A Momentum azért jött létre, hogy ne kelljen azokra szavazni, akik miatt itt tartunk. (Pottyondy Edina, hvg.hu, 2017. július 18.)

 Ez a két párt nagyon kemény terepmunkát végzett. (Donáth Anna a Momentumról és a DK-ról, ATV, 2019. május 29.)

A fiataloknak ma a Momentum a trendi. (Déri Tibor, 168 Óra, 2019. november 7.)

Egy pincében ülésező baráti társaságból az ellenzék meghatározó erejévé váltunk. (Cseh Katalin, Magyar Narancs, 2019. december 5.)

Az lesz a feladatunk, hogy nyugdíjba küldjük a múltat. (Fekete-Győr András, Magyar Narancs, 2020. január 9.)

Azzal, hogy arról beszélünk, kell-e Gyurcsánnyal közösködni, a Fidesz szekerét toljuk. (Buzinkay György, hvg.hu, 2020. február 12.)

A Le kell menni vidékre! helyett jelen kéne lenni a helyi közösségekben. (Berg Dániel, ATV, 2022. május 19.)

A Momentum tudja azt, amit a DK, csak ballasztok nélkül. (Szarvas Koppány Bendegúz, 444.hu, 2023. február 5.)

Igazat mondott arról, hogy hazudott. (Donáth Anna Gyurcsány őszödi beszédéről, SzabadEurópa.hu, 2023. november 27.)

Ha nem vagyok képes a központi irányvonalat képviselni, akkor szerencsésebb, ha kilépek. (Nyirati Klára bajai polgármester, Index.hu, 2023. december 1.)

Zajlik a Nyirati-saga. A bajai polgármester története úgy foglalható össze, hogy a Momentum-párt kampányarca, Donáth Anna írt egy cikket, amelyben kikelt a Demokratikus Koalíció ellen. Ezt vette zokon a Momentum immár csak volt tagja és egyetlen vidéki polgármestere. Egy nyilvános összejövetelen hülyeségnek nevezte a fővárosi politikusnő gyurcsányozását. Azt is kifejtette, hogy közös pártjuk országgyűlési képviselőcsoportja frakcióülést akart tartani a városában, ő azonban elhárította őket. A Momentum fegyelmit indított ellene, ő azonban ezt megelőzve kilépett a pártból.

Azóta több interjú készült vele, az egyik a Telex.hu december 9-i számában jelent meg. Az újságíró azt a címet adta neki, hogy „Nyirati Klára: Nem én léptem ki a Momentumból, hanem a pártom lépett ki belőlem”. Cseke Balázsnak valószínűleg derengett valami egy szállóigéről, amelyre azok szoktak hivatkozni, akik kiábrándultak a pártjukból. Leginkább azért, mert a vezetőség változtatott a stratégián. A bajai polgármester ellentmondásba keveredett önmagával. Ha korábban már bejelentette, hogy kilépett a Momentumból, akkor utólag nem indokolhat azzal, hogy a pártja lépett ki belőle.

Az újságírók persze hajlamosak összevonni az interjúalany töredékes mondatait, hogy olvasóvonzó címet fabrikálhassanak belőlük. Csakhogy Nyirati Klára más összefüggésben maga is felidézte a címben olvasható mondatot. Imigyen: „Nem én léptem ki a Fideszből ’93.ban, hanem a Fidesz lépett ki belőlem, mert én megmaradtam ugyanolyan gondolkodású embernek, csak a Fidesz változott meg. Most is ugyanez történt. Én egy összefogás égisze alatt lettem polgármester a Momentum támogatásával, Én ezt az irányvonalat tartom, csak a pártom lépett ki belőlem azzal, hogy már nem az összefogást képviselik.”

A két momentumos politikusnő közül melyiknek van igaza? Részigazságok szembesültek a nyilvánosság színpadán, és nekünk kell döntenünk róluk. Donáth Anna az ideje egyik részét Brüsszelben, az Európai Parlamentben, másik részét pedig a csecsemője mellett tölti. Nem maradt elég ideje a vidéki valóság megismerésére. Az ellenzéki polgármesterek csak akkor állhatják a kormánypárti pergőtűzt, ha összetartják a városházi többségüket, amelynek a DK is szerves része. A vita értelmezésében nem is mennék tovább. Érdekel viszont, hogy az a bizonyos szállóige honnan ered.

Túl messzire nem érdemes visszanyúlni, hisz’a pártok a XVII.-XVIII. század fordulóján alakultak ki Angliában. A kormányrúdért harcoltak a toryk (konzevatívok) és a whigek (liberálisok). Az utóbbiak közül egy Harley nevű a parlament legjobb szónokának számított. Kint, a londoni utcán azonban senki sem ismerte, ezért fölfogadott egy újságírót. Defoe lapban adta közre a liberális politikus gondolatait. Igen ám, de Harley egy miniszteri bársonyszékért átigazolt a konzervatívokhoz. Daniel Defoe nem tartott vele. Félrevonult, és regényt írt Robinson Crusoe címmel.

Vagyis nem ő lépett ki a pártjából, hanem a gazdája lépett ki belőle. Nem lepődnék meg, ha az angolszász vonal alaposabb ismerői közül valaki kapcsolatot találna a kiábrándult újságíróból lett író és Ronald Reagan között. Az amerikai elnök még színész korában, szakszervezeti vezetőként közel került a Demokrata Párthoz, majd kiábrándult belőle. Tőle olvastam olyasmit, hogy nem ő lépett ki, hanem a demokraták léptek ki belőle. Mindazonáltal akár volt a szállóigének angolszász előzménye, akár nem, említése a magyar sajtóban a XX. század elejéről való.

Kossuth Lajos fia, Ferenc hazatért az itáliai száműzetésből, megalapította a Függetlenségi és 48-as Pártot. Néhány év múlva azonban eltért az apja irányvonalától, ezt unta meg egy hajdani 48-as honvéd. Az akkor már 93 éves Szappanos István kecskeméti gazdálkodó így beszélt: „Nem én léptem ki a pártból, hanem a párt lett hűtlen az elveihez." (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1909. június 15.) Mégse vélem úgy, hogy ő lett volna a szállóige hazai ősforrása. Ahhoz nem volt elég neves közéleti személyiség, ráadásul kijelentése egy vidéki újságban látott napvilágot. Ahhoz, hogy szájról szájra terjedhessen, hiányzott körülbelül háromszáz pesti kávéház..

Inkább Garami Ernő szociáldemokrata politikusban tisztelhetjük az ősforrást. 1919 márciusában nem értett egyet a szocdemek és a kommunisták egyesülésével, és emigrált Bécsbe. Vagy ekkor mondta, vagy évekkel később, amikor a döntéséről kérdezték: „Nem én léptem ki, hanem a párt hagyott ott engem.”  Nagy hírre vergődött szállóigéjét azért nem tüntetem föl a bejegyzés utáni idézetgyűjteményben, mert a lelőhelyét még nem sikerült kinyomozni.

Ami a többi idézettet illeti, feltűnő, hogy a rendszerváltás idején szaporodott meg azok száma, akik szóba hozták a Garami Ernőig visszavezethető mondatot. Vagy elégedetlenek voltak a pártjuk menet közben megváltoztatott irányvonalával, vagy a pálfordulásukat akarták feledtetni. Nyirati Klárát nem sorolom a pálfordulók közé.      

Tíz mondat a kilépésről

Nem én léptem ki, az SZDSZ „lépett ki belőlem”. (Szalai Pál liberális politikus, Élet és Irodalom, 1989. szeptember 29.)

Az MSZMP-ből kilépett az MSZP. (Fodor Gábor Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 28.)

Nem én léptem ki a pártból, ahogy mostanában divatos mondani: a párt lépett ki belőlem, és én nem léptem utána. (Baranyi Ferenc költő az MSZMP-ről és az MSZP-ről, Ring, 1990. január 17.)

Amikor a kisgazdák meghívtak előadást tartani, azzal kezdtem: én az MSZMP tagja voltam. Nem én léptem ki, az lépett ki belőlem. (Giricz Pál, a Szarvasi Állami Tangazdaság kerületi igazgatója, Békés Megyei Hírlap, 1991. július 27-28.)

Nem én léptem ki az MDF-ből, az MDF lépett ki belőlem. (Varga Zoltán orosházi könyvtárigazgató, Dél-Kelet, 1993. július 29.)

Nem én léptem ki a pártból, hanem a párt lépett ki belőlünk. (Bogdán Emil MIÉP-politikus az MDF-ről, Fejér Megyei Hírlap, 1993. október 9.)

Nem én léptem ki az MSZP-ből, a párt ment ki alólam. (Szűrös Mátyás, az Új Baloldal miniszterelnök-jelöltje, Tiszaújvárosi Krónika, 2002. március 28.)

Nem én változtam meg, hanem az MDF. Nem én léptem ki, hanem az MDF lépett ki belőlem. (Hende Csaba Fidesz-politikus, honvédelmi miniszter, Magyar Szó, 2011. augusztus 19.)

Az LMP-t tulajdonképpen nem én hagytam ott, hanem a párt hagyott ott engem. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2018. június 29.)

A pártom lépett ki belőlem. (Nyirati Klára bajai polgármester, Telex.hu, 2023. december 9.)

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor engedett, Menczer Tamás, Nagy Feró és Bolgár György pressmanozott, Lendvai Ildikó kussozott, Harangozó Tamás pedig különbözött.

Még mindig nem elég rossz nekünk? (Bruck András publicista, Facebook.com, december 3.)

 Ha nem vagyunk elég radikálisak, akkor nem lesz miből engedni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, december 4.)

Mintha Magyarország az Egyesült Államok 51. tagállama lenne, és ő lenne a helytartó. (Menczer Tamás külügyi államtitkár Pressman nagykövetről, M1, december 4.)

A 15 millió magyar mítosza végképp szertefoszlott. (Gál Mária újságíró a Kárpát-medence népszámlálási adatairól, Népszava, december 4.)

A történelmi egyházak közül az evangélikus a fekete bárány. (Nagy Attila Tibor politológus, ATV, december 4.)  

Nem vagyok igazi varázsló. (Ungár Anikó bűvész, Klubrádió, december 5.)

A hivatásos rettegők most éppen a Fidesz által a parlamentnek benyújtott szuverenitási törvény miatt kotkodácsolnak. (Dippold Pál publicista, Magyar Hírlap Online, december 5.)

Nyílt önkényuralmi szervezet. (Bartus László újságíró a szuverenitásvédelmi hatóságról, Amerikai Népszava, december 5.)

Az ellenzéki pártokra ráengedték a titkosszolgálatot. (Szakács László SzocDem-politikus a szuverenitásvédelmi hatóságról, ATV, december 6.)

A népies írókkal kocsmába jártam, az urbánusokkal kávéházba. (Rapai Ágnes költő, Facebook.com, december 6.)

Legerősebb szövetségesünk helyi megbízottja. (Bolgár György műsorvezető Pressman amerikai nagykövetről, Klubrádió, december 6.)

David Pressman, Amerika budapesti nagykövete nyíltan provokál bennünket. (Nagy Feró rocker, Magyar Nemzet Online, december 7.)

Az emberek részesedni szeretnének, és nem részt venni. (Pikó András józsefvárosi polgármester, Magyar Narancs, december 7.)

Az a baj, hogy mindig valami baj van. (Kiss Ottó író, Népszava, december 8.)

Fideszesnek lenni egy vallás. (Závecz Tibor szociológus, Magyar Hang, december 8.)

Közös a szekér, csak az elé fogott lovak húznak szerteszét. (Hamburger Béla publicista az ellenzéki pártokról, Újnépszabadság.com, december 8.)

Ha külön megyünk, a Fideszhez képest mindenki csak veszít. (Harangozó Tamás szocialista politikus az ellenzéki pártokról, HírKlikk.hu, december 8.)

Fogadatlan prókátorrá nőttem ki magam. (Magyar György ügyvéd, Klubrádió, december 8.)

Ami biztos, az csak a kuss. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, december 9.)

A pártom lépett ki belőlem. (Nyirati Klára volt Momentum-politikus, bajai polgármester, Telex.hu, december 9.)

A csámcsogás összetartotta a családot. (Vinkó József gasztronómus a vasárnapi ebédről, Magyar Rádió, december 10.)

A sajtószabadság ma a tulajdonos szabadságát jelenti, ez Simicska nyilatkozataiból kiderül. S ha ez így van, akkor a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként. (Kövér László Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 2015. március 14.)

Van egy jó minőségű ellenzéki sajtó, amihez nem tartozik jó minőségű ellenzék. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2015. április 28.)

Az ellenzéki lapok erős ellenzéki pártok hiányában maguk is politikai szereplőkké váltak. (G. Fodor Gábor politológus, a Századvég Alapítvány stratégiai igazgatója, tv2, 2018. február 5.)

Igényes, jó tollú újságírókat a másik oldalon látok. (Dr. Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke, Behir.hu, 2019. február 4.)

Miközben a hatalmat gyakorló politikusok fogyóeszköznek vélik a maguk oldalához tartozó frontharcos-újságírókat, jól megírt publicisztikákat olvasnak, jól elkészített műsorokat néznek, hallgatnak az ellenzéki újságíróktól. Van azonban annyi eszük, hogy médiafogyasztási szokásaikat nem kürtölik világgá. (Zöldi László újságíró, Facebook.com, 2019. február 6.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

A baloldali sajtó egyáltalán nem a magyar emberek érdekeit szolgálja. (Szánthó Miklós, a KESMA-kuratórium elnöke, Facebook.com, 2022. július 27.)

Az ellenzék annyira magával van elfoglalva, hogy képtelen felmérni: az erős sajtó az ő érdeke is. (Szabó Brigitta újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. március 20.)

Nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvény bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, hvg.hu, 2023. november 28.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, 2023. december 2.)

Gál Mária a határon túli magyarokra szakosodott. A minap újságoldalnyi terjedelemben tekintette át az úgynevezett utódállamokban élő magyarok számát. A helyzetet kihegyezte a 2010 és 2023 közti szakaszra. Leginkább azért, mert a miniszterelnökünk nemrégiben azt találta mondani egy rádióinterjúban, hogy a Kárpátok övezte történelmi Magyarország hajdani területén még mindig mi, magyarok vagyunk a legtöbben.

A kitűnő szakújságíró kimondatlanul is vele vitatkozik. E mondatát húztam alá: „A 15 millió magyar mítosza végképp szertefoszlott.” Orbán Viktor óvatosságból mellőzte a számokat, ráadásul nem nagy kunszt honfitársainkat a legnépesebb etnikumnak tartani. Gál Mária árnyalja a képet. Utánanézett a részleteknek, és a Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában, Horvátországban és Szlovéniában megjelent népszámlálási adatokból arra jutott, hogy 11 millió 300 ezer magyar él a Kárpát-medencében. 2011-ben még 12.024.290-en voltak..

A mítoszromboló mondat egyébként utalás Antall József székfoglalójára. A rendszerváltás utáni első miniszterelnök bemutatkozó beszéde az országgyűlésben hangzott el. Gyakran idézett, és akár szállóigének is nevezhető kijelentése pedig ez volt: „Én lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.” A bejegyzésem végén olvasható egy idézetgyűjtemény, amelynek kulcsszava, a lélek is tőle származik. Az MDF új elnöke már a parlamenti megszólalásakor fricskát kapott pártbéli elődjétől, aki szerint a nem magyar állampolgár magyarok esetében Magyarország első embere legföljebb lelkipásztor lehet.

E pontosítást csak részben érdemelte meg Antall József, mert ő maga is arra utalt, hogy Magyarország jelenlegi határai nem azonosak a magyar nemzet határaival. E különbséget két további miniszterelnök, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc is hangsúlyozta, noha a lélek, a lelki vagy a lélekben kifejezést egyikük se használta. Az is elgondolkoztató, hogy azok a politikusok, akik a választási kampányban miniszterelnöki ambíciót árultak el, valamilyen összefüggésben szóba hozták a lelki tényezőt. Azt remélték tőle, hogy megszerezhetik a Trianonra érzékeny szavazók voksát.

Máskülönben a bűvös 15 millió nem Antall Józseftől származik, ő „csak” jól hangzó szállóigét formált belőle. Az első említését a Somogyi Hírlap 1907. szeptember 15-i vezércikkében leltem. A szerző nem nevezte meg magát, de a címoldali közlésből és az egyes szám első személyben való fogalmazásból a felelős szerkesztőre következtethetünk. Miklós Gyula a kor divatos íróját harangozta be. Herczeg Ferenc Déryné ifiasszony című darabját mutatta be a kaposvári társulat, és az előadás eszmei mondandóját ebben látja a publicista: „Hiszem, hogy volt valami őrület a 15 millió magyarnak egyetemes nagy fellobbanásában, de ennél sokkal kegyetlenebb volt a 15 millió magyar múlt század eleji cinikus egykedvűsége.”

Kevésbé romantikusan fogalmazva már a korabeli publicisztikában is fontos kérdés volt a magyarok létszáma az osztrák-magyar monarchiában. Mind a hazafiak, mind pedig a közömbösek ugyanazzal a tizenötös számmal érveltek. Aki az elmagyarosítást életművének tekintette, ennek kétszeresével próbálkozott. A kiegyezéstől az első világháborúig terjedő korszak hatékony véleményformálója, Rákosi Jenő 30 millió magyarról ábrándozott. E számot a különböző nemzetiségek domesztikálásával szerette volna elérni.

Előreszaladva az időben, Raffay Ernő történész, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára még úgyabbul fogalmazott: „Ha Trianon nem következik be, az ország lélekszáma ma 40 millió lenne.” Kíváncsiságból megnéztem a Trianon előtti utolsó népszámlálás adatait. Az 1911 decemberében lezajlott felmérés szerint 9 millió 944 ezer 627-en vallották magukat magyarnak. Ebből származik a 10 milliós kikerekítés, amely pro és kontra azóta is uralja a publicisták érvrendszerét. Trianon után ehhez jött a bűvös 15 millió - a határon kívül rekedt magyarok megsaccolásával..

De olvastam olyan elemzéseket is, amelyek szerint már Antall József miniszterelnöki székfoglalójában se stimmelt a 15 millió. Akkor se, ha beleszámolták a nyugatra kivándorolt magyarokat is. Az a benyomásom, hogy a 2011-es 12 millió már megelőlegezte a határok fölötti nemzetegyesítés következményét. Orbán Viktor 2012. szeptember 29-én így nyilatkozott: „Magyarország új alaptörvényébe emeltük a nemzetegyesítés gondolatát.” Ennek eredményét Gál Mária abban jelölte meg, hogy jelenleg a Kárpát-medencében 723 ezer 389-cel kevesebb magyar él.

Tíz mondat a lélekben magyarokról

15 millió magyar vezetőjeként Antall József csak lelkipásztorként beszélhetne. (Bíró Zoltán MDF-politikus, Népszabadság, 1990. június 4.)

Én lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni. (Antall József miniszterelnök, Magyar Nemzet, 1990. június 6.)

A magyarok jövője nem a 10 milliós Magyarországban, hanem a 15 milliós magyar nemzetben van. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Nemzet, 2002. április 23.)

A kormány 10 millió magyar nevében és 15 millió magyar érdekében fog cselekedni. (Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök-jelölt, Vas Népe, 2004. augusztus 28.)

Ha Trianon nem következik be, az ország lélekszáma ma 40 millió lenne. (Raffay Ernő történész, Zalai Hírlap, 2013. június 5.)

Lélekben csak kétmillió magyar miniszterelnöke. (Gomperz Tamás publicista Orbán Viktorról, hvg.hu, 2014. május 12.)

Most ott tartunk, hogy Orbán Viktor lélekben 3,3 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. (Para-Kovács Imre publicista, hvg.hu, 2016. október 14.)

Orbán Viktor 10 millió magyar miniszterelnöke, de lélekben csak 2 millióé. (Szél Bernadett LMP-politikus, ATV, 2018. február 17.)

Antall József azt mondta, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Orbán Viktor beéri 2 millióval. (Tóta W. Árpád publicista, hvg.hu, 2020. január 31.)

A 15 millió magyar mítosza végképp szertefoszlott. (Gál Mária újságíró, Népszava, 2023. december 4.)

„Írják Birmingham, ejtik Csikágó” - mondogatta egyik tanárunk. Így jelezte, hogy az angolban másként ejtik a szavakat, mint ahogy írják. A szójátékát modorosságnak véltük, de ma már komolyabban veszem. Onnan jutott az eszembe, hogy hajnalban elhangzott egy beszélgetés a Klubrádióban. Szénási Sándor készített interjút Magyarics Tamással Kissingerről, a néhány napja elhunyt amerikai diplomatáról.

A beszélgetés tartalmi szempontból kifogástalannak hatott, az amerikai történelemben járatos professzor hiteles képet vázolt a százéves korában meghalt külpolitikusról. Amikor viszont a németországi indulását jellemezte, a szülővárosát, Fürth-öt fürsz-nek ejtette. Nem láthattam, de talán még a nyelvét is kidugta, hogy minél angolosabban ejthesse ki a th-t. Kár, hogy a Nürnberg vonzáskörzetében lévő, 130 ezres „kisváros” nevét németesen t-vel, fürtnek kell ejteni.

Az elszólást szóba se hoznám, ha egy amerikai rádióban faggatták volna Nixon és Ford elnökök külügyminiszteréről. Elvégre a magyar professzor mindent tudott az Egyesült Államok külpolitikájának talán legnevesebb és legképzettebb irányítójáról. Még azt is, hogy vissza-visszajárt a szülővárosába, sőt a helybéli focicsapat klubelnöki posztját is elvállalta. Pedig a múlt század harmincas éveiben a zsidósága miatt tették lehetetlenné az életét. Miután azonban magasra jutott az új hazájában, hajdani honfitársai egyre inkább Fürth nagy szülöttjének tartották.

Mellesleg egy kancellárral, a kereszténydemokrata Ludwig Erharddal. a német gazdasági csoda atyjával együtt. Megférnek egymás mellett a helybéli dicsőségtáblán. De vajon hogyan is állunk azzal a fránya kiejtéssel? Például Angela Malestein, a Ferencváros kézilabda csapatának jobbszélsője negyedik éve él nálunk. Három és fél évig edzette Elek Gábor, aki a holland világbajnok vezetéknevében lévő s-t következetesen s-nek ejti.

A németben az st-t és az sp-t kétségkívül s-sel kell kiejteni. Csakhogy a hollandok „selypítenek”, és szélsőjük nevét sziszegve Maleszteinnek mondják. Amikor a balkezes világbajnok megérkezett hozzánk, a magyar sportújságírók hetekig kóstolgatták a nevét. Mára megbarátkoztak az sz-es változattal. Elek Gábor azonban tartja magát a rossz beidegződéshez. Az a benyomásom, hogy ez is szerepet játszott a nemrégiben bekövetkezett távozásában.

Az idegenlégiósokkal teletűzdelt bajnokságban dolgozó magyar edzőknek illik legalább a nemzetközi érintkezés nyelvén, angolul kommunikálni a játékosokkal. A tolmács használata aligha kedvez a kapcsolattartásnak. Amidőn a Fradi felhagyott a színmagyar csapat koncepciójával, és a különféle nemzetiségű lányokkal-asszonyokkal bejutott a nemzetközi élmezőnybe, már lehetett sejteni, hogy a gyökeresen megváltoztatott elképzelés nem tartja sokáig Elek Gábort az egyesületnél.

Az említett jelenség nem föltétlenül az iskolázatlansággal magyarázható. Lám, egy professzor is bakizott, miközben a kézilabda-edzővel együtt saját szakmájuk legjobbjai közé tartoznak. Akik élő szóval igazítják el a médiafogyasztókat, jobban tennék, ha végiggondolnák, miként kell kiejteni azoknak a szülővárosát vagy a nevét, akikről véleményt mondanak a nyilvánosság fórumain.

Tíz mondat a nevekről

 Ha a mostani belügyminiszterünk Boross, Horváth Balázs igazán viselhette volna a Konyakos nevet. (Végh Antal író, magyar Tükör, 1993. május 26.)

Saját magamnak adtam a nemzet csótánya nevet, ha már csalogány nem lehettem. (Nagy Feró rocker, Halasi Tükö, 1995. március 15.) 

A polgármester felajánlotta, hogy elintézi a névváltoztatást. Azt mondtam neki, hogy arra a kis időre, amíg a másik Bokros Lajos hivatalban marad, nekem nem érdemes. (Bokros Lajos gyermelyi mezőgazdász, 24 Óra, 1995. október 6.)

Deutsch-Für Tamás, az újkori névmagyarosítás titánja. (Ungvári Tamás művelődéstörténész, Amerikai Népszava, 2008. május 1.)

A név ruha, amit magunkra veszünk. (Pop Annamária műfordító, Erdélyi Riport, 2011. augusztus 25.)

A legnehezebb egy ilyen névvel saját hangot találni. (Karinthy Márton író-rendező, Hatoscsatorna, 2013. július 9.)

A Gyurcsány tulajdonnév olyan személyt jelöl, aki szinte automatikusan összerendezi az úgynevezett Fidesz-tábort. (Bódis András újságíró, Válasz.hu, 2017. május 3.)

A Soros és a libernyák csak címke. Nevet adnak az ellenségnek: a globalizmusnak. (Pesty László dokumentumfilmes a kormánypárti sajtóról, Magyar Hang, 2020. október 23.)

Nevet változtatott, hogy a magyarsághoz tartozzon. (Fráter Zoltán irodalomtörténész Petőfiről, Magyar Rádió, 2023. március 19.)

Névvel nem poénkodunk, és tényleg elnézést kérek, de elsőre így gépeltem le: Rákay Philop. (Dévényi István publicista, Magyar Hang, 2023. június 16.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor és Gulyás Gergely cáfolt, Csák János elsimonozott, L. Simon László vívódott, Donáth Anna gyurcsányozott, Kunhalmi Ágnes ripityázott, Lendvai Ildikó pedig oldalazott.

 Számomra a baloldaliság a társadalmi különbségeken való felháborodást jelenti. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Jelen.media.hu, november 27.)

Gyurcsány igazat mondott arról, hogy hazudott. (Donáth Anna Momentum-politikus az őszödi beszédről, SzabadEurópa.hu, november 27.)

Ellenzéki fejadag Orbán táplálékláncában vagy szövetség a rendszerváltásra? (Csillag István közgazdász, volt SZDSZ-politikus, Népszava, november 27.)

Ha külön indulunk, ripityára vernek bennünket. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, november 28.)

Akik a sorsomról döntöttek, vagy nem értették, vagy nem becsülték a vívódásaimat. (L. Simon László író, Fidesz-kultúrpolitikus, a Magyar Nemzeti Múzeum leváltott főigazgatója, Mandiner.hu, november 28.)

Nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvény bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, hvg.hu, november 28.)

Töröltem a bejegyzésemet, és többé politikai jellegűt nem írok. (Asperján György író, Facebook.com, november 28.)

Noha politikai napilapot készítünk, az olvasót akarjuk kiszolgálni. (Németh Péter főszerkesztő, Népszava, november 29.)

Bármilyen választási rendszerben megverjük a Fideszt. (Kiss László DK-politikus, óbudai polgármester, ATV, november 30.)

A Mi Hazánk olyan párt jelenleg, amely ellen a Fidesz még nem vezényelt lejárató kampányt. (Fekő Ádám újságíró, Magyar Narancs, november 30.)

A válság a magyar társadalom éber kómája. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, december 1.)

Mint minden nagy személyiség esetében, vannak olyanok, akik nehezen viselik Lacit. (Csák János kulturális miniszter L. Simon Lászlóról, Index.hu, december 1.)

Ha nem vagyok képes a központi irányvonalat képviselni, akkor szerencsésebb, ha kilépek. (Nyirati Klára volt Momentum-politikus, bajai polgármester, Index.hu, december 1.)

Ő szerintem attól már távol van, hogy főszereplő legyen. (Sós Csaba, az úszóválogatott szövetségi kapitánya Hosszú Katinka hatodik olimpiájáról, ATV, december 1.) 

Én sose erőszakolom meg a gazdasági élet szereplőit. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, december 1.)

A Karmelitában valójában Monopolyt játszanak. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, december 2.)

A jobboldali elit jelentős része is az ellenzéki lapokból tájékozódik. (Demeter Szilárd Fidesz-kultúrpolitikus, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Origo.hu, december 2.)

Az utóbbi években cigarettaszünet volt a córeszban. (Vida Gábor erdélyi író, 24.hu, december 2.)

Donáth Anna gyurcsányozása, a DK elleni támadása válságba sodorta a Momentumot. (Jabronka Richárd újságíró, Ellenszél.hu, december 2.)

Ha nem kezd el azonnal komolyan dolgozni, nem ő úszik, hanem az olimpia. (Ballai Attila újságíró Milák Kristófról, Nemzeti Sport Online, december 2.)

A magyar fiatalság egyharmada külföldön képzeli el a jövőt. (Trencsényi László egyetemi tanár, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke, Klubrádió, december 3.)

Kijöttünk a szovjet blokkból, és elfoglaltuk helyünket a nyugati világban.

A mi gazdaságunk az egész világ.

Én sose erőszakolom meg a gazdasági élet szereplőit.

/A határokról/ Most össze vagyunk húzódva.

A politika izgalmas része a baj meg a kudarc, nem annyira a siker.

Brüsszeli és washingtoni pénzeket toltak be a baloldal mögé.

Kérek mindenkit, hogy töltse ki a konzultációs ívet, szánjon néhány percet a hazájára.

/A lakáshelyzetről/ A tulajdon nagyobb biztonságot ad, mint a bérleti jogviszony.

A költségvetés lényege a stabilitás és a kiszámíthatóság.

’24-ben azért fogunk dolgozni, hogy ne rosszabb, hanem jobb legyen.

/Az interjú huszonhat percig tartott, és a miniszterelnök tizenötször köszörülte meg a torkát./

Az új szuverenitási törvény becsukja a kiskaput a választási trükközések előtt. (Kocsis Máté, az országgyűlési Fidesz-frakció vezetője, Facebook.com, 2023. november 22.)

Jogi rémálom. (Magyar György ügyvéd, Magyarügyvéd.blog, 2023. november 22.)

Politikai kommunikációs termék. Nagyobb a füstje, mint a lángja. (Schiffer András ügyvéd, volt LMP-politikus, Index.hu, 2023. november 23.)

Valójában egy jogszabály-szörnynek öltözött politikai termék. (Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, Telex.hu, 2023. november 24.)

A hatalom birtokosai törvényt alkotnak arra, hogy megmondják, kik veszélyeztetik a magyar állam szuverenitását. (Fábry Béla szocialista politikus, Népszava, 2023. november 24.)

Nem látom, hogy a szuverenitásvédelmi törvény bármilyen veszélyt jelentene a sajtóra. (Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, hvg.hu, 2023. november 28.)

Valójában hatalomvédelmi, diktatúravédelmi törvény. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, 2023. november 28.)

Úgy fogják használni, mint a furkósbotot. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, ATV, 2023. november 28.)

A „politikai termék” akkor is hasznosul, ha a nemzet inge-gatyája rámegy a szuverenitásra. (Rényi András marketing-szakértő, Újnépszabadság.com, 2023. november 28.)

Sokkal komolyabban kell vennünk a beavatkozási kísérletek előtti utak és ösvények eltorlaszolását. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2023. december 1.)

Az egyensúlyom abból származik, hogy érzelmi és fizikai lény is vagyok, családfő, író, műfordító, tanár, motorozom, kirándulok. Nekem ez az életem.

Növelnünk kell a hozzáadott értéket, hogy aztán a családpolitikát és a kultúrát tudjuk finanszírozni.

Mi annyit költünk kultúrára, mint a négyszer akkora Lengyelország.

A nálam lévő területek közül a kultúra a legérzékenyebb.

A kultúrában van szükség a legnagyobb kultúraváltásra.

Elindult a kultúraváltás.

A kultúraváltásnak az is része, hogy nincs időm kertelni.

Az, ami a kultúrában van konfliktus, semmi ahhoz képest, ami az olajiparban volt.

/L. Simon Lászlóról, a Magyar Nemzeti Múzeum leváltott főigazgatójáról/ Lehet, hogy László igazi zsánere a valóságértelmezés. akár konzervatív közösségépítés, abban nagyon jó.

Michel Foucault boldogan nyerít föl a sírjában, hogy a nyelvet kell elfoglalni, és az valósággá válik.