A digitális ismerősök közül többen is megosztották a HírKlikk nevű portál tegnapi közleményét. Fodor Tamás szólalt meg benne. A magyar színházi élet egyik legérdekesebb személyisége kiköltözött a fővárosból egy Buda környéki faluba, és az önkormányzati választás előtt továbbgondolásra serkentő összefüggéseket villantott föl a helyi közéletről. Köszönöm a megosztást, már ezért megérte elolvasni a figyelemre méltó beszélgetést.

Az interjú azzal lett teljesebb, hogy a neves színész-rendező kifejtette álláspontját arról is, vajon egy művésznek milyen lehetőségei vannak - vagy inkább nincsenek - az úgynevezett Orbán-rendszerben. Dicséret illeti a beszélgetőpartnert, Németh Pétert, aki nyugdíjas korában sem hagyja el magát, és kihasználva a hosszú újságírói pályafutása alatt létrejött kapcsolatrendszerét, egy MSZP közeli portál olvasói számára is hozzáférhetővé teszi a szellemi élet kiemelkedő képviselőit. Van azonban két mozzanat, amely zavart olvasás közben.

Az egyik az, hogy az interjú készítője szemmel láthatólag szerkesztő nélkül dolgozott. A szöveg valószínűleg változtatás nélkül jelent meg, holott rászorult volna az átfésülésre. Leginkább azért, mert a szerző bajban van a vesszőkkel. Kiteszi oda őket, ahová nem kellene, és nem teszi ki oda, ahová kéne. Ezek „alkotják” a harminchárom (!) helyesírási hiba többségét. Ez azonban a kisebbik gond, amelyet nem is említenék meg, annyira megszoktam a digitális sajtóban, hogy anyagi ok miatt már alig alkalmaznak olvasószerkesztőt. Akik pedig szerzőként működünk közre benne, azt visszük belé, amit magunkkal hoztunk a hagyományos sajtóból. Egy hajdani sportújságíró például azt, hogy a gyorsaság fontosabb, mint a nyelvhelyesség.

De ha már a HírKlikknél nem telik olvasószerkesztőre vagy korrektorra, akkor berzenkedésem másik oka, hogy a szöveget megjelenés előtt illett volna átolvastatni az interjúalannyal. Németh Péter ugyanis ezt mondatta Fodor Tamással: „Kis tál lencséért nem adom el magam.” Ez bizony azt jelenti, hogy van az a pénz, amennyiért eladja magát. Holott egész pályafutása ennek az ellenkezőjét bizonyítja. De hogy véletlenül se vétsek ugyanolyan hibát, mint hasonlóképpen koros kollégám, meg is magyarázom az imént megfogalmazott hiányérzetet. Fodor Tamás pályafutása nemcsak azt bizonyítja, hogy nagy tál lencséért sem adta el magát, hanem azt is, hogy kicsiért sem alkudott meg a hatalmon lévőkkel.