Kikapcsolódásként krimiket szoktam olvasni, leginkább Ludlumot és Tom Clancyt. Az utóbbi 2021-ben írt egy könyvet kedvenc teremtménye, a mozivásznon Harrison Ford által megjelenített Jack Ryan fiáról. A történész és CIA-elemző, majd később amerikai elnök azonos nevű és harminc körüli sarja belekeveredik egy közel-keleti kémjátszmába.

Ennek egyik szereplője arra vállalkozik, hogy belopózik az oroszlán barlangjába. Elvégre anyanyelvi szinten, akcentus nélkül beszél arabul, ráadásul arab édesanyja vonásait és bőrszínét örökölte. A bajtársaival egy kódszóban állapodik meg. Ha kiejti a száján, akkor a másik oldalon tudják, hogy bajban van. Helyzetét a Küldetés újratöltve című krimi 97. oldalán így adta vissza magyarul Etédi Péter: „Ha ez hangzana el a rádióban, azt jelentené, hogy az akció gallyra ment.” 

Ettől még jó a műfordító munkája. A hibának nem is tulajdonítanék túl nagy jelentőséget, ha a hazai sajtóban nem találkoznék nyakra-főre azzal a fránya ly-nal. Van azonban egy hitelesebb változat, a j-s. Grétsy László nyelvész szerint a gaj legalább négy évszázada található a nyelvünkben. Talán a hasonló hangzású szlovén gol szóból származik. Azt már én fűzöm hozzá, hogy a többes számú goliból könnyen lehetett golj, magyar átírásban pedig galy, esetleg gally. Mindazonáltal Grétsy nyitva hagyta a másféle értelmezés lehetőségét is.

Bárczi Géza, a nagy magyar nyelvész ugyanis a szókezdő zárhangok zöngésítéséről értekezett. Arra jutott, hogy a gaj a finnugor kaj zöngésített változata. Ebből fakad a kajla (csálé, ferde, görbe, lekonyuló, lelógó) és a kajtat (böngészik, fürkészik, keresgél, kutat, pásztázik, tallózik, utánajár). Nem foglalok állást a finnugor vagy szláv eredetet firtató vitában. Az viszont tűnődésre késztet, hogy a Bárczi-féle értelmezés felold egy ellentmondást. Mert adódik egy harmadik feltételezés is: a gaj a jiddis gajdesz (halál, pusztulás) kifejezésből származik.

Akik mellette törtek lándzsát, azoknak feltűnt, hogy az értelmezésekből hiányzik a ’desz’. E hiány kölcsönöz jelentőséget a finnugor változatnak. Az már a helyzet iróniája, hogy a vita politikai színezetet is kapott. Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke az ellenzéktől féltette szűkebb pátriája, az önkormányzati választásra készülő Csepel jövőjét, és szerkesztetlen közösségi üzenőfalán gallyazni kezdett. Mondandóját megismételte a nyilvánosság egyik szerkesztett fórumán, amelynek olvasószerkesztő tapintatból helyreigazította.

Ezzel magyarázható, hogy a bejegyzésem utáni összeállításban a kormánypárti politikus ly-nal és j-vel is használja a vitatott kifejezést. Én maradnék a j-nél. Annál is inkább, mert az említett krimi túlnyomórészt Izraelben játszódik, amelyhez kevésbé illik az ly.

Tíz mondat a gallyazott gajról

Ami gajra megy, az nem a gajdeszban végzi, hanem csupán ősi finnugor módra elkaljul. (Zsadon Béla olvasószerkesztő. Korrektor.blog, 2007. augusztus 13.)

Kiindulópontnak nem a gaj, hanem a gajdesz kínálkozik. Ez ’halál, pusztulás’ jelentéssel értelmező szótárunkban is megtalálható. (Grétsy László nyelvész, Szabad Föld, 2011. augusztus 5.)

Vagy a környezet vágja gallyra a boldogságot, vagy önmagunk a sok felgyülemlett sérülés miatt. (Marik Noémi újságíró, Vasárnapi Hírek, 2017. október 21.)

Gallyra ment az egész - mutat a patak menti utcában a házigazda, az ötgyerekes Fridel István az udvaron felhalmozott bútorokra. (Grimm Balázs újságíró a dédestapolcsányi árvízről, Magyar Hang, 2019. június 14.)

Mi, írók nem olyan helyzetben vagyunk, mint például a független színházak, amelyeket a tao megszüntetésével gajra lehet vágni. (Péterfy Gergely író, 168 Óra, 2019. június 22.)

Az ellenzék ismét gallyra vágná Csepelt. (Németh Szilárd Fidesz-politikus, Facebook.com, 2019. augusztus 9.)

Németh Szilárd gajra vágta a nyelvtant. (Farkas György újságíró, 24.hu, 2019. augusztus 9.)

Mindig aszerint tudnak csak gondolkodni, hogy hogyan lehetne visszaszerezni a 2010-ben elvesztett totális hatalmukat, amit arra használtak fel, hogy gajra vágják Csepelt. (Németh Szilárd Fidesz-politikus az ellenzékről, Magyar Hírlap Online, 2019. augusztus 24.)

Minden gajra ment. (Gy. Németh Erzsébet budapesti főpolgármester-helyettes a főváros állami kivéreztetéséről, ATV, 2020. augusztus 27.)

Ha a szélkakasok azt látják, hogy a diktatúrák gallyra mennek, és látják a süllyedő hajót, lépni fognak. (Oriold Károly blogger és ellenzéki aktivista, Népszava, 2020. augusztus 29.)

Az újságíró szemináriumon megmutattam azt a fényképet, amely a Magyar Nemzetben jelent meg. Orbán Viktor kezet csókol egy Sarkadi Ella nevezetű békéscsabai tornászlánynak. Megmutattam a Népszavát is. Az ellenzéki újság másodközlésben hozta a kormánypárti lapban megjelent fotót, mellette pedig a nevezetes fényképet tavaly augusztusból, amidőn egy kihelyezett kormányülés előtt a miniszterelnöknek kezet csókolt a mezőkövesdi körorvos özvegye.

A kommunikáció szakos főiskolások egymás ellen fordultak. A lányok azt pedzegették, vajon a fotóriporter kapott-e honoráriumot a másodközlésekért. Egyikük úgy fogalmazott, hogy ha a miskolci fotóriporter Amerikában élne, meggazdagodott volna az ügyesen elkapott pillanatfelvételből. Csakhogy Magyarországon élünk, és az a gyanúm, hogy a másodközlő szerkesztőségek még csak engedélyt sem kértek a publikálásra.

A fiúk arra összpontosították a figyelmüket, hogy egy fényképet mi mindenre lehet fölhasználni. Egyikük ugyanis észrevette, hogy a kormánypárti napilapban megjelent fotó mintegy válaszként készült a mezőkövesdi malőrre. A miniszterelnök ugyebár „véletlenül” ellátogat a Héraklész-programot beharangozó ünnepségre. Kezet fog az államilag támogatott sportolókkal, és „véletlenül” éppen akkor kattint a magyarnemzetes fotóriporter, amikor egy vékonycsontú tornászlány nyújtja kezét a közjogi méltóságnak.

Orbán öregasszonynak nem csókolhat kezet, mert akkor mindenki arra gondolna, hogy ellensúlyozni szeretné a mezőkövesdi öregasszony kínos kézcsókját. A száznegyven centis tornászlány épp jól jön kommunikációs szempontból. Nem emlékeztet az ősz hölgyre, ráadásul hozzá képest a miniszterelnök óriásnak látszik.

Tegnap figyelemre méltó cikk jelent a hvg.hu-n. Domány András adta közre, hogy a Magyat Lapkiadók Egyesülete kezdeményezésére az országgyűlés törvényalkotási bizottsága ma, pénteken megvitatja, érdemes-e a napilapok áfáját nulla százalékra csökkenteni. Mire e sorok napvilágot látnak, a honatyák és -anyák talán már el is döntötték, helyet adnak-e az MLE akciójának.

Domány kolléga felvázolta, hogy a tulajdonképpen politikai értékektől független javaslat milyen állapotban találja a hazai napilapokat. Az állami mentőkötél végén ugyanis szinte kizárólag kormánypárti szerkesztőségek kapkodnak a levegőért. Például a cikkíró a Mediaworks gondozásában „húsz regionális terméket” említ, és hozzájuk sorolja a Borsot, a Magyar Nemzetet meg a Nemzeti Sportot is. Csakhogy az a húsz csupán tizenkilenc. Tizennyolc megyei napilap és egy városi, a dunaújvárosi, Pest megyében ugyanis nincs megyei napilap.

A magyarnarancs.hu névtelen szerzője pontosabban fogalmaz, bizonyára azért, mert a hetilap rendszeresen foglalkoztat olyan újságírókat, akik jobban ismerik a vidéki sajtót. De nemcsak ezért hozom szóba azokat a fránya számokat. Azért is, mert a legutóbbi évtizedben bennünket is elért a világtendencia. Az offline sajtó nyereségéből létrehozott online szerkesztőségek legyűrték a papír alapú sajtót. A Médianapló 2010-es tanúsága szerint a Fidesz hatalomra jutásakor még 42 magyarországi napilapot számoltam össze. Már csaknem felényire csökkent a számuk.

E folyamat kialakításában a nemzetközi tapasztalatokkal ellentétes katalizátori szerepet játszott a Fidesz, amely szavazói bázisát a vidéki Magyarországon találta meg. Leginkább a kistelepüléseken, ahol anyagi, életkori és technikai okok miatt ma sem vert gyökeret a digitális sajtó. Bár csökkenő mértékben, de a nagy múltú megyei napilapnak még mindig van helyi olvasótábora. Ezzel magyarázható, hogy a hatalmon lévők nem a digitális átállás gyorsítására neveztek ki kormánybiztost, hanem a lassítására.

Azért nem lep meg, hogy a törvényalkotási bizottság felkarolta az MLE kezdeményezését, mert a költségvetés sanyarú helyzetben van. Az uniós források elapadtak, az állami propagandára fordítható pénzből kevesebb jut a veszteséges megyei napilapok kistafírozására. Az online Magyar Narancs névtelen cikkírója érdekes összefüggést pedzeget. Szerinte az áfa esetleges megszüntetése az immár csak egyetlen ellenzéki napilapot, a Népszavát is levegőhöz juttatja. Eme összefüggéshez csatolnék egy másikat is.

Július elsejétől válik érvényessé az úgynevezett környezetvédelmi termékdíj, amely a gumiabroncs, a sütőolaj, a textília, az irodai papír és a témánk szempontjából fontos „reklámhordozó sajtótermék” megadóztatását jelenti. A Népszava mai száma szerint „az újrahasznosítható termékek gyártóit és forgalmazóit érintő …költségek az eddig nagyjából hasonló termékkörre kivetett környezetvédelmi termékdíj átlag 3,5-szeresésére rúgnak”.

Az a benyomásom, hogy az állami döntéshozók felismerték: a hozzájuk húzó napilapokat kényszerhelyzetbe hozta a papírár mintegy harmincszázalékos emelkedése. Nem bírnák kigazdálkodni a plusz adóemelést is, márpedig az államkincstár üres. A napilapos áfa megszüntetése a papír alapú sajtóhoz ragaszkodó Fidesz-szavazók megtartását eredményezheti. Ezért elfogadható ár, hogy átmenetileg a Népszava is megúszhatja.            

Tíz mondat a napilapokról

Az MSZP úgy indul a választáson, hogy megtartja magának az összes megyei napilapot, miközben az ellenzéknek egyetlen napilapja sincs az országban. (Orbán Viktor Fidesz-politikus, Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

A választások előtt Közgép-hirdetésekkel juttatott látványosan pénzt a két ellenzéki napilapnak. (Tamás Ervin újságíró Simicska Lajosról, Népszabadság, 2014. szeptember 13.)

Továbbra is nyitott kérdés marad, hogy mi lesz a legnagyobb példányszámban elkelő napilap sorsa. (Rényi Pál Dániel újságíró a Népszabadságról, 444.hu, 2016. június 30.)

Az egyetlen hatékony független (országos) napilap ma a konzervatív Magyar Nemzet. (Tamás Gáspár Miklós filozófus a Simicska Lajoshoz került újságról, hvg.hu, 2016. november 2.)

Mára mi lettünk a legnagyobb példányszámú országos napilap, nemcsak a jobboldalon. (Széles Gábor üzletember, a Magyar Hírlap tulajdonosa, Magyar Hírlap, 2016. december 2.)

A Népszava, ha továbbra is hozzá húznak a bezárt Népszabadság olvasói, hamarosan a legnagyobb példányszámú országos közéleti napilappá válhat. (Juhász Gábor újságíró, hvg.hu, 2016. december 8.)

Holnaptól nem marad olyan országos politikai napilap, amelyet így vagy úgy ne a kormány tartana el. (Lukács Csaba újságíró, Magyar Nemzet, 2018. április 11.)

A legolvasottabb napilap nem tudott megélni, az alig olvasott kormánylapok viszont képesek. (Stumpf András újságíró a Népszabadságról, Válaszonline.hu, 2020. június 24.)

A demokratikus közélet elengedhetetlen elemének tartja a parlament egyik bizottsága a napilapokat, miközben szinte csak kormánypárti maradt belőlük. (Domány András újságíró, hvg.hu, 2023. június 29.)

A napilapok közül már csak egy tekinthető újságnak, ha némileg domesztikáltan is. (Tamás Ervin újságíró a Népszaváról, Újnépszabadság.com, 2023. június 30.)

A megszólalásig vezető csupán. (Kolláth György alkotmányjogász, Sport Plusz, 2000. május 5.)

Kokárdával színezett liberális. (Für Lajos após, volt MDF-politikus, Barikád.hu, 2008. május 5.)

Twitter-huszár. (Csányi Sándor, az MLSZ elnöke, Origo.hu, 2013. október 16.)

Deutsch egy vicc a mi pénzünkön. (Konok Péter publicista, ATV, 2014. október 20.)

Minden helyzeten tud még rontani egy kicsit. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Facebook.com, 2015. július 24.)

Deutsch Tamást is kiképezte a Soros Alapítvány, bár rajta nem látszik. (Kuncze Gábor volt SZDSZ-politikus, ATV, 2016. május 24.)

D. Tamás. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, ATV, 2018. november 21.)

Fülbevalót viselve, szexi lobonccal robbant be a köztudatba. (Gaál Zoltán újságíró, Blikk.hu, 2022. november 19.)

Pártját ritkító intellektus. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. április 18.)

Az állampárt oszlopos mihasznája. (Molnár Bálint publicista, Kolozsváros.com, 2023. június 26.)

Új csatárt igazoltunk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Facebook.com, 2019. július 11.)

Dekázásügyi miniszter. (Dési János újságíró, Klubrádió, 2019. július 14.)

Igazságügyi miniszternek kinevezett asszony. (Andor Mihály szociológus, Facebook.com, 2020. november 29.)

Táskahordóból lett igazságügyi miniszter. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Facebook.com, 2021. január 29.)

Jogfaragó miniszter. (Juszt László újságíró, Újnépszabadság.com, 2021. február 6.)

Törtetésügyi miniszter. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. július 18.)

Facebook miniszter. (Vadai Ágnes DK-politikus, Facebook.com, 2022. január 17.)

Influenszerként jobban teljesített, mint miniszterként. (Ungár Péter LMP-politikus, Facebook.com, 2023. június 28.)

Nem túl tolakodóan, nem túl elitistán, márkajelek nélkül jól mutatott a sok férfi között. (Barnóczki Brigitta újságíró, Telex.hu, 2023. június 28.)

Remélhetőleg a focira meg a hegedűre is marad idő. (Mészáros Juli újságíró, 444.hu, 2023. június 28.)

Az óriásplakátra is csak egyetlen mondatot lehet kiírni. (Somogyi Zoltán szociológus, ATV, 2013. február 6.)

Ha a kormány komolyan venné a problémát, nem az óriásplakátokról csorogna a gyűlölet. (Molnár Róbert kübekházi polgármester a menekültekről, Délmagyarország, 2015. július 2.)

Az óriásplakátok meghozták gyümölcsüket: sikerült gyűlölt, félelmet keltő terroristaként láttatni a rajtunk áthaladó sanyarú sorsúakat. (Nagy Bandó András humorista, Hír24.hu, 2015. szeptember 22.)

A szocialistáknak nem is kell az óriásplakát, mert nincs mit eladniuk. (Schiffer András volt LMP-politikus, Hír TV, 2017. június 21.)

George Soros arcmása kikerült az óriásplakátokra. (Dippold Pál publicista Magyar Hírlap, 2017. július 5.)

Az ellenzék csak néhány kegyelemplakáton jelenhet meg. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, hvg.hu, 2019. május 10.)

A fél ország ki van plakátolva a „betiltott” filmmel. (Karácsony Gergely ellenzéki miniszterelnök-jelölt a bemutatás előtt álló Elk.rtukról, Facebook.com, 2021. szeptember 23.)

Az Orbán-kormány Csodaországában óriásplakát gyógyítja a covidot. (N. Kósa Judit újságíró, Népszava, 2022. február 11.)

Az elveszített 42 ezer ember nagy része még élhetne, ha nem óriásplakátokkal kezelték volna a járványt. (Hargitai Miklós újságíró, Népszava, 2022. február 14.)

Van egy kisbaba. Mostantól nézegethetjük a Momentum kismamáját a plakátokon. (Kereszty András újságíró Donáth Annáról, Újnépszabadság, 2023. február 4.)

Néhány napig elmerültem az újságterjesztés rejtelmeiben. Június 21-én ugyanis végre megjelent a Ludas Mátyás című havilap. S mert az elsőpéldányok legismertebb hazai gyűjtőjéhez, Balázs Istvánhoz hasonlóan vadászom az induló példányokra, bejártam érte a fővárost.

Egyetlen üzletláncnál se találtam. Amiből arra lehet következtetni, hogy az alapítóknak egyelőre nem sikerült kapcsolatot teremteni az A, az L és az Sp-vel kezdődő betűjű multikkal. Az amúgy is megfogyatkozott utcai standokra azonban eljutott az új viccmagazin, és azt mondták az árusok, hogy mind egy szálig elfogyott. A múlt hét végén, egy baráti könyvesboltban tettem szert a Ludas Mátyásra. Tulajdonképpen jól jártam az egészségügyi sétával, és némi képet is kaptam arról a fránya újságterjesztésről.

Azt vettem észre, hogy az egyik üzletláncnál az újságos állványt áthelyezték a bejárattól a bolt közepére. Pedig volt idő, amikor a külföldi cég hazai menedzsmentje a vásárlók tájékozódási igényéből indult ki. Abból, hogy belenéznek az újságokba, és az „előétel” kedvet csinál a falatozáshoz. Manapság viszont a vevők spórolni kényszerülnek, ezért nem föltétlenül az újságot akarják először beletenni a kosárba. Szerencsére a középtáj azt is sejteti, hogy a cég még nem véli reménytelennek a papír alapú sajtó helyzetét.

A másik üzletlánc főnökei borúsabban (reálisabban?) gondolkodnak. A hagyományos sajtótermékeket kínáló állványt elmozdították, és az üzletek közepéről áthelyezték a pénztár közelébe. Levonták a fizetőeszköz elértéktelenedéséből adódó inflációs következtetést. Már nem bíznak a papír alapú sajtóban, és arra számítanak, hogy miután a vásárlók magukhoz veszik, ami szükséges az enni és innivalóhoz, valamint a tisztálkodáshoz, már csak nézelődnek az újságos állványnál. Ami tavaly még elég volt a bevásárláshoz, abból ma már nem jut a lánc végén található újságokra. A címbéli desszertre.

Például a hetilapok helyzete megrendült. A 168 Óra papír alapú változata meg is szűnt. A lesoványodott, szinte kizárólag kispénzű magánhirdetőkre fanyalodott Magyar Narancs pedig 762 forintért kapható, egy harmincdekás bagett áráért. Mélabús a szerkesztőség üzenete, amely május 25-én látott napvilágot: „Mi is szerettük azt a régi papírt, de nagyon felment az ára.” Hasonló cipőben jár a Jelen című hetilap is, amely a papírár harmincszázaléknyi növekedése miatt szintén rosszabb minőségű papírt helyezett el a képzeletbeli lábbeliben.

Az a különbség köztük, hogy a jobb sorsra érdemes Jelennek hároméves fennállása alatt sem sikerült bejutni a három üzletlánc ide-oda helyezgetett állványára. A 790 forintos Magyar Hang eleve az olcsóbb újságnyomó papírral indult. Kár, hogy dicséretes óvatosságával akaratlanul is becsapta a három multi közül kettő üzletvezetőit. A pénteken megjelenő hetilapot ugyanis bedugták a hasonló papírú és alakú napilapok közé, pontosabban mögé. Nem valószínű, hogy politikai okból tették, hanem mert nem képesek megkülönbözteti a naponta megjelenő újságot a hetilaptól.

Kevésbé volnék elnéző a kormányzathoz. Nevezhető persze piaci oknak, hogy a papírár-emelés felgyorsította a hagyományos sajtó haldoklását. Az viszont már politikai szándékra utal, még ha a magyar kormány az Európai Unióra hivatkozik is, hogy júliustól bevezeti a környezetvédelmi termékdíjat. Ez érinti a fabútort, a gumiabroncsot, a sütőolajt, a textíliát, az irodai és a reklámhordozó papírt. Márpedig melyik újság nem tartalmaz reklámot?

Igaz, a kormány tevékenységét fürkésző újságoknak kevés állami reklám jut, ettől azonban az új adónem még szinte kilátástalan helyzetbe sodorja a hagyományos sajtót. Az állami hirdetésekkel kistafírozott kormánypárti lapokat is. Veszteségüket azonban pótolja a kormány, amíg az ő nótáját fújják.   

Tíz mondat a sajtóról

Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja. (Kvári Sinkó Zoltán humorista, Napló, 1996. augusztus 9.)

A nyomtatott sajtóra vonatkozó szabályok nem lesznek szigorúbbak, csak pontosabbak. (Szalai Annamária Fidesz-médiapolitikus, Zalai Hírlap, 2010. augusztus 26.)

Az online média messze nem termel annyi bevételt, ami pótolhatná a nyomtatott média kieső bevételeit. (Pécsi Ferenc blogger, hvg.hu, 2011. szeptember 5.)

/A nyomtatott és a digitális sajtóról/ Mindkettő küzd a saját pályáján, miközben az egyik jobban szűkül. (Gazda Albert újságíró, az Origo újdonsült főszerkesztője, Médiapiac.com, 2011. november 2.)

Aki azt gondolja 2016-ban, hogy egy printmédium lététől függ a politikai napirend, az a kilencvenes években ragadt. (Csepreghy Nándor miniszterelnökségi államtitkár, 24.hu, 2016. október 10.)

A digitális forradalom megette a jó öreg, papír alapú termékeket. (Györfi András újságíró, Portfolio Blogger, 2018. április 28.)

A nyomtatott lapok iránti igény drasztikusan csökkent, ezért azt is vizsgáljuk, hogyan érdemes a hírlapterjesztést megtartani. (Schamschula György, a Magyar Posta vezérigazgatója, Magyar Nemzet, 2019. november 9.)

A print sajtót kispénzű nyugdíjasok fogyasztják. (Buják Attila újságíró, Népszava, 2022. július 9.)

Nem a papír hiányzik, hanem az illat. (Keleti Éva 92 éves fotóriporter, Klubrádió, 2023. január 28.)

Szöveget a fiatalok jobban szeretnek hallgatni, mint olvasni. (Árpási Zoltán gyulai újságíró, Beol.hu, 2023. június 10.)

 Egy nő után akkor fordulnak meg, akkor füttyentenek neki, akkor fogják meg a fenekét, amikor mindent kirak. (Mai Nap, 1994. november 21.)

Csúnyának lenni sokkal egyszerűbb, de hogy valaki szép legyen, azzal törődni kell. (Heti Délkelet, 1997. július 27.)

Az átlagosban semmi érdekes nincs. (Békés Megyei Hírlap, 2002. július 27.)

A hatalom ott van, ahol az aláírás meg a pénz. (Magyar Hírlap, 2003. február 22.)

Az esendőségnek is van vonzereje. (Hír6.hu, 2008. május 8.)

Mindig azt keresem, hol téved a tündér, és miben van igaza a boszorkánynak. (Népszabadság-Magazin, 2013. június 7.)

Közszereplő vagyok, bármit lehet rólam írni, aztán ha nagyon durva a dolog, beperelhetem őket. (Index.hu, 2013. október 11.)

Sokkal jobb, ha az emberek a művészet nyelvén elmondhatják a véleményüket, mintha felbontanák az utcaköveket, és barikádot építenének. (Origo.hu, 2014. szeptember 7.)

Van esély másnap jobbnak lenni. (24.hu, 2018. december 1.)

Meg kell hagyni a férfiaknak az ostromlás szabadságát. (hvg.hu, 2019. március 13.)

Oroszország változatlanul nagyhatalom, mi pedig érdekes ellenségből érdektelen szövetségessé váltunk. (Spiró György író, Index.hu, 2009. május 25.)

Oroszország a keleti nyitás egyik kulcsországa. (Martonyi János külügyminiszter, Magyar Távirati Iroda, 2013. február 28.)

Oroszország nagy gazdasági erőközpont és óriási piac. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2014. január 17.)

Oroszország is veszélyes, de az egy slendrián ország. (Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, Válaszonline.hu, 2021. november 11.)

Oroszország brutális módon érdeket érvényesít. (Prőhle Gergely volt külügyi államtitkár, ATV, 2022. március 3.)

Oroszország erkölcsileg megsemmisült. (Veres Gábor újságíró, ATV, 2022. március 11.)

Milyen hely az, ahol a gazdaságot a tankgyártás fűti? (Szénási Sándor újságíró, Klubrádió, 2023. február 1.)

Oroszországban a brutalitás nem túlkapás, hanem a rendszer része. (Gyöngyösi Márton Jobbik-politikus, Index.hu, 2023. május 6.)

Viharvert nagyhatalom. (Kohán Mátyás újságíró, Mandiner.hu, 2023. június 24.)

Ország-világ előtt lelepleződött, hogy Oroszország törékeny. (Horváth Gábor újságíró, Népszava, 2023. június 26.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor temetett, Tarlós István, Ujhelyi István és Szelényi Anna orbánozott, Juhász Ferenc putyinozott, Csák János gyümölcsözött, Márki-Zay Péter pedig nyugatozott.

Elérkezett az ideje Horthy Miklós tisztességes és tárgyilagos megítélésének. (Bánó Attila újságíró, Magyar Nemzet Online, június 18.)

Az a feladatom, hogy minél többen eljussanak a kultúra gyümölcseihez. (Csák János kulturális miniszter, InfoRádió, június 19.)

Egyre nagyobb része az országnak egy zsebben van. (Stumpf András újságíró, Válaszonline.hu, június 19.)

Ma a leginkább húzó ágazat a kormánypropaganda. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, június 20.)

Abban hisznek, amit a fejükbe tömnek. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, június 21.)

Egy dologban különbözött mindenki mástól: ő akarta a legjobban. (Szelényi Zsuzsa volt Fidesz-politikus Orbán Viktorról, Telex.hu, június 21.)

Már rég nem vagyok fideszes politikus. (L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, volt kulturális államtitkár, ATV, június 21.)

Kunhalmi Ágnes teátrálisan ájuldozik a kamerának. (Balavány György publicista, 24.hu, június 21.)

Nem indulok a júliusi fukuokai világbajnokságon. (Milák Kristóf olimpiai bajnok úszó, Musz.hu, június 21.)

Mégsem lehet egy ilyen fantasztikus sportolót nyerőautomatának tekinteni. (Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke, Musz.hu, július 22.)

Az az árulás, ha segítséget kérünk a Nyugattól? Vagy az, ha a Nyugat nem segít? (Márki-Zay Péter, az ellenzéki pártok volt miniszterelnök-jelöltje, Szegeder.hu, június 22.)

Rossz kommunikációs képessége ismeretében nem várható tőle a nyilvánosság érdemi tájékoztatása. (Béres Máté újságíró Böröndi Gábor újdonsült vezérkari főnökről, Magyar Narancs, június 22.)

Az állam alulteljesít, a magánra nem telik. (Danó Anna újságíró az egészségügyről, Népszava, június 22.)

Közpénzből működik a fideszes magángazdaság. (Reichert János publicista, Magyar Hang, június 23.)

Orbán rendszere formailag demokrácia, de tartalmilag diktatúra. (Ujhelyi István volt szocialista politikus, Index.hu, június 23.)

Orbán Viktort még senki nem kapta azon, hogy készpénzzel zsúfolt bőröndökkel igyekezett volna elslisszolni. (Tarlós István volt budapesti főpolgármester, Mandiner, június 23.)

Már a puszta létünk is politikai állásfoglalás. (Orbán Viktor miniszterelnök Tellér Gyula temetésén, Miniszterelnök.hu, június 24.)

A kormány nem deklarálta, hogy restaurálni akarja a Horthy-korszakot. (Grósz Andor katonaorvos, a Mazsihisz újdonsült elnöke, Népszava, június 24.)

Fizessenek végre a milliárdosok! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, június 24.)

Viharvert nagyhatalom. (Kohán Mátyás újságíró Oroszországról, Mandiner.hu, június 24.)

Ennek a történetnek Putyin presztízse a legnagyobb vesztese. (Juhász Ferenc szocialista politikus, volt honvédelmi miniszter a Wagner-„puccsról”, ATV, június 25.)