Médianapló

Médianapló - Néhány régi bejegyzés a Borkai-dossziéból

2023. június 13. 11:55 - Zöldi László

Legalább három napig, ameddíg majd’ minden csoda tart, a fél ország megint a volt győri polgármesterrel foglalkozik. Borkai Zsolt ugyanis ismét bejelentkezett a polgármesteri székre. Azzal segíteném a tájékozódni vágyókat, hogy a hajdani botrány figyelemre méltó mozzanatairól föllebbentem a fátylat. Íme, öt bejegyzés a Médianapló 2019-es évfolyamából.  

 

  1. október 8.

Leváltják-e a polgármesterüket a győriek?

 

Azt olvasom, hogy ha a győri választópolgárok nem szavazzák le Borkai Zsoltot, akkor megérdemlik a sorsukat. Az okfejtést nem vonom kétségbe, mindazonáltal érdemes megvizsgálni a helyi nyilvánosságot. Vajon milyen információkhoz jutnak a helybéliek?

A botrány kirobbanása után hetvenkét óráig úgy hallgattak a nyilvánosság kormánypárti fórumai, mint hal a szatyorban. A munkatársaik nem foglalkozhattak a témával. Nem bírhatták szóra a győri polgármestert, nem kereshették meg a kínos ügy közreműködőit. Egyszóval nem gyakorolhatták a mesterségüket. Ehelyett az országos médiumokban napvilágot látott egy Fidesz-közlemény, amely az adriai jachton történteket Borkai magánéletbeli ügyének tekinti. Tegnap ezt rövidítette nyolcsornyira a Kisalföld című győri napilap.

Hivatkozik az önkormányzat tulajdonában lévő televízióra, amelynek stúdiójában a polgármester felolvasott egy 103 másodperces nyilatkozatot. Vagyis a Győr Plusz TV munkatársa sem kérdezhette Borkait, aki közbeszólás nélkül adhatta elő a saját verzióját. Ma reggel pedig a szerkesztőség közölte, hogy tizenhét órája bánta meg a tettét Borkai Zsolt, de nem lép vissza a választástól. Kissé lejjebb találtam egy másik közleményt is, miszerint Borkai Zsolt tizennyolc órája kért bocsánatot.

E cikk terjedelme már tizenhat sor, önállónak mégse mondható, mert az Origo.hu nyomán készült. A megyei sajtóban a külföldi tulajdonosok égisze alatt is megtörtént, hogy a helyi hatalmat gyakorlók számára kínos ügyekről „elfeledkezett” a helyi újság. Kényelmesebb volt lehozni a Magyar Távirati Iroda közleményét, mint utánajárni a részleteknek. Csakhogy most a kivételekből rendszer lett. A helyi nyilvánosság legfontosabb fórumai csupán központilag szentesített közleményeket jelentethetnek meg - még a helyi nyilvánosságot leginkább érintő ügyekről is.

Ráadásul a Borkai-ügyben már nem is az MTI a mérvadó. A távirati iroda mindig is kötődött a magyar államhoz, ám a lojalitás keretein belül próbálta érvényesíteni az újságírás szakmai szempontjait. Mostanában azonban mintha a központi közlemények a miniszterelnök közvetlen környezetéből, például a propagandaminisztériumnak nevezhető Rogán-hivatalból érkeznének. Ezzel magyarázható, hogy azokból az információkból, amelyekhez a győri választópolgárok a nyilvánosságot uraló kormányzati forrásokból jutnak, nem föltétlenül következik, hogy október 13-án esedékes önkormányzati választáson elköszönnek a polgármesterüktől.

 

  1. október 10.

Mivel magyarázható a győri kihívó engedékenysége?

 

Glázer Tímea focicsaládból származik. A bátyja válogatott volt, edző korában szövetségi kapitány is. A negyvenes hölgy megjárta az MSZP-t, majd Gyurcsánnyal együtt távozott a Demokratikus Koalícióba. Tavasszal interjút adott a szombathelyi Nyugat.hu-nak, és azt mondta magáról, hogy nemcsak a blézere, hanem a tűsarkú cipője is piros. A világhálóra föltett fényképein látszik, hogy még a hajába is piros tincset festetett.

Most, hogy kirobbant a Borkai-botrány, polgármester-jelöltként őt is megszólaltatták. Kifejtette, hogy „Az eddig megjelent videók a polgármester magánéletéhez tartoznak. Addig, amíg a korrupciós dolgok ki nem derülnek, a politikának nincs dolga vele.” Biztos, hogy nincs? Borkai Zsolt a Fidesz-KDNP pártszövetség magas állású tagjaként fennen hirdette a keresztény erkölcs szentségét. Ha vizet prédikált, és bort ivott, akkor aligha magánügy ama bizonyos szexvideó.

Az ellenzéki pártok közös polgármester-jelöltje tévesen értelmezte a helyzetet. A politikának igenis van dolga a történtekkel. Nagyjából ugyanezt firtatta tegnap a Klubrádió műsorvezetője, Bolgár György is. Az interjúalany Glázer Tímea szerint az önkormányzati választás utolsó hetében nem volt elég ideje tájékozódni, vajon a gazdasági újságírók megerősítették-e a névtelen kiszivárogtató korrupciós helyzetjelentését. (Utánajártak, és megerősítették.) Ahhoz pedig változatlanul tartja magát, hogy ami magánügy, az magánügy.

Egyébként pedig elmondta, hogy pontokba szedték az ellenzék közös programját, a „kitelepüléseken” ezt beszéli meg a győriekkel. Akikkel nem találkozhatott személyesen, azoknak a „sajtótájékoztatón” résztvevő újságírók révén üzent. Szavaiból azt hallottam ki, hogy a Borkai-ügy felborította az alaposan kidolgozott elképzeléseit, de ha már így történt, a választás előestéjén mégiscsak szervezni kéne valami tüntetésfélét a városháza előtt.

Amikor egy pártfunkcionárius kiejti a száján, hogy kitelepülés meg sajtótájékoztató, mindig arra gondolok, hogy a XX. században rekedt. S ha még sejteti is, hogy zavarba hozza egy váratlan esemény, akkor baj van. A választási kampány legnagyobb botránya ugyanis felülír mindent, amit az ellenzéki stáb Győrben kigondolt. A jelek arra utalnak, hogy a bizonyára derék családanya és háziasszony nélkülözi a rögtönzés és a kreativitás képességét, amelyek nélkül a XXI. században aligha érdemes a politikát művelni. 

        

  1. október 11.

A Borkai-ügy kikre hat majd holnapután?

 

A kacifántos történetről ezt mondta tegnap Tarlós István az InfoRádióban: „Attól félek, hogy vannak emberek, akiket ez elgondolkoztat.” A budapesti főpolgármester arra utalt, hogy a szexvideóval nyomatékosított gazdasági helyzetjelentés nemcsak Győrött érezteti majd a hatását, hanem Budapesten, sőt az egész országban is. 

A győri polgármester meztelen ülepét eddig 660 ezren tanulmányozták a világhálón. Márpedig ha így van, akkor felül kéne vizsgálni ama feltételezést, hogy a Borkai-ügy még a győri választópolgárok ingerküszöbét sem érte el. E kijelentést arra alapoztam, hogy az ország legnagyobb példányszámú közéleti napilapja, a győri Kisalföld elsunnyogta a helyi botrányt. Online kiadása leadta ugyan Borkai 104 másodperces beismerő nyilatkozatát és a kormánypárt nyúlfarknyi közleményét, de a másodközlésekhez nem mellékelt hozzáadott értéket.

Tegnap este, a rádiós megszólalás után már részletesen foglalkozott a Tarlós-interjúval, amelyben a budapesti főpolgármester hat sorban marasztalta el győri kollégáját. Ez elmozdulás a holtpontról, de átütő eredménynek nem nevezhető. A Kisalföld működése változatlanul nélkülözi a saját megnyilvánulást, és ez méltatlan hozzá. 660 ezer netező mégis megnézte a Ördög ügyvédje álnévre hallgató blogger által nyilvánosságra hozott felvételt. Ez csakugyan átütő erejű mozzanat egy országos visszhangot kiváltó ügyben.

Ennek nyomán vajon milyen eredménnyel jár holnapután, a szavazásnál? Elképzelhető, hogy a Borkai-ügy országszerte hatással lesz az önkormányzati választásra. Csakhogy kikre lesz hatással? A digitális hozzászólók ilyenkor azt fejtegetik: olyan sokan használják a számítógépet, hogy ez nem is kérdés. Igen ám, de épp a miniszterelnök hátországában, a falvakban kevés a netező. És még egy rétegben, a nyugdíjasok körében, akik közül százezrek élnek magányosan, földutas utcában, dülöngélő házban, kitéve az állami tájékoztatás egyoldalúságának.

Egy fölmérés szerint a 2,7 millió nyugdíjasból 600 ezren üldögélnek számítógép mellett, csakhogy nem mind használják a világhálót. Attól tartok, hogy egy Borkai nevű győri polgármester botrányos ügye október 13-án őket befolyásolja majd a legkevésbé.

   

  1. október 12.

A lyukas zokni

 

Bár a kétharmados parlamenti többség eltörölte a kampánycsend intézményét, ma, az önkormányzati választás előtti napon önként kerülöm a direkt politikai megnyilvánulásokat. Helyettük semleges témára, az öltözködési kultúrára szorítkozom.

Az egyik újságíró érdekes fényképet tett föl a közösségi üzenőfalára. Nem a szokványos szexvideót, amelyet eddig hétszázezren (!) néztünk meg. Úgy vágta meg az adriai hajókirándulás talán legintimebb pillanatát, hogy nem látszik a győri polgármester pucér feneke. Annál inkább a lába, ezért figyelmünket a pirossal bekarikázott bal lábfejére összpontosíthatjuk.

Sötét színű zokni látható rajta, a talpon pedig, a kisujj melletti ujj alatt egy lyuk tátong. Nocsak. A neves kormánypárti várospolitikus felesége úgy engedte el férjét a tengeri munka-megbeszélésre, hogy elfelejtette átnézni az úti ruhatárat? Nem vette észre, hogy az egyik zoknit meg kellett volna stoppolni? Miközben ezen tűnődtem, beugrott egy élmény. Tanítványom a kommunikációs diploma megszerzése után rendezvényszervezőnek szegődött, és meghívott egy fővárosi összejövetelre.

Azzal tisztelt meg, hogy az első sorba ültetett, szemben a parlamenti pártokat képviselő politikusokkal. Akik olyan asztalt fogtak ki, amelynek hiányzott az előlapja. Furcsa látvány tárult elém. Az urak felhúzták a nadrág szárát néhány centivel, hogy térdben ne nyúljon ki a pantallójuk szövete. A kivillanó zoknik pedig arról árulkodtak, hogy a politikai mezőny öltözködési kultúrája elszomorító. Egyik zokni színe sem illett a nadrághoz és a cipőhöz. Sőt, a jobb szélen ülő politikus zokniján a gumírozás kitágult, és úgy lötyögött a bokája körül, mint enyhe szélben az adriai üdülőhajók vitorlája.

 

  1. november 22.

Gyurcsány robbantotta-e ki a Borkai-botrányt?

 

Több mint öt héttel az önkormányzati választás után még mindig kérdés, vajon a győri polgármester adriai jachtkirándulása mennyire befolyásolta az eredményt. Azt, hogy Budapesten és néhány nagyobb városban a Fidesz érzékeny veszteséget szenvedett. 

A Borkai Zsolt körüli botrány egyik mellékszála, hogy lassanként fény derül a videóra vett orgia készítőire. Őrizetbe vettek egy volt válogatott labdarúgót, akiben Póczik József ismerhető fel. A részleteket még nem tudhatjuk, ám képzeljük el, hogy a Fidesz zavarba hozásában szerepet játszott a Demokratikus Koalíció is. Az obsitos focista ugyanis 2014-ben a DK önkormányzati képviselőjeként indult Győrött. Ráadásul az élettársának van egy fia, aki állítólag lányokról gondoskodott az orgiához, sőt jelen is volt a jachton.

S bár lehet, hogy Póczik DK-s kapcsolata elvékonyodott ’14 óta, egyik hajdani játékostársának, a szintén győri Glázer Róbertnek a húga azonban DK-s politikusként lett Borkai Zsolt ellenfele a helyhatósági választáson. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy két bundázásban edződött focista nyugdíj-kiegészítési lehetőséget látott a győri polgármester megkörnyékezésében. De a politikai szál se megy ki a fejemből, elvégre Gyurcsány Ferencnek volt egy befejezetlen játszmája Orbán Viktorral.

Két és fél évvel korábban, 2017 májusában jött elő azzal, hogy egy szláv akcentussal angolul beszélő férfi háromszáz millió forintot kért a jelenlegi miniszterelnök svájci bankfiókban szunnyadó titkáért. A DK elnöke e hírfélével házalta végig a nyilvánosság hozzáférhető fórumait, és egyre kínosabb helyzetbe lavírozta magát. A ’18-as országgyűlési választás közeledtével be is kellett jelentenie, hogy ezt a politikai fegyvert nem használhatja a vetélytársával szemben. Lélektani mélypontról tápászkodott föl, ha most csakugyan fölismerte a Borkai-ügyben rejlő lehetőséget. Azt, hogy megszorongathatja Orbánt.

Nehéz elképzelni, hogy két egykori focista képes lett volna kirobbantani, és porciózva az információkat, hatásosan kiteregetni a győri polgármester körüli botrányt. Ha mégis kiderülne, hogy a Demokratikus Koalíció válságkommunikációs szakértői hozták kényszerhelyzetbe a Fideszt, akkor szörnyülködhetnénk azon, hogy hová jutott a politika. De megállapíthatnánk azt is, hogy a lesajnált Gyurcsány érzékeny veszteséget okozott az Orbán-rendszer névadójának.               

komment

Médianapló - A díjakat adják vagy kapják?

2023. június 13. 08:25 - Zöldi László

A minap erre válaszoltam egy idézetcsokorral. Az összeállításban tíz mondat volt, leginkább olyan alkotóktól, akik fontosnak tartották az elismerést, de azért nem bármi áron. A válogatást egészítette ki Wisinger István egy hozzászólással. Ezt írta: „Itt egy mondás, a tizenegyedik. Nem tudom, ki írta: ’A díjat nem kapják, hanem adják.’ (Facebook.com, 2023. június 12.)

A neves tévés újságíró figyelemmel kíséri a szállóigék eredetét kutató bejegyzéseimet, és kimondatlanul is felszólított némi művelődéstörténeti nyomozásra. A vizsgálódás első szakasza majdhogynem kudarcba fulladt. Ha az idézett mondatot beírtam a digitális keresőbe, akkor kevés találat jött ki. Hamarosan kiderült, hogy a fanyar gondolat több változatban létezik. Ami azért jó jel, mert azt sejteti, hogy a mondat vérbeli szállóige módjára szájról szájra szállt (vándorolt). Sokan tettek hozzá, vagy vettek el belőle, amíg kialakult a végeredmény, amelyet az értelmezők több névhez kötöttek.

A bejegyzésem után összeállításból kirajzolódik, hogy volt, aki Hollywoodból eredeztette, színésznevet azonban nem rendelt hozzá. Volt, aki Illyés Gyulának tulajdonította, ennek nyomát viszont nem találtam a terjedelmes életműben. A legtöbben egymástól függetlenül Makláry Zoltánban vélték fölfedezni a mondás forrását. Az egyik legismertebb kulturális újságíró, Bernáth László körül is írta a nagy hírre vergődött kijelentés körülményeit. Idézte a jellemszínész válaszát egy interjúból, amit talán ő készített lapjának, az Esti Hírlapnak, vagy olvasta máshol. A híres epizódista legmagasabb kitüntetésére, a Kossuth-díjra utalt.

Márpedig Makláry 1954-ban kapott Kossuth-díjat Bem apóért. Az 1849-es szabadságharcban jelentős szerepet játszó lengyel tábornokot a Rákosi-korszak Petőfi-filmjében, a Föltámadott a tenger-ben jelenítette meg. De van egy másik lehetőség is. 1963-ban a színészt országgyűlési képviselővé választották, és akkor is közel engedte magához az újságírókat. Nem sokkal később azonban visszavonult, és még a kutyáját is arra uszította, aki interjút kért volna tőle.

A legtöbb jel tehát egy irányba mutat. Egy felvágott nyelvű színész fanyar, kesernyés, szellemes, korjellemző mondatokat hagyott maga után. Színpadi életművét nemcsak a Kossuth-díj, hanem kiváló és érdemes művészi kitüntetés is keretezte. S bár egyelőre nem akadtam a szállóige kétségbevonhatatlan forrására, egy meglepő mozzanatot azért találtam a korabeli sajtóban. Az említett állami elismerések mellett Makláry Zoltán Rákosi-díjat is kapott.

Igaz, nem az ötvenes évek első felében, az úgynevezett Rákosi-korszakban, hanem 1925-ben. A legtehetségesebb pályakezdő színészt pénzzel elismerő díjat Rákosi Jenő, a kiegyezés utáni fél évszázad egyik legismertebb közéleti személyisége (publicistája, lapszerkesztője, színigazgatója) alapította. Mellesleg a  színészképző Rákosi Szidi bátyja, akinél Makláry Zoltán is tanulta a szakmát. Az a benyomásom, hogy ez volt az a díj, amelyben a kitüntetett még nem érezte, hogy a hatalmon lévők vele akarják fényezni magukat.                     

 

Tíz mondat egy szállóigéről

 

A jó hollywoodi bölcsesség szerint a díjakat azok kapják, akiknek adják. (Pavlovits Miklós győri újságíró, Kisalföld, 1984. április 3.)

 A szeretve méltóan bölcs Makláry Zoltánnk tulajdonított szavak: a kitüntetéseket azok kapják, akiknek adják. (László György rádiós újságíró, Magyar Sajtó, 1990. május 21.)

Állítólag Makláry Zoltántól, az emlékezetes alakításairól híres egykorvolt színészünktől származik az a mondás, hogy a díjakat nem kapják, hanem adják. Lehet benne igazság. (Nagy Zoltán főszerkesztő, Műemléklap, 1998/február)

Makláry Zoltánnak, a nagyszerű színésznek igaza volt, amikor a Kossuth-díját firtató kérdésre így válaszolt: „Tudod, ki kap kitüntetést? Az, akinek adják.” (Bernáth László újságíró, Élet és Irodalom, 2002. szeptember 13.)

A Kossuth-díj nemcsak azok lelkének fontos, akik kapják, hanem azoknak is, akik adják. (Sas József színigazgató, Új Dunántúli Napló, 2005. március 20.)

Makláry Zoltán mondta egy alkalommal: kitüntetést az kap, akinek adják. (Harkányi Endre színész, Népszava, 2005. április 1.)

„A kitüntetéseket nem kapják, hanem adják.” A közhit ezt a mondatot Illyés Gyulának tulajdonítja. Mások viszont arra esküsznek, hogy Makláry Zoltántól származik. (Gerő András történész, Népszabadság, 2007. július 14.)

Amikor díjak kiosztásáról hallok, önkéntelenül elmosolyodom, Nem tehetek róla, rögvest Makláry Zoltán szállóigévé nemesült mondása jut eszembe: „A díjakat azok kapják, akiknek adják.” (Csicsay Alajos felvidéki író, Irodalmi Szemle, 2012/7.)

De ahogy Makláry Zoltán mondta, a díjat nem kapják - adják.” (Egri Kati színésznő, Új Dunántúli Napló, 2015. augusztus 2.)

A mondás Makláry Zoltán színésztől származik: a díjakat nem kapják, hanem adják. (Somodi Géza győri újságíró, Kisalföld, 2016. március 19.)

komment

Médianapló - Borkai Zsolt: "Szálka lettem a Fidesz szemében" (Lefülelt mondatok, 23.06.04.-06.11.)

2023. június 11. 09:52 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Orbán Viktor fradizott, Nagy Márton uniótlanított, Csák János csodálkozott, Novák Katalin magyarázkodott, Kunhalmi Ágnes bukdácsolt, Gálvölgyi János pedig megszólalt.

 

Szomorú volt látni, hogyan feküdt be az ellenzék (mínusz DK) a trianoni „békeszerződés” aláírása napján a Fidesznek. (Cs. Bálint Andrea publicista, Médialógus.blog, június 4.)

Fognám Trianont, összehajtogatnám, és letenném a Dunára, menjen, amerre lát. (Demény Péter erdélyi költő, Transtelex.ro, június 4.)

Szép volt lányok, de június 4-én nem lehet nyerni. (Orbán Viktor miniszterelnök a ferencvárosi kézilabdázók második helyéről és Trianonról, Facebook.com, június 4.)

A miniszterelnöknek egyetlen mondatával sikerült a sporteseményt a politika dimenziójába helyezni, és ezzel elrontani az emelkedett hangulatot. (Sebes György újságíró, HírKlikk.hu, június 5.)

Nemzeti bősz. (Szűcs R. Gábor publicista Deutsch Tamásról, Újnépszabadság.com, június 5.)

Momentumos, zsúrmarxista bagázs. (Rákay Philip publicista, Facebook.com, június 5.)

Nem feladatom a kormány döntéseit magyarázni. (Novák Katalin köztársasági elnök, 24.hu, június 5.)

A legigazságtalanabb határaink vannak. (Budaházy György „köztársasági elnöki kegyelemmel szabaduló nemzeti radikális”, Magyar Nemzet Online, június 6.)

Az uniós forrás könnyen kiváltható. (Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, VG.hu, június 6.)

Évtizedek óta balsorsból fonják a kerítést. (Papp Sándor Zsigmond közíró, Népszava, június 6.)

Sajtos stanglit sütött Ferenc pápának. (Föld S. Péter újságíró Novák Katalinról, Facebook.com, június 7.)

A ’22-es választás óta sok szavazót veszített a Fidesz, akiket azonban nem nyert meg az ellenzék. (Róna Dániel politológus, ATV, június 7.)

Ha ’24-ben bukunk, akkor ’26 se lesz. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Klubrádió, június 8.)

A korral fogy a levegő. (Gálvölgyi János színész, Magyar Narancs, június 8.)

Az utóbbi 13 év csodakorszak volt a magyar történelemben. (Csák János kulturális miniszter, Mandiner, június 8.)

Politikailag szálka lettem a Fidesz szemében. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, ATV, június 9.)

Nem Budaházy György kapott kegyelmet, hanem az ügy, amit képvisel az elvbarátaival. (Csintalan Sándor volt szocialista politikus, Magyar Hang, június 9.)

A rendszerváltozás jószerével az egyetlen győztes forradalom. (Kónya Imre volt MDF-politikus, Magyar Nemzet Online. június 10.)

A Kossuth Rádió ugyanúgy hazudik, mint Rákosi alatt. (Bruck András író, Facebook.com, június 10.)

Szöveget a fiatalok jobban szeretnek hallgatni, mint olvasni. (Árpási Zoltán újságíró, Beol.hu, június 10.)

A végtelen sarcok és sápok vidékét nehezebb lesz lecsapolni, mint a Hanságot. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, június 11.)

komment

Médianapló - Tíz mondat a díjakról

2023. június 11. 08:10 - Zöldi László

A díj annak fontos, aki adja. (Esterházy Péter író, Jászkun Krónika, 1996. június 4.)

A maffiafőnök szerepéért Al Pacino Oscar-díjat kapott, én börtönt. (Tasnádi Péter vádlott, Magyar Hírlap, 2001. április 25.)

Ha kitűzném a díjaimat a mellemre, úgy néznék ki, mint Brezsnyev. (Psota Irén színésznő, Hetek, 2004. április 2.)

A magyar politikusok még a Kossuth-díjat is csak egymás ellen képesek osztani. (Sándor Erzsi író, Népszava, 2012. november 3.)

A díjakat nem ez vagy az a kormány adja, hanem az állam. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, ATV, 2016. augusztus 25.)

Kitüntetés és díj között az a különbség, hogy a díj pénzzel jár. (L. Simon László volt kulturális államtitkár, M5, 2019. április 11.)

Sanszunk van egy újabb nem Magyarországon dolgozó magyar Nobel-díjasra, természetesen a nemzeti büszkeség jegyében. (Lakner Zoltán szociológus Karikó Katalinról, Jelen.media.hu, 2021. január 4.)

Egyetlen határokon belül élő magyar író sem bizonyult érdemesnek a Kossuth-díjra. (Asperján György író, Facebook.com, 2021. március 15.)

Bizonyos függetlenségi szint fölött egy igényes művész már nem fogad el állami díjat. (Török András volt kulturális államtitkár, Népszava, 2023. május 31.)

Szemérmetlenül pártos minden kiosztott díj. (Tamás Ervin újságíró, Facebook.com, 2023. június 11.)

komment

Médianapló - Vármegyézhet-e a Klubrádió?

2023. június 09. 11:24 - Zöldi László

Nagyra becsülöm a legközszolgálatibb magánrádió hírszolgáltatását. Ezt a luxust a legtöbb magyar kisrádió nem engedheti meg magának, ezért leginkább a Magyar Távirati Iroda vonalas, elfogult (ideológiailag elkötelezett) hírszolgáltatását veszi igénybe. A Klubrádió becsületére válik, hogy hírekre szakosodott munkatársai félóránként számolnak be a legfrissebb fejleményekről. A cég hírszemlélete kiegyensúlyozott, a gyakorlata színvonalas, szinte kifogástalan.

A szinte kifejezést azért használom, mert menet közben akadnak átgondolásra való mozzanatok. Például ma reggel hatkor a reszelős, de erőteljes hangú Turák Péter azzal ébresztett, hogy a Mátra alján csörgedező Tarján patak egy tegnapi felhőszakadás következtében megduzzadt. Elöntötte a 2330 lakosú Gyöngyöstarjánt, és elsodort két embert. A hírszerkesztő fontosnak tartotta, hogy területileg körülhatárolja a községet, amely Heves megyében található. Ki is mondta azt a fránya megye szót, majd néhány másodpercnyi szünet után villámgyorsan leküzdötte a zavarát, és vármegyére pontosított.

Ebből vontam le azt a következtetést, hogy a Klubrádió vezetése még nem döntötte el, vajon mihez kezdjen a nyelvi háború egyik legfrissebb fejleményével, a vármegyésítéssel. A hírszerkesztő zavarán azért nem csodálkozom, mert amit idestova hetven év alatt megszoktunk, azon nehéz változtatni. Ez még a nyilvánosság első számú kedvezményezettjének, a miniszterelnöknek sem sikerült, aki nélkül pedig nehéz lett volna visszacsempészni a köztudatba a vármegye retrós (feudális) ízű kifejezését.

Orbán Viktor május 5-én, a Magyar Rádió stúdiójában megemlített egy közérzetet javító közlekedési újdonságot: „Megyebérlet, országbérlet.” Néhány másodpercnyi szünet következett, az országbérlet kimondása közben ugyanis országunk első embere rájött, hogy nem alkalmazta a nemrégiben elfogadtatott törvényt. Rutinosan túllendülve pillanatnyi zavarán, imígyen pontosította önmagát: „vármegyebérlet”.

Utánanéztem az alaphírnek. Az első információ tegnap este hat körül jelent meg a Heol.hu-ban. Helyzetjelentéseiben G. R. - valószínűleg Guti Rita, régi kedves tanítványom az egri főiskola kommunikáció szakáról - a „vármegyei katasztrófavédelem szóvivőjét” szólaltatta meg, és a „Heves Vármegyei Rendőrfőkapitányság” közleményét idézte. Akik rendszeresen tanulmányozzák a megyei sajtót, tanúsíthatják, hogy a KESMA-hálózathoz tartozó 18 napilapban kötelező vármegyét írni. Ha a munkatársak véletlenül szimpla megyét írnak, talán még a kirúgást is kockáztatják. De minimum rovatvezetői korholásban részesülnek.

Évtizedek óta foglalkozom a megyei sajtóval, és a jelzőn már nem is szeretnék változtatni. Megengedhetem magamnak, elvégre magánzó vagyok. Ha esetleg tanulmányt írok a megyei sajtóról, azt válaszolom majd a szakmai folyóirat-szerkesztő hümmögésére, hogy maradnék a jól bevált megyénél. Megértem persze, ha a kormányhoz közel álló szerkesztőségek munkatársai nyakra-főre vármegyéznek. Az is belefér az újságírói  gyakorlatomba, hogy ha bármelyik cikkben idézek egy katasztrófavédelmi vagy rendőrségi jegyzőkönyvből, a szervezet megnevezésekor nem spórolom ki nevéből a hozzábiggyesztett vár előtagot.

A Klubrádió helyzete azért érdekes, mert a kormány „jóvoltából” száműzetését tölti az online térben. Néhány ellenzékinek nevezett sajtóterméktől eltérően fillérnyi hirdetést sem kap a kormányzattól. S mert a hallgatók támogatásából él, igazán megengedhetné magának, hogy akkor is megyét mondasson a munkatársaival, ha a főhatalmi illem vármegyézést kívánna tőlük.

 

Tíz mondat a Klubrádióról

 

A Klubrádió még nem szűnt meg, de már kongatják a vészharangot. (Gulyás István műsorvezető, M6, 2020. szeptember 21.)

A magyar ellenzéki nyilvánosság egyetlen hírrádiója. (Tóth Ákos újságíró, Jelen, 2021. február 4.)

A mindenség szövetébe egy sarló-kalapáccsal és vörös csillaggal beszakított féreglyuk. (Trombitás Kristóf publicista, Vasárnap.hu, 2021. február 10.)

Pillanatnyilag az egyetlen szabad hang. (Rédei Éva újlipótvárosi könyvesbolt-vezető, Klubrádió, 2021. február 11.)

Élő paradoxon. Magántulajdonú rádió, melyet közösségi finanszírozással a hallgatók tartanak el. (Pikó András újságíró, Mérce.hu, 2021. február 15.)

Az intellektuális gazdagság, sokszínűség és nyitottság egyik legfontosabb szimbóluma. (Szalai Erzsébet szociológus, Mérce.hu, 2021. február 15.)

A Klubrádió se nem szűnt meg, se el nem hallgatott, csak az analóg, földi sugárzásról online műsorszórásra kényszerült váltani. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.blog, 2021. február 15.)

Az utolsó országos adó, amire még érdemes volt a hírek élvezetének szándékával odakapcsolni. (Hargitai Miklós újságíró, Mozgó Világ, 2021/3.)

Bokros Lajos a megszüntetett Klubrádióban szörnyülködött a magyar gazdaság helyzetén. (Pilhál György újságíró, Magyar Nemzet Online, 2022. augusztus 13.)

A legnépszerűbb kormánykritikus csatornát az online térbe száműzte a hatalom, egyben országos rádiót is faragott belőle. (Krusovszky Dénes kritikus, Magyar Narancs, 2023. április 20.)

komment

Médianapló - Tíz mondat a 75 éves Gálvölgyi Jánostól

2023. június 08. 10:02 - Zöldi László

Csak a nevek változnak, a hülyeség marad. (Népszabadság, 2004. július 17.)

Ami fent van, az tükröződik lent. (Zoom.hu, 2008. október 14.)

A celeb semmiből lett senki. (Vasárnapi Hírek, 2009. október 18.)

Az állatokat meg kellene kímélni az emberektől. (Prizma TV, 2011. május 8.)

Miközben üres stadionokat építünk, teltházas színházakat szüntetünk meg. (Népszava, 2012. augusztus 4.)

Ötvenen túl az ember nem hipochonder, hanem beteg. (ATV, 2018. május 28.)

A színházak sok élő színészt tekintenek saját halottjuknak. (Centrum TV, 2018. november 7.)

Mindnyájan színésznők vagyunk. (Klubrádió, 2020. október 23.)

Az amatőrök szeretnek szerepelni civilben. (hvg.hu, 2021. július 9.)

A korral fogy a levegő. (Magyar Narancs, 2023. június 8.)

komment

Médianapló - Szabad-e már rágalmazni?

2023. június 07. 12:32 - Zöldi László

Parászka Borókát azok között tartom számon, akik írónak készülnek. Van hozzá tehetsége, és amíg megjelenik a regénye, melyet vagy megírt már, vagy még gondolkodik rajta, megpróbálja újságírásból eltartani magát. Jelenleg olvasható működését járja körül Kabai Domokos Lajos egy képaláírás ürügyén.

A marosvásárhelyi közíró ugyanis egy fényképet közölt a fészbukos üzenőfalán. Ukrán öreg magába roskadva ül a padon, előtte fémes színű valamivel letakarva az unoka holtteste. Parászka kollegina pontatlanul tüntette föl a fotó lelőhelyét, egy kommentelő figyelmeztette, és ő javított. A Bekiáltás című blog gazdája, KDL így értelmezte a fejleményt: „Előfordult már velem is hasonló tévedés, ha a Facebookon hozzászóltam valamihez. De eredeti poszt esetén, nem beszélve a Bekiáltás blogteréről, a fokozott ellenőrzés, a nem is mindig nyilvánosságra hozott dokumentáció elemi újságírói kötelesség.”

Korholása logikus. Csakhogy a korholt szintén logikusan gondolkodott, a maga logikája szerint persze. Egy fészbukos bejegyzésben kifejtette, hogy „Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó.” A bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hogy más szakmabeliek is így vannak ezzel. A felfogás, hogy a Facebook és a többi közösségi oldal nem sajtótermék, korántsem elszigetelt megnyilvánulás a szakmánkban. Legföljebb abban különböznek a vélemények, hogy milyen okkal magyarázzák.

A legmarkánsabb álláspont szerint ha az értelmezők cikket írnak újságba, akkor eleget tesznek a hitelesség követelményeinek, de ha kommentelnek valamit, akkor kifüstölgik magukból az indulataikat, a feszültségüket, a szorongásukat. A kozösségi médiumok tehát az ösztön-kiélés eszközei. Talán nem is ok nélkül vélik ezt, ám ez mit sem változtat azon, hogy kettős a mércéjük. Újságíróként alaposak, kommentelőként viszont lehetnek az érzelem felületes rabjai is.

Eme ellentmondást szakmailag úgy oldanám föl, hogy az újságíró kommentál, nem pedig kommentel. Utánanéz a témának, és álláspontját az egyik legrégebbi sajtóműfajban, a kommentárban közli. Nem áll jól neki az érzelmi, indulati, zsigeri megnyilvánulás, az a fránya komment. Amit azonban eddig írtam az újságírói kommentár és a civil komment, a poszt és a hozzászólás ellentmondásáról, az szakmai belügy, ha úgy tetszik: az újságírók magánügye. Ami lett belőle, az a „Büntető törvénykönyv rágalmazási és becsületsértési tényállásának módosítását” célzó indítvány.

A Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, Kocsis Máté és helyettese, Halász János terjesztette május elején a parlament elé. A módosítás szerint meg kellene szüntetni a sajtóbeli rágalmazás és becsületsértés büntethetőségét. A „karaktergyilkos” újságíróknak immár nem kéne börtönbe vonulniuk, de ha valakinek nem tetszik a működésük, akkor a polgári törvénykönyv alapján perbe foghatja őket. Igazán kár, hogy az utóbbi eljárás kevésbé szigorú és sokkal több fáradsággal, kilincseléssel, talpalással jár.

Az országgyűlés néhány napja 129 igennel, 57 nem ellenében fogadta el a javaslatot. Ez nagyjából azt jelenti, hogy a kormánypárti képviselők megszavazták, az ellenzékiek nem szavazták meg. Őfelsége ellenzéke a Parlament falain kívül hallgatott róla. Helyette egy nyugalmazott diplomata foglalta össze a helyzetet: a miniszterelnök „Törvényessé teszi a rágalmazást.” Megpróbálom értelmezni a továbbgondolásra késztető mondatot.

Egy nemrégiben készített összesítés szerint a bíróságok egyetlen év alatt mintegy négyszáz helyreigazításra kötelezték a hazai sajtótermékeket. Tízszázaléknyi a kormányzat tevékenységét fürkésző fórumok aránya. A kormánypárti nyilvánosság számára kínos helyzetet „orvosolja” az immár törvényesített módosító javaslat. Beterjesztői szorgalmasak, ezért a nyilvánosság kordában tartásához két további lépésre számíthatunk.

Az egyik az, hogy a közpénzből kistafírozott kormánypárti sajtó és az állami cégek marketing keretéből életben tartott ellenzéki sajtó orgánumai működési engedélyért folyamodhatnak a Médiahatósághoz, a nem sajtóterméknek tekintendő közösségi médiumok és blogok pedig maradnak a Büntető törvénykönyv paragrafusai között. A második lépésnek az ígérkezik, hogy országgyűlési segédlettel megalapítják a Nemzeti Sajtókamarát.

Akit nem vesznek föl a Kolosváry-Borcsa Mihály emlékét idéző szervezetbe, az nem tekintendő újságírónak. Több száz hajdani újságíró a fészbukos üzenőfalával és a kritikus blogjával szintén marad a Büntető törvénykönyv keretein belül. Elismerem, hogy mindez egyelőre feltételezés, az okfejtés hitelességét azonban a fejlemények döntik majd el.           

 

Tíz mondat a közösségi médiumokról

 

Amíg van internet, addig van remény, mert a közösségi kommunikációt nem tudja a kormány ellenőrizni. (Csepeli György szociálpszichológus, Vasárnapi Hírek, 2012. december 30.)

Az, hogy egyáltalán létezik még az ellenzék, javarészt a Facebooknak köszönhető. (Ceglédi Zoltán politológus, 168 Óra, 2019. április 18.)

A Facebook nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. (Szele Tamás újságíró, Forgókínpad.hu, 2019. május 20.)

Az internet, a Facebook és a Twitter segítségével már mindenkiből egy pillanat alatt újságíró lehet. (Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár, hvg.hu, 2019. november 26.)

Az online közösségi platformok megjelenése megteremtette annak lehetőségét, hogy a polgárok véleménye, vitája a kapuőrök nélkül juthasson el a nagy nyilvánossághoz. (Schiffer András volt LMP-politikus, 24.hu, 2021. január 26.)

Ez az oldal egy Facebook-oldal, nem sajtó. (Parászka Boróka újságíró, Facebook.com, 2021. május 30.)

A megszállóknak most nem lőfegyverük van, hanem Facebookjuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2021. október 23.)

Az egész országban tendencia, hogy a különböző, addig internetes fórumként, blogként működő oldalakat most sajtótermékként próbálják feltüntetni, hogy ezzel férhessenek hozzá az amerikai támogatáshoz. (Pósán László Fidesz-politikus, Hajdú Online, 2023. május 19.)

Törvényessé teszi a rágalmazást. (Szűcs R. Gábor publicista a Büntető törvénykönyv módosításáról, Facebook.com, 2023. június 3.)

Előfordult már velem is hasonló tévedés, ha a Facebookon hozzászóltam valamihez. De eredeti poszt esetén, …a fokozott ellenőrzés, …elemi újságírói kötelesség. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2023. június 5.)

 

komment

Médianapló - Orbán és a fradista lányok Trianon tükrében

2023. június 05. 10:19 - Zöldi László

Közjogi rendszerünkben a miniszterelnöknek áll a zászló. Ha a nyilvánosság első számú kedvezményezettjeként megszólal, akkor azt a legszemélyesebb esetben sem lehet magánvéleménynek tekinteni. Például jó volna tudni, vajon Trianon mit jelentett Orbán Viktor családjának. Meg az is foglalkoztat, hogy országunk első embere a közösségi üzenőfalán miért kapcsolta össze a 103 éve aláírt és az első világháborút lezáró békeszerződést. Ezt írta: „Szép volt lányok, de június 4-én nem lehet nyerni.”

A ferencvárosi kézilabda csapat tegnapi vereségére utalt. Ama bizonyos lányok meglepetésre jutottak el a nemzetközi mezőny négyes döntőjébe. A húszezres városligeti stadionban, a Fradi-szurkolók fergeteges biztatása közepette kaptak ki a norvég bajnoktól. A vereség a magyar csapat eddigi legnagyobb sikere volt, erre vonatkozott a mondat első felében olvasható gratuláció. A második felét több kommentelő jogosan kifogásolta. Mondván, hogy nem igazán értik, vajon Orbán miként hozta össze a történelmi Magyarország megcsonkítását a legnépszerűbb magyar klub tisztes vereségével.

Minden mindennel összefügg alapon persze bármit össze lehet hozni Trianonnal. Nem mentségül, hanem magyarázatul: Orbán Viktor nem volna politikus, ha kohagyja  a kínálkozó lehetőséget, hogy aktuálpolitikai célzattal tömörítsen két ennyire különböző jelenséget. Márpedig ha egyetlen mondatra kárhoztatta magát a Facebook szűkszavúságot igénylő üzenőfalán, akkor aligha várható el tőle, hogy olyan árnyaltan fogalmazza meg álláspontját az 1920. június 4-án aláírt és a sorsunkat megpecsételő, vagy legalábbis befolyásoló békediktátumról, mint a Trianonnal foglalkozó történészek. Például Ormos Mária, Romsics Ignác vagy a középnemzedékből Ablonczy Balázs. Pláne úgy, hogy ráadásul még belekevert egy sporteseményt is.

Az immár ötszörös miniszterelnök a negyedik kétharmadával mindent megtehet ebben az országban, amit nem röstell. Elintézhette volna a Nemzetközi Kézilabda Szövetségben, hogy a Ferencváros ne a magyar balsors elátkozott napján mérkőzzön a skandináv csapattal. Akkor talán a lányaink nyertek volna a világ legjobbjai ellen? Máskülönben Orbán Viktor nem először rugaszkodott neki Trianonnak, hanem háromszor is. Az egyiket - a mostaninál sikerültebbet - idézem e bejegyzés utáni összeállításban. Inkább azt vegyük komolyan!         

 

Tíz mondat Trianonról

 

Trianonban hazánkat szabályszerűen körülmetélték. (Szakály Ferenc történész, Tolnai Népújság, 1993. szeptember 4.)

Az a párt, amelyik pár éve még kivonult a Parlamentből, amikor ott Trianonra emlékeztek, most maga utalgat folyton Trianonra. (Szent-Iványi István SZDSZ-politikus a Fideszről, Kelet-Magyarország, 1997. június 19.)

A trianoni határmeghúzások után Magyarországnak csak a Kárpát-medence alja, a teknő alja maradt, így a szelek is befújnak ide, meg a vizek is befolynak ide hozzánk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2001. március 7.)

A magyar nemzetben ott van zárványként Trianon. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszabadság, 2006. augusztus 19.)

Trianon: történelmi igazságtalanság, mely erre illetékes személyeknek korlátlan felhatalmazást biztosít ostobaságok, tévedések és más igazságtalanságok elkövetésére. (Ujlaky István történelemtanár, Népszava, 2012. március 23.)

A magyar nemzetállamot Trianon teremtette meg. (Ormos Mária történész, ATV, 2017. július 7.)

Ha Magyarországot kizárnák az Európai Unióból, az felérne Trianonnal. (Jeszenszky Géza történész, volt külügyminiszter, Klubrádió, 2019. május 13.)

Trianon egy ócska terem, ahol botot toltak egy kerék küllői közé. (Nagy Zoltán Péter főszerkesztő, Fejér Megyei Hírlap, 2020. június 6.)

A magyarok Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában és a többi környező országban, mint mi itthon, Magyarországon. (Niedermüller Péter DK-politikus, 2022. június 4.)

Az önálló magyar államiság 1526-ban megszűnt, és csak Trianon után állt vissza. (Oláh Menyhért kecskeméti mérnök, Facebook.com, 2023. június 5.)

komment

Médianapló - Donáth Anna: "A magyar kormány körül szorul a hurok" (Lefülelt mondatok, 23.05.28.-06.04.)

2023. június 04. 14:43 - Zöldi László

A legutóbbi napokban Orbán Viktor macerált, Csillag István és Csintalan Sándor orbánozott, Borkai Zsolt visszatért, Demeter Szilárd pedig bemutatkozott.

  

Ez 3 millió Orbán országa. (Csintalan Sándor volt politikus, Magyar Hang, május 28.)

Képes balra fordított nyakkal órák hosszat ülni az Országgyűlésben. (Szűcs R. Gábor publicista a miniszterelnöktől jobbra helyet foglaló Semjén Zsoltról, Újnépszabadság.com, május 29.)

Nem úgy emlékszem, ahogy volt. Úgy emlékszem, ahogy én szeretném, hogy lett volna. (Odze György író, HírKlikk.hu, május 30.)

A Petőfi-évfordulóra való készülődés hevében „muszkavezetővé” vált. (Csillag István volt gazdasági miniszter Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, május 30.)

A történelem lapjaira is bevéste magát. (Jurák Kata újságíró Orbán Viktorról, PestiSrácok.hu, május 31.)

Korszakos figura. (Bencsik Gábor újságíró Orbán Viktorról, ATV, május 31.)

Megszokta, hogy az ellenfél rajta köszörüli a nyelvét. (Sereg András újságíró Orbán Viktorról, Index.hu, május 31.)

Az ellenzék sem hagyta szó nélkül a miniszterelnök születésnapját, és lám, mindenki szabadlábon van. (Bolgár György műsorvezető, Klubrádió, május 31.)

Puha diktatúra. (Stefano Bottoni félig magyar történész az Orbán-rendszerről, rtl.hu, május 31.)

Bizonyos függetlenségi szint fölött egy igényes művész már nem fogad el állami díjat. (Török András volt kulturális államtitkár, Népszava, május 31.)

Kicsit a sporton keresztül rehabilitáltak. (Borkai Zsolt volt győri polgármester, a Győri Atlétikai Club újdonsült elnöke, Kisalföld, május 31.)

Az emléket ápolni, a bűnre emlékeztetni, az összetartozásért mindent megtenni. (Nagy Ervin politológus Trianonról, Magyar Hírlap Online, június 1.)

Magyarország Orbánt jelenti. (Bartus László újságíró, Amerikai Népszava, június 1.)

A magyar kormány körül szorul a hurok. (Donáth Anna Európa-parlamenti képviselő, ATV. június 1.)

A miniszterelnök mintha azt modellezné, hogyan lehet az EU-ról leválva kormányozni. (Szerető Szabolcs újságíró, Magyar Hang, június 2.)

Baloldali macera mindig lesz. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, június 2.)

Elveszítettünk több milliónyi lelket, akik a kisebbre, szűkebbre szabott ország határain kívül rekedtek. (Román István Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei főispán Trianonról, Szabolcs Online, június 2.)  

Európa leírt bennünket. (Bruck András író, Facebook.com, június 3.)

A választónak annyi szabad média nélkül. (Balassa Tamás újságíró, Népszava, június 3.)

Székelyföld a szülőföldem, Erdély az otthonom, Magyarország a hazám. (Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Mandiner.hu, június 4.)

Kicsit sok vagyok. (Dombóvári István humorista, RTL Klub, június 4.)

komment

Médianapló - Tíz mondat Trianonról

2023. június 03. 08:37 - Zöldi László

Itt az ideje, hogy Trianon sebeiről levegyük az ezerszer átvérzett kötést. (Orbán Viktor miniszterelnök, Vas Népe, 2010. augusztus 9.)

Ha Trianon nem következik be, az ország lélekszáma ma 40 millió lenne. (Raffay Ernő történész, Zalai Hírlap, 2013. június 5.)

Magyarországot az újonnan húzott határok egyszerre szigetelték el közvetlen környezetétől és Európától. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2017. június 21.)

Az egyik lehetőség, hogy elfogadjuk Trianont, ebben az esetben felmorzsolnak bennünket. A másik, hogy a magyar többségű területeken területi autonómiát vívunk ki. A harmadik a területi revízió nagyhatalmi támogatással. (Raffay Ernő történész Léván, M7.sk, 2018. október 25.)

Miközben Trianon sebeit nyalogattuk, segítettük és természetesnek vettük Magyarország újraegyesítését, talán a kölcsönkenyér egyszer visszajár. (Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum vezetője, Magyar Hírlap Online, 2019. április 26.)

Az idő a sebeket gyógyítja, az amputációt nem. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2019. június 4.)

Nemcsak Magyarországot darabolták szét, hanem a megmaradt, csonka Magyarországot is életképtelenségre ítélték. (Kövér László Fidesz-politikus, Kisalföld, 2020. január 23.)

Ha annak idején a trianoni békeszerződést Orbán Viktor tárgyalja, az antant országok felét Magyarországhoz csatoltatta volna. (Kubatov Gábor Fidesz-politikus, Facebook.com, 2020. december 11.)

Trianon szinte minden magyarnak kézzel fogható gyötrelmet jelentett. (Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Magyar Nemzet Online, 2021. június 4.)

Az indulat, mi tagadás, elragadott kissé, és azt mondtam, hogy Dózsa ugyanannak a „nem létező” világerőnek volt az ügynöke, amely a pozsonyi csatától Trianonig mindig a vesztünket akarta, és akarná mostanában is. (Bogár László közgazdász, Magyar Hírlap Online, 2023. március 27.)

 

komment
süti beállítások módosítása