Varga Judit igazságügyi miniszter tegnapelőtt a Facebookon jelentette be, hogy törvényt készít elő a „social media szolgáltatók” korlátozására. Egy december közepi bejegyzésében pedig arra hivatkozott, hogy őt bizony a Facebook cenzúrázta, és a mondandója iránti érdeklődés negyedére-ötödére esett vissza. Már akkor is arra jutott, hogy a hivatalának meg kell vizsgálnia a közösségi média jogi környezetét.
Látszólag magánügyről van szó. Egy magyar közéleti személyiség zokon vette, hogy be- és kijelentései iránt a megszokottnál kevesebben érdeklődnek, és a magánügyből közügyet csiholt. Ennél azonban egyszerűbb a helyet. A kormánypárti politikusok készülnek a jövő tavasszal esedékes országgyűlési választásra, és érzékelik, hogy a nyilvánosságnak van egy része, melyet pillanatnyilag nem ellenőrizhetnek. A bejegyzésem utáni dokumentációból kirajzolódik, hogy a közösségi média mibenlétét éppen csak kapiskáló miniszterelnök emberei nem is titkolják: ha nem csinálnak valamit azzal a fránya Facebookkal, Twitterrel és tágabb értelemben a Google-lel, akkor elköszönhetnek a kormányzástól.
A közösségi média ellentmondásai, például a reklámpiac megcsapolása és az adózás megkerülése foglalkoztatják az Európai Uniót is. Varga Judit kifejti, hogy a magyar kormány szívesen rezeg együtt Brüsszellel, de nem várja meg a döntését, mert sürgeti az idő. Azt már én fűzöm hozzá, hogy aztán utólag, az újabb választási győzelem után módosítja majd a szabályozást, ha a brüsszeliták annyira kívánják. Nem várhattam el a témakörben szintén megszólaló Schiffer Andrástól (24.hu) és Seres Lászlótól (hvg.hu), hogy reagáljanak a miniszter asszony okfejtésére. Az ügyvéd-politikus és az újságíró kitekintése így is alapos, ezzel magyarázható, hogy olvasás közben termékeny hiányérzetet keltett.
Abból indultak ki, hogy a 89 millió követőt magáénak tudó Trump elnököt letiltotta a Twitter. S bár utaltak a téma magyarországi elágazásaira, az a benyomásom, hogy több energiát fordítottak a sípolásra, mint a szerelvény előrehaladására. Nem árt persze, ha a sínek közelében fölkapjuk a fejünket, hogy jön a vonat, csakhogy most nagyobb a tét. Azokat is érinti a közlekedési kultúra, akiknek korántsem mindegy, hogy a sihuhu mikor érkezik meg az állomásra. Ha a kormányzatnak sikerül pacifikálni a közösségi médiát (büntető rendszabályokkal elfojtani a digitális lázadást), akkor az ellenzék üzenetei még kevésbé jutnak el a választópolgárokhoz.
Tíz mondat a közösségi médiáról
Amíg van internet, addig van remény, mert a közösségi kommunikációt nem tudja a kormány ellenőrizni. (Csepeli György szociálpszichológus, Vasárnapi Hírek, 2012. december 30.)
Van egy felület, amit nem ural a Fidesz, ez a közösségi média. (Tóth Bertalan szocialista politikus, InfoRádió, 2016. december 6.)
A szociális média, vagy hogy hívják ezt az internetvilágot. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2018. január 19.)
A közösségi média mindenki számára elérhető. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2018. április 10.)
A közösségi média cenzúrája balra enged, jobbra rúg. (Béky Zoltán, a Századvég Intézet jogi szakértője, Origo.hu, 2020. május 7.)
Félő, hogy a közösségi média döntése mögött ideológiai és politikai okok húzódnak. (Varga Judit igazságügyi miniszter egy Böjte Csaba-prédikáció letiltásáról, Mandiner.hu, 2020. június 9.)
A közösségi médiában 90 százalék fölött van a balliberális tartalmak aránya. (Kovács István, a Megafon Központ igazgatója, Magyar Nemzet, 2020. augusztus 14.)
Közösségi média nélkül nem fogunk választást nyerni. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet Online, 2020. augusztus 15.)
A social media szolgáltatók titokban, politikai céllal úgy korlátozzák a felhasználói profilunk láthatóságát, elérését, hogy arról mi ne tudjunk. (Varga Judit igazságügyi miniszter, Facebook.com, 2021. január 18.)
Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)
