Eleink száz éve, a kávéházi asztaltársaságban vitattak meg egy-egy mondatot. Mostanában a digitális törzsasztalnál kérem ki az online ismerősök véleményét. Hadd farigcsáljanak a mondatomon. A végeredményt csak akkor mentem át az ütősek tárházába, ha legalább negyven szavazatot kap. Néhány napja így vérzett el egy gondolat, amelyre pedig büszke voltam. Most 55 szavazatot kapott egy másik. Íme: „Orbán azt mondta a rádióban, hogy ha bezárná az iskolákat, akkor a tanárokat fizetés nélküli szabadságra kéne küldeni. Én pedig azt mondom: ha a képviselők megszavaznák a különleges jogrendet, hogy néhány hónapig ne kelljen bejárniuk a Parlamentbe, akkor fizetés nélküli szabadságra kéne küldeni őket.”
Két megjegyzést fűzök hozzá. Az egyik az, hogy nem azért kárhoztatom a miniszterelnököt, mert március 13-án reggel még elzárkózott az iskolák bezárásától, este pedig bejelentette a bezárásukat. Következetlensége megbocsátható, mert fölmérte a változó körülményeket, és gyorsan cselekedett. Médiatanárként annál inkább zavart a fizetés nélküli szabadságra vonatkozó nyeglesége. A másik megjegyzés az, hogy érthető, ha a felhatalmazási törvényjavaslatot Orbán Viktor ma sürgősségi eljárással akarja befogadtatni az országgyűléssel, máskülönben a képviselők holnap nem emelhetik törvényerőre. Holott a járvány miatt szükség volna rá, feltéve, hogy a miniszterelnök megegyezik az ellenzéki pártokkal, és tudomásul veszi, hogy meghatározott ideig kaphat szabad kezet. De ha köti az ebet a karóhoz, akkor bizony a koronavírust használja arra, hogy meghonosíthassa a rendeleti kormányzást.
A határidő tekintetében tehát mozgásteret kölcsönöznék az ellenzéki pártoknak, a másik mozzanat azonban szakmámat, az újságírást közelebbről érinti. A törvénytervezetet szerint a „való tény” is „három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”, amennyiben „oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére”. A rém- és álhírek, a fake news körülírása gumiparagrafus, és bármire ráhúzható. Ha az ellenzéki képviselők igényt akarnak tartani az újságírók támogatására, akkor a mai egyezkedésen ragaszkodniuk kell a nyilvánosság képviselőit veszélyeztető passzus eltörléséhez.
Még egy mondatot figyelmébe ajánlottam a digitális asztaltársaság tagjainak. Farigcsáltak rajta, el is vettek belőle, hozzá is tettek, és végül ez lett belőle: „Orbánék a fékeket fake-ekre cserélték.”
Tíz mondat a felhatalmazási törvénytervezetről
A vészhelyzet demokrácián túli állapot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2020. március 13.)
A különleges jogrend nagyrészt a jogrend hiánya. (Majtényi László alkotmányjogász, Magyar Narancs, 2020. március 19.)
Orbán katonai támogatással megpuccsolni készül az állam teljes működését és a gazdaságot?! (Holoda Attila mérnök, a második Orbán-kormány volt energetikai államtitkár-helyettese, Facebook.com, 2020. március 20.)
Több érv szól amellett, hogy támogassuk, mint hogy nem. (Molnár Zsolt szocialista politikus, Klubrádió, 2020. március 21.)
Az MSZP nem lesz partner abban, hogy segítséget nyújtson egy olyan törvény elfogadásához, amely határozatlan időre kiszolgáltatná Magyarországot, a magyar embereket Orbán Viktor szeszélyeinek. (Tóth Bertalan szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. március 21.)
Olyan túlhatalomra nincs szüksége a kormánynak, amely nem kapcsolódik a koronavírus helyzet megoldásához. (Jámbor András publicista, Facebook.com, 2020. március 21.)
A járványos hataloméhség vírusa. (Hardy Mihály újságíró, Klubrádió, 2020. március 21.)
Orbán maga a törvény, oszt jónapot. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, 2020. március 21.)
Az új felhatalmazást inkább teljhatalmazásnak nevezném. (Németh Péter újságíró, 2020. HírKlikk.hu, 2020. március 22.)
A rendeleti kormányzás klasszikus kifejezéssel diktatúra. (Gomperz Tamás publicista, hvg.hu, 2020. március 22.)
