A tegnap nem mérföldkő a nyilvánosság történetében, de lábjegyzetnek megteszi. Bírósági ítélet nyomán szűnt meg a Klubrádió analóg létjogosultsága, a Népszava tulajdonosa pedig főszerkesztővé nevezte ki Friss Róbertet. Régi kedves kollégám ma olyan lapszámot adott ki a kezéből, amelyben a 4. és az 5. oldalon azonos terjedelmet kapott, hogy az ellenzéki nyilvánosság egyik legfontosabb fóruma átáll a digitális üzemmódra, és közös megegyezéssel szerződést bontott a Karmelita kolostor meg a Gundel-étterem. A jelek arra utalnak, hogy Orbán Viktornak nem ízlett a patinás vendéglő főztje és a Klubrádió menüje.

Hálával tartozunk a miniszterelnöknek, régóta esedékes volt a Klubrádió átállítása. Már 2002 és 2010 között elő kellett volna készíteni a terepet az akkori médiahatóságnak, hogy ez a politikai oldal a digitális térben előnyre tehessen szert, ha a másik oldal esetleg átveszi tőle a kormányrudat. Orbán számítástechnikai szemléletéről ugyanis egyik bizalmi embere, Stumpf István tegnap ezt mondta: „Genetikailag olyan, hogy nem fog már rászokni a közösségi médiára.” (Telex.hu, 21.02.09.)

A Klubrádió újabb és újabb frekvenciákat kapott a szociálliberális kormányoktól, műsoraival besugározta az országot, és az analóg térben eljutott félmillió hallgatóhoz. 2010 után Orbánék lépésről lépésre, vételkörzetről vételkörzetre vették vissza tőle az analóg frekvenciákat. Ez lett volna az újabb alkalom, hogy a klubrádiósok a digitális váltáson törjék a fejüket. Ők azonban beérték azzal, hogy megtarthattak 150-200 ezer érdeklődőt Budapestről és környékéről.

Nemrégiben kiderült, hogy maximum 15500-an hallgatták őket az offline akciórádiuszon kívül. Az ország távolabbi részein, a határon túli magyarlakta területeken, még Amerikában és Ausztráliában is. Asztali számítógépen, laptopon, tableten, okostelefonon. Netre kapcsolható eszközök révén, amelyek föllelhetőek a 19-59 évesek 90 százalékánál, és a 2,7 millió nyugdíjasból 600 ezernél. Egy becslés szerint félezer netrádió működik Magyarországon, például az analóg tartományból szintén kiebrudalt Civil. Többször is jártam a stúdiójában, ahol lógott a plafon, foszladozott a tapéta, ingadozott a szék, és a kitűnő műsorvezetők társadalmi munkában kérdeztek. Ennél rosszabb helyzetbe most sem kerülhettek.

Ha Klubrádió volnék, már rég összegyűjtöttem volna a Bécs, a Civil, a Class FM és a Fiksz netrádiós tapasztalatait. Most pedig nem esnék kétségbe, hogy gyökeres technikai és szemléleti váltásra kényszerített a digitális analfabéta hatalom.