Egy félreértést szeretnék tisztázni. Tegnap idéztem Orbán Viktortól tíz mondatot, az egyik a határon túli magyarokra vonatkozott. Művelt olvasóm vitatta, hogy egy bizonyos szállóige Orbántól származik. Helyette Torgyán Józsefet tüntette föl szellemi kútfőként. A félreértés oka, hogy az idézetből lespóroltam néhány szót, amelyek megítélésem szerint nem tartoztak a lényeghez.

Eredetileg így hangzott a Magyar Rádió 2016. február 28-i adásában: „Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul köröskörül.” A tegnapi idézetben Magyarországgal kezdődött a mondat. Ha nem a lényegre összpontosítottam volna, akkor elkerültem volna a félreértést. A korholást köszönöm, már csak azért is, mert lehetőséget teremtett arra, hogy utánanézzek a szállóige eredetének.

 A rendszerváltás után tűnt fel. Az egyre ismertebb metafora arra utalt, hogy 1920. június 4-én megszűnt a történelmi Magyarország. Elvesztette területének kétharmadát, és minden harmadik magyar a határon túlra került. Azóta értelmezik e jelenséget politikusok, publicisták, írók és történészek. A Horn-kormány idején például két politikus vetélkedett az ellenzéken belüli hatalomért. Torgyán József és Orbán Viktor egyaránt úgy vélte, hogy amelyikük szemléletesebben jeleníti meg Csonka-Magyarországot, a köztudat befolyásolásában előnyre tehet szert.

Ha a szállóige szájról szájra vándorlását követjük, akkor a pártelnökök vetélkedésének két előzménye is feltűnik. Mindkettő Eperjes Károly nevéhez fűződik. A színész 1994-ben beszállt a Fidesz kampányába..Országgyűlési képviselőjelöltként Egerben interjút adott a helyi lapnak, ekkor azonban még nem részletezte a történelmi vízióját. Másfél évvel későbbre halasztotta, midőn már átengedte mandátumát egy másik Fidesz-politikusnak. A második interjú a győri napilap egyik szombati mellékletében látott napvilágot, és Gülch Csaba literátus újságíró készítette.

A színész ama összefüggésbe ágyazta a mondandóját, hogy államalapító István királyunk Szűz Máriának ajánlotta az országot. Íme, a szöveg: „Mária országában vagyunk, amit Trianonban felosztottak. De jelentem, Szent István etnikummal együtt, határtalanul ajánlotta fel az országot. Hiába vagyunk a világtörténelem egyetlen olyan országa, amelyet saját maga vesz körül, ez a mennyben akkor is úgy van felajánlva, ahogyan fel van ajánlva. Akármit csinálnak.”

A színész szerint tehát István sok nemzetiséget kormányzott katolikus értékrendben. A következő ezer évben pedig akármilyen államok alakultak is ki a Kárpát-medencében, a magyar volt és maradt a legnépesebb etnikum. Hitvilágát, hagyományait azoknak is figyelembe kéne venniük, akik a történelmi Magyarország peremén nemzetállamokat hoztak létre. E felfogást nevezik magyar szupremáciának (fölénynek, felsőbbrendűségnek, vezető szerepnek), bár a latin kifejezést Eperjes Károly sohasem használta.    

Az elsőséget nem venném el tőle, a sokféle változatban megfogalmazott szállóigét mégis barátjának és eszmetársának, Orbán Viktornak kölcsönzöm. Ő szintén kétszer vette szájára a hasonlatot, másodjára azonban már nem ellenzéki politikusként, hanem kormányfőként. Ezzel a Szűz Máriának ajánlott ország félhivatalos állásponttá vált. Ez pedig azt jelenti, hogy az immár ötszörös miniszterelnök nemcsak a határral övezett Magyarország, hanem a határtalan magyar nemzet vezetésére is igényt tart.    

Tíz mondat egy sűrített hasonlatról

Ez az ország, amely saját magával van körülvéve. (Eperjes Károly színész, A Nap, 1994. április 16.)

A világtörténelem egyetlen olyan országa vagyunk, amelyet saját korábbi maga vesz körül. (Eperjes Károly színész, Kisalföld, 1996. január 6.)

Geopolitikai sajátosság, hogy Magyarország a világ egyetlen országa, melyet saját maga vesz körül. ( Orbán Viktor Fidesz-politikus, Délmagyarország, 1996. április 30.)

Köztudomású sokat támadott definícióm: Magyarország a földkerekség egyetlen olyan országa, amelyet önmaga határai vesznek körül. (Torgyán József kisgazda politikus, Új Magyarország, 1996. augusztus 5.)

Magyarországon kívül Európának egyetlen olyan állama sincs, amely körös-körül hajdani önmagával lenne határos. (Sütő András erdélyi író, Magyar Nemzet, 1997. december 20.)

Magyarország az egyetlen ország Európában, amely a határain kívül rekedt nemzetrészekkel körülvéve voltaképpen önmagával határos. (Horváth András vajdasági újságíró, Magyar Szó, 1998. február 18.)

Saját magunkkal vagyunk körülvéve. (Csete György építész, Magyar Rádió, 2004. december 26.)

Körül vagyunk véve saját magunkkal. (Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter, Echo TV, 2015. július 10.)

Ismerjük persze a szakállas viccet is, miszerint Magyarország az egyetlen ország a világon, amely saját magával határos, ráadásul köröskörül. (Orbán Viktor miniszterelnök, Miniszterelnök.hu, 2016. február 28.)

Magyarország olyan ország, amely minden oldalról önmagával van körülvéve. Mint kenyér a héjával, és a héjában van a vitamin. (Márfi Gyula veszprémi érsek, Magyar Szó, 2018. augusztus 20.)

Ezt firtatták ketten is. Az egyik budapesti kolléga, a másik vidéki városban él. Nem ismerik egymást, nem beszélhettek össze, és nem egyeztethették az álláspontjukat. Évtizedek óta űzik a kíváncsiság mesterségét, és ha egymástól függetlenül pendülnek ugyanazon a húron, akkor bizony adnom kell a véleményükre.

Jóhiszeműen tévednek, de a tanulságot nekem kell levonni. Készítettem ugyanis egy összeállítást Orbán Viktor hatvanadik születésnapjára. Azt igyekeztem dokumentálni, hogy a legutóbbi harmincöt évben ki mit mondott róla. Ő maga magáról, a családtagjai és az olykor kaján értelmezői pedig szintén róla. Harmincszor tíz sor egy körülbelül három évtizedes politikusi tevékenységről. A magyar országgyűlés legrégebbi tagjáról, az immár ötszörös miniszterelnökről.

Arról az emberről, aki nélkül nincs lényeges döntés Magyarországon. Vannak, akik a hatalomgyakorlás mikéntjét érdesebben értelmezik, a születésnap iránti tapintatból azonban visszafogottan fogalmazok. Mindazonáltal foglalkoztat a kerek évforduló. Az Orbán Viktorról kialakult véleményektől függetlenül a szállóige-gyanús mondatok gyűjtőjeként a jelenlegi kormányfőt az élmezőnyben tartom számon. A mintegy háromezer gondolatot tartalmazó gyűjteményben ötven hol éles, hol szellemes, hol mélyen szántó, hol cinikus mondattal vétette észre magát.

Elismerésre méltó a teljesítménye, de azért nem is olyan sok. Három és fél évtized alatt évenként 1,4 szállóige-gyanús mondat. Majd az utókor dönti el, mennyire jellemzik a kort, amelyet jobb híján Orbán-rendszernek nevezünk. Az a benyomásom, hogy az ellenzéki politikus szabadabban fogalmazott, mint a hatalmat gyakorló. Holott az utóbbinak több beszédírója, kommunikációs munkatársa van a stábban, akik ötletekkel kecsegtetik, de taktikai okból korlátozhatják is.    

Alighanem ezzel magyarázható, hogy a két tapasztalt újságíró fölfedezte: a fészbukos üzenőfalamon olvasható összeállítás beharangozójában olyan mondatok is vannak, amelyek egy kattintás után, belül hiányoznak az összeállításból. Abban már eltért a feltételezésük, hogy ki cenzúrázta Orbán első tíz mondatát. Egyik a Facebookra tippelt, másik valamilyen kormányhivatalra. Nos, az összeállítás kétségkívül Orbán mondataival indult, ezt tükrözi az üzenőfali „beharangozó”. Ám a gondolatokat több mint három évtized alatt gyűjtöttem össze, és magukon viselik a gyűjtés technikai körülményeit.

Amit digitális bevándorlóként megtanultam a Times New Roman betűtípusról és a 14 pontos betűkről, az most cserben hagyott. Vacakoltam velük egy darabig, aztán kihúztam az Orbán Viktortól származó szállóigéket. A negyedik tízet. S hogy a kihúzott mondatok nem a tartalmuk miatt maradtak ki, arra a mostani bejegyzésem utáni összeállítás a bizonyíték. Újra tördeltem a minőségi Orbán-mondatokat, és íme, betűhíven a tegnap mérgemben „cenzúrázott” szöveg.

Az már a helyzetünk iróniája, hogy akkor volna demokrácia nálunk, ha igaz lenne két kollégám egybehangzó feltételezése. Ha akadna olyan intézmény, amely cenzúrázhatná az ország első emberét, a nyilvánosság első számú kedvezményezettjét, a már-már örökös miniszterelnököt.

Tíz mondat Orbán Viktortól

Mindenki pontosan olyan, mint a pártja. (Magyar Nemzet, 1990. március 3.)

Magyarország a világ egyetlen országa, amelyet saját maga vesz körül. (Délmagyarország, 1996. április 30.)

Ha minden jól megy, mi lehetünk Európa C-vitaminja. (Hír TV, 2003. május 17.)

A nemzet a test, a köztársaság pedig a ruha. (Magyar Nemzet, 2006. március 14.)

Semmi sem tart tovább, mint az átmenet. (Magyar Rádió, 2012. szeptember 7.)

Ha nincs gazdasági növekedés, akkor a bajt kell szétosztani. (Mgyar Rádió, 2015. április 24.)

A saját magunk dicsérete olyan fontos, hogy nem bízhatjuk másra. (Miniszterelnök.hu, 2015. november 9.)

A pénznek nincs szaga, de a tulajdonosnak van. (Miniszterelnök.hu, 2017. február 28.)

Mindenki a saját rendszerében bízik. Én is így vagyok ezzel. (Magyar Rádió, 2020. október 30.)

Minden magyarban van egy kis Petőfi. (Duna TV, 2023. március 15.)

 Tíz Orbán-mondat Orbán Viktorról

Én inkább humán érdeklődésű anyámra ütöttem. (168 Óra, 1992. június 9.)

Én nem egy huszadik generációs kifinomult értelmiségi vagyok, és ez stílusjegyeket is magával hoz. Van bennem talán valami alulról jött nyersesség. (Mozgó Világ, 1993/október)

A feleségem szívesebben látna jogászként vagy üzletemberként. (Vas Népe, 1996. szeptember 14.)

Negyvenéves korára az ember megtanulja, hogy minden bor volt egyszer must. (Magyar Nemzet, 2003. május 24.)

Öreg baka vagyok a politikában, mi több: néhányszor már a választók ki is adták az obsitomat. (Magyar Nemzet, 2011. december 24.)

Nem vagyok egy mai sütés, lassan ötvenéves leszek. (Magyar Rádió, 2013. január 18.)

Még fiatal, életerős emberként gondolok magamra, furcsa lesz, ha egyszer csak nagypapának szólítanak. (Blikk.hu, 2013. július 30.)

Amikor úgy érzem majd, hogy nem tudok újat kihozni magamból, nem tudom kijavítani egy-egy hibámat, akkor talán nyugdíjba kell mennem. (444.hu, 2015. október 12.)

Én ma ötvenhat éves vagyok. Az életesélyeimet tekintve huszonöt évem még lehet. (Miniszterelnök.hu, 2019. február 27.)

Történjen bármi, már mindent megéltem. (Postoj.sk, 2021. május 5.)

 Tíz családi mondat Orbán Viktorról

Ez a családi kapcsolat eddig csak hátrányt jelentett a vállalkozásaink számára. (Ifj. Orbán Győző testvér, kőbányászati vállalkozó, Népszabadság, 2000. május 27.)

Amíg nem volt ilyen magas pozícióban a fiam, kedvezőbb helyzetben voltam. (Id. Orbán Győző apa, kőbányászati vállalkozó, Népszabadság, 2001. július 26.)

A fiam érdeklődésben, azt hiszem, rám hasonlít, keménységben viszont az apjára. (Orbán Győzőné, Sipos Erzsébet anya, Népszava, 2001. július 28.)

Azt akartam mindig, hogy jó tanuló, jó úttörő legyen, jól menjenek a dolgai, jusson valamire. (Orbán Győzőné, Sipos Erzsébet anya, Népszava, 2001. július 28.)

Ha karrierpolitikus lett volna, akkor 2002-ben, négy év sikeres kormányzás után elfogadta volna annak a sok kitűnő állásajánlatnak az egyikét, amelyekkel elhalmozták és elhalmozzák. (Lévai Anikó feleség, Magyar Hírlap, 2007. június 25.)

Rendes uram van, és megkímél. (Lévai Anikó feleség, Vas Népe, 2012. január 21.)

Ha valami nem érdekli Viktort, azt egyszerűen elengedi a füle mellett. Van úgy, hogy első dühömben agyon tudnám csapni. (Lévai Anikó feleség, Story Magazin, 2015. április 23.)

Nagy tisztelettel és örömmel tölt el, hogy az apósom Orbán Viktor. (Tiborcz István vő, ingatlanfejlesztő vállalkozó, Origo.hu, 2017. október 30.)

Amióta Jézussal találkoztam, azóta apámmal sokkal jobb a viszonyom, és sokkal jobban szeretem. (Orbán Gáspár másodszülött, katonatiszt, Index.hu, 2018. július 27.)

Nagyon jó vele römizni. (Orbán Ráhel elsőszülött, turisztikai szakember, Mandiner.hu, 2022. december 22.)

Tíz mondat Orbán Viktorról

Jól fésült vihar: formatervezett szenvedély. (Bodor Pál író, Népszabadság, 1993. augusztus 30.)

Orbán Viktor és Isten között az a különbség, hogy az Isten nem akar Orbán lenni. (Hofi Géza humorista, Kisalföld, 2001. március 3.)

Ha nem adja politikára a fejét, akár NB I-es futballista is lehetett volna. (Mészöly Kálmán volt szövetségi kapitány, Dunaújvárosi Hírlap, 2001. július 5.)

Orbán Viktor nagyon tehetséges politikus. (Medgyessy Péter volt miniszterelnök, Index.hu, 2014. augusztus 27.)

Kiváló politikai vállalkozó. (Szelényi Iván szociológus, 24.hu, 2016. május 27.)

Orbán a Napkirály. Keleten nem nyugszik, Nyugaton nem kell. (Kuncze Gábor liberális politikus, ATV, 2019. október 17.)

Ludas Matyi jelmezében Döbrögi lép fel. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, Népszava, 2020. június 13.)

Az ellenzék Döbrögit látja Orbánban, és keresi a maga Lúdas Matyiját. (Vona Gábor volt Jobbik-politikus, Index.hu, 2021. november 23.)

Nemzeti dombormű. (Ragályi Elemér filmoperatőr, Facebook.com, 2023. március 8.)

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke május 31-én lesz hatvanéves. Megette már a kenyerünk javát. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2023. május 8.)

A legutóbbi napokban Orbán Viktor lábadozott, Bödőcs Tibor szájerezett, Parragh László bővelkedett, Szekeres Imre gyurcsányozott, Szanyi Tibor pedig pápázott.  

Önbevallása szerint mélyen hívő szoknyás csávó. (Józsa Márta újságíró Böjte Csaba ferences szerzetesről, Klubrádió, május 21.)

Afrikában úgy tisztelik mint az első zsiráfot, akiből külügyminiszter lett. (Szűcs R. Gábor volt diplomata Szijjártó Péterről, Újnépszabadság.com, május 22.)

Több lábon állni mindig jobb, mint egy lábon. (Orbán Viktor miniszterelnök a katari tárgyalásokról, Miniszterelnök.hu, május 22.)

Szomorú világ vár ránk, ha hagyjuk, hogy jobb- és baloldali megmondóemberek tematizálják közbeszédünket. (Herényi Károly volt MDF-politikus, Népszava, május 22.)

Szerintem konkrétan egy marxista csávóról beszélünk. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus Ferenc pápáról, Híradó.hu, május 23.)

Szinte főfoglalkozásban gyászolja az NB I-ből kiesett Vasast. (Kiss László sportújságíró Váczi Zoltán volt focistáról, Magyar Hírlap Online, május 23.)

Hét ellenzéki pártnak tíz elnöke van. (G. Fodor Gábor politológus, Origo.hu, május 24.)

A sajtó kivéreztetéséért nem a magyar kormány médiapolitikája felelős. (Szalai Szabolcs, a Transzparens Újságírásért Alapítvány stratégiai igazgatója, Index.hu, május 24.)

Mindenhol befeszít. (Závecz Tibor szociológus az Orbán-kormányról, ATV, május 25.)

Ez a csuhás - a szóhasználat a korai Fideszé - a magyar kormány kegyeltje. (Iván Gizella újságíró Böjte Csabáról, Újnépszabadság.com, május 25.)

Nem vagyok senki zászlóshajója. (Böjte Csaba ferences szerzetes, Válaszonline.hu, május 25.)

Nem szeretném kipróbálni, hogy lehet 300 ezerből megélni. (Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Index.hu, május 25.)

A lakosság közeli ellátásokat kell megőrizni. (Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Magyar Narancs, május 25.)

A nép a négy fal között morog. (Czene Gábor újságíró, Népszava, május 25.)

Legújabb kori történelmünk e két kulcsfontosságú mozzanatáról jól felépített, hiteles, szakmailag is kifogásolhatatlan játékfilm készült. (Borbély Zsolt Attila publicista a Blokádról és az Elk.rtukról, Magyar Nemzet Online.hu, május 25.)

Mi a f.szért ment oda? (Bödőcs Tibor humorista Szájer József ereszcsatornás házibulijáról, Comedy Central, május 26.)

Kádár kisunokája. (Puzsér Róbert publicista Orbán Viktorról, Magyar Hang, május 26.)

Az ellenzéki pártok világnézeti kérdésekben elbliccelik a vitát a Fidesszel. (Bauer Tamás DK-politikus, Facebook.com, május 26.)

Beszélnek-e továbbra is diktatúráról, miközben másfél milliós fizetésük van? (Keszthelyi András politológus az ellenzéki politikusokról, HírKlikk.hu,május 27.)

Gyurcsány Ferenc nem vállalta a múltját és a hibáival való szembenézést. (Szekeres Imre szocialista politikus, Népszava, május 27.)

Egy snájdig döbrögi. (Mihályi Endre kommentelő Ókovács Szilveszterről, az Állami Operaház újraválasztott főigazgatójáról, Facebook.com, május 27.)

Jóska kollégiumi szobatársam volt. Szépen harmonikázott, és esténként szívesen hallgattuk. Edzésre pedig együtt jártunk. Én országos bajnokságig vittem a középiskolások között, ő futásra tette az életét, és felnőtt válogatott lett. Visszavonulása után az atlétikában maradt, nemzetközi kapcsolatai révén menedzserként pátyolgatja a hazai tehetségeket. Nincs könnyű dolga.

Most a fészbukos üzenőfalán értesített arról, hogy Takács Boglárka megjavította az országos csúcsot. Száz méteren 11.27 másodpercet futott. Azt már én fűzöm hozzá, hogy sokszoros bajnoknőnk augusztusban lesz 22 éves, akkor debütál a Budapesten megrendezendő világbajnokságon. Remélem, hogy addig javul még. Teljesítményéről a barátom, egy magánember értesített, az Egyesült Államokban élő atlétákéról viszont az amerikai szövetség, amely méltányolja a sportág iránti érdeklődésemet.

A magyar bajnoknőről annyit tudok, hogy móri lány. Onnan járt Székesfehérvárra edzeni, majd tavaly a fővárosba igazolt, és az eredményei ugrásszerűen megjavultak. Olvastam róla, hogy az ELTE jogi karára akar jelentkezni, talán sikerült is neki. Ha az Egyesült Államokban járna egyetemre, akkor Mr. Algoritmus rengeteg információval látna el. Tudnám, hogy hol és mit tanul, a róla készített fényképek és videók pedig magas technikai felkészültségről árulkodnának.

Tételezzük fel, hogy Boglárka egyetemista. Vajon kimagasló teljesítménye mivel kecsegtet a hasonló (utánpótlás) korúak nemzetközi versenyében? A magyar egyetemi bajnokságról nincsenek friss információm, az amerikairól vannak. A sport ösztöndíjasok azért küzdenek, hogy a diploma megszerzése után pénzdíjas versenyeken indulhassanak, ráadásul a sportszer-gyárak is szerződést kössenek velük.

Például a tavaly végzett Abby Steinerrel, aki százon 10.90 másodperccel, kétszázon pedig 21.77-tel vétette észre magát, a német Puma cég évi egymillió dolláros (346 millió forintos) szerződést kötött. Mai utódai már túl vannak az idény elején megrendezett bajnokságon. Végignéztem az előfutamokról készített mozgókép-felvételeket, és Boglárka korosztályában az ő mostani 11.27 másodperce a következő amerikai eredményekhez hasonlítható.

Egy 11.08-ashoz, két 11.11-eshez, két 11.16-oshoz és egy 11.20-ashoz. Az a benyomásom, hogy a legtehetségesebb sprinterünk az országos csúcsával talán továbbjutott volna az amerikai egyetemi bajnokság előfutamából. (Máskülönben a nemzetközi szint 11 másodpercen belül kezdődik.) Boglárka válogatott is, és a világbajnokságra készülő, szintén tehetséges társnőivel a négyszer százas váltóban javított országos csúcsot. Eredményük 43.58 másodperc lett.

Az Egyesült Államokban tanuló diák-atléták is futottak a váltóban. A texasi egyetem csapata győzött 41.89 másodperccel, az utána befutó három egyetem váltója 42.92-őt, 42.93-at és 43.48-at ért el. A magyar válogatott a friss országos csúccsal az amerikai egyetemi bajnokságon az ötödik lehetett volna.

Tíz mondat a futásról

A futást azért kedvelem, mert az ember friss levegőn van, másrészt a legjobb társaságban. Vagyis egyedül. (Horn Gyula miniszterelnök, Esti Hírlap, 1997. december 19.)

Szeretnénk a menetelést futólépésre változtatni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió. 2001. január 24.)

A mezítlábas futás felér egy talpmasszázzsal. (Pásztor György maratonista, Békés Megyei Hírlap, 2002. november 16.)

Zsákban futunk, miközben a francia etikett szerint szeretnénk táncolni. (Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Népszava, 2007. március 6.)

Futok, Minden reggel hat kilométert. Pedig ha valamit utálok, az a futás - borzalom. (Gyárfás Tamás médiamenedzser, CR Üzleti Magazin/2008)

Botka László előre rúgta a labdát, most pedig fut utána. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Zoom.hu, 2017. szeptember 25.)

Én futok, Karácsony robogón ül, Tarlós Ferrarin megy. (Puzsér Róbert publicista a budapesti főpolgármester-jelöltekről, Magyar Nemzet, 2019. augusztus 31.)

Elárulom a nagy kampánytitkot: letolt gatyával nem lehet futni. (Szekeres Imre szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. december 22.)

 Nem tudunk elég gyorsan elég sokat futni. (Borsos Attila sportkommentátor a női kézilabda válogatottról, Sportal.hu, 2022. november 19.)

Összekötött kézzel és lábbal futunk versenyt a túldoppingolt fideszesekkel. (Dobrev Klára DK-politikus, Klubrádió, 2023. április 19.)

Tegnap a Vígszínház fészbukos üzenőfalán ez jelent meg: „A társulat mély megrendüléssel tudatja, hogy ma hajnalban, életének 82. évében elhunyt Szegedi Erika.” Részvétem a családnak és a társulatnak, a megrendülésről azonban egy sajtóhiba jutott az eszembe. (Foglalkozási ártalom.) A Népszava 2018. július 24-én imígyen közölt egy MTI-hírt: „A szegedi önkormányzat közleménye szerint… A szegedi önkormányzat és Botka László polgármester mély megrendeléssel értesült Solymosi Frigyes haláláról.”

A kitűnő vegyészprofesszor, aki kedves kolléganőm, Chikán Ágnes férje volt, a digitális korban halt meg. Az elírásért már nem nyomdászt vonhattak felelősségre, hanem mondjuk számítógéphez ültetett titkárnőt. Vagy ami kínosabb, a Népszava megismételt egy 1953-as sajtóhibát, amelyet a Médiakutató című folyóirat 2013/4. számában Takács Róbert a Népszava „legnagyobb botrányának” nevezett. Az történt, hogy Sztálin megbetegedett, és erről a szakszervezeti lap részletesen számolt be.

A március 6-i szám címoldalán kezdődött a névtelen cikk, amelynek első mondata ez volt: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről.” Az Államvédelmi Hatóság azonnal mozgósította az embereit, akik megpróbálták begyűjteni az újságárusoknál föllelhető példányokat. 45 ezer darabot sikerült is. Dési János utánajárt a részleteknek, mert gyanította, hogy a Népszava jóval nagyob példányszámban jelent meg. Arra jutott, hogy a vidéki kiadást korábban nyomtatták ki, hogy elérje a hajnali postavonatot. Ezért a sajtóhibát tartalmazó példányokat csak a fővárosi és a Budapest környéki standokról szedhették össze.

Elég sok hibás példány jutott el az olvasókhoz, erről árulkodik Halász Péter író visszaemlékezése. Miután azonban ő és egy másik író, Vajda Albert is az emigrációban emlékezett a történtekre, tévedtek abban, hogy az inkriminált elírás gyászkeretben és nekrológ gyanánt látott napvilágot. Az másnapi fejlemény, amikor hivatalosan is bejelentették Sztálin halálhírét. Akkor már nagyon odafigyeltek a Népszava munkatársai. Nem mintha március ötödikéről hatodikára virradóra nem figyeltek volna oda.

A bejegyzésem utáni összeállításból kirajzolódik, hogy hatfős csapat nézte át az ólomsorokból kinyomtatott kefelevonatot. A nyomdai szerkesztő lelt is két apró hibát: a „megrendüléssel” szóban halványnak vélte az e és az ü betűt. Az Athenaeum Nyomda legjobb kéziszedőjével újraszedette az ólomsort. Igen ám, de sajtótapasztalat, hogy az újraszedés súlyosabb hibalehetőséggel kecsegtet. Ez következett be. Szakmai szempontból csakugyan botrányos sajtóhiba jelent meg, de ez nem vált nyilvánvalóvá a közvélemény számára. A történteket nem verték nagydobra a hatóságok.

Ezzel magyarázható, hogy leginkább az emigrációban élők írtak róluk - elszigetelt helyzetükből adódóan pontatlanul. Bár a pontatlanság azokat a megkísértette, akik a rendszerváltás után foglalkoztak vele. Érdekes példa egy neves irodalomtörténészé, aki úgy „nézett utána” a részleteknek, hogy az elírást a Szabad Népnek adományozta. Ami pedig a felségsértéssel felérő sajtóhiba elkövetőit illeti, hármójuk közül Gyertyán Ervin írta a névtelen cikket. Az ÁVH-sok megtalálták a kéziratot, amelyet „megrendüléssel” továbbított a szerző.

Ha vétkesnek találták volna, akkor a vádpont, a „népi demokratikus államrend elleni izgatás” akár kötéllel is járhatott volna. Későbbi filmkritikus kollégám ugyanis, akivel a múlt század hetvenes éveiben hetenként váltottuk egymást a Népszabadság hasábjain, Franciaországban járt egyetemre. Márpedig a Rákosi-korszakban a Nyugat-Európában szerzett diploma nem számított életbiztosításnak. Öreg barátomnak 21 könyve jelent meg, köztük a Lidérc és ingovány (1997), amelyben megírta, hogyan élte meg a Népszavában történteket.       

Ama bizonyos nyomdai szerkesztőt, Bodó Bélát, aki újraszedette a csaknem végzetes ólomsort, 1953. június 16-án 10 hónapnyi börtönre ítélték. A büntetést fellebbezés után a Legfelsőbb Bíróság 5 hónapnyira csökkentette. 1957 elején „bűncselekmény hiányában” rehabilitálták, és az Esti Hírlap szerkesztője lett. Közben, a sajtóból átmenetileg száműzöttként írt öt Brumi-könyvet, Brumi bácsi sorozata ma is a gyermekes szülők esti olvasmánya.

Hármójuk közül a legkevésbé ismert Gerő Ákos neve. A Ki kicsoda a nyomdaiparban? című lexikon nem is tud róla. A Magyar Médiatörténet című kézikönyvben viszont ez olvasható: „Az Athenaeum linó-szedője, aki az emlékezetes 1953-as ’megrendeléssel’-t elkövette, börtönbüntetésre ítélték.” Mint Bodó Bélát, őt is 10, majd 5 hónapra. Szintén rehabilitálták, és a Zrínyi Nyomda művezetői székéből vonult nyugalomba. Szakmai tanácskozásokon a  korrektor-képzésről gyakran kérték ki a véleményét.

Vannak néhányan, akik csakugyan utánanéztek a szövevényes ügynek. Például Dési János, Murányi Gábor, Pethő Tibor, Szűcs Gábor, Takács Róbert. De azoknak is köszönöm a téma iránti érdeklődést, akiknek a tévedéseit most sikerült pontosítani.  

Tíz mondat egy „súlyos” sajtóhibáról

A lap szerkesztője azt írta, hogy a vörös diktátor után „mélyen megrendült gyásszal” bánkódik egész Magyarország. Ehelyett ez a szöveg jelent meg a gyászkeretben, nagy betűkkel a lap első oldalán: „Mélyen megrendelt gyásszal bánkódik a magyar munkásság”. A detektívek előkotorászták a kéziratot, amely a vörös újság szerkesztőjének szerencséjére nem tartalmazott sajtóhibát. De a szöveg szedés igen, így hát a szedőt vitték börtönbe.” (Californiai Magyarság, 1953. május 22.) 

Ezért a kis elírásért egyszer valaki elvesztette az állását, és a börtönt is megismerte. (Moldova György író, Népszabadság, 1970. október 4.)

A lap címoldalán Sztálin gyászkeretes képe alatt fájdalmas hangú cikket közölt. Első mondatát sosem fogom elfelejteni: „Az egész magyar nép mélységes megrendeléssel fogadta Sztálin halálát.” (Vajda Albert emigráns író a Népszaváról, Új Világ, 1979. december 14.)

A cikk ezzel a mondattal kezdődött: „A magyar nép mélységes megrendeléssel értesült Sztálin elvtárs haláláról”. Barátom koránkelő volt, és így sikerült egy példányt szerezni a budapesti Népszava 1953. március 3-i számából, amelyet azután pillanatok alatt riadókülönítmények szedtek össze, kobozták el. A sajtóhiba egyesek számára szomorú következménnyel járt, az ügyeletes szerkesztőt - és ki tudja, hogy vele együtt a nyomdai személyzet tagjai közül hányat - azonnal letartóztattak. (Halász Péter emigráns író, Amerikai Magyar Népszava, 1983. április 8.)

Sztálin halálakor így kezdődött a Népszava nekrológja: „Mélységes megrendüléssel vette tudomásul Magyarország dolgozó népe Sztálin elvtárs halálát.” Balszerencséjére akkor éppen ő volt a soros tördelőszerkesztő. A slussz lázas sietségében hibás korrektúrasor került az anyagba, s a lap ilyen szöveggel került az olvasók kezébe: „Mélységes megrendeléssel…”, stb. Bodó Béla, amikor a Markóból kikerült, Hartán raboskodott, ahol madárijesztőként kereplővel riogatta a varjakat. (László István Péter újságíró, Magyar Sajtó, 1991. augusztus 19.)

Az ügyeletes olvasószerkesztő, vagyis Brumi bácsi talált egy betűhibát, ezért a sort Gerővel, a nyomdásszal újraszedette. Ilyenkor azonban könnyen tud keletkezni egy másik hiba. Így történt, hogy a Népszava olvasói a Féltő szeretettel fordul hazánk népe Sztálin elvtárs felé címet viselő közleményből megtudhatták, hogy Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről az egész magyar nép mélységes megrendeléssel értesült. (Bächer Iván író, Népszabadság, 1993. január 16.)

Gerő vállalta, hogy ő szedte 1953-ban az inkriminált sort: „Sztálin elvtárs temetésén megrendelve álltak…” Nekem ezt ő így magyarázta: Tudod, abban az időben sok kereskedelmi nyomtatványt szedtem, amelyben sűrűn előfordult a megrendelés szó. Akkor az egész ország traumába esett, a gyorsolvasásnál ez a szó így ugrott be. Tipikus szedőhiba: a szó első kettő és negyedik szótagja megegyezik, csak a harmadik szótagnál csúszott be az ü betű helyett az e. (Kútfalvi Oszkár, a Zrínyi Nyomda nyugalmazott revizora, Typographia, 1996/március)

Magyarországon botrányt okozott a Népszava egyik ezzel kapcsolatos közleménye. A Gyertyán Ervin fogalmazta szövegbe sajtóhiba csúszott, s így jelent meg: „Mélységes megrendeléssel értesült az egész magyar nép Sztálin elvtárs súlyos megbetegedéséről”. A felelőssé tett ügyeletes szerkesztőt, Bodó Bélát, a Brumi Mackóvárosban íróját hamarosan letartóztatták.” (Pethő Tibor újságíró, Magyar Nemzet, 2013. március 2.)

A vizsgálat feltárta, hogy mindez a nyomdai munkálatok végső fázisában történt, amikor már a hatfős, megerősített szerkesztői olvasóbrigád és a szerkesztőség vezetéséből jelen lévő Gábor Pál is megnézte a kefelevonatot. Az ominózus részt újraszedették, a hiba itt csúszott be, amit ez inspekciós olvasószerkesztő, Bodó Béla nem vett észre - a felelősség őt terhelte. (Takács Róbert sajtótörténész, Médiakutató, 2013/4.)

A Szabad Nép 1953-ban, Sztálin halálára írott vezércikkének a címe Megrendült helyett Megrendelt szívvel jelent meg. Tudatos hatalomcikizés vagy szedési hiba folytán. De Sztálin gyásza országos röhejbe fulladt. (Szalay Károly irodalomtörténész, Magyar Demokrata, 2016. július 27.)

Karizma és elhivatottság. Talán e két kifejezés jellemzi legjobban Böjte Csabát. (Gyuricza Ferenc újságíró, Zalai Hírlap, 2017. március 2.)

A rendszer elég laza, egyfajta kedves, teremtő káosz, amiben Böjte Csaba testvér az arc és a név. (Nagy Zsolt újságíró, Forbes, 2018/12.)

Munkájának gyümölcse nemcsak ideológiai síkon, de számszerűsítve is tetten érhető. (Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter, Nógrád Megyei Hírlap, 2022. március 28.)

Szexuális erőszak gyereklányok ellen, amit ő a csuhájával takargat. (Iván Gizella újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. május 14.)

Böjte nem Böjte, hanem gondosan felépített, marketingolt rendszer a név és az arc mögött. (Parászka Boróka publicista, hvg.hu, 2023. május 18.)

Az elhallgatás kultúráját honosította meg. (Szabó Tünde újságíró, Átlátszó Erdély, 2023. május 20.)

Önbevallása szerint mélyen hívő szoknyás csávó. (Józsa Márta újságíró, Klubrádió, 2023. május 21.)

A jobboldali, nép-nemzeti kurzusnak az egyik, sőt talán a legfőbb szentje. (Puzsér Róbert publicista, Spirit FM, 2023. május 23.)

Ezt a szent embert is képesek kikezdeni. (Borbély Zsolt Attila publicista, Magyar Nemzet Online, 2023. március 25.)

El a kezekkel Böjte Csaba testvértől! (Zsigmond Barna Pál Fidesz-politikus, Mandiner.hu, 2023. május 25.)

Túl nehezen fogjuk meg és túl könnyen engedjük el egymás kezét. (Zalai Hírlap, 2012. június 19.)

Most lehet, hogy építenék kerítést, de jó nagy kaput tennék rá. (Heti Válasz, 2015. június 25.)

A befogadásból születik az élet. (Magyar Nemzet, 2015. szeptember 26.)

Minden fontos, ami árva. (Magyar Nemzet, 2016. január 30.)

Úgy tűnik, a csomagolópapír fontosabb, mint a csomag. (Magyar Rádió, 2019. december 24.)

Isten selejtet nem teremt. (Délmagyarország, 2021. július 1.)

Ilyenek a nők. Ha virágot kapnak, turbékolnak. Ha a fejsze fokával kopogtatják a vállukat, akkor sikoltoznak. (Transtelex.ro, 2023. május 11.)

Legyen a jelszónk: a felnőtt kommentál, a diák az tanul. (Magnificat.ro,2023.  május 18.)

Azt mondják, hogy a Fidesz zászlóshajója vagyok. (Válaszonline.hu, 2023. május 25.)  

Nem vagyok senki zászlóshajója. (Válaszonline.hu, 2023. május 25.)

Szalai Szabolcs kerek arcú fiatalember. Néhány hónapja figyeltem föl rá az ATV beszélgetős műsoraiban. Észrevettem, hogy a „szempontjából” kifejezést minden második mondatban használja. Fiatal pályatársként könyveltem el, most azonban már nem újságíróként jelentkezett be, hanem a Transzparens Újságírásért Alapítvány stratégiai igazgatójaként.

Új munkahelyéről az Átlátszó.hu azt írta, hogy a „kilépett momentumos önkormányzati képviselők gyűjtőhelye a Fidesz-közeli sajtóalapítvány”. Ha így van, akkor bizarr szellemi műhely az esztergomi civil szervezet. Újdonsült stratégiai igazgatója az Index.hu tegnapi számában elismeri, hogy „az állami és az állam közeli gazdasági szereplők leginkább a kormánybarát médiumokban hirdetnek”. Ebből azonban nem azt a következtetést vonja le, amit a végrehajtó hatalom működését bíráló elemzők szerinte felületesen állapítanak meg.

Épp az ellenkezőjét mondja ki: „A sajtó kivéreztetéséért nem a magyar kormány médiapolitikája felelős.” Úgy véli, hogy a hazai nyilvánosságot „a globális technológiai nagyvállalatok véreztetik ki”. Számokkal is alátámasztja véres mondandóját: 2016-ban a Facebook és a Google még „csak” a digitális reklámköltések 51 százalékát happolta el a magyar portálok elől, tavaly viszont már a 66 százalékát. Az a bizonyos kétharmad pedig 107 milliárd forintot jelent. Azt már én fűzöm hozzá, hogy e tetemes summa nagyjából annyi, mint amennyit a kormányzat évente a közszolgálati médiumokra költ. Azokra az intézményekre, melyek az ő nótáját fújják.

És akkor ott van még a kormányzati propaganda részleg évi 50 milliárd forint körüli hirdetési kerete. Továbbá az állami cégek, például a Szerencsejáték Zrt, a MOL és az MVM reklámkerete. Mindebből csurran-cseppen az egyetlen ellenzéki napilapnak, a Népszavának is, de a mintegy félmilliárd forint és még egy-két ellenzékinek vélt médium „támogatása” legföljebb századrésze a kormánybarát médiumok finanszírozásának. Vagyis a jelenlegi magyar kormány évente mintegy 200 milliárd forinttal torzítja el a hazai médiapiacot.

Ennek van gyakorlatias magyarázata: fontosabbnak tartja a politikai hasznot, mint a gazdaságit. A kistafírozott kormánybarát médiumok tehát nyugodtan sugározhatnak vonalas műsorokat és közölhetnek vonalas írásokat, hisz’ a propaganda tevékenységükkel „termelt” veszteséget politikai hirdetésekből ellensúlyozhatják. Ebben érhető tetten a magyar kormány szelektív médiapolitikája. Az a benyomásom, hogy akkor is felelős a sajtó kivéreztetéséért, ha a felelősségben osztozik a globális technológiai nagyvállalatokkal.

Tíz mondat a hirdetésekről

Magyar bajnokit adnak. Aztán a szünetben jön a reklám: a magyar reformok működnek! Reméljük, nem úgy, mint a labdarúgásban. (Szőts István tatabányai újságíró az M4-ről, Kemma.hu, 2015. augusztus 30.)

Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)

A sajtó egyik része a kormány és a Fidesz-közeli cégek apanázsából él. A másik része láb- és körömgombából és a hüvelyszárazságból. (Hell István közíró, Facebook.com, 2017. október 24.)

A magyar sajtó nemcsak a politikának, hanem a hirdetőknek is befeküdt. (Szekeres Tamás, a Bors kirúgott főszerkesztője, Népszava, 2017. október 27.)

Az nincs rendben, hogy a Magyar Szocialista Párthoz kötődő, ahhoz köthető pártsajtót a Fidesz ilyen-olyan módon finanszírozza. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, 2018. január 27.)

Hosszú idő után újra nyereséges lett a Népszava, a tavalyi bevételek több mint fele - 56 százaléka - állami hirdetésekből származik. (Zöldi László újságíró, Blog.hu, 2018. június 1.)

A maga módján minden sajtótermék kormányközeli. (Szanyi Tibor volt szocialista politikus, Azonnali.hu, 2020. január 8.)

A sajtót nem irányított gazdasági viszonyokra találták ki. (Szele Tamás újságíró, Zónapörkölt.blog, 2020. június 24.)

Rogán Antal nemcsak a kormánypárti nyilvánosságot teremti meg, hanem az ellenzékit is. (Bódis András újságíró, Múosz.hu, 2021. november 10.)

Ami nem lett az övék, azt is képesek kordában tartani. (Sebes György újságíró az Orbán-kormány médiapolitikájáról, HírKlikk.hu, 2022. augusztus 28.)

Külgazdász. (Hegyi Iván újságíró, Népszabadság, 2015. április 3.)

Külsérelmi miniszter. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, 2018. augusztus 7.)

A fiatalember, aki külügyminiszteri rangot visel. (Tamás Gáspár Miklós filozófus, ATV, 2020. április 14.)

Szijjártó nem a legbutább miniszter. (Márton László író, Népszava, 2020. június 6.)

Inkább alkusz és fürkész, mintsem tapintatos diplomata. (Somfai Péter újságíró, 168 Óra, 2020. november 18.)

Ügyes külügyminiszterünk van. Mozgékony. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, 2021. január 22.)

A legtöbb horkolásgátló gép beszerzője. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. május 2.)

A legmoszkovitább miniszter a kormányban. (Stumpf András újságíró, ATV, 2022. november 22.)

Lenyűgöz Szijjártó Péter munkabírása és kitartása. (Csepregi Éva énekesnő, Mandiner.hu, 2022. december 11.)

Afrikában úgy tisztelik mint az első zsiráfot, akiből külügyminiszter lett. (Szűcs R. Gábor volt diplomata, Újnépszabadság.com, 2023. május 22.)