Zord íjász a kivételek közé tartozik. Művelt kommentelő, aki kulturáltan fogalmazza meg az álláspontját. Elismerő szavaiba is vegyül némi irónia, és a csipkelődéséből is kiérezhető némi elismerés. A világot másképpen látjuk, de a megnyilatkozásai százszor többet érnek, mint a hozzám világnézetileg közelebb álló baloldali trollok vagdalkozásai.

Tegnap például azt fejtegette, hogy a szájmaszkokról írott bejegyzéssel visszaverekedtem magam a bloggerek élmezőnyébe. Ezt a következtetést abból vonta le, hogy a Médianapló címei gyakrabban tűnnek föl az Index fórumán. Bár hozzáfűzte, hogy inkább a hátsó udvarban, a fő oldal mögött egy kattintással elérhető közéleti jegyzetek között. Annyit válaszoltam neki, hogy ezt másként látom, de a mondandóm nem annyira fontos, hogy írásban is rögzítsem. Most mégis rögzítem, mert a komment szöget ütött a fejembe.

A tegnapi bejegyzést 26 ezren olvasták. Ez annyit ér, hogy a Blog.hu kimutatása szerint az én Top 10-emben letaszította az utolsó helyről a Gulyás Gergelyről írott bejegyzést. Kétségkívül volt egy mélypont a Médianapló 18 éves történetében, tavaly nyáron ugyanis az Index fórumát működtető cég megszüntette a közéleti rovatot. Akkor a havi 180 ezer olvasót vonzó jegyzeteim olvasottsága visszaesett 40 ezerre. Most, a március 26. napján 70 ezernél tartok. Az olvasottság és a színvonal között azonban nem fedeztem föl összefüggést. Talán azért nem, mert azon kívül ismeretlenek az utánközlő fórum szerkesztési elvei, hogy a választási kampány után visszaállította a közéleti rovatot.

Senkit sem ismerek a válogatók közül, és fogalmam sincs arról, hogy mit esznek a cikkeimen. Csupán azt látom, hogy többnyire este tízkor teszik fel őket, és reggel tízig hozzáférhetőek a fő oldalon. Ha a szerkesztők ráhúznak még néhány órát, mint tegnap is, akkor megugrik az olvasottság. S mert nem tudok a szerkesztők fejével gondolkodni, inkább az foglalkoztat, vajon kik azok, akik éjszaka, lámpafénynél böngészik a nyilvánosságról írott okfejtéseimet. Például a tegnapit hajnali 4 és 6 között 2031-en olvasták. Nem csodálom, hogy némelyiküknek ilyenkor elborul az agya.

Zord íjásznak köszönöm az elismerést, de nem érzem magam bloggernek. Legföljebb olyan újságírónak, aki szakmai kérdésekről vezet digitális naplót. Nem lepődnék meg, ha az derülne ki, hogy a válogatók azért közlik eme bejegyzéseket, mert egyik sem hosszabb 2500 karakternél, és mindegyiknek van eleje, közepe és vége.