogy elmondta: „A saját út a jó út.” Arra utalt, hogy már nem kell külföldi segítség az úthálózat fejlesztéséhez, mert Lázár János közlekedési miniszter jelentette neki, hogy országutat és vasutat mi, magyarok önállóan is képesek vagyunk építeni.

Az orbáni mondat alkalmas arra, hogy a kormánypárti sajtó kiemelje, és a médiafogyasztókat megkínálja az általánosítható üzenettel: lám, a miniszterelnök harcolt Magyarország önállóságáért, sőt kiharcolta a szuverenitásunkat. Engem az foglalkoztat inkább, hogy Orbán a képes beszédet tengeri hasonlattal higította fel. Ami akkor sem illett a hangsúlyozottan szárazföldi jelenethez, ha a bakonyi útavatás helyszíne légvonalban elég közel van a magyar tengernek is nevezett Balatonhoz.

A miniszterelnök nemcsak képletesen avatta föl a 110 milliárd forintnyi beruházást. Úgy ült be egy ormótlan, de erős motorú teherautóba, hogy elkérte az indítókulcsot Lázár közlekedési minisztertől. Orbán fészbukos üzenőfalán látható, hallható az évődés az ország első embere és az anyósülésre szorult utódjelölt között. A vezetés lehetőségéről való kölcsönös viccelődés megragadta a politikai szakírók képzeletét, legalább tucatnyi értelmezést olvastam az ellenzéki sajtóban.

Maradnék azonban az avatás külsőségeinél. A 18 megyei napilapban nagyot mentek az államilag hitelesített fényképek. A nemzeti színű szalagot két útépítő munkás feszítette ki. Ha nincs rajtuk láthatósági mellény, talán észre se vettem volna őket. Kilenc befolyásos férfiút fogtak közre. Más esetekben a hatalmon lévők adnak a látszatra, és úgy szerveztetik meg az avatást, hogy a szalag két végét csinos hölgyek (lányok) tartsák.

A kilenc befolyásos férfiú kivétel nélkül sötét (kék vagy mostanában divatos fekete) zakóban avatott, amihez öten farmernadrágot viseltek. Kár, hogy az eredetileg amerikai munkanadrágot ritkán vasalják élire. Ezért aztán a rendszert jelképező személyiségek emlékeztettek a nyári tévébemondókra, akik a kánikulában is zakósan és nyakkendősen ülnek a kamera elé, alul viszont fecskében vagy rövidnadrágban rontják a helyzet ünnepélyességét.

S még egy sokat mondó apróság. Felőlem nézve a kétsávos úton a fehér vonaltól balra Orbán Viktor állt, jobbra Lázár János. Ám az ő nézőpontjukból Orbán állt jobbra, és Lázár balra. Ami pedig a nemzeti színű szalagot illeti, két fényképezés között ismeretlen kezek az útszélességű textilt négy részre szabdalták. A kormánypárti sajtó tanúsága szerint a leghosszabb darabot természetesen Orbán Viktor kapta. A második leghosszabbat, de érzékelhetően jóval rövidebbet Lázár János. A másik két avató - vármegyei főispán vagy főmérnök? - elhanyagolható hosszúságú darabot. Ők aligha számítanak az alig leplezett hatalmi harcban.

Tíz mondat Lázár Jánosról

Orbán bukása után a Fidesz következő elnöke. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, 2014. január 25.)

Lázár a Jani a Fideszben. (Simon Zoltán újságíró, Népszava, 2014. december 19.)

Ellen-Orbán nem tudott vagy mert lenni, poszt-Orbán még persze lehet. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2015. augusztus 24.)

Lázárnak gyanúsan utód-szaga van. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2015. szeptember 26.)

Az sem lepne meg, ha Lázárból holnap politikai hulla lenne, de az sem, ha miniszterelnök. (Török Gábor politológus, Népszabadság, 2016. július 16.)

Az Orbán-holdudvar talán legtehetségesebb és legcinikusabb politikusa. (Paul Lendvai bécsi újságíró, Népszava, 2016. november 19.)

Lázár János öltözködése tüchtig volt. Kirítt abból a közegből. (Görög Ibolya protokoll-szakértő, Hír TV, 2018. június 26.)

Amúgy biztos jobb miniszterelnök lenne, mint Orbán. (Bozóki András politológus, 24.hu, 2019. április 15.)

Lázár János az Orbán utáni időre készül. (Jakab Péter Jobbik-politikus, ATV, 2020. január 6.)

Ha Lázár János tehetné, már rég leváltotta volna Orbán Viktort. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Index.hu, 2023. március 27.)

Forrás: Pápai Gábor blogja

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor szalagot vágott, Kövér László kinézett, Gyurcsány Ferenc sólyomozott, Nagy Bandó András és Verebes István lölözött, Karikó Katalin pedig dolgozott.

Épített, de volt, hogy hagyta, hadd málljon. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök Sólyom Lászlóról, Facebook.com, október 8.)

Nem vonzotta egyik szekértábor akolmelege sem. (Szerető Szabolcs újságíró Sólyom Lászlóról, Magyar Hang, október 9.)

Orbán rendszere olyan stabil, hogy túlélheti Orbán kormányait is. (Török Gábor politológus, 444.hu, október 9.)

Magyarországon érik a vihar. (Batka Zoltán újságíró, Facebook.com, október 9.)

A végén még azt is megéljük, hogy az önök által oly kedvelt Megafon vezetőjét, Rákay Philipet Rákay Filippinónak fogják hívni. (Lukács László György Jobbik-politikus, Telex.hu, október 10.)

Sólyom László intellektuális és morális ereje, tartása a véleménybuborékokon kívül is igazodási pontot jelentett. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, október 10.)

Jó pártkatona módjára beleszürkült az elnöki szerepkörbe. (Simon Zoltán újságíró Áder Jánosról, Népszava, október 10.)

Miközben rendbe raktuk a szénánkat, kinéztünk az ablakon, és romokat láttunk. (Kövér László Fidesz-politikus Európáról Szombathelyen, Vaol.hu, október 10.)

Az amerikai Nobel-díjasok több mint egyharmada bevándorló volt. (Berend T. Iván Los Angelesben élő történész, Újnépszabadság.com, október 10.)

Közéleti tevékenysége alapvetően a zöld mozgalmakhoz kötődik. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász Sólyom Lászlóról, Partizán, október 11.)

A Lölö-jelenség helytelen kifejezés. Sokkal inkább beszélhetnénk Orbán-jelenségről, amit Lölö fedőnév alatt ismert meg a közélet. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, október 11.)

Mindenki a pénzénél van, kivéve az adófizetőt. (Várhegyi Éva közgazdász, Jelen.media.hu, október 11.)

Akik segítették a munkámat, azok mind férfiak voltak, aki pedig lefokozott, az nő. (Karikó Katalin Nobel-díjas biológus, Népszava, október 12.)

Az ünneplés utcabállal zárult. (Garai Szakács László újságíró Karikó Katalin szegedi fogadtatásáról, Szeged.hu, október 12.)

Szoboszlai még az út elején jár, nem dőlt el, hogy milyen futballista válik belőle. (Détári Lajos volt válogatott labdarúgó, Szoljon.hu, október 12.)

A csocsózás úgy hasonlít a labdarúgáshoz, mint lölözés a jogállamhoz. (Verebes István rendező, Magyar Hang, október 13.)

A baloldal tulajdonképpen csak egyetlen helyen létezett: a Fidesz kommunikációjában. (Fekő Ádám újságíró, Magyar Narancs, október 13.)

A saját út a jó út. (Orbán Viktor miniszterelnök a 83-as út átadásán, Kisalföld, október 14.)

Mindenkire haragudott, aki ötvenhatot megúszta. (Körössi P. József könyvkiadó Eörsi Istvánról, Klubrádió, október 14.)

Két novella között gazdálkodott. (Köves József író Végh Antalról, Facebook.com, október 14.) 

Felnőttkorban az unatkozást depressziónak vagy munkakerülésnek hívják. (Papp Sándor Zsigmond publicista, Népszava, október 14.)

A múlt század utolsó harmadának egyik legolvasottabb és legvitatottabb írója 1933, október 14-én született Majtison, egy szatmári faluban. Korán kezdett írni, mégis késéssel kezdte az irodalmi pályát. 1956-ban tanítóként, másokkal együtt kikiáltotta a Gáborjáni Köztársaságot, és ezért internálták. Huszonhét éves korában lépett a nyilvánosság elé, indulását térképezte föl a róla készített sorozat egyik szerzője, Marik Sándor nyíregyházi újságíró.

A következő negyven évben ötvenhét könyve látott napvilágot, kötetei mintegy száz kiadást értek meg. Népszerűségének titkát így adta közre: „Az emberek nem olvasható könyvet szeretnének, hanem felfalhatót.” Ezt próbáltuk az utókor nézőpontjából kilenc cikkben értelmezni és árnyalni. A véletlen úgy hozta, hogy a sorozat tízedik bejegyzésében kétszer tíz mondatban fejezzük be a Végh Antalról való elmélkedést. Az egyikben felidézzük legjellemzőbb mondatait a korabeli sajtóból, a másikban pedig az őt jellemzők véleményét.    

Tíz mondat Végh Antaltól

Nem mertem se jobboldali lenni, se baloldali. Csak hányódok a „végletek” közt, a közepit meg nem lelem. (Mérték, 1992. november 15.)

Nem is tudom, hogy vagyok képes egy tányérból enni önmagammal. (Mérték, 1992. november 18.)

Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. (Magyar Tükör, 1993. május 12.)

Magyarországon a rendszerváltás akkor következett be, amikor a rendszer már elviselhető volt. (Népszava, 1995. január 28.)

Pártot még tud váltani az ember, de csapatot nem. (Mai Nap, 1995. szeptember 10.)

A bankárok a politikusok meghosszabbított, piszkos körmei. (Esti Hírlap, 1996. március 1.)

Ha így folytatódik, menthetetlenül banánköztársasággá válunk. No de hát nekünk még banánunk sincs. (Pesti Riport, 1996. április 26.)

Ha az írót ösztönzik, az olyan, mint a tápon nőtt csirke: ehetetlen. (Békés Megyei Hírlap, 1998. november 11.)

Külön öröm, hogy félszáz kötetnyi életművemért egy kitüntetést se kaptam. Ez ugyanis azt jelenti, hogy független maradtam a politikától. (Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május 22.)

Voltak dolgok, amiket kitaláltam, aztán azon vettem észre magam, mintha átéltem volna őket. (Heves Megyei Hírlap, 1999. május 29.)

 Tíz mondat Végh Antalról

Nagy igazmondóink egyike. (Bakonyi István kritikus, Jelenkor, 1979/1.)

Többet akar mondani, mint amit gondol. (Olasz Sándor kritikus, Alföld, 1980/11.)

Kiverekedte magának a megkülönböztetett figyelmet. (R. Székely Julianna újságíró, Mozgó Világ, 1987/1.)

Végh Antal reklámfőnöke a botrány. (Bodor Pál író, Extra Vasárnap, 1992. június 28.)

Azt hiszem, Végh Antalt nem vették volna be az Úri Kaszinóba. (Berkes Erzsébet kritikus, Mérték, 1992. november 15.)

Végh Antal író úr azt állítja, be vagyok oltva a kapitányság ellen. Lenyelem, de képzelje, mit kapnék, ha én nyilatkoznék róla az ő szakmájával kapcsolatban. (Mészöly Kálmán, a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, Kurír, 1995. szeptember 4.)

A botrány nyilvánvalóan jót tett az ismertségének, viszont akadályozta az írásaiban rejlő értékek felfedezését, befogadását. (Domokos Lajos újságíró, Klubháló.hu, 2008. szeptember 30.)

Alakítani, jobbítani akart - kertelés nélkül írni arról, ami fájt. (Romány Pál agrárpolitikus, Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4.)

Mintha kezdene feledésbe merülni. (Marik Sándor újságíró, Kelet-Magyarország, 2023. október 9.)

Egy népszerű író képes volt olvasmányosan kifejteni azt, ami piszkálta az emberek csőrét. (Zöldi László újságíró, ÚjHét.com, 2023. október 13.)

Az utóbbi évtizede a nyilvánosságban Orbán előbb óvatos, majd egyre félreérthetetlenebb bírálatával telt. (Béndek Péter publicista, Újnépszabadság.com, 2023. október 8.)

Érdeklődő, intelligens, nyugodt ember benyomását keltette. (Szűcs R. Gábor volt diplomata, Facebook.com, 2023. október 9.)

A szemétbe hajított Alkotmány egyik megalkotója. (Simon Zoltán újságíró, Népszava, 2023. október 9.)

Sólyom nem azért hozta a döntéseit, hogy hízelegjen egyik vagy másik szekértábornak. (Lakner Dávid újságíró, Magyar Hang, 2023. október 9.)

Nem vonzotta egyik szekértábor akolmelege sem. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2023. október 9.)

Sólyom László intellektuális és morális ereje, tartása a véleménybuborékokon kívül is igazodási pontot jelentett. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, 24.hu, 2023. október 10.)

Belülről vezérelt, független értelmiségi volt. (Tölgyessy Péter alkotmányjogász, volt SZDSZ-politikus, Partizán, 2023. október 11.)

Sosem vette igazán komolyan a médiát. (Kumin Ferenc diplomata, a köztársasági elnök hajdani munkatársa, , Mandiner.hu, 2023. október 12.)

Talán egy köztársasági elnök sem volt politikai értelemben annyira magányos államfő, mint ő. (Tordai Csaba alkotmányjogász, Magyar Narancs, 2023. október 12.)

Karaktert adott a magyar demokráciának. (Reichert János publicista, Magyar Hang, 2023. október 13.)

A múlt század utolsó harmadának egyik legérdekesebb és legvitatottabb írója 1933. október 14-én született. 2000-ben bekövetkezett haláláig ötvenhét könyvet  jelentetett meg, és a múlt század hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes éveiben a legolvasottabb írók közé tartozott. A figyelemre méltó életmű kezdeteit vette szemügyre Marik Sándor, a nyíregyházi napilap nyugalmazott főszerkesztő-helyettese. Áttekintése a megyei újság 2023. október 9-i számában látott napvilágot.

Végh Antal és a Kelet-Magyarország

Ötvennél több könyvet írt, közülük több megyénket mutatta be. Volt olyan is, a Miért beteg a magyar futball?, amely négy kiadásban és hétszázötvenezer példányban kelt el.

Az 1980–90-es évek népszerű írója a szatmári Majtison született, Szatmárnémetiben, majd Debrecenben tanult. A Hajdú-Bihar megyei Gáborjánban tanítóként kezdett, ahol 1956-ban a forradalmi bizottság titkárának is választották. Utána nyolc hónapot börtönben töltött, majd az újfehértói tanyavilágba helyezték, ott azonban hamar bekerült a központi iskolába, nem sokkal később pedig Nyíregyházára.

A kerek évforduló alkalmából nem írói munkásságát idézem -  azt a hetvenötödik születésnapja alkalmából arra hivatottak tették meg a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle konferenciáján -, hanem a nyilvánosság elé lépését elevenítem fel, ami javarészt a Kelet-Magyarország című napilaphoz köthető. Neve először 1960 decemberében jelent meg az újságban, amikor nagy érdeklődés kísérte a megyei Móricz Zsigmond Könyvtár által kiírt irodalmi pályázatot.

Díjat ugyan nem kapott, de a bíráló bizottság külön jutalomban részesítette Végh Antalt (Újfehértó) - írta korabeli tudósításában a Kelet-Magyarország. A jó szemű szerkesztők felfigyelhettek a huszonhét éves tanítóra, mert nem sokkal később, 1961. január 15-én, vasárnap újságoldalnyi terjedelemben közölték A pipacsok égni kezdtek című novelláját. Ilyen terjedelem napilapban nagyon ritka volt, Végh Antal írása azonban most, több mint hatvan esztendő elteltével is kellemes olvasmány.

A következő héten irodalmi estet szervez népművelőként szerepelt az újságban. Mintegy száz érdeklődő vett részt az újfehértói összejövetelen. Meghívására Angyal Sándor, Asztalos Bálint, Sipkay Barna, Szállási László olvasta fel egy-egy elbeszélését, Cselényi István Gábor, Haraszthy József, Krecsmári László, Mester Attila pedig új versét mondta el. Áprilisban ismét pályázat révén említették.

A Kelet-Magyarország irodalmi pályázatát értékelték a meghirdetett időpontnál később, olyan sok pályamű érkezett. Nemcsak a pénzdíj volt vonzó, hanem az ígéret is, hogy minden pályázónak írásbeli értékelést ad a bíráló bizottság. Végh Antal is indult. A zsűri szerint a legjobb, legérettebb írást, A folyóknak van vasárnapja című novellát ő küldte be. Írása feltétlenül kiemelkedik a pályázati művek közül - olvasható az értékelésben.

Végh Antal ezekkel az előzményekkel lett részese 1961-ben az akkor mozgalmas megyei irodalmi élet körforgásának. Sorra jelentek meg írásai, rendszeresen vett részt író-olvasó találkozókon olyan ismert személyiségekkel együtt, mint Czine Mihály, Gerelyes Endre, Margócsy József, Mocsár Gábor, Váci Mihály. Rendkívül termékeny szerző volt, hetente jelentkezett új írásokkal. Elbeszélései hamarosan más fórumokon is nyilvánosságot kaptak. Először a nyíregyházi stúdió, majd a Kossuth Rádió műsoraiban.

Több irodalmi folyóiratban is napvilágot láttak, például a pécsi Jelenkorban, később a budapesti Valóságban, a debreceni Alföld pedig 1963 májusában első kisregényének közlését kezdte meg. Ugyanebben az évben jelent meg első könyve, a Korai szivárvány, és első drámája, a Holnap vasárnap. Ezekkel már az országos irodalmi életben is helyet kért.

Érdemes megemlíteni, hogy a Kelet-Magyarországnál szívesen és hozzáértően foglalkoztak a külső szerzőkkel, nem egyszeri alkalomnak tekintették a találkozást egy-egy alkotóval. Végh Antal is sokszor látogatott a szerkesztőségbe csupán az eszmecserék - adott esetben a baráti kritikák - kedvéért is. Miután azonban Budapestre költözött, és szabadfoglalkozású íróként kereste a kenyerét, egyre ritkábbak lettek az ilyen alkalmak. Új közegben független alkotóként, ráadásul egyszemélyes vállalkozásban hasonló találkozások sokkal ritkábban történhetnek.

Utólag elolvasva a Kelet-Magyarországban vele foglalkozó kritikákat, elgondolkodtató, hogy miként ötvöződtek az elismerő és a megfontolásra ajánlott elemek. Felvetették, vajon az író által alkalmazott gyűjtési módszer képes-e megbízható képet adni egy-egy faluról, netán eleve az általánosítás veszélyét rejti magában. Vagy például azt, hogy jó-e, ha az író mindig fekete-fehér kontúrokkal rajzolja meg a valóságot, elfeledkezve az árnyalatokról; a valóság sohasem ennyire egyértelmű. Már kezdetben is túl szerteágazónak tartották a témaválasztását.

Jók voltak ezek az alkotó beszélgetések. Talán az ilyen műhelymunkák későbbi hiánya miatt nem foglal el olyan helyet Végh Antal a magyar irodalomban, amilyen tehetsége szerint megillette volna. És mintha kezdene is feledésbe merülni.

A múlt század utolsó harmadának egyik legérdekesebb és legvitatottabb írója 1933. október 14-én született. Hetvenötödik születésnapja alkalmából Nyíregyházán konferenciát szerveztünk az életművéről. Ennek ürügyén emlékeztem meg ama nyomdászokról, akik nélkül a hetvenes-nyolcvanas, de különösen a kilencvenes években aligha jelenhettek volna meg magánkiadásban Végh Antal könyvei. Írásom a 2010-es évek végén látott napvilágot a nyomdászok havilapjában, a Print&Publishing-ben. A megjelenés pontos idejét azért nem közölhetem, mert a szöveget számítógépem merevlemezén találtam meg.

A magánkiadás úttörője

Amikor Nyíregyházán, a megyei könyvtárban befejeződött a Végh Antal életművét értékelő tanácskozás, végigtekintettem a termen. 2008. október 8-án, szerdán délelőtt fél tizenegy és délután fél három között több mint százan vették maguknak a fáradságot, hogy szembesüljenek egy nyolc éve halott író munkásságával.

Öt előadás hangzott el. Történt tehát valami, amit érdemes följegyezni az év krónikájába. Az elemzésekből azonban hiányzott a művek előállítása. Márpedig Végh Antalra jellemző, hogy nem elégedett meg a szokványos szereposztással. Azzal, hogy az író ír, aztán a kéziratát beviszi az állami kiadóba, és ott vagy elfogadják, vagy nem. De ha elfogadják is, csak egy-két évvel később láthat napvilágot a könyv, ráadásul a kiadó által megállapított példányszámban.

A lázadásra az adott okot, hogy a társadalmat foglalkoztató kérdésekre érzékeny szerző 1974-ben megírta Miért beteg a magyar futball? című riportját. A botrány- és sikergyanús kéziratot felvállalta ugyan a Kádár-korszak legnagyobb kiadója, a Magvető, de „csak” ötvenezer példányban. A kötetet elkapkodták. Amikor egy példány tizenegy forintba került, akkor a suttyomban fénymásolt változatot kétezer forintért árulták a nagyvárosi aluljárókban.

Egy ózdi bányász pedig háromezer forintot adott érte a kocsmában. Élelmes középiskolások ötven forintért kölcsönözték osztálytársaiknak, de csak negyvenöt percre. A nyilvánvaló siker ellenére mégis váratott magára a második kiadás, ezt a helyzetet unta meg a szerző.  Lemondó nyilatkozatot íratott a Magvető igazgatójával, és magánkiadásban jelentette meg a kötetet. A második kiadás 1979-ben látott napvilágot, a harmadik 1981-ben. Házi könyvtáram egyik különlegessége a negyedik (bővített) kiadás.

1983-ban jelent meg, és a címadó riporton kívül tartalmazza a 90 perc című kisregényt, a Szép volt fiúk című színdarabot, a Rákosi-kupa című novellát, a Beteg-e még a magyar futball? című interjút és a Mundial 1982 című világbajnoksági élménybeszámolót. Szombathelyen állították elő, a Sylvester-nyomdában. Tanítványaim, a kommunikáció szakos főiskolások és egyetemisták közül a fiúk kézről kézre adták, és ronggyá olvasták. A gerincét úgy kellett leukoplaszttal összeragasztani, máskülönben a használattól szétesett volna.

A könyv összesen 750 ezer példányban jutott el az olvasókhoz. Ez volt az a pillanat, amikor több évtizedes kihagyás után Magyarországon ismét megszületett a magánkönyv-kiadás. Ettől kezdve szokatlan címke tűnt föl a Végh-kötetek hátsó borítóján: „Megrendelés és szállítás személyesen vagy postai utánvéttel 1021 Budapest, Lipótmezei u. 8/a.”. Az író megadta a lakáscímét. Kiürítette a garázst, és az autóját télen-nyáron az utcán tartotta, hogy helyet teremtsen a könyveinek.

S bár még másfél évtizedig tartotta a kapcsolatot állami kiadókkal is, ha elégedetlen volt az első kiadás példányszámával, vállalta a többi kiadás kockázatát - és a szervezés nehézségeit. Ekkor került közelebbi kapcsolatba a nyomdákkal. Talán a leggyümölcsözőbb kapcsolata Tóth Imrével alakult ki. A kiskunlacházi nyomdász a rendszerváltástól kezdve az író haláláig egyik legközelebbi munkatársának számított. A szerzőt kíváncsiságból magam is elkísértem néhányszor a Press+Print-hez.

Megfordultunk a főutcán található családi házban, majd az egykori téesz-központban berendezett nyomdában is. Most, utólag látom, hogy legalább tíz kötet előállítása köthető Tóth Imre műhelyéhez. Szakmailag kitűnő munkát végzett, ráadásul jó üzletembernek is bizonyult. Beérte az előleggel, és meghitelezte a sikert. Tudta, hogy az író könyvei kapósak, lesz fedezet az előállításra. Ma már ez a kereskedelmi művelet szinte magától értetődő, de harminc-negyven évvel ezelőtt korántsem volt az.

Végh Antalnak és a hozzá hasonló módon gondolkodó szerzőknek hiányzott a tőkéjük, és hiába szánták volna el magukat a magánkiadásra, ha a nyomdászok nem ismerik föl a kényszerhelyzetben rejlő lehetőséget. Kár volna a jelenséget rokonszenvvel, nagylelkűséggel, erkölcsi magasabbrendűséggel magyarázni. A nyomdászoknak jól jött egy-egy testesebb alkalmi munka, amellyel kitöltötték a hullámzó kapacitást.

Az író születésének hetvenötödik évfordulóján több mint százan hallgatták végig az életművéről készült előadásokat. Az esszék nyomán kirajzolódó szakmai tanulságot úgy foglalnám össze, hogy egy népszerű író képes volt olvasmányosan kifejteni azt, ami piszkálta az emberek csőrét. Végh Antal harminchét éves pályafutása alatt ötvenhét könyve legalább száz kiadást ért meg. Közülük minden harmadik ürügyén említhetnénk egy-egy vállalkozó szellemű nyomdász nevét.