A magyar miniszterelnök 2006-ban interjút adott a Mozgó Világ című folyóiratnak. Elmesélte, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben Pécsett, technika-biológia szakos főiskolai hallgatóként akadt a kezébe egy érdekes olvasmány. Átadom a szót neki: „Valahol rátalálok Engels levelezéséből egy részletre, ahol azt írja valakinek, hogy lennie kell olyan, a párttól nem függő sajtónak, ami fesztelenül mer vitatkozni a párttal, mert ha ezt nem teszi, akkor vége az egésznek.”

Gyurcsány Ferenc emlékezetből idézett, nem is pontatlanul, de azért érdemes kiegészíteni. Engels, a Nagy-Britanniában élő, német származású gyáros levelezett August Bebellel. A német szociáldemokraták vezetője tanácsot kért tőle. Pártja a XIX. század utolsó évtizedében bejutott a nemrégiben egyesült Németország parlamentjébe, a költségvetéséből már telt volna arra, hogy megvásároljon néhány újságot, amelyeket baloldali, de szellemileg független értelmiségiek szerkesztettek és írtak.

Engels igyekszik barátját lebeszélni erről, mondván, hogy ha ez megtörténik, akkor a lojalitásra kötelezett pártsajtó óhatatlanul elszürkül. Szerinte a független orgánumok erejét épp az adja, hogy a szerkesztők és a szerzők szükség esetén nemcsak a másik politikai oldalt bírálják, hanem a saját oldalukon lévő szerveződéseket is. Márpedig az ellenzéki pártnak úgy kell az alapos, elfogulatlan elemzés, mint egy falat kenyér.

Orbán Viktor persze nem Bismarck „vaskancellár”, aki 1871-ben egyesítette Németországot. Mindazonáltal keménykezűségben, hatalomgyakorlásban hasonlítható hozzá. Kétharmados többségű parlamentjében mindössze néhány képviselővel van jelen Gyurcsány Ferenc pártja. Az a benyomásom, hogy a régi Gyurcsány, még szocialista politikusként és miniszterelnökként meg is fogadta volna Engels tanácsát.

Mint a bejegyzésem utáni összeállításból kiderül, hatalma csúcsán nem kedvelte a pártsajtót. Sőt, DK-politikusként és a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjeként is kifejtette, hogy ha majd visszaszerzi a kormányrudat, Orbánék oldalán is megfosztja az anyagi forrásoktól a pártelkötelezett orgánumokat. Ezért figyelemre méltó, hogy a dékás árnyékkormány vezetője, Dobrev Klára egy újságírói kérdésre ezt válaszolta: „Nincs közünk a Nyugati Fényhez.” (Magyar Narancs, 2024. május 16.) Aki ismeri az említett portál valóságtartalmát, az mosolyog az idézett kijelentésen.  

Gyurcsány Ferenc legutóbbi két megnyilatkozásából kiolvasható, hogy több dicséretet és kevesebb elmarasztalást várt a „magát függetlennek mondó vagy tekintő sajtótól”. Az egyik megnyilvánulás háromnegyed órás videó-monológ, amelyben Gyurcsány magának tett föl vagy tucatnyi kérdést, és megnyugtató módon válaszolt rájuk. A másik egy és negyed óráig tartott, és Rónai Egon ült vele szemben. A tapasztalt újságíró olyan kérdéseket tett föl neki, melyek néha ki is hozták a sodrából.

A pártsajtót elutasító hajdani miniszterelnök és a Demokratikus Koalíció jelenlegi elnöke mintha nem ugyanazt gondolná a nyilvánosság független fórumairól. Vagy mindig is ugyanazt gondolta, de kormányon az ellenkezőjét mondta. Ha az utóbbi feltételezés az igaz, akkor ez nem szép tőle. Mostani álláspontjában mégis találtam megszívlelendő mozzanatokat. A médiapolitika főiskolai és egyetemi előadójaként még cifrábbakat tudnék mondani a mai magyar sajtó ideológiai irányultságairól, ráadásul nem is vagyok híve az úgynevezett gonzó újságírásnak.

Amire Gyurcsány Ferenc fölkapta a fejvizet - Herczeg Márk jegyzetére a 444.hu felületén -, azt modortalannak vélem. Bár kétségkívül a portál belső munkatársát küldi el melegebb éghajlatra, de akkor sem volna szabad olyan következtetést levonni, hogy a digitális újság „A DK politikai ellenfele”, ha a lap alapítója és főszerkesztője jegyezte volna a cikket. Ráadásul Gyurcsány egy otromba írással együtt az egész független sajtót is elmarasztalta. Ez aránytévesztésnek hat. noha elképzelhető, hogy utolsó csepp volt a pohárban.

Mielőtt azonban Gyurcsány Ferenc újraolvasná Engels és Bebel ma is továbbgondolásra serkentő levelezését, érdemes végiggondolnia, miből származik az a tévképzet, amely túláltalánosításra - egyszerűbben szólva előítéletre - ragadtatta. Az újságírók közül sokan azért tartják a nyilvánosságot a negyedik hatalmi ágnak, mert a pillanatnyilag hatalmon lévők lerázták magukról a másik két hatalmi ág (a törvényhozás és az igazságszolgáltatás) fürkésző tekintetét. A nyilvánosság még független fórumai az országgyűlés és az ügyészség meg a bíróság helyett ellenőrzik a hatalom gyakorlását.

A sajtó vérmesebb munkatársai ezt az alkalmi, átmeneti, ideiglenes funkciót stilizálják hatalmi ággá. Eme önhittséggel párosult tévképzetet ügyesen használja ki a másik politikai oldal. A hatalmon lévők azért nem tartják hatalmi ágnak a nyilvánosságot, mert azt hangoztatják, hogy az újságírók nem választott személyek. Következésképpen nem gyakorolhatnak közhatalmat. nincs joguk az állami költségvetéssel kordába szorított ellenzéki pártok helyett politizálni. Legföljebb kérdezhetnek, ha a választott személyek közelébe kerülnek.

A digitalizáció korában a távolságtartást is megoldották a honatyák és honanyák. A fészbukos üzenőfal előnye, hogy maguknak tehetnek föl kérdéseket, és kényük-kedvük szerint válaszolhatnak rájuk. E lehetőséggel szívesen élnek az ellenzéki politikusok is, mint láttuk-hallottuk, Gyurcsány Ferenc is. Epeömlése akkor lesz tünetértékű, ha nem kinyilatkoztat a tőle független sajtóról, hanem beszélget azokkal a fránya újságírókkal.        

Tíz Gyurcsány-mondat a sajtóról

Az isten óvjon meg attól a sajtótól, mely a baloldaliságát úgy értelmezi, hogy igaza van a pártelnöknek és a miniszterelnöknek. (Népszava, 2005. december 20.)

Nem pártsajtó kell. (Facebook.com, 2011. július 16.)

/Az Orbán utáni nyilvánosságról/ Se jobb, se baloldali pártsajtó nem lesz többet. (Magyar Távirati Iroda, 2016. október 26.)

Az nincs rendben, hogy a Magyar Szocialista Párthoz kötődő, ahhoz köthető pártsajtót a Fidesz ilyen-olyan módon finanszírozza. (ATV, 2018. január 27.)

Az utóbbi években a magát függetlennek tekintő sajtó valóságos szándékát takargatva közvetlenül pártpolitizál. (Facebook.com, 2024. június 26.)

A mai magyar sajtó betegebb, mint a többi ellenzéki párt. (Index.hu, 2024. június 26.)

A függetlenség hamis álcája mögé bújva, akár akaratától függetlenül is az ellenzéket rombolja. (Facebook.com, 2024. június 26.) 

A függetlennek mondott sajtó nagy része teljesen nyilvánvalóan DK-ellenes. (Index.hu, 2024. június 26.)

Partizánként működő politikai harcosok vannak sajtómezbe öltözve. (Index.hu, 2024. június 26.)

/A 444.hu-ról/ A vérhányást újságírásnak tekintő lap. (Facebook.com, 2024. június 29.)