Tegnap este figyelemre méltó beszélgetést hallottam a SpiritFM stúdiójából. Két politológus, Ceglédi Zoltán és Lakner Zoltán egymás szájából vette ki a szót. Gondolatcseréjük aktuálpolitikai érzékenységről árulkodott. Mintha Ceglédi hozta volna szóba Gyurcsány Ferenc minapi kijelentését, miszerint „Fizessenek a gazdagok!” Lakner pedig vette a lapot, és kitágította a látóhatárt.

Azt fejtegette, hogy hat esztendeje a szocialisták újdonsült miniszterelnök-jelöltje, Botka László szegedi polgármester is ezzel kampányolt. Úgy vélte, abban a két politikus egyetért, hogy jó volna,  ha a gazdag emberek is kivennék részüket a közteherviselésből. A különbséget abban látta, hogy 2017-ben a szocialista politikus a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentését hangsúlyozta, 2023-ban pedig a dékás politikus azokat a milliárdosokat marasztalta el, akik állami pénzből gazdagodtak meg.

Okfejtését Lakner Zoltán így foglalta össze: „Az utóbbi években a Fizessenek a gazdagok! kopirájt nélkül kezd visszaszivárogni a nyilvánosságba.” A copy (másolás) és a right (jog) összevonása a mű szerzőjét védi a jogtalan másolással és terjesztéssel szemben. Ilyenkor beírunk a körbe vagy két zárójel közé egy c betűt, és utána biggyesztjük a műalkotás évét meg a szerzői jog tulajdonosának nevét is.

Igen ám, de ha politikai jelmondatról van szó, akkor mihez kezdjünk azzal, amit épp Gyurcsány Ferenc fogalmazott meg: „A politikában nincs szerzői jog.” (Facebook.com, 2021. augusztus 26.) Vagyis szabad a gazda. Ha kedvünk szottyan hozzá, a hatásos mondatot akár a nevünkre is írhatjuk. Márpedig a politikai jelmondat attól hatásos, hogy a nyilvánosság fórumain sokan farigcsáltak rajta.

Nem lepődnék meg, ha egy mikrofilológiai nyomozás kiderítené,  hogy először a XVIII. században hangzott el francia nyelverületen. Egy szalonban a felvilágosodás úttörői pedzegették a társadalmi egyenlőtlenségeket. A XIX. század utolsó harmadában pedig a munkásmozgalom érdekvédelmi szervezetei révén újabb hangsúlyt kapott. A magyar szociáldemokrácia kutatói talán még olyanok nevét is ismerik, akik zászlajukra tűzték az ígéretes jelmondatot, amelynek jelentései csak a második világháború után bontakoztak ki.

Aki először használta, az Losonczy Géza a kommunista pártlap 1945-ös évfolyamában. Mindmáig ez hangzik nyelvileg a legigényesebben. A Szabad Nép belpolitikai rovatvezetője ezt írta: „Fizessenek azok, akiknek semmi sem drága. Fizessenek a gazdagok!” Az akkor 28 éves újságíró leginkább azokat kárhoztatta, akik a háborún gazdagodtak meg. Esetében mégse erőltetném a szerzői jogot, mert egy pártlap belpolitikai rovatvezetője olykor a főszerkesztőnél is bizalmibb ember.

A pártvezetők ritkán bajlódnak azzal, hogy a főszerkesztővel vegyék föl a kapcsolatot, aki majd elmondja a rovatvezetőnek, hogy mit kéne csinálni. Egyenesen a belpolitikai rovatvezetőhöz fordulnak, így kevésbé torzul az utasítás. Lehetséges, hogy a jelmondatot maga Rákosi Mátyás találta ki, csak éppen Losonczy szájába adta? Ha balul sülne el, akkor elhatárolódhasson tőle? Ennek valószínűségét két mozzanat is sejteti.

Losonczy Géza később maga is úgy hivatkozik rá a Szabad Nép hasábjain, mint a Magyar Kommunista Párt immár hivatalos álláspontjára, mely Rákosi elvtárs személyes véleményét tükrözi. A másik mozzanat a jelmondat alapos előkészítésére vall. Miközben tízezrek özönlöttek a Váci-úton, a korabeli tudósítók azt írták, hogy a tömegen végighullámzott a „Fizessenek a gazdagok!” kiáltás. A nagygyűlés színhelyén, a Láng Gépgyár előtti téren pedig a tömegből kiáltották fel a tribünön álló Rákosihoz, aki látszólag spontánul, valójában előkészített módon adta közre a jelmondatot.

A Fizessenek a gazdagok! rétegei Antos István pénzügyminisztériumi államtitkár értelmezésében tárultak fel. A közgazdász megnevezte a három új adónemet. A jövedelem-többletadó azokat sújtotta, akik havi ezer forintnál többet kerestek. A vagyonadó azokat, akiknek a jövedelme húszezer forintnál többre rúgott. A vagyondézsma pedig azokat, akiknek a vagyona hatvenötezer forintnál több volt. Ehhez a mai olvasónak ismernie kéne a forint akkori értékét.

Egy doboz cigaretta 4 forint 56 fillérbe került, egy kiló cukor 7.60-ba, a gyorsvonati jegy Szeged és Budapest között 49.80-ba, egy kiló kenyér 96 fillérbe, a legolcsóbb mozijegy 1.20-ba, egy liter tej 2 forintba, egy tojás 2.50-be, a havi villamosbérlet 30 forint 60 fillérbe. Az apám egy falusi bolt vezetőjeként havi 800 forintot keresett. Ha Antos államtitkár vizsgálata azt is beszámította volna, hogy a kenyérért, a húsfélékért nem fizettünk, akkor bizony mi is megszenvedtük volna a jövedelem-többletadót, holott albérletben laktunk.

Az államtitkár azt is elmondta a korabeli sajtóban, hogy a széles társadalmi rétegeket megsarcoló adónemekből havi 60 millió forintnyi bevételre tett szert az államkincstár. E pénzekből kellett volna az úgynevezett hároméves terv célkitűzéseit megvalósítani. Amikor azonban Rákosi már nem a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese volt, az egyeduralmat gyakorló párt vezetőjeként azt hangsúlyozta, hogy az egyre közismertebb jelmondat nem a gazdagok megadóztatását jelenti, hanem a vagyonok elvételét.

Amidőn 2017-ben Botka László fölelevenítette a régi jelmondatot, vajon tisztában volt-e a több rétegű jelentésével? Az a benyomásom, hogy igen. Szerinte a százmillió forintnál nagyobb vagyon, például a száz hektárnál nagyobb földbirtok után kellett volna adózni. Az újságok beszámoltak az országjárásáról. Az őt hallgató tömegben mindig akadtak, akik helyeselték, hogy „Fizessenek a gazdagok!”

De arról is tűnődött az egyik újságíró, hogy ha Gőgös Zoltán MSZP-politikus elmegy a gazdatársai közé, hogyan győzi meg őket az adóztatás létjogosultságáról, ha sokan száz hektárnál többet művelnek. Azt olvastam ki a korabeli értelmezésekből, hogy Botkát a saját pártja buktatta meg. Az ellenzéki MSZP ugyanis harapófogóban találta magát. A jelmondat hangsúlyozásával sok szavazatot szerzett volna a szegények körében, de elvesztette volna a vagyonos rokonszenvezőket, akik anyagilag támogatták volna a választási kampányát.

A bejegyzésem utáni összeállításból az is kirajzolódik, hogy Botka László és Gyurcsány Ferenc között az MSZP egyik társelnöke és a Szikra Mozgalom alapítója is használta a Fizessenek a gazdagok! jelmondatot. Vajon miért? A két politológus SpiritFM-beli sorozata folytatódik. Talán addigra a dékás, a szocialista és a szikrás politikus is kifejti, hogy a Losonczy Géza által fémjelzett szállóigéből mit tart elvetendőnek és mit megvalósíthatónak.                    

Tíz mondat egy politikai jelmondatról

Fizessenek azok, akiknek semmi sem drága. Fizessenek a gazdagok! (Losonczy Géza újságíró, Szabad Nép, 1945. április 11.)

A hároméves terv gazdasági előfeltétele, hogy megvalósuljon végre az a követelés, amelyet gyakran hangoztattunk, de nem tudtunk az életbe átvinni: az, hogy fizessenek a gazdagok. (Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt elnöke, a koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese, Szabad Nép, 1947. május 10.)

Mindhárom adónem, a jövedelem-többletadó, a vagyonadó és a vagyondézsma a tehetős adózókat érinti, és így lényegében a Magyar Kommunista Párt követelését valósítja meg: Fizessenek a gazdagok. (Antos István pénzügyi államtitkár, Szabad Nép, 1947. augusztus 24.)

Elhatároztuk - mondja Rákosi elvtárs -, hogy erősítjük a harc osztályjellegét, ez legnépszerűbben a „fizessenek a gazdagok” jelszóban nyer kifejezést. (Betlen Oszkár újságíró Rákosi Mátyás válogatott beszédei és cikkei című kötetéről, Szabad Nép, 1950. május 28.)

A ma induló kampányunk címe: „Tegyünk igazságot, fizessenek a gazdagok!” Igenis azt gondolom, hogy Magyarországon a gazdagok - milliárdosok, milliomosok, milliós fizetéssel rendelkezők - nem veszik ki megfelelőképpen a részüket a közös feladatok megoldásából. (Botka László, az MSZP miniszterelnök-jelöltje, Népszava, 2017. március 14.)

Lehet, hogy elsőre szokatlanul hangzik, hogy „fizessenek a gazdagok”, de meg kell látni Botka fellépésében az újító szellemet, a kísérletet. Azt, hogy a baloldal meg akarja szólítani az igazi veszteseket, megpróbál új szavazatokat gyűjteni. Ez nem megy radikalizmus nélkül. (Földes György történész, 168 Óra, 2017. május 4.)

Már az akkori beszélgetésben elhangzott - de az interjú szerkesztett változatába nem került be - a Fizessenek a gazdagok!, ami később a miniszterelnök-jelölt kampányszövege lett. Csodálkozásunkra azt mondta, semmi új elem nincs abban, amit nekünk elmondott, hiszen hónapok óta ezt szajkózza a párttársainak. Az interjú mégis hatalmas vihart kavart. (Pungor András újságíró, 168 Óra, 2017. október 6.)

Fizessenek a gazdagok! (Komjáthi Imre, az MSZP újdonsült társelnöke, HírKlikk.hu, 2022. október 30.)

Decemberben elkezdtük a Fizessenek a gazdagok! kampányt. (Jámbor András országgyűlési képviselő, a Szikra-mozgalom vezetője, Magyar Narancs, 2023. március 2.)

Amikor azt mondom, hogy nincs mese, fizessenek a gazdagok, és vegyék tudomásul, hogy mi pedig vissza fogjuk venni az ország irányításának lehetőségét, jogát és hétköznapi gyakorlatát, akkor szó sincs fenyegetésről. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, Facebook.com, 2023. szeptember 22.)

 A legutóbbi napokban Orbán Viktor lefaragott, Kocsis Máté gyurcsányozott, Gyurcsány Ferenc túlmutatott, Gelencsér Ferenc elszúrt, Toroczkai László pedig cigányozott.

Ilyen helyzetből többet lehetne kihozni. (Vasali Zoltán politológus az ellenzéki pártokról, ATV, szeptember 25.)

Ebben a helyzetben a Demokratikus Koalíció felelőssége túlmutat önmagán. (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, ATV, szeptember 26.)

Hú, ezt nagyon elb.sztam. (Gelencsér Ferenc Momentum-politikus a parlamenti felszólásáról, 444.hu, szeptember 26.)

OV-fülbevalóval egyenesen köztársasági elnökségig lehetett jutni. (Hegyi Iván újságíró, Népszava, szeptember 26.)

Változás a Rádiókabaréban, hogy félnek a vicctől. (Bödőcs Tibor humorista, Válaszonline.hu, szeptember 27.)

Köszönöm a felkérdezést. (Palotás János civil aktivista, Klubrádió, szeptember 27.)

A kirekesztés gusztustalan szimbóluma a fóliázás. (Benedek Ágota író, 444.hu, szeptember 27.)

A közmédiában ma az lehet sajtómunkás, akinek a fejében egy kis láthatatlan cenzor ül. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, szeptember 28.)

Kinek hiszel? A szemednek vagy Orbán Viktornak? (Herskovits Eszter műsorvezető, Klubrádió, szeptember 28.)

Az infláció 40 százaléka már helyi sajátosság, ez nagyrészt a kormány sara. (Pogátsa Zoltán közgazdász, Index.hu, szeptember 28.)

Az inflációt lefaragtuk. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió, szeptember 29.)

A jelenkor Politikai Bizottsága egy kollégiumi szoba. (Puzsér Róbert publicista, Magyar Hang, szeptember 29.)

Ha ez a kifejezés erősíti a gyűlöletet a cigányság és a magyarság között, ezt nem én vagy a Mi Hazánk Mozgalom gerjeszti, hanem jelen van. (Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke a „cigánybűnözésről”, Délmagyarország, szeptember 29.)

Petőfi is derékban vastagabb lett volna, ha tovább él. (Vinkó József gasztrotörténész, InfoRádió, szeptember 29.)

Indonéziában az olvasóktól féltik a könyveket, nálunk a könyvektől féltik az olvasókat. (Boldizsár Ildikó író a fóliázásról, Népszava, szeptember 29.)

A Fidesz nem tűrte, hogy a körmére néznek, ezért likvidálta a „rendszeresen szemtelenkedő” lapot. (Sas István újságíró a Kurír 1998. szeptember 30-i megszűntetéséről, HírKlikk.hu, szeptember 30.)

Ő lett a tövis, amit a vén Európa kecses ujjainak egyik körme alá beszúrtak. (Perintfalvi Rita katolikus hitoktató Orbán Viktorról, Újnépszabadság.com, szeptember 30.)

A kormányfő által legyalult, szétvert, két vállra fektetett infláció, köszöni szépen, jól van. (Marnitz István gazdasági újságíró, Népszava, szeptember 30.)

Ez az etnikai politizálás vége lesz. (Mózes Szabolcs felvidéki politikus a szlovákiai magyar pártok választási vereségéről, YouTube.com, szeptember 30.)

Tisztázni kellene, hogy hazahozná vagy hazavinné az uniós pénzeket. (Kocsis Máté Fidesz-politikus Gyurcsány Ferencről, Magyar Nemzet Online, szeptember 30.)

Egy átlagos magyar állampolgár tavaly az uniós átlag 72 százalékát költötte fogyasztásra, 16 százalékkal kevesebbet, mint egy átlagos román állampolgár. (Székely Ervin erdélyi politikus, ÚjHét.com, október 1.)

A magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz.

Mi nem számokban gondolkodunk, hanem nemzetben, hazában, családban.

A jegybank bicskája beletört az infláció elleni küzdelembe.

Az infláció fává nőtt, amelyhez fejsze kell, fejszéje viszont csak a kormánynak van.

Az inflációt lefaragtuk.

A migráció rossz dolog.

Németország a második világháború óta korlátozott önállóságú ország.

Ez egy szláv testvérháború. Nem kétséges, hogy az egyik megtámadta a másikat.

Ha arról kérdezne, hogy mikor lesz ennek vége, azt mondanám.

Néha itt is kilóg a lóláb, kibújik a szög a zsákból.

Élénk visszhangot keltett egy tegnapi hír, miszerint a Fővárosi Ítélőtábla megtiltotta a magyar kormánynak, hogy „Budapest számlájáról több pénzt emeljen le, mint amít forrásként biztosít a városnak”. (Részlet a bírósági indoklásból.) Ráadásul azonnali jogvédelmet rendelt el. A jogerős ítéletig a fővárosi önkormányzat használhatja azt a pénzt, amelyet a kormányzat elvont volna tőle. Az ellenzéki politikusok nyilatkoznak, élükön a budapesti főpolgármesterrel. Örvendezés közben egyikük se tette föl a milliárdos kérdést: vajon miért a központi hatalomnak kellene forrást biztosítani a budapesti önkormányzatnak?

Karácsony Gergelyék szóvá tették, hogy amit befizetnek az államkincstárba, abból kevesebbet kapnak vissza. Azt már én fűzöm hozzá, hogy ha nem ellenzéki többségű az önkormányzat, hanem a kormánypártok uralják a helyi viszonyokat, akkor az állami újraelosztási rendszerben kapnak forrásokat a kormányzattól. De a kormánypárti polgármesterek szájíze is keserű, elvégre e gyakorlat őket is zsarolhatóvá, sakkban tarthatóvá teszi. Kegyként kapják vissza azt, aminek ellenértékét a helyi cégek és vállalkozók állították elő.

Bár az újraelosztási rendszer a hatalmat gyakorló miniszterelnökre van kihegyzve, mégse állítom, hogy e szisztémát Orbán Viktor találta ki. „Csak” tökélyre fejlesztette. Akik korábban gyakorolták a hatalmat, azok is ragaszkodtak a kormányzat ama jogához, hogy begyűjti az adókat és egyéb helyi bevételeket, majd a saját érdekei szerint osztja szét. Névlegesen elismerték a szubszidiaritás elvét, hogy a bevételek felhasználásáról ott döntsenek, ahol a legjobban tudják, mire kéne fordítani ezeket a pénzeket

Amidőn 2004-ben beléptünk az Európai Unióba, azóta az összes magyar kormány elszabotálta a regionalizálást. Fékezte, gátolta, hátráltatta, nehezítette, visszafogta az Európai Egyesült Államok meghonosítását. A korabeli megnyilatkozások szerint a Német Szövetségi Köztársaság nevében amerikai import volt a középső szó. A tartományi rendszert a második világháború után az Atlanti-óceán tulsó partjáról hozták át a jenki megszállók, hogy a Hitler-féle központosítás írmagját is megsemmisítsék. Az okfejtésben van igazság, történelmileg azonban pontatlan.

A hitleri túlközpontosítás csupán kitérő volt 1933-tól 1945-ig. S még ha előzményének tekintjük is a Bismarck-féle országegyesítést, az is csak 1871-től 1945-ig tartott. Az előtte való ezer évet német nyelvterületen a fejedelemségek, hercegségek, őrgrófságok, érsekségek-püspökségek laza halmaza jellemezte. Ugyanez mondható el Magyarországról is. 1526-tól 1920-ig félezer év telt el, és a több részre szakadt magyar nyelvterületen óhatatlanul kialakultak és megerősödtek az elszigetelt önkormányzatok. Miközben kifizették a sarcot a töröknek és a labancnak, az adót pedig az erdélyi fejedelemnek, ami maradt, annak a sorsáról ők maguk döntöttek.

Az Európai Egyesült Államok eszméje azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok mintájára a szövetségi államok (tartományok) megegyeznek a központi kormányzattal az adóbevételek megosztásáról. A megállapodás része, hogy mi lesz a kormány feladata, és mi a régióé. Példának okáért Észak-Magyarország Hevest, Borsod-Abaúj-Zemplént, Szabolcs-Szatmár-Bereget és Hajdú-Bihart jelenti. Vajon miért a Karmelita-kolostorban döntik el, hogy az egri, a miskolci, a nyíregyházi vagy a debreceni színházat kell-é felújítani? Miért a budai Várban döntik el, melyik város bevételeiből húzzanak föl focistadiont? Miért ne fedett kézilabda-pályát vagy röplabda-csarnokot, ha ezeknek a sportágaknak alakultak ki a hagyományai?

A felújítások sorrendjét, a sport- és kulturális intézmények megépítését miért nem a regionális parlament dönti el? Amelyben ott volnának a jelenleg kizsigerelt ellenzéki polgármesterek és a sakkban tartott kormánypárti polgármesterek is. Akik szükség esetén akár össze is foghatnának a falánk központi hatalom ellen. Az elképzelt megegyezés szerint a helyi adóbevételek negyven-ötven százaléka az államkincstárban kötne ki, és a központi hatalom ebből cserélné a vasúti síneket meg építene autópályákat. Azt csinálná, amivel egyben tarthatja az országot.       

Az Európai Egyesült Államok eszméjét az ellenzéki pártok közül a Demokratikus Koalíció tűzte a zászlajára. 2022-es választási programjáról az volt a benyomásom, hogy Gyurcsányék se mondtak le a központosítás gondolatáról. A tegnap bejelentett programjuk még nem jutott el hozzám, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy most sem hirdetik meg azt a fránya decentralizációt. Ha árnyékkormányuk egyszer majd átveszi a hatalmat, akkor ő akarja eldönteni, hogy a központilag beszedett adókból mennyit csorgat vissza az önkormányzatoknak?

De ha a pillanatnyilag legerősebb ellenzéki párt eddig nem adta alább a központosításnál, mit várhatunk a többi ellenzéki párttól, amelyek még csak nem is az európai föderáció gondolatával házalnak?

Tíz mondat a központosításról

Mi már éltünk egyszer olyan rendszerben, ahol központilag mondták meg, mi a jó nekünk. (Magyar Bálint SZDSZ-politikus, Délvilág, 1999. február 26.)

A szocialisták alapállásban jobban szeretnek előbb pénzt központosítani, aztán elosztani. (Kuncze Gábor SZDSZ-politikus, Magyar Hírlap, 2003. július 18.)

Nem Budapesten, a „központban” kell eldönteni, hogy hol mire mennyit költsenek. Helyben tudják, hogy miként hasznosul legjobban a pénz. (Gyurcsány Ferenc újdonsült miniszterelnök, Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember 20.)

A Fidesz abszurditásig fokozta a hatalom központosítását. (Boda Zsolt - Csigó Péter szociológusok, Hírszerző.hu, 2012. március 26.)

A rendszer túlközpontosított lett, és nemcsak a felesleges, hanem a hasznos viták is megszűntek. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, hvg.hu, 2014. május 29.)

A Fidesz nem annyira konzervatív, mint amennyire jobboldali párt. A konzervatív a spontán folyamatokban hisz, decentralizál. A jobboldali központosít. (Lányi András publicista, Magyar Nemzet, 2015. október 10.)

Remélem, hogy ez a túlközpontosítás nem hozza vissza a szocializmust. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, The Budapest Beacon, 2016. június 17.)

A kormány olyan rendszert alakított ki, amelyben központi támogatás nélkül nagyberuházást nem tudunk kivitelezni. (Tarlós István budapesti főpolgármester, PestiSrácok.hu, 2018. július 6.)

Ha a polgármester és a képviselők átadják magukat a pszichózisnak, hogy valamiféle partizánok a központi kormányzat elleni harcban, akkor az nemcsak ostobaság, hanem felelőtlenség is. (Kövér László Fidesz-politikus, Délmagyarország, 2019. szeptember 13.)

A központosítás bája, hogy már egy rajzszöget is centrumokból kell majd vételezni. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. április 21.)

 E nyilvánossággal foglalkozó blogban két politikust részesítettem előnyben. Orbán Viktort és Gyurcsány Ferencet láttam állócsillagnak a magyar égen. A jelenlegi miniszterelnököt most hagyjuk, a volt miniszterelnökről pedig a számítógép kimutatta, hogy 435 oldalnyit tűnődtem róla, 662 ezer karakternyit.

Tavaly tavasszal, az újabb választási vereség után Gyurcsányt hullócsillagként könyveltem el. A szemünk láttára eresztett pocakot, az arca felduzzadt, és szellemileg is elnehezedett. Hiába ígérte, nem írt „k.rva jó könyveket” a magyar baloldalnak, bár ezt nem is vártam tőle. Szépirodalmi hasonlattal élve helyét nem a regényírók, hanem a novellisták között vélem fölfedezni. Az utóbbi műfajból is lehet életművel kecsegtetni az olvasókat.

Gyurcsány az országgyűlés szezonnyítóján, a miniszterelnök beszéde után a Demokratikus Koalíció frakcióvezetőjeként emelkedett szólásra. Szemlátomást visszasoványodott, bizonyára nem függetlenül attól, hogy néhány fényképen futók között tűnik fel. De nem a 2004 nyárvégi-őszi, hatalomra éhes politikus jött vissza, hanem egy tapasztalt közéleti személyiség, aki kezdi újra megtalálni a helyét. Nyolc percet kapott a vélemény-nyilvánításra, és a parlamenti műfajt gondolatokkal töltötte meg.

A jelenlegi miniszterelnök is fölkapta a fejét, és leminiszterelnökurazta. Ez volt az a pillanat, amidőn a magyar álparlament áporodott levegőjét brit fuvallat lengte át. Néhány percre elhihettük, hogy a tory kormányfő és a whig árnyékkormány vezetője szellemi párbajt vív. Orbán persze nem a brit sportszerűségéről híres, és Gyurcsány sem elnökli az árnyékkormányt. Ügyesen használja ki, hogy a magyar árnyékkormány vezetője a brüsszeli parlamentben dolgozik, a távollétében pedig ő iskolázhatja le a többi ellenzéki párt frakcióvezetőjét.

Velük ellentétben érzi a parlamenti műfajt, a nyolcperces publicisztikát, bár a teljesítménye még egyenetlen. Másnap ugyanis, tegnap este kapott tíz percet az ATV stúdiójában. Nehezebb dolga volt, mint az országgyűlésben, mert másik műfajban, az interjúban kellett helytállnia. Akkor jött zavarba, amikor a műsorvezető kérdezte. Rutinjából azonban telt arra, hogy átmenetileg belebújjon a teoretikus túl bő lebernyegébe. A szociáldemokrataságról szólván Tony Blair harmadik útját emlegette, a német Bad Godesberg-i programot és az úgynevezett Washingtoni Konszenzust.

E fogalmak a tévénéző számára semmit se mondtak, és ha mondtak is volna valamit, más sorrendet sugalltak volna. A hevenyészett felsorolás hallatán az a benyomásom, hogy a Demokratikus Koalíció újsütetű szocdemsége leginkább a német szociáldemokraták patinás, jól bevált programjából vezethető le. Elvégre a kapitalizmus úgy is gyakorolható, hogy nem rövidíti meg a munkavállalókat. Ha ezt Gyurcsány Ferenc nemcsak a parlamentben volna képes kifejteni, hanem a nyilvánosság köznapibb fórumain is, akkor a befolyásos háttérember epizódszerepéből is főszerepet csinálhatna.

Tíz mondat Gyurcsány Ferencről

Gyurcsány Ferenc egyszerre túsza és támasza az Orbán-rendszernek. (Puzsér Róbert publicista, Index.hu, 2023. január 18.)

Gyurcsány Ferenc a törpék között az egyetlen óriás. (Nagy Ervin politológus, Magyar Hírlap Online, 2023. február 9.)

Gyurcsány imádja irányítani a hangulatot. (Donáth Anna Momentum-politikus, 2023. február 13.)

A mi Ferink. (Orbán Viktor miniszterelnök, Hír TV, 2023. február 18.)

Gyurcsány Ferenc nagyon aktív korszakát éli. (Baka F. Zoltán újságíró, ATV, 2023. április 22.)

Szónokláskor elhasznált energiájával elmenne egy szélerőmű. (Szűcs R. Gábor publicista, Újnépszabadság.com, 2023. május 15.)

Gyurcsány Ferenc nem vállalta a múltját és a hibáival való szembenézést. (Szekeres Imre szocialista politikus, Népszava, 2023. május 27.)

Gyurcsány Ferenc inkább egy kifejezés. Sokkal több, mint egy személy. (Lezsák Sándor kormánypárti politikus, 24.hu, 2023. június 27.)

Amilyen jól látja, milyen képességek szükségesek a politikai eredményességhez, annyira képtelen belátni, hogy ezekből nagyon sok hiányzik belőle. (Forgács Iván publicista, Népszava, 2023. augusztus 19.)

Gyurcsányból ellenzéki sztárt Orbánék faragtak. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, 2023. szeptember 21.)

A hitem is megmaradt, nemcsak a fülbevalóm. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus a választási vereségről, Vas Népe, 1994. október 26.)

A fülbevalót egy fogröntgen miatt vettem ki, és nem raktam vissza. (Deutsch Tamás Fidesz-politikus, 24 Óra, 1999. április 19.)

A Deutsch-féle alternatív Fidesz elsősorban a külsőségekben - viszonylag hosszú haj, fülbevaló - nyilvánult meg. (Szegő Péter újságíró, Hetek, 2003. augusztus 6.)

Megleptem magam egy fülbevalóval a férjem születésnapján. (Szili Katalin szocialista politikus, Délmagyarország, 2004. június 11.)

Hol fideszes, hol orbánviktoros fülbevalója volt. (Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt Novák Katalinról, ATV, 2021. december 22.)

Mert orbánviktoros fülbevalót hord, az csak szimplán ciki. (Ónody-Molnár Dóra újságíró Novák Katalinról, 2021. december 22.)

Igyekszik majd úgy tenni, mintha 2021-ben nem egy OV’22 feliratú fülbevalóval mutatkozott volna a nemzet fideszes érzelmű tagjainak társaságában. (Föld S. Péter újságíró, HírKlikk.hu, 2021. december 23.)

Nem az a probléma, hogy nő, hanem hogy néhány hónapja már orbánviktoros fülbevalót hordott. (Szelényi Zoltán szocialista politikus, ATV, 2021. december 27.)

Fülbevalót viselve, szexi lobonccal robbant be a köztudatba. (Gaál Zoltán újságíró Deutsch Tamásról, Blikk.hu, 2022. november 19.)

OV-fülbevalóval egyenesen köztársasági elnökségig lehetett jutni. (Hegyi Iván újságíró, Népszava, 2023. szeptember 26.)

Nálam a sportújságírás csúcsán tegnap Ch. Gáll András tartózkodott. Az Index digitális felületén számolt be a berlini maratonról. Stílszerűen egy etióp hölgy vitte el a pálmát egy kenyai férfi elől. A világ talán legegyenletesebb terepén az utóbbinak nem sikerült megjavítani a világcsúcsát, a 42 kilométeren nem ért el két órán belüli eredményt. A csaknem másfél évtizeddel fiatalabb futólány viszont megjavította a világcsúcsot 2 óra 11 perc 53 másodpercre.

A sportsajtó ingerküszöbét nem törte át a világra szóló eredmény. Képviselői úgy voltak vele, hogy túl vagyunk a Budapesten megrendezett világbajnokságon, talán már bontják is a negyvenezres Nemzeti Atlétikai Központ felső karéját. Minek még egy berlini futóverseny körülményeit is pedzegetni? A vita mégis kirobbant - a közösségi médiában. Babinyecz József volt válogatott hosszútávfutó, manapság inkább nemzetközi menedzser pontosította az olvasmányos élménybeszámoló pénzügyi adatait.

A győzelemért nem ötvenezer dollárt kapott Tigst Assefa, hanem az őt támogató sportszergyár jóvoltából hetvenezret, a világcsúcsért pedig kétségkívül ötvenet. Ez eddig százhúszezer dollár, forintban negyvennégy millió. Ehhez jön még a szponzor által megduplázott „fizetés” (szerződés szerint járó havi jövedelem). Babinyecz József nem írt konkrét számokat a fészbukos üzenőfalára, érzékeltette azonban, hogy a futónő bevétele nem hat, hanem hét számjegyű, és nem egyessel kezdődik. A bennfentes segítségével bepillanthattunk a profi sport kulisszái mögé, és a bejegyzéshez hozzászólt Békesi László is.

Az egykori pénzügyminiszter valaha ugyancsak atléta volt, és egy időben a Magyar Atlétikai szövetség elnöke is. Soraiból azt olvastam ki, hogy nem is olyan nagyon sok ama bizonyos keresmény. Elvégre az etióp futónőt két férfi atléta védte a légellenállástól, egy előtte diktálta a tempót, egy pedig arra vigyázott, hogy mezőnyből senki se lépjen a sarkára. Csapatában voltak edzők, menedzserek, marketingesek, masszőrök, orvosok, dietetikusok. Legalább tucatnyi szakember között kellett megosztani azt a néhány százmillió forintnyi dollárt. S akkor még szóba se hoztuk a magaslati edzőtábor árát.

A két volt atléta baráti, kulturált hangnemben cserélt gondolatokat arról, hogy egy fantasztikus eredmény milyen kérdéseket vet föl. A „laboratóriumi körülmények között elért” csúcsról, a táplálék-kiegészítő szerekről, a majdani doppingvizsgálat jelentőségéről és a legújabb Adidas-futócipőről, mely szárnyakat ad. Két mozzanat nem került szóba. Az egyik az, hogy a női világcsúcs 2 óra 11 perc 53 másodperc-e vagy „csak” 52. Még a 42 kilométer és 195 méteren se mindegy, ugyebár.

A másik mozzanat az, amit tegnap a Tolnai Népújság digitális változatában olvastam. E címmel jelent meg: „Óriási csúccsal nyerte meg a Varsó Maratont Szemerei Levente”. A megyéből való hosszútávfutó, aki egy hónapja a budapesti világbajnokságon negyvenedik lett, a lengyel fővárosban 2:15.32-re javította az egyéni csúcsát. Egy stúdióbeszélgetésen az M4Sport csatorna igazgatója arra figyelmeztetett, hogy a magyar atléták szereplését önmagukhoz kéne mérni, nem pedig ahhoz a fránya világcsúcshoz. Lehet, hogy igaza van.

De talán mégse szentségtörés, ha a legjobb magyar férfi maratonista egyéni csúcsát a vadonatúj női világcsúcshoz, 2:11.52-höz mérem. Hozzá képest a szekszárdi napilap címében olvasható „óriási” jelző országos csúcs a sportsajtóban.

Tíz mondat a futásról

A futást azért kedvelem, mert az ember friss levegőn van, másrészt a legjobb társaságban. Vagyis egyedül. (Horn Gyula miniszterelnök, Esti Hírlap, 1997. december 19.)

A pártnak fel kell készülnie egy négy évvel későbbi maratoni futáshoz úgy, hogy épp a megfelelő pillanatban legyen ereje teljében. (Kovács László szocialista politikus, Észak-Magyarország, 1998. december 3.)

Szeretnénk a menetelést futólépésre változtatni. (Orbán Viktor miniszterelnök, Magyar Rádió. 2001. január 24.)

A mezítlábas futás felér egy talpmasszázzsal. (Pásztor György maratonista, Békés Megyei Hírlap, 2002. november 16.)

Két dologgal tartom magam karban: futok, és Bibliát olvasok. (Balog Zoltán református lelkész, emberi erőforrás miniszter, Napló, 2012. november 29.)

Botka László előre rúgta a labdát, most pedig fut utána. (Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász, Zoom.hu, 2017. szeptember 25.)

Elárulom a nagy kampánytitkot: letolt gatyával nem lehet futni. (Szekeres Imre szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2020. december 22.)

Orbánt futni látni: ez tartja most a lelket az ország egyik felében. (Rab László újságíró, VárosiKurír.hu, 2021. április 18.)

Nem tudunk elég gyorsan elég sokat futni. (Borsos Attila sportkommentátor a női kézilabda válogatottról, Sportal.hu, 2022. november 19.)

Összekötött kézzel és lábbal futunk versenyt a túldoppingolt fideszesekkel. (Dobrev Klára DK-politikus, Klubrádió, 2023. április 19.)

 Az értelmiségi embert azért fizeti a társadalom, hogy segítsen a többieknek élni. (Hankiss Elemér szociológus, Délvilág-Csongrád Megyei Hírlap, 1994. július 26.)

Az értelmiségi a tudásából él. (Bródy András közgazdász, Népszabadság, 1998. december 11.)

Az értelmiség feladata, hogy jó dolgokra vegye rá az embereket. (Farkasházy Tivadar újságíró, Dunaújvárosi Hírlap, 2001. május 24.)

Az értelmiségi sokat rágódik azon, hogy mi az értelmiségi. (Bence György filozófus, Népszabadság, 2001. július 21.)

Az értelmiség problémákat vet fel, de megoldásokat ritkán kínál. (Ormos Mária történész, Népszava, 2009. november 5.)  

Egyre több a diplomás, és egyre kevesebb az értelmiségi. (Pataki Ferenc szociálpszichológus, 168 Óra, 2013. március 21.)

A magyar értelmiség velem együtt egy Savanyú Vendel. (Konrád György író, ATV, 2014. január 19.)

Elképedve tapasztalom, hogy az értelmiség felső rétegében milyen sok hülye van. (Beck Zoltán pécsi romológus és rockzenész, Zalai Hírlap, 2016. június 9.)

A politikusnak nem tesz jót, ha közben értelmiségi is akar maradni. (Ungár Péter LMP-politikus, Mozgó Világ, 2021/3.)

Az értelmiségiek nyilvánosan okoskodó emberek. (Lányi András publicista, Klubrádió, 2023. szeptember 25.)

A legutóbbi napokban Horn Gábor és G. Fodor Gábor gyurcsányozott, Szanyi Tibor dékázott, Ungár Péter orbánozott, Toroczkai László kutyázott, Kovács Gegely pedig ellenzékezett.

A politikailag heterogén ellenzék program nélküli változást ígér, a kormánypárt pedig ragaszkodik a változás nélküli programhoz. (Végel László vajdasági író Szerbiáról, Mozgó Világ, 2023/9.)

A DK árnyékkormánya leginkább a magyar vadkapitalizmus szerelmeseiből áll. (Szanyi Tibor ISZOM-politikus, Magyar Hírlap Online, szeptember 16.)

Orbán Viktor vagyonosabb a családomnál. (Ungár Péter LMP-politikus, Gulyáságyú-blog, szeptember 17.)

Az az igazság, hogy a férjem egy borzasztóan befolyásolható ember. (Borkainé Havassy Myrtill háziasszony, ATV, szeptember 17.)

A férfias vonásokat viselő David Pressman asszony. (Horváth K. József újságíró, Magyar Hírlap Online, szeptember 18.)

Most nálunk, a központban azt mondják, hogy jobb a Mi Hazánk, ha van, mint ha nincs. (Lévai István Zoltán Fidesz-politikus, Válaszonline.hu, szeptember 18.)

Soha senki nem figyelmeztette Kövért arra, hogy jogában áll hallgatni. (Révbíró Tamás műfordító, Facebook.com, szeptember 18.)

Ez a márka, a Magyar Szocialista Párt kimerült. (Böcskei Balázs politológus, ATV, szeptember 18.)

Az ATV a propagandagépezet egyik fontos alkatrésze, ahol látszólag megjelenhet az ellenzék. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, szeptember 19.)

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt létezése a Fidesz érdekeit szolgálja. (Toroczkai László, a Mi Hazánk párt elnöke, Népszava, szeptember 20.)

Rajtuk kívül mindenki libsi. (Batka Zoltán újágíró a Fidesz-politikusokról, Népszava, szeptember 21.)

Annak sem örülnék, ha holnap kormányváltás lenne, és egy hasonló rendszerben mi sok lehetőséget kapunk, de mások nem. (Reisz Gábor filmrendező, Magyar Narancs, szeptember 21.)

Gyurcsányból ellenzéki sztárt Orbánék faragtak. (Horn Gábor volt SZDSZ-politikus, Klubrádió, szeptember 21.)

Fizessenek a gazdagok! (Gyurcsány Ferenc DK-politikus, volt miniszterelnök, YouTube.com, szeptember 22.)

Nincs olyan, hogy ellenzék. Jelenleg csak ellenzéki pártok vannak. (Kunhalmi Ágnes szocialista politikus, Index.hu, szeptember 22.)

Az ellenzéket leginkább önmaga gyengíti. (Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnöke, Magyar Hang, szeptember 22.)

A szombathelyi baloldal a propagandamédiájával karöltve többször megmutatta, hogy milyen gátlástalan támadásokra képes. (Hende Csaba Fidesz-politikus, Vaol.hu, szeptember 22.)

Novák Katalin már-már annyit röpköd, mint Szijjártó. (Gusztos István publicista, VárosiKurír.hu, szeptember 22.)

Gyurcsány a tűzzel játszik. (G. Fodor Gábor politológus, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója, Origo.hu, szeptember 23.)

Ezt a fránya svéd ratifikálást lassan kénytelen vagyok ratifikázásnak mondani. (Nagy Bandó András humorista, Újnépszabadság.com, szeptember 23.)

Hiába nagy a hangerő, ha hamis a szólam. (Bogárdi Szabó István református püspök, Magyar Rádió, szeptember 24.)

Az eredeti szóban van még egy h is. A bushman pedig bozótembert, bozótlakót jelent. Átvitt értelemben isten háta mögött lakót, aki a világ hívságai elől húzódott a bozótba. Van egy harcias változata is, több mint százéves. A Dél-Afrikába érkezett holland telepesek (a búrok) az őserdőbe húzódtak vissza, onnan csaptak ki a brit megszállókra.

A gerilla hadviselés békés változatát műveli Alex Troy. Járja a világot, és ahelyett, hogy az erdőbe húzódna, az utcakereszteződéseken öltözik csupa zöld levélnek. Terjedelmes cserépedényben üldögél, és ha közelednek a gyanútlan járókelők, feláll, furcsa hangot hallat, kinyújtja a kezét, esetleg még ki is lép a cserépből. Frászt hoz az arra sétálókra. A világháló számon tartja a munkáit, eddig 198 videó-felvételt készített. Minden harmadik válogatás, a leghangosabb ijedelmeket foglalja össze. De még így is akad százharminc-valahány különböző városokból.

Leginkább spanyol, angol és német nyelvterületről, ebben a sorrendben. Néhány helyet fölismertem. Például a a texasi Dallasban vagy a svájci Bernben. A német Hamburgban, annak is St. Pauli nevű szórakoztató-negyedében, ahol úgy fél évszázada néhány hétig éltem egy kommunában. Vagy a spanyolországi-baszkföldi San Sebastianban, amelynek fesztiválján filmkritikusként többször is megfordultam. Megbabonáznak ezek a nyolc-tízperces felvételek. Láttam belőlük vagy harmincat, és feltűntek az ismétlődő elemek.

Például az, hogy Mr. Troy tapintatból kímélte a kisgyermekes szülőket. Ha közeledtek feléje, inkább békén hagyta a mögöttük lévőket, nehogy megijessze a csecsemőket. A nagyobb gyerekeket, úgy tízéves korig már kevésbé kímélte. Azt vettem észre, hogy ők még nem képesek kezelni a faramuci helyzetet. Úgy ijednek meg a váratlanul megelevenedett bokorembertől, hogy elfelejtenek nevetni. Zavartan álldogálnak, miközben a szüleik csapkodják a térdüket, hahotáznak, kacagnak, nyerítenek, röhögnek, rötyögnek, vihognak.

Minél több felvételt látok, annál inkább az a benyomásom, hogy a felnőttek nevetéssel oldják a feszültséget. Másként a nők és másként a férfiak. A lányok, asszonyok, matrónák a busman mozdulására sikítanak, és az ellenkező irányba futnak. Többnyire a mellettük haladó férfi mögé menekülnek, és a karjába kapaszkodnak. Kevés hímnemű fogta meg a belé csimpaszkodó kezet. Ráadásul mindössze egyet láttam a sok száz férfiú közül, aki nyugtatólag lehelt volna csókot az élettárs rémült arcára.

Nem hiszem, hogy tudatosan zárkóztak volna el a másik nem hirtelen válságosra fordult helyzetétől. Önmagukkal voltak elfoglalva. Ők nem futottak el a bokorembertől, hanem ijedtükben ugrottak egyet. (Bakugrás.) Majd igyekeztek rendezni az arcvonásaikat, mintha őket nem hozta volna zavarba a bokorzat megelevenedése. A nőjük-nejük megszégyenülve ment volna tovább, ők azonban túlhaladtak a busmanon, majd visszafordultak, és kárövendve nézték, hogyan jár pórul a soron következő pár.

Vajon hasonló helyzetben képes lettem volna-e együttérzőbben viselkedni? Nem vagyok szociálpszichológus, ezért a nagy (világ) mintás „felméréshez” inkább kérdéseim, mint válaszaim vannak. A meglepetést követő indulatszavak közül ismerősnek hatott az „Oh, My Good.” Meg a „Mein Gott.” Akik spanyolul ijedtek meg, azt mondták. hogy „Puta!”, ami a világ egyik legősibb mesterségét jelenti. Vagy pedig azt, hogy „Puta madre!”, ami a világ egyik legősibb mesterségét a bokorember édesanyjával párosítja.

Honfitársnővel egyedül a berni főtéren szembesültem. Ő azt mondta, hogy „Jujj!”

Tíz mondat a nőkről és a férfiakról

Egy nagy bajuk van a férfiaknak. Hazudósak, de erre is mi kényszerítjük őket. (Molnár Piroska színésznő, Kurír, 1994. július 28.)

A férfiak szerencséje, hogy a nők szeretnek megbocsátani. (Bessenyei Ferenc színész, Nők Lapja, 1997. augusztus 6.)

A férfiak beszélnek, a nők beszélgetnek. (Tax Zsazsa előadóművész, tv2, 2000. augusztus 10.)

Ahol a nők jól érzik magukat, ott a férfiak is biztonságban vannak. (Gurmai Zita politikusnő, Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember 30.         

Nagy a férfiak felelőssége: ha nőként néznek ránk, képesek vagyunk igazi nőként viselkedni. (Falusi Mariann énekesnő, RTV Tipp, 2011. június 6.)

Az anyák felelőssége, hogy milyen férfiakat nevelnek. (Palya Bea énekesnő, Quart.hu, 2014. január 14.)

A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. (Kovács Ákos előadóművész, Echo TV, 2015. december 13.)

A férfiak nem fenékre híznak, hanem hasra, ami sokkal előnytelenebb. (Lendvai Ildikó politikusnő, Facebook.com, 2019. március 8.)

A nők többnyire nem megreformálják a politikát, hanem hozzáromlanak a férfiakhoz. (Kósa András újságíró, Azonnali.hu, 2021. december 22.)

A most már kizárólag férfiakból álló kormány összetétele még inkább világossá teszi, hogy Magyarországon a politika milyen szerepet szán a nőknek. (Antoni Rita újságírónő, Újnépszabadság.com, 2023. július 2.)