Ez a közéleti ellehetetlenüléssel egyenlő. (Ughy Attila Fidesz-politikus, XVIII. kerületi polgármester, ATV, 2019.október 8.)

A győri eredmény azt is megmutatja majd, hogy csak a politikai osztály rohadt-e szét, vagy már mi magunk is. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. október 9.)

Most a városban egy egész ország szeme láttára lett meztelen a hatalmi centrum. (Dezső András újságíró, Index.hu, 2019. október 10.)

Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat. (Tarlós István budapesti főpolgármester, InfoRádió, 2019. október 10.)

Ez nem Borkai-ügy, ez a városvezetés fideszes modellje. (Karácsony Gergely zuglói polgármester, az ellenzék közös budapesti főpolgármester-jelöltje, Népszava, 2019. október 11.)

Kezd ráégni a Fideszre ez a Borkai-botrány. (Cseh Katalin Momemtum-politikus, ATV, 2019. október 11.)

Ez a Fidesz Waterloojának kezdete. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2019. október 11.)

Ilyen erővel még nem feslett föl a NER háttere. (Kéri László politológus, ATV, 2019. október 11.)

A győri polgármester mögötti teljes korrupciós hálót is feltárja a botrány. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2019. október 12.)

Ami Győrött a NER-maffia üzleteiből napvilágra került, az mintavétel uraink országos gyakorlatából. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2019. október 12.)

Bár a kétharmados parlamenti többség eltörölte a kampánycsend intézményét, mégis tartom magam egy beidegződéshez. Ma, az önkormányzati választás előtti napon önként, saját elhatározásból kerülöm a direkt politikai megnyilvánulásokat. Helyettük semleges témára, mondjuk az öltözködési kultúrára szorítkozom.

Az egyik újságíró kolléga érdekes fényképet tett föl a közösségi üzenőfalára. Nem a szokványos szexvideót, amelyet eddig hétszázezren (!) néztünk meg a világhálón. Úgy vágta meg az adriai hajókirándulás talán legintimebb pillanatát, hogy nem látszik a győri polgármester pucér feneke. Annál inkább a lába, ezért figyelmünket a pirossal bekarikázott bal lábfejére összpontosíthatjuk. Sötét színű zokni látható rajta, a talpon pedig, a kisujj melletti ujj alatt egy lyuk tátong. Hm. A neves kormánypárti várospolitikus felesége úgy engedte el férjét a tengeri munka-megbeszélésre, hogy elfelejtette átnézni az úti ruhatárat, és nem vette észre, hogy az egyik zoknit meg kellett volna stoppolni? Nahát.

Miközben ezen tűnődtem, beugrott egy meghökkentő élmény. Tanítványom a kommunikációs diploma megszerzése után rendezvényszervezőnek szegődött, és meghívott egy fővárosi összejövetelre. Azzal tisztelt meg, hogy az első sorba ültetett, szemben a parlamenti pártokat képviselő politikusokkal. A közéleti személyiségek azonban olyan asztalt fogtak ki, amelynek hiányzott az előlapja. Ennek következtében furcsa látvány tárult elém. Az urak felhúzták a nadrágjuk szárát néhány centivel, hogy térdben ne nyúljon ki a pantallójuk szövete. A kivillanó zoknik pedig arról árulkodtak, hogy a politikai mezőny öltözködési kultúrája elszomorító, lesújtó, pocsék, siralmas. Egyik zokni színe sem illett a nadrághoz és a cipőhöz. Sőt, a jobb szélen ülő politikus zokniján a gumírozás kitágult, és úgy lötyögött a bokája körül, mint enyhe szélben az üdülőhajók vitorlája.

Azóta bizonyára javult a magyar országgyűlés öltözködési kultúrája, mert az adriai hajókiránduláson résztvevő várospolitikus már nem tagja a parlamentnek. Egy kétharmaddal hozott törvény szerint ugyanis a polgármesterek már nem lehetnek honatyák. Kétségkívül egyéni és egyedi példája azonban fölvet egy olyan kérdést, amely viselkedéskultúránk szó szerint sarkalatos része. Én még azt tanultam a finom ízlésű és pedagógiai hajlammal megáldott hölgyektől, akikkel összehozott a sors, hogy zokniban nem illik szeretkezni.                    

Olyan szlogent választottak neki („Családapa, Olimpikon, Polgármester”), amit a múltjában lévő sötét foltok miatt ellene lehet fordítani. (Szakács András politológus, Azonnali.hu, 2019. október 6.)

Borkainak kifelé áll a rúdja a Fideszből. (Föld S. Péter újságíró, Facebook.com, 2019. október 7.)

A fene se gondolta volna, hogy kereszténynek lenni ekkora buli. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2019. október 7.)

Borkai viselkedése nem volt példaértékű. (Novák Katalin Fidesz-politikus, Index.hu, 2019. október 8.)

Kurvapecér? Hát igen. De nem hazaáruló! (Dr. Nagy Sándor debreceni Fidesz-politikus, Facebook.com, 2019. október 9.)

Ha egy Borkai-féle nagyágyú kerülne a főváros élére, Istenem, micsoda szexhajók üzemelnének a Dunán. (Kácsor Zsolt publicista, Népszava, 2019. október 10.)

Ez az ember méltatlanná vált. (Tarlós István budapesti főpolgármester, InfoRádió, 2019. október 10.)

Borkai Zsolt városvezetői magatartását érdemi kritika nem érte. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, atv.hu, 2019. október 10.)

A pünkösdi orgia hőse. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, 2019. október 11.)

Azon a videón nem Borkai vetkőzött pucérra, hanem a NER. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, ATV, 2019. október 11.)

A kacifántos történetről ezt mondta tegnap Tarlós István az InfoRádióban: „Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat.” Arra utalt, hogy a szexvideóval nyomatékosított gazdasági helyzetjelentés nemcsak Győrött érezteti majd a hatását, hanem Budapesten, sőt az egész országban is. A győri polgármester meztelen ülepét ugyanis eddig 660 ezren tanulmányozták a világhálón. Márpedig ha így van, akkor felül kéne vizsgálnom ama feltételezést, hogy a Borkai-ügy még a győri választópolgárok ingerküszöbét sem érte el.

E kijelentést arra alapoztam, hogy az ország legnagyobb példányszámú közéleti napilapja, a győri Kisalföld elsunnyogta a helyi botrányt. Online kiadása leadta ugyan Borkai 104 másodperces beismerő nyilatkozatát és a kormánypárt nyúlfarknyi közleményét, de a másodközlésekhez nem mellékelt hozzáadott értéket. Tegnap este, a rádiós megszólalás után azonban részletesen foglalkozott a Tarlós-interjúval, amelyben a budapesti főpolgármester hat sorban marasztalta el győri kollégáját. Ez már elmozdulás a holtpontról, de átütő eredménynek még nem nevezhető. A Kisalföld működése változatlanul nélkülözi a saját megnyilvánulást, és ez méltatlan hozzá.

660 ezer netező mégis megnézte a Ördög ügyvédje álnévre hallgató blogger titokban készített felvételét. Ez csakugyan átütő erejű mozzanat egy országos visszhangot kiváltó ügyben, amelyről Tarlós István értelmezésével ellentétben azt remélem, hogy minél többen gondolkodnak el rajta. Most már csak az a kérdés, vajon ez a töprengés milyen eredménnyel jár holnapután, a szavazásnál. Kétségkívül árnyalni kéne a Médianaplóban eddig megjelent értelmezéseimet, és elképzelhető, hogy a Borkai-ügy, az Orbán-féle hatalomgyakorlás talán legnagyobb botránya országszerte hatással lesz az önkormányzati választásra. Csakhogy kikre lesz hatással?

A digitális hozzászólók ilyenkor azt fejtegetik: olyan sokan használják a számítógépet, hogy ez nem is kérdés. Igen ám, de épp a miniszterelnök hátországában, a falvakban kevés a netező. És még egy rétegben, a nyugdíjasok körében, akik közül százezrek élnek magányosan, földutas utcában, dülöngélő házban, kitéve az állami tájékoztatás egyoldalúságának. Egy fölmérés szerint a 2,7 millió nyugdíjasból 600 ezren üldögélnek számítógép mellett, csakhogy nem mind használják a világhálót. Attól félek, hogy egy Borkai nevű győri polgármester botrányos ügye október 13-án őket befolyásolja majd a legkevésbé.    

Valakinek törődnie kéne az országgal is, a politikusokat és a médiát viszont csak a botrányok érdeklik. (Glatz Ferenc történész, volt kultuszminiszter, Új Dunántúli Napló, 1999. október 22.)

A botrányok könnyebben vezethetnek megtisztulási folyamatokhoz, mint a még oly jó szándékú változtatási javaslatok. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszava, 2007. október 22.)

Botrány az, amit a média annak gondol. (Marton István nagykanizsai polgármester, Zalai Hírlap, 2010. szeptember 27.)

A korrupciós botrányokat mi nagyon megszenvedtük, okkal és ok nélkül. (Mesterházy Attila szocialista politikus, Magyar Narancs, 2012. március 8.)

A botrány nem maga a történés, hanem annak megjelenése és értelmezése. (Tamás Pál szociológus, Népszava, 2012. május 5.)

Golyóálló mellényükön - úgy tűnik - semmiféle botrány nem fog, míg a baloldalon megszenvedik valamennyit, ha új, ha régről előcibált - mindegy. (Tamás Ervin újságíró, Népszabadság, 2014. március 11.)

A magyar média elég erős ahhoz, hogy bármilyen botrányt kirobbantson, de nem elég erős ahhoz, hogy bármelyiket végig is vigye. (Kéri László politológus, ATV, 2015. március 26.)

Rogán ott tart, hogy az életében nincs terület botrány nélkül. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, Hír TV, 2016. augusztus 11.)

Az ellenzék látványosan a botránypolitizálás felé indult el. (Bagi Iván humorista, Magyar Hírlap Online, 2019. május 23.)

A botrány lett a politika alapegysége. (Jámbor András publicista, Mérce.hu, 2019. október 5.)

Glázer Tímeáról annyi tudható, hogy focicsaládból származik. A bátyja válogatott volt, edző korában szövetségi kapitány is. A negyvenes hölgy megjárta az MSZP-t, majd Gyurcsánnyal együtt távozott a Demokratikus Koalícióba. Tavasszal interjút adott a szombathelyi Nyugat.hu-nak, és azt mondta magáról, hogy nemcsak a blézere, hanem a tűsarkú cipője is piros. A világhálóra föltett fényképein látszik, hogy még a hajába is piros tincset festetett. Most, hogy kirobbant a Borkai-botrány, polgármester-jelöltként őt is megszólaltatták.

Kifejtette, hogy „Az eddig megjelent videók a polgármester magánéletéhez tartoznak. Addig, amíg a korrupciós dolgok ki nem derülnek, a politikának nincs dolga vele.” (Azonnali.hu, 2019.10.08.) Biztos, hogy nincs? Borkai Zsolt a Fidesz-KDNP pártszövetség magas állású tagjaként fennen hirdette a keresztény erkölcs szentségét. Ha vizet prédikált, és bort ivott, akkor aligha magánügy ama bizonyos szexvideó. Vagyis az ellenzéki pártok közös polgármester-jelöltje tévesen értelmezte a helyzetet. A politikának igenis van dolga a történtekkel. Nagyjából ugyanezt firtatta tegnap a Klubrádió műsorvezetője, Bolgár György is.

Talán nem torzítom el a telefonos interjúalany mondandóját, ha úgy foglalom össze, hogy az önkormányzati választás utolsó hetében nem volt elég ideje tájékozódni, vajon a gazdasági újságírók megerősítették-e a névtelen kiszivárogtató korrupciós helyzetjelentését. (Utánajártak, és megerősítették.) Ahhoz pedig változatlanul tartja magát, hogy ami magánügy, az magánügy. Egyébként is pontokba szedték az ellenzék közös programját, a „kitelepüléseken” ezt beszéli meg a győriekkel. Akikkel nem találkozhatott személyesen, azoknak a „sajtótájékoztatón” résztvevő újságírók révén üzent. Szavaiból azt hallottam ki, hogy a Borkai-ügy felborította az alaposan kidolgozott elképzeléseit, de ha már így történt, a választás előestéjén mégiscsak szervezni kéne valami tüntetésfélét a városháza előtt.

Amikor egy pártfunkcionárius kiejti a száján, hogy kitelepülés meg sajtótájékoztató, mindig arra gondolok, hogy a XX. században rekedt. S ha még sejteti is, hogy zavarba hozza egy váratlan esemény, akkor baj van. A választási kampány legnagyobb botránya ugyanis felülír mindent, amit az ellenzéki stáb Győrben kigondolt. A jelek arra utalnak, hogy a bizonyára derék családanya és háziasszony nélkülözi a rögtönzés és a kreativitás képességét, amelyek nélkül a XXI. században aligha érdemes a politikát művelni.          

A múlt hét végén két botrány is kirobbant. Az önkormányzati választás hajrájában Győrött kipakolt egy famulus, mert ki akart szállni a korrupció szervezéséből, de nem engedték visszavonulni. Kispesten szintén famulus szólalt meg, ő azonban nem önszántából - kendőzetlen vallomását (dicsekvését) ugyanis lehallgatták. A 130 ezres kisalföldi városban a Fidesz-KDNP adja a polgármestert, a felényi lélekszámú pesti kerületben (külvárosban) az MSZP. Vajon hogyan foglalkoztak a történtekkel a két politikai tömb „zászlóshajói”?

A Népszava szombaton tényszerűen számolt be a két ügyről. Ugyanabban a cikkben 34 sort szentelt a győrinek és 28-at a kispestinek. Hétfőn 28 sornyi cikkben tájékoztatott a győri fejleményekről, a kispestiekről egy sort sem írt. Kedden az első oldalon indult a győri összefüggésekkel, és a másodikat is a botrányra áldozta. A kispestiről nem írt. Szerdán, vagyis ma szintén az első oldalon indult Győrrel, és a másodikon is a győri fejleményekkel foglalkozott. A kispestiekről nem írt. A Magyar Nemzet mindezt épp fordítva csinálta. Dióhéjban számolt be a jobboldali polgármester körüli botrányról, és újságírót állított a baloldali polgármester körüli összefüggések feltárására.

Mindkét szerkesztőség a saját politikai oldalának ártó ügyet bagatellizálta, a másik oldalnak kínos ügyet pedig kibontotta. A saját oldalának kellemetlen helyzetben úgy viselkedett, mintha pártsajtóként működne, a másik ügyben viszont normális újságként. Az arányok árulkodnak a magyar sajtó siralmas állapotáról. Tudomásul vehető persze, hogy a szerkesztőségek nem akarnak ítélkezni a videó- és hangfelvételekkel tarkított, egyelőre mégse bizonyított korrupciós folyamatokról. De ha az ellenszenves polgármester ügyében mindent készpénznek vesznek, a rokonszenves körül kialakult helyzetről pedig nyúlfarknyi cikkben számolnak be, akkor rossz bizonyítványt állítanak ki magukról.

Érteni vélem a döntésüket. Nem szeretnék a saját táboruk választási esélyeit csökkenteni, ezért fürkésző tekintetüket nem terjesztették ki mindkét ügyre. Úgy mutatják be a hoci-nesze jelenséget, hogy elmulasztják a leleplezésére kínálkozó, talán soha vissza nem térő alkalmat. A következmények pedig épp azokat a választópolgárokat érintik érzékenyen, akik igyekeznek tájékozódni. Nem lepődnék meg, ha a felemás módon tapintatos sajtó hatására kiábrándulnának a „megélhetési” politikából, és október 13-án nem mennének el szavazni.

Amikor az ország első számú szex szimbóluma voltam, már akkor is Pécsi Anyu volt a becenevem. (Pécsi Ildikó színész, szocialista országgyűlési képviselő, Mai Nap, 1994. július 7.)

Az MDF olyan, mint a szex. Ha jó, nagyon jó, ha nem olyan nagyon jó, akkor is elég jó. (Lezsák Sándor MDF-politikus, Kisalföld, 1998. október 30.)

Csodálkozom, hogy mi, magyarok, akik ennyire szeretjük a szexet, miért tudunk ilyen keveset róla. (Mary Zsuzsi énekesnő, Vasárnap Reggel, 2003. október 5.)

A demokrácia ott kezdődik, amikor a világnézet és a szex nem tartozik senkire. (Mészáros Márta filmrendező, Dunaújvárosi Hírlap, 2004. november 5.)

Nekem egy előadás ma is felér egy csodálatos szex-szel. (Psota Irén színésznő, Népszava, 2009. március 21.)

Az MSZP-t mélyen szeretném átalakítani, hogy amikor leülök szombaton fiatalokkal egy kocsmában, akkor azt mondhassák, hogy baloldalinak lenni szexi és trendi. Mert most nem az. (Gyurcsány Ferenc szocialista politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2010. október 11.)

Az MSZP szexi mivolta a legkevésbé sem abból áll, hogy valaki qrogassa. (Szanyi Tibor szocialista politikus, Kapcsolat.hu, 2010. november 2.)

Ha Schmitt Pál ma is köztársasági elnök, úgy plagizálni szabad? Ha Kiss László maradt volna a helyén, akkor ezen túl a szexuális erőszak belefér? (Ratalics László debreceni újságíró, Hajdú Online, 2016. április 9.)

A politika olyan, mint a szex. Lehet róla beszélni, de csinálni mégiscsak jobb. (Hadházy Ákos LMP-politikus, Mozgó Világ, 2018/6.)

A politika sem most vesztette el a szüzességét, és a szex is minduntalan ott bujkál a politika tájékán. (Sütő Gábor publicista, MagyarMegmaradás.blog, 2018. december 22.)

Azt olvasom, hogy ha a győri választópolgárok nem szavazzák le Borkai Zsoltot, akkor bizony megérdemlik a sorsukat. Az okfejtést nem vonom kétségbe, mindazonáltal érdemes megvizsgálni a helyi nyilvánosságot. Vajon milyen információkhoz jutnak a helybéliek?

A botrány kirobbanása után hetvenkét óráig úgy hallgattak a nyilvánosság kormánypárti fórumai, mint hal a szatyorban. E hasonlatot azért használom, mert a munkatársaik nem foglalkozhattak a témával. Nem bírhatták szóra a győri polgármestert, nem kereshették meg a kínos ügy közreműködőit. Egyszóval nem gyakorolhatták a mesterségüket. Ehelyett az országos médiumokban napvilágot látott egy Fidesz-közlemény, amely az adriai jachton történteket Borkai magánéletbeli ügyének tekinti. Tegnap ezt rövidítette nyolcsornyira a Kisalföld című újság.

Hivatkozik a győri önkormányzat tulajdonában lévő televízióra, amelynek stúdiójában a polgármester felolvasott egy 103 másodperces nyilatkozatot. Vagyis a Győr Plusz TV munkatársa sem kérdezhette Borkait, aki előadhatta a saját verzióját. Ma reggel pedig a szerkesztőség közölte, hogy tizenhét órája bánta meg a tettét Borkai Zsolt, de nem lép vissza a választástól. Kissé lejjebb találtam azonban egy másik közleményt is, miszerint Borkai Zsolt tizennyolc órája kért bocsánatot. E cikk terjedelme már tizenhat sor, önállónak mégse mondható, mert az Origo.hu nyomán készült.

A megyei sajtóban a külföldi tulajdonosok égisze alatt is megtörtént, hogy a helyi hatalmat gyakorlók számára kínos ügyekről „elfeledkezett” a helyi újság. Kényelmesebb volt lehozni a Magyar Távirati Iroda közleményét, mint utánajárni a részleteknek. Csakhogy most a kivételekből rendszer lett. A helyi nyilvánosság legfontosabb fórumai csupán központilag szentesített közleményeket jelentethetnek meg - még a helyi nyilvánosságot leginkább érintő ügyekről is. Ráadásul a Borkai-ügyben már nem is az MTI a mérvadó. A távirati iroda mindig is kötődött a magyar államhoz, ám a lojalitás keretein belül próbálta érvényesíteni az újságírás szakmai szempontjait.

Mostanában úgy tűnik fel, mintha a központi közlemények a miniszterelnök közvetlen környezetéből, például a propagandaminisztériumnak nevezhető Rogán-hivatalból érkeznének. Ezzel magyarázható, hogy azokból az információkból, amelyekhez a győri választópolgárok a nyilvánosságot uraló kormányzati forrásokból jutnak, nem föltétlenül következik, hogy október 13-án elköszönnek a polgármesterüktől.

Az MSZP „hálószobatitkai” maradjanak a párton belül. (Molnár Gyula szocialista politikus, Heves Megyei Hírlap, 1999. október 9.)

A bulvárújságírók a nappaliba még bejöhetnek, a hálószobába nem. (Vágó István tévés műsorvezető, Vasárnap Reggel, 2003. június 22.)

A politikus számára nincs privát tér. Szűk baráti körben, de a hálószobában sem magánember. (Heller Ágnes filozófus, Népszava, 2006. október 9.)

Ezt a változtatás végig fogjuk csinálni akkor is, ha nemcsak tüntetnek a házam előtt, hanem beköltöznek a hálószobámba is. (Orbán Viktor miniszterelnök, tv2, 2011. június 5.)

Lehet, hogy a Fidesz az Apple, az MSZP pedig a Dunai Vasmű, de a Demokratikus Koalíció ezekhez képest egyelőre hálószoba-vállalkozás. (Plankó Gergő újságíró, Index.hu, 2011. október 22.)

Olyan ország épül, amelyben nemcsak az iskolákba, patikákba, dohányboltokba, hanem a hálószobákba is behatol az állami kontroll. (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2013. május 10.)

A szégyen hálószobatitok. (Kiss Noémi közíró, volt úszónő a Kiss László-ügyről, Magyar Narancs, 2016. április 14.)

Ha a politika be akar menni a nappaliba, sőt a hálószobába, akkor a magyarok azt mondják neki: „Na, innen takarodj ki!” (Hiller István szocialista politikus, mszp.hu, 2016. május 30.)

A kampány váratlanul beköltözött a politikusok hálószobájába. (Dull Szabolcs újságíró, Index.hu, 2019. október 4.)

Szeretnék a hálószobámból mindenkit kitessékelni. (Tüttő Kata szocialista politikus, V. kerületi polgármester-jelölt, Index.hu, október 7.)