A ma reggeli rádióinterjú nyomán az a benyomásom, hogy a miniszterelnök kutyaszorítóban van. Ha rábízza magát a nehézkes, kétségkívül ügyetlenkedő unióra, és inkább csak csordogál a nyugati vakcina, akkor sok lesz nálunk az emberáldozat, ráadásul nem lehet beindítani a gazdaságot. Ha azonban szerez kevésbé kipróbált védőoltást, akkor minimalizálhatja az emberveszteséget, és beindíthatja a gazdaságot. Ebben az esetben a válság jövő tavasszal aligha dönti meg a rendszerét. A vakcina tehát sorsdöntő kérdéssé vált, politikai üggyé a kormánypárti és az ellenzéki oldalon is.

A korom miatt ebben a tekintetben belga vagyok. A veszélyeztetett korosztályhoz tartozóként természetesen regisztráltam, és ha sorra kerülök, beoltatom magam, bárhonnan érkezzék is az a fránya védőoltás. Ha csakugyan véd. Óvatosságra int, hogy a családunkban van valaki, aki 1957-ben, a Heine Medin-járvány idején csecsemőként bénult meg, mert olyan vakcinával oltották be, amelynek hordozója legyöngített vírus volt. Tudomásom szerint a mai védőoltások közül a kínai hordozója is legyöngített vírus, a többié korszerűbb, kevésbé veszélyes. A többi jöhet.

Miközben értem a miniszterelnök dilemmáját, a ma reggeli okfejtésében van valami, ami tűnődésre késztet. Azt fejtegette, hogy aki nem regisztrál, az nem kap vakcinát. Talán a vírustagadókra és a védőoltástól elvből tartózkodókra gondolt, én viszont a nyugdíjasok népes táborára. Köztük a tanyán lakó, 78 éves unokatestvéremre, aki nem regisztrált, mert nincs abban a számítástechnikai helyzetben.

Egy tíz év előtti felmérésből kiderült, hogy a 2,6 millió nyugdíjas 3,9 százaléka használt a XXI. század első évtizedében számítógépet, de nem mindegyiknek volt kapcsolata a világhálóval. Egy két éve készült felmérés szerint a második évtizedben annyit változott a helyzet, hogy immár 600 ezren használtak számítógépet, és a nyugdíjasok mintegy 20 százalékon belül nőtt is azoknak a száma, akik neteztek.

Tételezzük fel, hogy azóta még többen kapcsolódtak be a számítástechnikai vérkeringésbe. Akik pedig kívül rekedtek, azok közül is vannak néhány százezren, akik a gyerekeik, rokonaik, barátaik, szomszédjaik segítségével regisztráltak. De még mindig vagy milliónyian maradnak majd ki a védőoltásból. Éppen a legelesettebbek, a leghátrányosabb helyzetűek, a koronavírustól leginkább veszélyeztetettek. Már ha az ország első embere tartja magát ahhoz, amit ma reggel kimondott.

Tíz mondat Orbán Viktortól a vakcináról

A végső megoldás a vakcina. (Magyar Rádió, 2020. december 18.)

A vakcina már létezik. (Nemzeti Sport Online, 2020. december 31.)

Ez egy magyar vakcina: amerikai pénz és magyar ész van benne. (A Karikó-féle Pfizerről, Magyar Rádió, 2021. január 3.)

Csak nyugati vakcinával nem fog menni. (Magyar Rádió, január 8.)

Nem várni, inkább szerezni kell vakcinát. (Magyar Rádió, 2021. január 8.)

A kevés brüsszeli, a sok kínai meg a még nem tudjuk, hogy pontosan mennyi orosz vakcinából lehet majd választani. (Magyar Rádió, 2021. január 15.)

A brüsszeli vakcina beszerzése lassú. (Magyar Rádió, 2021. január 22.)

Vakcina kell, mert az jelenti az életet. (Magyar Rádió, 2021. január 22.)

Minden a vakcinán múlik. (Magyar Rádió, 2021. január 29.)

Ha lesz elég vakcinánk, akkor ledöfjük a vírust. (Magyar Rádió, 2021. január 29.)

Varga Judit igazságügyi miniszter tegnapelőtt a Facebookon jelentette be, hogy törvényt készít elő a „social media szolgáltatók” korlátozására. Egy december közepi bejegyzésében pedig arra hivatkozott, hogy őt bizony a Facebook cenzúrázta, és a mondandója iránti érdeklődés negyedére-ötödére esett vissza. Már akkor is arra jutott, hogy a hivatalának meg kell vizsgálnia a közösségi média jogi környezetét.

Látszólag magánügyről van szó. Egy magyar közéleti személyiség zokon vette, hogy be- és kijelentései iránt a megszokottnál kevesebben érdeklődnek, és a magánügyből közügyet csiholt. Ennél azonban egyszerűbb a helyet. A kormánypárti politikusok készülnek a jövő tavasszal esedékes országgyűlési választásra, és érzékelik, hogy a nyilvánosságnak van egy része, melyet pillanatnyilag nem ellenőrizhetnek. A bejegyzésem utáni dokumentációból kirajzolódik, hogy a közösségi média mibenlétét éppen csak kapiskáló miniszterelnök emberei nem is titkolják: ha nem csinálnak valamit azzal a fránya Facebookkal, Twitterrel és tágabb értelemben a Google-lel, akkor elköszönhetnek a kormányzástól.

A közösségi média ellentmondásai, például a reklámpiac megcsapolása és az adózás megkerülése foglalkoztatják az Európai Uniót is. Varga Judit kifejti, hogy a magyar kormány szívesen rezeg együtt Brüsszellel, de nem várja meg a döntését, mert sürgeti az idő. Azt már én fűzöm hozzá, hogy aztán utólag, az újabb választási győzelem után módosítja majd a szabályozást, ha a brüsszeliták annyira kívánják. Nem várhattam el a témakörben szintén megszólaló Schiffer Andrástól (24.hu) és Seres Lászlótól (hvg.hu), hogy reagáljanak a miniszter asszony okfejtésére. Az ügyvéd-politikus és az újságíró kitekintése így is alapos, ezzel magyarázható, hogy olvasás közben termékeny hiányérzetet keltett.

Abból indultak ki, hogy a 89 millió követőt magáénak tudó Trump elnököt letiltotta a Twitter. S bár utaltak a téma magyarországi elágazásaira, az a benyomásom, hogy több energiát fordítottak a sípolásra, mint a szerelvény előrehaladására. Nem árt persze, ha a sínek közelében fölkapjuk a fejünket, hogy jön a vonat, csakhogy most nagyobb a tét. Azokat is érinti a közlekedési kultúra, akiknek korántsem mindegy, hogy a sihuhu mikor érkezik meg az állomásra. Ha a kormányzatnak sikerül pacifikálni a közösségi médiát (büntető rendszabályokkal elfojtani a digitális lázadást), akkor az ellenzék üzenetei még kevésbé jutnak el a választópolgárokhoz.

Tíz mondat a közösségi médiáról

Amíg van internet, addig van remény, mert a közösségi kommunikációt nem tudja a kormány ellenőrizni. (Csepeli György szociálpszichológus, Vasárnapi Hírek, 2012. december 30.)

Van egy felület, amit nem ural a Fidesz, ez a közösségi média. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2016. december 6.)

A szociális média, vagy hogy hívják ezt az internetvilágot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2018. január 19.)

A közösségi média mindenki számára elérhető. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2018. április 10.)

A közösségi média cenzúrája balra enged, jobbra rúg. (Béky Zoltán, a Századvég Intézet jogi szakértője, Origo.hu, 2020. május 7.)

Félő, hogy a közösségi média döntése mögött ideológiai és politikai okok húzódnak. (Varga Judit igazságügyi miniszter egy Böjte Csaba-prédikáció letiltásáról, Mandiner.hu, 2020. június 9.)

A közösségi médiában 90 százalék fölött van a balliberális tartalmak aránya. (Kovács István, a Megafon Központ igazgatója, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 14.)

Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 15.)

A social media szolgáltatók titokban, politikai céllal úgy korlátozzák a felhasználói profilunk láthatóságát, elérését, hogy arról mi ne tudjunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2021. január 18.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Tegnap az ATV vitaműsorában Bősz Anett, a Magyar Liberális Párt elnöke kifejtette, hogy az ellenzék hatpárti szövetségét a közös élmény hozta össze. Az ugyanis, hogy 2018 decemberében a képviselőik együtt hatoltak be a közszolgálati televízió épületébe. Závecz Tibor közvélemény-kutató pedig megjegyezte, hogy az Új Világ Néppártra 100-150 ezren voksolnának a kiábrándult Fidesz-szavazók közül, ha az ellenzék elfogadná a Pálinkás József nevéhez köthető párt csatlakozását.

Csodálkoznék, ha az ellenzéki pártoknak tetszene az egyik Orbán-kormányban miniszterséget vállalt atomfizikus kezdeményezése. Ha a közvélemény-kutatások szerint most többen szavaznának rájuk, mint a Fideszre, minek szeletelni tovább az ellenzéki tortát? A bejegyzés után olvasható összeállításból kiderül, hogy már csak egy lépés, és ellenzékbe szorítják Orbán Viktort. Hallottam máskor is ezt az érvelést. Igaz, akkor még külön voltak az ellenzéki pártok.

Az Országos Választási Iroda szerint 2018. április 8-án megrendezett országgyűlési választáson a Fidesz-KDNP 2824206 szavazatot kapott. Ehhez képest az MSZP-Párbeszéd 682602, az LMP 404425, a DK 308068, a Momentum 175225, az Együtt 37561 voksra tett szert. Összesen 1607881-re. Az ellenzéki politikusok hozzájuk számították a Jobbikot (1092669) és a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot (99410) is, és az utólag egyesített ellenzék 2799960 szavazatot kaphatott volna. Kíváncsiságból hozzájuk adtam a Munkáspárt 15640 voksát is, így jött ki 2815600. Csakhogy a Kúria levont 4360 érvénytelen szavazat Orbánéktól. A legutóbbi országgyűlési választáson tehát a jelenlegi kormánypártok 2819846 voksa állt szemben az ellenzék 2815600 szavazatával. Ha 2018-ban szövetkeztek volna az ellenzéki pártok, akkor mindössze 4246 szavazattal kaptak volna ki a Fidesztől.

Napjainkban hat ellenzéki párt immár szövetkező politikusai elégedetten veszik tudomásul, hogy a közvélemény-kutatások szerint néhány százalékkal múlják felül a hatalmon lévőket. Magukhoz számolták ugyanis a Mi Hazánk Mozgalom százalékait, holott Toroczkaiék sülve-főve együtt vannak Orbánékkal. Ráadásul a közvélemény-kutatók hangoztatják, hogy az ellenzéki előny a hibahatáron belül van. Vajon nem volna reményekre jogosítóbb a hatpárti szövetséget hétpártivá bővíteni, és a hibahatáron belüli „fölény” helyett a Pálinkás-féle „polgári erő” becsült 100-150 ezernyi szavazóját figyelembe venni? Hátha jövőre az ellenzék felé billenne a választási mérleg nyelve.

Tíz mondat az ellenzéki esélyekről

A következő, Orbán Viktor szervezte választást nem fogjuk tudni megnyerni. (Bauer Tamás DK-politikus, Klubrádió, 2020. június 2.)

Valamiért az ellenzék nem akar nyerni 2022-ben, lelke rajta. (Béndek Péter publicista, 1000leütés.blog, 2020. június 11.)

Soha ilyen közel nem voltunk ahhoz, hogy Orbán Viktort ellenzékbe küldjük. (Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, ATV, 2020. december 16.)

Az ellenzéki összefogás nem intézményesült. (Haraszti Miklós liberális politikus, Klubrádió, 2020. december 28.)

Az ellenzék nem erősödött, csak egységessé vált. (Závecz Tibor közvélemény-kutató, ATV, 2020. november 26.)

Már most kijelenthető, a Fidesznek nem lehet többé kétharmada. (Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, Szeged.hu, 2021. január 11.)

Minden pártban beárazták, hogy ha a teljes ellenzéki összefogás sem működik, akkor a napjaik meg vannak számlálva. (Kálmán Attila újságíró, 24.hu, 2021. január 14.)

Nincs esély arra, hogy 2022-ben a rezsim megbukjon. (Békesi László volt pénzügyminiszter, HírKlikk.hu, 2021. január 16.)

Nyakig vagyunk saját magunk intézményesítésében. (Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke, Klubrádió, 2021. január 19.)

Orbán Viktornak fogják hívni Magyarország miniszterelnökét 2022 júniusában. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Pesti TV, 2021. január 21.)

Nyilvános szakmánkban vannak ketten, akikről szerettem volna portrét rajzolni. Borsos Attila nem újságíró, „csak” kommentátor. Válogatott kézilabdázó volt, idegenlégiósként kapcsolatrendszerre és francia meg angol nyelvismeretre tett szert. Kellemes a hangja és a megjelenése, a Sport TV talán legjobb kommentátorává nőtte ki magát. Ugyanezt gondolom Gál Máriáról is, aki a kisebbségi kérdés talán legjobb ismerője a hazai újságírásban. Erdélyben megtapasztalta, hogy a nemzetállam miként idegenkedik a fennhatósága alatt rekedt kisebbségektől. Például a magyaroktól, akik még sokan is vannak. A véletlen úgy hozta, hogy most mindketten hibáztak.

Borsos Attila a ferencvárosi lányok mérkőzéséről tudósított, és ezt találta mondani: „Márton Gréta is három per háromnál jár.” Vagyis a Fradi jobbszélsője a harmadik labdáját is bevágta az ellenfél kapujába. Csakhogy a kifejezés foglalt. Római számmal írva a Kádár-kori politikai rendőrség belső elhárítással foglalkozó részlegét jelentette. Ha az olvasó megnézi a bejegyzés utáni összeállítást, akkor kiderül belőle, hogy a legutóbbi három évtizedben a III/III milyen jelentésváltozáson ment keresztül. Ami természetes folyamat a nyelvben, rögtönzésként mégis meghökkenti a korosabb médiafogyasztót, aki megélt már néhány rendszerváltást.

Gál Mária tegnap, a Népszava címoldalán ezt írta Navalnij orosz ellenzéki politikusról: „mondvacsinált okkal, a felfüggesztett börtönbüntetés szabályainak megsértése, a tartótisztjénél való jelentkezés elmulasztása miatt” vették őrizetbe. A szerző jól ismeri a putyini Oroszország nemzetiségi viszonyait, de most idegen terepre tévedt. Pedig ha elolvasta volna a 89 éves Kulcsár István figyelmeztetését, aligha hibázik. A moszkvai tudósítók legtapasztaltabbika néhány napja emlékeztette a Navalnijjal foglalkozó magyar újságírókat, hogy az inszpektor (ellenőr) nem tartó-, hanem felügyelőtisztet jelent, akinél csakugyan jelentkezni kell, ha valakit feltételesen engedtek szabadlábra. A tartótiszt akkor volna hiteles kifejezés, ha megbizonyosodnánk arról, hogy Navalnijt beszervezték, és jelentett az orosz III/III-nak.

A kitűnő szakújságíró „vétke” egy fokkal súlyosabb, mint a kitűnő sportkommentátoré. Nem az élő adás hevében rögtönzött, lett volna ideje utánanézni az idegen szó jelentésének. Ami pedig a két kolléga nyilvános megbecsülését illeti, csak elhalasztottam, de nem felejtem el, mert azt is megérdemlik.      

Tíz mondat a III/III-ról

Amikor a miniszterelnök úr átadta az én borítékomat, bekövetkezett az a döbbenetes helyzet, hogy én a III/III-as listán szerepelek. (Torgyán József kisgazda politikus, Népszava, 1991. június 7.)

Én vagyok az egyetlen, aki bevallottan III/III-as voltam. Én vagyok az egyetlen, aki elmondtam, amit elkövettem. A többiek meg bujkálnak, és azzal vannak elfoglalva, hogy mit követtem el. (Csurka István MIÉP-politikus, Vas Népe, 1994. március 22.)

Nagyobb szégyen, ha egy politikusnak III/III-as kartonja van, mintha szeretője. (Hankiss Ágnes művelődéstörténész, Magyar Televízió, 1997. július 6.)

Én a Kádár-korszakban is négynegyedben gondolkoztam, nem III/III-ban. (Somló Tamás rockzenész, Magyar Televízió, 1997. augusztus 16.)

Erőszakot követtek el rajtunk, de kurvaként bánnak velünk. („Váradi Péter” volt III/III-as ügynök, Magyar Hírlap, 2002. július 9.)

A mai Fidesz szerintem tele van III/III-sal. (Eörsi Mátyás DK-politikus, ATV, 2015. március 9.)

Nem igaz, hogy a III/III megszüntetésével a szervezet megtisztult volna a diktatúrát fenntartó személyektől. (Magyari Péter újságíró, 444.hu, 2015. március 26.)

Szép idők voltak, amikor még III/III volt a magyar igazság. (Mátyás Győző újságíró, 168 Óra Online, 2018. április 8.)

Crvendakics nem hibázott. Hárompontos. Három per három. (Ifj. Knézy Jenő sportriporter a Szekszárd-Sopron női kosárlabda-mérkőzésen, M4, 2018. május 3.)

Márton Gréta is három per háromnál jár. (Borsos Attila sportkommentátora a Metz-Ferencváros női kézilabda mérkőzésen, Sport TV, 2021. január 24.)

Tegező viszonyban vagyunk, mert közeli ismerős. Vannak benne, akiket szívesen hallgatok, és vannak, akiket hanyagolok. De mint közösség rokonszenves, mint cég ügyes. Ráadásul mint jó mondatok lelőhelye fontos is. A heti összeállításokban tavaly a negyedik helyet szerezte meg, a középmezőnyt vezeti 66 mondattal. (Az élmezőnybe tartozik száz fölötti mondattal a Facebook, az ATV és a Népszabadság szellemi gyűjtőhelyét megöröklő Népszava.)

Viharfelhők gyülekeznek a Klubrádió fölött. Néha kirajzolódik a bárányfelhőkből Zeusz főisten alakja, aki mintha rázná a villámait. Február közepén derül ki, vajon a szellemi műhely ideiglenesen visszakapja-e a sugárzási engedélyét, vagy a médiahatóság megvonja tőle a frekvenciát. Az egyelőre bizonytalan döntés részleteivel nem untatom az olvasót, a lényeg amúgy is az, hogy a rádiósok felkészültek a váltásra. Rajtunk, velünk együtt kísérleteznek az online változattal.

Pillanatnyilag a Klubrádió Hatvanban, Nagymaroson, Tatabányán és Dunaújvárosban még fogható, hatóköre a fővárosra és vonzáskörzetére korlátozódik. Olvastam 200 és 150 ezer hallgatóról is, és ha az utóbbi adat a hiteles, a kísérleti online változat annak tizedével kecsegtet. Délutáni csúcsidőben 15500-an kísérték figyelemmel. Az e-public.gemius.com felmérése szerint a 190-193. helyre volna sorolható, ha három hét múlva át kéne térnie az új sugárzási formára.

Közelében az Adózóna.hu (15980) van, az Autóalkatrész.hu (15436), a Matolcsy György blogjait közlő Növekedés.hu (15436) és az Évamagazin.hu (15096). Az új rendszert állítólag 20 ezer hallgatóig lehet terhelni, a felső határt azonban nem sikerült kipuhatolni. Ha a Klubrádió végül is az online sugárzásra fanyalodik, vajon lehet-e a szűkösnek ígérkező rendszerre építeni a milliárdos vállalkozást és az elég sok munkatársat foglalkoztató szerkesztőséget?

Leginkább az éjszakai ismétléseket hallgatom, és a válogatott műsorokat éjfél meg hajnali három között a párna csücske és a fal között lapuló táskarádió közvetíti. Ha ez a lehetőség elenyészik, akkor aligha ülök át a másik szobába, hogy az asztali számítógépnél élvezzem a kétségkívül jobb hangminőséget. Segítene persze az online vevőkészülék, melyet napjában többször is ajánlanak a műsorvezetők. A barátom vásárolt egyet. Nincs hozzá magyar nyelvű használati utasítás, és hat órájába került, amíg kitanulta a kezelését. Egy okkal több, hogy a Klubrádió megmaradhasson a jelenlegi hullámhosszán.

Tíz mondat a Klubrádióról

Nem bírjátok a nem általatok ellenőrzött nyilvánosságot. (Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, Facebook.com, 2011. december 20.)

Az idők során budapesti rádióvá vált. (Rangos Katalin műsorvezető, Klubrádió, 2016. június 29.)

Közszolgálati magánrádió. (Sebes György újságíró, Népszava, 2019. március 18.)

Pikó András, a Klubrádió józsefvárosi jelöltje. (Huth Gergely újságíró, Hír TV, 2019. augusztus 29.)

A túlélést jórészt annak köszönhetjük, hogy hitelesek voltunk mint műsorkészítők. (Arató András, a Klubrádió igazgatósági elnöke, Klubrádió, 2020. július 30.)

Piros-fehér szalagot a Klubrádióra is! (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. szeptember 11.)

Markánsan baloldali, liberális hangnemű rádió. (Vízvári Soma újságíró, Magyar Nemzet Online, 2020. szeptember 11.)

Ennyire keményen már sehol nem lehet bírálni a kormányt. (Havas Henrik újságíró, Nemzeti TV, 2020. szeptember 12.)

Nincs fárasztóbb feladat, mint a Klubrádiót magaménak érezni. (Lévai Júlia újságíró, Facebook. 2020. szeptember 14.)

A médiatörvény megsértése a Klubrádiónak nem fogyatékossága, hanem erénye és feladata. (Révész Sándor újságíró, hvg.hu, 2020. október 12.)

A legutóbbi napokban majd’ mindenki vakcinázott. Mint például Eperjes Károly, Krekó Péter, Orbán Viktor, Pokol Béla és Ujhelyi István. Kunhalmi pedig intézményesített, Kubatov Gábor orbánozott, Navracsics Tibor amerikázott és Varga Judit focizott. Lefülelt mondatok.

Egész életemben az orosz szisztéma alapján voltam beoltva mindenféle ellen. Ezért az orosz vakcinát választom, ha megengedik. (Eperjes Károly színész, Sonline.hu, január 17.)

Ha ez lett az eredmény, akkor komolyan kell aggódni az orosz vakcina miatt. (Sándor Erzsi író, Facebook.com, január 18.)

A Facebook az utolsó fórum, ahol kormánykritikus vélemények egyáltalán megjelenhetnek. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, január 18.)

Nyakig vagyunk saját magunk intézményesítésében. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus az ellenzéki pártokról, Klubrádió, január 19.)

Doktor volt, nevetéssel gyógyított. (Heller Tamás színész Sas Józsefről, Bors Online, január 19.)

Navalnij arra tett, amire Trump. Amíg a politika megkerülhetetlen szereplője, védettséget élvez. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, január 19.)

És holnap reggel Floridában ismét egyszerű adócsalóként ébred majd Trump. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, január 20.)

Szép beszédeket hallunk majd az amerikai-európai kapcsolatok fontosságáról, de Amerika közben Kínát nézi, és vele akar dűlőre jutni. (Navracsics Tibor Fidesz-politikus, Index.hu, január 20.)

Biden föltehetően több mézet tesz a madzag végére. (Magyarics Tamás történész, Magyar Katolikus Rádió, január 21.)

Orbán Viktornak fogják hívni Magyarország miniszterelnökét 2022 júniusában. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Pesti TV, január 21.)

Az első hullám a gazdaságot fogta vissza, a második a közbizalmat roncsolta. (Buják Attila újságíró a járványról, 168 Óra, január 21.)

A vakcina manapság aranyat ér. (Müller Cecília országos tiszti főorvos, Vas Népe, január 21.)

A vakcina kérdése közügy, és nem igaz, hogy csak a virológusoknak lehet erről szavuk. (Krekó Péter szociálpszichológus, Magyar Narancs, január 21.)

A vakcina élet. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, január 22.)

A főnök imádja vödörrel másokra önteni a hibákat. (Tamás Ervin újságíró Orbán Viktorról, Facebook.com, január 22.)

Ha Orbán látványosan jelezni akarja, hogy változtatni kíván a politikán, önmagát nyilván nem áldozza be, de Szijjártóval megteheti (Szent-Iványi István volt diplomata, Hírklikk.hu, január 22.)

A rendkívüli jogrend szabályai szerint ezen a héten elfogadtam a város költségvetését. (Cser-Palkovics András székesfehérvári polgármester, Népszava, január 22.)

Akármennyire is a kezükben van minden erőforrás, úgy érzik, hogy még mindig sehol sincsenek. (Kukorelly Endre író, Magyar Hang, január 22.)

A férfiak terepén még jobban lehet bizonyítani, hogy ki mennyire talpraesett. (Varga Judit igazságügyi miniszter a fociról, Blikk.hu, január 23.)

A vakcinakérdés az ellenzék fő politikai fegyverévé kezd válni nálunk is. (Pokol Béla alkotmánybíró, Magyar Nemzet Online, január 23.)

Orbán Viktor és pancserkormánya akkor járna el felelősen és tisztességesen, ha terítené a lapjait. (Ujhelyi István szocialista politikus a vakcinarendelésről, Facebook.com, január 24.)

A „patakvéres” ügyvéd szinte napra pontosan négy esztendeje távozott az élők sorából. Az évforduló alkalmából digitális ismerőseim körében tegnap vita robbant ki róla. Az egyik hozzászóló, aki egyébként újságíróként éveken át tudósította Esztergomból a tatabányai napilapot, a kisgazda politikusról és az első Orbán-kormány vidékfejlesztési miniszteréről ezt jegyezte föl a közösségi üzenőfalra: „Féreg frakkban.”

Az állati hasonlat kétségkívül erőteljes, hatásos stíluselem. Magam is azt tanítom az újságírással kacérkodó kommunikáció szakos diákoknak, hogy nem árt, ha az állatokról kétféle hasonlat van a tarsolyunkban. Az egyiket a rokonszenves vitapartnernek szánjuk, és azt jegyezzük meg róla, hogy éltető víz híján „tátog, mint hal a szatyorban”. (Régi magyar közmondás.) Ha pedig ellenszenvesnek találjuk, akkor az jár neki, hogy annyit ért az egészből, mint „süket disznó a búzában”. (Még régebbi közmondás, és az eredete homályba vész.)

Elismerem, hogy a féreghez alliterál a frakk, amennyiben a két szó ugyanazzal a hanggal kezdődik, de Torgyán doktor pohos termetére és festett hajához mégsem illett. Inkább a fehér öltöny zöld nyakkendővel, és a Fradi focicsapatának juttatott milliárdos állami támogatás. Attól tartok azonban, hogy a fészbukozó tollforgatót nem ez a megfontolás ragadtatta férgezésre. Emlékezett és emlékeztetett arra, hogy az 1996-ban éppen ellenzéki politikus március 14-ére hirdette meg az úgynevezett kormánybúcsúztatót a Parlament előtti térre.

Százezernél többen gyűltek össze, többnyire a vidéki Magyarországról érkeztek, például traktorral is. A kisgazda párt elnöke tíz percig beszélt hozzájuk, szónoklata föllelhető a világhálón. Papír nélkül, látszólag rögtönözve, valójában tudatosan építkezve. A keretet állatoktól kölcsönözte. „Álliberális, undorító férgeket és dögkeselyűket” emlegetett, valamint „liberális férgeket” és „liberális dögkeselyűket”. Ezzel magyarázható, hogy mondandóját az utókor féregirtós beszédnek nevezte el.

Torgyán József egyebek közt arról is nevezetes, hogy ő kezdte leférgezni a másik politikai oldal megtestesítőit. Bocsánatos vétek, hogy az utókor egyik képviselője ezt nem felejtette el neki. Az viszont zavar, hogy újságíróként nem győződött meg arról, vajon a 84 éves korában elhunyt ügyvéd-politikus porhüvelye urnában vagy koporsóban nyugszik-e. Mert ha koporsóban, akkor a férgezés logikus ugyan, egyúttal azonban kegyeletsértő is.

Tíz mondat a féregről

Álliberális, undorító férgek, dögkeselyűk lepték el hazánkat. (Torgyán József kisgazda politikus, YouTube.com, 1996. március 14.)

Torgyán féregirtó kifejezései belőlünk is viszolygást váltanak ki természetesen. (Csurka István MIÉP-politikus, Magyar Fórum, 1996. március 21.)

Én tiltakoztam csak azért, hogy a pártnak ne legyen szkínhed képviselőjelöltje. A többiek nem. Ma mégis ők mondják rólam, hogy szélsőséges vagyok, pedig még csak nem is féregirtóztam. (G. Maczó Ágnes volt kisgazda politikus, 24 Óra, 1997. október 20.)

A „férgeket” és „dögkeselyűket” Torgyán a szocialista-liberális koalíciónak szánta, ám saját fejére és pártjára hullottak vissza. (Kávássy János Előd történész, Magyar Hírlap Online 2016. március 2.)

Számos mifelénk ismeretlen, főleg bélféreg-beteg van a migránsok között. (Kecskés László szombathelyi orvos, Fidesz-politikus, Nyugat.hu, 2016. szeptember 19.)

A férgeket ki kell ásni, a tetveket meg kell tizedelni, és engedni kell ezt a jobb sorsra érdemes várost paraziták nélkül növekedni, virágozni. (Cserép János, az ellenzék közös polgármester-jelöltje Esztergomban, cserepjanos.hu, 2019. június 9.)

A balliberális férgek veszélyhelyzetben is rombolnak, viszályt szítanak, pusztítanak. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap, 2020. április 28.)

Mi meg várjuk, hogy bocsánatot kérjenek a sajtóférgek áskálódásért. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2020. augusztus 16.)

Nem akarnak elveket a választóik fejébe verni, csak pozícióba jutni. És ha ehhez féreggé kell válni, akkor féreggé válnak. (Trombitás Kristóf publicista az ellenzéki pártokról, Vasárnap.hu, 2020. október 11.)

Féreg frakkban. (Rafael Balázs újságíró Torgyán Józsefről, Facebook.com, 2021. január 23.)

„A Blog.hu a hazai bloggerközösség zászlóshajója” - írta egy kommentelő. Van benne valami. Ha 2005 és 2016 között 9858 bloggernek adott helyet, akkor az utóbbi négy évben akár tízezerre is kikerekedhetett a számunk. Amióta csatlakoztam hozzá, igénybe veszem a szolgáltatásait. Például azt, hogy naponta kínál számokkal az olvasottságról. A tanulságos adatok harminc napra visszamenőleg hozzáférhetőek. Ma reggel azért leptek meg, mert régen tanulmányoztam őket.

A Médianapló bejegyzései közül a legtöbben, csaknem 14 ezren azt olvasták el, amelyet Verebes István és a Heti hetes ellentmondásos kapcsolatáról írtam, és az Index közéleti rovatában látott napvilágot. Második helyen a Sas Józsefről írott nekrológszerűség található, csaknem tízezerrel. De javában olvassák az Index vegyes (tücsök és bogár) rovatában, akár meg is előzheti az elsőt. Lehetséges, hogy a hangsúlyok kezdenek áttevődni a politikáról a kultúrára? A két művész utáni élmezőnyben ugyanis helyet kapott Bródy János, Eperjes Károly és Tamás Gáspár Miklós. Ők is megelőzték a politikusokat.

Például azokat, akik ügyesen kezelik a nyilvánosság fórumait. Az oltakozókat pénzzel noszogató Fekete-Győr Andrást, az egész világgal harcoló Szijjártó Pétert és a Facebookkal viaskodó Varga Juditot. A futottak még kategóriában leledzenek a már nem élvonalbeli politikusok: Bauer Tamás, Szanyi Tibor, Szájer József és Szekeres Imre. És csak utánuk jön Orbán Viktor meg Gyurcsány Ferenc, ebben az olvasottsági sorrendben. Hm. Vajon mivel magyarázható a jelenség? Talán azzal, hogy otthonosabban mozgok a kulturális életben, mint a politikaiban? Az biztos, hogy szívesebben írok arról, amit jobban ismerek. Médiatanárként pedig leginkább az foglalkoztat a politikusokból, hogy milyen a szókincsük, miként fűzik mondattá a szavakat, egyszóval hogyan kommunikálnak a választópolgárokkal.

A sorrend azért lepett meg, mert régebben a politikusok pariban voltak a művészekkel, publicistákkal és egyéb véleményformálókkal. Most viszont a két nagyágyú immár lejárt lemez, idősebb pályatársaik a nyilvánosságból kiszorulóban vannak, bár a feltörekvő, harmincas politikusok iránt mutatkozik még némi érdeklődés. Az a benyomásom, hogy a jelenség mögött a karantén-lelkiállapot rejlik. A belső emigrációban mintha az idegeinkre menne, hogy választott vezetőink acsarkodnak, holott akár a járvány kezelésére is összpontosíthatnák az energiájukat.      

Első rádiókritikám 1967-ben jelent meg a Hajdú-bihari Naplóban. Az érte kapott negyven forint jól jött az egyetemi ösztöndíjhoz. A múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben több száz kritikában értelmeztem Magyar Rádió tevékenységét. Azóta is állítom, hogy nem minden munkatársa csúfolja meg a közszolgálati jellegét. A hírműsorok mindig is kiszolgálták a hatalmon lévőket, de voltak és vannak olyanok, akik kisebb fizetésből és csekélyebb finanszírozásból elfogulatlan ismeretterjesztő, kulturális, kisebbségi, vallásos és gyermekműsorokat készítenek. A mai napból még csak tíz óra telt el, de már két látszólagos apróság késztet tűnődésre.

A Magyar Rádió egyik vitaműsorába meghívtak egy Szabó meg egy Kovács nevű szakértőt. Az egyik be is ült a stúdióba, a másik pedig telefonon jelentkezett be. Valószínűleg mobilon, mert a vezetékes technikailag biztonságosabb lett volna. Javában dorgálta, korholta, pirongatta az Európai Uniót, amikor megszakadt a vonal. A műsorvezető sajnálkozott, ám a stúdióban lévő vendég megnyugtatta: ő majd befejezi a félbe hagyott eszmefuttatást. És folytatta az Unió kulturált szidalmazását. Ha a magyar közszolgálati rádiónak csupán arra telik, hogy kizárólag állami fizetésből élő szakértőket szólaltasson meg, akik zökkenőmentesen mondják föl a kormányzatilag esedékes szöveget, akkor ezt a műsort vajon miért nevezték el Ütközőnek?

Máskülönben ma nemcsak a Magyar Kultúra napja van, hanem péntek is. Ilyenkor hangzik el a miniszterelnök szokásos interjúja. A reggel hírműsor vezetője úgy hozta szóba Kölcsey Ferencet, aki 1823. január 22-én tette ki a pontot a Himnusz kéziratára, hogy az iránta való tiszteletből egy-egy hírblokk után olyan színészóriások mondanak el egy-egy versszakot belőle, mint Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre. Igen ám, csakhogy fél órával korábban egy harmadik nevet is beharangoztak a Kossuth Rádióban. Darvas Ivánét, aki a rendszerváltás után, az első választási ciklusban az SZDSZ-t képviselte az országgyűlésben.

Eszem ágában sincs azzal vádolni Nagy Katalint. hogy az 1956 után bebörtönzött, de kétségkívül liberális szemléletű színészóriással nem akarta megzavarni a konzervatív beállítottságú miniszterelnököt. Darvas Iván neve bizonyára kiment a fejéből. Nem voltam azonban annyira éber, hogy utólag emlékeznék, vajon korábban is ő emlegette-é a három színész nevét. Mert ha nem egy bemondó, hanem éppen ő, akkor a memóriazavarral aligha lehet mentegetni.              

A házi dokumentációból tíz mondatot szoktam kiemelni egy-egy témáról vagy személyiségről. Átmenetileg változtatok a bevált módszeren, hogy a maga teljességében érzékelhető legyen, mi jelent meg a magyarországi nyilvánosság fórumain az Egyesült Államok tegnap elbúcsúzott elnökéről. Lám, Donald Trumpot nem választottak meg másodjára, holott a további hatalomgyakorlás még belefért volna a mandátumába.

Tényleg fullba tolja a kretént. (Andersen Dávid újságíró, NLCafé, 2015. július 24.)

Kimondja azt, amit a jól ismert politikusok nem mondhatnak ki. (Vándor Éva újságíró, VS.hu, 2015. augusztus 5.)

Az extravagáns milliárdos semmiben sem tesz lakatot a szájára. (Máté T. Gyula újságíró, Magyar Hírlap, 2015. augusztus 15.)

Donald Trump és Torgyán József összehasonlítás az utóbbi javára ütne ki kedvezően. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, hvg.hu, 2016. július 19.)

Sosem gondoltam volna, hogy a kinyílt lehetőségek közül mégiscsak ő volna a jobb Európa és Magyarország számára. (Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson, Hír TV, 2016. július 23.)

Trump olyasmikről beszél, amit Orbán már megtett. (R. Daniel Kelemen amerikai magyar politológus, Vasárnapi Hírek, 2016. augusztus 27.)

Képtelen önmagát fegyelmezni, indulatait kordában tartani. (Elekes Éva újságíró, Népszava, 2016. november 8.)

Most ő volt az, aki meg tudta szólítani az amerikaiak többségét. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2016. november 8.)

Orbán vátesz, Trump próféta. (Farkas György újságíró, 24.hu, 2016. november 9.)

A „nagycirkuszba” kívülről jött a nyertes. (Kolodzey Tamás miskolci újságíró, Borsod Online, 2016. november 10.)

Trump politikai tájszólása mindig létezett Amerikában, de még soha nem jutott ilyen magasra. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, Magyar Narancs, 2016. november 10.)

Amerika uraként orosz rulettet játszhat. (Ladányi Tóth Lajos nyíregyházi újságíró, Szabolcs Online, 2016. november 10.)

Trump egy globális kockázat. (Cservenák Zoltán szegedi újságíró, Délmagyország, 2016. november 10.)

Azt mondja ki, amit a többség hallani akar. (Karafiáth Orsolya költő, 24.hu, 2016. november 11.)

Jobb hely lesz a világ az új amerikai elnökkel. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2016. november 11.)

Orbán egyáltalán nem lehet biztos abban, mi lesz Trump véleménye Magyarországról, amikor megtalálja a térképen. (Seres László újságíró, hvg.hu, 2016. november 11.)

Az Egyesült Államok következő elnöke egy gyűlöletkeltő szélsőséges. (Pogátsa Zoltán közgazdász, KettősMérce.blog, 2016. november 11.)

Cinikus himpellér. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2016. november 11.)

Kétségkívül taszító pofa. (Friss Róbert újságíró, Népszava, 2016. november 12.)

Nem a hibái ellenére, hanem azok miatt választották meg. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Vasárnapi Hírek, 2016. november 12.)

Végre olyan vezető kerülhet a Fehér Házba, vagyis az Egyesült Államok élére, aki talán kiigazodik a térképen. (Szabó Palócz Attila újságíró, Magyar Hírlap, 2016. november 12.)

Az Egyesült Államok szuperhatalomként olyan embert választott elnöknek, aki az addig uralkodó liberális tabukat, dogmákat föl akarja és föl is fogja rúgni. (Lánczi Tamás politológus, 888.hu, 2016. november 12.)

Ez az úr lehet, hogy nyolc évig lesz, s nem sok empátiával Európa iránt. (Farkasházy Tivadar újságíró, Népszava, 2016. november 12.)

Trump annyit máris elért, hogy most talán szívesebben mennék újra Amerikába. (Domonkos László újságíró, Magyar Hírlap, 2016. november 12.)

Trump, ez a rejtői figura csinálta a show-t. (Orbán János Dénes költő, Magyar Idők, 2016. november 12.)

A valóságshow-k sztárja hamarosan szembetalálkozik a valósággal. (Avar János újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. november 12.)

Vagy lemond az elnökségről, vagy felnő az elnökség kihívásaihoz. (Bitó László író, Népszava, 2016. november 12.)

Ahogy egykoron Roosevelt a rádió, Kennedy a tévé, Obama az internet, úgy Trump a közösségi média világának működését fordította a saját hasznára. (Gál J. Zoltán újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. november 12.)

Élete legizgalmasabb üzleti vállalkozása előtt áll. (Lévai Katalin szociológus, volt esélyegyenlőségi miniszter, Népszava, 2016. november 14.)

Amerikában példa nélküli az ilyen elnök. Európában és Afrikában viszont már nem egyet láthattunk belőlük. (Kati Marton amerikai magyar újságíró, Vasárnapi Hírek, 2016. november 26.)

Egy kis fellélegzésre számítunk. (Kövér László Fidesz-politikus, Zalai Hírlap, 2016. november 28.)

A trumpizmushoz kell egyTrump. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2016. december 6.)

Mint az igazi celebek, könyvet legfeljebb ír, nem olvas. (Hollósi Zsolt szegedi újságíró, Délmagyarország, 2017. január 30.)

Az illiberális demokrácia eddig magyar szabadalom volt, de Trump győzelmével világszabadalommá vált. (Szilágyi Ákos esztéta, 168 Óra, 2017. február 9.)

Trump az amerikai Jelcin. (Veress Jenő újságíró, Népszava, 2017. június 10.)

Tanuló vezető. (Barát Tamás újságíró, Népszava, 2017. szeptember 1.)

Elődeit megveti, kortársait lenézi. (Charles Gati amerikai magyar politológus, Népszava, 2017. november 8.)

Királynak hiszi magát. (Frank Tibor amerikanológus, Klubrádió, 2017. december 27.)

Az Amerikai Egyesült Államokat is egy troll vezeti. (Stumpf András újságíró, Hír TV, 2018. január 4.)

Trump nem tud Orbán lenni, mert az amerikai intézményrendszer erős. (Avar János újságíró, Facebook.com, 2018. november 29.)

Trumpnál elég egyszerű bevágódni, csak hízelegni kell. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2019. május 3.)

Egy remegő Merkel százszor jobb, mint a golfozó Trump. (Paul Lendvai bécsi újságíró, Klubrádió, 2019. július 10.)

A trumpi politika ki- és beszámíthatatlan. (Benda László újságíró, Klubrádió, 2019. július 23.)

Elnökként is megmaradt ingatlanfejlesztőnek. (Horváth Gábor újságíró Grönland esetleges megvásárlásáról, Népszava, 2019. augusztus 19.)

Amerika talán eddig leggyengébb elnöke. (Bruck Gábor kampányszakértő, Népszava, 2020. április 18.)

Trump szellemi képessége belefér egy viszkis pohárba. (Alexander Bródy amerikai magyar reklámguru, 2020. május 8.)

Amíg Donald Trump lakik a Fehér Házban, minden beárazható, a sajtó függetlensége is. (Miklós Gábor újságíró, Népszava, 2020. augusztus 7.)

Szorítunk az elnök úr újabb győzelméért. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2020. október 27.)

A diplomácia végre kivonul a Twitterről. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2020. november 9.)

Joe Biden máris elnökként viselkedik, Donald Trump pedig továbbra sem. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2020. november 10.)

Elszabadult hajóágyúként szántotta fel Amerikát. (Koncz Zsuzsa énekesnő, 168 Óra, 2020. november 11.)

Navalnij arra tett, amire Trump. Amíg a politika megkerülhetetlen szereplője, védettséget élvez. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. január 19.)

A világ előbb-utóbb megelégeli a Trumpokat. (Serény Péter újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. január 20.)

És holnap reggel Floridában ismét egyszerű adócsalóként ébred majd Trump. (Berkó Pál újságíró, Facebook.com, 2021. január 20.)