A múlt század utolsó harmadának egyik legolvasottabb és legvitatottabb írója 1933, október 14-én született Majtison, egy szatmári faluban. Korán kezdett írni, mégis késéssel kezdte az irodalmi pályát. 1956-ban tanítóként, másokkal együtt kikiáltotta a Gáborjáni Köztársaságot, és ezért internálták. Huszonhét éves korában lépett a nyilvánosság elé, indulását térképezte föl a róla készített sorozat egyik szerzője, Marik Sándor nyíregyházi újságíró.

A következő negyven évben ötvenhét könyve látott napvilágot, kötetei mintegy száz kiadást értek meg. Népszerűségének titkát így adta közre: „Az emberek nem olvasható könyvet szeretnének, hanem felfalhatót.” Ezt próbáltuk az utókor nézőpontjából kilenc cikkben értelmezni és árnyalni. A véletlen úgy hozta, hogy a sorozat tízedik bejegyzésében kétszer tíz mondatban fejezzük be a Végh Antalról való elmélkedést. Az egyikben felidézzük legjellemzőbb mondatait a korabeli sajtóból, a másikban pedig az őt jellemzők véleményét.    

Tíz mondat Végh Antaltól

Nem mertem se jobboldali lenni, se baloldali. Csak hányódok a „végletek” közt, a közepit meg nem lelem. (Mérték, 1992. november 15.)

Nem is tudom, hogy vagyok képes egy tányérból enni önmagammal. (Mérték, 1992. november 18.)

Az első magyar köztársaságot Kossuth Lajos jelentette be. Ezt a mostanit Szűrös Mátyás. Olyan is. (Magyar Tükör, 1993. május 12.)

Magyarországon a rendszerváltás akkor következett be, amikor a rendszer már elviselhető volt. (Népszava, 1995. január 28.)

Pártot még tud váltani az ember, de csapatot nem. (Mai Nap, 1995. szeptember 10.)

A bankárok a politikusok meghosszabbított, piszkos körmei. (Esti Hírlap, 1996. március 1.)

Ha így folytatódik, menthetetlenül banánköztársasággá válunk. No de hát nekünk még banánunk sincs. (Pesti Riport, 1996. április 26.)

Ha az írót ösztönzik, az olyan, mint a tápon nőtt csirke: ehetetlen. (Békés Megyei Hírlap, 1998. november 11.)

Külön öröm, hogy félszáz kötetnyi életművemért egy kitüntetést se kaptam. Ez ugyanis azt jelenti, hogy független maradtam a politikától. (Nógrád Megyei Hírlap, 1999. május 22.)

Voltak dolgok, amiket kitaláltam, aztán azon vettem észre magam, mintha átéltem volna őket. (Heves Megyei Hírlap, 1999. május 29.)

 Tíz mondat Végh Antalról

Nagy igazmondóink egyike. (Bakonyi István kritikus, Jelenkor, 1979/1.)

Többet akar mondani, mint amit gondol. (Olasz Sándor kritikus, Alföld, 1980/11.)

Kiverekedte magának a megkülönböztetett figyelmet. (R. Székely Julianna újságíró, Mozgó Világ, 1987/1.)

Végh Antal reklámfőnöke a botrány. (Bodor Pál író, Extra Vasárnap, 1992. június 28.)

Azt hiszem, Végh Antalt nem vették volna be az Úri Kaszinóba. (Berkes Erzsébet kritikus, Mérték, 1992. november 15.)

Végh Antal író úr azt állítja, be vagyok oltva a kapitányság ellen. Lenyelem, de képzelje, mit kapnék, ha én nyilatkoznék róla az ő szakmájával kapcsolatban. (Mészöly Kálmán, a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, Kurír, 1995. szeptember 4.)

A botrány nyilvánvalóan jót tett az ismertségének, viszont akadályozta az írásaiban rejlő értékek felfedezését, befogadását. (Domokos Lajos újságíró, Klubháló.hu, 2008. szeptember 30.)

Alakítani, jobbítani akart - kertelés nélkül írni arról, ami fájt. (Romány Pál agrárpolitikus, Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2008/4.)

Mintha kezdene feledésbe merülni. (Marik Sándor újságíró, Kelet-Magyarország, 2023. október 9.)

Egy népszerű író képes volt olvasmányosan kifejteni azt, ami piszkálta az emberek csőrét. (Zöldi László újságíró, ÚjHét.com, 2023. október 13.)