A köztársaság továbbra is elismeri, de már nem védi a sajtószabadságot. (Nagy N. Péter újságíró, Népszabadság, 2010. december 21.)

A sajtószabadság is ráfér egy söralátétre. (Karcagi László újságíró, Vasárnapi Hírek, 2011. január 2.)

Az a helyes magatartás, ha úgy teszünk, mintha létezne sajtószabadság. (Fleck Zoltán jogszociológus, Galamus.hu, 2011. január 7.)

Azok számára van sajtószabadság, akik meg tudják fizetni. (Bíró Zoltán, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum igazgatója, Zalai Hírlap, 2015. április 28.)

A sajtószabadság nemcsak a tartalom, hanem a hozzáférés szabadsága is. (Pallagi Ferenc újságíró, 168 Óra, 2016. október 27.)

Magyarországon véleményszabadság van, de sajtószabadság nincs. (Parti Nagy Lajos író, FüHü.hu, 2018. március 24.)

Sajtószabadság még van, információszabadság már nincs. (Donáth Anna Momentum-politikus, ATV, 2018. augusztus 23.)

Sajtószabadságunknak rövid idő jutott. Élt 1989 és 2010 között. (Lengyel László politológus, Népszava, 2019. március 23.)

Magyarországon létezik, de korlátozott a sajtószabadság. (Bolgár György újságíró, Klubrádió, 2019. augusztus 6.)

A szociális média világában a sajtószabadság korlátozhatatlan. (Orbán Viktor miniszterelnök, YouTube.com, 2019. október 21.)

A Nyomtassteis! Mozgalom és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége indokoltan aggódik a sajtószabadságért. Attól tartanak, hogy a megválasztott ellenzéki polgármesterek épp úgy maguk alá gyűrik a helyi nyilvánosságot, mint ahogy ezt a kormánypárti elődeik is tették. A hatalmat gyakorlók ugyanis hajlamosak arra, hogy barátságos és készséges médiumokkal vegyék körbe magukat.

Most például, az önkormányzati választás után ellenséges környezetre számíthatnak. A kormányzat kistafírozta a hozzá húzó szerkesztőségeket, és e hadiállapotban nem lesz könnyű „demokratizálni” az ellenzéki polgármesterekhez kötődő sajtót. Különösen akkor nem, ha az említett petíció szerint úgy kéne a helyi médiára fordítandó pénz 1-5 százalékát átutalni egy „közös országos pénzalapnak”, hogy a megyeszékhelyen megerősítendő vagy létrehozandó hírportált függetlenítenék a helyi hatalomtól. Ráadásul a pénzalap kezelését a MÚOSZ-rí bíznák, amely gondoskodna egy független kuratóriumról.

Vajon életszerű-e, hogy az újdonsült polgármesterek úgy mondanának le a helyi nyilvánosságra fordítandó pénz egy részéről, hogy nem szólhatnak bele a tőlük is független megyei hírportál vonalvezetésébe, tartalmába? Ráadásul miért éppen egy baloldalinak elkönyvelt újságíró szervezet osztaná el a pénzt, amidőn az ellenzéki polgármesterek világnézetileg változatos koalícióból kerültek ki? Arról nem is szólva, hogy több újságíró szervezet azzal vétette észre magát, hogy a félmúltban közös etikai alapelveket dolgozott ki. Most pedig mindegyik abban érdekelt, hogy a kormány tervezte Nemzeti Sajtókamara ne nyelje le.

A petíció egyébként hajaz a Sajtóalapra, mely a német nyelvterület és a skandináv országok sikeres civil vállalkozása. Az országgyűlés megszavazza a költségvetés bizonyos százalékát, és a tekintélyes életművű, független közéleti személyiségekből összeállított kuratórium támogatja az értéket teremtő, de veszteséget termelő médiumokat. Volt egy pillanat, amikor a magyar sajtóalapot csorbítatlanul lehetett volna megvalósítani. Be is került az MSZP 2002-es választási programjába, a győzelem után azonban elvérzett a koalíciós tárgyalásokon. Most rosszabb a helyzet, épp ezért kéne az újdonsült ellenzéki polgármestereket összehívni, hogy legalább abban jussanak közös nevezőre, mit is kezdjenek a helyi nyilvánossággal. 

Ehhez az indokolt aggályokat és az indokolatlan ellentmondásokat tartalmazó petíció tárgyalási alap lehetne.  

A legutóbbi napokban politikusok, politológusok és publicisták értelmezték az október 13-i választás eredményét. Lefülelt mondatok.

Elsöprő ellenzéki győzelem. (Karácsony Gergely újdonsült budapesti főpolgármester, Index.hu, október 14.)

Ők pofont kaptak, mi hitet. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ATV, október 14.)

Végképp lefaragta a Fideszről a polgárságot. (Tóta W. Árpád publicista Borkai Zsoltról, hvg.hu, október 14.)

A közszolgálati média legyilkolásában látom a mostani helyzet okát elsősorban. (Pozsgai Zsolt író, Válasz Online, október 14.)

Ott maradt a Fidesz, ahol nincs független hírforrás. (Csordás Gábor irodalomtörténész, Facebook.com, október 15.)

Az elkövetkezendő öt évben Győr város polgármestereként fogok tevékenykedni. (Borkai Zsolt volt Fidesz-politikus, Indavideó, október 15.)

A Fidesz leginkább ott bukott, ahol a választók úgy látták, hogy nem tisztességes a vezetés. (Márki-Zay Péter újraválasztott hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, október 15.)

A választás eredménye azt mutatta meg, hogy a Fidesz mögül milyen mértékben hátrált ki a konzervatív (polgári) értelmiség, a keresztény középosztály. (Fekete Sándor miskolci politológus, Borsod Online, október 15.)

Lett egy ellenzék. (G. Fodor Gábor politológus, 888.hu, október 15.)

Az önkormányzati választást megnyertük, de érzékeny veszteségeket szenvedtünk Budapesten és néhány nagyvárosban is. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, október 16.)

Orbán a Napkirály. Keleten nem nyugszik, nyugaton nem kell. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, október 17.)

A párthoz kötődő értelmiség hangját meg kell hallani. (Pesty László filmrendező a Fideszről, Hír TV, október 17.)

A Párbeszéd és Gergő személye az egyetlen értékelhető és normális politikai termék ma Magyarországon. (Murányi András újságíró Karácsony Gergelyről, Magyar Narancs, október 17.)

Úgy tűnik, a polgári oldal értelmiségének elege van Orbánékból. (Torkos Matild újságíró, Magyar Hang, október 18.)

A hamis biztonságérzetnek, hogy itt csak mi nyerhetünk, vége van. (Balog Zoltán KDNP-politikus, volt emberi erőforrás miniszter, ATV, október 18.)

Betelt a pohár. (Zamecsnik Péter ügyvéd, ATV, október 19.)

Sokan besokalltak. (Bíró Marianna újságíró, Klubrádió, október 19.)

Ő az egyetlen valamennyire is érvényesíthető figura, akit a bolsevikok és liberálbolsevikok föl tudtak építeni - pontosabban össze tudtak tákolni. (Orbán János Dénes publicista Karácsony Gergelyről, Magyar Nemzet, október 19.)

A Fidesz megnyerte ezt az önkormányzati választást, de súlyos veszteségek árán. (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Rádió, október 20.)

Úgy kell korrektnek és tisztességesnek maradni, hogy a központi hatalom vélhetőleg mindent megtesz, hogy akadályokat gördítsen eléjük. (Mátyás Győző publicista az ellenzéki polgármesterekről, 168 Óra Online, október 20.)

A megtisztulás itt van a küszöbön, a szocialisták mégis mintha a Borkai-szindrómához hasonlóan próbálnák kezelni saját bajukat. (Tamás Ervin publicista a kispesti ügyről, 24.hu, október 20.)

A tegnapi bejegyzésre érkezett hozzászólás szerzője, Sir Galahad ezt firtatta: „Miből gondolja t. szerző, hogy az új polgármesterek másként fognak viszonyulni a helyi lapokhoz, mint elődeik? Mert azt mondják?” Egyelőre csupán Karácsony Gergely budapesti főpolgármester és Pikó András józsefvárosi polgármester mondott valamit a helyi sajtóról. Az utóbbitól el is várható, elvégre együtt írtunk tankönyvet az újságírók számára (ő a rádiós részt jegyezte). A többi ellenzéki polgármester még az átadással-átvétellel nyűglődik.

Épp ezzel magyarázható, hogy a Nyomtassteis! Mozgalom és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége petíciót intézett hozzájuk. Kiderül belőle, hogy a helyi médiumok hitelvesztésre harmincéves folyamat. A kisajátításuk ugyanis nem 2010-ben kezdődött. Azt már én fűzöm hozzá, hogy az 1986-os sajtótörvény után szaporodtak el a helyi újságok, a legtöbb tanácselnököt zavarba is hozták. Őket váltotta le a polgármesterek fiatalabb nemzedéke, amely úgy 2000 körül kezdte fölfedezni a digitális sajtóban rejlő lehetőségeket is. Ez a generáció már értett ahhoz, hogy a helyi nyilvánosságot a maga javára fordítsa.

E folyamatot akasztotta meg a 2002-es önkormányzati törvény, amely az összeférhetetlenségi szabályokkal eltávolította a polgármestereket az önkormányzati médiumoktól. Igen ám, de a fineszes elöljárók megtalálták annak módját, hogyan lehet ebben a helyzetben is ránehezedni a nyilvánosságra. S bár a kisajátítási módszert 2010 után tökélyre fejlesztette a Fidesz, a műveletben elöl járó polgármestereket mégse nevezném fideszesnek. „Csak” olyan településvezetők, akik a 3147 önkormányzat közül legalább 2500-ben ama politikai erőhöz csapódtak, amelyik épp gyakorolja a hatalmat.

A Nyomtassteis! Mozgalomnak és a MÚOSZ-nak nincsenek illúziói, petíciójuk színvallásra próbálja kényszeríteni az újdonsült polgármestereket, akiknek pillanatnyilag kisebb gondjuk is nagyobb annál, mintsem hogy megosszák velünk a nyilvánosságról alkotott elképzeléseiket. Ezért van esély arra, hogy esetleg megszívlelik a javaslatot, és közös pénzalapot hoznak létre, amelyből támogathatnák a megyeszékhelyen alapítandó vagy már működő hírportálokat. 11 megyéből 12-őt meg is neveznek a petíció kidolgozói, és közlik, hogy függetleníteni kéne őket az önkormányzatoktól.

Hm. Pénzt adni arra, melynek vonalvezetésébe, tartalmába nem szólhatnak bele az újdonsült polgármesterek? Erről holnap tűnődnék el.

Mi voltunk a rendszerváltás motorja. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, volt miniszterelnök, Orbánviktor.hu, 2007. február 16.)

Én nem leszek a kormány, a kormányzati törvényalkotás lendületének a gátja, sőt inkább a motorja. (Schmitt Pál köztársasági elnök-jelölt, Népszabadság, 2010. június 25.)

Aki a magyarokkal köt üzletet, az Európai Unió növekedési motorjával kerül kapcsolatba. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Távirati Iroda, 2014. február 12.)

Soros ma az egyik legelszántabb motorja annak a szép, új, muszlimizált világnak, amit számunkra előirányzott. (Schmidt Mária történész, Látószög.blog, 2017. július 7.)

A közép-európai országok azt mondhatják, hogy mi vagyunk az Európai Unió gazdasági motorja. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2018. január 3.)

Olyan MSZP-t akarok, amely a kormányváltás motorja lehet. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Facebook.com, 2018. június 17.)

Az ellenzéki összefogásnak a Jobbik a motorja. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Index.hu, 2019. május 15.)

Majdnem mindenhol a Magyar Szocialista Párt volt az ellenzéki együttműködés motorja. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2019. szeptember 18.)

Az MSZP motorja lesz a Fidesz leváltásának. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2019. október 19.)

Az MSZP készen áll, hogy motorja legyen egy erős baloldali pólus létrehozásának, amely egyenrangú partnere lehet a liberális pártoknak 2022-ben. (Tóth Bertalan szocialista politikus, Népszava, 2019. október 19.)

Donáth Anna a Momentumból került Brüsszelbe. Az Európai Parlament tagjaként számolt be arról, hogy a nyilvánosságról vitát rendeztek, amelyen ő is kifejtette az álláspontját. Mondandóját így foglalta össze a Facebook-on: „Aki ma Magyarországon újságírónak megy, az szinte mindent felad.” (2019.10.18.) Nemcsak a mai Magyarországon.

Olyan hivatásrendet alkotunk, amely mindig ki volt téve a politikának. Például a Tanácsköztársaság után több száz újságírót távolítottak el a sajtóból. 1938 és 1944 között a zsidótörvények miatt ezernél is többet nem vett föl tagjai közé az Országos Magyar Sajtókamara. 1945-ben az igazoló bizottságok több száz újságírót nem engedtek át a szűrőn. Rákosiék az ötvenes évek elején legalább ennyit rúgtak ki. 1957-ben 800 tagot zárt ki a Magyar Újságírók Országos Szövetsége. A rendszerváltás után megint csak több százan veszítették el az állásukat. 2010 után pedig már a tanítványaimat is korlátozta a nyilvánosság állami szűkítése.     

A lányok közül sokan menekültek „babaprojektbe”. Akik pedig nem menekülhettek a gyerekszülésbe, hanem elküldték őket, egyre-másra értesítettek arról, hogy a tartalékból élnek. De végre verseket és novellákat írhatnak, épp most jelentek meg folyóiratban. A többség azonban az ivóvíz színéről, ízéről ír jegyzetet a megyei lapba, ősszel a mustgáz veszélyéről, télen a rosszul szellőztetett szoba szénmonoxid tartalmáról. Mindarról, ami nem beleszólás az országos politikába, „a nagyfiúk dolgába”. Csakhogy az önkormányzati választás után mintha pislákolna valami fénysugár az alagútban. A Nyomtassteis! Mozgalom és a MÚOSZ közös petícióban hívja fel az újdonsült polgármesterek figyelmét, hogy ideje volna megszüntetni az újságírás korlátozását.

1997-ben elhatároztuk a MÚOSZ helyi lapok szakosztályában, hogy tanácskozást szervezünk a Nógrád megyei Pásztón. Müllner Jenővel és Kleer Lászlóval hármasban meghánytuk-vetettük a helyzetet, és rájöttünk, hogy nem ismerjük a szerkesztők címét. A belügyminisztériumi lista alapján levelet írtunk 150 polgármesternek, és megkértük őket, továbbítsák meghívónkat a helyi lap főszerkesztőjének. Több polgármester tette tiszteletét Pásztón, mint szerkesztő. Érdekelte őket a sajtó - mint hatalmi eszköz. Vajon a petíció fogalmazói ismerik-e a szerkesztők címét? Ha esetleg nem, vajon hány ellenzéki polgármester teszi majd tiszteletét a helyi nyilvánosság bővítéséről rendezendő sajtószakmai tanácskozáson?      

Esély van a politikai hatalom demokratikus megbillentésére. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2019. október 5.)

Talán fölszabadíthatjuk az országot. (Ujhelyi István szocialista politikus, ATV, 2019. október 7.)

Budapesten nagy változás érik. (Barabás Richárd Párbeszéd-politikus, ATV, 2019. október 9.)

Elsöprő ellenzéki győzelem. (Karácsony Gergely újdonsült budapesti főpolgármester, Index.hu, 2019. október 14.)

Korántsem mindenhol nyertünk. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, ATV, 2019. október 14.)

Bevetetlennek tűnő fideszes bástyák dőltek le. (Pilhál Tamás újságíró, PestiSrácok.hu, 2019. október 15.)

Ez nem a pártok győzelme volt, ez az ellenzék győzelme. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, ATV, 2019. október 15.)

Az önkormányzati választást megnyertük, de érzékeny veszteségeket szenvedtünk Budapesten és néhány nagyvárosban is. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. október 16.)

Elfelejtették, hogy veszíthetnek. (Hiller István szocialista politikus, ATV, 2019. október 18.)

A hamis biztonságérzetnek, hogy itt csak mi nyerhetünk, vége van. (Balog Zoltán KDNP-politikus, volt miniszter, ATV, 2019. október 18.)

Még a hét elején láttam egy térképet, az ATV-ben Rónai Egon érzékeltette vele az önkormányzati választás egyik fejleményét. A képernyőről nem olvashattam ki a települések apró betűs nevét, de a műsorvezető arról tájékoztatott, hogy ha az ellenzéki vezetés alá került budapesti kerületeket külön-külön városnak tekintjük, akkor 39 népesebb településből álló gyűrű rajzolódott ki a monitoron. Akárhogy rajzolgattam azonban, csak 14 plusz 20 jött ki, bizonyára az én hibámból.

A Fővárostól nyugatra 60 kilométernyire van Tatabánya, keleten ugyanennyire Hatvan, északon 40-re Vác, délen ugyanennyire Ráckeve. A lapított körön belül található Albertirsa, Budakalász, Budaörs, Diósd, Dorog, Érd, Göd, Gödöllő, Hatvan, Oroszlány, Pécel, Pilisvörösvár, Pomáz, Ráckeve, Szentendre, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Tatabánya, Vác és Veresegyház, ahol október 13-án nem a Fidesz-KDNP jelöltjét választották polgármesterré. A kormánypártok vereségében szerepet játszott, hogy az elliptikus körön belüli városlakók különösebb erőfeszítés nélkül tájékozódhatnak több forrásból. Számukra a választás nem szűkült a kormánypárti polgármester-jelöltre.

Ebből azonban korántsem következik, hogy az ország távolabbi részein élők nem szerezhetik meg a döntéshez szükséges információkat. Feltéve, hogy van hozzá idejük, pénzük és igényük. Mindhárom feltételnek leginkább a  polgárok felelnek meg, ebből is adódik Salgótarján, Eger, Miskolc, Hódmezővásárhely, Szeged, Pécs, Szombathely és még néhány budapesti körgyűrűn kívüli város ellenzéki beállítottsága. Ott is voltak igényes polgárok, akik nem érték be a közszolgálatinak nevezett állami rádió és tévé, valamint a KESMA rövidítésű kormánypárti alapítvány gondozásában megjelent megyei napilapok egyenirányított információival.

Erre szokták írni a többnyire budapesti kommentelők, hogy azok is használják a számítógépet vagy az okostelefont, akik a Fidesz megszállta kisvárosokban és falvakban élnek. Ez igaz, a kérdés „csak” az, hogy mire használják. Nem föltétlenül a sokoldalú tájékozódásra. Felmérés híján figyelemre méltó adalékot hallottam tegnap a Klubrádióban. Bolgár György műsorvezető szerint a fővárosban és környékén 200 ezren hallgatják, interneten (vagyis a kormánykritikus rádió akciórádiuszán kívül) mindössze 5-6 ezren. Nem lepődnék meg, ha egy felmérésből kiderülne, hogy a lapított körgyűrűn kívül alig néhány százaléknyira rúg azok száma, akik a világhálón akarnak hozzáférni a Budapesten vagy Budapestről szerkesztett alternatív hírforrásokhoz.              

Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat. (Tarlós István budapesti főpolgármester, InfoRádió, 2019. október 10.)

Kezd ráégni a Fideszre. (Cseh Katalin Momentum-politikus, ATV, 2019. október 11.)

Ez nem csupán Borkai-szindróma, hanem olyan parazita, ami először belülről bomlaszt, de sokáig láthatatlan. Most viszont külső jegyei vannak. (Herczeg Sándor publicista, PoliPraktika.blog, 2019. október 13.)

A maga pucérságában megmutatkozott, milyen az a társadalom nyakán élő „elit”, amit a hatalom tenyésztett ki. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2019. október 14.)

A Borkai-ügyet úgy mesélte el az ellenzéki média, hogy nem volt szemérmes. (G. Fodor Gábor politológus, 2019. október 14.)

Borkai Zsolt kezeletlen ügye elverte a Fideszt. (Somogyi Zoltán szociológus, Facebook.com, 2019. október 14.)

A máig kezeletlen, gennyes sebként büdösödő Borkai-sztori láthatóan kommunikációs káoszt és országos megzuhanást okozott a Fideszben. (Józing Antal szombathelyi újságíró, Nyugat.hu, 2019. október 15.)

Az ügy hullámai Győrtől messze is éreztették hatásukat. (Fekete Sándor miskolci politológus, Borsod Online, 2019. október 15.)

Valamilyen hatást biztosan kiváltott. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2019. október 16.)

Azért nehéz a Borkai-ügyet kezelni, mert a Fidesz elfelejtette az elvi politizálást. (Tordai Bence Párbeszéd-politikus, ATV, 2019. október 16.)

Ma reggel 6.35-kor figyelemre méltó cikk jelent meg az Index.hu-n. Bíró Marianna az újraválasztott kispesti polgármesterrel beszélgetett. Gajda Péter elmondta, hogy beszélt Lackner Csaba szintén újraválasztott és szintén szocialista önkormányzati képviselővel, és ha ezen a héten sikerül tisztázni az állítólag drogos részleteket, akkor „gyors döntés születhet arról, mit kell tenni”. Félő, hogy a gyors döntést nem siették el. 

Október 4-én a Hír TV adott közre egy hangos videófelvételt, amelyen egy klottgatyás férfi valamilyen fehér port „hasogatva” arról beszélt (vagy azzal dicsekedett), hogy kerületi körülmények között is lehet százmilliókat kaszálni. Példálózott a kispesti vagyonkezelő vezetőjével, és mellékesen szóba hozta a polgármestert is. Ekkor robbant ki a Borkai-botrány is, és az önkormányzati választás kampányában párharc bontakozott ki a nyilvánosság fórumain. A kormánypárti oldal a kispesti botrányt részletezte, a Borkai-félét pedig bagatellizálta, az ellenzéki oldal épp fordítva.

A Népszava hat nappal a kispesti botrány után interjút közölt Gajda Péterrel. Munkatársa,. Zoltai Ákos azt firtatta, mi lesz, ha kiderül, hogy az önkormányzati képviselő látható és hallható a felvételen. A polgármester azt felelte, ha csakugyan az szerepel, ráadásul kokaint is fogyasztott, akkor felszólítja, hogy távozzon a közéletből. Ebből következett az újságíró kérdése: „Beszélt már Lackner Csabával?” A válasz meghökkentett: „Még nem értem el.” A polgármester tehát a felvételről nem ismerte föl a frakciójához tartozó képviselőt, a hangját sem sikerült azonosítani, és a botrány kirobbanása meg az interjú készítése közben eltelt öt nap alatt sem volt képes kapcsolatot teremteni egyik legközvetlenebb munkatársával. Legalább a kapcsolatteremtés hiánya fölkelthette volna az újságíró kíváncsiságát, ő azonban a kampányról kezdte faggatni a polgármestert.

Az önkormányzati választáson a kormánypártok sok várost veszítettek, és az ellenzéki polgármesterek mozgástere körülbelül 700 milliárd forintnyira bővült. Tóta W. Árpád publicista meg is kongatta a vészharangot: „Karácsony Gergely és a győztesek mögött kiéhezett bűnözők hada áll.” (hvg.hu, 2019.10.14.) Ha ezen a héten esetleg kiderül, hogy az önkormányzati képviselő nem képzelgett, hanem felvázolta a valós helyzetet, akkor a bűnösök megnevezésével az ellenzéki pártok azt bizonyíthatják, hogy nincs szándékukban megcsapolni ama bizonyos 700 milliárdot.