Átnéztem az önkormányzati választás eredményeit, a megválasztott polgármesterek között tanítványokat kerestem. A nyíregyházi főiskola többnyire két megyéből, Szabolcs-Szatmár-Beregből és Hajdú-Biharból toborozza a diákságot - a nálunk végzettekből kettőt leltem. Mielőtt dióhéjban jellemezném őket, összefoglalom egy rögtönzésnek indult projekt folyamatát.

1993 szeptembere óta a médiatörténeti-médiapolitikai előadássorozattal megfordultam Szeged, Szombathely, Székesfehérvár és Eger felsőoktatási intézményeiben. Nyíregyházán pedig meg is állapodtam, és másfél évtizedet töltöttem. A technikai feltételek a 2000/2001-es tanévben tették lehetővé, hogy a szemináriumi dolgozatokat ímélben kérhessem. A belépő az volt, hogy minden hallgatónak föl kellett vázolnia a helyi nyilvánosság szerkezetét. Az egyik kérdés az volt, vajon min változtatna a szerző, ha megválasztanák polgármesternek. Akadtak vagy százan, akik a témából diplomamunkát írtak. S mert a polgármesterrel is készítettek interjút, a kétféle nyilvánosság-felfogás óhatatlanul ütközött. De ha már ennyit dolgoztak, országszerte tizenketten indultak a 2006-os önkormányzati választáson. Heten lettek polgármesterek, kettőről tudom, hogy most újraválasztották.

Mielőtt Lengyel Kati a polgármesterségre adta a fejét, benzinkutat működtetett. A Kisvárda melletti Kékcséről járt a főiskolára, és rájött, hogy a régi vágású polgármester médiaszemléletéből nem telik az újrázásra. Nyert az 1500 lakosú rétközi faluban. Kezdetben szerkesztette az önkormányzati újságot is, de amikor megtudta, hogy a 2002-es törvény szerint a két tisztsége összeférhetetlen, a főszerkesztői funkciót átadta egy tanárnőnek. Azóta olyan polgármestere van a falunak, akit újra és újra megválasztanak. Most 320 szavazattal, ez 100 százalékos eredmény.

Szécsi Tamás szintén középkorú, és a közigazgatásban tett szert tapasztalatokra, mielőtt a bihari Esztár polgármestere lett. Az 1300 lakosú és Derecske melletti község egyszerre van Nagyvárad és Debrecen vonzáskörzetében, ha úgy tetszik: a piacról él. Ahogy hallottam egy harmadik tanítványtól, aki a szomszédos faluban dolgozik a művelődési ház igazgatójaként, Tamást sem véletlenül választották meg immár sokadszor. A múlt szombaton például 434 szavazattal, ez is 100 százalékos eredmény.

Tudhatnak valamit, ami a siker titka. Bejelentkeznék hozzájuk, hogy a Médianapló olvasóit tudósíthassam, vajon  polgármesterként hogyan kamatoztatják a nyilvánosságról alkotott felfogásukat egy szabolcsi és egy bihari faluban.     

Ez nem Borkai-ügy, ez a városvezetés fideszes modellje. (Karácsony Gergely zuglói polgármester, az ellenzék közös budapesti főpolgármester-jelöltje, Népszava, 2019. október 11.)

Karácsony Gergely hadat üzent a borkaizásnak. (Molnár Zsolt szocialista politikus, ATV, 2019. október 11.)

A Fidesz-belépők célja a „borkaizás”, nem pedig az, hogy megváltoztassák az országot. (Fekete-Győr András Momentum-politikus (Index.hu, 2019. október 12.)

A Fidesz elborkaizta a kampányt. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus , ATV, 2019. október 14.)

Az ellenzéknek szerencséje volt a Borkai-botrány kipattanásával. (Deák Dániel politológus, M1, 2019. október 14.)

A pornó volt a kapu, amelyen keresztül el lehetett mesélni egy történetet a Fidesz-elitről. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, 2019. október 15.)

A választást a Fidesz nyerte meg az egyesült ellenzéknek azzal, hogy rosszul kezelte a Borkai-ügyet. (Jánossy András közgazdász, Népszava, 2019. október 15.)

A Borkai-ügyet nem sikerült „buborékban” tartani, a hír rengeteg emberhez eljutott. (Juhász Attila politológus, Népszava, 2019. október 15.)

Az ügy károkozása nem Győrött mutatkozott meg, hanem Pécsett, Pesten, Tatabányán. (Farkas Örs politológus, 888.hu, 2019. október 15.)

Az ügy hullámai Győrtől messze is éreztették hatásukat. (Fekete Sándor miskolci politológus, Borsod Online, 2019. október 15.)

Tegnap sokan értelmezték a tegnapelőtt lezajlott önkormányzati választást. Íme, a legjellemzőbb vélemények. Lefülelt mondatok.

2006 óta ez az első választás, amelyet a Fidesz - ha nem is vesztett el - nem nyert meg. (Török Gábor politológus, Facebook.com)

A hatalom megérezte a bukás félelmét. (Friss Róbert újságíró, Népszava)

Kétpártrendszer van Magyarországon. Van Orbán pártja és az Orbán-ellenes összefogás pártja. (Kereszty András újságíró, AHaza.blog)

Visszaalakult duálissá az erőtér. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, ATV)

Ők pofont kaptak, mi meg hitet. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ATV)

A Borkai-jelenség a Fidesz legrosszabb arcát mutatta meg. (Böcskei Balázs politológus, ATV)

Az ellenzéknek szerencséje volt a Borkai-botrány kipattanásával (Deák Dániel politológus, M1)

A Borkai-ügyet úgy mesélte el az ellenzéki média, hogy nem volt szemérmes. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu)

A pornográfia adta el, az tette mögé a terjedési mechanizmust. (Tóta W. Árpád publicista a Borkai-ügyről, hvg.hu)

Tarlós István saját csapatának foglyává nőtte ki magát. (Gémesi György gödöllői polgármester, ATV)

Tanácsom a Fidesznek: máskor egyetlen városba se engedjék kampányolni Orbánt. Két helyen járt: Miskolcon és Gödöllőn, mindkettőben vesztettek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com)

Minél népesebb településeket vizsgálunk, annál nagyobb és váratlanabb kormánypárti vereségekkel szembesülünk. (Ablonczy Bálint újságíró, Válasz Online)

Az ellenzék továbbra sem tud mit kezdeni a kisebb városok és a falvak népével. (Nagy Attila Tibor politológus, 24.hu)

Az ellenzéki pártok nem egymásnak ártottak a kampányban, hanem az ellenfélnek. (Pető Péter újságíró, 24.hu)

Tegnapi bejegyzésemhez két figyelemre méltó hozzászólás érkezett. Az egyiket tanítványom írta, szerinte az önkormányzati választás kommunikációs értelmezése „tűpontos”. Örülök az elismerésnek, de komolyan veszem az elmarasztalót is, aki szerint „Nem az információs lehetőségek hiánya miatt népszerűbb a Fidesz a falvakban és a kisvárosokban”. Csakhogy a Fidesz népszerűségét nem firtattam. Arról tűnődtem, hogy a budapesti agglomerációban élők sok forrásból tájékozódhatnak, és minél inkább távolodunk a fővárostól, annál egysíkúbban tájékozódnak az emberek.

Ettől persze az álneves kommentelő gondolatmenetében még lehetnek megfontolandó mozzanatok. Azt írta, hogy ha beülnék egy „agglomerációs vonatba”, láthatnám, miként „fészbukoznak” az utazók. Nos, a felvázolt jelenet arról árulkodik, hogy az ellenzéki nyilvánosság akciórádiuszából Budapestre érkező vagy a fővárosból hazatérő embereknek igényük van a több forrásból való tájékozódásra, s mert munkát találtak a fővárosban, pénzt is áldoznak rá. Azt is írta a kommentelő, hogy a falun élő nagyszülők okostelefont kaptak a gyerekeiktől, hogy „az otthoni wifi” révén tartsák velük és unokáikkal a kapcsolatot. Megnézném azt a szabolcsi falut, ahol működik az otthoni wifi.

Magyarországon 5,3 millió okostelefont használnak, a felnőtt netezők 89 százaléka okostelefonozik. Ami pedig az internetes lefedettséget illeti, 9 milliónyian szörfölnek a világhálón. Csakhogy ezerből 401 budapesti tartozik az asztali számítógéppel és/vagy okostelefonnal netezők közé, Szabolcs-Szatmár-Beregben viszont mindössze 198. Másfél évtizedig tanítottam a nyíregyházi főiskolán, és néhány száz dolgozatból megismerhettem a megyei nyilvánosság szerkezetét. A tapasztalatok úgy foglalhatók össze, hogy épp a legelesettebbeknek és legkiszolgáltatottabbaknak nincs pénzük a sokoldalú tájékozódásra, nem is nagyon igénylik. Ez a Fidesz esélye, melyet azonban nem neveznék népszerűségnek.

A tanítványom egyébként egy észak-magyarországi kisváros önkormányzati képviselője volt. A kormánypárti polgármester megtiltotta, hogy a testületi ülésen elmondott szavai megjelenjenek a helyi lapban. Interpellációját föltette a Facebook üzenőfalára, és a városka minden harmadik lakója elolvasta. Azok is, akik a szomszéd számítógépéről szereztek róla tudomást. Tanítványom a fővárostól 170 kilométernyire is igényli a több forrásból való tájékozódást. Örülnék, ha ezért olvasná a Médianaplót is.   

A duális erőtér helyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitában teszi, hanem a maga természetességével képviseli. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök Kötcsén, Nagyítás, 2010. február 17.)

Orbán Viktor öt évvel ezelőtti álma, a centrális erőtér létrejött. Egy nagy narancssárga folt lett az ország, erős szélsőjobbal és megosztott baloldali ellenzékkel. (Bajnai Gordon Együtt-politikus, volt miniszterelnök, Népszabadság, 2014. április 14.)

A centrális erőtér realitássá vált, és a Fidesz ellenfél nélkül maradt. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.hu, 2014. június 6.)

A Fidesz arra nagyon ügyel, hogy mind a két oldalon legyen ellenzéke, s ezzel középre tudja magát pozicionálni a centrális erőtérben. (Ceglédi Zoltán politológus, Népszava, 2015. február 7.)

A centrális politikai erőtér nem szűnt meg, csak jobbra tolódott. (G. Fodor Gábor politológus, ATV, 2015. április 13.)

A centrális erőtér fölött létrejöhet a bal- és jobboldali összefogás. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Sonline.hu, 2016. május 1.)

A centrális erőtér közepén a kövér kétharmad, kétfelől a vézna jobb- és baloldali ellenzék tartja egyensúlyban. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2017. július 8.)

A centrális erőtér két oldalára szorított ellenzéki szavazótáborok összekapcsolódása nélkül lehetetlen a győzelem. (Lakner Zoltán politológus, 168 Óra, 2017. augusztus 14.)

A centrális erőtér a kormánypártokon kívüli politikai szereplők megosztottságán is alapszik. (Fábián Tamás újságíró, Index.hu, 2019. február 8.)

A centrális erőtér megbomlani látszik, duális lett. (Kósa Lajos Fidesz-politikus, ATV, 2019. október 14.)

Ez több mint korábbi szórólapos, fekete kampány. (Lakner Zoltán szociológus, ATV, 2019. október 1.)

A Fidesz ebben a kampányban nem működik gépezetként. (Soproni Tamás Momentum-politikus, 24.hu, 2019. október 3.)

A kampány váratlanul beköltözött a politikusok hálószobájába. (Dull Szabolcs újságíró, Index.hu, 2019. október 4.)

Senkinek sem használ, ha a kampány ennyire durva. (Gy. Németh Erzsébet DK-politikus, Klubrádió, 2019. október 8.)

Az erotika megfűszerezte a kampányt. (Nagy Dániel közvélemény-kutató, Index.hu, 2019. október 10.)

A kampány átköltözött a pornóoldalra. (Dezső András újságíró, Index.hu, 2019. október 10.)

Kampány elölről, hátulról. (Rózsa Péter újságíró, 168 Óra, 2019. október 10.)

A kampány szóhasználata utolérte a kommentkultúrát. (Kéri László politológus, ATV, 2019. október 11.)

A bohóc-kampány nem működött. (Ceglédi Zoltán politológus, ATV, 2019. október 13.)

A kampányban lassan összeszokó ellenzéknek most működő koalíciót kell alkotnia. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2019. október 14.)

A kormány érzékeny veszteségeket szenvedett, a szétmorzsolt ellenzék pedig megérezte az együttműködés ízét. Se több, se kevesebb nem történt tegnap. Kár, hogy az önkormányzati választást értelmező politikusok felnagyítják a sikereket, és bagatellizálják a kudarcokat. A korábbi választásokhoz képest legföljebb az a különbség, hogy az ellenzéki pártok emberei már nem beszélnek annyifelé, ahányan vannak. Mindkét oldalon hivatkoztak a „Borkai-ügyre”, mint a kormányzati visszaszorulás és az ellenzéki nyomulás egyik okára. 

Kétségkívül beigazolódott Tarlós István budapesti főpolgármester elkottyantott mondata: „Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat.” (InfoRádió, 2019. október 10.) De akkor mivel magyarázható, hogy Borkai Zsolt szűkebb pátriájában, Győrött az adriai hajókirándulás nem éreztette a hatását? Elvégre az élvhajhász polgármester ma reggel újraválasztottként ébredt. Kormányzatilag félrekezelt ügye viszont Budapesten és környékén csökkentette a Fideszre szavazók számát. Válaszom az akciórádiuszban keresendő.

A Borkai-botrányt a túlsúlyban lévő kormánypárti sajtó gyakorlatilag elhallgatta, az adriai jachton történtek azonban hozzáférhetővé váltak a világhálón. Csakhogy a netezés (a több forrásból tájékozódás) szórványos ama százezrek körében, akik a legelesettebbek és a legkiszolgáltatottabbak. Az ellenzék egyedül az online nyilvánosságban versenyképes a kormánypártival, ám a digitális tájékozódásnak vannak korlátjai. A Klubrádió akciórádiusza a fővárostól 60 kilométernyire terjed. Távolabb, például Győrött nap közben, az autórádióból már azok sem kísérhetik figyelemmel, akiknek van otthon számítógépük.

A Népszava három vidéki tudósítóval kiegészítve is a budapesti agglomeráció lapja. Minél távolabb kerülünk a fővárostól, annál kevesebben olvassák. A könnyebben hozzáférhető online kiadáshoz is a számítógép közelében kell tartózkodni, amire nem mindenki ér rá. A budapestiek és a környékbeliek tehát nemcsak kormánypárti, hanem ellenzéki forrásokból is tájékozódhatnak. Ezzel is magyarázható, hogy az ellenzék Borkai Zsolt „segítségével” tarolhatott Budapesten és vonzáskörzetében. A miniszterelnök pedig tegnap este "szinte meghatódottan" köszönte meg a „vidéki Magyarország" támogatását..

Ezt azért tehette meg, mert az elszigetelt Magyarországot sikerült kirekeszteni az ellenzéki nyilvánosság akciórádiuszából. Amíg így lesz, az ellenzék nem is számíthat átütő eredményre.                 

A legutóbbi napokban a „borkaizás” az országot irányító politikusok jellemző tevékenységi formája lett. Lefülelt mondatok.

Mióta nem tudják pontosan, mennyire utálja őket a nép, csak falkában mernek avatni. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, október 6.)

Ő a rendszergazda. (Török Gábor politológus Orbán Viktorról, 24.hu, október 7.)

Kell egy pici ráncfelvarrás. (Molnár Gyula, az MSZP volt elnöke a 30 éves MSZP-ről, Magyar Rádió, október 7.)

A jognak színvaknak kell lennie. (Majtényi László alkotmányjogász a politikai semlegességről, ATV, október 7.)

Kampányban mindenki egy kicsit sarkosabban fogalmaz. (Mesterházy Attila szocialista politikus, ATV, október 8.)

Nincs igény arra, hogy országjárásban legyek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miskolc TV, október 8.)

Nagyon rossz ebben a politikus bűnözőktől fertőzött magyar világban élni. (Bruck András író, Facebook.com, október 9.)

Budapesten nagy változás érik. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, október 9.)

Ha mindenkit besároznak, akkor nem tűnik föl annyira, hogy politikai mondanivaló híján vannak. (Kósa Lajos Fidesz-politikus az ellenzékről, Hír TV, október 9.)

Borkai Zsolt városvezetői magatartását érdemi kritika nem érte. (Gulyás Gergely Fidesz-politikus, atv.hu, október 10.)

Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat. (Tarlós István budapesti főpolgármester a Borkai-ügyről, InfoRádió, október 10.)

A kampány átköltözött a pornóoldalra. (Dezső András újságíró, Index.hu, október 10.)

Ki szívja meg vagy húzza el a csíkot? (Jakus Ibolya újságíró, hvg.hu, október 10.)

/”Hol lesz Berki kampányzárója?”/ A vasalódeszkán. (Vásárhelyi Mária szociológus, Facebook.com, október 11.)

Ilyen erővel még nem feslett föl a NER háttere. (Kéri László politológus a Borkai-ügyről, ATV, október 11.)

A lényeg az, hogy mi most egy csapat vagyunk. (Karácsony Gergely, az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje, Népszava, október 11.)

A halott felült, és megrázta magát. (Apáti Bence publicista a baloldalról, Magyar Nemzet, október 12.)

A Fideszbe belépők célja a „borkaizás”, nem pedig az, hogy megváltoztassák az országot. (Fekete-Győr András Momentum-politikus Győrött, Index.hu, október 12.)

A „kutyapóz” juttatott el tömegeket a felismerésig. (Tamás Ervin újságíró a Borkai-ügy tálalásáról, 24.hu, október 12.)

Nem az tartozik ránk, kivel és miként kefél Borkai, hanem az, hogy miből. (Balavány György publicista, 24.hu, október 13.)

Az ellenzék pojácából veszélyes szörnyeteggé változott. (Lendvai Ildikó szocialista politikus a Fidesz-kampányról, Facebook.com, október 13.)

Tanács István bejelentette a Facebookon, hogy fölmondott a Szabad Földnél. A főszerkesztő „csak” a lényeg átírását kérte. A bejelentéshez sokan szóltak hozzá. Az egyik - maga is szegedi újságíró, aki már mással keresi a kenyerét - azt fejtegette, hogy „Egy szakma most szűnt meg.” Még nem szűnt meg. de azért Pista ügye lakmuszpapír. Helyzete érzékelteti ama szakmabeliek sorsát is, akik vagy fölmondtak a szerkesztőségben, vagy az újdonsült kormánypárti tulajdonos mondott föl nekik.

Több százan vannak, köztük a tanítványaim is, akik 169 szerkesztőségben helyezkedtek el. Ha ma készítenénk róluk áttekintést, száz alá csökkenne az őket foglalkoztató redakciók száma. Arra tanítottam őket, hogy a témákat végig kell vinni, tekintet nélkül a pártpolitikai érdekekre. Ha erről beszéltem a szemináriumokon, a riporterek közül Tanács Istvánnal példálóztam. Az nem lepett meg, hogy épp most szűnt meg a munkája. A Népszabadság megszüntetése után a vidéki Magyarország legnépszerűbb hetilapjánál talált menedékre, miután azonban a ’18-as országgyűlési választás után a Magyar Nemzet ismét kormánylap lett, a belé olvasztott Magyar Idők főszerkesztője fölöslegessé vált. Megkapta a Szabad Földet, és csak idő kérdése volt, hogy útját állja a Tanács-riportok megjelenésének 

Mi lesz azzal az újságíróval, akit egy jobboldali újságíró így minősített: „A magyar sajtó legkiválóbb riportere nem mehet nyugdíjba.” Nos, idén áprilisban már nyugdíjba is ment, ahhoz viszont még túl fiatal, hogy szögre akassza a tollat. Vajon hívják-e a Népszavához, amelynek bővíteni kellene a tudósítói hálózatát? Rá lehetne bízni, mondjuk, a Simonka-ügyet, amelynek majd’ minden részletét ismeri, például azt is, hogy a Fidesz-politikus által létrehozott korrupciós hálózat szálai dél-magyarországi szocialista vállalkozókhoz is vezetnek. Vajon vállalja-é egy ilyen cikksorozat ódiumát a Népszava?

Tanács Istvánnak inkább könyvben kéne gondolkoznia. Mire befejeződik a Simonka-ügy bírósági tárgyalása, el is készülne. Amihez persze ösztöndíjra volna szüksége, nyugdíjból ugyanis nehéz előteremteni a riporteri munka költségeit. A washingtoni külügyminisztérium a magyar sajtónak 700 ezer dollárt szánt. S bár visszavonta az elképzelést, vannak még amerikai magánalapítványok, amelyek szem előtt tartják a valóságfeltáró újságírók támogatását. Az egyik el is küldte hozzánk a területileg illetékes munkatársát, a nyugat-balkáni rezidenst. Félő, hogy beáraztak bennünket.      

1. Tarlós István mondta Tarlós Istvánról

Ötéves korom óta Fradi-drukker vagyok. (Magyar Hírlap, 2010. szeptember 11.)

Igazából egy álmom volt budapestiként, hogy Budapest főpolgármestere legyek. (Demokrata, 2016. július 20.)

Ha valaki a mi politikai közösségünkön belül keményebben fogalmaz, az Kövér László házelnök úr és én. (Magyar Idők, 2018. március 10.)

Most nincs olyan elhatározásom, hogy újra pályázni akarnék a főpolgármesterségért. (ATV, 2018. március 12.)

Hetvenévesem én újabb ötéves ciklust valószínűleg nem vállalok. (Népszava Online, 2018. október 1.)

Ha kell, beteszem magam mögött az ajtót. (168 Óra, 2018. december 13.)

Szívesebben maradok egy cserzett képű hajóskapitány. (PestiSrácok.hu, 2019. február 12.)

Gyakran csipkedek én is, de sosem rugdosok. (Válasz Online, 2019. március 1.)

Kedvenc virágom a pünkösdi rózsa. (Válasz Online, 2019. október 4.)

Én önállónak születtem. (PestiSrácok.hu, 2019. október 11.)

2. Karácsony Gergely mondta Karácsony Gergelyről

Mindent csináltam, ami a politikával összefügg, csak magát a politikát nem. (Beszélő.hu, 2013. november 29.)

2004-ban Kiss Péter-fan voltam. (444.hu, 2017. október 18.)

Én baloldali gyerek vagyok. (ATV, 2017. november 21.)

Nekem mindegy, hogy tolom vagy húzom, csak menjen a szekér. (atv.hu, 2017. december 9.)

Pártkatonának rossz vagyok. (InfoRádió, 2017. december 14.)

Tudom, keményebb kezű vezetőnek kell lennem, mint amilyen magamtól lennék. (Index.hu, 2018. március 28.)

Last minute miniszterelnök-jelölt voltam. (Vasárnapi Hírek, 2018. július 28.)

Én a budapestiek szóvivője, ha úgy tetszik: hangszórója szeretnék lenni. (ATV, 2019. július 16.)

A családom és Budapest után legjobban a zene érdekel. (Azonnali.hu, 2019. szeptember 25.)

Rólam még a fideszesek is azt mondják, hogy alkalmatlan vagyok - a lopásra. (ATV, 2019. október 11.)