Első rádiókritikám 1967-ben jelent meg a Hajdú-bihari Naplóban. Az érte kapott negyven forint jól jött az egyetemi ösztöndíjhoz. A múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben több száz kritikában értelmeztem Magyar Rádió tevékenységét. Azóta is állítom, hogy nem minden munkatársa csúfolja meg a közszolgálati jellegét. A hírműsorok mindig is kiszolgálták a hatalmon lévőket, de voltak és vannak olyanok, akik kisebb fizetésből és csekélyebb finanszírozásból elfogulatlan ismeretterjesztő, kulturális, kisebbségi, vallásos és gyermekműsorokat készítenek. A mai napból még csak tíz óra telt el, de már két látszólagos apróság késztet tűnődésre.

A Magyar Rádió egyik vitaműsorába meghívtak egy Szabó meg egy Kovács nevű szakértőt. Az egyik be is ült a stúdióba, a másik pedig telefonon jelentkezett be. Valószínűleg mobilon, mert a vezetékes technikailag biztonságosabb lett volna. Javában dorgálta, korholta, pirongatta az Európai Uniót, amikor megszakadt a vonal. A műsorvezető sajnálkozott, ám a stúdióban lévő vendég megnyugtatta: ő majd befejezi a félbe hagyott eszmefuttatást. És folytatta az Unió kulturált szidalmazását. Ha a magyar közszolgálati rádiónak csupán arra telik, hogy kizárólag állami fizetésből élő szakértőket szólaltasson meg, akik zökkenőmentesen mondják föl a kormányzatilag esedékes szöveget, akkor ezt a műsort vajon miért nevezték el Ütközőnek?

Máskülönben ma nemcsak a Magyar Kultúra napja van, hanem péntek is. Ilyenkor hangzik el a miniszterelnök szokásos interjúja. A reggel hírműsor vezetője úgy hozta szóba Kölcsey Ferencet, aki 1823. január 22-én tette ki a pontot a Himnusz kéziratára, hogy az iránta való tiszteletből egy-egy hírblokk után olyan színészóriások mondanak el egy-egy versszakot belőle, mint Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre. Igen ám, csakhogy fél órával korábban egy harmadik nevet is beharangoztak a Kossuth Rádióban. Darvas Ivánét, aki a rendszerváltás után, az első választási ciklusban az SZDSZ-t képviselte az országgyűlésben.

Eszem ágában sincs azzal vádolni Nagy Katalint. hogy az 1956 után bebörtönzött, de kétségkívül liberális szemléletű színészóriással nem akarta megzavarni a konzervatív beállítottságú miniszterelnököt. Darvas Iván neve bizonyára kiment a fejéből. Nem voltam azonban annyira éber, hogy utólag emlékeznék, vajon korábban is ő emlegette-é a három színész nevét. Mert ha nem egy bemondó, hanem éppen ő, akkor a memóriazavarral aligha lehet mentegetni.