Három párt támogatja Karácsonyt, a Momentum pedig vállalta, hogy az előválasztás győztese mellé áll. Nincs semmi okunk felrúgni egy korábban korrekt módon megkötött megállapodást. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, 24.hu, 2019. május 29.)

Tudtam, hogy a DK-nek lesz jelöltje az előválasztáson, de eddig azt hittem, hogy én leszek. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd-DK volt főpolgármester-jelöltje, Facebook.com, 2019. június 6.)

A Gergő mögül elment a támogatás. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2019. június 7.)

K. O.-val győzünk. (Vágó István DK-politikus, volt műsorvezető, Facebook.com, 2019. június 7.)

Gyurcsány egyszerűen csak be akarja fejezni azt, amit elkezdett: a szocialisták kannibalizálását. (Lánczi Tamás politológus, Mozgástér.blog, 2019. június 7.)

Hirtelen megváltozott a véleménye. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus Gyurcsány Ferencről, 24.hu, 2019. június 8.)

Nem pártpolitikusnak készülök, hanem Budapest párton kívüli főpolgármesterének. (Kálmán Olga műsorvezető, független főpolgármester-jelölt a DK támogatásával, 24.hu, 2019. június 8.)

Olga nem ellenfél, inkább a meccsbe izgalmat hozó, komoly versenytárs. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. június 8.)

Amíg Gyurcsány Ferenc vezeti az ellenzéket, addig az adott szónak nincs értéke. (Puzsér Róbert publicista, független főpolgármester-jelölt, Facebook.com, 2019. június 9.)

Nem fogom hagyni, hogy bárki elcsessze az ellenzék esélyét a budapesti változásra. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje, Index.hu, 2019. június 11.)

A Népszabadság megszüntetése után megújult Népszava egyik legjobb húzása a tudósítói hálózat feltámasztása. A kiadóhivatal szerződtette a Népszabadság volt baranyai munkatársát, Ungár Tamást és volt északkelet-magyarországi tudósítóját, Doros Juditot, valamint a Somogyi Hírlap kirúgott újságíróját, Vas Andrást. E három vidéki tudósító nemcsak hogy bevált, hanem a Népszava a fővárosba és vonzáskörzetébe való bezárkózás után ismét országos napilap képzetét kelti.

Kár, hogy a hálózat még nem teljes, és az ország nagyobbik része egyelőre kimarad a patinás újság akciórádiuszából. Az értelmezésben azért nem mennék tovább, mert a mai számban figyelemre méltó áttekintés jelent meg. Ungár Tamás Propaganda ellenszélben címmel egyetlen újságot vett górcső alá, a Dunántúli Naplót. Hitelesen rajzolja meg, hogy a KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) járszalagjára kapcsolt szerkesztőség miként veszíti el a hitelességét, ezzel együtt az olvasóit is.

Legjobb munkatársai már másik lapot (digitális portált) csinálnak, és azt írják meg, amit régi munkahelyük „elfelejt” megemlíteni. A hajdani főszerkesztő kolbászt árul egy pécsi áruháznál, a jelenlegi pedig arról értesíti a cikkírót, hogy nem óhajt neki nyilatkozni. Azért fontos kezdeményezés Ungár Tamás vállalkozása, mert körülbelül ez a sajtóhelyzet a vidéki Magyarországon. Mégsem lehet egy kalap alá venni az immár egyetlen céghez tartozó megyei napilapokat. Mind a tizennyolc szerkesztőség másként éli meg a beszűkült nyilvánosságot, ezért is kéne a helyi viszonyok és az egyéni sorsok érzékeltetéséhez az egész országra kiterjedő tudósítói hálózat.

Vagy ha anyagi okok miatt egyelőre nem lehetséges megszervezni, alkalmi szerzők - például kirúgott újságírók - „élménybeszámolói” tanúskodhatnának a regionális nyilvánosság kormányzati átalakításáról. De hogy ne csak dicsérjem Ungár kolléga tartalmas helyzetjelentését, szóvá teszem egyetlen elírását is. Amidőn azt fejtegeti, hogy a Dunántúli Napló szinte kizárólag a jót és szépet láttatja Baranyában, ide sorolja azt is, hogy „a szúnyogokat pedig tervszerűen irtják”. Azt vettem észre, hogy a Fidesz-propaganda sajátos szótárában nem az irtani kifejezés szerepel. Ama fránya szúnyogokat inkább gyérítik, és e műveletben érzi magát igazán sikeresnek a kormányzat. Attól tartok azonban, hogy ezt nem olvasta a nyitott ablakon imént berepülő és a bal karomon landoló szúnyog.  

Azzal tisztelt meg egy bekerült álnevű hozzászóló, hogy 2019. június 7-én a fejemre olvasta: „Erős fenntartásai vannak Gyurcsány Ferenccel szemben, azt is mondhatnám, hogy gyűlöli a DK vezetőjét.” Azóta firtatom önmagamnál, vajon hányadán is állok a volt miniszterelnökkel.

Egy biztos, idestova két évtizede a meghatározó politikusok egyike Magyarországon. A másik Orbán Viktor. Érdekel, vajon miként tartanak kapcsolatot a nyilvánosság képviselőivel és a választópolgárokkal. Följegyeztem tőlük néhány ezer idézetet. Gyurcsánytól két és fél ezret, Orbántól ezerrel többet, mert az ő politikusi pályája tíz évvel hosszabb. Egyik iránt sem táplálok érzelmeket. Amikor ugyanis 2002 elején elkezdtem írni a Médianaplót, úgy döntöttem, hogy hagyom magamra hatni a pillanatnyi benyomásokat, és ha jól végzem a munkámat, akkor a bejegyzésekből hiteles kép kerekedik mindkét politikusról. Tevékenységükben bizonyára lesznek dicsérhető és elmarasztalható mozzanatok, e kétféle megítélés azonban nem a jellemüket minősíti majd, hanem a kommunikációs képességüket.

Gyurcsánnyal az idén ötször foglalkoztam. Utoljára akkor, amikor tíz mondatot közöltem a sikeresen kampányoló Dobrev Kláráról és a mögötte álló férjéről. Mások szavait idéztem róluk, volt köztük dicsérő és elmarasztaló is. Csak annyiban nyilvánítottam véleményt, hogy a politikus-házaspár értelmezéseiből kihagytam a legdurvábbakat. Annyit azért elárulok bekerültnek, hogy az uniós kampányban háttérbe húzódott Gyurcsányt ügyes politikusnak vélem, aki nem megy a szomszédba egy kis csalafintaságért.

Ő maga vallotta be az egyik tévéstúdióban, hogy a kampány előtt azt javasolta Karácsony Gergelynek, az MSZP-Párbeszéd-DK közös budapesti főpolgármester-jelöltjének, hogy jobban teszi, ha tartalékolja magát az ősszel esedékes önkormányzati választásra. Karácsony kivonult az uniós kampányból, és az MSZP-Párbeszéd pártszövetség pórul járt, mert a legnépszerűbb politikusa híján csupán egy mandátumot szerzett az Európai Parlamentben, a DK pedig elvett néhány tízezer vagy még több szavazatot a szocialistáktól és kapcsolt részüktől. Erre jött a drámai bejelentés, amely így hangzott Gyurcsány Ferenc szájából: „A Gergő mögül elment a támogatás.” (ATV, 2019. június 7.)

Alábecsülném a DK-elnök kommunikációs felkészültségét, ha nem gondolnám tudatosnak a pártjához kötődő új főpolgármester-jelölt, Kálmán Olga megnevezésében. Ezért vélem ügyes politikusnak. 

A neves műsorvezető budapesti főpolgármester-jelöltnek jelentkezett be. Elvette a show-t Karácsony Gergelytől, Kerpel-Fronius Gábortól, Puzsér Róberttől, valamint a Fideszből kiábrándult értelmiségiek szervezkedésétől. Lefülelt mondatok.

A Kádár-rendszer valójában ma sem ért véget, csak volt benne egy húszéves szünet. (Bojár Gábor üzletember, Népszava, június 3.)

Ma egyedül a Fidesz képes megszólítani ezt a népet. (Chikán Attila közgazdász, volt gazdasági miniszter, 24.hu, június 3.)

Ez így nem párt. Ez így csak egy degenerálódó, belterjes klub. (Szanyi Tibor szocialista politikus az MSZP-ről, atv.hu, június 3.)

Az ellenzékváltó hangulat ellenzékváltásba csapott át. (Farkas Örs politológus, ATV, június 4.)

Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem. (Orbán Viktor miniszterelnök Trianonról, Miniszterelnök.hu, június 4.)

Néha ki kell kapnia a csapatnak, hogy észrevegyük a hibákat. (Danyi Gábor győri kézilabda-edző, Kisalföld, június 4.)

A szabadalmai és nem a publikációi miatt választották akadémikussá. (Orosz Ferenc enzimológus Palkovics László innovációs és technológiai miniszterről, Magyar Narancs, június 5.)

Amit ma kultúrharcnak hívunk, az csak lökdösődés, helykeresés. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, 168 Óra, június 6.)

Gyurcsány Ferenc szövegírójából Gyurcsány Ferenc kutyája lett. (Puzsér Róbert ismét független főpolgármester-jelölt Karácsony Gergelyről, Mérce.hu, június 6.)

Tudtam, hogy a DK-nak lesz jelöltje az előválasztáson, de eddig azt hittem, hogy én leszek. (Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd főpolgármester-jelöltje Kálmán Olgáról, Facebook.com, június 6.)

Ismertség soha nem fordítható le szavazatokra. (Böcskei Balázs politológus, Klubrádió, június 6.)

Puzsér bukása nem sok jót ígér K.O. számára, mert a médiacelebeket nem tekintik politikusoknak. (Bozóki András szociológus, volt kultuszminiszter, Facebook.com, június 7.).-

K.O.-val győzünk. (Vágó István DK-politikus, volt műsorvezető, Facebook.com, június 7.)

Aki Kálmán Olgára szavaz, az jelenleg az őt indító DK-t erősíti. (Pápay György publicista, Azonnali.hu, június 7.)

Gyurcsány egyszerűen csak be akarja fejezni azt, amit elkezdett: a szocialisták kannibalizálását. (Lánczi Tamás politológus, Mozgástér.blog, június 7.)

A választópolgárok ki vannak éhezve az új arcokra, még egy levitézlett politikus felesége is előrelépés. (Pogátsa Zoltán közgazdász Dobrev Kláráról, Magyar Hang, június 7.)

A magyarországi ellenzék kitört a semmilyenségből. (Révész Sándor újságíró, hvg.hu, június 7.)

Nem pártpolitikusnak készülök, hanem Budapest párton kívüli főpolgármesterének. (Kálmán Olga műsorvezető, 24.hu, június 8.)

Olga nem ellenfél, inkább a meccsbe izgalmat hozó, komoly versenytárs. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, június 8.)

2018-ban a győztes Fidesz-KDNP pártszövetség végre már nemcsak kormányra, de hatalomra is kerülhetett. (Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Magyar Nemzet, június 8.)

Katasztrófaként éltem meg, hogy az Orbán-kormány nem nyerte meg a 2002-es választást. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, hvg.hu, június 9.)

 A hatalomból való kicsöppenés után Berecz János struccfarmmal kísérletezett, Herényi Károly és Lamperth Mónika potencianövelő étrend-kiegészítőket árult. Lendvai Ildikó önként vonult vissza, és a publicisztikát választotta. Azóta van egy rovata a Népszava hétvégi számában, és más szerkesztőségek is szívesen fogadják az írásait. Egyébként a Facebookon osztja meg a témáit, ötleteit, és a legérdekesebb hozzászólások beszüremkednek a hétvégi megnyilvánulásaiba. Amit indításként vagy válaszként ír föl az üzenőfalára, azt nem érdemes kiforrott megállapításnak tartani, elvégre épp azért él a világhálós lehetőséggel, hogy figyelembe vehesse az ellenérveket.

A minap egyik követője azt firtatta, vajon a három Brüsszelbe igyekvő képviselőjelölt (Jávor Bence, Szanyi Tibor és Ujhelyi István) uniós kitüntetéseiről miért nem számolt be a hazai sajtó. Lendvai Ildikó így reagált: „A független sajtó - amennyi van -, a Népszava és az MSZP honlapja mindig hírt adott róla.” A könnyű kézzel odavetett mondatot próbálom értelmezni. Ha az MSZP honlapját egy kalap alá veszi a Népszavával, két eset lehetséges. Vagy a Népszavával együtt függetlennek véli az MSZP honlapját, vagy a független jelzője mögött más médiumok rejlenek, a két említett szerkesztőség pedig nem független.

Az MSZP honlapját nem arra találták ki, hogy független legyen, a Népszava bonyolultabb eset. Volt idő, amikor „ráégett, hogy ez az MSZP lapja, ami nem használta neki a piacon” - mondta róla Horváth Gábor főszerkesztő (Kreatív, 2019. március 4.) Két és fél éve több-kevesebb sikerrel igyekszik begyűjteni a mértékadó információkat és véleményeket a társadalom minden rétegéből, a tizenhét átigazolt munkatárs ugyanis ezt tanulta a Népszabadságnál. Az már a helyzetből fakadó irónia, hogy mire a hajdani pártlap kiharcolta a függetlenségét, egy válságos helyzetben a szocialista vezetőknek már nem állt érdekükben megmenteni a tőlük elidegenedett újságot.

De ha Lendvai Ildikó az annyi, amennyi független sajtón nem a Népszavát és az MSZP honlapját értette, meg kéne fejteni, milyen médiumok lehetnek a független jelző mögött. Az a benyomásom, hogy az tekinthető függetlennek, amelyik nemcsak az Orbán-kormány tevékenységét fürkészi, hanem az ellenzéki pártokét is. Ilyennek látom az ÉS-t, a HVG-t, a 24-et, az Indexet, a Magyar Hangot, a Magyar Narancsot, a Mércét, a 444-et és a Válaszonline-t is. Lehet velem vitatkozni, hátha felhasználhatók az ellenérvek egy terjedelmesebb, alaposabb elemzésben.  

A legutóbbi két napban oly sokan fogalmazták meg álláspontjukat a neves műsorvezető szakmaváltásáról, hogy a megszólalástól elment a kedvem. Ahogy azonban olvastam az értelmezéseket, hiányérzetem támadt, amelyet ebben a mégiscsak szakmai rovatban talán érdemes kifejteni. Kálmán Olga negyedszázadnyi újságíroskodás után jelentette be a változtatási szándékát. A hivatásos kérdezők ismerik ezt az állapotot.

Feltűnő jele, hogy kérdezősködés közben egyre többet állítanak. Ami arról árulkodik, hogy unják már az interjúalanyok faggatását, saját véleményre vágynak. Kálmán Olgánál azt vettem észre, hogy a „saját” véleménye szakmailag alaposan felkészült beszélgetőpartnerei kijelentéseiből táplálkozott. Mindig egy kicsit többet tudott tegnapi önmagánál, csakhogy ezek az információk, elméletek, összefüggések alkalminak hatottak. Ez az a pillanat a riporterek lelkiállapotában, amikor válaszút elé kerülnek. Vagy vállalják a rendszeresebb felkészülést, és publicisták lesznek, vagy a nyilvánosság más területein, például a politikában keresnek maguknak helyet.

Kálmán Olgát tavaly, az országgyűlési választás után eltávolították a simicskátlanított Hír TV-ből. A politikai döntés katalizátorként gyorsította fel a középkorú, tapasztalt riporter útkeresését. Azóta több mint egy év telt el, és az a benyomásom, hogy a szakmán belül nem talált magának helyet. Tucatnyi interjúja a háta mögül hiányzó intézmény miatt csupán néhány tízezer érdeklődőt vonzott, ez mintegy tizedrésze volt a korábbi nézettségének-hallgatottságának. Önismeretére jellemző, hogy nyilvános publicisztikai okfejtésekbe ritkán bonyolódott, ezért nem ért meglepetésként, hogy kibontakozási lehetőségként a másik utat, a politikát választotta. Vajon alkalmas lehet-é Budapest főpolgármesterének?

Amíg apparátus volt a háta mögött, fővárosi stúdiókban ült. Ki se mozdult belőlük, oda hozták neki az interjúalanyokat. túlnyomórészt Budapesten élő személyiségeket. Ha olykor vidékieket szólított meg, akkor is inkább csak telefonon érintkezett velük. Ezt furcsállottam ugyan egy Pest megyei településről elszármazott és a szombathelyi főiskola érintésével a fővárosban megtelepedett újságírónál, de a körülmények ismeretében nem találom szokatlannak. Tapasztalatai tehát alkalmatlanná teszik arra, hogy országos pozíciót töltsön be a politikában, ilyet azonban senki nem ajánlott neki. Arra viszont alkalmas, hogy a budapestiek ügyeit képviselje. 

Sokan győződhettek meg tegnap arról, hogy Gyurcsány Ferenc felesége intelligens, csinos asszony. (Palásti Péter tatabányai újságíró, 24 Óra, 2008. május 2.)

Jeleztem neki, hogy házigazdához méltatlannak tartom a viselkedését, és kikérem magamnak. Dobrev Klára közbelépett, és háziasszonyhoz méltóan próbálta oldani a kínos hangulatot. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Jobbklikk.hu, 2008. május 5.)

Enyém a Népszabi, Klárié a Népszava. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, Facebook.com, 2011. október 20.)

Dobrev Klára már most akkora tapsot kapott, mint Gyurcsány Ferenc. (Dull Szabolcs újságíró a DK uniós kampánynyitójáról, Index.hu, 2019. április 14.)

Dobrev legalább annyira megosztó, mint Gyurcsány. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Index, 2019. május 15.)

A Gyurcsány-házaspár legutóbbi ötlete az „Európai Egyesült Államok”. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Mérce.hu, 2019. május 20.)

Dobrev Klárának sikerült az, ami Orbán Viktornak nem: eltüntette a közéletből Gyurcsány Ferencet. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Facebook.com, 2019. május 27.)

Nem lehetne, hogy Gyurcsány, ha már nem fér a bőrébe, menjen Brüsszelbe hadakozni, Klára pedig itthon maradjon melózni? (Kereszty András újságíró, AHaza.blog, 2019. május 29.)

Gyurcsány Ferenc Klára asszony válla fölött kibicel, de már alig várja, hogy újra beszállhasson a partiba. (Nagy Gábor újságíró, hvg.hu, 2019. május 30.)

Talán nem rossz példa, hogy Dobrev Klára mennyivel sikeresebb tudott lenni a férjénél. (Török Gábor politológus, Magyar Hang, 2019. május 31.)

Házi műhelyemnek van egy dokumentációs része. A rendszerváltás óta gyűjtöm a releváns (fontos, lényeges, meghatározó) mondatokat, több százezer gyűlt fel belőlük. Azóta szerkesztőségi rendelésre készítek összeállításokat, eddig ez bizonyult a cég leggyümölcsözőbb szolgáltatásának. Mielőtt azonban áruba bocsátanám őket, kísérletezem velük, erre is való a Facebook.

Legújabb portékám a Tíz mondat. Például a tíz legjellemzőbb mondatot tettem föl üzenőfalra az uniós választáson résztvevő pártokról. A Fideszig ugyan még nem jutottam el, a többiről azonban már jelent meg válogatás. Politikusok kronológiai sorrendben jellemezték a saját pártjukat. Az adatok persze korántsem szociológiai fölmérésből valók, ezért reprezentatívnak aligha nevezhetőek. Csupán digitális ismeretségi köröm kíváncsiságát tükrözik.

Néhány száz tanítványom és körülbelül ugyanennyi kollégám érdeklődését, akik a nyilvánosság különböző részlegeiben dolgoznak. Világnézetileg nehezen lehetne őket csoportosítani, hivatásukból adódik azonban, hogy nem érdekeltek a nyilvánosság szűkítésében. Íme, az eredmények. A váratlanul sikeres Momentum kimagaslik a mezőnyből, a róla készített összeállítást eddig 1519-en olvasták. Meglepetés számomra, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Pártról írottak 677 embert késztettek tűnődésre az úgynevezett viccpárt létjogosultságáról.

A második, jóval csekélyebb olvasottságú csoportban találta magát az egyébként jól szereplő Demokratikus Koalíció 221 érdeklődővel. De vajon hogyan került szorosan mögé a csúfosan megbukott Lehet Más a Politika a 211 olvasójával? A harmadik csoportba sorolom a két lejtmenetben lévő pártot, az MSZP-t 174 és a Jobbikot 132 érdeklődővel. Arra pedig már jelzőim sincsenek, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnak csak 113 és a Párbeszédnek még kevesebb, mindössze 89 olvasóra telt.

Digitális ismeretségi köröm ilyen számokat produkált. Bezzeg a Kálmán Olgáról idézett tíz mondat, amely április 26-án látott napvilágot, hat héttel a budapesti főpolgármesterré jelölése előtt. Vagyis az érdeklődés még nem a hajdani műsorvezető tegnap bejelentett politikai szerepvállalásának szólt. Nos, a tévés újságíróról készített összeállítást 20722-en olvasták. Szembeötlő az aránybeli különbség, amin talán a pártjaikat jellemző politikusoknak is érdemes volna elgondolkodni.

Magam találom ki magamat. (Muszter, 2006/július)

Ezt is keményen kérdezem, meg azt is, politikailag nincs különbség. (Nyugat.hu, 2007. január 7.)

Színésznőnek készültem, de a televízióban nem játszom szerepet. (Vasárnapi Hírek, 2010. szeptember 5.)

Én munkáltatója vagyok a politikusnak - mint választópolgár. (Index.hu, 2013. december 1.)

A véleményemet nem szoktam egyeztetni senkivel. (Heti Válasz, 2013. december 12.)

Én nótafa voltam. (Hír TV, 2018. május 14.)

A főzésben bátor vagyok. (RTL Klub, 2018. június 29.)

Iszonyú szerénytelenül fog hangzani, de a politizálást tök jól csinálnám. (WMN Magazin, 2018. szeptember 12.)

Én újságíró vagyok, a politika pedig a túloldal. (24.hu, 2019. április 1.)

Melyik ujjamat harapjam, ha elvállalom ezt a feladatot? (ATV, 2019. június 6.)

Nem ő az egyedüli. A rendszerváltás óta minden miniszterelnökünk ellenszélben érezte magát. A média kereszttüzében. Ez persze inkább csak hangulat, amelynek azonban alapja van. Nálunk a biztos kormányzat érdekében miniszterelnöki rendszer alakult ki, melyben a kormányfő a nyilvánosság első számú kedvezményezettje. A kormánypárti sajtóban dicsérik, elismerik, fényezik, istenítik, magasztalják, méltatják, tömjénezik. Vagy legalábbis nem bírálják. Csakhogy a kedvezményezett helyzet árnyoldala, hogy akik nem kedvelik, nyilvánosan köszörülik rajta a nyelvüket.

Orbán Viktor hiába tett szert túlnyomó többségre a nyilvánosság hazai eszközrendszerében, érteni vélem, hogy a dicsérő szavak miért nem ellensúlyozzák tudatában a média maradékából feléje áradó ellenszenvet. Amikor a vele interjút készítő német újságírónak azt fejtegette, hogy „Jó volna, ha egyszer hátszelem lenne a magyar sajtóban, mert most folyton ellenszélben haladok.” (Bild, 2019.05.24.), akkor arról beszélt, hogy a sajtószemlében csőstül kapja az elmarasztaló megjegyzéseket - nyilván nem a saját híveitől. Vajon indokolt-e a benyomása?

A hazai sajtóban az idei első jellemzés január 2-án látott napvilágot, az utolsó június 4-én. A két mondat között 154 nap telt el, és 24 médiumból 77 releváns (fontos, lényeges, meghatározó) értelmezést vettem föl a házi archívumba. Vagyis minden második napra jutott egy - ezzel a mennyiséggel Orbánon kívül senki sem dicsekedhet. A jellemzések három kategóriába sorolhatók. A 77 közül 8 a dicsérő, 24 az elmarasztaló és 45 a tárgyilagosnak nevezhető elemző, ténymegállapító, bántó él nélkül megfogalmazott mondat. Az érdeklődés homlokterében lévő politikus szempontjából rosszabb arányokra számítottam. Úgy látszik azonban, hogy miniszterelnökünk a harmadrésznyi elmarasztalást is sokallja.

Ezzel együtt látok logikát a kifakadásában. Miért említené a külföldi újságírónak, hogy a médiumaiban nyakra-főre dicsérik, ha a fényezéseket magától értetődőnek gondolja? És miért ne panaszkodhatna arról, hogy a nyilvánosság maradékában érdesebb, karcosabb, olykor csakugyan bántó megjegyzések hangzanak el, jelennek meg róla? Benyomását, hangulatát, megérzését tehát nem vonom kétségbe, mindazonáltal tünetértékű, hogy a Főnök szubjektív életérzéséből a hatalomgyakorlás jellegéből adódóan az emberei médiapolitikai következtetéseket vonnak le. Még azt a kevés elhajló médiumot is soknak tartják.