Zajlik a Nyirati-saga. A bajai polgármester története úgy foglalható össze, hogy a Momentum-párt kampányarca, Donáth Anna írt egy cikket, amelyben kikelt a Demokratikus Koalíció ellen. Ezt vette zokon a Momentum immár csak volt tagja és egyetlen vidéki polgármestere. Egy nyilvános összejövetelen hülyeségnek nevezte a fővárosi politikusnő gyurcsányozását. Azt is kifejtette, hogy közös pártjuk országgyűlési képviselőcsoportja frakcióülést akart tartani a városában, ő azonban elhárította őket. A Momentum fegyelmit indított ellene, ő azonban ezt megelőzve kilépett a pártból.

Azóta több interjú készült vele, az egyik a Telex.hu december 9-i számában jelent meg. Az újságíró azt a címet adta neki, hogy „Nyirati Klára: Nem én léptem ki a Momentumból, hanem a pártom lépett ki belőlem”. Cseke Balázsnak valószínűleg derengett valami egy szállóigéről, amelyre azok szoktak hivatkozni, akik kiábrándultak a pártjukból. Leginkább azért, mert a vezetőség változtatott a stratégián. A bajai polgármester ellentmondásba keveredett önmagával. Ha korábban már bejelentette, hogy kilépett a Momentumból, akkor utólag nem indokolhat azzal, hogy a pártja lépett ki belőle.

Az újságírók persze hajlamosak összevonni az interjúalany töredékes mondatait, hogy olvasóvonzó címet fabrikálhassanak belőlük. Csakhogy Nyirati Klára más összefüggésben maga is felidézte a címben olvasható mondatot. Imigyen: „Nem én léptem ki a Fideszből ’93.ban, hanem a Fidesz lépett ki belőlem, mert én megmaradtam ugyanolyan gondolkodású embernek, csak a Fidesz változott meg. Most is ugyanez történt. Én egy összefogás égisze alatt lettem polgármester a Momentum támogatásával, Én ezt az irányvonalat tartom, csak a pártom lépett ki belőlem azzal, hogy már nem az összefogást képviselik.”

A két momentumos politikusnő közül melyiknek van igaza? Részigazságok szembesültek a nyilvánosság színpadán, és nekünk kell döntenünk róluk. Donáth Anna az ideje egyik részét Brüsszelben, az Európai Parlamentben, másik részét pedig a csecsemője mellett tölti. Nem maradt elég ideje a vidéki valóság megismerésére. Az ellenzéki polgármesterek csak akkor állhatják a kormánypárti pergőtűzt, ha összetartják a városházi többségüket, amelynek a DK is szerves része. A vita értelmezésében nem is mennék tovább. Érdekel viszont, hogy az a bizonyos szállóige honnan ered.

Túl messzire nem érdemes visszanyúlni, hisz’a pártok a XVII.-XVIII. század fordulóján alakultak ki Angliában. A kormányrúdért harcoltak a toryk (konzevatívok) és a whigek (liberálisok). Az utóbbiak közül egy Harley nevű a parlament legjobb szónokának számított. Kint, a londoni utcán azonban senki sem ismerte, ezért fölfogadott egy újságírót. Defoe lapban adta közre a liberális politikus gondolatait. Igen ám, de Harley egy miniszteri bársonyszékért átigazolt a konzervatívokhoz. Daniel Defoe nem tartott vele. Félrevonult, és regényt írt Robinson Crusoe címmel.

Vagyis nem ő lépett ki a pártjából, hanem a gazdája lépett ki belőle. Nem lepődnék meg, ha az angolszász vonal alaposabb ismerői közül valaki kapcsolatot találna a kiábrándult újságíróból lett író és Ronald Reagan között. Az amerikai elnök még színész korában, szakszervezeti vezetőként közel került a Demokrata Párthoz, majd kiábrándult belőle. Tőle olvastam olyasmit, hogy nem ő lépett ki, hanem a demokraták léptek ki belőle. Mindazonáltal akár volt a szállóigének angolszász előzménye, akár nem, említése a magyar sajtóban a XX. század elejéről való.

Kossuth Lajos fia, Ferenc hazatért az itáliai száműzetésből, megalapította a Függetlenségi és 48-as Pártot. Néhány év múlva azonban eltért az apja irányvonalától, ezt unta meg egy hajdani 48-as honvéd. Az akkor már 93 éves Szappanos István kecskeméti gazdálkodó így beszélt: „Nem én léptem ki a pártból, hanem a párt lett hűtlen az elveihez." (Vásárhelyi Reggeli Újság, 1909. június 15.) Mégse vélem úgy, hogy ő lett volna a szállóige hazai ősforrása. Ahhoz nem volt elég neves közéleti személyiség, ráadásul kijelentése egy vidéki újságban látott napvilágot. Ahhoz, hogy szájról szájra terjedhessen, hiányzott körülbelül háromszáz pesti kávéház..

Inkább Garami Ernő szociáldemokrata politikusban tisztelhetjük az ősforrást. 1919 márciusában nem értett egyet a szocdemek és a kommunisták egyesülésével, és emigrált Bécsbe. Vagy ekkor mondta, vagy évekkel később, amikor a döntéséről kérdezték: „Nem én léptem ki, hanem a párt hagyott ott engem.”  Nagy hírre vergődött szállóigéjét azért nem tüntetem föl a bejegyzés utáni idézetgyűjteményben, mert a lelőhelyét még nem sikerült kinyomozni.

Ami a többi idézettet illeti, feltűnő, hogy a rendszerváltás idején szaporodott meg azok száma, akik szóba hozták a Garami Ernőig visszavezethető mondatot. Vagy elégedetlenek voltak a pártjuk menet közben megváltoztatott irányvonalával, vagy a pálfordulásukat akarták feledtetni. Nyirati Klárát nem sorolom a pálfordulók közé.      

Tíz mondat a kilépésről

Nem én léptem ki, az SZDSZ „lépett ki belőlem”. (Szalai Pál liberális politikus, Élet és Irodalom, 1989. szeptember 29.)

Az MSZMP-ből kilépett az MSZP. (Fodor Gábor Fidesz-politikus, Magyar Hírlap, 1989. október 28.)

Nem én léptem ki a pártból, ahogy mostanában divatos mondani: a párt lépett ki belőlem, és én nem léptem utána. (Baranyi Ferenc költő az MSZMP-ről és az MSZP-ről, Ring, 1990. január 17.)

Amikor a kisgazdák meghívtak előadást tartani, azzal kezdtem: én az MSZMP tagja voltam. Nem én léptem ki, az lépett ki belőlem. (Giricz Pál, a Szarvasi Állami Tangazdaság kerületi igazgatója, Békés Megyei Hírlap, 1991. július 27-28.)

Nem én léptem ki az MDF-ből, az MDF lépett ki belőlem. (Varga Zoltán orosházi könyvtárigazgató, Dél-Kelet, 1993. július 29.)

Nem én léptem ki a pártból, hanem a párt lépett ki belőlünk. (Bogdán Emil MIÉP-politikus az MDF-ről, Fejér Megyei Hírlap, 1993. október 9.)

Nem én léptem ki az MSZP-ből, a párt ment ki alólam. (Szűrös Mátyás, az Új Baloldal miniszterelnök-jelöltje, Tiszaújvárosi Krónika, 2002. március 28.)

Nem én változtam meg, hanem az MDF. Nem én léptem ki, hanem az MDF lépett ki belőlem. (Hende Csaba Fidesz-politikus, honvédelmi miniszter, Magyar Szó, 2011. augusztus 19.)

Az LMP-t tulajdonképpen nem én hagytam ott, hanem a párt hagyott ott engem. (Hadházy Ákos volt LMP-politikus, Magyar Hang, 2018. június 29.)

A pártom lépett ki belőlem. (Nyirati Klára bajai polgármester, Telex.hu, 2023. december 9.)