A semmiből létrehozott ellenzéki fórum, a Partizán tegnapelőtt meghívott három újságírót, hogy beszéljék meg a Klubrádió-botrány után kialakult helyzetet. Egyikük, a HVG-nél dolgozó Gergely Márton ezt találta mondani: „Nettóban mindig a Fidesz nyer.” A másik kettő kérdően nézett rá, mire így pontosított: „Piciben állandóan nyernek.” Éreztem, hogy valami fontos hangzott el. De azt is, hogy a nettós mondat nem vehető fel a szállóigék gyűjteményébe.

Oly sokan nincsenek tisztában a nettó és a bruttó közti különbséggel, hogy az utalást aligha értenék. A picis magyarázat megvilágítja azonban, hogy az újságíró a hazai nyilvánosság lényegét fogalmazta meg. Kár, hogy a magyarázat nem mellékelhető a szállóigéhez. Arra utalt, hogy nem föltétlenül kell eltörölni a Föld színéről a Klubrádiót, elég, ha a földi sugárzástól tiltja el a hatalom. Ezzel ugyanis megfosztja a hallgatóság jelentékeny részétől. A csatát már akkor is megnyerte, ha a Klubrádiót fele annyian kísérik figyelemmel. A döntő ütközet 2022 tavaszán lesz ugyan, de ha most lehalkítja az egyik legerősebb hangszórót, jövőre akár a végső győzelmet is megszerezheti.

A Klubrádió hangerősítő volt, fölerősítette a kormányt bíráló értelmiségiek hangját. Vagy anyagi okból, vagy más megfontolásból lemondott arról, hogy a hatalom számára kínos ügyeket tárjon fel. Inkább arra vállalkozott, hogy napirenden tartsa („Beszéljük meg!”) a kormánytól független szerkesztőségek által föltárt ügyeket. Ezért aztán elég lehalkítani, nem muszáj Gergely Márton korábbi munkahelye, a Népszabadság sorsára juttatni. Nem szükséges egyik napról a másikra bezárni, a helyét sóval behinteni csak azért, mert olyan újságírói garnitúrát nevelt ki, amelynek tagjai az Orbánék számára kínos ügyek feltárásában találták meg a hivatásukat.

Ha azt a fránya picit igésítjük, akkor a jelentéktelenítési eljárást talán leginkább az aprítani kifejezés jellemzi. Ennek rokon értelmű szava a porlasztani, amiről pedig a porlasztó jut eszembe. A karburátor, amelyet 1893-ben Bánki Donát és Csonka János talált föl. Jó száz évig levegőt adagolt a folyékony üzemanyaghoz, hogy az autók minél gyorsabban haladjanak. Mára azonban elavult módszernek tűnik fel, visszaszorult az egyszerűbb szerkezetű, úgynevezett kisgépek közé. Hol láncfűrészhez használják, erről árulkodik a korrupciós és urizálós ügyeket feltáró Népszabadság kivégzése. Hol pedig fűnyíróhoz, ezt sejteti a Klubrádió száműzése az online térbe.         

Tíz mondat a Klubrádióról

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk: a Klubrádió. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

Nyilván a Klubrádió, amíg marad ez a hatalom, kénytelen lesz az interneten száműzve működni. (Rózsa Mihály kommentelő, Újnépszabadság.com, 2021. február 13.)

Lekapcsolják a Klubrádió még megmaradt utolsó, budapesti frekvenciáját is. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.hu, 2021. február 14.)

A Klubrádió ezen a frekvencián 3 millió emberhez juthatott el, ennek hetente 10 százaléka élt a lehetőséggel, s 8 százaléka számított aktív hallgatónak. (Gábor György filozófus, Facebook.com, 2021. február 15.)

A Klubrádió ellenállt a legelkötelezettebb közönsége nyomásának, és nem vált ellenzéki pártrádióvá. (Pikó András józsefvárosi polgármester, a Klubrádió volt munkatársa, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió az intellektuális gazdagság, sokszínűség és nyitottság egyik legfontosabb szimbóluma. (Szalai Erzsébet szociológus, Mérce.hu, 2021. február 15.)

Internetre száműzött rádió. (Czene Gábor újságíró, Népszava, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Arra kell koncentrálni, hogy sokaknak szóljunk, minden létező, elérhető felületen. (Kárpáti Iván klubrádiós hírszerkesztő, Klubrádió, 2021. február 16.)

A két hölgy közül az egyik az ország tiszti főorvosa. Jelenléte annyira jelentéktelen a nyilvánosságban, hogy a nevét talán még sosem írtam le. A másik újságíró. Szülés után tért vissza a képernyőre, hogy gyarapítsa ama műsorvezetők számát, akik elé futószalagon szállítják a beszélgetőpartnereket. Velük kapcsolatban nincsenek érzelmeim, és ha most mégis tűnődöm róluk, szigorúan szakmai szempont vezet. Elvégre újságírással kacérkodó diákoknak szánom a Médianapló bejegyzéseit.

Tegnap Krug Emília az ATV-ben föl akarta dobni A nap híre című műsort, és a hirdetési szünet előtt beharangozta, hogy hamarosan láttatja azt a „kilenc éves kisfiút, aki első díjat nyert jelmezével” az iskolai farsangon. A szünet utáni folytatásban meg is mutatta a Müller Cecíliának öltözött fiút szoknyában, parókában, és ismét elmondta róla, hogy „meg is nyerte” a versenyt. Politikus beszélgetőpartnerei hümmögtek, nem nagyon akaródzott nekik kapcsolódni a bulváros témához. Feledhető epizód volt csupán az egyébként elviselhető műsorban, nem érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani neki.

Azon kívül, hogy a „kis”fiú nem kilenc éves, hanem nyolcadikos. Négy-öt évvel idősebb tehát, és a tenki Szent Imre katolikus Általános Iskolába jár. Ráadásul nem lett első a jelmezversenyen, és nem is nyerte meg. A harmadik helyen végzett. Ehhez persze a műsorvezetőnek utána kellett volna néznie a részleteknek. Vagy a szerkesztőnek, aki a fülébe súghatta volna, hogy ne feszegesse azt a fránya elsőséget. Ha már „földobták” a politikai témákkal megtűzdelt beszélgetést, akkor a Heves Megyei Hírlapból tájékozódhattak volna.

Megtudhatták volna, hogy a farsangi bulit február 11-én rendezték, és Oláh Kristófnak az igazgató néni adta kölcsön a szoknyát. A megyei napilap online változata pedig több fényképet is közölt a nagyfiúról. Az egyiken látszik egy nyaklánc is rajta, a kereszt azonban hiányzik a tiszti főorvosnak beöltözött nagyfiú nyakáról, holott még illene is a katolikus iskola tanulójához. Mindezt öt perc alatt tudtam meg a világhálóról. Ama információkkal együtt, hogy az M3-as autópálya közelében elhelyezkedő Tenknek 1200 lakosa van, a hevesi járásban található, és a lakosság kétharmada katolikus.

A kellemes jelenségnek kijáró kisztihand helyett járványos könyökérintésem Krug Emíliának, akinek szakmán belüli helyezését óvakodnék megítélni. Azt azonban nem javaslom a kommunikáció szakos diákoknak, hogy tőle vegyenek példát az újságírói felkészülésből. 

A Partizán című véleményportál sorra készít alapos, keményen kérdező, mégis beleérző és elfogulatlan interjúkat a közélet figyelemre méltó szereplőivel. Ezúttal például Bodolai Lászlóval, aki az Index körüli purparléban vált ismertté. Nemcsak azért voltam kíváncsi rá, mert ugyanabban a gimnáziumban érettségiztünk. Azért is, mert az Indexet működtető alapítvány vezetőjeként szerepet játszott a hírportál sorsának alakulásában.

Arról, hogy mennyire jelentőset, azt mondta: idegen páncélszekrényben őrzött részvény-csomag korlátozta a mozgásterét. A mintegy órányi beszélgetésből fineszes ügyvéd képe rajzolódott ki, aki vidéki fiúként is kiismerte magát a pesti médiadzsungelben. S noha kifejtette, hogy a jelenlegi Index már nem az övé, akadt egy mondata is, amely továbbgondolásra késztet. Így fogalmazott: „Van három Index: a 444, a Telex és az Index.” Arra utalt, hogy vagy évtizede az Index alapítója, Uj Péter kivált a szerkesztőségből, és megalapította a 444-et, majd tavaly Munk Veronika vezetésével szinte az egész szerkesztőség fölállt, és megalapította a Telexet. Helyükre Bodolaiék új redakciót telepítettek.

Mindhárom portál ama hagyományból indult ki, hogy erős, sok újságírót foglalkoztató  hírrovatra kell építeni a tevékenységét. Ezt sikerült is nekik, kérdés azonban, hogy a hírekhez milyen véleményeket társítanak. Attól válik egy szerkesztőség a szellemi társunkká, ha odafigyelhetünk a publicisztikájára is. Nem azt állítom, hogy ha hírportálnak mondják magukat, akkor fizessék meg a legjobb publicistákat, mert erre talán nincs is pénzük. De markáns álláspontok nélkül aligha formálható az olvasók véleménye.

Évtizedek óta készítek hetente összeállítást a nyilvánosság fórumain olvasható, hallható mondatokból. S bár a Telex alig több mint féléves gyakorlat után óhatatlanul hátrányban van a patinás Index és a véleménypiacon is jegyzett 444 mögött, tavaly és az idén a következő eredmény jött ki. 444: 24 ütős mondat, Index: 21, Telex: 4. A legfiatalabbnak is már hiteles a hírszolgáltatása, tavaly azonban, a töredék évben mindössze három szellemes, korjelelemző mondatot találtam benne, az idén, másfél hónap alatt pedig egyet. Lehet, hogy átsiklottam még egy vagy kettő fölött, de a mondattermő képessége akkor is soványka.

Egyébként a másik két Index véleményformáló képességét is érdemes összevetni egy hírrádióéval, amely ma 0 óra 1 perctől lett a digitális sajtó része. A Klubrádió eddig 89 ütős mondattal vétette észre magát.

Tíz mondat az indexekről

Az Index az a 444. Ami a helyén van, valami, nem érdekes. (Uj Péter, az Index volt alapítója, a 444.hu főszerkesztője, Hír TV, 2018. május 3.)

Az Index olyan a hírekben, mint az összeadás a matematikában. (Jámbor András publicista, Facebook.com, 2020. június 22.)

Az Index nem egyszerűen hírportál volt, otthont adott blogoknak is. (Rab László újságíró, VárosiKurir.hu, 2020. július 26.)

A Bodi meg lehet, hogy hamarosan csak exindexelnök. (Farkasházy Tivadar újságíró, VárosiKurir.hu, 2020. július 29.)

Magyarországon a legnagyobb véleménybuborékot Indexnek hívják. (Vágvölgyi Gergely újságíró, Hír TV, 2020. augusztus 1.)

A nemzeti oldal van már olyan erős, hogy az sem zavar bennünket, ha most osztódással szaporodnak. Hajrá indexesek! (Gajdics Ottó újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 1.)

Mennyire szeretném, ha újra egyesülnének az elszakított nemzetrészek, vagyis az Index és a 444. (Szily László újságíró, Cink.hu, 2020. augusztus 10.)

Ha a Telex sikeres lesz, és az Index olvasható, és olvasott is marad, vagyis a két szereplő megfér egymás mellett a piacon, az olvasó jól jár. (Illés Gergő újságíró, Azonnali.hu, 2020. szeptember 7.)

Az eddigi egy darab balos sajtótermékből most kettő lett. (Trombitás Kristóf publicista az Indexről és a Telexről, Vasárnap.hu, 2020. december 23.)

Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László ügyvéd, a Magyar Fejlődésért Alapítvány volt kuratóriumi elnöke, Partizán, 2021. február 12.)

A legutóbbi napokban Orbán nemzetileg konzultált, Stumpf István genetikailag orbánozott, Gyurcsány évet értékelt, Márky-Zay Péter civilezett, Donáth Anna szabályozott, Kunhalmi Ágnes pedig készült a polgárháborúra is. Lefülelt mondatok. 

Le kellene kapcsolni az internetet. (Földi László biztonságpolitikai szakértő, Magyar Rádió, február 7.)

A Szputnyik V. arca akarok lenni. (Kelemen Anna celeb, Instagram.com, február 8.)

Az uniós forrásokat nem a címzett veszi át, hanem a postás vágja zsebre. (Simon András műsorvezető, ATV, február 9.)

Polgárháborús helyzetre is föl kell készülni. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus 2022-ről, Klubrádió, február 9.)

Orbán genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára. (Stumpf István volt kancelláriaminiszter, Telex.hu, február 9.) 

Az egész gerincünk egy klubban játszik. (Petur András műsorvezető a labdarúgó válogatott lipcsei játékosairól: Gulácsiról, Orbanról és Szoboszlairól, Sport TV, február 9.)

A Fidesz uralni akarja a Facebookot, mi szabályozni. (Donáth Anna Momentum-politikus, Azonnali.hu, február 10.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk: a Klubrádió. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, február 10.)

A Klubrádió politikai okból a bögyükben van. (Szily László újságíró, 444.hu, február 10.)

A lakótelepek népe végképp átállt a Fideszhez. (Székely Sándor ISZOM-politikus, SzabadAz Á.blog, február 11.)

Több a taszítás, mint a vonzás. (Závecz Tibor szociológus a külföldön dolgozó orvosok visszatelepüléséről, ATV, február 11.)

Az oltásra várók sálját szinte vízszintesen tartotta a huzat. (Szalai Anna újságíró, Népszava, február 11.)

A pártok még mindig azon vannak, hogy a civileket lehetőleg kiszorítsák a versenyből. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Magyar Narancs, február 11.)

Bár a legnépszerűbb ellenzéki politikusok mögött nincs párt, ettől még összejöhet az ellenzéki győzelem. (Lovasi András rockzenész, Magyar Hang, február 12.)

Van három Index: a 444, a Telex és az Index. (Bodolai László médiajogász, az Indexet működtető alapítvány volt vezetője, Partizán, február 12.)

Acélbetétes bakanccsal fognak minket eltiporni. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 12.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti konzultációról, Magyar Rádió, február 12.)

Sok helyről sokat kell olvasni, hogy saját véleménye lehessen az embernek. (Tanács István újságíró, Facebook.com, február 13.)

1 millió szavazónk van. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, február 13.)

Ha számomra a pénz volna fontos, akkor fideszes lennék. (Vágó István DK-politikus, Klubrádió, február 13.)

Demeter Szilárd az Origón hetente többször is az őrjöngő és képmutató liberálisok vérébe mártotta a tollát. (Apáti Bence publicista, Magyar Nemzet Online, február 14.)

Ma van a földi lét utolsó napja. Az ellenzéki hír- és véleményrádió éjféltől átköltözik az analógból a digitális tartományba. Előtörténetét nem zárhatom le úgy, hogy figyelmen kívül hagyom az ősbűnt. Egy 2009-es botrányt, az úgynevezett frekvenciamutyit.

Az Országos Rádió és Televízió Testület a mostani médiahatósággal ellentétben leképezte a parlamenti arányokat. De az ökumenikus intézmény sem hosszabbította meg a Sláger és a Danubius Rádió szerződését. Két olyan cég kapta meg a hullámhosszukat, amelyek a Fideszhez és az MSZP-hez kötődtek. A mutyi találó kifejezés, A magyar tolvajnyelv szótára szerint felezést jelent. Tiltakozott ellene a médiahatóság elnöke, Majtényi László, majd le is mondott. A miniszterelnök Bajnai Gordon pedig „ostobának, cinikusnak, szűklátókörűnek” nevezte a döntést.

Az Európai Unió kötelezett bennünket arra, hogy a rádiókat 2014-ig állítsuk át a digitális sugárzásra. Az analóg és a digitális tartalomtovábbítás között az a különbség, hogy az utóbbi tartományában kétszer-háromszor több frekvencia található. Ha a Danubiust és a Slágert megtarthatták volna a régi bérlők, akkor az MSZP és a Fidesz nyugodtan alapíthatott volna két netrádiót. Ezt nem tették meg. Közelgett a választási kampány, és üzeneteik a hagyományos (analóg) tartományban sokkal több médiafogyasztóhoz juthattak el. A netes hozzáférés még sokkal kevésbé jellemezte a választópolgárokat, mint manapság.

Ha a kormánypárt és az ellenzéki párt médiahatósági küldöttjei megfosztják frekvenciájuktól a két bejáratott hullámhossz bérlőit, a hirdetési bevételek jelentős része a választási kampányra fordítható. Szakértői becslések szerint az állam által meghatározott költségvetés tízszeresét költötték el a pártok. A hoppon maradt amerikai bérlők az elmaradt hirdetési bevételek miatt az Egyesült Államokban 10 milliárd forintra perelték be a magyar médiahatóságot.

De attól, hogy a szocialista és fideszes médiapolitikusok késleltették a digitalizációt, a magyar médiacégek menedzserei még felkészülhettek volna a korszerűbb technikai helyzetre. Ők sem tették. Arra számítottak, hogy ama pártok, amelyek analóg frekvenciákat adtak nekik, örökké a kormányrúdnál maradnak. Nem maradtak. Orbánék 2010-ben kétharmados többséggel nyertek. Nem tartották be a 2009-es „felezést”, és kivéreztették az SZDSZ-es üzletember vezette szocialista kereskedelmi rádiót. Az egész országot analóg módon behálózó Klubrádiót pedig visszaszorították Budapestre és környékére.        

Ha a nyilvános térben megszólal Bolgár György, úgy vagyok vele, mint az egyetemi csoportársnőkkel. Meglett nagymamaságukban is látom a 47 kilós, sugárzóan fiatal lányt. Gyurit a nagybátyja, Somlyó György költő ajánlotta figyelmembe a múlt század hetvenes éveiben. Szerinte a verseiben vannak publicisztikus betétek, hátha beválik az ÉS-ben jegyzetírónak. Bevált, bár az immár veterán műsorvezető nem a szépirodalomban, nem is a publicisztikában kért magának eget, hanem az éterben.

Amerikából hazahozott beszélgetős műsora mindmáig a Klubrádió legnépszerűbb adása. Több tízezren hallgatják az analóg tartományban, köztük sok magányos öregember Budapestről és környékéről. Digitális bevándorlóként leginkább ők vannak kitéve annak, hogy a műsorvezetőt nem követhetik a világhálóra. Érthető, ha „Bolgárúr” acélbetétes bakancsok csattogását hallja. A szélsőjobboldali eszmékkel kacérkodó kormányzat után azonban tegnapi jegyzetében sort kerített azokra is, akik „ezen az oldalon azt vetik a szemünkre, hogy nem készültünk föl erre a váltásra”. Még azt a következtetést is hozzáfűzte, hogy „Vessünk magunkra!”

Akkor is értem a célzást, ha az Egy netrádió szomorkás születésnapjára című, február 10-én megjelent bejegyzésben nem írtam ilyesmit- Még csak azt sem, hogy a Klubrádió megérdemli a sorsát. Épp ellenkezőleg. Ahogy a cím is sugallja, a legújabb fejleményekben a lehetőséget véltem fölfedezni. Ezzel nem vagyok egyedül. Ha az olvasó megnézi az alant olvasható összeállítást, észreveheti például Szénási Sándor megnyilvánulását, aki a digitális rádiózásban látja a megújulás lehetőségét. Mint ahogy akadnak viszont olyanok is a munkatársak között, akik a világhálót száműzetésnek vélik.

Osztom a lehetőségre várók derűlátását. Akik pedig borúlátóbbak náluk, mert attól tartanak, hogy a hagyományos rádiózás kényszerű elhagyásával elvesztik a hallgatótáborukat, azoknak a rossz előérzetét megértem. Ezért neveztem szomorkásnak február 9-ét, amidőn a bíróság lezárta a Klubrádió analóg történetét. Január 25-én azonban azt is leírtam a Médianaplóban, hogy a hír- és véleményrádió „mint közösség rokonszenves, mint cég ügyes, és mint jó mondatok helye, fontos is”. Változatlanul az a benyomásom, hogy életet lehelhet belé a világháló. Ez tegnap délután is bebizonyosodott.

A digitális érdeklődést jelző készülék egy adott pillanatban megállapította, hogy 16200-an kísérik figyelemmel a veterán műsorvezető vállalkozását. Megdőlt a minapi 15500-as csúcs, van tehát fejlődési lehetőség. Elvégre a szerver 60 ezer hallgató fogadására képes.

Tíz mondat a Klubrádióról

A magyar ellenzéki nyilvánosság egyetlen hírrádiója. (Tóth Ákos újságíró, Jelen, 2021. február 4.)

Az ellenzék egyetlen sok emberhez elérő hangja, a Klubrádió is a végnapjait éli. (Bruck András író, Facebook.com, 2021. február 6.)

Az interneten finanszírozhatatlan lesz az eddigi tartalom. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. február 9.)

A Klubrádió politikai okból a bögyükben van. (Szily László újságíró, 444.hu, 2021. február 10.)

A Klubrádió az utolsó mohikán volt ebben a déli ültetvényesekkel teli világban. (Farkas Balázs szombathelyi újságíró, Úgytudjuk.hu, 2021. február 10.)

A net nem a távolodást jelenti, hanem új lehetőséget egy megújuló szövetségre. (Szénási Sándor műsorvezető, Klubrádió, 2021. február 10.)

A Klubrádió pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-tulajdonos, Klubrádió, 2021. február 11.)

Tetszettek volna törvénytisztelő rádióműködtetők lenni. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, Hír TV, 2021. február 11.)

Acélbetétes bakanccsal fognak minket eltiporni. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, február 12.)

A Klubrádió több, mint egy rádió. Jelkép. (Pulai András szociológus, ATV, 2021. február 12.)

Péntek délelőtt van, az ismerős hang megint mondott valamit. Szokásos fórumán, a Magyar Rádió stúdiójában, ahol immár egy éve, a koronavírus-járvány kirobbanása óta alig hagyott ki pénteket. Ma fél nyolc és nyolc között kifejtette: „A miniszterelnök nem ért járványügyi kérdésekhez.”

Pedig már-már azt hittem, hogy olyan kormányfőt fogtunk ki, aki jobban ért a vírusokhoz, mint a virológusok. De rögtön mentegettem is az ország első emberét. Abból indultam ki, hogy ha részt vennék az Operatív Törzs reggel hatkor kezdődő ülésein, engem is megkísértene a gondolat, hogy szakkifejezéseket beleszőve a mondandómba, elmagyarázzam az ország népének, mi fán terem a pandémia. Megnyugtató, hogy Orbán Viktor nem tekinti magát járványügyi szakembernek. Ő csupán azt a döntést tolmácsolja, amit a járvány-kezelő orvosok és a tendenciákat kiszámító matematikusok meghallgatása után hozott.

Mindjárt utána azonban mintha ellentmondásba keveredett volna. Beszélt a nemrégiben beharangozott nemzeti konzultációról is, amely kivételesen online lesz, elvégre sürget az idő. Nem levélben kapjuk a kérdéseket, hanem a világhálón, mert a miniszterelnök nem postafordultával, hanem azonnal kíváncsi a véleményünkre. Nyitni akarunk-e, vállalva a fertőzés és fertőztetés kockázatát, vagy maradjunk inkább a karantén, a kijárási tilalom korlátai között? S miközben a kormányfő ecsetelte, hogy mivel jár, ha megfogadja a döntésünket, kicsúszott a száján ez a mondat: „Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket.” Nocsak. Jogvégzett emberként fontosnak tartja közölni, hogy nem ért a járványügyekhez, ugyanakkor szociológusnak képzeli magát?

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a nemzeti konzultáció vélhető a közvélemény-kutatás sajátos formájának, de tekinthető a népszavazás kormánypárti válfajának is. Az előbbihez hitelességet kölcsönözne a szociológusi gyakorlat, az utóbbi viszont politikai műfaj, és ebben kétségkívül tapasztalt a miniszterelnökünk. A bejegyzés után olvasható összeállításból kiderül, hogy Orbán Viktor azt várja a nemzeti konzultációtól: ha törik, ha szakad, mutassa ki az egyetértési pontokat a nemzet és az általa választott vezető között. Ebben az esetben logikus, hogy a legfőbb döntéshozó mondja ki az utolsó szót. Mint egyébként járványügyekben is.

Végül is arra a következtetésre jutottam, hogy olyan ember gyakorolja nálunk a főhatalmat, aki hol azért ragaszkodik a végső döntéshez, mert ért hozzá, hol pedig azért, mert nem ért.

 Orbán Viktor a nemzeti konzultációról

A nemzeti konzultáció elősegíti a döntéshozókat abban, hogy a gondokat helyesen rangsorolják. (YouTube.com, 2010. május 19.)

Mi a nyílt tervezés hívei vagyunk. Egy éve bevezettük a nemzeti konzultációk politikáját. (Metropol, 2011. szeptember 19.)

A közvélemény-kutatásnál sokkal megbízhatóbb a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2012. május 25.)

Miniszterelnökként komolyan veszem, hogy az emberekkel együtt kormányzom Magyarországot. (SzegedMa.hu, 2012. október 1.)

Meg kell hallgatnunk az emberek véleményét a legfontosabb ügyekben. (Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A nemzeti konzultáció az emberekkel való közös kormányzás kulcseszköze. (Magyar Rádió, 2015. április 24.)

A nemzeti konzultáció valós tények helyes értelmezésén alapul. (M1, 2017. április 27.)

A nemzeti konzultáció akarat-kifejezési, döntéshozatali forma. (Magyar Rádió, 2017. június 2.)

A nemzeti konzultáció a legalkalmasabb pillanatban ütötte le a jelzőkarókat, amelyek között Magyarországnak haladnia kell. (Magyar Távirati Iroda, 2017. június 12.)

Nemzeti konzultáció nélkül is elég elszánt tudnék maradni. (Magyar Rádió, 2017. június 16.)

Arra van szükségünk, hogy az emberek újra meg újra megerősítsék a választási felhatalmazást. (Magyar Rádió, 2017. szeptember 22.)

A nemzeti konzultáció azért is fontos, hogy egy nevezőre kerülhessünk. (Magyar Rádió, 2017. október 27.)

Modern kori találmánya a magyar közéletnek, hogy ne csak négyévente, a választásokkor érezzék úgy az emberek, hogy lehetőségük van elmondani a véleményüket, hanem kellő súllyal megtehessék ezt gyakrabban. (Magyar Rádió, 2017. december 1.)

Az egyetértési pontok létrehozásának legjobb módja a nemzeti konzultáció. (Magyar Rádió, 2018. január 19.)

A nemzeti konzultációból kiderült, a véleményem egybeesik azzal, amit az emberek gondolnak. (Napló, 2018. február 15.)

A nemzeti konzultáció révén irányokról várunk iránymutatást. (Magyar Rádió, 2018. november 9.)

Nemzeti közmegegyezést hozunk létre. (Magyar Rádió, 2020. február 28.)

Ma délután szeretném véglegesíteni a kérdéseket. (Magyar Rádió, 2021. február 12.)

Várom a behívót a körzeti orvoshoz, ezért érintett érzékenyen egy mondat. Öreg barátom, Asperján György író tegnap este írta föl az üzenőfalára: „Mivel még csak 82 éves vagyok, több tucatnyian vannak előttem.” Néhány évvel vagyok fiatalabb nála, a szurim tehát még odébb van. Kedvemet az sem javította, hogy a Népszava mai számában tudósítás jelent meg egy oltópontról, amelynek hangulatát így örökítette meg Szalai Anna: „Az oltásra várók sálját szinte vízszintesen tartotta a huzat.”

Erről pedig beugrott, hogy naponta fölteszek egy szállóigét az üzenőfalra, amely aznap született, és a legutóbbi három évtized közérzetét tükrözi. Tucatnyi február 11-it találtam, köztük ezt is: „A legjobb szerkesztő a huzat.” Végül nem ezt választottam, de most abban bizakodom, hogy egy sajtó- és művelődéstörténeti mikronyomozás eltereli figyelmem a koronavírusról. Az idézett mondat a Jászkun Krónika 1995. február 11-i számából való, és Kopiás Sándor a szerzője. Akinek egy verseskötete 1960-ban jelent meg. Ha akkor huszonéves volt, most nyolcvan fölött lehet (vagy lehetne).

A helyi nyilvánosság ismert szereplőjeként gyakran írt a Jászkun Krónikába, melyet a rendszerváltás után német tulajdonba került Új Néplap alternatívájaként alapítottak 1993 áprilisában. A kormánypárti Pesti Hírlap a szolnoki újság terjesztőivel jutott el a megyei előfizetőkhöz. Egy év múlva azonban, a Horn-kormány hatalomra kerülésével megszakadt a kapcsolat. Később a Krónika ugyanezt a szerepet töltötte be a Népszabadságnál is. A korszak mértékadó napilapja „Egyet fizet, kettőt kap” alapon, néhány megyei napilap révén növelte a példányszámát.

A Kopiás-féle szállóigét azért nem választottam mára, mert bármennyire tetszik is a magamfajta obsitos szerkesztőnek, csupán ama mondatokat érdemes fölidézni az utókor számára, amelyeket ért az olvasó. A huzattal nincs gond. Erős légáramlatot jelent, de szövetből készült burkot is, például ágynemű- vagy üléshuzatot. Félő azonban, hogy egy XXI. századi olvasónak nem jön be a mondatbeli utalás. Az ugyanis, ami nálam épp 1993 áprilisáig tartott: még írógépet használtunk a gondolatok közlésére.

Ha egy betűvel telt kézirat-papírt nyitott ablak mellett vettünk ki a gépből, a huzat ki-kivitte a kertbe. Megesett, hogy nem mentem le érte, mert a rajta lévő szöveg már engem se hozott lázba. Ez a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben nem javította a hangulatomat, pedig akkor még nem is kellett tartani a koronavírustól.

Tíz mondat a vakcináról

Ez egy magyar vakcina: amerikai pénz és magyar ész van benne. (Orbán Viktor miniszterelnök a Karikó-féle Pfizerről, Magyar Rádió, 2021. január 3.)

A felmentő vakcina a hanyatló Nyugatról érkezik. (Buják Attila újságíró, 168 Óra, 2021. január 7.)

Csak nyugati vakcinával nem fog menni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, január 8.)

A kevés brüsszeli, a sok kínai meg a még nem tudjuk pontosan mennyi orosz vakcinából lehet majd választani. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. január 15.)

Egész életemben az orosz szisztéma alapján voltam beoltva mindenféle ellen.  Ezért az orosz vakcinát választom, ha megengedik. (Eperjes Károly színész, Sonline.hu, 2021. január 17.)

A vakcina manapság aranyat ér. (Müller Cecília országos tiszti főorvos, Vaol.hu, 2021. január 20.)

Nem a nyugati oltóanyag a jobb, hanem a nyugati hatósági eljárás a szigorúbb. (Élő Anita újságíró, Válaszonline.hu, 2021. január 25.)

Ha lesz elég vakcinánk, akkor ledöfjük a vírust. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. január 29.)

Aki nem regisztrált, azon nem tudunk segíteni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. február 5.)

A Szputnyik V. arca akarok lenni. (Kelemen Anna celeb, Instagram.com, 2021. február 8.)

A tegnap nem mérföldkő a nyilvánosság történetében, de lábjegyzetnek megteszi. Bírósági ítélet nyomán szűnt meg a Klubrádió analóg létjogosultsága, a Népszava tulajdonosa pedig főszerkesztővé nevezte ki Friss Róbertet. Régi kedves kollégám ma olyan lapszámot adott ki a kezéből, amelyben a 4. és az 5. oldalon azonos terjedelmet kapott, hogy az ellenzéki nyilvánosság egyik legfontosabb fóruma átáll a digitális üzemmódra, és közös megegyezéssel szerződést bontott a Karmelita kolostor meg a Gundel-étterem. A jelek arra utalnak, hogy Orbán Viktornak nem ízlett a patinás vendéglő főztje és a Klubrádió menüje.

Hálával tartozunk a miniszterelnöknek, régóta esedékes volt a Klubrádió átállítása. Már 2002 és 2010 között elő kellett volna készíteni a terepet az akkori médiahatóságnak, hogy ez a politikai oldal a digitális térben előnyre tehessen szert, ha a másik oldal esetleg átveszi tőle a kormányrudat. Orbán számítástechnikai szemléletéről ugyanis egyik bizalmi embere, Stumpf István tegnap ezt mondta: „Genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára.” (Telex.hu, 21.02.09.)

A Klubrádió újabb és újabb frekvenciákat kapott a szociálliberális kormányoktól, műsoraival besugározta az országot, és az analóg térben eljutott félmillió hallgatóhoz. 2010 után Orbánék lépésről lépésre, vételkörzetről vételkörzetre vették vissza tőle az analóg frekvenciákat. Ez lett volna az újabb alkalom, hogy a klubrádiósok a digitális váltáson törjék a fejüket. Ők azonban beérték azzal, hogy megtarthattak 150-200 ezer érdeklődőt Budapestről és környékéről.

Nemrégiben kiderült, hogy maximum 15500-an hallgatták őket az offline akciórádiuszon kívül. Az ország távolabbi részein, a határon túli magyarlakta területeken, még Amerikában és Ausztráliában is. Asztali számítógépen, laptopon, tableten, okostelefonon. Netre kapcsolható eszközök révén, amelyek föllelhetőek a 19-59 évesek 90 százalékánál, és a 2,7 millió nyugdíjasból 600 ezernél. Egy becslés szerint félezer netrádió működik Magyarországon, például az analóg tartományból szintén kiebrudalt Civil. Többször is jártam a stúdiójában, ahol lógott a plafon, foszladozott a tapéta, ingadozott a szék, és a kitűnő műsorvezetők társadalmi munkában kérdeztek. Ennél rosszabb helyzetbe most sem kerülhettek.

Ha Klubrádió volnék, már rég összegyűjtöttem volna a Bécs, a Civil, a Class FM és a Fiksz netrádiós tapasztalatait. Most pedig nem esnék kétségbe, hogy gyökeres technikai és szemléleti váltásra kényszerített a digitális analfabéta hatalom.       

Ma 64 éve, hogy meghalt. Nem kerek az évforduló, de ha a kormánypárti sajtó néhány napja megemlékezett Csurka István halálának 9. évfordulójáról, talán nekem is elnézhető, hogy azon tűnődöm: vajon a XXI. század harmadik évtizedében mihez kéne kezdeni Magyarország volt kormányzójával?

Horthy Miklós alig több mint 50 éves korában lett az ország első embere, addig katonáskodott. 75 évesen vonultatták vissza a német megszállók, és utolsó 13 esztendejét külföldön töltötte. Német, majd amerikai fogságban, Bajorországban és Portugáliában. Az a benyomásom róla, hogy a két világháború között inkább reprezentált, mint napi ügyekkel foglalkozott. Hagyta kormányozni a miniszterelnökeit. Ezzel az adottsággal akár államférfi is lehetett volna, elvégre képes volt öt idegen nyelven kapcsolatot teremteni. A hazai mezőnyben első, holtversenyben Rákosi Mátyással és Bokros Lajossal. Ha jól számoltam, 73 kitüntetése volt, több mint Brezsnyevnek.

1942-ben megkísértette a gondolat, hogy dinasztiát kéne alapítania. Kormányzó-helyettessé szavaztatta a fiát, aki fél év múlva meghalt a keleti fronton. Tudomásom szerint korrupció nem fűződött a nevéhez, puritánságából nem is telt a fényűző száműzetésre. Egy amerikai alapítvány jóvoltából figyelte az Atlanti óceán fölött a napkeltét, és a legtöbb anyagi támogatást ama zsidó pénzemberektől kapta, akiket családostul kimentett a nácik karmaiból. Ellentmondásai közé tartozik, hogy a megcsonkított ország kormányzójaként csaknem 60 ezer négyzetkilométert szerzett vissza. Ennek ára azonban az volt, hogy hadat üzent Hitler ellenfeleinek. Majd megengedte félmillió vidéki zsidó kiszállítását Magyarországról, de megtiltotta mintegy 200 ezer budapesti zsidó deportálását.

Megítélését e két paradoxon határozta meg a rendszerváltás utáni nyilvánosságban. Az első évtizedben hozták haza, és temették újra. A kenderesi rendezvényen az Antall-kormány nem hivatalosan képviseltette magát, az ellenzéki Fidesz nevében pedig Orbán Viktor közölte, hogy a pártjának nincs véleménye az újratemetésről. Horthyt a második évtizedben országos figyelemre áhítozó falusi polgármesterek, a Történelmi Vitézi Rend törzskapitányai és a jobboldali pártok mezei képviselői jellemezték, akik nem léptek túl a megyei nyilvánosság határain. A Fidesz és kapcsolt részei a harmadik évtizedben hozták beljebb a nyilvánosságban, és följebb, az országos fórumokra. A többi kirajzolódik a bejegyzésem után olvasható összeállításból.

Tíz mondat Horthy Miklósról

Horthy Miklós a XX. század legnagyobb magyar államfője volt. (Faludi Sándor Fidesz-politikus, Új Néplap, 2003. szeptember 8.)

Rémes alak, na. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, ATV, 2012. május 16.)

Horthy Miklós a XX. század legnagyobb államférfija volt. (Vona Gábor Jobbik-politikus, YouTube, 2012. május 22.)

Továbbra is tartom, hogy Horthy Miklós nagy formátumú politikus volt. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Magyar Televízió, 2013. november 4.)

Trianon után az egész nemzetet egyberázta. (Varga László KDNP-politikus, atv.hu, 2013. november 5.)

Hogy mégsem temetett bennünket maga alá a történelem, azt néhány kivételes államférfinek köszönhetjük. Horthy Miklós kormányzónak, Bethlen István miniszterelnöknek és Klebelsberg Kunó miniszternek. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

Horthy Miklós szelektív antiszemita volt. (Ungváry Krisztián történész, Hír TV, 2018. augusztus 6.)

A kormányzó úr bizonyára gazdag, gyarapodó Magyarországról, a családja körében eltöltött, békés öregkorról álmodott a kenderesi vadgesztenyék alatt. De a sors és a jó isten más feladatot és sorsot szánt neki. (Kovács Sándor Fidesz-politikus a Horthy-emléknapon, Szoljon.hu, 2018. szeptember 2.)

Horthy Miklós visszaadta a nemzet önbecsülését. (Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, hvg.hu, 2019. március 25.)

Hős katona volt, igaz magyar hazafi. (Lázár János Fidesz-politikus, volt kancelláriaminiszter, Facebook.com, 2019. november 16.)