A legutóbbi napokban Orbán ellenzékizett, Szabó Tímea és Horn Gábor orbánozott, Lendvai bokázott, Gyurcsány demokráciázott, Schiffer pedig törvénykezett. Lefülelt mondatok.

Ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani. (Orbán Viktor miniszterelnök az ellenzéki pártokról, Miniszterelnök.hu, március 23.)

Ön, miniszterelnök úr, nem egyedül a vírust akarja legyőzni, hanem bennünket is. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, atv.hu, március 23.)

Magyarország kormánya nem a vírust, nem a gazdasági válságot, hanem a demokráciát akarja karanténba zárni. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Zsúrpubi.hu, március 23.)

Nemcsak a vírus ellen harcolunk, hanem a megmaradt demokráciáért is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, március 24.)

Cinikusok harcolnak hisztérikusokkal. (Török Gábor politológus, törökgáborelemez.blog, március 24.)

A fideszes képviselőknek nem lesz döntési joguk a továbbiakban - az ellenzéknek eddig sem volt. (Stumpf András újságíró az úgynevezett felhatalmazási törvényről, Válaszonline.hu, március 24.)

Kormányunk nem elsősorban menteni akar, hanem jól járni. (Bruck András író, Facebook.com, március 25.)

Az államcsíny régóta érik, és egyre inkább beérik. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, március 25.)

Majd’ mindenütt maszkot varrnak. (Hegyi Erika miskolci újságíró, Borsod Online, március 25.)

A merev és központosított rendszerben hirtelen lehetőség nyílt az önállóságra. (Bárány Balázs történész a digitális távoktatásról, Azonnali.hu, március 25.)

Új út a távoktatás bevezetése, az üzemszerű home office tevékenység. (Muszbek Mihály közgazdász, 168 Óra, március 26.)

A vírus felülír mindent. (Hegyi Barbara színésznő, hvg.hu, március 26.)

Nem a társadalom van a gazdaságért, hanem a gazdaság a társadalomért. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, ATV, március 26.)

Nem a meghozott, hanem az elmaradt intézkedések miatt bírálják a kormányt. (Teczár Szilárd újságíró az ellenzéki pártokról, Magyar Narancs, március 26.)

Ha valaki a pártok közül rosszul lép, mindenki borogathatja a bokáját. (Lendvai Ildikó szocialista politikus az ellenzékről, HírKlikk.hu, március 26.)

A hír nagyon régen volt ennyire kelendő árucikk. (Bogatin Bence újságíró, Mérce.hu, március 26.)

Jó konzervatív kormányként jó úton haladunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, a felhatalmazási törvény beterjesztője, Szemlélek.blog, március 27.)

A „felhatalmazási” törvény egy tákolmány. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, Azonnali.hu, március 27.)

Isten most felvonta a szemöldökét. (Kovács András Péter humorista a járványról, Magyar Hang, március 27.)

A miniszterelnök technofóbiája mértékadó. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, hvg.hu, március 28.)

Nem a kórházi ágy és a lélegeztetőgép kevés, hanem túl sokan vannak az utcán. (Bende Balázs újságíró, Magyar Rádió, március 29.)

Néhány olvasó azt firtatta, vajon vannak-e profi cégek, amelyek iparibb minőségben és megfelelőbb számban gyártanak szájmaszkokat. Érdeklődésüket az indokolja, hogy tegnap a népi kezdeményezésekről írtam. A többnyire falusi varrónőkről, akik a helybélieknek készítettek vírusszűrő maszkot.

Az országos sajtóban is híre kelt Orbán Katalinnak. A herendi vállalkozót menyasszonyruhák kölcsönzőjeként ismerték meg Veszprém megyében, aki maga varrta az ünnepi cuccokat. Csakhogy járvány idején nem nagyon házasodnak az emberek. Hogy hasznosan töltse el az időt, szájmaszkot varrt magának, a családjának, a rokonságának és az ismerőseinek. Másnap 800 üzenetet és mintegy 10 ezer darabnyi megrendelést kapott. 16 varrónővel egészítette ki a munkatársi gárdát.

A nyíregyházi Gyarmati Edinát kevésbé kapta szárnyára az országos hír. Amikor azonban a helybéli főiskolán tanítottam, megfordultam ízléses, belvárosi kézműves boltjában. A bezárás helyett ő is a maszkokat választotta, és az első nap másodmagával 1500 darabot készített. Azóta segítőkre is lelt, és naponta 2500-at postázik. A szállítást egy másik cég végzi, amely a csomagokat ingyen továbbítja a megrendelőkhöz. Egyébként a leleményes üzletasszony egy videót is forgatott, amelyben elmagyarázza az egymástól elszigetelt falusi varrónőknek, hogy milyen anyagból és hány rétegből érdemes készíteni a szájmaszkot.

A Context Szeged Kft igazgatója szintén hölgy. Szakál Szandra 30 évnyi múltú családi vállalkozást vezet, ám a lakástextilekre most rossz idő jár. Átállt a maszkokra, melyeket 100 százalékos pamutanyagból két rétegben, harmonika technikával készíttet (szét lehet húzni az arcon). Öt varrónővel dolgozik, napi 500 és 1000 darab között mozog a teljesítményük. Fehér, lila és barack színű szájmaszkokat adnak ki a kezükből. A cég nem nyerészkedni akar a kapós árun, a megváltozott körülmények között igyekszik a régi dolgozókat munkalehetőséghez juttatni.

A Styl Ruhagyár hajdan 2000 munkatársat foglalkoztatott, Szombathely egyik legismertebb cége volt. Felszámolási eljárás indult ellene, összeállításunk egyetlen férfi alanya, Radics Tibor azonban fantáziát látott benne. Óvatosságból egyelőre csak a szűkebb pátriát, Vas megyét látja el szájmaszkkal. Az elküldött 10 ezer darabért nem kért pénzt.

Az a benyomásom, hogy a tegnap szóba hozott névtelen hősök (az önellátásra berendezkedett falusi varrónők) után most a négy profi vállalkozóban neves hősöket tisztelhetünk.           

Korunk jelképe a szájmaszk. Közéleti vitáink tárgya is. Vajon megóv-e bennünket attól a fránya koronavírustól? Kell? Nem kell? Hasznos? Fölösleges? Mennyi van belőle? Ami van belőle, sok-e vagy kevés?

Az érdeklődésre jellemző, hogy a Magyar Hang című hetilap tegnapi számában egyfelvonásos dramolett is jelent meg róla. A Magyar Rádióban pedig a miniszterelnökkel interjúkat készítő műsorvezető tegnap reggel kijelentette: „Beindult Magyarországon a maszkok gyártása.” Ez adta az ötletet, hogy a megyei sajtóban utánanézzek a népi kezdeményezéseknek. Feltűnt, hogy ahol írtak az önkéntes munkára vállalkozó asszonyokról, és fényképet is közöltek róluk, a helybéli nők maszkot viselve hajoltak a sokféle színben pompázó anyag fölé, hogy kiszabják vagy megvarrják a száj elé helyezhető textíliát.

Az észak-magyarországi, Hernád folyó menti Méra 1727 lelkes falu. A polgármester ezer maszkot rendelt, de csak 35 érkezett, darabjáért 635 forintért. Átállította a varrodát, és 1200 szájmaszk már el is készült. A Balatonfüred melletti Csopakról (1759 lakos) csak annyi jelent meg, hogy a varroda szintén átállt a maszkok gyártására. A közelben lévő Nagyvázsonyról (1751 lakos) pedig az, hogy a varrónőknek besegít egy füredi mosoda is. A zalai és 809 lelkes Bázakerettyén úgy döntöttek, hogy minden lakos két szájmaszkot kap. 10 önkéntes naponta 40-50 darab elkészítésére képes. Az ugyancsak zalai Lispeszentadorján (283) asszonyai egyelőre csak a helybélieknek készítenek maszkokat.

Az ország másik végében, a borsodi Cserépfalun (1017) először a 65 felettieket látták el szájmaszkkal, a fiatalabbak csak utána kerülnek majd sorra, bár kivétel nélkül mindegyik. A bihari Berettyóújfalut 14890-en lakják, és az egyik önkormányzati céget állították át. Egyelőre a 65 felettiek és a városi intézmények dolgozóit jutottak maszkhoz. Egy Fejér megyei falu asszonyairól eme aláírással jelent meg fénykép a székesfehérvári újságban: „A 2200 lelkes Pázmándon 2200 maszkot készítettek.” A nyugat-dunántúli Vasvár (4171) arról nevezetes, hogy az önkéntesek két szabvány alapján dolgoztak, és „az anyagválasztásban szakemberek segítségét kérték”.

Csupán a lassanként mögöttünk hagyott hét eseményeiből szemelgettem. Talán kiderült belőlük, hogy az ország különböző részein nem várják a külföldről érkező és bizonyára formatervezett, rétegezett szájmaszkokat. Önellátásra rendezkedtek be, és kezdik figyelembe venni a járvány-szakemberek szempontjait is.

Ő az egyetlen szocialista politikus, aki folyamatában látja a nyilvánosság helyzetét. Ezt érzik az újságírók is, mert szívesen szólaltatják meg. Ami persze azzal is magyarázható, hogy a volt pártelnök lemondott a parlamenti mandátumáról, és szervezeti kötelmek nélkül fejti ki álláspontját a nyilvánosság fórumain. Bár inkább csak képes beszédben fogalmazza meg a különvéleményét. Például az MSZP közeli portálon, a HírKlikk.hu-n ezt írta tegnap az ellenzékről: „Ha valaki a pártok közül rosszul lép, mindenki borogathatja a bokáját.” Közre adott egy „javaslatcsomagot” is.

Az úgynevezett felhatalmazási törvénytervezet parlamenten kívüli vitáján öt pontban foglalta össze az ellenzéki pártok lehetőségeit. 1. Válság idején okos szakmai tanácsokkal kellene bombázni a kormánypártokat. 2. Érdemes a szakmai tanácsadók körét bővíteni, ha úgy tetszik: újragondolni az értelmiségi politikát, hogy e tanácsok minél szakmaibbak lehessenek. 3. Az ellenzéki munkamegosztást a pártok profiljához kéne igazítani. 4. Szorgalmazni kellene a szabad városok (a helyhatósági választás után ellenzéki többségű önkormányzatok) szövetségét. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ezt fél év múltán sem sikerült tető alá hozni. 5. A koronavírus-válság idején szociális akciókat kéne kezdeményezni, hogy a társadalom megérezze az ellenzék segítőkészségét.

Nem vonom kétségbe a javaslatcsomag jelentőségét, hiányzik azonban valami belőle. A felhatalmazási törvény ugyanis nemcsak az ellenzéki pártok „okvetetlenkedését” sodorná el, hanem a kormány tevékenységét kritikusan figyelő sajtót is. Az országgyűlés kiiktatása nemcsak azt jelenti, hogy a kormány maga alá gyűrte a parlamentet. Azt is, hogy a tervezet kidolgozói ismerik a médiapolitikai folyamatokat. Történelmi tapasztalat, hogy ha a kormányzó megszünteti a hatalmi ágak szétválasztását, és a törvényhozás már nem képes ellenőrizni a törvények alkalmazására választott kormányt, akkor a média óhatatlanul átveszi a parlament ellenőrző szerepét. A végrehajtó hatalom logikájából ezért következik az, hogy egyszerre próbálja eltakarítani az útból az országgyűlést és a nyilvánosság eszközrendszerét.

Ezzel Lendvai Ildikó is tisztában van, tegnap mégsem szólalt fel a média beszántása ellen. Pedig azzal is megelégedtem volna, ha a javaslatcsomag végére biggyeszti a figyelmeztetését. Bár az 1848 márciusában elég hatékonyan politizáló Petőfiék a sajtóval kezdték a maguk 12 pontos javaslatcsomagját.         

Zord íjász a kivételek közé tartozik. Művelt kommentelő, aki kulturáltan fogalmazza meg az álláspontját. Elismerő szavaiba is vegyül némi irónia, és a csipkelődéséből is kiérezhető némi elismerés. A világot másképpen látjuk, de a megnyilatkozásai százszor többet érnek, mint a hozzám világnézetileg közelebb álló baloldali trollok vagdalkozásai.

Tegnap például azt fejtegette, hogy a szájmaszkokról írott bejegyzéssel visszaverekedtem magam a bloggerek élmezőnyébe. Ezt a következtetést abból vonta le, hogy a Médianapló címei gyakrabban tűnnek föl az Index fórumán. Bár hozzáfűzte, hogy inkább a hátsó udvarban, a fő oldal mögött egy kattintással elérhető közéleti jegyzetek között. Annyit válaszoltam neki, hogy ezt másként látom, de a mondandóm nem annyira fontos, hogy írásban is rögzítsem. Most mégis rögzítem, mert a komment szöget ütött a fejembe.

A tegnapi bejegyzést 26 ezren olvasták. Ez annyit ér, hogy a Blog.hu kimutatása szerint az én Top 10-emben letaszította az utolsó helyről a Gulyás Gergelyről írott bejegyzést. Kétségkívül volt egy mélypont a Médianapló 18 éves történetében, tavaly nyáron ugyanis az Index fórumát működtető cég megszüntette a közéleti rovatot. Akkor a havi 180 ezer olvasót vonzó jegyzeteim olvasottsága visszaesett 40 ezerre. Most, a március 26. napján 70 ezernél tartok. Az olvasottság és a színvonal között azonban nem fedeztem föl összefüggést. Talán azért nem, mert azon kívül ismeretlenek az utánközlő fórum szerkesztési elvei, hogy a választási kampány után visszaállította a közéleti rovatot.

Senkit sem ismerek a válogatók közül, és fogalmam sincs arról, hogy mit esznek a cikkeimen. Csupán azt látom, hogy többnyire este tízkor teszik fel őket, és reggel tízig hozzáférhetőek a fő oldalon. Ha a szerkesztők ráhúznak még néhány órát, mint tegnap is, akkor megugrik az olvasottság. S mert nem tudok a szerkesztők fejével gondolkodni, inkább az foglalkoztat, vajon kik azok, akik éjszaka, lámpafénynél böngészik a nyilvánosságról írott okfejtéseimet. Például a tegnapit hajnali 4 és 6 között 2031-en olvasták. Nem csodálom, hogy némelyiküknek ilyenkor elborul az agya.

Zord íjásznak köszönöm az elismerést, de nem érzem magam bloggernek. Legföljebb olyan újságírónak, aki szakmai kérdésekről vezet digitális naplót. Nem lepődnék meg, ha az derülne ki, hogy a válogatók azért közlik eme bejegyzéseket, mert egyik sem hosszabb 2500 karakternél, és mindegyiknek van eleje, közepe és vége.            

Lehet, hogy nyáron a meleg meg a hőség eltünteti a vírusokat. (Varga Mihály Fidesz-politikus, pénzügyminiszter, ATV, 2020. március 19.)

Amíg nem zárták be az iskolákat, mozikat és egyebeket, egészen másként terjedt a vírus. (Barabási Albert-László hálózatkutató, Magyar Hang, 2020. március 20.)

A mi demokráciánkat eleve nagyon legyengített állapotban érte a vírus. (Hargitai Miklós újságíró, 2020. Népszava, március 20.)

A vírus hajcihő fele alighanem fölösleges. Csak az a baj, hogy nem tudjuk, melyik fele. (Szále László újságíró, Élet és Irodalom, 2020. március 20.)

Puskával nem lehet vírusokra lövöldözni. (Bolgár György újságíró, Népszava, 2020. március 21.)

Mi folyik itt vírusölés leple alatt? (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2020. március 21.)

Ön, miniszterelnök úr, nem egyedül a vírust akarja legyőzni, hanem bennünket is. (Szabó Tímea Párbeszéd-politikus, atv.hu, 2020. március 23.)

Magyarország kormánya nem a vírust, nem a gazdasági válságot, hanem a demokráciát akarja karanténba zárni. (Jakab Péter Jobbik-politikus, Zsúrpubi.hu, 2020. március 23.)

Nemcsak a vírus ellen harcolunk, hanem a megmaradt demokráciáért is. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, ATV, 2020. március 24.)

A hülyeség is vírus, amit naponta a hivatalos tényezők ránk tüsszentenek. (Marx József filmesztéta, Facebook.com, 2020. március 25.)

Elismerem, hogy a címről óhatatlanul beugrik Orbán Ráchel pelenkás kalandja 2018 augusztusában, egy horvátországi autópálya szélén. E képzet társítása azonban nem volt szándékomban, a címadásnak időszerűbb oka van. Brückner Gergely gazdasági újságíró tegnap este figyelemre méltó áttekintést közölt az Index.hu-n. A szűrővel ellátott szájmaszkok előállításáról gyűjtött adatokat, és arra a következtetésre jutott, hogy Magyarországon három cég is található, amelyeket idejekorán át lehetett volna állítani a tömeggyártásukra.

A magyar tulajdonú és Debrecenben székelő Dispomedicor jelenleg csődvédelmi eljárás alatt áll. Nem tért ki rá a cikkíró, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy a szájmaszkok gyártására is alkalmas gépeivel dolgoznak a debreceni börtönben fogva tartott rabok. Három műszakban állítják elő a fertőzések megakadályozásához nélkülözhetetlen textil-kellékeket, bár képtelenek kielégíteni a hazai igényeket. A dán Coloplast méreteire jellemző, hogy 4000 munkatársat foglalkoztat világszerte, tavaly például 135 milliárd forintnyi árbevételre és 8 milliárdnyi nyereségre tett szert. Magyarországi központja Tatabányán van, de működtet egy gyárat Nyírbátorban is. A harmadik cég amerikai. A Procter&Gamble szárnyasbetéteket gyártat Csömörön, pelenkákat pedig Gyöngyösön.

Az utóbbi üzembe látogatott Orbán Viktor 2014. március 11-én. Az Index-cikk közepébe tördelt fényképen, a miniszterelnök népes kíséretében feltűnik Lázár János ismerős arca. Ha még ő vezetné a miniszterelnökséget, bizonyára felhívta volna főnöke figyelmét arra, hogy a kínai megrendelés helyett legalább az ismerős pelenkagyárat érdemes lett volna átállítani a szájmaszkok gyártására. Most pedig, a koronavírus-járvány kellős közepén felötlik a kérdés, vajon tegnap reggel Orbán Viktornak miért kellett kimennie a ferihegyi repülőtérre, hogy a kamerák jelenlétében fogadja a Kínából érkezett különgépet a 3 millió szájmaszkkal. Elvégre a határainkon belül is elintézhette volna a rendelést.

Talán elfelejtette, hogy négy hazai gyár gépsora is alkalmas a fertőzések csökkentésére? Esetleg át akarta ugyan állíttatni a gépeket a szájmaszk-gyártásra, a dán, illetve amerikai tulajdonosok azonban érzékelték, hogy a világméretű járvány sokszorosára emelte a szűrővel ellátott maszkok piaci értékét, és inkább ott adták el a készletüket, ahol többet fizettek érte, vagy előbb ocsúdtak fel? E kérdések nyilvános magyarázatot igényelnek.

Akadtak véleményformálók, akik bejelentették: ha március 23-án az ellenzéki pártok nem utasítják el Orbán Viktor felhatalmazási törvénytervezetét, akkor leveszik róluk a kezüket. A legközelebbi választáson, 2022-ben nem szavaznak majd rájuk. Pontosabban szólva: rájuk sem szavaznak, elvégre a Fideszre eleve nem voksolnak. Nem azért mondom, de én már évekkel ezelőtt eljutottam idáig. Olyan pártot választottam, amelyben nincsenek politikusok.

Akik ugyanis a Parlamentben tengetik napjaikat, mintha elveszítették volna választóikkal a kapcsolatot. Az LMP például a belső harcokban megszabadult vagy tucatnyi vezetőjétől, tegnap mégis kiderült Keresztes László Lóránt felszólásából, hogy változatlanul nem lehet rá számítani az ellenzéki együttműködésben. Ugyanazt a köztes álláspontot képviselte, amire annak idején Schiffer András alapította a pártot. Abban viszont igaza volt a frakcióvezetőnek, hogy a tegnapi vitát sem úsztuk meg ellenzéki torzsalkodás nélkül.

Az ellenzéki pártok frakcióvezetői elégedettségüknek adtak hangot, hogy a felhatalmazási törvénytervezetbe épp az ő módosító javaslatukat fogadta be a kormány. Volt olyan passzus, amelynek szülői jogait ketten is gyakorolni akarták, ami egy családban optimális arány, ehhez azonban családot kéne alkotni, nem pedig unos-untalan a külön érdekeket hangsúlyozni. Ezzel együtt becsületükre válik, hogy elodázták a határidő nélküli rendkívüli felhatalmazást, amelynek tervezetében diktatórikus vonásokat fedeztek föl. Végül is ez volt a lényeg.

Ezt még akkor is elismerem, ha a nyilvánosság egyik képviselőjeként rossz szájízzel hallgattam az országgyűlési képviselők vitáját. Feltűnt, hogy az ellenzéki pártok szószólói hanyagolták a tervezet másik sebezhető pontját, a rémhírterjesztés szigorúbb büntethetőségét. Csupán a Párbeszéd frakcióvezetője, Szabó Tímea vesztegetett rá egy bekezdésnyi elmarasztalást. Értem persze, hogy a rendkívüli helyzetben, a járványválság kellős közepén nem föltétlenül a nyilvánosság bővítését vélik a legfontosabbnak. De nem árt tudni, hogy ha a végrehajtó hatalomnak (a törvények alkalmazására kárhoztatott kormányzatnak) sikerülne megszabadulni a törvényeket hozó országgyűlés fürkésző tekintetétől, akkor a médiának, vagyis a nyilvánosság eszközrendszerének kéne átvenni a hatalom ellenőrzését.

Akkor pedig aligha mindegy, hogy a lazán körülírt rémhírterjesztés ürügyén hány újságírót csukat le a kormány, és ezzel hány újságíró kedvét veszi el a valóság feltárásától.       

Eleink száz éve, a kávéházi asztaltársaságban vitattak meg egy-egy mondatot. Mostanában a digitális törzsasztalnál kérem ki az online ismerősök véleményét. Hadd farigcsáljanak a mondatomon. A végeredményt csak akkor mentem át az ütősek tárházába, ha legalább negyven szavazatot kap. Néhány napja így vérzett el egy gondolat, amelyre pedig büszke voltam. Most 55 szavazatot kapott egy másik. Íme: „Orbán azt mondta a rádióban, hogy ha bezárná az iskolákat, akkor a tanárokat fizetés nélküli szabadságra kéne küldeni. Én pedig azt mondom: ha a képviselők megszavaznák a különleges jogrendet, hogy néhány hónapig ne kelljen bejárniuk a Parlamentbe, akkor fizetés nélküli szabadságra kéne küldeni őket.”

Két megjegyzést fűzök hozzá. Az egyik az, hogy nem azért kárhoztatom a miniszterelnököt, mert március 13-án reggel még elzárkózott az iskolák bezárásától, este pedig bejelentette a bezárásukat. Következetlensége megbocsátható, mert fölmérte a változó körülményeket, és gyorsan cselekedett. Médiatanárként annál inkább zavart a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó nyeglesége. A másik megjegyzés az, hogy érthető, ha a felhatalmazási törvényjavaslatot Orbán Viktor ma sürgősségi eljárással akarja befogadtatni az országgyűléssel, máskülönben a képviselők holnap nem emelhetik törvényerőre. Holott a járvány miatt szükség volna rá, feltéve, hogy a miniszterelnök megegyezik az ellenzéki pártokkal, és tudomásul veszi, hogy meghatározott ideig kaphat szabad kezet. De ha köti az ebet a karóhoz, akkor bizony a koronavírust használja arra, hogy meghonosíthassa a rendeleti kormányzást.

A határidő tekintetében tehát mozgásteret kölcsönöznék az ellenzéki pártoknak, a másik mozzanat azonban szakmámat, az újságírást közelebbről érinti. A törvénytervezetet szerint a „való tény” is „három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”, amennyiben „oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére”. A rém- és álhírek, a fake news körülírása gumiparagrafus, és bármire ráhúzható. Ha az ellenzéki képviselők igényt akarnak tartani az újságírók támogatására, akkor a mai egyezkedésen ragaszkodniuk kell a nyilvánosság képviselőit veszélyeztető passzus eltörléséhez.

Még egy mondatot figyelmébe ajánlottam a digitális asztaltársaság tagjainak. Farigcsáltak rajta, el is vettek belőle, hozzá is tettek, és végül ez lett belőle: „Orbánék a fékeket fake-ekre cserélték.”        

Tíz mondat a felhatalmazási törvénytervezetről

A vészhelyzet demokrácián túli állapot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. március 13.)

A különleges jogrend nagyrészt a jogrend hiánya. (Majtényi László alkotmányjogász, Magyar Narancs, 2020. március 19.)

Orbán katonai támogatással megpuccsolni készül az állam teljes működését és a gazdaságot?! (Holoda Attila mérnök, a második Orbán-kormány volt energetikai államtitkár-helyettese, Facebook.com, 2020. március 20.)

Több érv szól amellett, hogy támogassuk, mint hogy nem. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Klubrádió, 2020. március 21.)

Az MSZP nem lesz partner abban, hogy segítséget nyújtson egy olyan törvény elfogadásához, amely határozatlan időre kiszolgáltatná Magyarországot, a magyar embereket Orbán Viktor szeszélyeinek. (Tóth Bertalan szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. március 21.)

Olyan túlhatalomra nincs szüksége a kormánynak, amely nem kapcsolódik a koronavírus helyzet megoldásához. (Jámbor András publicista, Facebook.com, 2020. március 21.)

A járványos hataloméhség vírusa. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, 2020. március 21.)

Orbán maga a törvény, oszt jónapot. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2020. március 21.)

Az új felhatalmazást inkább teljhatalmazásnak nevezném. (Németh Péter újságíró, 2020. HírKlikk.hu, 2020. március 22.)

A rendeleti kormányzás klasszikus kifejezéssel diktatúra. (Gomperz Tamás publicista, hvg.hu, 2020. március 22.)

A legutóbbi napokban Orbán puskázott, Varga Mihály zuhant, Molnár Zsolt kormányt támogatott, Tóth Bertalan nem annyira, Eszenyi pedig élezett. Lefülelt mondatok. 

Szemben a migránsokkal a vírus valóban itt van Magyarországon. (Haszán Zoltán újságíró, 444.hu, március 15.)

Háború esetén a hadiipar lendül fel, járvány idején az egészségügy. (Pogátsa Zoltán közgazdász, HírKlikk.hu, március 16.)

Hirtelen ránk szakadt a XXI. század. (Törley Katalin tanár a „tanterven kívüli digitális tanrendről”, Népszava, március 16.)

Vissza lehet majd tuszkolni a dohos NAT-ba a most „elszabadult” digitális oktatást? (Veress Jenő újságíró, Facebook.com, március 17.)

Itt mindenki kiélezett állapotban van. (Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, Index.hu, március 17.)

Puskázni fogok. (Orbán Viktor miniszterelnök a papírlapon vázolt válságintézkedésekről, Miniszterelnök.hu, március 18.)

Minden mást el lehet veszteni, csak egymást ne veszítsük el. (Böjte Csaba ferences szerzetes, Magyar Rádió, március 18.)

Sietős lett minden, ami eddig ráért. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.blog, március 18.)

Zuhanunk. (Varga Mihály pénzügyminiszter, ATV, március 19.)

A különleges jogrend nagyrészt a jogrend hiánya. (Majtényi László alkotmányjogász, Magyar Narancs, március 19.)

A vezető se mindig dönt jól. És bárkit teszünk a helyére, az se képes mindig jól dönteni. (Csányi Vilmos etológus, 24.hu, március 19.)

Orbán katonai támogatással megpuccsolni készül az állam teljes működését és a gazdaságot?! (Holoda Attila mérnök, a második Orbán-kormány volt energetikai államtitkár-helyettese, Facebook.com, március 20.)

Szobafogságban a nemzet. (Ceglédi Zoltán politológus, Szeged.hu, március 20.)

Az utazás a kulcs. (Barabási Albert-László hálózatkutató a járványról, Magyar Hang, március 20.)

A vírus nem ír fölül mindent. (Arató László újságíró, brüsszeli tudósító, Klubrádió, március 20.)

A mi demokráciánkat eleve nagyon legyengített állapotban érte a vírus. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, március 20.)

Puskával nem lehet vírusokra lövöldözni. (Bolgár György újságíró, Népszava, március 21.)

Véghezvitt karaktergyilkosság. (Seregi Zoltán békéscsabai színigazgató az Eszenyi-ügyről, Magyar Nemzet, március 21.)

Több érv szól amellett, hogy támogassuk, mint hogy nem. (Molnár Zsolt szocialista politikus a különleges jogrend-törvényjavaslatról, Klubrádió, március 21.)

Az MSZP nem lesz partner abban, hogy segítséget nyújtson egy olyan törvény elfogadásához, amely határozatlan időre kiszolgáltatná Magyarországot, a magyar embereket Orbán Viktor szeszélyeinek. (Tóth Bertalan szocialista politikus, HírKlikk.hu, március 21.)

A rendeleti kormányzás klasszikus kifejezéssel diktatúra. (Gomperz Tamás publicista, hvg.hu, március 22.)