Parttalan párt született. (Gazsó Ferenc szociológus, Magyar Hírlap, 1989. október 9.)

Csak a nagyon szélsőségesen konzervatívok válnak le az új pártról. (Bihari Mihály politológus, Magyar Nemzet, 1989. október 10.)

Az MSZP nélkül nincs és nem is lehet stabil, a nemzet érdekeit szolgáló koalíció. (Antall József MDF-politikus, Népszabadság, 1989. október 24.)

Az MSZMP-ből kilépett az MSZP. (Fodor Gábor Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 28.)

A mi vonulatunkat kiszorították az MSZP-ből. (Berecz János MSZMP-politikus, Kelet-Magyarország, 1989. november 22.)

Minden olyan kísérlet az új párt részéről, amely a hatalom átmentésére irányul, kudarcra van ítélve. (Csurka István MDF-politikus, Népszabadság, 1989. november 25.)

Ma még a szerveződő MSZP-n rajta van az állampárt tojáshéja. (Mécs Imre SZDSZ-politikus, Napló, 1989. november 30.)

Ha a szocialisták békén hagynak bennünket, mi is békén hagyjuk őket. (Petrasovits Anna szociáldemokrata politikus, Népszabadság, 1990. január 10.)

Az MSZP ragaszkodik vagyonához, kormánypozícióihoz, korábbi jogállásához. (Torgyán József kisgazda politikus, Mai Nap, 1990. január 22.)

Az MSZP az egyetlen párt, amelynek megyei napilapjai vannak. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. január 29.)

Ma harminc éves az MSZP. Biztos? Hiába tudom úgy, hogy az MSZMP XIV. kongresszusán huszonnyolcan kiváltak, és megalapították a Magyar Szocialista Pártot, az emlékezésnek nincs nyoma a nyilvánosság fórumain.

Az mszp.hu-n egy betű sincs róla. A párthoz közel álló HírKlikk.hu szintén mellőzi az emlékeztetést, és a távolabb került Népszava is elfeledkezett a kerek évfordulóról. Holott érdekelne, hogy a szocialista politikusok miként vélekednek a pártjukról, amelynek alakulásáról nincs közvetlen tapasztalatom. Újságíróként meghívtak ugyan ama bizonyos kongresszusra, de mert időben egybeesett az elsőfilmes rendezők mannheimi világtalálkozójával, az NSZK-t választottam. A filmek már kimosódtak a tudatomból, ráadásul kihagytam egy érdekesnek bizonyult közéleti eseményt. Mentségem legföljebb annyi, hogy nem néztem ki sokat egy önmagával meghasonlott állampárt kongresszusából. Pedig lett volna mire odafigyelni.

A Zalai Hírlapnál kezdtem az újságírást, és elég sok időt töltöttem Nagykanizsán. Talán ezzel magyarázható, hogy a nyolcvanas évek végén ezt olvashattam benne: új első titkárt választottak a megyei pártbizottság élére. Egy Vári László nevű kanizsai ügyvédet, aki a helybéli reformkörben tevékenykedett, és a hozzá hasonlóan gondolkodók kiharcolták, hogy átvehesse a zalai szervezet irányítását. A frissiben megválasztott elnök a kocsijával hajtott át Egerszegre, de csak némi kérdezősködés után találta meg az irodáját. Nem tudta, hogy hol van a megyei pártbizottság épülete. Ugyancsak első titkárrá választották Tolna megyében a szekszárdi tanítóképző főiskola adjunktusát. Jánosi György társadalmi munkában vállalta a pártfunkciót, nem akart pénzt kapni érte. Kíváncsiságból meglátogattam. Húslevest kanalaztunk, amidőn kifejtette, hogy bejelentése megütközést váltott ki a pártbéli környezetéből.

Imponált, hogy így gondolkodnak, de az is felötlött, hogy e rokonszenves mentalitással nehéz lesz többpárti körülmények között hatékony politikai szervezetet kovácsolni. Utólag persze sajnálom, hogy elmulasztottam az újságírói szempontból hasznos tapasztalatszerzést, és a kongresszus helyett a filmfesztivált választottam. Személyes élmények híján meg is néztem a korabeli sajtót, vajon 1989 őszén a pillanatnyilag még MSZMP-ben politizálók miként látták egy új párt lehetőségeit. Íme, az eredmény.

Tíz mondat egy készülő pártról

Hiszem, hogy az MSZMP-ből hamarosan egy új profilú, szellemű párt formálódik. (Barabás János, Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 12.)

Az MSZMP most olyan helyzetben van, hogy egyszerűen képtelen saját magát összetartani. (Havasi Ferenc, Népújság, 1989. szeptember 16.)

A párt életben maradásának érdekében ki kell mondani az MSZMP megszüntetését, és jogutódjaként egy új szocialista párt megalakulását. (Juhász Ferenc, Kelet-Magyarország, 1989. szeptember 22.)

Egy új párt születését várom a kongresszustól, amely nemcsak a deklarációban lesz új. (Nagy Imre, Kelet-Magyarország, 1989. október 4.)

Ha létrejön az új tartalmú szervezet, azt különböző nevek fejezhetik ki. Én elképzelhetőnek tartom a Magyarországi Szocialista Párt vagy a Magyarországi Szocialisták Demokratikus Uniója elnevezést. (Németh Miklós, Népszabadság, 1989. október 5.)

Elszántuk magunkat egy megújult és megtisztult párt létrehozására. (Kósa Ferenc, Esti Hírlap, 1989. október 6.)

Úgy vélem, hogy a kongresszus olyan új pártot teremt, amely megfelel a politikai pluralizmus követelményeinek. (Pozsgay Imre, Magyar Nemzet, 1989. október 6.)

Hiszek abban, hogy az új pártot reformelkötelezett platformok szövetségévé lehet tenni. (Gönci János, Magyar Hírlap, 1989. október 7.)

A megújuló szocialista pártnak nem sok köze lehet a mostani MSZMP-hez. (Keserű Imre, Népszabadság, 1989. október 7.)

Most olyan új típusú pártra van szüksége a szocialista mozgalomnak, amely utódja, de nem egyszerűen politikai folytatása az MSZMP-nek. (Nyers Rezső, Magyar Nemzet, 1989. október 7.)

Az utolsó előtti kampányhét a gondosan adagolt szex- és drogbotrányok jegyében telt el. Orbán pedig gyurcsányozott, Szabó Tímea és Puzsér orbánozott, Tarlós tordaibencézett, és Karácsony fideszezett. Lefülelt mondatok.

Egy Gyurcsányból két Gyurcsány lett. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, szeptember 29.)

Szinte látom a cégtáblát: Sneider and Bauer. (Semjén Zsolt KDNP-politikus, miniszterelnök-helyettes az ellenzéki összefogásról, YouTube.com, szeptember 29.)

Bauer Tamás mindig ellene volt a Jobbikkal való összefogásnak. (Böcskei Balázs politológus, ATV, szeptember 30.)

Hiába látszik összefogásnak ez az összeborulás. (Boros Bánk Levente politológus az ellenzéki pártokról, M1, október 1.)

Ma már állami hírközpontok ontják a valótlanságokat. (Balla István újságíró, hvg.hu, október 1.)

A miniszterelnök gyakran téveszti magát össze az országgal. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, október 1.)

Nem azért lettünk politikusok, hogy Orbán kottájából játsszunk. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, Index.hu, október 2.)

Én az igazat találom ki. (Temesi Ferenc író, Magyar Rádió, október 2.)

Orbán Viktor sok mindenre rávehető, ami nem sérti az érdekeit. (Puzsér Róbert publicista, független főpolgármester-jelölt, Index.hu, október 3.)

Tarlós önálló jogköre annyi, amennyit a média közvetítésével napról napra ki tud harcolni. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, október 3.)

Tarlós István nem menedzser, hanem üzemvezető. (Soproni Tamás Momentum-politikus, VI. kerületi polgármester-jelölt, 24.hu, október 3.)

A Fidesz egyre durvább eszközökkel mutatja ki a foga fehérjét. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzéki pártok közös főpolgármester-jelöltje, Magyar Narancs, október 3.)

Ezt az embert egyszer rendre kellett utasítani. (Tarlós István budapesti főpolgármester Tordai Bencéről és a megafonos akcióról, Válasz Online, október 4.)

A kampány váratlanul beköltözött a politikusok hálószobájába. (Dull Szabolcs újságíró, Index.hu, október 4.)

A fake newshez hasonlóan a verseknek van valóságalapjuk, de több ponton fikcióba hajlanak. (Lesi Zoltán költő, Népszava, október 4.)

A külföldre menekített pénz elveszett. (Mellár Tamás közgazdász, Magyar Hang, október 4.)

A korrupció elveszi a piaci szereplők kedvét és lehetőségét a vállalkozástól. (Chikán Attila közgazdász, Népszava, október 5.)

A nemzeti kishitűségre nem lehet jövőt építeni. (Rétvári Bence államtitkár, KDNP-politikus, Magyar Nemzet, október 5.)

Amíg ezek ott fönn szét nem eszik egymást, minden így marad. (Fodor Tamás rendező, HírKlikk.hu, október 5.)

Jobban szeretem, ha megfigyelhetem az életet, mint azt, hogy engem figyelnek. (Bödőcs Tibor humorista, 444.hu, október 5.)

A botrány lett a politika alapegysége. (Jámbor András publicista, Mérce.hu, október 5.)

A digitális ismerősök közül többen is megosztották a HírKlikk nevű portál tegnapi közleményét. Fodor Tamás szólalt meg benne. A magyar színházi élet egyik legérdekesebb személyisége kiköltözött a fővárosból egy Buda környéki faluba, és az önkormányzati választás előtt továbbgondolásra serkentő összefüggéseket villantott föl a helyi közéletről. Köszönöm a megosztást, már ezért megérte elolvasni a figyelemre méltó beszélgetést.

Az interjú azzal lett teljesebb, hogy a neves színész-rendező kifejtette álláspontját arról is, vajon egy művésznek milyen lehetőségei vannak - vagy inkább nincsenek - az úgynevezett Orbán-rendszerben. Dicséret illeti a beszélgetőpartnert, Németh Pétert, aki nyugdíjas korában sem hagyja el magát, és kihasználva a hosszú újságírói pályafutása alatt létrejött kapcsolatrendszerét, egy MSZP közeli portál olvasói számára is hozzáférhetővé teszi a szellemi élet kiemelkedő képviselőit. Van azonban két mozzanat, amely zavart olvasás közben.

Az egyik az, hogy az interjú készítője szemmel láthatólag szerkesztő nélkül dolgozott. A szöveg valószínűleg változtatás nélkül jelent meg, holott rászorult volna az átfésülésre. Leginkább azért, mert a szerző bajban van a vesszőkkel. Kiteszi oda őket, ahová nem kellene, és nem teszi ki oda, ahová kéne. Ezek „alkotják” a harminchárom (!) helyesírási hiba többségét. Ez azonban a kisebbik gond, amelyet nem is említenék meg, annyira megszoktam a digitális sajtóban, hogy anyagi ok miatt már alig alkalmaznak olvasószerkesztőt. Akik pedig szerzőként működünk közre benne, azt visszük belé, amit magunkkal hoztunk a hagyományos sajtóból. Egy hajdani sportújságíró például azt, hogy a gyorsaság fontosabb, mint a nyelvhelyesség.

De ha már a HírKlikknél nem telik olvasószerkesztőre vagy korrektorra, akkor berzenkedésem másik oka, hogy a szöveget megjelenés előtt illett volna átolvastatni az interjúalannyal. Németh Péter ugyanis ezt mondatta Fodor Tamással: „Kis tál lencséért nem adom el magam.” Ez bizony azt jelenti, hogy van az a pénz, amennyiért eladja magát. Holott egész pályafutása ennek az ellenkezőjét bizonyítja. De hogy véletlenül se vétsek ugyanolyan hibát, mint hasonlóképpen koros kollégám, meg is magyarázom az imént megfogalmazott hiányérzetet. Fodor Tamás pályafutása nemcsak azt bizonyítja, hogy nagy tál lencséért sem adta el magát, hanem azt is, hogy kicsiért sem alkudott meg a hatalmon lévőkkel.

A hét talán legfontosabb mondatát Dull Szabolcs írta le. Az Index.hu munkatársa így foglalta össze a helyzetet: „A kampány váratlanul beköltözött a politikusok hálószobájába.” Annyiban vitatkoznék vele, hogy nem váratlanul. Korábban is akadtak olyan szerkesztőségek, amelyek nemcsak deréktól fölfelé érdeklődtek a politikusok teljesítménye iránt, az egymástól elszigetelt kísérletek azonban nem álltak össze kampánystratégiává. A legutóbbi napokban viszont a közéleti harcmező mindkét oldalán megjelent a drog és a szex - az önkormányzati választáson induló politikusok nevéhez kötve.

Eddig is sejtettük, hogy a kokain meg a heroin, valamint a luxuskurvák hozzátartoznak az elit (művészek, élsportolók, vállalkozók és politikusok) életviteléhez. Ehhez havonta minimum egy-kétmilliós jövedelem szükséges, határ a csillagos ég. A mostani kampány bizonyára nem szűkölködik a rágalmazásokban, de azért eltűnődhetünk, vajon a politikusság alkalom-e arra, hogy a közélettel foglalkozók krémje kiélhesse az ösztöneit. Vagy több ennél: szakma, esetleg hivatás a közjó szolgálatában? De induljunk ki abból, hogy nem minden feltárásról, leleplezésről, kiszivárogtatásról bizonyul majd be, hogy rágalom volt.

Van itt egy ellentmondás, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Nyilvánvaló, hogy az a fránya hírverseny felelőtlenebbé teszi a nyilvánosság képviselőit. A gyorsaságot akkor is előnyben részesítik az alapossággal szemben, ha épp nincs politikai kampány. Utólag persze lehet pontosítani, ez azonban mit sem változtat azon, hogy ha a szóba hozott közéleti személyiségek ügyvédhez fordulnak, akkor az igazságszolgáltatás talán évek múlva dönt. Minél inkább tágul az olló a (rém)hír és a bírósági procedúra között, annál türelmetlenebb a médiafogyasztó, és hajlamos az igazság szolgáltatására hivatott szervezet helyett ítélkezni.

 Igazságosnak vélem, hogy a jól kereső politikus már nem szorul kíméletre a társadalmi elit tarka gyülekezetében. Ám attól tartok, hogy kampány idején nemcsak az élvhajhásznak látszó politikusokról ítélkezünk, hanem önmagunkról is. Nem zavar, ha néhány év múlva kiderül egy politikusról, hogy épp úgy drogozik és luxuskurvázik, mint egy élsportoló, művész vagy vállalkozó. Az viszont bennünket, választópolgárokat is érint, ha a megrágalmazott polgármester-jelölt vagy önkormányzati képviselőjelölt azért veszít 2019. október 13-án, mert valaki úgy döntött a másik oldal kampánystábjában, hogy élvhajhász hírét kell költeni.      

Az építész Rajk László özvegye föltett néhány sort a közösségi üzenőfalra. A szeptember 11-én, hetvenéves korában elhunyt közéleti személyiséget október 6-án, vasárnap „családi körben, a nyilvánosság mellőzésével” hantolják el a Fiumei úti Sírkertben. Aki azonban épp arra jár, „temetőnyitástól zárásig” elhelyezhet „egy szál virágot, kavicsot vagy apró emléket”. Az időpont aligha véletlen.

Az építész apját, az azonos nevű politikust 1956. október 6-án temették el, a kivégzése után hét évvel. Rengetegen mentek ki a Fiumei úti Sírkertbe. A Budapest utcáin felvonulókról három becslést olvastam: sok-, háromszáz- és kétszázötvenezren fejezték ki érzéseiket. Kőszeg Ferenc emberjogi aktivista és volt SZDSZ-politikus írt erről egy figyelemre méltó cikket. A Mérce.hu-ban kifejtette, hogy „Ha nem esik az eső, már aznap … kitört volna a forradalom.” (2019. szeptember 14.) Igen ám, csakhogy esett, ezért az egész országot megrázkódtató Rajk-rehabilitáció után tizenhét nappal tört ki.

Kellett persze hozzá Háy Gyula író publicisztikája Kucsera elvtársról az Irodalmi Újság 1956. október 6-i számában, amely felfokozott érdeklődést keltett a Rákosi-rendszer jelképes alakja iránt. Továbbá kellett az egyetemi ifjúság mozgolódása is néhány városban, leginkább Szegeden. De most inkább az foglalkoztat, vajon a 2019. október 6-ára tervezett temetési szertartás lesz-é előzménye valamilyen társadalmi megmozdulásnak. Bár az ifjabbik Rajk László is politizált, nem lett olyan ismert - és sebezhető -, mint az édesapja. Ráadásul a Rákosi-korszakban odáig fajult a helyzet, hogy Berend T. Iván történész adatai szerint mintegy 400 ezer embert fogtak perbe, többnyire politikai okból.

Az Orbán-korszak névadója egyelőre vigyáz arra, hogy ne fordítsa maga ellen a magyar társadalom összes mértékadó rétegét. Arról nem is szólva, hogy a Rákosi-korszakban szinte légmentesen lezárták Magyarországot. Ezzel magyarázható, hogy a feszültségek felhalmozódtak a zárt térben, és amidőn kellő gyúelegyet alkottak, felrobbantak. Akinek viszont manapság nem tetszik a rendszer, veszi a sátorfáját, és elmegy Nyugatra dolgozni. Éppenséggel volna minek robbannia, de akik felgyújthatnák ama bizonyos elegyet, már kívülről figyelik a fejleményeket. A jelek arra utalnak, hogy Rajk Judit, a nemrégiben elhunyt építész özvegye fölmérte a helyzetet. Az a benyomásom, hogy logikusan fogalmazott, amikor a nyilvánosság mellőzését kérte.           

A módszer a Fideszé, a Rogán-Habony tengely lejárató akcióira hajaz. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje, 444.hu, 2019. szeptember 26.)

Nem szerencsés ilyennel szórakoztatni a választókat két héttel a választás előtt. (Horváth Csaba szocialista politikus, zuglói polgármester-jelölt, Azonnali.hu, 2019. szeptember 26.)

Csetlik-botlik. Lassan megsajnálom, olyan helyzetekbe sodorja magát. (Orbán Viktor miniszterelnök Karácsony Gergelyről, Magyar Rádió, 2019. szeptember 27.)

Karácsony Gergely szerethető és erkölcsös mondatai akaratlanul kerültek a nyilvánosságba. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2019. szeptember 27.)

Ebből Őszöd vagy Watergate lesz-e? (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2019. szeptember 27.)

Ez az ügy a magyar Watergate. A XXI. század eddigi legnagyobb botránya. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, 444.hu, 2019. szeptember 29.)

A kiszivárgott hangfelvétel újabb bizonyíték arra, hogy Karácsony Gergely teljesen alkalmatlan Budapest vezetésére, hiszen még a saját háza tájén sem tud rendet tartani. (Kocsis Máté Fidesz-politikus, Bors.hu, 2019. szeptember 29.)

A kiszivárgott hangfelvétel megrendítette Karácsony Gergely főpolgármester-jelölt kampányát. (Nagy Dániel politológus, M1, 2019. szeptember 30.)

Bárki lehet, aki ellenérdekelt Karácsony Gergellyel szemben. (Boros Bánk Levente politológus a kiszivárogtatóról, M1, 2019. október 1.)

Új módszer a titkos lehallgatás és a hanganyag manipulálása is, szépen putyinizálódunk. (Fábri Ferenc sajtólevelező, Népszava, 2019. október 4.)

Az a célunk, hogy minél több szabad város legyen. (Tóth Bertalan, az MSZP elnöke, ATV, 2019. augusztus 28.)

Sok helyen lesz, ahol az ellenzék többségbe kerül - fideszes polgármesterrel. (Fekete-Győr András Momentum-politikus, ATV, 2019. szeptember 9.)

Ha ilyen széles egységet létrehozva sem lesznek sikeresebbek, mint öt éve voltak, akkor minden reményük elvész. (Török Gábor politológus az ellenzéki pártokról, Nyugat.hu. 2019. szeptember 12.)

Szeretném, ha a főváros fityiszt mutatna a rendszernek. (Hajós András youtuber, 168 Óra, 2019. szeptember 26.)

Nagy győzelmet arathatunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. szeptember 29.)

Nincs olyan elemző, aki azt mondja, hogy ettől a választástól átrendezést kellene várni. (Böcskei Balázs politológus, ATV, 2019. szeptember 30.)

Ha az Orbán-rendszer tizedik évében egy hellyel jobban szerepel az ellenzék, akkor ez politikai siker. (Lakner Zoltán politológus, ATV, 2019. szeptember 30.)

Semmi sem utal arra, hogy itt politikai földindulás következne október 13-án. (Boros Bánk Levente politológus, M1, 2019. október 1.)

Képtelenség elvárni, hogy engedik Budapestet Isztambullá válni. (Zentai Péter újságíró az Orbán-kormányról, Facebook.com, 2019. október 2.)

Tűzbe teszem a kezem, hogy az ellenzék jobban fog szerepelni, mint 2006 óta bármikor. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, Magyar Narancs, 2019. október 3.)

Foglalt nevek című bejegyzésem példatárát szorgalmasan gyarapították a kommentelők. Leginkább a két Berki Krisztiánt hiányolták a felsorolásból. Sajnálták a tornász olimpiai bajnokot, és kárhoztatták a nevével visszaélő életművészt. Azért „feledkeztem meg” róluk, mert e rovatban a média időszerű eseményeit értelmezem, márpedig a két Berki nem újságíró. Vétek volna számon kérni rajtuk a névazonosságra vonatkozó sajtóhagyományt. Van viszont valami, ami nem jutott volna eszembe a berkizők nélkül. A kigyúrt celeb épp úgy bejelentkezett budapesti főpolgármester-jelöltnek, mint a publicista Puzsér Róbert.

Karácsony Gergely táborából sokan a Fidesz emberének tartják őket, akik azt a feladatot kapták, hogy elszipkázzák a közös ellenzéki jelölt elől a szavazókat. Épp csak annyival gyengítsék meg, hogy Tarlós István maradjon a főváros élén. Lehet, hogy így van, ez azonban mindaddig feltételezés, amíg nem ismerhetjük meg a két ellenjelölt pénzügyi hátterét. Ha anyagilag a kormányoldalról támogatják őket, akkor az előbb-utóbb úgyis kiderül. Azt persze látom, hogy többször és nagyobb felületen jelennek meg a kormánypárti sajtóban, mint Karácsony Gergely. De azért is tenyerükön hordozhatják őket a szerkesztők, mert bár a főpolgármester-jelöltség révén „csak” nagyobb nyilvánosságra és több ismertségre tennének szert, eme ambíciójukat a kormánypárti propagandagépezet ügyesen használhatja ki.

Azt vettem észre, hogy a celeb Berkit leginkább a tv2 mutogatja, az ATV műsorvezetői pedig úgy faggatják az ellenzéki politikusokat, hogy előszeretettel firtatják, vajon a beszélgetőpartnereik miként vélekednek Puzsér legújabb megnyilatkozásáról. Mi van, ha az exhibicionista főpolgármester-jelöltek nincsenek is bekötve a Fidesz Lendvay utcai székházába, hanem a két tévé promóciós lehetőségnek tekinti az önkormányzati választás budapesti kampányát?  Eszük ágában sincs fölépíteni Tarlós vagy Karácsony ellenfeleit, mindössze reklámot csinálnak a tömegszórakoztató celebeknek, akik majd nézőket hoznak nekik. Testhez állót: Berki valami szaftos valóságshow-ban, Puzsér meg beszélgetős-üvöltözős adásban.

Nincs erre bizonyítékom. Inkább csak abból indulok ki, hogy a kereskedelmi tévék sok milliárdból működő vállalkozások, és ha a programigazgatók adnak magukra, októberben már tudják, kik lesznek jövőre a nézőcsalogató sztárok. Mint például a vasalóval sajátos viszonyt ápoló Berki Róbert és a kiabálós Puzsér Krisztián.           

Ha országos ordibálással könnyíthetnénk a gazdaság helyzetén, magam is megafonnal állnék a barikádra. (Máté László szocialista politikus, 24 Óra, 1995. szeptember 22.)

Vannak újságírók, akikkel azért találkozom, mert tudom, ha mondok nekik valamit, az olyan, mintha megafonba kiáltanám. (Szigetvári Viktor, a Haza és Haladás Alapítvány kurátora, Mozgó Világ, 2011/7.)

Én a budapestiek szóvivője, ha úgy tetszik: hangszórója szeretnék lenni. (Karácsony Gergely Párbeszéd-politikus, ellenzéki főpolgármester-jelölt, ATV, 2019. július 16.)

A mostani kampányból nekem Tarlós megafonos képe fog rögzülni. (Laczik Zoltán újságíró, Facebook.com, 2019. szeptember 14.)

Nincs az a trükkös kampányfogás, amivel a szakadék szélén megafonnal pipiskedő Tarlóst jobban meg lehetett volna ingatni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2019. szeptember 15.)

A megafon új elem a kampányban. (Stumpf András újságíró, ATV, 2019. szeptember 17.)

Tarlós a megafonos magatartással kiiratkozott a kampányból. (Kéri László politológus, ATV, 2019. szeptember 20.)

A főpolgármestert most már csak „bömbivel” a kezében látom mindig. (Németh Péter újságíró, Népszava, szeptember 21.)

Ha Tarlós Istvánt még egyszer meglátjuk megafonnal, akkor az tuti, hogy kampánystratégia. (Puzsér Róbert publicista, független főpolgármester-jelölt, Azonnali.hu, 2019. szeptember 23.)

Csak belebeszélünk, és máris mindenki csak minket hall. (Batka Zoltán újságíró, Népszava, 2019. szeptember 28.)